Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Miért a világ ura az ember?


Aranyosi Ervin: Miért a világ ura az ember?

A virágok nyílnak, önmagukért szépek.
Az élet dallama minden madárének.
Szemet gyönyörködtet, s boldog aki hallja,
de behajtani rajtad árát nem akarja
sem a cseppnyi madár, a fű. fák, a bokrok.
Önzetlen szeretnek, – Ők talán bolondok?
Vagy tudnak egy titkot? Miről szól az élet?
S látva rohanásod, ki is nevetnének!
S látva rombolásod, elszomorodnának:
– Mért lehet az ember ura a világnak?

Aranyosi Ervin © 2014-04-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

By

Aranyosi Ervin: Virág szirma elvarázsol


Aranyosi Ervin: Virág szirma elvarázsol

Amikor a réten sétálsz,
hunyd be szemed, s inkább érezz!
Ezer finom illat lep meg,
így ér az ember szívéhez.
A fű zöldje lelket nyugtat,
virág szirma elvarázsol,
Nem csoda hát, hogy a majom,
lekászálódott a fáról.

Aranyosi Ervin © 2013-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éld a napot

Aranyosi Ervin: Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája,
– és az embernek is számtalan hibája, –
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
– csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha “délibábot” játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,
akit az emberek, s angyalok szeretnek!

Aranyosi Ervin © 2012-07-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva