Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Világra nyitott szemmel


Aranyosi Ervin: Világra nyitott szemmel…

Ismét tanultam nyitott szemmel élni,
világomban nézőpontot cserélni,
átlátni sorson, mint ablaküvegen,
megérteni, hogy mi történik velem!
Mi történik, ha ok nélkül hagyom,
vagy álmomat görcsösen akarom,
s kezembe zárva szorítom vizem,
s az elfolyik ujjam közt hirtelen.

Felülről kéne néznem életem,
megtapasztalnom valódi lényegem,
s megértenem az ok-okozatot,
valójában, én miért is vagyok?
Nem haldokolni jöttem ide én,
nem ok nélkül ragyog rám tiszta fény,
mindennek, bennem élő oka van,
s lelkemnek tudni mindezt, joga van!

Tanulni Jöttem közétek ide,
s mindennek megvan a maga ideje!
Szeretnem kell, ez lényem lényege,
így nevet rám világom kék ege.
Hát osztogatom hálás mosolyom,
a mások szíve az én otthonom,
azokban gyújtok lámpást, s meleget,
azokban éled fel a szeretet.

Szeretet lángja terjedjen tovább!
Nyissunk hát szívvel ilyen iskolát!
Hadd lássák meg a kicsik és nagyok,
hogy a világ csupán ettől ragyog!
A természet is, maga a szeretet,
és jó szándékkal éltet, megetet.
A Föld-bolygó egy szerető anya,
gondoskodón ömlik ránk aranya.

Nem kihasználni, kirabolni kell,
csak együtt élni értékeivel,
hisz önzetlenül kincsét ontja ránk,
hát jó lenne, ha hálát mondanánk!
Majd emberséggel, jó tennénk vele,
az életébe nem szólnánk bele!
Mert több tudás van benne, higgy nekem!
Jól kitalálta, élő Istenem!

Hát legyünk végre emberségesek,
a világra ne legyünk mérgesek!
Az ember az, ki uralni akar,
kifosztva mást, ördög karmaival.
Nem elvenni, de inkább adni kell,
nem utolsó kenetet adni fel!
Nem gyűjtögetni földi kincseket,
s nem sírni, hogy még elég nincs neked!

Másképp kell látni a világodat,
szeretettel megtöltve álmodat,
ha adsz, majd attól gazdagodsz,
a letaroló, buta gazda rossz!
Túl sok a mű, természetellenes,
mert azokon gyártója jól keres,
de az a pénz, mit kap, nem ehető,
s az út végén ott van a temető!

Választhatunk, hogy élet, vagy halál,
mi az, mi ránk az út végén talál?
Döntenünk kell, az embernek mi kell,
a szeretet, vagy pénzéhes siker?
Hogy éltetjük-e szép világunkat,
vagy pénzhegyen lógatjuk lábunkat,
s hagyjuk kihűlni szívünk melegét,
mert az embernek, az élet nem elég!

Aranyosi Ervin © 2022-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Őszi borongás


Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Magára húzta zord felhőit
a vénné fáradt őszi Nap.
Sugarai – pók szőtte szálként –
a Földre nyúlva játszanak.

A melegét is visszavonta,
tartalékol a télre tán,
álmosan telik, elmerengve,
a szeptemberi délután.

A tájon méla nyugalom van,
csak a szél dúdol némi dalt,
falevelek, zizegve várják,
a mérget, mit nekik kavart.

Ünnepre várnak, karneválra,
színes ruhákat öltenek,
nyelvet nyújtanak a halálra,
miközben szívük megremeg.

Kívülről nincs a félelemnek
semmilyen látható nyoma,
örömre lelnek még az őszben,
legyen az bármily mostoha.

Mert hisznek újjászületésben,
jönnek majd újra játszani,
s amíg remény élhet szívükben,
minek borúsnak látszani?

A távolodó Nap is tudja,
hogy lesz még ő is közelebb,
áraszt még több fényt a világra,
fog adni újra meleget!

A sok levél, bár porba hullik,
éltető humuszt komponál,
táplál jövőt és újraélőt,
amely majd élelemre vár.

E körforgás majd megtörténik,
akár velünk, vagy nélkülünk,
csak az ember nem látja sorsát,
korán megyünk, vagy vénülünk?

Talán, jó lenne végig élni,
s kiélvezni minden napot,
és mindegyre hálásnak lenni,
hogy itt vagyok, s még maradok!

Ha célom van, vár rám egy új nap,
hát reggel újra felkelek,
a természettől ezt tanultam,
hogy bízzak, és nyitott legyek!

Fog még a Napunk felragyogni,
lesz még tavasz, nyílik virág,
s egyszer talán majd észhez térhet,
a pénzért eladott világ!

Aranyosi Ervin © 2022-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szeretet-mag


Aranyosi Ervin: Szeretet-mag

El szeretném ültetni
a szeretetem magját,
örüljenek gyümölcsének azok,
akik kapják!

Szeretnék jó kedvet adni,
attól legyen édes,
s hozzájutni legyen könnyű,
legyen lehetséges!

Szeretném ezt úgy osztani,
mindenki vehetne!
Aki vágyja, s elfogadja,
csodát lásson benne!

Ne tartsa meg, szeretetét,
szórja a világra,
hadd terjedjen el a jóság,
jó emberek vágya!

Szavak szárnyán szórom szerte,
jut jócskán belőle,
érezzétek jókedvűnek,
magatokat tőle!

Hadd repítsen szívetekbe
örök boldogságot,
emelje fel ezt a szegény,
meggyötört világot!

Fát ültetek, s nevelgetem
szeretetem fáját,
szebbé teszem a világom
minden borús táját.

Locsolgatom jó érzéssel,
vidám nevetéssel,
simogatom mosolyommal
és nem is kevéssel!

Segítsetek, ültessünk el
egy szeretet erdőt!
Nevelgesse minden gyermek,
s velük minden felnőtt!

Vigyázzunk rá, a fáinkat
ne hagyjuk kivágni,
irigységgel, hazugsággal
gyümölcsét megrágni.

Hiszem, ha majd a szeretet
körbeér a Földön,
az időmet szeretetben
elmerülve töltöm!

Ha a Földet körbejárta,
visszatér majd hozzám,
s amit adtam, egy szép napon
boldogságot hoz rám.

Csak adni kell, s megérteni,
így lesz több belőle,
a szeretet energia,
s feltöltődhetsz tőle.

Minél többet adsz másoknak,
annál több jut néked,
ezt megérve tesz boldoggá
igazán az élet!

Aranyosi Ervin © 2022-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől


Aranyosi Ervin: Búcsú az erdőktől

Kivágják az erdőt,
kivágják a fákat,
kiszárad a világ,
kihal minden állat!
Elfogy a vizünk is,
és az oxigénünk,
agyrémek okozzák,
embertelen végünk!

Tereink nagy részét,
már sírkő burkolja,
pénzéhes, a szegényt,
melegért okolja.
Az ész elmenekült,
együttérzés nincsen,
szánakozva néz ránk
a teremtő Isten!

Meg kéne tanulnunk
őszintén szeretni,
világunkat újra
élhetővé tenni!
Együtt, közös céllal
s a szép természettel,
helyre állítani,
mit letarolt az ember!

Fát kell hát ültetni,
természetet óvni,
rengeteg szemetet
nem szanaszét szórni!
Éltetni a Földet,
vagy csak hagyni élni,
nélküle nem tudunk
holnapot remélni!

Sok az elszáradt fa,
de ki, nem azt vágják,
az élőt, az erdőt,
gazdagok “zabálják”!
Ássák a sírunkat,
meg a sajátjukat,
a pénz-láncra kötve,
hamis kutya ugat.

Sötétség vezeti
az emberiséget,
mint a birkanyájat,
mely egyfélén béget.
Hazug politika
okoz lét vakságot,
az ember feléli
az élő világot!

Pedig ezt a bolygót
mi csak kölcsön kaptuk
az utódainktól,
s lám kihal alattunk!
Halott földjeinkből
az élet kiszárad,
a folyók medrében
fáradt sóhaj árad.

Ébrednünk kell végre,
nincs már sok esélyünk,
egy-két év és eljön
szégyenletes végünk!
Ha csupán nézői
vagyunk a műsornak,
értelmetlen lények
veszélybe sodornak!

Kivágják a fákat,
pusztítják az erdőt,
nyomort hoznak reánk,
éhezést és fertőt.
Kifosztják a pénzért
gyönyörű világunk,
míg mi odafentről
fényes csodát várunk!

Temető lesz földünk,
sok milliárd halottal,
s a bűnösök nyomát
verhetik majd bottal.
Újabb kört futottunk,
írva történelmet,
amit az emberrel
együtt eltemetnek.

Aranyosi Ervin © 2022-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Teremtsünk egy sokkal szebb világot!


Aranyosi Ervin: Teremtsünk egy sokkal szebb világot!

Valahogy nincsen holnapunk a mában,
ezen a Földön nincsen már helyünk?
Csak sodródunk a tegnap áramában,
s mint eszelősök fogjuk a fejünk?
Nem lelünk békét, fénylő igazságot,
lelkünk hazugság mélyén fuldokol,
elrabolták az élhető világot,
kirántották a lábaink alól?

Én nem hiszem, hogy így kellene élnünk,
haldokolni egy életen át,
nézőpontot kellene cserélnünk,
s látni, hogy működik a világ!
Elengedni csúf félelmeinket,
amik ma még  a rút rabláncaink,
ezek zárnak csak börtönbe minket,
mert szívünkben a rettegés lakik!

Nekünk kéne írnunk holnapunkat,
vágyainkkal festve új napot!
Vidámsággal tölteni dalunkat,
s énekelni: Teremtő vagyok!
Szárnyat adva szabad akaratnak,
amit senki nem törölhet el,
érezve a súlyát a szavaknak,
amik teremtve emelhetnek fel!

Legyen végre holnapunk a mában,
találjuk meg végre a helyünk!
Higgyen végre mindenki magában,
higgyük, hogy magunkért tehetünk!
Találjuk meg magunkban a békét,
ébresszük fel mi az igazságot,
tegyük szebbé az emberek létét
és teremtsünk egy sokkal szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2022-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Éji remény


Aranyosi Ervin: Éji remény

Kihűlt az Ég,
lehűlt a Föld.
A sötétség
most testet ölt,
de a szívünk
víg dalt dalol:
A remény él
még valahol.

Lesz holnapunk,
ha van hitünk,
a fájdalmon
majd enyhítünk!
Lelkünk mélyén
hitünk ragyog:
– Lesz szebb jövőm,
amíg vagyok vagyok!

Mind itt vagyunk,
mert lenni kell,
nem érhetjük be
ennyivel,
hiszen miénk
ez a világ,
tükörként képes
hatni ránk!

Van éjjelünk,
s lesz holnapunk,
van közösen
dalolt dalunk.
Légy testvér újra
jó magyar,
az éjsötét
most eltakar.

De nem soká
felkél a Nap,
fényt hoznak
ránk a sugarak.
Lelkünk fényben
fürdik talán,
egy szebb holnapnak
hajnalán!

Aranyosi Ervin © 2022-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A magyarok fénylő sorsa…


Aranyosi Ervin: A magyarok fénylő sorsa…

Gyönyörű zöld a világunk,
élhetnénk hát szebben, jobban,
a magyarok fénylő sorsa
ott ragyog a csillagokban.
De csak együtt, összefogva,
lehet nemzet a magyar,
nem rettegve, nem nyafogva,
ha tudja, hogy mit akar!

Ha csak félve, megvezetve
éli nap-nap életét,
elfogadja más népeknek
reá mért ítéletét.
Önállókká kéne válnunk,
élni együtt, szabadon,
igazságunkat teremtve:
– Hadd fogjanak szavadon!

Csak a béke a megoldás,
háborúzni nincs okunk,
de a drága magyar földhöz,
csak is nekünk van jogunk!
Mindenhez, mi rajta termett,
a népünknek van joga,
de a magyar értékekre,
idegennek fáj foga!

Vissza kell hát végre venni,
amit eddig ellopott,
saját kézbe kéne vennünk
a jussunkhoz, a jogot!
Kiállni az igazunkért,
békésen teremteni!
Saját földünk sorsa felett,
nekünk kéne dönteni.

A magyarok fénylő sorsa,
ne csak szóbeszéd legyen,
kapjuk vissza, mi a miénk,
és ez boldoggá tegyen!
Legyen végre egy nemzetté
összetartón a magyar,
legyen sorsa újra fényes,
mert boldogulni akar!

Aranyosi Ervin © 2022-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Repülőgép vagyok


Aranyosi Ervin: Repülőgép vagyok

Fent repülök, égen szállok,
felhők között meg nem állok!
Fentről nézem a világot,
csupa kedvest, szépet látok!

Az emberek velem szállnak,
felemelnek hosszú szárnyak,
Messzi földre szállok én,
bárhová a földtekén.

Kalandra vágysz, jöjj velem,
ülj le a fedélzeten,
less csak ki az ablakon,
mélyen van a Föld nagyon!

Aranyosi Ervin © 2022-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi kell a virágnak?


Aranyosi Ervin: Mi kell a virágnak?

Mi kell a virágnak?
Föld, víz, meg napocska.
Nem tör gazdagságra,
másokat taposva!
Nem mástól veszi el
az éltető vizet!
A csodás napfényért
szépségével fizet.

Tanulhatnánk tőle
emberibben élni,
ő tudja, hogy nem kell
a holnaptól félni!
Csupán csak adni kell,
másokat szolgálni,
szépséggel, jósággal,
teremtővé válni!

Nincs szükség több vízre,
éjjel is napfényre,
élet-gazdagságát
sosem váltja pénzre.
Éli az életét,
elszórja a magját,
s kiélvezi léte
minden egyes napját!

Aranyosi Ervin © 2022-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A víz világnapján


Aranyosi Ervin: A víz világnapján

Ez a világ már nagyon más,
kiszárad a kút, a forrás,
fák gyökere sem lel vizet,
ezért életével fizet.

Kihal lassanként a világ,
élők testén vajon mi rág?
Mitől is lesz élhetetlen,
kitől élünk félelemben?

Nincsen eső, télen sincs hó,
haldoklik az egész bolygó,
s nem magától, nem a Naptól,
egy zsugori hatalomtól!

Pénzhatalom, embertelen,
és míg önző ember terem,
van ki ellopja a vizet,
s ezért minden élő fizet!

Az élethez levegő kell,
és itató, vízlelő hely,
az élőknek gondoskodás,
emberséges gondolkodás.

A víz nélkül nincsen élet,
bolygód bármire cseréled,
halál vár rád, kiszáradás,
megfullasztó szomjan halás!

Víz az élet feltétele,
szomjúságba halunk bele!
Ezt a hatalom okozza,
s butaságát csak fokozza!

Kihal a Föld, s minden állat,
lassan kiirtjuk a fákat,
s mi sem sokkal éljük azt túl,
mesés bolygónk is kipusztul.

Kipusztul az anyaföldünk,
miközben mi nézelődünk.
A pénzéhes rablóbanda,
gépeket rak a nyakadba!

Reménytelen a világunk,
amíg választásra várunk,
s nem teszünk semmit a Földért,
egy élhetőbb, szebb jövőért!

Aranyosi Ervin © 2022.03.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva