Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Életfa

Aranyosi Éva színeivel

Aranyosi Ervin: Életfa

Az életfa szimbóluma élő hidat képez,
hogy a földi birodalom eljusson az éghez!
Világokat kapcsol össze, körforgást jelképez,
hogy az élet forrásából földi létbe léphetsz.
Körforgásba visszatérünk és részt veszünk benne,
nélkülünk a világ, bizony, hogy szegényebb lenne!
Gyökereink mélyből jövő anyaggal táplálnak,
így merítünk bölcsességet, mik javunkra válnak.
Ágaink az égbolt felé törekednek egyre,
tudást és a túlvilági létet gyúrva egybe.

Családfa, az életfája, igen terebélyes,
őseinket, rokonokat felmutatni képes.
Azokat, kik kellettek, hogy mi élővé váljunk,
akik nekünk formálták meg az élő világunk.
A családfa elágazó, s gyökerekre épült,
akiknek a keze nyomán ez a világ szépült.
Növekedés és az erő benne lüktet élőn,
megújulást, ismétlődést, életet ígérőn.
Hisz a lelkünk halhatatlan, vissza-visszatérünk,
részt veszünk a körforgásban, jövünk, megyünk, élünk!

Az életfa szimbólum, az örök élet része,
nyomot hagyunk, örökség lesz a világ egésze!
Bár a test elhasználódik, s elhagyja a lélek,
de a tanult élet-csodák mind lelkünkben élnek.
Újra jövünk, s újat hozunk, szeretet szívünkben,
s osztozhat a világunk, velünk az örömünkben.
Pihenés és harmónia szívünkben virágzik,
békességet hoz a földnek, lelkünk erre vágyik!
Ellentétek: Fent és a lent, kívül-belül minden,
fény-sötétség, ész és a szív osztozik e kincsen!

Aranyosi Ervin © 2024-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtsünk békét!


Aranyosi Ervin: Teremtsünk békét!

Fókuszáljunk mindannyian együtt a békére,
hogy hathassunk gondolattal, a világ szívére!
A gondolat erejével emeljük világunk,
s higgyük el, hogy jobbá válik, és szebb jövőt látunk!
Ne merüljünk a posványba, mert lehúz a mélybe,
ültessünk most szeretetfát másoknak szívébe.
A szeretet rügyet bontva, élőn kivirágzik,
így lehet a romok helyén, békés szebb világ itt!

Fegyverekkel sosem lehet teremteni békét,
az csak a gonoszt szolgálja, és a világ végét!
Az életnek értelme van, nem úgy a halálnak,
hol emberek, értelmetlen áldozattá válnak.
S akik szítják ezt a tüzet, nem vesznek részt benne,
nem kerülnek célkeresztbe, övék csak az eszme!
Koholt indok, öldökölni, golyót elhasználni,
gonosz törvényeket hozni, gazdagabbá válni!

Pénzimádók, figyeljetek, elveszthettek mindent,
a békére irányuljon mától a tekintet!
Emberibbé kéne válni, együttérző lénnyé,
ahogy Istenünk teremtett, testbe formált fénnyé!
Tudom, ez a fény a lelkünk, érző, csodás szellem,
nem pusztul el, csupán akkor, hogyha szeretetlen!
Ám, ha szeret, jobbá tehet egy egész világot,
legyen béke, legyen a Föld, általunk megáldott!

Aranyosi Ervin © 2024.05.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A teljesség felé


Aranyosi Ervin: A teljesség felé

Az éteren át,
pár méteren át,
s pár életen át,
már együtt haladtunk,
és miközben adtunk,
forgott a Föld alattunk,
s kinyílt az ég felettünk,
és végre igazán együtt lehettünk,
mert szerettünk!

Miénk volt a Föld, s az Ég,
és nyújtottam kezem feléd,
elértelek, és szép veled,
s megértheted,
együtt maradni így lehet,
mert ebből már sosem elég!
A lelkem költözött beléd…

És átölelt,
örömre lelt,
csak adott és nem követelt!
Azt adta pont, mi tőle telt!
Lélekként földre jövetelt!
A megélést, a nagy csodát,
amit nem érzett odaát!

De itt, az is megadatott,
kaptuk a lét feladatot,
amit közös lelkünk adott,
amit előre megszabott!

Amit gyermekként vettek el,
mert lelkem félelemre lel,
a rút haláltól rettegés,
az nem kevés,
és nem mesés!

A lélek közben megvakult,
az élet másképp alakult,
rányomta bélyegét a múlt,
de lelkem közben is tanult.

Leszületve egy testbe zártan,
eltévedtem a nagyvilágban,
hozott tudásom elveszett,
és kaptam rút félelmeket,
s egy öröklődő, rossz hitet.

A lelkem, mondd, ki menti meg?

Kerestem hát, mit kéne tenni,
más lelkeket megmentegetni,
szívvel, jó szóval megetetni,
s félelmeiket eltemetni!

Nincsen halál, csak átmenet,
ahol a lélek átmehet
oda, hol fény van, s szeretet!

Tanulni jöttem, tapasztalni,
tudatos verseket szavalni,
s hozni a kor üzenetét,
lehet a lét
még meseszép!

Csak felgyorsult a mindenségem,
az idő nem úgy száll, mint régen,
s rossz az irány, amerre nézünk,
elvész teremtő képességünk,
hisz lelkünk rosszul fókuszál!
Amikor bántják, bosszút áll!

Egymást bántjuk, s vele magunkat,
s a gödörből, a fény kijuthat?
Miközben egyre lejjebb ásunk,
aztán meg nem lesz maradásunk!
Rossz az irány, kivülre nézünk,
s ki sem vetül szellemünk, fényünk!

Be kéne fordulnunk hát újra,
rálépni már a belső útra,
fényünkkel látva, és teremtve,
hatni az éhes emberekre,
kik a tudást is éhezik,
mert létezik,
csak épp elébünk nem teszik!

Javítsuk hát a világunkat,
lássuk a felfénylő utat,
amit lelkünk buzgón kutat,
s amit belső fényünk megmutat!
Mit beragyog a szeretet,
melyen, ha veled lehetek,
élhetek teljes életet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Levitáló Zöldike

Fotó: Vágány Zoltán

Aranyosi Ervin: Levitáló Zöldike

Itt vagyok a levegőben,
levitálok, lebegek,
azt hiszem hogy madarak közt,
egy varázsló lehetek!
Nem húz le a Föld vonzása,
nem hat gravitáció,
különleges ez a helyzet,
levegőben állni jó!
Próbáld utánam csinálni,
nem hiszem, hogy sikerül,
tudod, egy ilyen mutatvány,
sok gyakorlásba kerül!

Aranyosi Ervin © 2024-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örökké élni!


Aranyosi Ervin: Örökké élni!

Örökké akarok élni!
Lám, lám, eddig sikerült!
Legtöbb részlet életemben
már a helyére került!
Nem terhel a múltam súlya,
nem bánt már a tegnapom,
a jövőtől nincs mit félnem,
ami jár, azt megkapom!
Nyugalom van a lelkemben,
a szívemben szeretet,
s mint tortából, mindenkinek
adok egy szép szeletet.
Ebben pedig az a csoda,
hogy tortám sosem fogy el,
olykor viszont is szeretnek,
s az gazdagít, felemel!

Örököltem egy világot,
ami mesés, gyönyörű,
s ha a szívemen át látom.
megszépíti a derű!
Én is tanítok szeretni,
verseken át, másokat,
olyat is, akinek ma még,
elnyűtt szíve fáj sokat!
Gyógyítsuk meg a világot,
szeretettel, menni fog!
De kell hozzá a segítség,
ennyi szívvel nem bírok!

Ne spórolj a mosolyoddal,
ha adod is, nem fogy el!
Jobbá teheted világod,
én hiszem, csak ennyi kell!
Adj esélyt az öröklétnek,
mindig szeretve legyünk,
s nem kell sosem költözködnünk,
hogy végre Mennyben legyünk!
Eljöhet a MI országunk,
mennyben és a Földön is,
ha mind szeretetté válunk,
kinyílik a börtön is!

Akarjunk örökké élni,
ha akarjuk, menni fog!
Földi angyalokká válni,
elérhető, nem titok!
Ez az egy tehet boldoggá,
teljessé egy életet,
ha a legfőbb energiánk
az éltető szeretet!
Nincsen szükség prófétákra,
a képlet is egyszerű,
a szeretet pirulája
sosem lehet keserű!
Osztogasd hát kedvességed,
legyen jobb a lét veled,
szeretettel hadd kívánjak
békés, örök életet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ültess fát a jövőnek!


Aranyosi Ervin: Ültess fát a jövőnek!

Ültess egy fát, mert haldoklik az erdő!
Hogy láthasson még holnapot, ki felnő!
Tudhassa még, milyen egy igazi felhő,
hogy világában, hadd legyen szereplő!

Ültess egy fát, hagyd magad mögött lépted,
mutassa ő, hogy értelmesen élted,
érzőn terveztél fénylőbb holnapot,
s nem rajtad múlt, hogy ma mégsem vagy ott!

Ültess csak fát, hadd nyíljon meg az élet,
mutassa meg, hogy szép álmod, mivé lett!
Mutassa meg, nem létező halálod,
hogy léted tükrét, más lényben megtalálod!

Ültess hát fát, s adj levegőt a Földnek,
tégy jót, ha mások, azzal nem törődnek!
Légy Teremtődnek, valódi, földi mása,
akit zavar, világa pusztulása!

Ültess sok fát, élő oxigén-gyárat!
Adj levegőt egy fuldokló világnak!
Mutass utat, nyomot az utókornak,
mert rajtunk áll, bizony, hogy lesz-e holnap!

Aranyosi Ervin © 2024-01-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Nap gyermeke


Aranyosi Ervin: A Nap gyermeke

A Napból jöttem,
így születtem én,
a Földre szálltam,
s átölelt a fény.
Egy útra leltem,
szívem rejtekén,
kell hogy érts, láss,
hát nézz belém!

Rájöttem,
hogy egy ösvény vezet,
hogy végigjárni
egyként, nem lehet!
Szép a lét,
ha szívünk jól szeret,
ezt kell értsék
meg az emberek!

Refrén:
Kérlek jöjj,
lépj a fénybe!
Kérlek, jöjj én velem!
Értőn nézz
más szemébe,
és kísérj át az életen!

A Napból jöttünk,
mind egyek vagyunk,
az életünknek
értelmet adunk.
Egymás szívében
nyomot hagyunk,
fényből jöttünk,
meg sosem halunk!

Refrén:
Kérlek jöjj,
lépj a fénybe!
Kérlek, jöjj én velem!
Értőn nézz
más szemébe,
és kísérj át az életen!
Járd be utam énvelem!

Aranyosi Ervin © 2024-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A vén csavargó dala


Aranyosi Ervin: A vén csavargó dala

Hej, nem értem, nem értem,
annyi mindent megéltem!
Több is volt, mint reméltem,
érted tettem, meg értem!
Hej, hogy is volt, nem tudom,
jártam jó és rossz úton,
jártam könnyedén, lazán,
bejártam én szép hazám!

Megbecsültem népemet,
sejtettem, hogy mért szeret,
hittem benne szép lehet,
ha élvezem az életet!
Jártam utam csendesen,
volt szeretőm, kedvesem,
megtiszteltem kedvesen,
s vártam, boldoggá tegyen!

Kósza vándor lettem én,
földönfutó vénlegény,
álmot láttam, s elhittem,
más szívekhez elvittem!
Hogy szabad lesz országom,
lesz majd házam, jószágom,
lesz majd földem, bevetem,
Isten útját követem!

Hej, nem értem, nem értem,
nem tudhatom egészen,
mért nem volt benne részem,
csak a rosszra emlékszem!
Éltetem még e hazát,
magyar népem igazát,
nincsen kincsem énnekem,
tengetem az életem!

Annyi föld csak az enyém,
pont, amennyit érek én,
ami elfed, betakar,
ennyit ér csak a magyar!
Visszaadom lelkemet,
nem bánt lelkiismeret,
rosszat sosem tettem én,
csalogat az égi fény!

Hej, csillagok, csillagok,
fertály órát itt vagyok,
s elindulok felétek,
nem kell bú már, sem étek!
Nem iszok már, nem eszek,
holnap angyallá leszek,
szívem megáll, nem dobban,
elbúcsúzom titokban.

Aranyosi Ervin © 2024-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen boldog a karácsony!


Aranyosi Ervin: Legyen boldog a karácsony!

Legyen boldog a karácsony,
legyen szebb a holnap!
Amikor a közös percek
szeretetről szólnak!
A Szeretet jó angyala
szálljon fel az égre,
legyen a világon mától,
mindörökre béke!

Legyen boldog a karácsony,
szeretetről szóljon!
Hogy az ember egymás ellen,
többé ne harcoljon!
Adjon reményt elesettnek,
hitet, segítséget,
minden háború a Földön
rögtön érjen véget!

Legyen boldog a karácsony,
s adjon hitet nékünk,
mindannyian egyek vagyunk,
s örüljünk, hogy élünk!
Ünnepeljük a szeretet
fénylő születését,
s emeljük fel planétánknak
a szegényebb részét!

Legyen boldog a karácsony,
teljen szeretettel,
azt kívánom, legyen boldog
itt lent minden ember!
Szórjuk fénylő mosolyunkat,
jusson bőven másnak,
nagy szüksége van reá
a szomorú világnak!

Legyen boldog a karácsony,
együtt ünnepeljünk,
s egész évben őrizzük meg,
boldogságra leljünk!
Legyen bennünk mások iránt
éltető jó szándék,
hiszen ez a világban
a legnagyobb ajándék!

Aranyosi Ervin © 2023-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megváltozik a világ

Aranyosi Ervin: Megváltozik a világ

Megváltozik a világom,
mikor a szívem szeret.
Szebbnek és tisztábbnak látom,
ha használom szívemet.
Más szívekben felragyogva,
hitet, reményt adhatok,
hogy elhiggyék, mától fogva,
kitárulnak ablakok,
melyeken a fény beárad,
lelkünk öröm járja át,
s léttől senki el nem fárad,
ha megváltozik a világ!

Hisz megváltozik a világ,
amikor a szív szeret,
és átérzi majd, aki lát,
hogy ez itt nem csak egy szerep!
Hogy nem kell másnak megfelelni,
élhetünk mind boldogan,
szabad érzőn örömre lelni,
ha szeretetünk megfogan!
De mi tudunk csak változtatni,
hogy ez a világ szebb legyen,
jobbá kell tennünk ezt a Földet,
hogy mindenki boldog legyen!

Ha végre együtt, összefogva,
egymásért teszünk, emberek!
S nem éljük létünket nyafogva
úgy, hogy szívünk nem szeret!
Tanulunk őszintén szeretni,
s nem rettegve, mint birkanyáj.
Más szíveket tudunk etetni,
s őszintének lenni muszáj!
Akkor majd béke száll a Földre,
és újra emberré leszünk,
és megváltozunk mindörökre,
s egymásért csupa jót teszünk!

Aranyosi Ervin © 2023-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva