Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egy szép világot adj tovább!


Aranyosi Ervin: Egy szép világot adj tovább!

Tudod, amikor megszülettél,
kaptál egy csodás életet.
Kaptál egy Földet, élő világot,
gazdagságot adtak neked.

A te dolgod, hogy megőrizzed,
hogy te is úgy add majd tovább,
s ne hagyd, hogy földig lerombolják,
a pénztől vakult ostobák.

Tegyél rendet kis világodban,
ültess fát, szép virágokat,
te is adhass majd unokádnak,
életről szóló álmokat!

Felelős vagy a nagyvilágért,
kezdd el hát megjavítani,
ha környezeted rendben tartod,
akkor már lehetsz valaki.

Ne hallgass hazug médiára,
ami a pénz felé terel,
tudod, a létnek nincsen ára,
és Földünk többet érdemel!

Ami kicsiben, az lesz nagyban,
jó gazda légy, úgy boldogulj,
ha világodat rendben tartod,
nem lesz ok, miért porba hullj!

Mutass példát, csak tedd a dolgod,
s az unokádnak add tovább!
Maradjon élőn, élhetően,
utánunk is meg a világ!

Aranyosi Ervin © 2019-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 47. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 47. rész

Kinyitottam könyvem,
hol is hagytuk abba,
hát sietnem kellett,
gyorsan, nagy iramban.

Nehogy lemaradjak
a mai meséről,
kezdhetném elölről,
a legelejéről.

Na de ilyet bizony
nem fogok megtenni!
Varázsló várába
kellett visszamenni.

Siettünk hát gyorsan
be a palotába,
ahol a varázsló
már jöttünket várta.

Már mindenkit ismert,
de a szegény embert,
csak mesében látta,
– kit az átok megvert.

Most meg vidám arccal,
jókedvvel érkezett,
és a varázslónak
nyújtott rögtön kezet.

Varázsló kutyája
is odasomfordált,
gazdája kezéhez
odanyomta orrát.

Az megsimogatta,
magához ölelte,
látszott, hogy kutyáját
mennyire szerette.

Ám egy jó időre
csak lemondott róla,
de a szeretetét
semmi nem pótolta.

A mágus mindenkit
jól vendégül látott,
bőséggel telt asztal,
sok jóval megáldott,

étel, ital, amit
csak el tudsz képzelni,
azon az asztalon
meg lehetett lelni.

Mert varázsasztal volt,
elég rágondolni,
s azonnal ott termett
minden finom holmi.

Pont olyan ízesen,
ahogyan szerették.
Nagyon elégedett
volt hát minden vendég.

Aztán mindenkit
egy palackba varázsolt,
megfogtuk a dugót,
aztán pukkanás volt.

Mi meg a dugóval
messzire repültünk,
majd ejtőernyővel
a földre kerültünk.

Tündér palotának
csoda szép kertjében,
ott találtam magam,
mikor földet értem.

Jöttek a többiek,
egymás után sorban,
ki pázsiton landolt,
ki jázmin bokorban.

Aztán összegyűltünk,
s vártunk a csodára,
csak előkerül az,
kinek ez a vára.

Jöttek is rohanvást,
örömmel, vidáman.
Annyi kedves vendég
volt most ott a várban.

Csak eddig megírtak
több ezer levelet,
meghívtak mindenkit,
akit csak lehetett.

A lakodalomból
nagy ügyet csináltak,
minden kedves embert
szeretettel vártak.

Aztán elérkezett
az esküvő napja,
sürgött tündérország
apraja és nagyja.

Mindenki örömmel
végezte a dolgát,
mind maguk csinálták,
nem tartottak szolgát.

Folyt a sütés-főzés,
s persze a varázslat,
megadták a módját,
a jó mindent áthat.

Hát én alig győztem,
figyelni már rájuk,
a többit úgy hiszem,
majd holnap meglátjuk.

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

 

By

Aranyosi Ervin: Fakutya


Aranyosi Ervin: Fakutya

Látod ezt a kutyát? Nagyon szófogadó!
Gazdára figyelő, hangot nem is adó.
Hűségesen őrzi a telket, a házat,
sohasem kér enni, és sohasem lázad.
Bizony a gazdája egy fából faragta,
a fatörzs darabja ott maradt alatta.
Dicsérjük a gazdát, hisz a műve szép lett!
Egy ilyet alkotni igazi művészet!

Aranyosi Ervin © 2019-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Poszeidon mérges

Kerekesné Éva – POSZEIDON TAKARÍT című textilképe

Aranyosi Ervin: Poszeidon mérges

Poszeidon már nagyon mérges,
pusztítják összes tengerét.
Mert az ember hanyag gazda,
s szemetét szórja szerte szét.

Ám mi tesz majd, ha Tenger-Isten
csúf bosszút forral ellene?
Mer-e még majd hajóra szállni,
mikor utazni kellene?

Ki illene tán engesztelni
a tenger mérges Istenét!
Összeszedni és megmutatni:
– Lásd rendet tettünk, s nincs szemét!

Aranyosi Ervin © 2019-05-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Méhek világnapja

Aranyosi Ervin: Méhek világnapja

Nélkülük nem lehet gyümölcse a fának,
ha jobban megnézed, porruhában járnak.
Viszik a virágport virágról, virágra,
így kerül a gyümölcs-kezdemény az ágra.
Évezredek óta ez a mesterségük,
és ha nem vigyázunk, hamarosan végük.
Sajnos nem jó gazda – oly buta az ember –
világot pusztít el rengeteg vegyszerrel.
Kihalnak a méhek, aztán mi is velük,
ha a méheinkre oda sem figyelünk.

Aranyosi Ervin © 2018-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Érezd szívem melegét!


Aranyosi Ervin: Érezd szívem melegét!

Közel húzlak a szívemhez,
érezd annak melegét!
Megetetlek, megitatlak,
szívem teszem le eléd!

Amikor a gazdád lettem,
tudtam, hogy mi vár reám,
azt szeretném, amíg csak él,
legyen boldog a cicám!

Ha dorombolsz, boldog vagyok,
s érzem jól érzed magad.
A jókedved, huncutságod
egy-kettőre rám ragad.

Együtt játszunk, bolondozunk,
együtt dobog a szívünk,
a lelkünkbe titkos kincset,
sok-sok örömöt viszünk!

Közel húzlak a szívemhez,
érzed milyen jó dolog?
Azok, akik így szeretnek,
amíg élnek, boldogok!

Aranyosi Ervin © 2019-01-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Birkabeszéd


Aranyosi Ervin: Birkabeszéd

Hiába is bégetek
értetek,
ha szavaimból úgy sem értetek,
végetek!
Jövendölő farkasok írták,
hogy eljönnek értetek, birkák.
Nyakatokon nyoma lesz a késnek,
itt lesznek időben – megmondták – nem késnek.

Mindnek az a terve,
hogy lábaitok kitekerve,
lenyírják rólatok a gyapjút!
Ha nem hiszitek el, akkor inkább hagyjuk!

Persze én megyek is, és szedem az irhám,
el nem viselném, vagyis hát nem bírnám,
hogy a farkas csorda,
veletek állítson sorba.
Ám a becsületen ne essen csorba!
Mert én nem bízom a sok éhes latorba’!

Na meg itt a birka pásztor,
az is átvert engem párszor.
Azt ígérte megvéd,
s mégis rám küldött egy medvét,
akit gyorsan futva hagytam magam mögött,
igaz, beteg volt már, erősen köhögött!

Mikor egykor választanunk kellett
csak farkasok voltak, a pásztorok mellett,
sajnos mi a farkasok ellen szavaztunk,
erre mint tudjátok, igencsak rá…fáztunk.
Mi szavaztunk volna inkább legelőre,
de a pásztort küldték nekünk legelőre,
mert hogy ő az egész legelőnek őre,
s nekünk szükségünk volt egy jó vezetőre.

Meg is ígért nekünk, mindent a jó gazda,
hát a birkanépség gyorsan megszavazta,
ám a hazugságot nem kérhetjük számon,
s bizony szánom-bánom,
de az ellenkezés nem jött ki a számon.
Pedig ahhoz fűzne engem érdek.
Ok is van temérdek,
miért is kellene végre lázadozni,
s a többi birkát is lázba hozni,
(vagy ha nem sikerül, hosszan lábadozni).

Hiszen a sok birka csak rosszat választhat,
felhatalmazást a kirablásra adhat,
mindenki lenyírja hátunkról a gyapjat,
s mindehhez mi magunk adjuk a hatalmat.

Amíg megosztás van, s amíg vannak pártok,
minden választással önmagamnak ártok,
Jogot adok neki, hogy kirabolhasson,
és a kirablásról törvényt alkothasson.

Én meg hiába is bégetek
értetek,
ha a szavaimból amúgy sem értetek.
Végetek!

Aranyosi Ervin © 2018-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagyapám büszkesége

Festmény: Mándoki Halász Zsóka – Nagyapám büszkesége

Aranyosi Ervin: Nagyapám büszkesége

Itt látható, a festményen
a nagyapám büszkesége.
Nagyon kedves, nemes állat,
tarka üsző, kis tehénke.
Áthívja a szomszédot is,
kedvencét agyon dicséri.
Szemmel hizlalja a gazda,
simogatja, ahol éri.

A sarokban macska fekszik,
széna között elterülve,
mosdatja a talpát mancsát,
munkájában elmerülve.
Eresz alatt fecskék laknak,
sárból épült kicsiny házban,
röpködnek és csivitelnek,
rovarokat űző lázban.

Sok éhes száj a fészekben,
étket várva tátja csőrét.
Kalandokról álmodozik,
ahol kell majd az erőnlét.
A nagyapám pedig mesél
a szomszédnak, az üszőről,
megdicsérve annak anyját,
szól a tej-adó szülőről…

Aranyosi Ervin © 2017-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Négy cica gazdát keres


Aranyosi Ervin: Négy cica gazdát keres

Négyen vagyunk, szeretettel várunk egy-egy gazdát.
Bármelyikünket választod, majd mosolyt ragaszt rád.
Annyi szeretetet kaphatsz, amennyire vágynál,
Rabul ejtjük szép szívedet, többet kapsz a vártnál.
Ha megetetsz, követni fog minden hová híved,
simogatásra bekapcsol, s melegíti szíved.
Mind a négyünknek működik a dorombolója!
Sohasem fogsz unatkozni, gondoskodunk róla!

Aranyosi Ervin © 2017-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Családi kör – ma


Aranyosi Ervin: Családi kör – ma

Elszállt a munkanap, beköszönt az este.
A munkás egész nap az óráját leste:
– Mikor is ér véget az aznapi robot,
mikor teheti le a bús vándorbotot?
Eljön-e az idő, mikor hazatérhet,
s végre családjáért, s önmagának élhet?
Némi szórakozás talán kijár néki,
bár már vidám kedve sosem lesz a régi.

Otthon a családja, neje, s három gyerek.
Milyen jövőjük lesz? – már ezen kesereg.
Vajon azt az utat fogják ők is járni?
Ilyen rabszolgasors fog rájuk is várni?
Ők is tanulnak már okosakat, szépet,
de sose tudják meg miről szól az élet.
Fejükben ott vannak lexikális tárgyak,
csak az életükre nincsen magyarázat.

Este van, mostanra asszonya is fáradt,
egész nap dolgozott tartotta a házat.
Mos, főz, na és közben gyereket nevelget,
vásárol, takarít – sok a három gyermek!
Nincs, aki segítsen, terheket levegyen,
és ha megbetegszik, dolgozik betegen,
s csupán a szeretet az elismerése,
mégsem zsörtölődik: – vajon, nem kevés-e?

Hazajött a gazda, fénylő szemek várják,
szeretett apjukat mind-mind körülállják.
Mindnek szüksége van egy-egy ölelésre,
majd a vacsoránál egy beszélgetésre.
Asztalt körül ülik – asztalfőn az apjuk.
Mindjük elmeséli, milyen volt a napjuk.
Kapnak dicséretet, néhány jó tanácsot,
miközben majszolják a vajas kalácsot.

Meleg ez az otthon, még hogyha szegény is,
szeretet járja át, szívből jövő, mégis.
Sorban megfürödnek, készülnek az ágyba,
holnap megint menni kell az iskolába.
Végül a szülők is nyugovóra térnek,
elpihen a sok gond, melyből van temérdek.
Ám valami mégis apró reményt adhat,
hogy a szeretetük mindig megmaradhat!

Aranyosi Ervin © 2017-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva