Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Художник Виктор Низовцев festménye

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Kell, hogy jó szó ébressze a lelket!
Ha minden lélek végre ünnepelhet,
ha megértjük, hogy egymásért vagyunk,
majd rájövünk, hogy meg sem halhatunk.

Kell, hogy az élet lényegét megértsük!
Hogy mások lelkét nap, mint nap ne sértsük,
sőt felemelve egymást, ünnepeljünk,
s még életünkben boldogságra leljünk.

Kell, hogy tudjuk, hogy miről szól az élet,
mért születik a Földre le a lélek,
hogy tanulni jön, másokat szeretni,
sok éhező, szép lelket megetetni.

Ám kell, hogy lássuk, csukott szemmel élünk,
és nem szeretve, egymástól is félünk,
mert nem a jót, az élhetőt keresve,
a birtoklás csúf csapdájába esve.

Kell, hogy megértsük, nem szolga a lélek,
nem nyomorúság, betegség az élet!
Többek vagyunk, mint madzagra tett bábok,
kiket vakítanak olcsó hazugságok!

Kell hát hogy tudd, nem haldokolni jöttél,
egy szerződést az Istennel kötöttél,
hogy tapasztalsz az élet útján járva,
s rajtad múlik boldog leszel, vagy árva!

Kell, hogy saját kezedbe vedd a sorsod,
teremtő erőd a szavaidban hordod,
ha úgy teszel, ahogyan gondolod,
tiéd lehet sok sóvárgott dolog.

Tiéd lehet mire a lelked vágyna,
felhőre ülhetsz, csodás szivárványra,
megélhetsz bármit, mit elképzelni bírsz,
amit kigondolsz, vagy papírra írsz!

Kell, hogy az álmod, ne maradjon álom,
segíts neki, hogy egyszer valóra váljon,
amire vágysz, az mind életre keljen,
teremtő lelked folyton csak ünnepeljen.

Kell, hogy használd a hited erejét,
töltsd meg valóddal az álmaid helyét!
Hisz tudnod kell, hogy erről szól az élet,
amit ma gondolsz, azt holnap majd meg éled!

Aranyosi Ervin © 2018-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világon borongva


Aranyosi Ervin: A világon borongva

A Föld nevű bolygón mennyin, mennyin élnek,
holnaptól rettegnek, a halától félnek.
Nem jut hát idejük előtte még élni,
nem tudják sorsukat szebb létre cserélni.
Múltjuk nehéz terhét cipelik magukkal,
hiszik, gazdagabbak hozott haragjukkal,
viszik a megbántást, fájó irigységet,
sértő rossz perceket, fájó lelki mérget.

Miért ragaszkodnak a rossz emlékekhez,
amely leginkább a betegségnek kedvez?
A múlt összes súlyát a jelenben hordják,
minden fájdalmukat társaikra szórják.
Teljes figyelmük a tegnapra irányul,
bár a jármű halad, szemük tükröt bámul,
így hát újra, s újra balesetek érik.
A mában kallódva tegnapjukat élik.

Lám az új napjaik sem lesznek már jobbak,
s nincs bennük teremtés, semmit nem alkotnak!
Mintha jól is esne tobzódni a rosszban,
sárban dagonyázni, folyton zavarosban.
Így alakul ez már, nagyon nagyon régen.
Nincs ki rendet tegyen az emberek fejében.
Aki megpróbálta, keresztre vetették,
szavait, tanait meg sosem értették.

Ma is tőle várnak megváltást, kegyelmet,
de egyik sem marad tisztalelkű gyermek.
Aki lát közöttük, inkább megvakítják,
s odafentről várják a börtönük nyitját.
Pedig ott van bennük, a lelkükbe zárva,
de a jó Istenük, éppen olyan árva,
éppoly tehetetlen hisz rá nem figyelnek,
inkább istentelent, s bűnöst irigyelnek.

Mennyi mennyi lélek, Isten is van számos,
mindnek csak a másik a hazug szélhámos.
Vallások és papok osztják meg a népet,
így nem alkothatnak teremtő egységet.
Vallás, politika egy kaptafán készül,
ezt kapja a világ népe osztályrészül.
Mindegyik hisz persze a maga igazában,
megint Bábel tornya épül fel a mában.

Aranyosi Ervin © 2018-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok az életről


Aranyosi Ervin: Gondolatok az életről

Azt hiszed, ha végére érsz, megítélnek téged?
Bírád elé fogsz kerülni, s jön a végítélet?
Az fog rajtad ítélkezni, aki mindent látott?
Aki hagyta, hogy tönkretedd csodaszép világod?
Aki látta bűneidet, és mégsem szólt közbe,
mintha nem is lenne kapocs teközted és közte?
Mindent rád hagy, mint a szülő buta gyermekére,
és a végén ráolvassa bűneit fejére?

Azt mondjátok, egyszer élünk, s azért állunk sorba,
hogy ki menjen mennyországba és ki a pokolba?
Ha bűneid elköveted, s azután megbánod,
csak a jótett lesz érvényes, s veheted kabátod?
Nem számít már amit tettél, a lét tanítása,
úgy sem születsz le a Földre, s nem lesz rád hatása?
Ha ez így van, valójában mi motivál téged?
Szerintem még ma sem érted miről szól az élet.

Hányszor jövünk, hányszor megyünk? Nem tudom a választ.
Keressük a helyes utat és a lelkünk választ.
Érzések és gondolatok befolyással vannak.
Hogy mi a jó? Megtalálni neked kell, magadnak!
A jó Isten figyel téged, általad tapasztal,
ha a lelkedet kitárod fényével vigasztal.
Szűrőiden engeded át azt, mik reád hatnak,
s vagy megoldódnak a dolgok, vagy új rejtvényt adnak.

Nincs jó ember, nincs rossz ember, bűntelen, vagy bűnös!
S el ne hidd, hogy boldogabb, ki közelebb a tűzhöz!
Az életünk csak tanulás – senki nem osztályoz –
csak a lélek kerül közel igaz valójához.
Minden tetted visszakapod, ezért úgy bánj mással,
hogy ne legyen túl sok dolgod majd a megbánással.
Azt add, amit te szeretnél, amit várnál mástól,
s akkor nem lesz félnivalód e szép tanulástól.

Mindannyian egyek vagyunk, hát egymásért élünk!
Leszületünk újra, s újra, csak testet cserélünk.
Cipeljük a bűneinket, míg jóvá nem tesszük.
A másokét megbocsájtjuk, s végleg eleresztjük.
Az csak a baj, a legtöbbünk csak a végét várja,
s iskoláját tudatlanul újra, s újra járja.
A túl sok kör felesleges, elszenvedett élet,
ezért aztán sokakba csak hálni jár a lélek!

Ha mindenki megértené, miért jött a Földre,
létünk csodás, közös útja átválthatna zöldre.
Egymásért és támogatva tennénk mind a dolgunk,
s rájönnénk, hogy bizony eddig vakok, buták voltunk.
Nem harcolnánk, versengenénk többé már egymással,
lelkünk összhangba kerülne milliárdnyi társsal.
Nem bántanánk világunkat, vígan élnénk benne!
Végleg eltűnne a pokol. Itt Mennyország lenne!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat


Aranyosi Ervin: Ne szidd a hazámat

Tudod, engem egy dolog bánt,
ha szidják hazámat.
Ha bántják a szülőföldem,
honfi lelkem lázad!
A magyar hon csodálatos,
minden megvan benne!
Ha elveszne, érző szívem
vele együtt veszne!

Istenadta ez az ország,
s nem pótolja semmi.
Bármi történik is vélem,
jó magyarnak lenni!
Anyanyelvem meghatároz,
magyarságom élem,
s azt, hogy újra felvirágzik,
én szívből remélem.

Ha magyar vagy, arra kérlek,
sose szidd hazádat!
E csodás föld sosem oka,
ha kínoz a bánat.
Mindent megad fiainak,
csak el kéne venni,
a jólétünk rajtunk múlik,
merj magyarnak lenni!

Ám, míg sorsod a hazában
rabszolgaként éled,
árulók és idegenek gyakran
szívják véred.
Míg nem éled magyarságod,
kiszolgáltatott vagy,
kit a rendszer sárba tipor,
s haldokolni ott hagy!

Míg nem tudod, mi a haza,
és kik szívják véred,
addig saját birtokodban
mások sorsát éled.
A magyar nép van megosztva,
s rajtunk múlik minden,
megváltozhat-e a világ
határunkon innen.

De, amíg a hazád szidod,
nem változik semmi,
addig nyögjük terheinket,
s nem tudjuk letenni!
Becsüld hát meg ezt a földet,
merj álmodni szépet,
csak közösen emelhetjük
fel a magyar népet!

Nem fontos, hogy énnekem higgy,
ismerd meg hazádat!
Sértő, bántó, vagy szitokszó
ne hagyja el szájad!
Ha pedig majd kiállsz érte,
nem kell többé félned,
s átérzed majd, hogy magyarként
jó e honban élned!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Festmény: Szitár Éva – Fergeteg

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Mint szél a pusztán, vágtat át,
elhagyja minden bánatát.
Lelkében csak a Nap ragyog,
s hiszi: – Mindennel egy vagyok!

Vele dalol a nyurga szél,
dobban a Föld, s hozzá beszél.
Porfelhő kél lova mögött,
de belé béke költözött.

Elhagyta fájó bánatát,
segíti őt egy jó barát,
aki tán le sem győzhető,
lüktet benne az őserő!

Mint szélvihar a csend nyomán,
vágtat az élet bús porán,
fennen szárnyalva nézi már,
a lét csak odalent sivár.

Itt fent a Napot éri el,
arcán ragyog az égi jel.
Boldog mosoly arcára ül,
s a félelemtől mentesül.

Nincs gond, amely a mélybe ránt,
nincs olyan érzés, ami bánt,
hiszen felülemelkedett,
megérintve a kék eget!

Saját lelkéhez eljutott,
félelmein már túlfutott,
s érti már léte lényegét,
– meglelte végre Istenét!

Aranyosi Ervin © 2018-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?


Aranyosi Ervin: Enyém, tiéd, kié?

Enyém, tiéd, kié?
Ezt a butaságot!
Hiszen ez mérgezi
meg a szép világot.

Mert mikor birtokolsz,
szinte semmid sincsen,
marakodsz másokkal
csak a földi kincsen.

Kacatokat gyűjtesz,
aranyat, gyémántot?
Magadat másoknál
tényleg többnek látod?

Tényleg több vagy másnál,
vagy más különb nálad?
Fákat jelölsz körbe,
pont úgy, mint egy állat?

De ő életterét
védi csupán mástól,
s nem akar nagyobbat!
Újat nem harácsol!

Csak annyit jelöl meg,
hogy ő s a családja,
élelmét naponta
újra megtalálja.

Csak, ha szűkölködik,
akkor keres tovább,
csak akkor veszi el
a másik vagyonát.

Csupán annyit akar,
hogy csendben megéljen,
nyugodtan alhasson
minden csendes éjen.

Te meg a kincsekért,
lelked is eladod,
mégis másnak halmoz
az elméd, a karod.

Lelked kincsestára
félelemmel telik.
Hisz a ma emberét,
pont erre nevelik.

Ám hiába csillog
kívülről egy kémény,
ha belseje kormos,
s nincsen benne élmény.

Mert az élet elszáll,
elfüstöl belőle,
s a végén elfárad,
s leginkább ledőlne.

Te csak ragaszkodol,
félsz másoknak adni.
Attól félsz, hogy neked
nem fog majd maradni.

Hisz az egész Földet
kilóra kimérték,
mind-mind valakié,
mindaz, ami érték.

Pedig a világunk
közös tulajdonunk,
ami itt történik
felelősek vagyunk.

Nem csak enyém, tiéd,
mindannyiunk része,
s közös felelősség
a világ egésze.

Aranyosi Ervin © 2018-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A négy elem dala


Aranyosi Ervin: A négy elem dala

Lángból jöttél, tűzzé váltál.
Annyi mindent megpróbáltál.
Szíved égő, lelked lángol,
mégsem értesz a világból,
semmit, ami jobbá tenne,
csak mint gyertya égsz el benne!

Légy hát a tűz, ami éltet,
ne sodorjon el az élet,
ne pusztíts, csak csendben lobogj,
legyél kedves és ne morogj!
Legyél a szeretet lángja,
meleget hozz a világba.
Ne olyan légy mely megéget,
jó szándék vezessen téged!

Vízből jöttél, jéggé váltál,
keménykedni megpróbáltál,
de a szerep nem a tiéd,
hisz nem is vagy igazi jég.
szíved szeretettől olvad,
nem találod helyed, hol vagy?

Légy csak a víz, ami éltet,
itasd át a mindenséget.
Fűnek, fának inni adjál,
élet adó víz maradjál.
Oldódjon fel minden bánat,
adj új erőt a világnak.
Jó célokra használd erőd,
gyógyíts beteget, szenvedőt!

Földből nőttél, élő lettél,
örök élőnek születtél.
Hisz a lelked halhatatlan,
élő minden pillanatban.
haláltól már nem kel félni.
Kezdj el élni, kezdj el élni!

Légy az anyagba szállt lélek,
minden más is egy tevéled,
emelkedj fel, legyél boldog,
tapasztalj, hisz ez a dolgod.
Tested többé nem húz vissza,
ha a vágyak vízét issza.
Hagyd teremni bűvös elméd,
élvezd teremtőd kegyelmét!

Légből jöttél, égen szállni,
lélekkel emberré válni.
Repülj hát a szavak szárnyán,
ne búsulj a tegnap árnyán,
Valósíts meg minden álmot,
amit egykor lelked látott!

Légy lélegzet, ami éltet,
legyél, ami nem ér véget.
Legyél magad a varázslat,
tegyél jót hozó csodákat!
Legyél az, ki megtapasztal,
égen együtt száll a Nappal!
Legyél felhő tágas égen,
élj örömmel, élj csak szépen!

Aranyosi Ervin © 2018-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Istennel együtt!


Aranyosi Ervin: Istennel együtt!

Drága jó Istenünk, áldd meg a nemzetünk,
jó kedvvel megáldott legyen az életünk!
Napi dolgainkban szeretet vezessen,
minden gondolatunk teremtő lehessen!
Kérjük, szeresd jobbá, s bölcsebbé a néped,
alkosson világot, csodaszép egységet!
Hiszen egyek vagyunk, egy tőről fakadtunk,
minden sorscsapás közt emberek maradtunk!

Vedd le vállainkról a pénzhitel terhét,
tanítsd meg népednek az élet értelmét!
Öröm legyen élni ebben a hazában.
s minden ember higgyen saját igazában!
A jog legyen példás és ne legyen érdek!
A jót cselekedni, akad ok temérdek.
Egymásért kiállva, együtt boldoguljunk,
lélekben és testben végre megújuljunk!

Legyenek céljaink, közös úton járjunk,
a boldog ösvényre együtt rátaláljunk!
Az élő földünkkel szép harmóniában,
munkánkkal teremtsünk szebb jövőt a mában!
Minden honfitársunk, testvérünk is egyben,
éljünk összefogva, éljünk szeretetben,
A Föld többi népe rólunk vegyen példát,
és ezt a csodás kort velük együtt éld át!

Magyarok, mi vagyunk őrzői a létnek,
mutassunk hát példát az új nemzedéknek!
Mutassuk az utat, min érdemes járni,
mert földi mennyország fog itt reánk várni!
Legyen hát nemzetünk boldoggá és naggyá,
kérünk, Urunk hozzá egészséget adjál,
na meg lelki erőt, kitartást és hitet!
Szeresd jobb emberré végre mindegyiket!

Áldd meg a nemzetünk, szeretett Istenünk,
nincsen ellenérdek, ha te itt vagy velünk!
Nincs is ellenségünk, nincs okunk a harcra,
ne ítéljük magunk eleve kudarcra!
Hiszen összefogva minden felvirágzik,
egymásért vagyunk itt, ez a szándék látszik!
Együtt, hidd el, mindent véghez tudunk vinni,
s nem kell, csak szeretni, s az élet vízét inni!

Aranyosi Ervin © 2018-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megújuló világ


Aranyosi Ervin: Megújuló világ

Telet tavasz követ, meglátod,
nem hűl ki végleg jó anyánk, a Föld!
Erőt vesz magán, s megújul világod,
s előbújik majd mindaz, ami ZÖLD!

Szeretet színe, élőn, ébredezve,
keresi helyét, hogy teljes legyen.
Csak nő lustán, jövőt feltételezve,
hogy minden élőt gazdaggá tegyen.

A Föld szívéből a szeretet árad,
s nem félti tőlünk, adja szívesen.
Lám megújulni soha el nem fárad,
s nem is ürül ki szerető szíve sem.

Csupán az ember nem hisz önmagában,
pedig csak élni kéne itt, a mában!

Aranyosi Ervin © 2018-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cica és a Hold


Aranyosi Ervin: Cica és a Hold

Ha a Holdat nézem,
rokon lelket látok.
Talán a különbség az,
hogy ő nem nyávog,
és nem a Földön jár
kalandot keresve,
égi útján sétál
minden áldott este.

De kalandot keres,
tudom is, és látom!
Elkísér utamon,
mint legjobb barátom.
Este alig várom,
feljöjjön az égre,
hogy reám kacsintson:
– Indulhatunk végre?

Aranyosi Ervin © 2017-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva