Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A Mikulás gondolatai


Aranyosi Ervin: A Mikulás gondolatai

– Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
ki leszek a jövő héten?
– Beállhatok Mikulásnak?
– Csomagot vihetek másnak?

Szeretetbe csomagolva,
a karácsony is szebb volna!
Szíved te is öltöztesd fel,
töltsd meg széppel, szeretettel!

Érzésekkel, minden jóval,
szórd meg egy kis hideg hóval!
Aztán vidámíts lelkeket,
nevessenek a gyerekek!

A felnőttek kacagjanak,
aztán dalra fakadjanak.
Így teljen majd a karácsony,
gyertya égjen fenyőágon!

Csillagszóró szikrát szórjon,
szeretetről sok dal szóljon!
Gyújtson szívben érző lángot,
szeresd jobbá a világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Tél a hegyen

Égbe nyúló havas csúcsok,
tél uralja a hegyet.
Szürke szélű felhő szállva,
a hegy mögül integet.

Havas terhét szerte szórja,
fehérlik a hegytető,
hó csomagok nehéz súlyát
nyögi meghajló fenyő.

Az utat is hó takarja,
sárrá olvad a latyak,
csak a hideg sziklák őrzik
jéghidegen a havat.

Hideg szél zúg, havat kavar,
táncot járó förgeteg,
Elsüvítve kiabálja:
– Lám csak, havat görgetek!

Égbe nyúló havas csúcsok
megtörik az erejét,
kiszedik a szél kezéből
a hó nagyobbik felét.

Önmagukat betakarják,
hó borítja a hegyet,
amíg visszatér a tavasz
szundíthatnak eleget…

Aranyosi Ervin © 2017-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az én sudár fenyőm…

Aranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: Az én sudár fenyőm…

Az én drága, sudár fenyőm kint él az erdőben.
Nem kap télen meleg szobát, szép díszeket tőlem.
Illatozó, zöld karjait vastag hó takarja,
nincsen keresztre feszítve, feldíszítve karja.
Lehet talán földhözragadt, – gyökerei által.
Soha nem is kacérkodik egy másik hazával.
Az én drága, sudár fenyőm karjait kitárja,
Isten égi madarait öleléssel várja…

Aranyosi Ervin © 2013-12-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kis fenyő, a zöld fenyő…

A kis fenyő, a zöld fenyő
az erdőben élt.
A kósza szél, ha arra járt,
mesét mesélt.

A kis fenyő, mint hűs vizet
itta szavát,
és álmodott és látta már,
az új otthonát.

Egy szép napon, a hegytetőt,
már hófedte rég,
a kis fenyő zöld ágait
lehúzta a jég.

És hangokat, hozott a szél
a város felől.
Majd fűrész szólt, s a kisfenyő,
a hóba ledőlt.

Két kesztyűs kéz felkapta őt
és indult vele
egy járműhöz, mely fenyőkkel
volt már tele.

A motor járt, a hó szitált,
az idő repült.
A kis fenyő, a hosszú úton
elszenderült.

Így érkezett, egy szép napon,
a városba ő,
és várja azt, hogy elvigye
egy kedves vevő.

Mert várja már egy szép család,
– érezte jól,
Egy kis lakás, hol meleg van
és lágy dallam szól.

Feldíszítik, az ágait
fény járja át,
és érzi már a friss kalács
jó illatát.

S a kis család, már énekel
így veszik körül
Sok kedves arc, szemük nevet
szívük örül.

A szeretet, lelkükben él,
víg táncra kél.
És odakint, lágy dallamot
dúdol a szél.

A kis fenyő kis élete
megváltozott,
a szeretet szép ünnepe
sok szépet hozott.

A kis fenyő, a zöld fenyő
már boldog lehet:
A szeretet megszépíti
az életedet.