Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megtaláltam Istent

Megtaláltam Istent
Aranyosi Ervin: Megtaláltam Istent

Drága jó Istenem, mindig attól féltem:
mikor imádkoztam – magamban beszéltem.
Pedig, hidd el, mindig csak hozzád akartam,
elhitették velem, hogy kívül vagy rajtam.
Imádkozás közben kifelé, figyeltem,
s azokat, kik láttak, szívből irigyeltem.
Kérdeztem, hogy: – Tényleg, hol lehet az Isten,
kiabálnom kéne, hogy rajtam segítsen?
Aztán az imámat befelé mormoltam,
elmondtam némán is, csak úgy csendben, szótlan.
És lám, csoda történt, imám meghallgattad,
végre rád találtam, hitem visszaadtad!
Mert, aki megtalál, nincs boldogabb nála,
mert szívét kitölti szeretet és hála!

Rájöttem, hogy itt élsz a lelkembe zárva,
ezért nem lehetek magányos, vagy árva!
Ha hozzád szólanék, nem kell ahhoz menni,
elég csak lelkemre, és terád figyelni.
Drága jó Istenem, mindig is itt voltál,
mikor jót akartam, a szívemből szóltál.
Máshol kerestelek, de rád leltem végre,
magamba tekintek, nem a magas égre.
Ha kitárom karom, magamhoz ölellek,
ha magamba nézek, lelkemben meglellek.
Ahogy bennem itt élsz, úgy élsz a világban,
s tudom, megtalállak fűben, kis virágban,
s mindenben a Földön, mi a teremtményed,
onnan reám köszön a szerető fényed.

Aranyosi Ervin © 2017-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lásd meg a fényt!

lásd meg a fényt
Aranyosi Ervin: Lásd meg a fényt!

Mit adhatnék, amid ma még ne volna?
Mi az, mi hiányozhat teneked?
A szeretet, ami csak rólad szólna,
a mindent adó, őszinte szeretet?
Olyan kincs ez, mit szórhatsz két kezeddel,
és boldog fénye reád visszaszáll,
s örömöt élsz meg dobbanó szíveddel,
s kinyílik, mint egy élő rózsaszál.

Szíved tüzéből, úgy mint forrás árad,
ne fojtsd hát el, örülj, hogy adhatod!
A szív szeretni el sohasem fárad,
s fénylővé teszi minden új napod.
Mi legyen hát tüzednek tűzi fája,
mely fénybe vonja mások szép szívét?
Az életért, a jóért érzett hála,
mely megbocsát egyszerre mindenért!

Szeretnék fényt vinni az életedbe,
szívedben boldog lángot gyújtani!
Tanítani őszintén és szeretve,
s ha kell segítő kart is nyújtani!
Elmondom én, hogyan kellene élned,
ez nem szabály, csupán útmutatás,
a holnapodtól nem kellene félned,
lelkedben él még az ősi tudás.

Keresd a kincset mélyen, önmagadban,
s ha megleled, legyél hát boldogabb
Istenben élsz te minden pillanatban,
ne tagadd meg isten-mivoltodat.
Teremts itt lent egy boldogabb világot,
uralja fény, hála és szeretet.
Lásd meg a fényt, s higgy benne, hogyha látod!
Hisz látni kaptad fénylő szemedet!

Aranyosi Ervin © 2017-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éhes ébredés

éhes ébredés
Aranyosi Ervin: Éhes ébredés

Felébredek és rám talál a hála.
Jövök hozzád és ébresztgetlek én.
A hajnal kel – az éjszaka halála –
és fény fut át a széles földtekén.
A reggel, persze én bennem is ébred,
éhes pocakom hangosan korog.
Hát jövök hozzád, biztosan megérted,
egy kis kajáért neked dorombolok…

Aranyosi Ervin © 2017-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Császár Tamás festménye

Császár Tamás festménye

Aranyosi Ervin: Szeretet és kétség

Látod ezt a képet? És milyennek látod?
Felfedezed rajta a nyílt boldogságot?
Vajon, a másik fél, a boldogság árnya,
ezt most megfejteni, az élet talánya?

Mert minden lélekben ott él e kettősség,
várva hogy a lelkek mind magukra öltsék.
Végül, hogy melyik győz, oly kevésen múlik,
– dilemma kísér el az életen túlig.

Tudod, minden ember szeretetre vágyna,
de hogyan kapja meg? Nincsen tudománya!
Mindenünket – mink van – mind-mind odaadnánk,
bármi is az ára, hadd vegyék el! Hagynánk!

S tudod, el is veszik, mert balga a lélek,
minden értékeset csupán pénzben mérnek!
Azt hiszed, a siker szeretetet hoz rád?
Vágyva megszereznéd, csak úgy eloroznád?

Pedig oly egyszerű, csak meglátnod kéne,
lelkedben ott ragyog a szeretet fénye.
Öltsed hát magadra, s kezd el adni, adni,
nem fog a világ sem sötétben maradni.

A szeretet a fény, lelked ragyogása,
s minden más élőben ott lakik a mása,
csak a lámpásokat kell felkapcsolgatni,
kezdj el a lelkedből szeretetet adni!

Figyeld, hogy fényétől menekül az árnyék,
nagy ám ez a világ, sok éhező vár még!
Koldusa a szívnek, szeretetnek, fénynek,
mert tudatlanságban, szeretetlen élnek.

Gyújtsunk végre gyertyát, apró, pici lángot,
melegítsünk szívet, szebbítsünk világot!
Meneküljön a fagy, lelkekből a kétség,
szeretet nyomában múljon a sötétség!

Aranyosi Ervin © 2017-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi szép üzenet

Aranyosi Ervin: Karácsonyi szép üzenet

Aranyosi Ervin: Karácsonyi szép üzenet

Karácsonyi napforduló fényt hoz életünkre.
Vajon ezt a fényt tükrözi a mi lelkünk tükre?
Gyertyát gyújtunk, énekelünk, “kisdedhez” beszélünk,
ám életünk akkor lesz szebb, ha majd szebben élünk.
Nem csak a fenyőfánk csillog, nem csak a dísz fénylik,
az emberek napjaikat fénylő szívvel élik.
Ám a jobb lét nem gazdagság, nem csillogás, ékszer,
Jézus utat is mutatott – példával – elégszer.
A szeretet útját járva, hiszem, jobb a létünk,
ha a szeretetünk terjed, már jobb útra léptünk.
De míg itt a pénz az isten, sosem lesz karácsony!
Ha a jó szándék hiányzik: – A szív jobbra váltson!
Öltöztesd fel a lelkedet szívvel-szeretettel,
legyen boldog, s egészséges végre minden ember!
Mosoly adja csillogását, az ünnepünk fényét,
öleljük át képzeletben a világ minden lényét!
S öleljük át két karunkkal, akiket elérünk!
Adjunk hálát teremtőnknek, hogy vagyunk, hogy élünk!

Aranyosi Ervin © 2016-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak!


Aranyosi Ervin: Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak!

Engedd, hogy egy gyertyát gyújtsak,
gyertyát a szívedben!
Segíts azon, aki kint él,
kint a nagy hidegben!

Vigyél neki meleg ételt,
pokrócot, kabátot,
hogy az Isten melegével
szíve legyen áldott!

Gyújts egy gyertyát a szívében,
hittel és reménnyel,
legyél te az őrangyala
Isten kegyelmével.

Ne sajnáld a szereteted,
marad abból bőven,
Gyújtsál gyertyát a szívekben,
az új esztendőben!

Saját fényed világítson,
s legyen benned jóság,
változzon tőle a világ,
jöjjön szebb valóság!

A fényeddel utat mutass,
követendő példát,
Jézus benned újra éled,
szeretetét éld át.

Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak,
karácsonyi fénnyel,
bánj hát mától emberséggel
minden élőlénnyel.

Díszítsd fel az életedet,
szebbítsd a világot,
minden érző ember szíve
legyen fénnyel áldott!

Aranyosi Ervin © 2016-12-11.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lelki kávé

lelki kávé
Aranyosi Ervin: Lelki kávé

Kezdd el kávéval a napod,
s kérlek, azt vedd észre:
– hogy a kávéd jótékonyan
hat az ébredésre…

Felnyitja a szemeidet,
s lám a fény beárad,
gondolatok ébredeznek,
nyílik kelléktárad.

Jó lenne már, lelki szinten,
ugyanígy ébredni,
életedben jó dolgokat
gyakran észrevenni.

Tudni, hogy a gondolatok
teremtik a sorsod,
napjaidban nem egy másik
lény ruháját hordod.

Gondolatok, hitrendszered
az, mi meghatároz.
Minden ember így vonz jót,
vagy rosszat önmagához.

Jól jönne egy “lelki kávé”,
s végre felébredni,
változtatva életünkön,
önmagunkká lenni!

Aranyosi Ervin © 2016-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Adj esélyt!

adj esélyt
Aranyosi Ervin: Adj esélyt!

Adj esélyt a mának,
az öröm áramának,
hagyd, hogy rád találjon,
és boldogsággá váljon!
Kísérjen hát a hála,
s az öröm cérnaszála
a jóval kössön össze,
szép szívedet fürössze!

Adj esélyt a létnek,
s kik lábnyomodba lépnek,
tanuljanak szeretni,
nincs más dolgod, csak ennyi!
Csupán csak tedd a dolgod,
hisz önmagadban hordod,
a holnap első képét,
az álmaid emlékét.

Adj esélyt a reménynek,
az átölelő fénynek,
mely gazdagítja lelked,
hogy jó utad megleljed!
Hogy arra menj, hol várnak,
hol rászorulók járnak,
szavad teremtsen szépet,
váljon jobbá az élet!

Adj esélyt önmagadnak,
s ha vágyak elragadnak,
sétálj az úton végig,
s emelkedj fel az égig!
Hited legyen a társad,
mert amíg célok várnak,
nincs okod keseregni,
tanulj hinni, szeretni.

Aranyosi Ervin © 2016-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hervadó őszben

hervadó őszben
Aranyosi Ervin:
Hervadó őszben

Avart
kavart
az őszi szél.
Körül
röpül
a sok levél.

Amint,
ma mind
arról mesél,
a nyár
ma már
csak benne él.

A kincs
ma nincs
elásva még.
Elmés
termés
az eleség.

A nyár
ma már
halálra vált,
remény
helyén
csak őszt talált.

Hiszem,
s viszem
üzenetét,
holt lény
a fény,
minden setét…

Aranyosi Ervin © 2016-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

vedd fel a cipőmet
Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig,
mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig,
én is lent indultam, s dédelgettem álmom,
lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel,
gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel.
Minden félelmemet legyőztem én bátram,
s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek,
mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek.
Ám hiába, babért ott lent nem aratnak,
s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre,
árnyéka rávetül a lemaradt lényre,
kinek az ereje haragból virágzik,
akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra,
s másokat vezethet, ha már megtanulta,
egy helyben topogva célba sosem érhet,
az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre,
gondolatod járjon célod körül egyre!
Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek,
nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Aranyosi Ervin © 2016-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva