Aranyosi Ervin versei

Önző szabályoktól hemzseg a világunk,
szembe szállni velük nem merünk, nem vágyunk.
Lelkünkben bombaként ketyeg fojtott vágyunk,
így betegedünk meg, s testünk nyomja ágyunk!

Aki felettünk áll, s azt hiszi, hogy gazdag,
rögtön törvényt készít, s bennünket igazgat.
Ha a szabályokban logikát sem látsz már,
amit kapsz, az jogos, biztos “rászolgáltál”.

S ne hidd, – politika, – amit itt beszélek,
csak a hétköznapok gondjai közt élek.
Hej, hogy sajnállak én, – aki szabályt alkot, -
mert úgy érzed csak így lehetsz te a bajnok.

Nem “versenyzem” tovább, mert nem azért írok,
hogy a szavaimmal teljenek papírok,
Korábban is járt már, úgy a költő ember,
szembe kellett szálljon önző értelemmel.

Bármennyire fáj is, ki kell ezt mondani,
másképp kell a népet jóra “tani-tani”!
Hogy a pénz helyébe a szeretet lépjen,
hogy az emberiség végre észre térjen!

Sikerekben bővelkedő,
gazdagító új esztendő,
legyen az eljövő éved,
s szeretetben legyen részed!
Leljenek rád boldog napok,
többet mit is kívánhatok?
Kívánok hát minden szépet,
ifjú szívet, egészséget!
Teljesüljön minden álmod,
úgy legyen, ahogy kívánod!

Kívánok neked napsütést,
hogy elfeledd a szürkeséget,
s esőt, hogy jobban megbecsüld
a napot, ami téged éltet.
Kívánok sok-sok boldogságot,
mely gazdagítja szellemed,
és fájdalmat, hogy értékelhesd,
ha apróbb öröm jut neked.
Kívánok olyan gazdagságot,
mi teljesíti vágyaid,
és veszteséget, hogy megbecsülhesd,
amikor van már valamid.
Kívánom azt, tanulj meg élni,
s taníts meg erre másokat,
úgy hagyj nyomot a föld porában,
hogy valóra váltasz álmokat.
S mikor utad végére értél,
jól esik majd, hidd el nekem,
már elmondhatod önmagadról,
hogy: – Teljes volt az életem…

Koldus, ki sorsát elfogadja,
s nem tesz semmit, hogy jobb legyen,
ki álmait végképp feladja,
nem juthat túl a gond hegyen.
Az akadály, mit hoz az élet,
megtanít utad, hogyan találd.
Ha koronád koldusbotra cseréled.
csak üres kézzel várod a halált.
A megoldás kulcsa régen ott van benned,
kívül keresni nincs minek.
Határozd el, mivé kell lenned,
s mutasd meg azt mindenkinek.
Az oroszlán, ki sebét nyalja,
bármíly erős, – de  védtelen!
Gyávaságtól béna a karja,
s lelkét bénítja félelem.
Vértezd hát fel az álmaiddal,
hiteddel lelked gazdagon.
Szívedben szóljon ima és víg dal,
vágyad szárnyaljon szabadon.
Váltsd csak valóra minden terved,
míg célod van, gazdagon élsz.
koldus lélek akkor él benned,
ha nem hiszel, ha nem remélsz.