Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?


Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?

Enyém, tiéd, kié?
Ezt a butaságot!
Hiszen ez mérgezi
meg a szép világot.

Mert mikor birtokolsz,
szinte semmid sincsen,
marakodsz másokkal
csak a földi kincsen.

Kacatokat gyűjtesz,
aranyat, gyémántot?
Magadat másoknál
tényleg többnek látod?

Tényleg több vagy másnál,
vagy más különb nálad?
Fákat jelölsz körbe,
pont úgy, mint egy állat?

De ő életterét
védi csupán mástól,
s nem akar nagyobbat!
Újat nem harácsol!

Csak annyit jelöl meg,
hogy ő s a családja,
élelmét naponta
újra megtalálja.

Csak, ha szűkölködik,
akkor keres tovább,
csak akkor veszi el
a másik vagyonát.

Csupán annyit akar,
hogy csendben megéljen,
nyugodtan alhasson
minden csendes éjen.

Te meg a kincsekért,
lelked is eladod,
mégis másnak halmoz
az elméd, a karod.

Lelked kincsestára
félelemmel telik.
Hisz a ma emberét,
pont erre nevelik.

Ám hiába csillog
kívülről egy kémény,
ha belseje kormos,
s nincsen benne élmény.

Mert az élet elszáll,
elfüstöl belőle,
s a végén elfárad,
s leginkább ledőlne.

Te csak ragaszkodol,
félsz másoknak adni.
Attól félsz, hogy neked
nem fog majd maradni.

Hisz az egész Földet
kilóra kimérték,
mind-mind valakié,
mindaz, ami érték.

Pedig a világunk
közös tulajdonunk,
ami itt történik
felelősek vagyunk.

Nem csak enyém, tiéd,
mindannyiunk része,
s közös felelősség
a világ egésze.

Aranyosi Ervin © 2018-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Azt hiszed?

Azt hiszed, mert nagy a fejed, te lehetsz az okosabb?
Azt teszed, amit mondanak, vagyis csak egy szolga vagy!
Nincsen saját gondolatod, csak úgy élsz, – ahogy lehet.
S elhiszed, hogy hűségedért szeretnek az emberek.
A gazdádnak, istenednek hűségesen áldozol.
Léted árán is megvéded, – a rosszakra frászt hozol.
Ám a lelked, szolgalélek, s valójában élni félsz.
Beadtad a derekadat, s szolgaként csak félig élsz.
(Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Miért félsz olyantól…

Miért félsz olyantól, mi nem létezik?
A gondolat, pont e-képpen teremt.
Aztán mikor hozzád megérkezik,
nem érted, miért történik veled.

Álmodd inkább, hogy szebb világ jön el!
valósággá lesz minden gondolat.
Akard, hogy sorsod szebben dőljön el,
legyen csoda a múló pillanat!

Gondolj bele, ha csak a szépre vágysz,
nem jöhet álom, ami meggyötör.
Ha harcra készen rossz ómenre vársz,

nem jön a szépség, s kerül a gyönyör.
Jöjjön hát inkább szerelemre nász,
s ne állja utad se hegy, se gödör!