Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mai nőnapi köszöntő


Aranyosi Ervin: Mai nőnapi köszöntő

Ó, drága nő, most gondolok reád,
sose veszíts el fiút, vagy apát,
magad mellett tudd, élőn férjedet,
ki átölel és őszintén szeret!

Hogy rettegés, ne markolja szíved,
hogy Istenben ne veszítsd el hited,
hogy ne törjön rád gyilkos háború,
ne árnyékolja életed ború!

Hogy melletted legyen, akit szeretsz,
hogy megtehesd érte, amit tehetsz,
kedvében járhass, hadd viszonozza azt,
hogy érezhesse mindazt, amit adsz!

A háborút ne tapasztald meg soha,
ne lehessen az élet mostoha!
Köszöntsön téged sok színes virág,
és józanodjon ki a nagyvilág!

Te sem akarsz lángoló harcokat,
inkább békét, ünneplő arcokat,
nem háborúzni, hanem szeretni kell,
az ember jó, s még jobbat érdemel!

Ó, drága nő, most ünneplek veled,
s remélem győz a béke, szeretet,
és minden évben virágod megkapod,
s boldogan éled meg a nőnapot!

Aranyosi Ervin © 2022.03.08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a fekete özvegy férjéről


Aranyosi Ervin: Vers a Fekete özvegy férjéről

Van pók, mely úgy szeret:
Meglátja a nejét,
s párzás közben mindjárt
elveszti a fejét.

Ám Ő okos jószág,
nem gyakran csinálja,
hisz tanul belőle,
ez az iskolája!

A fejetlenséget
nem éli meg gyakran,
megmarad a varázs
a szép pillanatban.

Fejetlenül bizony
szeretni sem lehet,
ennyi csak e versben
a fontos üzenet!

Aranyosi Ervin © 2018-01-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szemrehányás

Fotó: Ádám Korinna

Fotó: Ádám Korinna

Aranyosi Ervin: Szemrehányás

Ej te disznó, mondd mit tettél?
Csíkosak a gyerekek!
Nem tudom, hogyan csináltad,
de malacság lehetett!
Múltkor járt erre egy zebra,
tőle vannak a csíkok?
Valld be, vagy majd a hátadból,
vékony szíjat hasítok!
Ne hazudj, hogy természetes,
s ilyenek a malacok,
valahányszor ilyet teszel,
mindig van rá malac ok!
Rajtam röhög a fél erdő,
nevetnek az állatok,
azt hiszik, hogy évek óta
felszarvazott férj vagyok!

Aranyosi Ervin © 2016-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szépasszony esete a bíróval, a jegyzővel és a pappal

Aranyosi Ervin: A szépasszony esete a bíróval, a jegyzővel és a pappal

A bíró, jegyző és a pap,
mind megkívánta néha nap
a szép menyecskét.
Várták, hogy majd Övék legyen.
Eltervezték a kéjes estét,
az örömöt, hogy megfizessék,
s mindőjük, pénzért birtokolja
más asszonyát, mit egy pásztoróra
titkos homálya rejthet el.

Ám de tisztes a menyecske,
– kinek szépséges arca, teste,
elöljárókban keltve vágyat,
hogy gyalázzák a hites ágyat, –
elárulta hát a férjurának,
mire készülnek amazok.
S mert a férj sem volt bolond,
furfangos tervet alkotott.
Rávette szép “oldalbordáját”
használja ki tündéri báját,
fogadja sorra az urakat,
tegyen úgy, mint aki szabad.
Mondja a férje a vásárba ment,
s húzza az időt odabent.

Megjött a jegyző, s hozza pénzét,
hogy női bájjal megigézzék.
Ám az ara az időt húzza,
rajta marad szoknyája, blúza.
A férj váratlan megérkezik,
itthon felejtett valamit.
Pánikba esik hát a jegyző,
a konyhában a moslékos teknő
lehet a végső menedéke,
s rejti a disznó elesége,
hogy a csalt férj meg ne találja,
s ne is gondolhasson rája.

A ház ura újra lelépett,
magára hagyva a feleséget,
s hamarosan a bíró érkezett,
először ő is fizetett,
pénzét az asztalra téve,
várta a nőtől, mit kap cserébe.
Az asszony szabadkozva mondta,
hogy akad még egy kicsi dolga,
várjon a bíró türelemmel,
ám a vásárban járó ember,
váratlan ismét hazatért,
visszaszaladt pár iratért.

Az asszony siet ajtót nyitni,
int a bírónak, hova kell bújni.
Teknő, s a moslék várja őt is,
s nyakig már ott van a jegyző is.
Így a takarmány két embert rejtett,
szerencsére, nagy ez a rejtek.
A férj megint ment a dolgára,
otthagyva hitvesét magára,
s alig telt néhány pillanat,
hát nem megérkezett a pap.

Jobb kézzel ráüt a zsebére,
s előkerült a mise bére,
vagyis amit így szánt az estre,
a paráznaság bűnébe esve.
A gyülekezet pénzét így költi,
az álnok ruháját magára ölti,
hogy elvegye, amire vágyik,
hogy eljusson vele az ágyig.

Ám az ajtón megint kopognak,
türelmetlen lábak toporognak,
hazajött ismét a ház gazdája,
– s a papot is a moslék várja.
A férj – látszólag nagyon mérges,
prüszkölve szól a feleséghez,
– Úgy érzem, valaki járt ma nálad,
idegen hang verte fel a házat,
gyújtsd fel a lámpát, a konyhába’
hangokat hallok. Valami lárma…

– Megyek, és rögtön utána járok,
s agyon csapom, kit ott találok.
A három pórul járt ott ült a kádban.
– Mit kerestek itt, felelj ha szád van!
Mondja az emberünk, bot a kezében.
A jegyző szólal meg, – Megkérünk szépen,
ne mondd el senkinek azt, hogy így jártunk,
hallgatásodért sok pénzt kínálunk.
Ezer-ezer garas üti a markod,
ha ezt a titkot magadban tarod.

Megkapta végül a gazda a pénzét,
Boldogan ölelte kis feleségét.
a továbbiakban boldogan éltek,
s gazdagon is! Hála a pénznek.
Pap, bíró, jegyző többé nem látta,
mert fontosabb volt a szeme világa.
Ha arra jártak is, rá sose néztek.
Végére értünk e kis mesének.

Aranyosi Ervin © 2011-11-21.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva