Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ne csörgess láncot!


Aranyosi Ervin: Ne csörgess láncot!

Ne csörgess láncot, kard helyett,
ne hajts a rendszernek fejet!
Legyen világod élhető,
s mindenkinek elérhető!

Ne legyen senki szebb, se jobb,
hiszen veletek egy vagyok!
Ugyanaz jár mindenkinek,
csak a gazdag nem érti meg!

És a szegény sem, azt hiszem,
hogy: – Értetek dobog szívem!
Hiszen a kincs nem boldogít,
nem kincsszerzés a dolgod itt!

Mert, ha eljön végső napod,
csak emeled a kalapod,
itt hagysz mindent, ami anyag,
csupán csupasz lelked marad…

Olvasd, miket írtál bele,
mennyi szépséggel lett tele?
Milyen érzés bélelte ki,
mennyi jóság jutott neki?

S figyeld lelked mennyit adott?
Mások lelkében mit hagyott?
Fűtött-e fázós teleken,
kaptak-e tőle elegen?

Jól lakatott-e lelkeket,
volt benne elég szeretet,
együttérzés és irgalom,
vagy biztatásból egy halom?

Tettél-e másért, vagy bután
magadnak kapartál csupán?
Vagy tetted ugyan dolgodat,
de senki nem lett boldogabb?

Volt benned némi isteni?
Tanítottál teremteni?
Elérted vágyott álmodat,
s adtál-e másnak álmokat?

Vajon hová vezet az út,
s a lelked majd a mennybe jut?
Lehet, idelent volt a menny,
csak nem engedték, hogy bemenj!

Nem tanítottak arra meg,
megélni léted hogy lehet.
Rossz minták jártak csak elöl,
s hazugság jött minden felől.

Ám készen kaptál elveket,
ekképpen bántak el veled,
hitted, mind jó, aki vezet,
s csak érted van a szervezet.

Becsaptak, ma már jól tudod,
felesleges köröd futod,
jóvá válni nincs már időd,
az útjelző is mind kidőlt.

De jó hírem van, van remény!
Rád is vetülhet még a fény.
Csak saját fényed szórd, igen,
találj másokat ott, szíven.

Mondd el nekik, hogy még lehet,
hogy gyűjthetnek emlékeket,
hogy a jóérzés drága kincs,
s üres a lét, ha vágya nincs!

Ne csörgesd tovább láncodat!
Váltsd valóra az álmokat!
Segíts másnak elérni azt,
hol fáj a szív, ott nyújts vigaszt!

Legyél a tűz, mely odavonz,
és távol tartja a gonoszt!
Legyél a fény, a szeretet,
mely felnyit álmos szemeket!

Aranyosi Ervin © 2019-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megváltották bűneinket…


Aranyosi Ervin: Megváltották bűneinket…

Megváltották bűneinket,
mért van bennünk bűntudat?
Mért nem mutatja meg senki
a járható szép utat?
Mért nem élünk szebb világban?
Mért haldoklunk emberek?
Siker és pénz hajszolásban,
mivé lesz a szeretet?

Cipeljük a lélek terhét,
a testünk attól beteg.
Miközben a “jóra” vágyunk,
csak gondunk lesz rengeteg.
Anyagiasak a vágyak,
egymásban már nem hiszünk,
olyan kincsekért sóvárgunk,
mit magunkkal sem viszünk.

Pedig volt, ki megtanítson,
aki példát mutatott.
aki bebizonyította,
a lelkünk sosem halott!
Hiszen feltámadni képes,
nem létezik, nincs halál!
Lelkünk addig jön tanulni,
amíg választ nem talál.

Amíg végre meg nem érti,
mit kell megtanulnia,
hogy ő nem elveszett lélek,
hanem mind Isten fia!
S mind, amit az úr teremtett,
azt pusztítja szüntelen,
de ha meggyónja a bűnét,
tiszta lesz és bűntelen?

Hej, de nem értünk mi semmit,
imádkozunk csak vakon,
majd az Istenünk megoldja,
s éltet minket gazdagon?
Ha megváltott a Megváltó,
mért lennénk még bűnösök?
Mért nem látjuk a világot
festett színfalak mögött?

Megváltották bűneinket,
a lelkünk mégsem szabad,
kalitkánk lett a világunk,
s élünk, mint rab madarak.
Hazugságok mind a rácsok,
mégis fogva tartanak,
s feledésbe merülnek már
az igaz és jó szavak…

Aranyosi Ervin © 2019-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresem az utat


Aranyosi Ervin: Keresem az utat

Születtem Pesten, egy októberi esten.
A földi létnek értelmét kerestem.
A vágyam, az nagy volt, apró volt a testem,
eleinte gyakran még a földre estem.
Aztán megtanultam két lábamon járni,
önmagát kereső kis emberré válni.
A világ legszebbik ősnyelvén beszélni,
magam kifejezni, emberek közt élni.

Sorban kijártam hát jó pár iskolámat,
leltem örömöket, megtalált a bánat.
Éltem úgy, mint mások, szinte napról napra,
tömegbe szürkülve, önmagam kutatva.
Ötven kerek évig sehogy sem találtam.
A világ értelmét megfejteni vágytam.
Aztán mégis meglett az, amire vártam:
versíró lélekké, tán költővé váltam.

Talán képes leszek másokra is hatni,
mert fontos az élet értelmét kutatni!
Megérteni együtt, hogy mi végett lettünk?
Ne csak elszálljanak az évek felettünk!
Keressünk jó választ millió kérdésre,
az életünk célját vegyük végre észre!
Ebben segíthetek, hát kérdezek sokat,
hátha talál választ rájuk a gondolat.

Hiszem, nem szenvedni és meghalni jöttünk,
vagy, hogy néhány lábnyom maradjon mögöttünk!
Kell hogy életünknek értelmet találjunk,
igaz teremtőkké, istenekké váljunk!
Ehhez egy út vezet, a szeretet útja,
hiszem, hogy a lelkünk folyton ezt tanulja,
mindig ezt keresi, ám mégis eltéved,
mennyországba vágyik és pokolban ébred.

Hát én azt kutatom egész életemben,
hogy élhetnénk jobban és értelmesebben.
Hogy tehetnénk szebbé e csodás világot,
virágzó szép kertté, a rút pusztaságot?
Talán, ha szavaim másokhoz elérnek,
tán, ha felébrednek, kik holnaptól félnek,
talán, ha az ember a lelkére hallgat,
nem keres kincseket, s nem akar hatalmat.

Ha majd köddé válik egyszer minden fegyver,
s nem akar harcolni többé már az ember.
Nem akar elvenni, mástól megszerezni,
egymást letaposva folyton versenyezni,
talán akkor rájön, miről szól az élet,
lelkében a vágy a jóságra feléled,
akkor elmondhatjuk, végre volt értelme,
s a mindentudást is megkapja az elme.

Talán azért jöttem: ébresszem a népet!
Nem politikáról, s harcról szól az élet!
Egymást kéne együtt magasra emelnünk,
közös életünket boldogabbá tennünk.
Talán verseimmel utat mutathatok,
szeretet-szikrákkal lángokat gyújthatok,
Talán azért kellett egykor földre szállnom,
hogy a versek útján szebbítsem világom!

Keresem az utat az emberek szívéhez,
figyeljen oda rá, mit, és miért érez!
Nagy-nagy szeretettel végzem hát a dolgom,
s hiszem ezt a rejtvényt lassacskán megoldom.
Évezredek óta harcos úton járunk,
értelmet a létben addig nem találunk,
míg félelem ural, s nem merünk szeretni,
a szeretet útján együtt végigmenni!

Ez az egyetlen út, hát haladjunk rajta,
hiszem, a Teremtőnk egykor ezt akarta!
Hiszem boldogokká így válhatunk együtt,
nem nyomjuk el egymást, csak jobbá szeretjük.
Mert az ember bűne butaságból ered,
s ha a lét értelmét valóban ismered,
rájössz, a szeretet tehet gazdagabbá,
mint ahogy a kincsek, sérült lelkű rabbá!

Aranyosi Ervin © 2019-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi is a szeretet?

Sandro Botticelli: Vénusz születése (Wikipedia)

Aranyosi Ervin: Mi is a szeretet?
(Capriccio)

A szeretet egy érzés?
Nem, hisz több az annál!
Több egy hűvös szónál,
vágyott gondolatnál!

Nehéz körül írni,
annyira összetett.
Hogyan fejezi ki
a szív, hogyha szeret?

Oly sokan hiszik,
hogy egy a szerelemmel,
mikor a vágy mellett,
szeret is az ember.

Bizony, ha az is van,
a szerelem gazdag,
szeretettől látszik
e kapocs igaznak.

Megannyi formája
van a szeretetnek,
s annyi az éhes szív,
melyet nem etetnek.

Mi is a Szeretet?
Nem értékes holmi,
szeretettel nem tudsz
semmit birtokolni!

Hiszen, a tulajdon,
a gazdája rabja,
míg a szeretet
a szabadságot adja!

Érzelmi kötődés
a jóhoz, a széphez,
mágneses vonzódás
egy másik szívéhez.

A jóra törekvés,
pozitív állapot,
hisz szívből szerethetsz
akár egy állatot.

Ám szerethetsz tárgyat,
vagy szerethetsz enni!
Akarhatsz másokat
boldogabbá tenni.

Gondoskodhatsz másról,
akár egy barátról,
lehet kapcsolatod,
mit a szíved ápol.

Szeretheted azt is,
mit naponta végzel,
locsolhatsz virágot
szeretet vizével!

Ha meg szerelmes vagy
a szíved szerethet,
két szerető szív így
képez gyakran egyet!

Szerethetsz barátként,
megértéssel, hűen,
és együttérzően,
egész egyszerűen.

Szeretet, ha megóvsz,
megvédsz mást a bajban,
szerethetsz olyat is
kinek fején vaj van…

Törődhetsz másikkal,
aggódhatsz is érte,
szeretheted úgy is,
hogy ő nem is kérte.

Szerethetsz valakit,
csak könyörületből,
hátha megváltozik
a szívszeretettől.

Szeretni kényszerből,
ez az, ami nem megy,
de szerethetsz azért,
mert úgy tartja kedved.

Néha önmagadat is
nehéz szeretni,
akkor mással nehéz
jó embernek lenni.

Lehet a szeretet
rokoni, testvéri,
s van ki vonzódásod
könnyen félreérti!

Szerelmes szeretet
romantikus fajta,
s plátói, ha párod
épp ezt nem akarta.

Van ki csak a szexet
hívja szeretetnek,
önmegtartóztatás is
bűnbe vezethet.

Önzetlen szeretet
is létezik persze,
mi nem vár viszonzást,
s tiéd minden perce.

Van látszat szeretet,
amit annak érzel,
aztán meg megsebez,
s ezer sebből vérzel.

Van földi szeretet,
s persze van az égi,
a különbség köztük,
bizony, minőségi.

Lehet hát szeretni,
s lehet nem szeretni.
Szeretetről e vers
maradjon csak ennyi!

Aranyosi Ervin © 2018-12-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Borongva a világ baján


Aranyosi Ervin: Borongva a világ baján

Írtam már verset, több ezret, sok százat,
amelyben lelkem a világ ellen lázadt.
Annyi a kérdés és nincs rá magyarázat,
hogy hová tűnt az emberi alázat.

Egymásért kéne csak jót cselekedni,
a másik lelkét magasra felemelni,
és fentről nézni együtt a nagy világra,
egy szebb jövőre, egy jobb holnapra vágyva.

DE együtt kéne, egymással összefogva,
közösen lelkesedve, nem sírva, nyafogva,
hiszen a lélek, ha hagyod, jót teremt,
s elhozza végül a vágyott végtelent.

A Földünk annyi kinccsel van megáldva,
s boldoggá válnánk egymást megkínálva,
juthatna a jóból mindig, mindenkinek,
vajon a világ ezt, miért nem érti meg?

Mért harácsol megannyi gazdag ember?
S mért nem telik el sosem a sikerrel,
mért vágyik többre, mint amit megkapott,
miért takarja el más elöl a Napot?

Miért nem áll le, ki kincseiben dúskál,
ha vizet inna, mit merített a kútnál,
tovább mért iszik, ha már nem szomjazik?
Önző szomjúsága miből táplálkozik?

Nem esne jól, ha mást is megitatna?
A kút vizéből egy másiknak is adna?
Nem esne jól? Nem örülne a lelke,
ha végre ebben jó érzésre lelne?

Tolvajok, rablók uralják a világot,
s teremtenek éhséget, szolgaságot.
Mitől lett vajon a világ birtokuk?
Mitől lett nékik minden felett joguk?

Az Univerzum napról-napra tágul,
s a gazdagsága mind miénk igazából,
s mindnek az élőt kellene szolgálni,
a Földnek édenkertté kéne válni!

Az ember mögött pusztulás virágzik,
s ki együtt érez, a szeme könnyben ázik,
hisz nem kellene nagy erőlködés,
csak a jóhoz, a jószándék kevés!

A kapzsiság csúf ördögöt teremtett,
s az nem hagyott helyet a szeretetnek,
s ma már minden a démonit szolgálja,
s a kiutat az ember nem találja.

Szolgavilág, hát elfogadtad sorsod?
Uraidat a tenyereden hordod?
A rabszolgáit újra termeled?
Hisz szolgának szülted a gyermeked!

Tudom, tudom, nem borongani kéne,
belőlünk nőhet a szeretet fénye,
amely elűzi a szolgai sötétet,
s az elnyomásnak együtt vetünk véget.

Bizony, kell hát, hogy gyertyát gyújtogassunk,
hogy másokra a tiszta fénnyel hassunk,
hogy szeretetnek rájuk essen fénye,
hogy maradjon az embernek reménye!

Aranyosi Ervin © 2018-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem az a baj…

Aranyosi Ervin: Nem az a baj…

Nem az a baj, hogy van sok milliárdos,
nem az a baj, hogy vannak gazdagok!
Bár lenne itt vagy tízmillió gyáros!
Mérges a sértő közönyért vagyok!

Hitelt vesznek fel egy ország nevében,
de lám a népnek nem jut semmi sem!
A pénzt elosztják egymás között szépen,
de vásárra a bőröm én viszem!

Hisz pénzt gyártani mindannyian tudnánk,
nem kell más hozzá, csak pár nyomtató.
Persze, a félsztől rosszabbul aludnánk,
s rossz néven venné tőlünk a gyóntató.

Nézd csak a népet, ki munkáját eladja,
nem alkuképes, mert nincs hozzá joga,
csupán a léthez elégségest kapja,
mert a gazdagoknak többre fáj foga!

Miért rabol, kinek meg van szinte minden?
Miért kell több, és mennyi kéne még?
Nyugalom lenne tán e földi szinten,
ha nem csak aprót löknének elénk!

Hisz az a baj, hogy a szegényből több lett,
mégis ő tartja országát vállain.
Messzi zsebekbe folyik el a többlet,
ők gazdagodnak a mások álmain.

Tiborcok sírnak, de nincsenek már Bánkok,
a panaszszó visszhangra nem talál.
Szívekbe szúrnak mérges szószilánkok,
szegényre nem vár csak hirtelen halál.

Nem az a baj, hogy páran tudnak élni,
a baj csak az, hogy élni hagyni nem!
Erővel tanítják meg a szegényt félni,
s miattuk vérzik nap mint nap szívem.

Ne legyen hát több semmit érő gazdag,
a szegénynek is adjanak esélyt!
Jogot adjanak a sok-sok igaznak,
hadd lásson végre ő is tiszta fényt!

Elavult már a kenyér és a cirkusz,
a népnek végre jólét kellene!
Hadd kerüljön le fejéről a mirtusz,
s a keresztjébe ő ne haljon bele!

Aranyosi Ervin © 2018-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Országos kör-kor-kórkép


Aranyosi Ervin: Országos kör-kor-kórkép

Olyan korban élünk, hol nagyok a házak,
ám a házak mélyén kevesen tanyáznak,
kevesebb a gyermek, idő sincsen rájuk,
örülnek a szülők, ha akad munkájuk.
Nagyobb a kényelem, azt ki kell használni,
többet szórakozni, nagyokat zabálni.
Egyre több a gyógyszer, kevés az egészség,
a laikus buta, ezt már belénk vésték.

Tekintélytisztelet orvosnak, ügyvédnek,
de az ő tudásuk semmitől sem véd meg!
Hisz csak a tünetet tudják orvosolni,
vagy épp a pénzt védik, lehetne sorolni…
A magas végzettség kevés tudást takar,
nem törődik mással, csak magának kapar!
A tudományt pedig, érdek szponzorálja,
logikát ne keress, a tudás “nem pálya”!

Túl sok a szakértő, kevés a megoldás,
minden problémához akad hozzátoldás.
Alig van kapcsolat ember, s ember között,
megbecsülés, jó szó, messzire költözött.
Információk közt a szeretet elvész,
alig akad okos, értelmes, vagy elmés.
Mindenből a sok kell, s jóból már alig jut,
munkánkkal a Multit, s Bankot gazdagítjuk!

Gyors ételt fogyasztunk, emésztésünk lassabb,
mérgek ízesítnek, élvezetet adnak.
Az ország kirakat: – “Sokkal szebben élünk!”
Változni, megnyílni egyre jobban félünk.
Aki látja mindezt, az már nem mer szólni,
mert fél, mit fognak rá mások válaszolni.
Népünk bölcsessége nem jut el a mába!
Az is kivándorolt rég Amerikába!

Aranyosi Ervin © 2018-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanítgatlak szavakkal szeretni


Aranyosi Ervin: Tanítgatlak szavakkal szeretni

A szónak ereje van! Hát a szeretetnek?
Az igazán erős, kit szívből szeretnek!
Lehet szavakkal is őszintén szeretni,
szóval teremteni, boldogabbá tenni!

Tanítgatlak tehát szavakkal szeretni,
tanuld meg magadat boldogabbá tenni,
és ha szép szívedből a szeretet árad,
az élet értelmét – hidd el! – megtaláltad!

Élő energia működteti testünk,
szükségünk van reá, s lám hibába estünk!
Mástól akarjuk azt folyton megszerezni,
s hisszük: a máséval tudunk boldog lenni!

Ám megszerzésének van egy könnyebb módja,
mert a szívünknek van szép adni valója,
ez is energia, ám a legcsodásabb,
mivel a szeretet útján nem csak átad!

Hiszen szeretetre szeretet a válasz,
s akármikor adod, gazdagabbá válhatsz.
Úgy adhatsz, hogy közben nem vész el mit adtál,
szerte szórtad kincsed és gazdag maradtál.

Amit válaszul kapsz, az erősít téged,
így válhat teljessé a jó egészséged,
s örömmel gazdagodsz, jókedvvel, vígsággal,
s összhangba kerülhetsz az egész világgal!

Teremts hát szavakkal mától szebb világot,
vonzd a jó szándékot, szerető barátot!
Szeretettel segíts rászoruló lelket,
mert a hála erő, ami felemelhet!

Küldd hát szereteted bátran szerte-széjjel,
szebb lesz az ébren lét, gazdagabb az éjjel.
Szép álmaid lesznek, ha így végzed dolgod,
szeretve is leszel és általa boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha adsz – gazdagodsz


Aranyosi Ervin: Ha adsz – gazdagodsz

Ha szíved adod másért, az tiéd  is marad!
Hagyd hát fent repülni szeretet-madarad!
Ne tartsd magadban derűd, áraszd a mosolyod,
másokra fényed szórni, van pár száz komoly ok!

Hálád szálljon vissza, emeljen végre fel,
mind, aki jót cselekszik, ennyit megérdemel!
Add csak magad, sose sajnáld, s még többed lehet,
visszatér a szívedbe a jóság, s szeretet!

Amit szétszórsz a világban, vissza is kapod!
Örülj minden boldog percnek, legyen szép napod!
A Nap fénye beragyogjon, rád áldás legyen,
engedd, hogy a szereteted gazdaggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2017-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Azoknak, akiket nem érdekel!

tűzijáték
Aranyosi Ervin: Azoknak, akiket nem érdekel!

Gazdag ország vagyunk!
Petárdában gazdag!
Sokat durrogtatunk,
sok a mézes madzag!

Tűzijáték fénye
vetít színes álmot,
mitől szegénységet
a földön nem láttok!

Csak eget bámultok.
Fel akartok nőni?
Nem kéne a sok pénzt
az egekbe lőni!

Csak szét kéne szórni,
jusson enni, másnak!
A fejed sem fájna,
mikor ébredsz, másnap!

Aranyosi Ervin © 2017-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva