Aranyosi Ervin: Fentről nézel rám…


Aranyosi Ervin: Fentről nézel rám…

Vigyázó szép szemed,
kíséri léptemet,
még álmaimban újra élek
szép emlékeket.

Mikor itt voltál velem,
fogtad a két kezem,
s azt suttogtad, engem látva:
– Drága gyermekem…

Ma is a gyermeked vagyok
és ha néznek a csillagok,
érzem engem figyelsz
fentről, lelked rám ragyog.

A csillagos ég alatt,
kereslek, hogy merre vagy,
felnézek rád és megtalálom
kedves arcodat.

Refrén:

Fentről, egy felhőn ülve
egy dalt dúdolsz nekem,
hogy: – Drága gyermekem,
te vagy a mindenem!
Fentről, egy felhőn ülve
a hangod száll felém,
és ebből érzem én,
hogy erőt csepegtetsz belém!

Vigyázó szép szemed,
figyeli lelkemet,
az álmaimban újra itt vagy,
szép szíved szeret.

Mikor itt voltál velem,
megfogtad két kezem,
s azt suttogtad, engem látva:
– Te vagy az életem.

Ma is a gyermeked vagyok,
akadnak jobb és rossz napok,
Érzem próbálsz jobbá tenni,
lelked rám ragyog.

A csillagos ég alatt,
Keresem az arcodat,
őrzöm mindig szép emléked,
szívemben marad.

Refrén:

Fentről, egy felhőn ülve
egy dalt dúdolsz nekem, hogy:
– Drága gyermekem,
te vagy a mindenem!
Fentről, egy felhőn ülve
a hangod száll felém,
és ebből érzem én,
hogy erőt csepegtetsz belém!

Aranyosi Ervin © 2017-10-29,.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva