Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nagypapa

MIke Balázs: A nagypapa (Дедушка) Technika: Színes ceruza
Méret: 42 x 59 cm (A2) (2019)

Aranyosi Ervin: Nagypapa

Emlékszem még a Nagypapára,
a szívből jövő mosolyára,
mert szeme huncut csillogása,
a kedvesemé pontos mása!
Szívembe véstem azt az arcot,
a hite nem vallott kudarcot.
Naponta tisztán, jövőt látott,
és kereste a boldogságot.
Arcát a Nap megbarnította,
tán ráncait szaporította,
de lám csak, azok is vidámak.
Nem vésett gödröt rá a bánat.

Ott állt szeretett kertje mellett,
növényei jövőt üzentek.
Éppen a krumplit forgatta ki,
amit a föld adott neki.
A lég megtelt a föld szagával,
virágok bódító illatával,
A fű is lelkét hozzáadta,
s beleolvadt a pillanatba.
Madárdal szólt, örömmel telve,
mind az életet ünnepelve.
Dicsérték mind-mind Nagypapát,
aki bennünket ölelt át!

Úgy ölelt, mintha tudta volna,
mintha e perc nem másról szólna,
mint utolsó találkozásról.
Miről is szólna vajon másról?
Erdő szélén állt házikója,
öreg volt már, mint vén lakója,
fából készült és megkopott,
a létből örömöket lopott.
Volt benne nehéz, s szép az élet,
s lám lassan ő is öreggé lett!
De szolgált míg állt a fala,
– az építő diadala.

Ott álltunk hát mind a hárman,
s én a zsebemben kotorásztam.
Majd egy gyűrűt húztam elő,
szolid volt, nem túl feltűnő,
amit én a mátkámnak szántam,
csupán egy csodás percre vártam.
Néhány kedves szóba kezdtem,
s az unokáját eljegyeztem.
S lám Nagypapa ezt megkönnyezte,
szerelmünk áldása övezte.
Búcsúzóul sem mondott mást:
– Mindig szeressétek egymást!

Aranyosi Ervin © 2019-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Boci és mamája

Aranyosi Ervin: Boci és mamája

Itt a képen Anyu meg én.
Én a boci, ő a tehén.
Nem is lehet más a helyén,
felnövök az anyatején.
Felnövök én oly hamar. Ha
nem is leszek túl nagy marha!
Réten lelnek a reggelek,
hamvas füvet lelegelek.
Nagyra növök jó voltából,
s nem lesz nagyobb közel, s távol.
Én leszek e rét bikája,
kit imád az anyukája!

Aranyosi Ervin © 2017-10-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…


Aranyosi Ervin: Ha ráérnél…

Fölénk borult az égbolt, óvja, védi a földet.
A napfény palettáján kever megannyi zöldet.
Apró, színcsepp virágok, rejtenek számos titkot,
harmatcsepp bont ki álmot, s világot tükröz itt-ott.

A fénynek kupolája egy szebb világot sejtet,
pigmentek palettája ébreszt szövetet, sejtet.
Lélegző, tiszta álom, kelő holnapot táplál,
s a fű közt éledezve nyílik sok szép virágszál.

Reánk borul az égbolt égszínkék kupolája,
s éled a Föld, s a felhő vízpárát szór reája.
A fű is csendben nő fel, az ég felé kinyúlva,
s madárdal csempész hangot, trillával csendbe hullva.

Millió mozdulatból nyugalom csendje árad,
csodás hajnalra ébred az élő ember, s állat.
Tudod, ha nem rohannál, meglátnád ezt a szépet,
s boldoggá is tehetne a lazán merengő élet!

Aranyosi Ervin © 2017-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolygósan…


Aranyosi Ervin: Mosolygósan…

Mosolygósan ébredt a Nap,
menekült az éjjel.
A napocska meleg szívvel
tekintgetett széjjel.
Zöldbe öltözött világot,
vidám tavaszt látott.
Simogatott kelő magot,
fűt, fát, kis virágot.

Harmatcseppet csepegtetett,
fénnyel melegített,
minden álmos, borús arcot
vidámra derített.
Mosolygósan ébredt a Nap.
Vegyél példát róla!
Képzeld, ha a te mosolyod
ilyen napfényt szórna!

Ébredjetek, ébredjetek,
csodaszép a reggel!
Vidámítja a lelkünket
kismadár sereggel.
Tilinkó és fafurulya
min kis torkuk játszik,
ha figyeled a dalukat
a világ szebbnek látszik.

Mosolygósan ébredj te is,
arcod hadd ragyogjon,
kívánom, hogy a mosolyból
lelked ki ne fogyjon!
Add csak tovább jó kedvedet,
viruljon az élet!
Látod, milyen csodát művelt
ma reggel is véled?

Aranyosi Ervin © 2017-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanulj a tavasztól!


Aranyosi Ervin: Tanulj a tavasztól!

Tiéd a döntés: ha akarsz változol,
s ha vágyad sarkall hát létre is hozol.
Előhívod, akár fotós a képet,
fénybe állítod az elképzelt egészet.
Mert minden vágy, mely ma még láthatatlan,
ott bújik még sötétben, árnyalakban.
Amint Napod – szellemed – ráragyog,
mutatkozik, s azt mondja: – Itt vagyok!

Amíg a fényed nem árad felé,
a megnyílás szép útját nem lelé.
Lángot a hited gyújthat csak, tudod?
És létre jön, ha el nem árulod.
Ha megérted: teremt a képzelet!
Majd száz csoda történik még veled,
s ha akarod, hát irányíthatod,
teremtő lángod újra gyújthatod!

Figyeld a fű, a virág hogy növekszik,
teremt a Nap fényével, s neki tetszik!
Szétszórja hát hitének aranyát,
s fénybe borítja a Földünk talaját.
S lám nő a fű, kinyílik a virág,
zöldül a rét, mosolyog a világ,
Képes vagy így te is teremteni,
isteni jussod ezáltal emberi.

Tedd hát a dolgod, kétséged ne legyen,
hiszen a fény isteni kegyelem.
Használd fel hát, tedd szebbé a világod!
Váltsd csak valóra, teljesítsd be álmod.
Ragyogj tehát és old fel a sötétet,
hisz rólad szól a titokzatos élet,
s ha fényben élsz, utad is megleled,
ragyogj tehát, Isten legyen veled!

Aranyosi Ervin © 2017-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszodik

tavaszodik
Aranyosi Ervin: Tavaszodik

Levetette a Föld  téli rossz gúnyáját,
most az égi pásztor terelgeti nyáját.
Rossz kedvű felhői a télért zokognak,
könnyeik a földre vízcseppként potyognak.
Sírjatok csak felhők, én bizony nem bánom,
végre sutba dobom megunt nagykabátom.
Kitárom a lelkem, szép tavaszra várva,
végre szabad leszek, nem leszek bezárva.

Végre repülhetek zúgó szelek szárnyán,
nem borongok tovább téli napok árnyán.
Kitárom lelkemet, hagyom megújulni,
vele komor kedvem biztos el fog múlni.
Arcomon a mosoly bimbódzik, virágzik,
napsugara fénylik, derű-cseppben ázik.
Kinyílik a tavasz ezer kis virága,
új rügyeket növeszt szép fám minden ága.

Lám még a szívem is jókedvűbben dobban,
éled a természet, s nem marad titokban,
hiszen kismadarak viszik szerte hírét,
dalukkal a remény magvát terítik szét.
A fű kíváncsian bújik ki a földből,
eddig csak álmodott puha, selymes zöldről,
most majd megalkotja, összefogva, szépen,
ahogy széjjel terül a tavaszi réten.

De jó, hogy világunk képes megújulni,
hogy a sötétség már lassan el fog múlni,
s megtelik a lelkünk vággyal, szeretettel,
kikelet szavára felébred az ember.
Fúj a tavaszi szél, a felhők repülnek,
hideg, téli napok emlékbe merülnek.
Egyre erősebben ragyog ránk szép Napunk,
sugarától reményt, fénylő hitet kapunk.

Aranyosi Ervin © 2017-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr
Aranyosi Ervin: Tél az úr

Tél az úr az erdőn,
fagy mar fűbe, fába.
Jégbe, hóba süpped,
a nyurga őz lába.

Mi ehető lenne,
azt most hó takarja,
nincs rügye a fáknak,
nincs fűnek új sarja.

Csak az ember adhat
neki eleséget,
csak a vadetető
csillapíthat éhet.

Több veszély is les rá,
soványabb az erdő,
búvó hely sincs annyi,
nincsen elegendő.

Kegyetlen úr a tél,
szánalom nincs benne!
Csak a remény éltet:
– Bár már tavasz lenne!

Aranyosi Ervin © 2017-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne nyúlj az őzgidához!

Ne nyúlj az őzgidához

Elfektetett őzgida (fotó: Polster Gabriella)

Aranyosi Ervin: Ne nyúlj az őzgidához!

Ha erdőn-mezőn jársz, s őzgidára lelnél,
kérlek, ne nyúlj hozzá, tudom, kedveskednél,
csak megsimogatnád, lelked erre vágyna,
ám ne tedd! A gida hátrányára válna!

Tudd, azért, mert fekszik, nem beteg, nem árva,
így van biztonságban, az anyjára várva.
Kérlek, hagyd őt nyugton, ne kezdjen el félni,
menj tovább utadon, hagyd a gidát élni.

Anyja fektette el, legyen biztonságban,
a magas fű között hagyja általában.
Több oka is lehet, hogy magára hagyta,
talán csak enni ment el az istenadta.

Olyankor is így tesz, mikor veszélyt érez,
s így a ragadozó nem jut kicsinyéhez.
Az anya ilyenkor feltűnően “meglép”,
s így vonja magára a támadó figyelmét.

Ha gidát találnál, kérlek, hagyd őt békén,
ne hagyd az illatod gidán, vagy vidékén,
ne ejtsd szeretetből, rajongásból túszul,
mert anyja ott hagyja, s akkor éhen pusztul.

Aranyosi Ervin © 2016-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őzgida – Te félj!

Őzgida - te félj
Aranyosi Ervin: Őzgida – Te félj!

Őzgida könnyedén szökken a réten,
virágok illata ámítja el.
Később, ha elpihen anyja ölében,
a virág illata életre kel.
Álmában szökkenve ugrik a Naphoz,
labdának képzeli a tűzgolyót.
Vissza és visszatér a pillanathoz,
amikor látta a széles folyót.
Élete félelem, álma szabadság,
életét félteni, menteni kell!
Megélni álmait, kell csak a vadság,
rettegve Napjához nem jutna el.
Őzgida könnyedén szökken a réten,
fű közé bújik, ha jön a veszély.
Álmában nem töri fejét a léten,
ébren a szíve azt súgja: – Te félj!

Aranyosi Ervin © 2016-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Tanulj együtt élni
Aranyosi Ervin: Tanulj együtt élni!

Mennyi mennyi buta ember szórja szét a szemetét.
Nem tanítja az utódját, a kíváncsi csemetét!
Pedig ők csak jó példából tanulják, hogy mit lehet:
– hogy a jövő érdekében egy kisgyerek mit tehet?

Hogy vigyázz a környezetre, hogyan óvd és védd a fát?
Hogy őrizd meg a virágok, légben szálló illatát?
Hogy becsüld az erdő népét, füvet, fát és állatot,
hogy az erdő megmaradjon, s virágozzon nálatok.

Tanulnod kell együtt élni, hisz a jövőd ebben áll,
aki pusztít, el is pusztul, ha a léttel szembeszáll!
Tőled függ hát, hogy az élet teljesebb és szebb legyen!
Ha kipusztul a világod, ülhetsz a szeméthegyen.

Aranyosi Ervin © 2016-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva