Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Fent ülök éppen…


Aranyosi Ervin: Fent ülök éppen…

Fent ülök éppen egy hegy tetején,
fentről nézem a világot én.

Fentről nézem a világot én,
vándorsólyom repül felém.

Vándorsólyom repül felém,
éles csőrén csillog a fény.

Éles csőrén csillog a fény,
álomképet vetít elém.

Álomképet vetít elém,
hogy fent ülök épp egy hegy tetején.

Fent ülök éppen egy hegy tetején,
fentről nézem a világot én…

Aranyosi Ervin © 2013-03-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgasd a csendet!


Aranyosi Ervin: Hallgasd a csendet

Szívedre hallgass,
sose az észre,
inkább vedd észre,
az rossz irányba húz.
Szívedre hallgass,
a jóságos fényre,
azt is vedd észre,
hogy tőle mit tanulsz?

Hidakat építs,
ne fellegvárat,
csukd be a szádat,
és nyisd ki két szemed!
Hidakat építs,
a mások szívéhez,
s figyeld mit érez,
s majd jó felé vezet.

Refrén: Hallgasd a csendet a lelkeden belül,
a béke madara, meglásd, válladra ül.
Etesd hiteddel, s egy szebb holnap jön el,
segíti lelked az égbe szállni fel.

Hallgass szívedre,
legyen csak boldog,
ez a te dolgod,
hát álmodj szépeket.
Hallgass szívedre,
amikor boldog,
szívedben hordod
ha a léted élvezed.

Refrén: Hallgasd a csendet a lelkeden belül,
a béke madara, meglásd, válladra ül.
Etesd hiteddel, s egy szebb holnap jön el,
segíti lelked az égbe szállni fel.
Hallgasd a csendet, a csend hozzád beszél,
aki meghallja az sokkal szebben él.
Hallgasd a csendet, a lelkedbe írt dalt,
feledd a világot feldúló vihart!
Hallgasd a csendet!

Aranyosi Ervin © 2017-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!


Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!

Nem fáj már a múltam,
elengedtem én.
amit kellett megtanultam,
belém költözött a fény!
Itt, a mában élek,
jövőt álmodok,
a holnaptól nem félek,
tudom, teremtő vagyok.

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Itt élünk a mában,
fontos, amit hiszünk.
A jólét áramába,
új álmokat viszünk.
Szebb jövőt teremtünk,
a jóról álmodunk,
a fény már itt él bennünk
szebb világot alkotunk!

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…


Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…

Az embereknek nagyobbik része kába,
s belemerül a napi politikába,
az orránál, bizony nem lát tovább.
Megélni létet, talán ostobák?
Sok meg hiszi, hogy apró gép tanít,
bámulva járja hétköznapjait,
kezében fénylő, apró készülék,
amit nem láttak még a vén szülék.

Hej, te jámbor, szemed, s kezed vezet,
kábítószer ez,  s nyújt élvezetet.
Agyadat kimossa, lelked kiürül,
szakadék tátong magadban, legbelül.
Nincs gondolatod, önálló szavad,
és nem leled lelkedben önmagad.
Kísértet vagy, egy jól megvezetett,
kiből hiányzik a fény, a szeretet!

Barátom, mondd, mi lesz majd így velünk?
Csillogó fényre, de halva születünk?
Rabszolgaként játsszuk el a vakot?
Nincs közöttünk, ki tudja: – Több vagyok!
Vagy az a pár, ki ma még élni mer,
s a homlokán fénylő jelet visel,
kit fény vezet, s nem önző hatalom,
azt is felőrli a magtörő malom?

Vajon világunk valóban létezik?
Egy kincsben dúskál, a többi éhezik?
A hazugságnak bús ingoványa ez,
mely mélybe húzva örömet szerez?
De ez az érzés valódi öröm,
ha nem léphetsz át körülvevő körön?
Bezárnak mind, a börtönrácsaid,
nem kell más hozzá, csak pokol, meg a hit.

Keresed Istent, de sehol nem leled,
mert nem hiszed: – Itt él mindig, veled!
Te nem teremtesz, csupán csodára vársz,
dolgozol, álmodsz, s a széllel szembeszállsz.
Az álmaid ők vetítik eléd,
s mint sajátot, úgy táplálják beléd.
Te bámulsz csak és nem látod mi van,
ez jár neked, ezt hiszed, naivan!

Azért lennék, hogy én ébresszelek?
Vagy fújhatnának itt tán szebb szelek?
Ha érdekelne emberi titok…
De szembetámadsz: – inkább lapítok!
Hiába nyitom a szemed nagyra fel,
ha szívedet, s lelked nem érem el,
üresen kong, s belőle ki veszett,
a szeretet, mely innen kivezet.

Kísértet vagy, ki még halálra vár?
Ki csendben ül, s így útra sem talál?
Csak elfecsérli élte napjait,
ki virtuális pokolban lakik?
Az életünk csak halódás csupán,
húzzuk igánk és tengődünk bután?
Úgy felnyitnám a csukott szemeket,
s megmutatnám: – Még él a szeretet!

Még pislákol, van szív amelyben él,
de óvni kell, ha egyszer elvetél,
a hiányában mind elsorvadunk,
szeretnünk kell, míg emberek vagyunk!
Mi célból kaptad földi szereped,
ha kihűl szíved, s nincs már szeretet!
Talán nincs késő, talán még van remény,
még pislákol néhány szívben a fény!

Aranyosi Ervin © 2017-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ragyogj ki!


Aranyosi Ervin: Ragyogj ki!

Ragyogj ki a világodból!
Mosolyogni tessék!
Engedd, hogy derűd fényei
más szívét etessék!
Engedd, hogy a szeretettől,
sok szív gyúljon lángra!
Mosolyodat sokszorozd meg,
s öntsd rá a világra!

Aranyosi Ervin © 2017-09-14
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: MAG-ok vagyunk!


Aranyosi Ervin: MAG-ok vagyunk!

MAGyar vagyok,
MAGból lettem!
Csodát tenni
megszülettem.

Mivel bízok
önMAGamban,
jövő vagyok
élő MAGban.

Ref.:
A világban szerte szórtak,
bizony, van sok szerteszórt MAG,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Hej, ti MAGok
ébredjetek,
gazdagabb
a lét veletek!

Engedjük a
fényt MAGunkba,
Táplálja a
fényt a munka!

Ref.:
A világban szerte élünk,
gazdagabb a lét mi vélünk,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Legyél büszke,
MAGból lettél!
Fénylő céllal
megszülettél!

Engedd hogy a
szív vezessen,
hogy a világ
szebb lehessen!

Ref.:
A világban szerte élünk,
gazdagabb a lét mi vélünk,
csak a hit fénye hiányzik,
a tudás sötétben ázik,
de ha ázik,
– előbb utóbb kicsírázik!

Aranyosi Ervin © 2017-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok a körről…

Aranyosi Ervin: Gondolatok a körről…

Rajzoltak, lám, egy kört körénk,
s mi mind e körben élünk.
Más írja meg az életünk,
s innen kilépni félünk!

Ott kint az élet gyönyörű,
s mi mégis körben állunk,
s várjuk, hogy egyszer, egy napon,
talán szabaddá válunk.

Vannak, kik látják kint a fényt,
vágynák a szabadságot,
eltudnak hinni szebb jövőt,
egy boldogabb világot.

A rajzolt fal átléphető,
de visszahúz a többi!
Hiszik: az ott a sors fala
s nincsen, ki azt ledönti.

Napi rutin köt gúzsba csak,
s mondod: Teszed a dolgod!
Idegenekért robotolsz.
Sohasem lehetsz boldog!

Filmeken nézed a csodát,
hogy is lehetne élned,
s látod, boldogok odaát,
létezik boldog élet!

Börtönőröd a gondolat,
s lázadsz: – Mert másképp látom?
Azt hiszed, majd megváltozik
minden a túlvilágon?

Ha úgy hiszed, hogy van halál,
mondd miért maradsz szolga,
mért rabság nyomja bélyegét
a szép hétköznapokra?

Végig szenvedsz egy életet,
fiadnak megtanítod,
s hiszed, másképp nem is lehet,
mert erről van papírod.

Egy vad állat is szabadabb,
nincs megkötve a lelke.
Szeretni képes önmagát,
s nincs öncsonkító terve.

Lehetőségek százai
várnak, csak hinned kéne,
de visszahúz hitrendszered,
hazug lelkek törvénye.

A törvények a láncaid,
s hiszed, hogy érted vannak.
s tudják a bősz törvényhozók:
lent mindent elfogadnak!

Kivinnélek, de nem hagyod,
jönnek a kifogások!
Te azonnal betemeted,
ha alagutat ások.

S lám, visszahúztok oly sokan,
s győztök – ti vagytok többen,
nehogy már nekem jobb legyen!
Maradjak börtönömben!

Azt hiszitek választotok,
de nincs alternatíva,
döntést hozni, csak látszólag
vagytok a körbe hívva.

Mert mindaz, ki e körben ül,
már lemondott magáról,
s nem csak jövője veszett el,
de lemondott a máról!

Aranyosi Ervin © 2017-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Higgyétek el, egy az Isten!


Aranyosi Ervin: Higgyétek el, egy az Isten!

Higgyétek el, egy az Isten,
engedjük, hogy megsegítsen!
Szeretet, s a fény az Isten,
s velünk osztozik a “kincsen”.

De mi a kincs, derítsük ki,
talán a pénz, kaja, süti,
valami mely anyagból van?
Ott van a kincs szerteszórtan,
elásva a szép szívekben,
s akkor tudunk élni szebben,
ha szívünkben rá találunk,
s szeretettel jobbá válunk!

Próbáljunk meg szívből adni,
emberségesnek maradni,
együtt és egymást szolgálni,
szebb holnapért jobbá válni!

Egy az Isten s itt bennünk él,
mindnyájunknak jobbat remél,
építsünk hát új világot,
olyat, milyet ő sem látott,
olyat, amin jóság az úr,
hol a kapocs sosem lazul,
mely összeköt minden embert,
milyet a Teremtőnk rendelt.

Higgyétek el, egy az Isten,
engedjük, hogy megsegítsen!
Szeretet, és fény az Isten,
ahol ő él bánat nincsen!

Aranyosi Ervin © 2017-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jaj, milyen szép is lenne…


Aranyosi Ervin: Jaj, milyen szép is lenne…

Jaj, milyen szép is lenne,
mindig szeretve lenni.
Örömlő tiszta mézből,
csak enni, enni, enni.
És megkínálni mást is,
örömöt, mosolyt főzni,
és adni, adni, adni,
s mindezt szívemmel győzni!

Jaj, milyen szép is lenne,
fürdeni tiszta fényben!
Meglelni tükörképünk,
egy másik érző lényben.
Hallgatni szép szavára,
és mindent elmesélni,
és aztán csendben lenni,
s csak élni, élni, élni…

Aranyosi Ervin © 2017-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…


Aranyosi Ervin: Szél suttog a fákkal…

Szél suttog a fákkal, s nem marad titokban,
odafent az égen, villám fénye lobban.
Esőt síró felhő döngeti az eget,
mintha önmagába verne apró szeget.

Könnycseppjeik már a tetőnkön kopognak,
mért búsulnak vajon? Miértünk zokognak?
A cseppeket a föld szomjasan beissza,
vizét fűnek, fának adja egyre vissza.

Vágtat a szél tovább, viharos az élet,
szomorúra váltott ma a bús természet.
Napját, meleg fényét felhők mögé rejti,
derűjét, mosolyát könnyen elfelejti.

Pedig új nap ébred, minden egyes napra,
s kitehetnéd lelkét száradni a Napra.
Hadd teljen meg fénnyel, vidám nevetéssel,
mosoly-magot szórva víg, derűs vetéssel.

Vajon mit súghatott a szél a sok fának?
Ígérte, holnaptól szebb világot látnak?
Vagy csak táncba hívta, a sok hajló ágat,
hogy együtt repülve éljenek meg vágyat?

Csendesül a vihar, a szél is lelassul,
kiragyog a Napunk végtelen magasról.
Simogat, hogy arcunk legyen méltó tükre,
fénylő szeretettel néz mindegyikünkre.

Tudom, mit suttogott a jó szél a fáknak:
– Tartsatok ki, rátok vidám napok várnak!
Fény árad reátok, megújuló derű,
tartsatok ki, élni, igazán nagyszerű!

Aranyosi Ervin © 2017-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva