Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Élő jövőkép


Aranyosi Ervin: Élő jövőkép

Hiszem, hogy lehetne szebben, jobban élni,
egy olyan világban, ahol nem kell félni!
Ahol az emberek mindig a jót látnák,
kitárt szívvel egymást, s a Földet szolgálnák!
Megférnének együtt, s tennének magukért,
óvnák a világot élő holnapjukért.
Meglelnék a létben a rengeteg kincset,
amit a Földanyánk lábuk elé hintett.
Sosem kell éhezni, van mindenből elég,
s ha ezt felfedeznénk, eltűnne a szemét.
Erdeink, mezőink gazdagságot adnak,
csak körül kell nézned, s leszedned magadnak!

Hiszem, ha egymással jó testvérként bánnánk,
ha nem katasztrófát túlélni próbálnánk,
hanem visszatérnénk a jól bevált útra,
s rálelnénk a szomjat csillapító kútra.
Hiszen annyi minden lábunk előtt hever,
Földünk élőn táplál, ellát és felemel,
csak szabaddá kéne lelkünk végre tenni,
minden éhes szájat meg tudnánk etetni.
A betegségek is múlnának maguktól,
s erőt meríthetnénk önnön igazunkból.
Álmokat is adnánk, élő jövő képet,
amibe az ember megtisztulva léphet.

Hiszem, ha éltetnénk magunkban az álmot,
ledobnánk a minket gúzsba kötő jármot,
emberekhez méltón, tisztán, szívvel élnénk,
mai félelmünket célokra cserélnénk!
Vannak megoldások, csak keresnünk kéne,
a jó szó – a társhoz – közvetlen elérne,
nem csak haldokolnánk, elkezdenénk élni,
programozás alól, ki kellene lépni!
Csak ébrednünk kéne, meglátva a szépet,
hazug világ mögött, ott vár ránk az élet!

Aranyosi Ervin © 2021-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üdvözöljük a tavaszt!


Aranyosi Ervin: Üdvözöljük a tavaszt!

Vártam már, hogy beköszöntsön,
napfényével nyakon öntsön!
Színeivel felvidítson,
újra életre megtanítson!
Úgy vártam már a tavaszt!

Untam már a ridegséget,
vártam a tél, érjen véget!
Nyíljon virág, Nap ragyogjon!
Vidámságunk ki ne fogyjon!
Vizet és mosolyt fakaszt!

De jó, érzem újra élek,
fák a tavaszról mesélnek,
rügyet bontva öltözködnek,
levelekről álmot szőnek,
s nem hallunk tőlük panaszt!

Jöjj, csak hagyd ott téli álmod,
fénnyel töltsd meg szép világod!
Engedd lelkedet dalolni,
szíved tavasz nyelvén szólni,
ismételje ugyanazt!

Itt a tavasz, kék az égbolt,
nagyon vártuk, milyen rég volt,
megújul a föld, a rét,
figyeld csak a kezdetét!
Figyeld, nehogy elszalaszd!

Ha jól figyelsz, te is látod,
sok kedves, vidám barátod,
ágról ágra ugrik, repked,
vidámságot keltve benned,
búbánatot elhalaszt!

Táncra kél a lét, a Földön,
erre én is készülődöm,
ébredjetek emberek,
jobb kedvűbbek legyetek,
s üdvözöljük a tavaszt!

Aranyosi Ervin © 2021-03-06..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha az ember szeretni képes


Aranyosi Ervin: Ha az ember szeretni képes

Tudod, nem haldokolni jöttünk,
csupán egy szerződést kötöttünk,
hogy jobbá tesszük a világot,
legyen a Föld mitőlünk áldott!

Vannak, kik játékszernek tartják,
s kincseit sajátként uralják,
s a mások kínját élvezik
és mi nem értjük, miért teszik!

Hiszen élhetnénk jobban, szebben,
egymást becsülve, szeretetben,
és mégis jutna minden bőven,
egy élhetővé tett jövőben!

Nem lenne úr, nem lenne szolga
mindenki tudná mi a dolga,
s hagynánk a drága Földet élni,
s nem kéne senkinek sem félni.

Kiélvezhetnénk minden percet,
s együtt örülne felnőtt, s gyermek,
megélve végre önvalóját,
hogy leszületve, bizony jól járt!

Egy nagy családdá kéne válnunk,
s nem félni, nem lévő halálunk,
hanem örülnünk földi létnek,
mert szeretnénk és szeretnének.

Nem jutna több, pár óra munka,
annyi várna mindannyiunkra,
s a többi időt kihasználva,
az ember Isten fiává válna!

Csak játszanánk az életet,
akár egy önfeledt gyerek,
ébresztenénk alkotó vágyunk,
fejleszthetnénk közös tudásunk!

Egymással és egymásért élnénk
és boldog perceket cserélnénk!
A gazdag sosem unatkozna!
A közös lét örömöt hozna!

Csak azt kéne tudni nagyon,
nem boldogít a nagy vagyon!
Uralni mást az beteges,
nem boldog az ki pénzt keres!

Helyette másra kéne lelni,
és nem másoknak megfelelni,
hanem szép álmaink megélni,
a fájdalmat, szépre cserélni!

Egymás kedvében járni folyton,
boldog legyen, hogy mosolyogjon,
az életét csak jobbá téve,
öröm gyúlhasson a szívébe’!

Le kéne tenni minden fegyvert,
mivel a gonosz minket megvert,
s nem versengeni kétes célért,
tenni kéne az emberiségért!

Mit szólsz hozzá? Én élni hívlak,
közös célt látni megtanítlak!
Minden megvan a boldog léthez,
ha az ember szeretni képes!

Aranyosi Ervin © 2021-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk


Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk

Jövünk, megyünk.
Hát ez az élet!
A régit új korra cseréled.
Újat tanulsz,
vagy tanítasz másnak,
s nem adsz hitelt az elmúlásnak!
Mindig apró lélekként kezded,
s amit hozol, mind elfelejted,
mert azt lelkedben kicserélik,
akik hiszik, a létet élik.
Pedig ők csupán csak haldokolnak,
s nekik halált hoz csak a holnap,
s nem értik meg, ha te nem félnél,
hát magáért a létért élnél.

Jövünk, megyünk,
mert ez a dolgunk,
de másképp kéne boldogulnunk,
és egymást is boldoggá téve,
megmártóznánk a lét vizében.
De sosem tanulunk meg élni!
Nincsen halál, hát nem kell félni!
Csak levetjük lélekruhánkat,
de majd a létbe visszavárnak,
hogy szebbé tegyük a világot,
hogy álmodjunk egy boldog álmot,
hogy jók legyünk, s csináljuk végig!
Hogy tanítsunk, míg meg nem értik!

Jövünk, megyünk,
sokadszor, s újra…
Amíg a lelkünk megtanulja,
amit csak odaát tudunk.
Hová vezet hát szép utunk?
Leszületni, mégis kihívás,
másképpen élni, nem pont úgy, mint más!
Nehéz korban is jóvá válni,
s a nagy küldetést végig csinálni!
Véghez vinni és hinni benne,
hogy a világ, tán még szebb lenne,
ha megértenénk, miért is lettünk,
ha igazolna számos tettünk!

Jövünk, megyünk,
s nem számít semmi!
Itt kell nekünk boldoggá lenni!
Boldoggá válni és szeretni,
s nem önmagunkat eltemetni!
Tenni azért, hogy más is értse,
hogy létünk más lelkét ne sértse!
Ám magunktól kell felismernünk,
miért is bújt egy testbe lelkünk?
Mi célból születtünk e Földre?
Mi dolgot terveztünk e körre?
S mikor a lét célját megértjük,
végre saját sorsunkat éljük!

Aranyosi Ervin © 2021-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bűntelennek születünk


Aranyosi Ervin: Bűntelennek születünk

Az a bűnös, aki mondja!
Mert a lélek bűntelen!
Na meg, aki megtanítja,
hogy bűnös hogyan legyen!
Tiszta lappal érkezünk mind,
s tele írjuk papírunk,
s mivel bűnösnek neveznek,
egy léten át lapítunk!

Szabadítsuk fel a lelket,
az ember szerethető,
hittel, vággyal, mosolyogva,
minden cél elérhető!
Bűntelenül, szeretetben,
könnyebb élni emberek!
Hagyni kell hát, hadd tudhassa:
– Gazdagabb a lét veled!

Minden lélek – le a Földre –
ártatlanul érkezik,
senki nem válik gonosszá,
míg rosszal nem mérgezik.
S néha, bíz’ a legjobb szándék,
az is rossz útra vezet,
hitrendszer lehet a csapda,
így azt észre sem veszed!

Hogyan kéne jóvá válni,
nincs is ennél egyszerűbb,
észre kéne végre vennünk
egymásban a nagyszerűt!
A jó tettet megdicsérni,
felemelve lelkeket,
legjobb út egy szebb világba,
a megértő szeretet.

Mi értelme a világnak,
ha elnyom a hatalom?
Nem tesz senkit boldogabbá
mérhetetlen, nagy vagyon!
Ám ha másokkal megosztod
amid van, a keveset,
jó érzéssel gazdagodhatsz,
mely simítja lelkedet!

Más lelkében nyomot hagyva,
éljük szép világunkat,
s nincsen ember, aki erre,
tiszta szívvel, ráunhat.
Ám hiszem, hogy jobbá válunk,
ha mától mind így teszünk,
megépítjük mennyországunk,
s mind angyalokká leszünk!

Aranyosi Ervin © 2021-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

A versem lelkem tiszta mása,
s az olvasóim biztatása
teszi napom fénylőbbé, szebbé,
alkotni vágyón lelkesebbé.
Hiszen a Föld attól forog,
hogy lábunk felszínén topog,
mert itt minden energia,
amit csak ad ember fia.

A gondolat is messze táncol
és visszatér a nagyvilágból,
egy valóságot hozva létre,
s nem is kell erőlködni érte!
Csak hinni, lelki szemmel látni,
elképzelni és megcsodálni,
hittel érezni, kézbe venni,
naponta teremtővé lenni!

Mert Istenadta lelkek lennénk,
ha elfogadnánk, ha elképzelnénk,
hisz Ő sok kis istent teremtett,
hogy őrizzünk isteni rendet.
Hogy eljöjjön az Ő országa,
hiszem, ez volt Teremtőnk vágya,
hogy végre istenekké váljunk,
s hozzá a jó útra találjunk!

Mi nem csak haldokolni jöttünk,
a világ csoda körülöttünk,
nem kéne törődnünk a rosszal,
a lelket mérgező gonosszal!
Ha mind csak a jóra figyelnénk,
jobbat alkothatna elménk,
a jövőnk sokkal szebbet hozna,
s az egész világ megváltozna.

Atyánktól mind istenné váltunk,
de nem figyeltünk, nem vigyáztunk,
így más teremtett rossz világot,
amire lelkünk nem is vágyott!
Mint rossz körhinta forog Földünk,
félünk, fájunk, zsörtölődünk,
és figyelünk minden rosszra,
mely sorsunkat összehozta.

Elhitették! Rosszak volnánk?
Az ördög szekerét tolnánk?
Hagynánk, mások írják sorsunk,
miközben csak morgolódunk?
Varácspálca van kezünkben,
mégsem jár más az eszünkben,
csupa rossz ügyet szolgálunk,
s bántóinkkal eggyé válunk.

Másképp kéne dolgunk tenni,
az embert jobbá szeretni!
Elesettet felemelni,
együtt boldogságra lelni!
Ha elhinnéd, könnyű lenne,
éppen ez a lényeg benne,
mert csupán a hiten múlik,
szenvedésünk meddig nyúlik?

Mi lenne, ha gondolkodnánk,
szép jövőről gondoskodnánk?
Higgyétek el, rajtunk áll csak,
hogy vagyunk-e elég bátrak,
hogy belépjünk mind a mennybe?
Legyen részünk önként kegyben!
Tegyük szebbé világunkat,
s így a lélek feljebb juthat!

Aranyosi Ervin © 2021-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A sas szabad!


Aranyosi Ervin: A sas szabad!

Szabad vagyok, égen szállok,
földhöz nem köt semmi sem!
Nincs béklyó, mely mélybe húzhat,
álmokért dobog szívem!
Belátom a nagyvilágot,
s felemelkedett vagyok!
Ha kell, felhők fölé szállok,
s megérintem a Napot!
Ura vagyok életemnek,
azt teszem, mi jól esik!
Irigykedők, lenn a Földön,
szárnyalásomat lesik!

Legyél sas és szállj a széllel,
sohase légy rab madár!
Tedd a dolgod nappal, éjjel,
hisz röptödben nincs határ!
Engedd, hogy a lelked szálljon,
hadd vigye a képzelet!
Gondolkodom, hogy adhatnék
néhány jó leckét neked?
Hogy nyithatnék meg kalitkát,
kitárva az ablakot?
Kövesd lelkem, szelek szárnyán,
s úgy lesz, ahogy akarod!

Nincsen ennél nagyobb kincsünk,
szabadnak lenni muszáj,
s hidd el, aki letagadja,
uraló szív, buta száj!
Ő sem képes fenn szárnyalni,
ezért téged földre húz.
néhány ocsmány hazugsággal,
tőle nem sok jót tanulsz!
Emelkedj büszkén fölébe,
léted legyen teljesebb,
s jó, ha a sas szabadságát,
jó példának ellesed!
Aranyosi Ervin © 2020-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő pillanatban


Aranyosi Ervin: Teremtő pillanatban

Írhatnék verset, milliónyit,
ébresztgetve a Föld lakóit,
nyithatnék csukott szemeket,
hogy mire jó a szeretet!
Adhatnék leckéket is másnak,
hogy ne éljünk az elmúlásnak,
éljünk inkább az örömünknek,
legyen minden nap örömünnep!

Merjünk csak álmodni merészet,
legyen példánk a szép természet,
hiszen az nem erőlködik.

Az élet teszi szépen dolgát,
a világunkban szépet, s jót lát,
s azon teremtőnk őrködik!

Csak az ember nem képes élni,
inkább kezd holnapjától félni,
rettegni azt, mi láthatatlan,
az ártó hír lovára pattan.
Pedig élhetne bűvös álmot,
jobbá téve a nagy világot.
De csak hajszolja ócska pénzét,
s elveszti léte többi részét.

De bárcsak álmodozni merne,
s jóra fókuszálna figyelme,
s meglátná a napi csodát.

Hisz annyi van, s mind látni kéne,
és elsétálni csak elébe,
s élvezni született jogát!

Bár mind tudnánk, miért születtünk,
hogy nem csak haldokolni lettünk,
hogy a világunk minket szolgál,
s ki elfogadja, az mind jól jár!
Csak annyit kell megértenünk,
hogy gazdagabb a lét velünk,
s élvezni kell, e gazdagságot,
amivel teremtőnk megáldott!

Ám nem mérhető pénzben semmi,
a gazdagság nem ezt jelenti!
Mert az megélt percek sora.

Ki folyton kincsekre vadászik,
az eltévedt, s a falra mászik,
mikor rájön, mily ostoba.

Tanulni kéne, hát szeretni,
a világunkat rendbe tenni,
álmodni végre szebb jövőt,
s tanítgatni a felnövőt!
Kérded, hogy egyéb vágyam nincs-e?
Miénk a világ összes kincse!
De nem az anyagi vagyon,
ha elmegyek, azt itt hagyom!

De enyém marad minden álom,
minden napom, míg utam járom,
és minden megtapasztalás.

Minden, minek értelmet adtam,
csodás, teremtő pillanatban,
s ez az én kincsem, nem vitás!

Aranyosi Ervin © 2020-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony


Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony

Felragyogott újra a betlehemi csillag,
új reményt, új hitet adva vágyainknak!
Újra leszületik, ki minket megválthat,
félelemben élők elé majd kiállhat.
Taníthatja őket élni és szeretni,
megmutatva, hogy kell jó emberré lenni!
Fényt hoz életünkbe, a szeretet fényét,
tanítva a jóság, tisztaság erényét.
Ha majd e tanítást szépen befogadjuk,
az emberiséget angyallá avatjuk.
Béke, szeretet vár minden élő lényre,
csak a bujdoklókat hívjuk ki a fényre!

A PÉNZ árnyékából kell előbb kimásznunk,
nap, mint nap teremtve, máris többnek látszunk!
Hitünk erejével emeljük fel egymást,
ez a mi fényszórónk, hogy az utat meglásd!
Béke, szent igazság, s hogy senki se ártson,
ezt kell, hogy jelentse nekünk a karácsony,
és nem csak egy napon, hanem egész évben,
és az emberiség teljes életében!
A Karácsony ígéret az örök életre,
nem várva halálra, túlvilági mennyre.
Ezt a földet adta jó Atyánk minékünk,
s ha szeretet van bennünk, hát örökké élünk!

A szeretet magját most kell hát elvetni,
lelkünk szép vízével öntözni, nevelni,
hogyha a világon mindenkinek jut majd,
élteti a lelket és fény-koszorút hajt!
Nézz körül a létben, kit kell felemelni,
kinek kell a lelkét jó felé terelni?
Ki tért le az útról, ki az, ki eltévedt,
ki a szeretetlen, ki vár segítséget?
Nyújtsuk ki kezünket a rászorulóknak,
adjunk reményt, hitet: – Szebb lesz majd a holnap!
Csodáljuk világunk, fénnyel vonjuk körül,
s hiszem, a Teremtőnk velünk együtt örül!

Hazugok uralják ma még ezt a Földet,
ennek megoldása nem jöhet, csak tőled!
Ez az egyén dolga, ledobni a láncot,
lelkünkbe fordulva keresni tanácsot.
Kérni útmutatást, isteni kegyelmet,
amit a szülőtől elvárhat a gyermek!
Hiszem, hogy a jelet meg is fogjuk kapni,
így fog a szeretet a világra hatni!
Fényszóró világít majd be minden zugba,
hova a megoldás mélyen el lett dugva!
Minden hamis álság, végre fényre derül,
s élhetjük létünket tisztán és emberül.

Együtt és egymásért, egymást kézen fogva,
emelkedjen lelkünk fénylő csillagokba!
Kerüljünk bolygónkkal szép harmóniába,
éljünk szeretettel, higgyünk a csodában!
Tanítsuk a létet boldogan megélni,
s akad támogatónk, Istent nem kell félni!
Hiszen a félelem nem őtőle való,
emberi találmány, csúf trójai faló!
Ne engedjük be hát többé a szívünkbe,
legyen nemes lelkünk a Teremtőnk tükre!
Kegyes és elnéző, szeretettel áldott,
amely így varázsol örökös karácsonyt!

Aranyosi Ervin © 2020-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő dal

Aranyosi Ervin: Teremtő dal

A fényben megfürödni
jöttem a Földre én,
tudom, hogy nincsen semmim,
mégis minden az enyém,
amire lelkem vágyna
mind, mind enyém lehet
és ennek nem szab határt
csupán a képzelet.

Új világot alkotni
jöttem a Földre én,
amit álmodok magamnak,
mind elindul felém,
és nem szabhat határt
csupán a képzelet,
mert, amit elhiszek,
az mind enyém lehet.

Refrén:
Te is teremtő vagy, képzeld,
teremts hát én velem,
vágyaimat megálmodom,
csak úgy elképzelem,
Ha képes vagy elhinni,
ha szeretni tud szíved,
a jóra vágyók lelkeit
a fény felé viszed.

Valómat létrehozni
jöttem a Földre én,
Az elmém filmvásznára
képet vetít a fény.
Mit képzeletben láttam,
magamhoz vonzom én,
mert életre kelve
mind elindul felém.

Refrén:
Te is teremtő vagy, képzeld,
teremts hát én velem,
vágyaimat megálmodom,
csak úgy elképzelem,
Ha képes vagy elhinni,
ha szeretni tud szíved,
a jóra vágyók lelkeit
a fény felé viszed.

Világot felfedezni
jöttem a Földre én,
legyen egy szebb világ
a tegnapi helyén!

Aranyosi Ervin © 2018-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva