Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretni születtél


Aranyosi Ervin: Szeretni születtél

Nem tudod, hogy mért vagy itt.
Az élet neked mit tanít?
Fürkészed csak titkait,
de sehogy sem találod.

Születtél, hisz élni kell,
azt mondták, hogy félni kell,
meddig fogsz így érni el,
ha féled rút halálod.

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!

Nem tudod és nem hiszed,
sokra így majd nem viszed,
hogyan lenne lenni szebb?
Ha utad megtalálnád.

Uralják a lelkedet,
ki gyengének lát megvezet,
mert nem érted az életet
a csodát mástól várnád.

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!

Vers:
Keresd hát a szeretetet,
töltsd meg vele szép lelkedet,
álmod benne meglelheted,
szeretni születtél!

Refrén:
Keresd magad,
te vagy a mag,
s álmaid éld végig!
Emelkedj fel,
végre ember,
nyújtózkodj az égig!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Minden utad,
utat mutat,
fény felé kell menned!
Kövesd álmod,
benne látod,
nappal mit kell tenned!
Mint egy gyertya,
szereteted,
gyúljon lángra benned!
Aranyosi Ervin © 2018-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világ értünk van


Aranyosi Ervin: A világ értünk van

Értünk van a világ minden fénylő kincse,
s mégsem élünk benne fénylőn, gazdagon.
Mert amíg van, aki sajátnak tekintse,
néhány kézben fénylik a csodás vagyon.

Amíg birtoklásról szól csupán az élet,
amíg a pénz mondja meg azt, hogy ki vagy,
addig nem a saját életedet éled,
s tékozló világod könnyen veszni hagy.

Ma csupán az érzés az, ami sajátod,
de azt is uralná a gazdag világ.
Ha nem figyelsz oda, talán nem is látod,
érzéseiden át próbál hatni rád.

A világ értünk van, élnünk kéne benne,
ha megnyitnád szíved, a fény körül venne.

Aranyosi Ervin © 2018-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet vezessen!


Aranyosi Ervin: Szeretet vezessen!

A szeretet az, mely emberré tehet,
szív nélkül élni tartósan nem lehet!
Hiszen a szív másképp nem is dobog,
szeretet nélkül kihűlt, halott dolog!

Ám mikor szíved érzéssel megtelik,
az életkedv is benned emelkedik,
máris van álmod, mely célokat teremt,
s bejárni vágyod a titkolt végtelent!

Fény gyullad benned mely utat mutat,
s megleled végre a sóvárgott utad,
s szívek vezetnek, kik őszintén szeretnek,
s boldogok attól, hogy melletted lehetnek.

Amint a létnek céljait meglátod,
megnyílik, s végig támogat világod.
Társakra lelsz, kik szeretetre vágynak,
s részei az érted teremtett világnak.

Emberré válsz, kinek már sorsa van,
s a jó felé követnek majd sokan…
A szeretet az, mely boldoggá tehet,
engedd hát, hadd vezesse örökkön lelkedet!

Aranyosi Ervin © 2018-02-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ketten vagyunk


Aranyosi Ervin: Ketten vagyunk

Ketten vagyunk, Én és az álomképem.
Mint fény, s az árnyék, mindig együtt leszünk.
Melyik kell néked, a valódi énem?
Vagy az a másik, mit elképzelt eszünk?

Tudod, a lényem mindig felruházod,
– ráaggatsz címkét, s magyarázatot.
És hogyha tévedsz? Ha becsapott világod?
Engem hibáztatsz, mert nem olyan vagyok!

Ismerj meg engem, önmagadba nézve!
Mi az, mi vonz, s mi az, ami taszít?
A külvilág, lelkednek tükörképe.
Elfogadásra, megértésre tanít!

Aranyosi Ervin © 2018-02-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Járd az utamat!


Aranyosi Ervin: Járd az utamat!

Mély álomból ébredtem,
Testet öltött fény lettem,
lelkemből kifénylettem,
szeretet láng kélt bennem.

Álmodoztam, játszottam,
kisded voltam jászolban,
szívemen át rád szóltam,
hitem, álmom rád szórtam.

Kevesebb és több voltam,
mint, mit bárki hitt rólam,
sötétből kiragyogtam,
egy szebb létről álmodtam.

Álmodoztam, szerettem,
cipeltem a keresztem,
igaz hitet szereztem,
fogódzóm nem eresztem.

Lépj nyomomba hát, ha tudsz!
Mikor nem látsz, orra buksz!
Bármit teszek, nem tanulsz,
ha nem szárnyalsz, porba hullsz!

Ma sem tudod ki vagyok,
lelkedbe nézz, mi ragyog?
Járd az utamat gyalog,
kísérjenek angyalok!

Aranyosi Ervin © 2017-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsony alkalmából


Aranyosi Ervin: Karácsony alkalmából

Okozzon örömöt már a készülődés,
őrült rohanásban, szép gondolat küldés!
Ha a világ zord is, szívedben a béke,
hadd legyen más szívek boldog menedéke!

Az időd kis részét, vékony szeletkéit,
oszd szét mindazoknak, akik vágyják, kérik!
Érjenek csak véget a túlzsúfolt napok,
hadd ragyogjanak fel ünnepi csillagok!

Ne hagyd a szívedet – mint rossz dobozt – zárva!
hisz annyian állnak szeretetre várva.
Merj adni, merj kapni, tudj csak elfogadni,
s meglátod, szívedben bőven fog maradni!

Szeress csupán azért: – Jól esik szeretni,
csodás emlékeket szívben rejtegetni!
Az érzés-darabok örök ajándékok,
szívet melengető, vidító szándékok.

Legyen hát karácsony mindenki szívében,
s ez a fény ragyogjon bennünk egész évben!
A szeretet lángját őrizd meg szívedben,
légy általa boldog, éljél tőle szebben!

Aranyosi Ervin © 2017-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fent ülök éppen…


Aranyosi Ervin: Fent ülök éppen…

Fent ülök éppen egy hegy tetején,
fentről nézem a világot én.

Fentről nézem a világot én,
vándorsólyom repül felém.

Vándorsólyom repül felém,
éles csőrén csillog a fény.

Éles csőrén csillog a fény,
álomképet vetít elém.

Álomképet vetít elém,
hogy fent ülök épp egy hegy tetején.

Fent ülök éppen egy hegy tetején,
fentről nézem a világot én…

Aranyosi Ervin © 2013-03-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgasd a csendet!


Aranyosi Ervin: Hallgasd a csendet

Szívedre hallgass,
sose az észre,
inkább vedd észre,
az rossz irányba húz.
Szívedre hallgass,
a jóságos fényre,
azt is vedd észre,
hogy tőle mit tanulsz?

Hidakat építs,
ne fellegvárat,
csukd be a szádat,
és nyisd ki két szemed!
Hidakat építs,
a mások szívéhez,
s figyeld mit érez,
s majd jó felé vezet.

Refrén: Hallgasd a csendet a lelkeden belül,
a béke madara, meglásd, válladra ül.
Etesd hiteddel, s egy szebb holnap jön el,
segíti lelked az égbe szállni fel.

Hallgass szívedre,
legyen csak boldog,
ez a te dolgod,
hát álmodj szépeket.
Hallgass szívedre,
amikor boldog,
szívedben hordod
ha a léted élvezed.

Refrén: Hallgasd a csendet a lelkeden belül,
a béke madara, meglásd, válladra ül.
Etesd hiteddel, s egy szebb holnap jön el,
segíti lelked az égbe szállni fel.
Hallgasd a csendet, a csend hozzád beszél,
aki meghallja az sokkal szebben él.
Hallgasd a csendet, a lelkedbe írt dalt,
feledd a világot feldúló vihart!
Hallgasd a csendet!

Aranyosi Ervin © 2017-10-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!


Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!

Nem fáj már a múltam,
elengedtem én.
amit kellett megtanultam,
belém költözött a fény!
Itt, a mában élek,
jövőt álmodok,
a holnaptól nem félek,
tudom, teremtő vagyok.

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Itt élünk a mában,
fontos, amit hiszünk.
A jólét áramába,
új álmokat viszünk.
Szebb jövőt teremtünk,
a jóról álmodunk,
a fény már itt él bennünk
szebb világot alkotunk!

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…


Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…

Az embereknek nagyobbik része kába,
s belemerül a napi politikába,
az orránál, bizony nem lát tovább.
Megélni létet, talán ostobák?
Sok meg hiszi, hogy apró gép tanít,
bámulva járja hétköznapjait,
kezében fénylő, apró készülék,
amit nem láttak még a vén szülék.

Hej, te jámbor, szemed, s kezed vezet,
kábítószer ez,  s nyújt élvezetet.
Agyadat kimossa, lelked kiürül,
szakadék tátong magadban, legbelül.
Nincs gondolatod, önálló szavad,
és nem leled lelkedben önmagad.
Kísértet vagy, egy jól megvezetett,
kiből hiányzik a fény, a szeretet!

Barátom, mondd, mi lesz majd így velünk?
Csillogó fényre, de halva születünk?
Rabszolgaként játsszuk el a vakot?
Nincs közöttünk, ki tudja: – Több vagyok!
Vagy az a pár, ki ma még élni mer,
s a homlokán fénylő jelet visel,
kit fény vezet, s nem önző hatalom,
azt is felőrli a magtörő malom?

Vajon világunk valóban létezik?
Egy kincsben dúskál, a többi éhezik?
A hazugságnak bús ingoványa ez,
mely mélybe húzva örömet szerez?
De ez az érzés valódi öröm,
ha nem léphetsz át körülvevő körön?
Bezárnak mind, a börtönrácsaid,
nem kell más hozzá, csak pokol, meg a hit.

Keresed Istent, de sehol nem leled,
mert nem hiszed: – Itt él mindig, veled!
Te nem teremtesz, csupán csodára vársz,
dolgozol, álmodsz, s a széllel szembeszállsz.
Az álmaid ők vetítik eléd,
s mint sajátot, úgy táplálják beléd.
Te bámulsz csak és nem látod mi van,
ez jár neked, ezt hiszed, naivan!

Azért lennék, hogy én ébresszelek?
Vagy fújhatnának itt tán szebb szelek?
Ha érdekelne emberi titok…
De szembetámadsz: – inkább lapítok!
Hiába nyitom a szemed nagyra fel,
ha szívedet, s lelked nem érem el,
üresen kong, s belőle ki veszett,
a szeretet, mely innen kivezet.

Kísértet vagy, ki még halálra vár?
Ki csendben ül, s így útra sem talál?
Csak elfecsérli élte napjait,
ki virtuális pokolban lakik?
Az életünk csak halódás csupán,
húzzuk igánk és tengődünk bután?
Úgy felnyitnám a csukott szemeket,
s megmutatnám: – Még él a szeretet!

Még pislákol, van szív amelyben él,
de óvni kell, ha egyszer elvetél,
a hiányában mind elsorvadunk,
szeretnünk kell, míg emberek vagyunk!
Mi célból kaptad földi szereped,
ha kihűl szíved, s nincs már szeretet!
Talán nincs késő, talán még van remény,
még pislákol néhány szívben a fény!

Aranyosi Ervin © 2017-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva