Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A gondolat erejével…


Aranyosi Ervin: A gondolat erejével…

Ami ma csak egy gondolat,
holnap valóság lehet!
Fedezzük fel, hogy mire jó
a szárnyaló képzelet.
Életre kelt a szeretet
és az elmés gondolat,
valóra válthat vágyakat,
vagy megoldhat gondokat!

Figyelnem kell érzéseim,
hogy milyen rezgés vezet,
mert csodásat teremteni,
az maga is élvezet!
De jól vigyázz, ne félelem
legyen a hajtóerőd,
teremthetsz bűnt, bajt, gondokat,
ha rossz érzésed egyre nőtt!

Álmaidnak, vágyaidnak
adj erőt, energiát!
Mindaz, amit most kiküldesz,
visszafog majd hatni rád!
Tedd a jót, varázsolj szépet,
teremts egy szebb holnapot,
s képzelj csodás jövőképet,
s higgy benne, és megkapod!

Dobd sutba a félelmeid,
és ne engedd hatni rád,
változz te is napról-napra,
s megváltozik a világ!
Akarj szebb világban élni,
mit a képzelet teremt,
múltat jövőre cserélve,
élni az élő jelent!

El ne hidd a hazugságot,
sőt keresd az igazat,
szebbé tenni a világot,
ez ma a fő feladat!
Irányítsd a gondolatod,
a jón járjon az eszed!
Így lesz jobbá a világod,
így lesz szebb az életed!

Aranyosi Ervin © 2020-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rohanásban


Aranyosi Ervin: Rohanásban

Nagy rohanás az életünk,
mert megkívánja azt a rend,
Elindulunk, megérkezünk,
az elkésés rosszat jelent!
Hisz megtörténhet nélkülünk,
– elképzelni, rossz gondolat –
hogy egy napon majd kiderül:
– Nem is vagyunk mi fontosak!

Hogy nélkülünk is megy tovább,
a Föld magától is forog,
ha nem keressük az okát,
hogy éhes gyomrunk mért korog?
Miért dolgozunk szüntelen,
elhagyva békés otthonunk?
Hogy elég élelmünk legyen,
arról mi így gondoskodunk?

Lakhelyünk is legyen nekünk,
hová aludni járhatunk,
és utazás, hogy eljussunk,
ahol munkába állhatunk?
Pörgünk-forgunk, rohanni kell,
nélkülünk megáll a világ!
Bajok elől rohanni el,
hadd irigykedjen, aki lát.

Le kéne már nyugodni rég,
az élet mellett elfutunk.
Bennünk az élet lángja ég,
amíg végéig eljutunk.
Legyen már végre ránk időnk,
saját magunkra szánva azt,
nem siettet a szemfedőnk,
s nem baj, ha itt tovább maradsz!

Ha elsuhan a földi lét,
s értelmét még meg sem leled,
ha nem tárul, mint könyv eléd,
hiába élted életed.
Tanulni jöttünk le ide,
nem megszakadni kincsekért,
hogy azt az ördög elvigye,
rohanni hát ok sincs ezért!

Egy rohanás az életed?
Félsz, ha leállsz, akkor megáll?
Szerinted az majd szép lehet,
ha a dicsőség fejedre száll?
Egymásért jöttünk és vagyunk,
létet szépítsünk boldogan!
A fontos: mit adunk, s kapunk,
s nem az idő, mely elrohan!

Aranyosi Ervin © 2020-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az embert szolgálva


Aranyosi Ervin: Az embert szolgálva

Szavaimat gyűjtöm versbe, kis csokorba,
aztán elrendezem, érthetően, sorba.
Szépen gyülekeznek a gondolat szárnyán,
apró lámpást gyújtva a tegnapok árnyán.

Eljutnak-e ahhoz, akinek én szánom,
akinek én írom, akinek kívánom,
kinek a holnapját jobbá tudná tenni,
s vajon, ha olvassa, komolyan fog venni?

Vajon a médiák mennyi helyet hagynak?
Van befogadása a leterhelt agynak?
És a lelki szemek, látnak-e a mában?
Vagy mind-mind őrlődik szellemi magányban?

Keresik az utat, a fényt mely világít,
amit megélhetnénk, azt az evilágit,
amit születéstől mindnyájan kerestünk,
ami híján gyengék, s szegényebbek lettünk.

Igazi életcélt, ami nem öncélú,
ami mást is emel, ami jó szándékú,
melyet megtalálva, méltón szolgálhatunk,
mert tudjuk lelkünkből, tiszta szívből adunk.

Ha majd szép szavaim lelkeket emelnek,
elmés gondolatok megértőkre lelnek,
akkor – hiszek benne – változik a világ,
s örömmel fogad majd mindenki, aki lát!

Ha csak egy lépéssel léphetünk előre,
az utat mutatva, fel a hegytetőre,
hogy onnan nézz körül, ott lesz rálátásod,
mikor megszabadulsz, s nem sírodat ásod.

Sok az útkereső, s nem tudhatunk mindent,
de valami mégis hajt és késztet itt bent,
hogy amiről hiszem, hogy jó lehet neked,
érthetővé tegyem azt az üzenetet.

Eljuttassam hozzád, megértessem véled,
akkor leszel szabad, ha saját léted éled,
s nem másokat másolsz, s nem állsz be a sorba,
s nem hiszel már többé, más által írt sorsban.

Hanem te is végre sajátodat írod,
akad hozzá tintád, hófehér papírod,
s ha lelkedbe néznél, ha lelkedbe látnál,
bizony önmagadat, s másokat szolgálnál.

Aranyosi Ervin © 2020-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor versem írom

Aranyosi Ervin: Mikor versem írom

Írom a versemet…
Lám, milyen érdekes!
Benne az olvasó csak megnyugvást keres.
Mintha magok közül
csak úgy válogatna,
mintha rá az egész nem is igen hatna.

Valahogy megleli
azt a gondolatot,
mit versbe szőtt szavam, csakis neki adott!
A többit otthagyja,
nem veszi magára,
a befogadásnak megvan a határa.

Ki is emelhetném,
mi lenne a lényeg,
de látom, az nem kell, úgysem értené meg!
Én még reménykedem,
tán az is fog hatni,
egyszer azt a részt is el fogja fogadni!

Megpróbálom ezért
másképp is leírni,
másképp fogalmazva, belátásra bírni,
hogy a teljes tudást
adhassam át neki,
hátha felismeri, s talán hasznát veszi.

Hiszem, mégis jó így,
ez a feladatom,
megszerzett tudásom, sokféleképp adom.
Mikor verset írok,
jó szándék vezérel,
teremtőm vezeti tollam a kezével.

Aranyosi Ervin © 2020-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem politizálok


Aranyosi Ervin: Nem politizálok

Nem politizálok, nem bírja a gyomrom!
Ami lelkem nyomja, szó szerint kimondom.
Nem is bántok senkit, se hölgyet, se férfit,
szavaimat mégis gyakran félre értik.
Mi lehet az oka a félreértésnek,
mely nyomán lelkembe szitok szókat vésnek?
Pedig szavaimban nincsen bántó szándék.
minden gondolatom teremtő ajándék.

Nem politizálok, nem bírja a lelkem,
az életem során olyan útra leltem,
mit helyesnek vélek, amin jó haladni,
s amivel másoknak álmot tudok adni.
Persze, nem mindenkit vonzanak az álmok,
sokaknak nem tetszik, amit én csinálok.
Nem baj! Nem is fontos, vannak más utak is…
Nem politizálok, mert az az út hamis.

Nem politizálok, én inkább teremtek,
hiszem, része vagyok az isteni rendnek.
Hiszem, ha mindenki csak ennyit csinálna,
akkor kicsi hazánk újra naggyá válna.
Hiszen a gondolat teremteni képes,
s annak szép gyümölcse igazán az édes!
Amire figyelek, azt erősítem meg,
így mutatva utat igaz embereknek!

Aranyosi Ervin © 2019-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felhők mögé bújt a Nap

Aranyosi Ervin: Felhők mögé bújt a Nap (dalszöveg)

Felhők mögé bújt a Nap,
te is rejted arcodat.
Szomorú vagy nem nevetsz,
félsz, hogy boldog nem lehetsz.

Emeld fel a szép fejed,
tedd szebbé az életed!
Fesd arcodra a Napot,
álmodj egy szebb holnapot!

Refrén:
Gondolattal teremted a mindennapjaid.
Ha jó kedvű vagy, s élvezed, az mindennap javít.
Hálás szívvel könnyebben kapsz ajándékokat,
amiket a holnap neked,
csak neked tartogat!

Felhő mögé bújt a Nap.
Sugarai látszanak.
Csald hát elő, ha lehet,
jobb ha ő is rád nevet.

Adj másoknak is Napot,
amit küldesz, azt kapod,
éld a létet, légy vidám,
könnyebb lesz így élni ám!

Refrén:
Gondolattal teremted a mindennapjaid.
Ha jó kedvű vagy, s élvezed, az mindennap javít.
Hálás szívvel könnyebben kapsz ajándékokat,
amiket a holnap neked,
csak neked tartogat!

Gondolattal teremtesz, ha hiszed megkapod,
Hálával és mosollyal kezdj el minden napot!
Fogadd el azt, mit az élet neked tartogat,
fogadd el a megteremtett ajándékokat!

Aranyosi Ervin © 2019-11-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lépj hátrébb!


Aranyosi Ervin: Lépj hátrébb!

Ne rágódj a problémákon,
az mérgezi lelkedet!
Ha figyelmed ráirányul,
tönkre teszi kedvedet.
Keress inkább jó megoldást,
változtass a dolgokon,
és ha akadályok jönnek,
ne vedd tőlük azt zokon.

Refrén:
Lépj hátrébb és nézd távolról,
figyeld meg a gondodat!
Nézz rá úgy, mint kívülálló,
segítsen a gondolat!
Figyeld meg az érzéseid,
legjobb, ha szíved vezet,
Lépj hátrébb és gondolkodj el,
mért történik ez veled?

Megbántottak, fáj a szíved,
nem érted a másikat.
Elvesztetted önbizalmad,
és a bánat átitat.
Találj végre önmagadra,
érezd többnek magadat,
ha a bánat bántja szíved,
lelked bilincsben marad!

Refrén:
Lépj hátrébb és nézd távolról,
figyeld meg a gondodat!
Nézz rá úgy, mint kívülálló,
segítsen a gondolat!
Figyeld meg az érzéseid,
legjobb, ha szíved vezet,
Lépj hátrébb és gondolkodj el,
mért történik ez veled?

Legyél kedves és mosolygós,
hisz az élet tükröt tart,
mások arcán viszont látva,
kedved, meglásd, jobb lesz majd!
Aki téged bánt, az ettől,
meghátrál és visszalép,
s meglátod, a sors az útra
rózsaszirmot hint eléd!

Refrén 2:
Lépj hátrébb és lásd világod
mától kezdve máshogyan!
Ha elveted jóság magvad,
más szívében megfogan.
Ha mindenki így változik
sokkal szebb lesz a világ,
enged, hogy e dal most tudjon,
mint varázslat, hatni rád.
Mint varázslat, hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2019-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…


Aranyosi Ervin: Hittel, hálával, értelemmel…

Tudod, a természet Isten szerves része,
saját álmainak késszé teremtése.
Csodás gondolatnak anyaggá válása,
életre keltése, jóvá varázslása.

Minden apró csoda szívvel lett tervezve,
gondosan megáldva, érzéssel szervezve.
Minden illeszkedik egy mozaik képbe,
s egyre közelebb jutsz, egyre tovább lépve.

Ezt a misztikumot meg kéne értenünk,
nem egy külső erő szórakozik velünk!
A saját sorsunkat magunk irányítjuk,
félelemmel rontjuk, vágyakkal javítjuk.

Meg kéne figyelnünk, s értenünk jó lenne,
ne az ellenséget, sorsot lássunk benne.
Minden okkal készült, értelme is akad,
amikor megérted, jobban érzed magad.

A gondolat teremt, tettünk visszahat ránk,
mintha a sok bántást csak úgy visszakapnánk.
Természeti törvény: – mit adunk, azt kapunk,
kiküldött jeleink alkotják holnapunk.

Mindig a mában élj, ne pedig a mának!
Legyél a vándora az idő útjának!
Hiszen itt a mában tervezed jövődet,
teremted holnapod, jobbítod a Földet!

Aki csak mának él, arra holnap nem vár,
az csapdába esett, idő rabja lett már.
Saját árnyékából nem is tud kilépni,
itt a jelenében, holnaptól fog félni!

Te adsz energiát a jónak, s a rossznak,
napjaid is hidd el, e szerint változnak.
Ha csak ösztönösen reagálsz mindenre,
hitrendszered szerint jön a válasz egyre.

Ha a rosszról beszélsz, azt erősíted meg,
energiát adva – s lelked közben szenved.
Jó lenne, ha inkább jóra koncentrálnál,
hidd el nincs csodásabb erő a hálánál!

Ha Istenre figyelsz, ha a csodát nézed,
te is úgy változol, ahogy a természet,
mely a gonoszt, rosszat kilöki magából,
s képes meggyógyulni, folyton önmagától.

A saját testünk is ilyen áldott fajta,
jószándék, szeretet, öröm segít rajta.
A gond, a félelem, rossz hit betegíti,
meggyógyulni csak a szeretet segíti.

Isten a szeretet, s minden nap tanítgat,
a tudatosságunk, mint a virág, nyílhat.
Csak az értelmünket is használjuk végre,
tárjuk ki ablakunk a ránk váró fényre…

Aranyosi Ervin © 2019-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!


Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!

Mondj egy mesét, mondj minden este!
Hadd nyíljon meg a képzelet!
Mielőtt el pihen a teste,
a lelke hadd szálljon veled!

A könyvből olvasott mesének
különös varázsa van.
Életre kelnek olyan képek,
mik nem jönnének hasztalan.

Kis magvai a gondolatnak,
melyek később teremtenek!
Az álmok mélyén megfakadnak,
s nőnek belőlük ötletek.

S kié a gondolat hatalma,
azé a teremtés maga.
Annak lesz célja és alkalma,
s felragyog fénylő csillaga.

Nyiss ablakot a nagyvilágra,
mutass meg számtalan utat,
min naggyá válhat, végigjárva,
ha lelke cél után kutat.

Mondj egy mesét szép gyermekednek,
hogy álmodhasson szép jövőt!
Legyen olyan, akit szeretnek,
játszhasson ég felé törőt.

Higgyen jóságban, igazságban,
és képes legyen dönteni.
Céljait keresse a mában,
s higgye, hogy útján megleli!

Mondj egy mesét és álmodj együtt,
támogasd majd a vágyait.
A meséket azért szeretjük,
mert bennük az élet lakik!

Aranyosi Ervin © 2019-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jézus mai üzenete

Festmény: Reiss Ilona – Jézus

Aranyosi Ervin: Jézus mai üzenete

Nem tüskekoronám,
nem a szögek fájtak,
amik a kereszten
tenyerembe vájtak.
Nem, ami gyötörte
a húst, a még élőt!
Az, hogy látnom kellett
a sok “istenfélőt”!

Akkor értettem meg,
hogy minden hiába,
hazugság kerül majd
a szent bibliába!
Hisz elfelejtitek,
amit tanítottam,
s írást olvastok majd,
de átjavítottan.

Azt meg azok írták,
kik uralnak mindent,
kalmárok, kufárok,
s nem tisztelik Istent.
Ám az ő nevében
uralják a lelket,
gyomjaik magjának
termőföldre leltek!

Nevemben hazudnak,
Atyám sem tisztelik!
Hatalmat akarnak,
pénzük erre telik.
Júdások szolgálnak,
s ti mindent elhisztek,
mannát, tömjént, mirhát
eleikbe visztek.

Csak a ti lelketek,
az marad így szegény,
szeretetlen lelkek,
bennetek hittem én!
Mutattam csodával,
szívvel, szeretettel,
mi mindenre képes
minden élő ember.

Isten gyermekei,
testvéreim vagytok.
Míg csodára vártok,
anyagba ragadtok!
Nem ismeritek még
lelketek hatalmát,
sorskönyvében hisztek,
tagadva a karmát.

Nem álltok a hithez
tisztán és nyitottan,
elfelejtettétek,
amit tanítottam.
Szeretetről ma már
fogalmatok sincsen,
Atyám elhagytátok,
ma már pénz az isten!

Kétezer éve már
alusztok egy álmot…
Igaz teremtőkké
vajon mikor váltok?
Mindent megmutattam,
ami tőlem tellett,
mégsem találjátok
meg a földi mennyet.

Féltek a haláltól,
ami nem létezik,
hiszen minden lélek
sokszor leszületik.
Mind tanulni jövünk,
létet tapasztalni,
s hogy újra jöhessünk,
ahhoz kell meghalni.

Ledobjuk magunkról
a lélekruhánkat.
Újra, s újra járjuk
lélekiskolánkat.
Meg kéne tanulni
szeretni és élni,
s nem kéne az istent
rettegni, vagy félni!

Váljatok emberré,
tanuljatok adni,
s próbáljatok tiszták,
s bűntelen maradni.
Mindazt adni másnak,
amire ti vágytok,
erről szóltam én is,
és tanít Atyátok!

Isten nem ver bottal,
semmiképpen sem ver,
csak a saját tettét
kapja minden ember.
Tévedsz, ha azt hiszed,
hogy az adja vissza,
aki a mérgedet
poharadból issza.

De, hogy visszakapod,
abban biztos lehetsz.
Ha valakit bántasz,
vagy ha szívből szeretsz.
Tetteid egy napon
hozzád visszatérnek…
Nem állsz bírád el
és el sem ítélnek!

Hogyha mást bántottál,
áldozat is leszel,
s pont oly fájdalmas lesz,
mint az, amit teszel.
Ám, ha jó lelkűen
tudsz másoknak adni,
mindaz visszaszáll rád,
vissza fogod kapni!

Egyetlen egy fának
vagyunk az ágai,
ezért nem kellene
egymást megbántani!
Ám, ha egymás létét
élhetőbbé tennénk,
mi is felvidulnánk,
boldogabbak lennénk!

Láthatatlan tüskék
szúrják fejeteket,
gondolat szilánkok
bánnak el veletek.
Szemeitek csukva,
a csodára vártok,
s nem múlik a vakság,
az ősrégi átok.

Keresztet cipeltek?
Engem utánoztok?
Gazdagság oltárán
áldozatot hoztok.
Kínban, keservesen
élitek a létet…
Születés – halál közt
hiányzik az élet?!

Tanuljatok végre
őszintén szeretni.
Szívetekből adva
boldogokká lenni!
Tudni, egyek vagyunk
Teremtő Atyánkkal,
jót kellene tennünk
az egész világgal!

Természeti törvény,
mit Isten teremtett,
aszerint kell élni,
így teremtve rendet!
Hisz, amit kiküldesz,
az tér hozzád vissza,
s így az élet vizét
hívő lelkünk issza!

Eszközöd is van rá:
gondolatod teremt,
ám nem kell uralnod
vele a végtelent!
Csak ezt a világot
jobbá kéne tenni!
Meg kéne tanulnod
őszintén szeretni!

Útjelződ is akad,
fordítsd rá figyelmed,
érzéseid súgnak,
mit üzen a lelked?
Hangját azonban
a belső csendben leled,
mikor eggyé válik
a lelked teveled.

A zúgó világban
nem találhatsz választ,
jobb lesz, ha a lelked
belső utat választ.
Önmagadba nézz hát,
s a bölcsesség kútja,
a kérdéseidre
a jó választ nyújtja.

Imádkozz énhozzám,
Atyámhoz, magadhoz,
s lelked majd felemel,
közel érsz a Naphoz!
A tudója leszel
minden bölcsességnek,
ismerője Földnek,
világmindenségnek.

Megismered azt is,
ki lakozik benned.
S rájössz soha nem kell
más emberré lenned.
Atyánk tökéletest
alkotott lényedben,
csak annyi a fontos,
hogy biztos légy ebben.

Légy hát erre büszke,
akármilyen fura:
Légy az egész része
és a magad ura!
Tanuld a teremtést,
s érezd jól önmagad,
hisz a legnagyobb kincs,
a bölcs tapasztalat.

Ha a belsőd szépül,
megszépül világod,
kívül végül te is
lelked tükrét látod.
Ha minden teremtmény
hasonlóan érez,
visszatalál végre
a jó Istenéhez!

Akkor, s csupán akkor,
nyer értelmet létem,
mindaz, amit tettem,
amiről beszéltem.
Nem vész a pusztába
tanító szép szavam,
ha  eljut lelkedhez,
nem lesz visszhangtalan.

Nyisd hát meg a lelked,
teljesítsd be álmod,
mutasd meg, teremtőd
szívedből imádod!
Hiszen belőle vagy,
magából teremtett,
hozd el a világnak
az isteni rendet!

Aranyosi Ervin © 2019-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva