Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Harkály-doktor

Fotó: Pap Zsuzsanna

Aranyosi Ervin: Harkály-doktor

Harkály ugrál ágról ágra,
kopogtat, hol vannak férgek?
Azok a fák nedvét szívják,
élősködnek, amíg élnek.

Csőre fúródik a fába,
mert a féreg fába szorult,
onnan kell azt kibányászni,
hogy ne ártson a nyomorult.

Hát a doktor teszi dolgát
és a fát megszabadítja
nyűgétől és tudományát
fiának is megtanítja.

Így a fák fellélegeznek,
begyógyul a testük, kérgük,
és a doktort fizetségül
jóllakatja kivett férgük.

Aranyosi Ervin © 2020-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Betlehemi gondolatok


Aranyosi Ervin: Betlehemi gondolatok

Jászolban született, nem pénztől volt gazdag.
Tanítani készült szegénynek, igaznak.
Új utat mutatni az emberiségnek,
világot láttatni élőnek és szépnek.
Mint az újszülötté, tiszta volt a lelke,
az élete célját a jóságban lelte.
Tudta, a szeretet szebb világot épít,
csak le kéne zárni végre már a régit.

Ember fia volt ő, s Istené is egyben,
s mi mind részesültünk, ebben a nagy kegyben!
Csak nem tudunk róla, bár jó lenne tudni,
így tudnánk a létben mennyországba jutni!
Jászolban született, s mutatta az utat,
amit a tudomány nem igazán kutat.
Ma is a hatalom, a pénz uralkodik,
az emberi szívben nem is hajnalodik.

Eltelt kétezer év, de ma is ott tartunk,
kilépni a körből soha nem akartunk,
nyomába eredni az ősi tudásnak,
amit eltitkolnak, előlünk elásnak?
Sajnos a megváltás neki sem sikerült,
minden tanítása messzi ködbe merült,
s kinek a tanítás volna csak a dolga,
az is hatalomtól megvezetett szolga.

A szeretet útját kellene meglelnünk,
azon elindulva Őt megünnepelnünk,
zarándokká válni egy szebb világ felé,
hol a lét értelmét az ember meglelé.
Jó lenne, ha bennünk újra megszületne,
és az életének értelme lehetne,
ha képesek lennénk mi is feltámadni,
és a földi létnek új értelmet adni!

Aranyosi Ervin © 2019-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 27. rész

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 27. rész

Hej, a kíváncsiság
hogy szúrta oldalam,
ki lehet a vendég,
s vajon mi dolga van?

Ma már alig vártam,
hogy napom elszálljon,
s tündérem meséje
újra rám találjon.

Futottam hát hozzá,
végre kiderüljön,
minden apró részlet
a helyére kerüljön…

Ahogy megérkezem,
a mese is megjött.
S kiderült hogy kiállt
kint az ajtó előtt.

Egy szegény vénember,
hosszú, ősz szakállal,
ő állt az ajtóban,
egy kedves kutyával.

Éjszakára szállást,
s pár falatot kérne,
az bármilyen kincsnél
neki többet érne.

A világot járja,
és a jó emberek,
még ha szegények is,
mindig segítenek.

Mert, kinek kevés van,
szívvel képes adni,
nem hagyja az éhest
éhkoppon maradni.

Be is hívták nyomban,
ahol jut kettőnek,
ott jut még pár falat
a még éhezőnek.

Hoztak neki ételt,
csendben elé teszik,
jobb, ha a világban
senki sem éhezik.

Kutyának is dobtak
néhány jó falatot,
boldogan befalta,
jó ízűn harapott.

Köszönte a vendég
a kedves vacsorát,
aztán átváltozott
és lássatok csodát,

igazi varázsló,
mágus vált belőle,
varázsló köpenyét
önmagára öltve.

Az asszony, s a fia,
megdöbbenve nézte,
mindkettőjüket
a csoda megigézte.

El is telt néhány perc,
míg magukhoz tértek,
s az asszony megszólalt:
– Én semmit nem értek.

Így hát a varázsló
elmondta apróra,
amit eddig láttak
az csupán egy próba,

amit jó szívükkel
mindketten kiálltak,
amikor egy éhest
étellel kínáltak.

Ő már nagyon öreg,
de tervei vannak,
felvenné a fiút
varázsló inasnak.

Jó lenne, ha néhány
évig őt szolgálná,
s végül a varázslók
próbáját kiállná!

Mert ő reá hagyná
minden tudományát,
összes varázskönyvét,
bűvös mágiáját.

Hát a szegény asszony
megrémült, jaj nagyon:
– A drága fiamat elvinni
nem hagyom!

Hiszen egyedül már
nem bírom a munkát,
senkim sem maradna,
egymásnak vagyunk hát!

Na persze, örülnék,
ha ő tanulhatna,
ha el is mehetne,
s itthon is maradna…

Van-e rá megoldás?
Ezen törtem fejem,
Ám a mese megállt,
ahogy jött, – hirtelen.

A tündérem könyve
mára becsukódott,
de tudtam, talál majd
folytatásra módot.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 26. rész

Festmény: Nógrádi Katalin – Megjött az ősz

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 26. rész

Elszaladt ez a nap,
alkonyodni kezdett,
a kíváncsiságom
gyökeret eresztett.

Elindultam szépen
könyvem tündéréhez,
hogy elmesélhesse
mit gondol, mit érez?

Mit vár a jövőtől,
mitől lenne boldog?
Rohanok megtudni,
hogy állnak a dolgok?

Mikor megérkeztem,
felcsillant a remény,
mert a sámlim előtt,
ott a teli edény.

Amiben a tündér
jövőjét kutatja,
a szíve szerelmét
talán megmutatja.

Ismét nem csalódtam,
kezdődött a mese,
honnan is indult el
az ő szerelmese.

A meséből tudjuk,
hogy a szegény ember,
saját tanyájáról
vágott neki egyszer.

Fekete erdőbe
vezetett az útja,
ott várta a banya,
ki átokkal sújtja.

Otthon hagyta derék
fiát, feleségét,
a manónak adta
végső eleségét.

Tőle kapott síppal
megtört néhány átkot,
farkasoktól mentve
meg a szép világot.

Drága tündéremnek,
varázsos táljában,
ezt a történetet
újra megcsodáltam.

Innen folytatódott
a tündér meséje,
tovább elmesélni
így akadt esélye.

Megjelent a tálban
a szegényember háza,
ahol éldegélt
a magányos családja.

Ott élt felesége,
és szeretett fia,
csak hát sokat kellett
neki dolgoznia.

Hisz a meglett férfit
nehéz ám pótolni,
mindkettőnek sokat
kellett robotolni.

De nem panaszkodtak,
ott voltak egymásnak,
csak a családfőre
nagyon nagyon vártak.

A varázs edényben
ezt lehetett látni,
reá csodálkozva,
új csodákra várni.

Művelték a kertet,
dolgoztak serényen,
volt is eredménye,
éldegéltek szépen.

Zöldségre, gyümölcsre
sohasem volt gondjuk,
persze, ha csak nézzük,
mi ezt könnyen mondjuk.

Szántani is kellett,
learatni mindet,
nem csoda, ha este
fáradt a tekintet.

Ám a szeretetük
mindent jól megoldott,
az Apa hiánya jelentett
csak gondot.

Aztán eljött egy nap,
s annak az estéje,
vacsoránál ültek,
csak a gyertya fénye

világított csendben,
amint éppen ettek,
kopogás hallatszott,
mire felfigyeltek.

Ki lehet, kit hozott
erre bűvös útja?
Eltévedt valaki?
Csak az Isten tudja.

Mentek ajtót nyitni…
Ám az időm lejárt.
Tündér mese boltja
ma estére bezárt.

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2019-07-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Példabeszéd

Lelked legyen az Isten temploma!
Mosoly legyen békéje hírnöke!
Szereteted a legszentebb ima!
S figyeld Urad, magától ellök-e?

Mert kegyes Ő, ki világot teremt,
és szent neki mindegyik gyermeke.
Lelkembe lát – s ez tudom mit jelent!
Hogy hozzá híven, vajon teremtek-e?

Mert jó az Úr, és csak jót ad neked,
ha jót cselekszel, Őt dicsőíted.
Emeld fel hát büszkén tekinteted,
utad vezesse éltető hited!

A félelem kerüljön messze el,
ne legyen társad se düh, se harag!
Irigység, kétség rád sohase lel,
amíg a szíved ily tiszta marad.

Ne árts, – de segítsd a rászorulót!
Biztasd a gyengét és a csüggedőt!
Kenyeret adj, vagy léleknek a szót.
S példád tanítsa a kételkedőt.

Örömben gazdag, lélekben szegény,
kit élte súlya le nem cövekel.
Legyél remény, tündöklő tiszta fény!
Isten fia, ki érettünk jön el!