Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Folyó, patak, aprócska kis ér

Festmény: Nógrádi Katalin – A nyár utolsó sugara

Aranyosi Ervin: Folyó, patak, aprócska kis ér

Folyó, patak, aprócska kis ér,
– mit szaladtában csobogás kísér –
nézted-e már, mért egy irányba fut?
Miért nem fordul vele meg az út?
Miért nem mássza meg a hegytetőt?
Miért a mélység, s a tenger hívja őt?
Miért törekszik, hogy véle egy legyen,
miért nem áll meg és marad a hegyen?

Folyó, patak, aprócska kis ér,
de így tesz minden, mi rendezetten él.
Nem fordul szembe, ellent sosem áll,
hiszen erősebb mindennél az ár!
Csupán az ember, ki balgán hiszi el,
hogy árral szemben, ott terem a siker!
Hogy harcok árán éled csak az öröm,
hogy kívül esik a belső körön.

Folyó, patak, aprócska kis ér,
– ha figyelnél, mindent megértenél!
A boldogságért nem kell küzdeni,
s eléri az, ki ezt felismeri!
Mert aki harcol, az mind veszélyben él,
bátornak látszik, de önmagában fél.
A fél-elem teljessé nem tehet!
csak egy megoldás van a szer-etet!

Folyó, patak, aprócska kis ér,
többet tud nálad, messzebbre elér?
Csak fut az árral, s az útját élvezi,
s a pillanatban örömét leli!
Hát engedd békén folyni életed,
a szeretet, béke legyen veled!
Engedd el lelked, hadd vigye az ár
és ne akarj harcolni soha már!

Aranyosi Ervin © 2018-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mackó lecke


Aranyosi Ervin: Mackó lecke

Idejöttünk a folyóhoz,
a mai nap biztos jót hoz!
Ma itt fogjuk meg a halat.
Mert a lazac finom falat.
Csak kitátod éhes szádat,
ő meg úszva belevágtat.
Mikor jönnek, sokan vannak,
egyet fogjál ki magadnak!
Ám ha meglép minden lazac,
akkor bizony éhen maradsz!

Aranyosi Ervin © 2017-10-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra (dalszöveg)

ünnep minden napra
Aranyosi Ervin: Ünnep minden napra
(dalszöveg)

Hogyan adhatnék neked
minden napra ünnepet?
Hogyan adhatnék neked csodát?
Ahol minden szív dobog,
az emberek boldogok,
mosolyokból épül a világ!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Tegyük szebbé életünk,
gazdagabban élhetünk,
végre el kell hinnünk a csodát!
Nincs pokol, nincs nyomor,
nincs, ami elromol,
álmokra épül a világ.

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Szeretettől szebb a dal,
nem lesz köztünk sziklafal,
Nem választhat semmi sem el.
Éljük az életünk,
gazdagabb a lét velünk,
csak egymást szeretni kell!

Ref:
Nap ragyog, szél szalad,
simítja arcodat,
s mint folyó árad a lét.
Leld meg hát szép helyed,
élvezd az életed,
szeretet ömlik feléd.
Álmokból érkező,
lelkeket fényező,
dallamok emeljenek!
Nem gátol sziklapart,
nincs, ami visszatart,
két kezem nyújtom neked.

Nyújtsd ki a két kezed,
élvezd az életed,
így teremts te is csodát.
Itt van az én kezem,
érzem, hogy létezem,
jöjj, gyere, adjuk tovább!

Aranyosi Ervin © 2016-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tökéletes, vagy jó?

Tökéleetes vagy jó
Aranyosi Ervin: Tökéletes, vagy jó?

Miért szeretnél te tökéletes lenni?
Mindenáron, mindig másnak megfelelni?
Mért hódolsz be, mért kell szerepet játszani?
Annál, aki te vagy, különbnek látszani?
Nincsen tökéletes lénye a világnak.
Hidd el, egy sem olyan, akit annak látnak.
Szerintem ne pályázz tökéletességre,
inkább gondolkodj el, és nézz fel az égre!

Bárányfelhők szállnak, szakadtan, fehéren.
Ők tökéletesek? Azt kéne elérnem?
Hisz a Nap szárítja, elenyészi őket,
vegyem példaképül a fogyó felhőket?
De nézd csak a Napot! Néha belesápad,
tökéletlen felhő, adhat neked árnyat,
mert urát, a Napot gyakran eltakarja,
pedig tökéletlen – nincs keze, se karja.

Vagy nézd meg a Holdat, saját fénye sincsen,
és mégis megcsillan az ablakkilincsen.
Ő is tökéletlen, hol elfogy, hol megnő,
s őt is eltakarja néhány huncut felhő.
Vagy nézd a vizeket, lehet folyó, patak,
ő tán tökéletes? Bár forrásból fakad,
teljes erejéből a világnak szalad,
nem tud megnyugodni, nyugton sosem marad!

Mi útjába kerül, le akarja győzni,
nem akar kerülni, túl sokat időzni.
Hordalék és szikla mégis útját állja,
s bár fénylő körmeit gyakran belevájja,
ki kell kerülnie, hogy útjára leljen,
hogy egy helyben állni ne sokáig kelljen.
És vajon a szikla, Ő tán tökéletes?
Kin a száguldó víz folyton fogást keres?

Előbb-utóbb a víz le fogja majd győzni,
a szikla sem képes mindig ott időzni.
Lehet tökéletes virág, fű, fa, állat?
Van-e tökéletes része a világnak?
Lehet tökéletes szárazföld, vagy tenger?
Akad a világon tökéletes ember?
Nem hiszem, hogy lenne. Mert arra nincs szükség.
Balgák egytől-egyik, kik tökélyre büszkék.

Már az is elég, ha jót akar a lélek,
Jó lelkek közöttünk igen sokan élnek.
Azok, kik tanulnak egyre jobbá válni,
kik a jó ügyekért hajlandók kiállni,
akiket a jóság, szeretet vezérel,
s megdolgozik érte dolgos, két kezével.
Nem tökéletesek, jóval többek annál,
jó lenne, ha te is inkább JÓ maradnál!

Aranyosi Ervin © 2016-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hittel teremts!

hittel teremtsAranyosi Ervin: Hittel teremts!

Mi lenne, ha ezt az évet,
jóval töltené az élet?
Nem aggódnál, sose félnél,
társak között, vígan élnél.

Hidd el, sokkal szebb lehetne,
ha a szívünk csak szeretne!
Benned csak a hála gyűlne,
harag, bánat menekülne.

Mi lenne, ha segítenél,
szándékosan vidám lennél?
Mosoly virulna a szádon,
légy hát boldog, ezt kívánom!

Ne csak az év váljon szebbé,
létünk legyen színesebbé!
Jövőd alapjait ásod,
találd meg a számításod!

Váljon minden vágy valóra,
ezért ügyelj minden szóra,
mert a szavakkal teremthetsz,
mind-mind eljut istenedhez.

Visszhangként jön rá a válasz,
csodát, örömöt is várhatsz.
Ezért inkább csupa jót kérj,
imádkozz a földlakókért!

Legyen mától új szokásod,
legyen célod, elvárásod!
Legyen mindig hited benne,
attól folyód eleredne!

Ha nem építsz elé gátat,
a kért dolog feléd vágtat,
elér hozzád, meg is kapod,
megszépítve minden napod.

Amit csak kérsz, tiéd minden,
földi és a lelki szinten,
s ha hited nem akadályoz,
bőség, jóság, amit rád hoz.

Mi lenne, ha a világgal,
úgy bánnál, mint egy virággal?
Vágyad vizével locsolnád,
Figyelmedet reá szórnád.

Napként szórnál melegséget,
amely ápol, s el nem éget,
ha már rád bízta az Isten.
Hidd el, egyéb dolgod nincsen!

Aranyosi Ervin © 2016-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A folyó

Aranyosi Ervin: A folyó

Aranyosi Ervin: A folyó

A folyó nem vitatkozik,
csobogva fut, szalad tovább!
Nem állja útját sziklatömb,
nem kényszeríti puszta gát.

Vitára, harcra nincs oka,
kitér, átfolyik,  megkerül,
habjai között él hite:
tudja, hogy bármi sikerül!

Mert hajtja útján a remény,
Kitűzött célja, a mágnese!
Hisz magában, s nem kérdezi,
– hogy eljut-e, hogy képes-e?

Nem küzd, és nem is adja fel,
tudja, a harc, az nem segít!
Nem akar győzni más felett,
“legyűrni ellenségeit”.

Inkább éli az életét,
játékosan szalad tovább,
végig simítva partjait.
megélve annyi szép csodát.

S az út végén, ha visszanéz,
emléke játékos kaland.
Megannyi emlék-csobbanás,
amerre folyva elhaladt.

S nem kérdezi megérte-e,
megbánni semmit nincs oka!
Tengernyi célja várja már,
s boldogan érkezik oda…

Aranyosi Ervin © 2014-08-24.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Dunaparti naplemente

Itt a tavasz, s a nagy folyó
hömpölygő vize feldagad,
elhaladva két partja közt,
szép fákat öntöz, simogat.

Vízzel táplál és életet
lehel az ébredő világba.
Rügyekkel áldott fák között
a rét borul virágba.

A folyó széles habjain
az esti nap aludni tért.
Csillámló, arany-sárga port
szór szét a most múló napért.

Apró tündérek táncait
látod, ha jobban nézed,
A nap most nyugovóra tér,
s a természet éppen ébred.

By

Aranyosi Ervin: A lélek és a folyó…

Aranyosi Ervin: A lélek és a folyó…

A végtelen tengerhez ér
a nagy folyó, s a terheket
leteszi, s tiszta habja kél.
Így ürítsd ki a lelkedet.

Mit felszedett, csak hordalék,
mitől vize oly zavaros,
a múlttal terhelt tiszta lét,
fájó képeitől habos.

Lenyugszik majd a nagy folyó
Lelassul, habja kisimul,
megérzi azt, hogy élni jó,
s szeretni, változatlanul.

Aranyosi Ervin © 2009-12-18.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva