Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kirúzsozva…

Festmény: Szitár Éva – Ezek a nők…!!!

Aranyosi Ervin: Kirúzsozva…

Felnőtteket utánozni, ugye milyen jó dolog?
Ők már tudják, mitől lesznek az emberek boldogok!
Mitől lesz egy kislány nővé? Ha jól kifesti magát!
Ha anyuhoz hasonlóan rúzsozza az ajakát!
Ha az anyu cipőjébe bujtatja a lábait,
csetlik-botlik, ám de mégis igazi nőt alakít.
Összekeni szemét, száját, a szürkéből kiragyog,
aztán boldogan mutatja: – Látod anyu, nő vagyok!

Aranyosi Ervin © 2018-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyerek akarok maradni!


Aranyosi Ervin: Gyerek akarok maradni!

Tényleg meg kell nőnöm?
Felnőtté kell válnom?
Nem játszhatok többé?
– Én ezt nem csinálom!
Maradok csak gyerek,
meg sem komolyodom,
gyerekeskedésre
van száz komoly okom!
Játszani akarok,
nem csak pénzt keresni!
Mesehősként élni,
nem a hasznot lesni!
Szép összhangban élni,
állattal, virággal,
barátságban lenni
az egész világgal!

Aranyosi Ervin © 2018-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Félig-meddig mese

Aranyosi Ervin: Félig-meddig mese

Egyszer volt, hol nem volt,
talán egy mesében,
mesebeli tájon,
erdő közepében.
Született egy manó,
apró, pici lélek.
Örömmel kiáltott:
– Nézd csak világ, élek!

Nagyon korán rájött,
parázs él szívében.
Csodát akart tenni
egész életében.
Tudta, kell, hogy legyen
célja, küldetése,
csak még azt nem tudta,
ez a cél mesés-e?

Felhúzott egy csizmát,
hétmérföldest, nagyot,
s erdőt, tölgyfát, odút
maga mögött hagyott.
Elment a városba,
ahol sok ember élt,
ahol a sok ember
boldog jövőt remélt.

Mikor leszállt az est,
a házakat járta,
ablakon belesve
bizony csak azt látta:
– Mindenki szomorú,
ha eljött az este.
Bizony, minden ember,
jó kedvét kereste.

A felnőtt egész nap
munkáját végezte,
s örült, hogy vége lett,
ha eljött az este.
Nem lelte örömét,
mind pénzért dolgozott,
a manó nem talált
közöttük boldogot.

Kisgyerek és kamasz
járt az iskolába,
s nem talált vígságot
egész kis korában.
Idegen tudástól
zsongott folyton fejük,
és a manó látta:
– Máshol lenne helyük.

S lám, az óvodások
szintén kedvetlenek,
óvó nénit kaptak
anyukájuk helyett.
Aztán látott bizony,
babás anyukákat,
kiket sok dologért
emésztett a bánat.

Így a rossz kedvük is
babáikra ragadt,
velük sem lehetett
fogni víg madarat.
Itt a sok nyugdíjas
mind attól rettegett,
a munkájuk nélkül
lesznek mind betegek.

Mennyi szomorúság
uralta a várost,
mert sosem alkottak
vidámkodó párost.
Minden egyes ember
a sorsát okolta,
vagy a panaszával
a többit sokkolta.

És a manó izgult:
mit lehetne tenni,
nem tudnak a népek
nevetni, szeretni.
Mert az embereken
gonosz pénz lett úrrá,
s a manó úgy döntött:
– Eltüntetem, hurrá!

Úgy is tett és másnap,
az összes pénz eltűnt,
ám a jó manónak
hamarosan feltűnt,
hogy bizony az ember
nem lett boldog tőle,
a pénztelenségtől
nem kapott erőre.

Sőt inkább gyászolta
a rút pénz hiányát,
s továbbra is hitte,
az oldja meg álmát.
A manó ezt látva,
attól kezdett félni:
– Az ember nem is tud
pénze nélkül élni?

Talán nem is látják
a csodás világot,
le kellene venni
róluk ezt az átkot.
Mi jelent megoldást,
mely a jóhoz vezet,
hát egy örömlátó,
kis műszert tervezett.

Lám, a munkájának
lett is eredménye,
felbolydult a város
sok szomorú lénye.
Hagyva csapot-papot,
költözködni kezdtek,
régi falujukba
visszakéredzkedtek.

Újra együtt laktak
a teljes családok.
A szeretet virult,
s bizony volt is rá ok!
Szeretettel tette
mindenki a dolgát,
a régi írások
tudását magolták.

Amire szükség volt,
előteremtették,
megdolgoztak érte,
nem csak úgy megvették.
Amiből meg több volt,
hát csereberéltek,
egymást megsegítve
boldogabban éltek.

Gyermekek a szülők
példáján okultak
és a nagyszülőktől
csupa jót tanultak.
Esténként a téren
jó nagy tüzet raktak,
körülvéve, együtt
daloltak, vigadtak.

Nem volt gondjuk többé
hívságokra, pénzre,
és a manó bizony
már azt vette észre,
hogy mosoly uralta
az emberek arcát,
élvezte a létet,
nem folytatta harcát.

A manó boldog volt,
sikerült a terve,
mert a lét, értelmét
újra visszanyerte.
A szeretet végül
elnyerte jutalmát,
legyőzte a szívük
a pénz zord hatalmát!

Aranyosi Ervin © 2017-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Óvd a fákat

óvd a fákat
Aranyosi Ervin: Óvd a fákat

A Föld körül van egy légvár,
a fák fújták kerekre.
Az oxigén onnan árad
felnőttre és gyerekre.

Benne mennyi álmot láthatsz,
ha az eget kémleled.
Csillagok közt szabadon száll
az emberi képzelet.

Ezért jól vigyázz a fákra,
amíg élnek, addig élsz,
a levegőd tőlük kapod,
vigyázz hát, ha jót remélsz!

Ne urald a természetet,
legyél része, s légy szabad!
Ha a fákat mégis bántják,
emeld értük fel szavad!

Aranyosi Ervin © 2017-02-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Korokon át

korokon át
Aranyosi Ervin: Korokon át

Mikor gyermek vagy, kisgyerek,
tanítgatják az illemet,
szabályok rácsa vesz körül,
s ennek a lelked nem örül!
Nem érezheted jól magad,
megmondják mi jó, mit szabad!
Amire vágysz, azt nem lehet,
gúzsba kötik a lelkedet!
Csak egy dolog lesz már a cél,
hogy jó hamar felnőtt legyél!
A felnőttnek mindent lehet,
amit akar, ő azt tehet!

Kamaszként lázadsz, mert hiszed,
a gyermek, aki hisztizett,
ma már beérett és komoly,
ritkább az önfeledt mosoly.
Feljebb léptél létrád fokán,
tudásod nőtt, s ennek okán,
már felnőttnek érzed magad,
s elnyomod, mi benned maradt,
a tisztán-látó gyermeket,
mert akkor elbántak veled.
A felnőttnek mindent lehet,
amit akar, ő azt tehet.

Felnőtt leszel, s csodálkozol,
ugyan te nősz és változol,
de nem tűnnek el rácsaid,
s a kisgyermek belül lakik.
Nem teheted, mi jól esik,
undok szemek csak azt lesik,
betartod-e a sok szabályt,
vagy kerülöd az akadályt?
Élsz-e szabályos életet?
Ritka a perc, hogy élvezed.
A felnőttnek mindent lehet?
Amit akar, ő azt tehet?

Mikor a munkát leteszed,
már remeg lábad és kezed,
s látod, hogy rab voltál csupán,
sorokba álltál be bután.
Lelked sohasem volt szabad,
s kevés a boldog pillanat,
elvárt tettek vezettek rég,
és oly jó lenne élni még!
Újra lennél apró gyerek,
ki mindent ért, dalol, nevet,
mert nagyként semmit nem lehet,
ha így élted az életet.

Mondd csak, mi lenne még veled,
ha másképp élnéd életed,
s felrúgnál minden rút szabályt,
legyőznél minden akadályt
és álmaidat mentenéd,
új célok jönnének eléd,
s lebontanád a rácsaid?
Gyermek-lelked benned lakik!
Vár még reád a nagyvilág,
engedd hát újra hatni rád!
Hidd el, neked mindent szabad!
Másképp a lét csak elszalad…

Aranyosi Ervin © 2017-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ötvennyolc

58
Aranyosi Ervin: Ötvennyolc

Szép csendben élem életem,
s ötvennyolc lettem hirtelen.
Szalad az élet szekere,
és zötykölődöm én vele.
Bizony, az élet, jaj de szép!

’58-ban születtem én,
egy Pesti kórház rejtekén,
s nem látszott még, e kisgyerek,
vajon egyszer mivé lehet?
Bizony, az élet, jaj de szép!

Gyerekként nőttem hát tovább,
kijártam jó pár iskolát,
s tanultam sok felesleget,
csak azt nem: – Élni hogy lehet.
Bizony, az élet, jó tanár!

Felnőtté váltam azután,
s tettem, mit tett az Apukám…
Aztán változott életem,
az ő létét nem élhetem.
Bizony, az élet, jó tanár!

Kerestem utam más felé,
szerencsés ember meglelé
a céljait, az álmait,
hitét, mi élni megtanít.
Bizony, az élet vezetett.

S lettem szülő és dolgozó,
majd felszabadult alkotó,
ki látja már hogyan lehet
jobbá tenni az életet!
Bizony, az élet megtanít!

Ötvennyolc évem elszaladt,
s megértettem egy perc alatt:
– Legfontosabb a szeretet!
Hát verset írok teneked…
Bizony, az élet így tanít!

Aranyosi Ervin © 2016-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pocsolya

Aranyosi Ervin: Pocsolya

Aranyosi Ervin: Pocsolya

Az okos felnőttek nem értenek engem.
Miért kelt jó érzést egy pocsolya bennem?
Miért jó megállni, benne tapicskálni,
a nagy pocsolyából, sok kicsit csinálni?
– Áh, úgy sem mondom el! Te ezt úgy sem érted,
mert neked nehézség, akadály az élet,
Én meg csak élvezem, ahogy a víz freccsen,
hagyom, hogy az eső az arcomra essen…

Aranyosi Ervin © 2014-06-23.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Cicaro-mánia

Cicaro-mánia

Kicsi vagyok, székre állok,
kieresztem hangomat!
Kiskoromban megszerzem
a felnőtt kori rangomat.
Bálványozni, szeretni kell,
“simizni”, ha akarom!
Mert különben a plüssbútort
darabokra vakarom!
(Aranyosi Ervin)

http://www.facebook.com/1kep1vers