Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Birkabeszéd


Aranyosi Ervin: Birkabeszéd

Hiába is bégetek
értetek,
ha szavaimból úgy sem értetek,
végetek!
Jövendölő farkasok írták,
hogy eljönnek értetek, birkák.
Nyakatokon nyoma lesz a késnek,
itt lesznek időben – megmondták – nem késnek.

Mindnek az a terve,
hogy lábaitok kitekerve,
lenyírják rólatok a gyapjút!
Ha nem hiszitek el, akkor inkább hagyjuk!

Persze én megyek is, és szedem az irhám,
el nem viselném, vagyis hát nem bírnám,
hogy a farkas csorda,
veletek állítson sorba.
Ám a becsületen ne essen csorba!
Mert én nem bízom a sok éhes latorba’!

Na meg itt a birka pásztor,
az is átvert engem párszor.
Azt ígérte megvéd,
s mégis rám küldött egy medvét,
akit gyorsan futva hagytam magam mögött,
igaz, beteg volt már, erősen köhögött!

Mikor egykor választanunk kellett
csak farkasok voltak, a pásztorok mellett,
sajnos mi a farkasok ellen szavaztunk,
erre mint tudjátok, igencsak rá…fáztunk.
Mi szavaztunk volna inkább legelőre,
de a pásztort küldték nekünk legelőre,
mert hogy ő az egész legelőnek őre,
s nekünk szükségünk volt egy jó vezetőre.

Meg is ígért nekünk, mindent a jó gazda,
hát a birkanépség gyorsan megszavazta,
ám a hazugságot nem kérhetjük számon,
s bizony szánom-bánom,
de az ellenkezés nem jött ki a számon.
Pedig ahhoz fűzne engem érdek.
Ok is van temérdek,
miért is kellene végre lázadozni,
s a többi birkát is lázba hozni,
(vagy ha nem sikerül, hosszan lábadozni).

Hiszen a sok birka csak rosszat választhat,
felhatalmazást a kirablásra adhat,
mindenki lenyírja hátunkról a gyapjat,
s mindehhez mi magunk adjuk a hatalmat.

Amíg megosztás van, s amíg vannak pártok,
minden választással önmagamnak ártok,
Jogot adok neki, hogy kirabolhasson,
és a kirablásról törvényt alkothasson.

Én meg hiába is bégetek
értetek,
ha a szavaimból amúgy sem értetek.
Végetek!

Aranyosi Ervin © 2018-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagyapám büszkesége

Festmény: Mándoki Halász Zsóka – Nagyapám büszkesége

Aranyosi Ervin: Nagyapám büszkesége

Itt látható, a festményen
a nagyapám büszkesége.
Nagyon kedves, nemes állat,
tarka üsző, kis tehénke.
Áthívja a szomszédot is,
kedvencét agyon dicséri.
Szemmel hizlalja a gazda,
simogatja, ahol éri.

A sarokban macska fekszik,
széna között elterülve,
mosdatja a talpát mancsát,
munkájában elmerülve.
Eresz alatt fecskék laknak,
sárból épült kicsiny házban,
röpködnek és csivitelnek,
rovarokat űző lázban.

Sok éhes száj a fészekben,
étket várva tátja csőrét.
Kalandokról álmodozik,
ahol kell majd az erőnlét.
A nagyapám pedig mesél
a szomszédnak, az üszőről,
megdicsérve annak anyját,
szól a tej-adó szülőről…

Aranyosi Ervin © 2017-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Családi kör – ma


Aranyosi Ervin: Családi kör – ma

Elszállt a munkanap, beköszönt az este.
A munkás egész nap az óráját leste:
– Mikor is ér véget az aznapi robot,
mikor teheti le a bús vándorbotot?
Eljön-e az idő, mikor hazatérhet,
s végre családjáért, s önmagának élhet?
Némi szórakozás talán kijár néki,
bár már vidám kedve sosem lesz a régi.

Otthon a családja, neje, s három gyerek.
Milyen jövőjük lesz? – már ezen kesereg.
Vajon azt az utat fogják ők is járni?
Ilyen rabszolgasors fog rájuk is várni?
Ők is tanulnak már okosakat, szépet,
de sose tudják meg miről szól az élet.
Fejükben ott vannak lexikális tárgyak,
csak az életükre nincsen magyarázat.

Este van, mostanra asszonya is fáradt,
egész nap dolgozott tartotta a házat.
Mos, főz, na és közben gyereket nevelget,
vásárol, takarít – sok a három gyermek!
Nincs, aki segítsen, terheket levegyen,
és ha megbetegszik, dolgozik betegen,
s csupán a szeretet az elismerése,
mégsem zsörtölődik: – vajon, nem kevés-e?

Hazajött a gazda, fénylő szemek várják,
szeretett apjukat mind-mind körülállják.
Mindnek szüksége van egy-egy ölelésre,
majd a vacsoránál egy beszélgetésre.
Asztalt körül ülik – asztalfőn az apjuk.
Mindjük elmeséli, milyen volt a napjuk.
Kapnak dicséretet, néhány jó tanácsot,
miközben majszolják a vajas kalácsot.

Meleg ez az otthon, még hogyha szegény is,
szeretet járja át, szívből jövő, mégis.
Sorban megfürödnek, készülnek az ágyba,
holnap megint menni kell az iskolába.
Végül a szülők is nyugovóra térnek,
elpihen a sok gond, melyből van temérdek.
Ám valami mégis apró reményt adhat,
hogy a szeretetük mindig megmaradhat!

Aranyosi Ervin © 2017-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kutyus és a törpe


Aranyosi Ervin: Kutyus és a törpe

Ideültem a törpéhez, hogy mesét olvasson,
csalja elő álmaimat, a lelkemre hasson!
Olyan mesét meséljen, hol én vagyok a főhős,
melynek köze van játékhoz, és szabadidőhöz!

Hol a kutya varázsolhat, gazdájára hathat,
és amikor kedve támad, kedvére ugathat!
Ahol a csontot elásva kincseket találok!
Amiben majd elkísérnek kedves, jó barátok!

Amiben a huncut macskát csőbe tudom húzni,
és a szomszédos kutyákat túl tudom vau-zni!
Én leszek a kutyakirály, kutyalányok álma,
szeretném már, ha a mese valóra is válna!

Ám a törpe nagyon csendes, csak magában olvas,
és a gomba nem engedi, hogy közel hajolhass!
Ejnye törpe, én itt hagylak, tovább nem hallgatlak,
elmegyek és álmodom egy szebb mesét magamnak!

Aranyosi Ervin © 2017-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Fotó: Szabó Éva

Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Lombok sűrűjéből nézlek,
figyelem ám, mit csinálsz!
Nem mindegy, hogyan viselkedsz,
mikor erdeinkben jársz!
Vigyázz rá, mint sajátodra,
nekünk ez az otthonunk!
Takarítjuk, tisztán tartjuk,
szemetet el nem dobunk!
Becsüld meg a benne élőt,
ő a Földért, s érted él!
Jövőd nagyrészt ezen múlik,
gondos, jó gazda legyél!

Aranyosi Ervin © 2016-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok a Föld napján

Föld napja
Aranyosi Ervin: Gondolatok a Föld napján

Ember, Óvd a Földet,
őrizd meg világod,
csodáld a sok zöldet,
kinyíló virágot!
Óvd az élő fákat,
tiszta levegődet!
Mit szemed csodálhat,
s feltölti tüdődet.

Védd az állatait,
s légy megértő gazda.
Figyeld, mire tanít,
s ne azt, mi a haszna!
Mind-mind téged szolgál,
csak együtt kell élni.
Ha nem pénzt hajszolnál,
nem is kéne félni!

Ő mindent megadna,
mire lelked vágyhat,
jutna és maradna,
s csak az önző vágyat,
azt nem támogatja,
hogy kincseket halmozz,
mert mind ingyen adja,
s nem várja, hogy tartozz!

Élj harmóniában,
legyél büszke része!
A lét áramában,
tiéd az egésze.
Becsüld hát a Földet,
úgy, mint jó anyádat.
Védd az üde zöldet,
óvd az élő fákat!

Aranyosi Ervin © 2016-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicás hajnal

Cicás hajnal
Aranyosi Ervin: Cicás hajnal

Álom, álom, édes álom…
Ül egy cica fent, az ágyon!
Dorombol mint csendes vekker.
– Miért kelnék fel? Nincs még reggel!
Paplanomat kezdi gyúrni:
– Ejnye cicám, hagyj aludni!
Ám ő konok, önző, beste!
Hízelegni kezd a teste.

Odabújik, törleszkedik,
s ezt csinálná tán reggelig,
ha a gazdájának lenne,
hosszan tartó, hű türelme.
De elfogyott, készen vagyok.
Így kezdődnek a hajnalok.
Napközben majd meghálálja,
hát nem is haragszom rája…

Elindulunk a konyhába,
elől szalad négy kis lába,
én vigyázok, rá ne lépjek,
de azért nyomába érjek.
Lábaimhoz dörgölődik,
kéregetése kezdődik,
kifejezi az óhaját,
így kunyerál egy kis kaját.

Ahogy eszik, meg kell néznem!
Állva alszom már egészen.
Nem tudok rá haragudni,
visszamegyek hát aludni,
mert az alvást még kívánom.
S lám ő már ott van az ágyon!
Elfoglalja a fél ágyat…
– Engedd ide a gazdádat!

Nagy kegyesen odaenged,
ám gazdija nem örvendhet,
mert mosdatni kezdi magát,
lendületbe is jön az ágy.
Ringat, ringat alszom újra,
átlendít az álmon túlra,
szendergésem megtalálom,
álom, álom, édes álom…

Aranyosi Ervin © 2016-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kutyamentés

Aranyosi Ervin: Kutyamentés

Aranyosi Ervin: Kutyamentés

Vannak kutyák, kiket kutyába se vesznek,
– a kötődés rabság, s nem a szeretet!
Kiknek a nyakára durva láncot tesznek,
s eljátszatnak velük, egy vad szerepet.

Vannak kutyák, kik az utcára kerülnek,
gazda nélkül létük végleg összeomlik.
A lét mocsarának mélyére merülnek,
– reményük, esélyük napról napra romlik.

Erőnk felett próbáljuk megmenteni őket,
ne a túlaltatás legyen a kiút.
Ehhez kérünk komoly segítséget tőled,
ne váljon áldozattá mindannyiuk.

Szeretni, örülni jönnek a világra,
– hűséggel szolgálni és önzetlenül.
Az emberektől csak emberséget várva,
hogy bánjon társával végre emberül!

Segíts Te is, hogy otthonra találjon,
szerető gazdára, – adj neki esélyt!
Engedd, hogy világuk végre helyre álljon,
vetíts rá szívedből szerető, tiszta fényt!

Aranyosi Ervin © 2013-10-03.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A szépasszony esete a bíróval, a jegyzővel és a pappal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bíró, jegyző és a pap,
mind megkívánta néha nap
a szép menyecskét.
Várták, hogy majd Övék legyen.
Eltervezték a kéjes estét,
az örömöt, hogy megfizessék,
s mindőjük, pénzért birtokolja
más asszonyát, mit egy pásztoróra
titkos homálya rejthet el.

Ám de tisztes a menyecske,
– kinek szépséges arca, teste,
elöljárókban keltve vágyat,
hogy gyalázzák a hites ágyat, –
elárulta hát a férjurának,
mire készülnek amazok.
S mert a férj sem volt bolond,
furfangos tervet alkotott.
Rávette szép “oldalbordáját”
használja ki tündéri báját,
fogadja sorra az urakat,
tegyen úgy, mint aki szabad.
Mondja a férje a vásárba ment,
s húzza az időt odabent.

Megjött a jegyző, s hozza pénzét,
hogy női bájjal megigézzék.
Ám az ara az időt húzza,
rajta marad szoknyája, blúza.
A férj váratlan megérkezik,
itthon felejtett valamit.
Pánikba esik hát a jegyző,
a konyhában a moslékos teknő
lehet a végső menedéke,
s rejti a disznó elesége,
hogy a csalt férj meg ne találja,
s ne is gondolhasson rája.

A ház ura újra lelépett,
magára hagyva a feleséget,
s hamarosan a bíró érkezett,
először ő is fizetett,
pénzét az asztalra téve,
várta a nőtől, mit kap cserébe.
Az asszony szabadkozva mondta,
hogy akad még egy kicsi dolga,
várjon a bíró türelemmel,
ám a vásárban járó ember,
váratlan ismét hazatért,
visszaszaladt pár iratért.

Az asszony siet ajtót nyitni,
int a bírónak, hova kell bújni.
Teknő, s a moslék várja őt is,
s nyakig már ott van a jegyző is.
Így a takarmány két embert rejtett,
szerencsére, nagy ez a rejtek.
A férj megint ment a dolgára,
otthagyva hitvesét magára,
s alig telt néhány pillanat,
hát nem megérkezett a pap.

Jobb kézzel ráüt a zsebére,
s előkerült a mise bére,
vagyis amit így szánt az estre,
a paráznaság bűnébe esve.
A gyülekezet pénzét így költi,
az álnok ruháját magára ölti,
hogy elvegye, amire vágyik,
hogy eljusson vele az ágyig.

Ám az ajtón megint kopognak,
türelmetlen lábak toporognak,
hazajött ismét a ház gazdája,
– s a papot is a moslék várja.
A férj – látszólag nagyon mérges,
prüszkölve szól a feleséghez,
– Úgy érzem, valaki járt ma nálad,
idegen hang verte fel a házat,
gyújtsd fel a lámpát, a konyhába’
hangokat hallok. Valami lárma…

– Megyek, és rögtön utána járok,
s agyon csapom, kit ott találok.
A három pórul járt ott ült a kádban.
– Mit kerestek itt, felelj ha szád van!
Mondja az emberünk, bot a kezében.
A jegyző szólal meg, – Megkérünk szépen,
ne mondd el senkinek azt, hogy így jártunk,
hallgatásodért sok pénzt kínálunk.
Ezer-ezer garas üti a markod,
ha ezt a titkot magadban tarod.

Megkapta végül a gazda a pénzét,
Boldogan ölelte kis feleségét.
a továbbiakban boldogan éltek,
s gazdagon is! Hála a pénznek.
Pap, bíró, jegyző többé nem látta,
mert fontosabb volt a szeme világa.
Ha arra jártak is, rá sose néztek.
Végére értünk e kis mesének.