Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz


Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz

Megtelt a Holdunk csordulásig fénnyel,
de vajon mit kezd e múló tüneménnyel?
Dicsekvőn, büszkén szórja azt a Földre,
mástól vette, s az nem sajnálta tőle!

De jó, nem rejti el előlünk kincsét,
bár tudja azt, hogy saját fénye nincs még.
Hova a Nap nem jut – az éjszakába –
a Hold visz fényt, az égboltot bejárva.

Köszönöm Hold, hogy ott ragyogsz az égen,
s megosztozol velünk a tiszta fényen!
Tudom, csak azért talált rád a hajnal,
mert akartad, hogy szembenézz a Nappal.

Hát szembenéztél, s felragyogott arcod,
mosolygósan, tükröd a fénybe tartod,
s utánozod, miközben tiszteled,
és hálás vagy, mert fényt hozott neked.

Képes vagy kapni, mástól elfogadni,
s megosztozol, hiszen már van mit adni!
Mert szeretettel adták azt neked,
hogy terjedjen a fény, a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem öregszik a játékos elme


Aranyosi Ervin: Nem öregszik a játékos elme

Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
amíg nem a problémákra fókuszál figyelme.
Ameddig a napjaiban meglátja a szépet,
ifjúsággal kényezteti cserében az élet.
Lelkében a derű árad, s használja a testét,
nem vár csendes elmúlásra, nem várja az estét.
A világot elfogadja, figyeli, csodálja,
s tanul minden egyes napján, iskoláját járja.

Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
mintha minden egyes napján bölcsességre lelne,
Félelmeit szerteszórja, élvezve a létet,
bevonzva a fényt magához, elűzve sötétet.
Játékosnak, egyszerűnek látja a világot,
kincsei közt megőriz még mindent, amit látott!
Élvezi a pillanatot és örül a percnek
végig éli az órákat, mik napot teremnek.

Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
hiszen van már a világhoz épp elég türelme!
Mindennap új csoda várja, meglátja a szépet!
Érzi, ahogy kényezteti a lelkét az élet.
Nem rohan már, nincsen minek, fontosabb a játék.
s minden perc, mi örömöt hoz, igazi ajándék.
Keresi hát az alkalmat játékra, mókára,
s nem várja a játék végét, jöjjön csak sokára.

Nem öregszik, örökifjú a játékos elme,
mintha folyton új születést, s létet ünnepelne!
A kihívást megtalálja, keresi hát őket,
új célokkal gazdagodva, vágya egyre nőhet.
Keresi, mit nem próbált még, eddig mi hiányzott,
volt-e olyan izzó vágya, amire csak vágyott?
Hiszen ma már bölcsebben lát, teremteni képes,
örökifjú szívvel fordul a mások szívéhez!

Aranyosi Ervin © 2019-03-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elszáll a szó


Aranyosi Ervin: Elszáll a szó

Ha imádkozol, magadban beszélsz,
saját lelkedben Istenedhez érsz.
Hidd el, a válasz, majd tőle érkezik,
– e kapcsolat örökké létezik.

Ha jó szíved másoknak adni kész,
szeretettel sok szép érzést cserélsz,
nem idegennek, saját magadnak adsz,
Isten szép útján, a fény felé haladsz.

Mind az mit adsz, hálává alakul,
áldásként egyszer fejedre visszahull.
Mind, amit elvetsz, egyszer learatod,
elkerül tőled, de sosem marad ott.

Ha jót teszel, fejedre visszaszáll,
ám ugyanúgy a rossz is megtalál,
s te döntöd el, hogy jövőd hogy legyen,
boldoggá válsz, vagy ülsz a gondhegyen?

Tárd ki szíved, szeretve jobb neked,
jobb ha éled, és sorsod élvezed.
Bárkinek adsz, azt magadnak adod,
mert egy napon mindezt visszakapod.

Ha bajban vagy, mormolj el egy imát!
Segít majd rajtad – hidd el – aki lát!
Ki átkísér az egész életen,
s ha veled van, oszlik a félelem.

De ott van veled mindig, benned él,
s ha nem figyelsz rá, akkor is kísér.
És mindenkiben ott él, legbelül,
hát nem maradhatsz sosem egyedül.

Mert mindannyian testvérek vagyunk,
egymás lelkében nyomokat hagyunk.
Keresett utunk az élő szeretet,
mely a világban a fény felé vezet.

Hát imádkozz és magadban beszélj,
a lelkedben a teremtődhöz érj,
s mindegy, hogy kérsz, vagy hálát mondsz neki,
mert benned él, s a lelked ismeri.

Ha lélekben is eggyé válsz vele,
a napjaid jóval rakod tele.
A saját fényed szórod szerteszét,
és meghallod a szeretet neszét.

Elszáll a szó, és vissza is talál,
nincsen gonosz, nincsen bűn, nincs halál!
Mi létezünk, s bennünk az Istenünk,
s ha szeretünk, hát boldogok leszünk.

Aranyosi Ervin © 2019-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A csillaglány meséje


Aranyosi Ervin: A csillaglány meséje

Egyszer volt, hol nem volt…
Elmesélem szépen.
Éldegélt egy csillag
fenn a magas égen.
Szép ezüst ruháját,
ezer éve hordta,
a csillagport róla
néha leporolta.

Olyankor szikrát szórt,
csillámlott az égbolt,
s mindenki csodálta,
aki látta. Szép volt!
Ám csak ennyit tudott,
fényesen ragyogni,
de ő többre vágyott,
másba akart fogni…

Zavarta, hogy nappal
fénye sosem látszott!
A Nap ragyogása
fényesebben játszott,
az egész világra
árasztotta fényét,
éltetve a Földnek
minden élő lényét.

Szegény csillag fénye
sosem látszott tőle,
így az éjszakába
menekült előle,
ahol végre látták,
fel tudott ragyogni,
az éj sötétjéből,
Földre mosolyogni.

Aztán eldöntötte,
angyallá fog válni,
angyal képében fog
a Földre leszállni.
Ezüst ruhát öltött,
szárnyakat növesztett,
szeretetet hozó
csodás nagykövet lett!

Minden álmodónak
dalt dúdolt fülébe,
vizsgálta arcukat,
hogy a dala szép-e?
A legtöbbjük arcán
rögtön mosolyt látott,
ez okozott neki
egy kis boldogságot.

A még virrasztókba
szintén lelket lehelt,
vágyakra, imákra
tiszta szívből felelt.
Gyógyított beteget,
pocakfájós babát,
dúdolgatta nekik,
a szeretet dalát.

És a szerelmesek,
hát ők úgy imádták,
hiszen a párjukat
sokkal szebbnek látták!
Mikor a csillaglány
elsétált mellettük,
máris kis glória
lebegett felettük.

Fénytükrén át látták
szerelmesük lelkét,
s benne csodájukat
boldogan meglelték.
S a csillag boldog volt,
hisz örömöt adott,
szerető szívekben
szép nyomokat hagyott.

Aztán, mikor végzett,
visszaszállt az égre.
Szíve megnyugodott,
s boldoggá vált végre.
Nem volt már irigye
a ragyogó Napnak.
Tudta: kik szeretnek,
szeretetet kapnak.

Érezte és hitte,
őt is megszerették,
szolgálatra vágyva
várta hát az estét.
Hogy a Földre szálljon,
szíveket gyógyítson,
hogy egy szebb világba
fénylő kaput nyisson.

Aranyosi Ervin © 2019-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Töröld le könnyed!


Aranyosi Ervin: Töröld le könnyed!

Töröld le könnyed, hisz nem is látsz tőle!
Homálya gát. Fény nem tör rajta át!
Sós víz csupán – meríts erőt belőle!
Nagyítsa fel jövőd szép csillagát!

Vonzzon a fény, csak szippantson magába,
járja át lelked, és vidítsa fel.
Amíg elméd a múlt bújától kába,
rabláncát sosem szakíthatja el.

Hát élj a fényben, izzó végtelenben,
mert tán a sötét lepel is lelebben!
Keresd a jót, az úgy vágyott csodát,
amit neked egy másik szív ad át.

Mint éhezőt leültet, s megetet,
s jól lakat végre majd a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elmélkedés a Holdról


Aranyosi Ervin: Elmélkedés a Holdról

Tegnap tele volt a Hold!
Mi az, mivel tele volt?
Vízzel öntötték tele?
Sokkal több lett a leve?
Á, ennyi volt eleve!

Vagy kis szíve tele lett,
mert most végre szeretett?
Eddig csupán sóvárgott,
kívánta a világot,
vagy egy cseppnyi virágot?

Üres mitől lehetett?
Egy hónapig nem evett?
Szépen lassan lefogyott,
külseje is megkopott,
mert Naptól fényt nem lopott!

Aztán hízni kezdett Ő,
szép orcája egyre nő,
amíg ilyen kerek lett,
s fenn az égen kereklett,
jó, hogy meg nem feneklett!

Tudom mi a Hold baja,
ő a napfény tolvaja!
Más fényével kérkedik,
de csak este érkezik.
Csak éjszaka létezik?

Á, nem, van ő nappal is,
útja égen körbe visz.
Így szalad a Nap után,
fényt szerezni meg bután,
abból elég nem jut ám!

Van, hogy fényért eleped,
mégsem talál eleget,
a hátára sose jut,
ezért azt nem láthatjuk!
Megmutatja? – Várhatjuk!

A Hold fogy, majd megtelik,
láthatjuk is reggelig!
Néha kereken ragyog,
csodálják a csillagok,
akik amúgy kis Napok.

Éjjel a Hold lépeget,
uralja a kék eget.
Lopott fényét szórja szét,
megcsodáljuk: – Ó, de szép!
Ezért játssza az eszét?

Ám sosem ad meleget,
vagy ha ad, nem eleget!
Hidegek az éjszakák,
a Hold megjátssza magát,
lopott fényét szórva ránk.

Néha jól jön ez a fény,
ha éjjel sétálok én,
elkísér az utamon.
Elkerül az unalom,
árnyékomat mutatom.

Ha a Hold mögöttem száll,
árnyékom előttem jár,
így nem vagyok egyedül,
elém árnyékom vetül,
s szórakozunk remekül.

Ám ha felhős fenn az ég,
a játéknak vége rég,
nem látom a Holdamat,
merre kószál, hol szalad?
Árnyékom is elmarad.

Rájöttem, a Hold tükör.
Nap fényétől tündököl.
Ha ügyesen trükközik,
Nap fényébe ütközik,
csodás napfényt tükrözik.

Nem haragszom rád te Hold,
saját fényed sose volt.
Lopott fényed ránk adod,
elűzve a bánatot,
örülünk is, láthatod!

Folyton elfogysz, s újra telsz,
mikor, mennyi fényre lelsz,
annyit szórsz ránk éjszaka,
ez a szíved szép szava,
a ránk hulló fény java.

Tegnap este tele volt,
Nap fényével fenn a Hold!
Kerek arccal nézett rám,
beragyogva éjszakám,
s holnap is eljön talán!

Aranyosi Ervin © 2019-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kis fenyő karácsonya


Aranyosi Ervin: A kis fenyő karácsonya

Kis fenyőfa élőn, szépen
álldogált a hóesésben.
Téli égről ezer csillag
megcsodálta hogyan csillog,
hogy szikrázik a friss hó,
hisz ágain ülni jó!
– Kis fenyőfa, ó de szép,
hó takarja mindenét.

Havát a fenyő ringatta,
bölcsőnek az ágát adta,
egy kis dalt dúdolt magában,
s fürdött belső mosolyában.
Hideg volt, hát felöltözött,
szívébe a szép költözött,
így talált rá a karácsony,
hóruhája, mint a bársony.

Kósza szellő arra járva,
körbejárta, megcsodálta,
megmozgatta ágait,
s boldog volt, kit táncba vitt.
Ezer csillag szórta fényét,
csillogtatva szép erényét,
rászórta a mosolyát,
súgva neki: – Add tovább!

Táncolt hát a kis fenyő,
boldogsága egyre nő!
Lám, a Hold is arra járt,
a kis fára rátalált.
Fényben úszott köntöse,
nem volt ilyen szép sose!
Boldog volt és ünnepelt,
szíve örömben telelt.

– Minden évben ezután,
legyen ilyen szép ruhám!
– álmodozott csendesen –
a karácsonyt meglesem!
De nem megyek sehova,
jöjjön hozzám a csoda!
Mert csak itt jó énnekem,
itt hallják az énekem.

– Mert itt élek, s zöld vagyok,
néznek rám a csillagok.
Itt nem bánthat senki sem,
boldog vagyok, azt hiszem.
Nem is vágyom el soha,
hol a sorsom mostoha!
Itt vagyok, aki vagyok,
lelkem szépségben ragyog!

– Hagyjatok hát emberek,
házatokba nem megyek,
mert ott hamar meghalok,
s nem óvnak meg angyalok.
Az erdő az én hazám,
havat szór a felhő rám,
csak itt boldog a szívem,
mert itt megvan mindenem.

Jövőre is itt leszek,
s minden percet élvezek!
Nem utazom sehova,
nem vágyódom el soha.
Látni akarsz? Jöjj ide!
Ágaim szép tövibe!
Boldog én csak itt vagyok,
a hó rajtam itt ragyog!

Ne vedd el az életem,
itt a legjobb énnekem!
Hadd dúdoljam énekem,
táncoljon a szél velem!
A boltban elérhető,
ünnepedre műfenyő,
azt öltöztesd bármikor,
azon lógjon lámpa sor!

Arra aggass díszeket…
Én nyáron is itt leszek!
Ha erre jársz integess,
örülj majd, hogy itt lehetsz!
Ágaimon kismadár,
akit rajtam hinta vár.
Egész évben élek én
fenyőerdő rejtekén!

Aranyosi Ervin © 2018-12-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredjen a fény


Aranyosi Ervin: Ébredjen a fény

Attól van sötét,
hogy hiányzik a fény,
gyújtsunk gyertyát,
hadd térhessen vissza a remény!
Öltözzön a lelkünk
a tiszta fénybe fel,
a karácsony, a szép szívünkbe
hitünket hozza el!

Nyújtsd csak a kezed,
ébredjen szeretet!
Gyújtsunk gyertyát,
emeljük fel a fázós lelkeket!
Hadd szikrázzon a hó,
hadd terjedjen a jó,
higgyük el, hogy él szívünkben
a mindent megváltó!

Gyújtsunk gyertyát
karácsony éjjelén,
minden élő szívet
hadd járjon át a fény!
Gyújtsunk gyertyát,
és nyújtsuk a kezünk,
kapjuk vissza szép hitünket,
hogy boldogok leszünk!

Attól van sötét,
hogy hiányzik a fény,
gyújtsunk gyertyát,
s ünnepeljünk karácsony ünnepén!
Öltözzön a lelkünk
a tiszta fénybe fel,
s érezzük, hogy a szép világunk
velünk ünnepel!

Aranyosi Ervin © 2018-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őrizzük a fényt!


Aranyosi Ervin: Őrizzük a fényt!

Nem a hó,
nem a hideg,
ami bántja a szívet,
a sorra kihűlt lelkeket,
ma mond ki menti meg?

Nem a fagy,
nem a sötét,
nem a kínnal teli lét,
az álmainkat nem a tegnap
árnya tépi szét!

Refrén:
Hát őrizzük a fényt,
és álmodjunk nagyot,
éltessük reményeinkkel
az élő holnapot!
A hófelhők mögött,
a napunk ott ragyog,
nem hűlhet ki a végtelen,
legyünk bátran nagyok!

Hadd hulljon a hó,
hadd fújjon csak a szél,
a vándor addig képes menni,
amíg csak remél.

De kell, hogy felemelj,
egy mélyben csüggedőt,
ne adjuk fel a vágyainkat
céljaink előtt!

Refrén:
Hát őrizzük a fényt,
és álmodjunk nagyot,
éltessük reményeinkkel
az élő holnapot!
A hófelhők mögött,
a napunk ott ragyog,
nem hűlhet ki a végtelen,
legyünk bátran nagyok!

Hát őrizzük a fényt,
legyen végre szebb világ!
De tudnod kell, hogy egyek vagyunk
szükségünk van rád!
Hát őrizzük a fényt,
a reménynek élni kell!
Hát fogjunk össze
és világunk új életre kel!

Aranyosi Ervin © 2018-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem fáj a szeretet

Aranyosi Ervin: Nem fáj a szeretet

Nem fáj a szeretet, csupán a hiánya.
Az az emberiség félve őrzött vágya:
Szeretetet adni, szeretetet kapni,
mindig fényben élve, szeretve maradni!

Nem kéne mást tennünk, végre felébredni,
egymásra gondolni, tiszta fényben lenni.
Karácsony szellemét elhozni a Földre,
élni, feltámadni, szeretni örökre!

Egymásra figyelve őrizni a lángot,
szívvel díszíteni a ma még bús világot!
Mosolyt varázsolni arcokra fényével,
jót tenni naponta minden élő lénnyel.

Álmodni egymásért alkotó világot,
milyet Teremtőnk álmaiban látott.
Hiszen azért lettünk érzővé teremtve,
éljünk világunkat őszintén szeretve.

Jó lenne, ha hinnéd, szebb lehet az élet,
rossznak és közönynek szeretet vet véget!
Hisz ahol fényt gyújtunk eltűnik a sötét,
tegyünk szeretettel élhetőbb jövőnkért.

Fel kell támasztanunk kihalt szeretetünk,
s boldog lesz a szívünk, ha mind-mind szeretünk!
Tudom, tanulnunk kell őszintén szeretni,
jó szándék kell hozzá, jobb emberré lenni!

Ezért ébresztgetem naponta szíved,
mert míg van körötted bús, könnyes tekintet,
addig sok dolgunk van, az élet se fájjon,
szeretetlen szív is a fénybe találjon!

Nem fáj a szeretet, hisz jó adni, kapni,
mások szép szívében mély nyomokat hagyni!
Közel a karácsony, szeretetről szóljon,
egymásnak a sok szív szépet válaszoljon!

Aranyosi Ervin © 2018-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva