Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 39. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 39. rész

Eltelt egy újabb nap,
megint mennem kellett,
s ott találtam magam
a tündérem mellett.

Ott volt a Fiú is,
a tündérem párja,
végre felébredjek,
mindkettő azt várja.

Közben leszállt a sas,
a piactér szélén,
ekkora nagy vásárt
nem is láttam még én.

Mert, mikor hajnalban
először érkeztem,
csak egy csupasz tér volt,
és beépítetlen.

Most meg sátrak hada,
árushelyek sora,
színpadon bohócok
vidám kis műsora.

Körhinta, mutatvány,
gyereknek bábsátor,
tündérmesét szórtak
szívből, igazából.

Nyüzsgött ott a tömeg,
hangosan, vidáman,
s látszott, mennyi ember
lakik itt a várban.

Úgy látszott a nép itt,
nagyon elégedett,
de hol élni hagynak,
az a föld szép lehet.

Ott hol a szeretet
mindennap tanyázik,
és ahol a lélek
vidámságban ázik,

ritka a betegség
és a szomorúság,
nincsen haragosság,
nincsen háborússág!

Hát ide érkeztünk,
vásár közepébe,
s menni is készültünk
varázslónk elébe.

Sasom épp csak letett
a pázsitra minket,
aztán szárnyival
csak kettőt legyintett.

Majd elrúgta magát,
s már odafent szárnyalt.
Napot eltakarva,
bennünket beárnyalt.

Aztán tova repült,
integettünk neki,
hálával búcsúzva,
mely lelkét eteti.

Fiú és Tündérem
indultak előttem,
virágos ösvényen
nyomukat követtem.

Mentünk be a várba,
hol a varázsló várt,
magunk mögött hagyva
a zsibongó vásárt.

Amikor beléptünk
az óriás terembe,
a mágus is megjött,
átvitt értelemben.

Csak kinőtt a földből,
mintha gomba volna,
csak – tudod – a gomba,
biztosan nem szólna.

Ő viszont örömmel
üdvözölt hármunkat,
mint, ki jó barátunk,
aki ránk nem unhat.

Örült, hogy a Fiú
az átkot levette,
és a könyv tündére
most ott állt mellette.

Úgy virult az arcuk,
jó volt rájuk nézni,
ahogy egymást tudták
szeretve becézni.

Ott a drága tündér
elkezdte meséjét,
adva a mágusnak
a megértés esélyét.

De én most nem kezdem
elölről mesélni.
Hisz sohasem tudnánk
a végére érni.

De van miről szóljak,
megijedni nem kell!
Onnan folytatjuk majd,
hogy: a Szegényember…

Ám mára a könyvem,
s én is becsukódtam,
azért, hogy alhassak
egy nagyot nyugodtan!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 7. rész

a könyv tündére 7Aranyosi Ervin: A könyv tündére 7. rész

Egy újabb szép napnak
vége immár, végre!
Napunk el búcsúzott,
s Hold jött fel az égre.

Kivettem a könyvjelzőt,
és folytattam a könyvet,
a mesébe visszajutni,
így volt a legkönnyebb.

Siettem a Tündéremhez,
úgy, ahogy csak bírtam,
s amit nekem elmesélt Ő,
rögtön le is írtam.

Túl voltunk a farkasokon,
emberünk túlélte,
és a tündér ezt a mesét,
most tovább mesélte.

A Fekete erdőn többé
nem ült már az átok,
legalábbis gonosz farkast
többé itt nem látok.

Visszatért a fény és ettől
kivirágzott minden,
szerethető lett a világ
égi, s földi szinten.

Szegény emberünk elindult,
hogy célját elérje,
hogy a végén, majd a jussát
a királytól kérje.

A vasorrú banya házát
kezdte hát keresni.
De nem volt ott sem útjelző,
s nem utalt rá semmi.

A tisztásról hét út indult,
bizony, hét irányba.
Az egyik volt, amelyiken
idehozta lába.

Elindult hát egy másikon,
bízva szerencsében,
elszántsága tükröződött
mind a két szemében.

Eledele nem volt néki,
s korgott már a gyomra,
hazagondolt kedvesére,
a meleg otthonra.

Felesége, kicsi fia
kedves arcát látta,
és ilyenkor a lépteit
meg is szaporázta.

Az út mentén szamóca nőtt,
édesítve napját,
itt ott néhány finom gomba
lengette kalapját.

Össze is gyűjtötte őket,
este majd megállva,
tüzet gyújt és ebből lesz
a szerény vacsorája.

Fenn a fákon, s bokrok között
madarak daloltak,
őzek, nyulak egy darabon
kísérői voltak.

Később keskeny, tiszta vizű
patak állta útját.
Megtöltötte a kulacsát,
s szomjúsága kútját.

Lassan be is esteledett,
s kiért egy tisztásra,
ami nagyon ismerős volt,
nem is gondolt másra.

Látta, hogy egy egész napja
ráment a sétára,
s útja végén, honnan indult,
magát ott találta.

Tüzet gyújtott, vacsorázott
gombáit megette,
Tarisznyáját kispárnának
feje alá tette.

– Aludjunk rá, segítsenek
jó útra az álmok!
Remélem, hogy holnap
majd a jó útra találok.

Így gondolta, s el is aludt,
és mikor felébredt,
másik utat kiválasztva,
új ösvényre lépett.

Egész nap csak gyalogolt,
és nem is gondolt másra,
ez az út is visszavezet
arra a tisztásra.

– Három a magyar igazság,
el is jött a három,
alszom egyet és a banyát
holnap megtalálom.

Sajnáltam a szegény embert,
ám az időm lejárt,
elbúcsúztam, mert a tündér
meseboltja bezárt.

Elindultam hazafelé,
könyvemet bezártam,
lelkemben már a holnapot,
a folytatást vártam…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Törpemese

Aranyosi Ervin: Törpemese

Aranyosi Ervin: Törpemese

Törpeváros, gombaházak ablakában fény ragyog.
Amikor az erdőt járom, az óriás én vagyok!

A gombákat jól megnézem, nem szedem le, ha lakott!
Figyelem, hogy tettek-e rá ajtót, avagy ablakot?
Nem bántom a kis törpéket, ők sem ártanak nekem,
és ha látok néha egyet, kíváncsian figyelem.
Ha észrevesz, integetek, így kívánok szép napot.
Ő is visszaint illendőn, s meglenget egy kalapot.
– Azért szólok, ha erdőn jársz, lábad elé jól figyelj!
Ha törpét látsz, s gombaházat, lépésedre jól ügyelj!
Szeretettel figyeld őket, csodáld apró életük,
hidd el, – jó, hogy ők is vannak, gazdagabb a lét velük!

Aranyosi Ervin © 2014-03-03.

A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva