Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Jézus mai üzenete

Festmény: Reiss Ilona – Jézus

Aranyosi Ervin: Jézus mai üzenete

Nem tüskekoronám,
nem a szögek fájtak,
amik a kereszten
tenyerembe vájtak.
Nem, ami gyötörte
a húst, a még élőt!
Az, hogy látnom kellett
a sok “istenfélőt”!

Akkor értettem meg,
hogy minden hiába,
hazugság kerül majd
a szent bibliába!
Hisz elfelejtitek,
amit tanítottam,
s írást olvastok majd,
de átjavítottan.

Azt meg azok írták,
kik uralnak mindent,
kalmárok, kufárok,
s nem tisztelik Istent.
Ám az ő nevében
uralják a lelket,
gyomjaik magjának
termőföldre leltek!

Nevemben hazudnak,
Atyám sem tisztelik!
Hatalmat akarnak,
pénzük erre telik.
Júdások szolgálnak,
s ti mindent elhisztek,
mannát, tömjént, mirhát
eleikbe visztek.

Csak a ti lelketek,
az marad így szegény,
szeretetlen lelkek,
bennetek hittem én!
Mutattam csodával,
szívvel, szeretettel,
mi mindenre képes
minden élő ember.

Isten gyermekei,
testvéreim vagytok.
Míg csodára vártok,
anyagba ragadtok!
Nem ismeritek még
lelketek hatalmát,
sorskönyvében hisztek,
tagadva a karmát.

Nem álltok a hithez
tisztán és nyitottan,
elfelejtettétek,
amit tanítottam.
Szeretetről ma már
fogalmatok sincsen,
Atyám elhagytátok,
ma már pénz az isten!

Kétezer éve már
alusztok egy álmot…
Igaz teremtőkké
vajon mikor váltok?
Mindent megmutattam,
ami tőlem tellett,
mégsem találjátok
meg a földi mennyet.

Féltek a haláltól,
ami nem létezik,
hiszen minden lélek
sokszor leszületik.
Mind tanulni jövünk,
létet tapasztalni,
s hogy újra jöhessünk,
ahhoz kell meghalni.

Ledobjuk magunkról
a lélekruhánkat.
Újra, s újra járjuk
lélekiskolánkat.
Meg kéne tanulni
szeretni és élni,
s nem kéne az istent
rettegni, vagy félni!

Váljatok emberré,
tanuljatok adni,
s próbáljatok tiszták,
s bűntelen maradni.
Mindazt adni másnak,
amire ti vágytok,
erről szóltam én is,
és tanít Atyátok!

Isten nem ver bottal,
semmiképpen sem ver,
csak a saját tettét
kapja minden ember.
Tévedsz, ha azt hiszed,
hogy az adja vissza,
aki a mérgedet
poharadból issza.

De, hogy visszakapod,
abban biztos lehetsz.
Ha valakit bántasz,
vagy ha szívből szeretsz.
Tetteid egy napon
hozzád visszatérnek…
Nem állsz bírád el
és el sem ítélnek!

Hogyha mást bántottál,
áldozat is leszel,
s pont oly fájdalmas lesz,
mint az, amit teszel.
Ám, ha jó lelkűen
tudsz másoknak adni,
mindaz visszaszáll rád,
vissza fogod kapni!

Egyetlen egy fának
vagyunk az ágai,
ezért nem kellene
egymást megbántani!
Ám, ha egymás létét
élhetőbbé tennénk,
mi is felvidulnánk,
boldogabbak lennénk!

Láthatatlan tüskék
szúrják fejeteket,
gondolat szilánkok
bánnak el veletek.
Szemeitek csukva,
a csodára vártok,
s nem múlik a vakság,
az ősrégi átok.

Keresztet cipeltek?
Engem utánoztok?
Gazdagság oltárán
áldozatot hoztok.
Kínban, keservesen
élitek a létet…
Születés – halál közt
hiányzik az élet?!

Tanuljatok végre
őszintén szeretni.
Szívetekből adva
boldogokká lenni!
Tudni, egyek vagyunk
Teremtő Atyánkkal,
jót kellene tennünk
az egész világgal!

Természeti törvény,
mit Isten teremtett,
aszerint kell élni,
így teremtve rendet!
Hisz, amit kiküldesz,
az tér hozzád vissza,
s így az élet vizét
hívő lelkünk issza!

Eszközöd is van rá:
gondolatod teremt,
ám nem kell uralnod
vele a végtelent!
Csak ezt a világot
jobbá kéne tenni!
Meg kéne tanulnod
őszintén szeretni!

Útjelződ is akad,
fordítsd rá figyelmed,
érzéseid súgnak,
mit üzen a lelked?
Hangját azonban
a belső csendben leled,
mikor eggyé válik
a lelked teveled.

A zúgó világban
nem találhatsz választ,
jobb lesz, ha a lelked
belső utat választ.
Önmagadba nézz hát,
s a bölcsesség kútja,
a kérdéseidre
a jó választ nyújtja.

Imádkozz énhozzám,
Atyámhoz, magadhoz,
s lelked majd felemel,
közel érsz a Naphoz!
A tudója leszel
minden bölcsességnek,
ismerője Földnek,
világmindenségnek.

Megismered azt is,
ki lakozik benned.
S rájössz soha nem kell
más emberré lenned.
Atyánk tökéletest
alkotott lényedben,
csak annyi a fontos,
hogy biztos légy ebben.

Légy hát erre büszke,
akármilyen fura:
Légy az egész része
és a magad ura!
Tanuld a teremtést,
s érezd jól önmagad,
hisz a legnagyobb kincs,
a bölcs tapasztalat.

Ha a belsőd szépül,
megszépül világod,
kívül végül te is
lelked tükrét látod.
Ha minden teremtmény
hasonlóan érez,
visszatalál végre
a jó Istenéhez!

Akkor, s csupán akkor,
nyer értelmet létem,
mindaz, amit tettem,
amiről beszéltem.
Nem vész a pusztába
tanító szép szavam,
ha  eljut lelkedhez,
nem lesz visszhangtalan.

Nyisd hát meg a lelked,
teljesítsd be álmod,
mutasd meg, teremtőd
szívedből imádod!
Hiszen belőle vagy,
magából teremtett,
hozd el a világnak
az isteni rendet!

Aranyosi Ervin © 2019-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresem az utat


Aranyosi Ervin: Keresem az utat

Születtem Pesten, egy októberi esten.
A földi létnek értelmét kerestem.
A vágyam, az nagy volt, apró volt a testem,
eleinte gyakran még a földre estem.
Aztán megtanultam két lábamon járni,
önmagát kereső kis emberré válni.
A világ legszebbik ősnyelvén beszélni,
magam kifejezni, emberek közt élni.

Sorban kijártam hát jó pár iskolámat,
leltem örömöket, megtalált a bánat.
Éltem úgy, mint mások, szinte napról napra,
tömegbe szürkülve, önmagam kutatva.
Ötven kerek évig sehogy sem találtam.
A világ értelmét megfejteni vágytam.
Aztán mégis meglett az, amire vártam:
versíró lélekké, tán költővé váltam.

Talán képes leszek másokra is hatni,
mert fontos az élet értelmét kutatni!
Megérteni együtt, hogy mi végett lettünk?
Ne csak elszálljanak az évek felettünk!
Keressünk jó választ millió kérdésre,
az életünk célját vegyük végre észre!
Ebben segíthetek, hát kérdezek sokat,
hátha talál választ rájuk a gondolat.

Hiszem, nem szenvedni és meghalni jöttünk,
vagy, hogy néhány lábnyom maradjon mögöttünk!
Kell hogy életünknek értelmet találjunk,
igaz teremtőkké, istenekké váljunk!
Ehhez egy út vezet, a szeretet útja,
hiszem, hogy a lelkünk folyton ezt tanulja,
mindig ezt keresi, ám mégis eltéved,
mennyországba vágyik és pokolban ébred.

Hát én azt kutatom egész életemben,
hogy élhetnénk jobban és értelmesebben.
Hogy tehetnénk szebbé e csodás világot,
virágzó szép kertté, a rút pusztaságot?
Talán, ha szavaim másokhoz elérnek,
tán, ha felébrednek, kik holnaptól félnek,
talán, ha az ember a lelkére hallgat,
nem keres kincseket, s nem akar hatalmat.

Ha majd köddé válik egyszer minden fegyver,
s nem akar harcolni többé már az ember.
Nem akar elvenni, mástól megszerezni,
egymást letaposva folyton versenyezni,
talán akkor rájön, miről szól az élet,
lelkében a vágy a jóságra feléled,
akkor elmondhatjuk, végre volt értelme,
s a mindentudást is megkapja az elme.

Talán azért jöttem: ébresszem a népet!
Nem politikáról, s harcról szól az élet!
Egymást kéne együtt magasra emelnünk,
közös életünket boldogabbá tennünk.
Talán verseimmel utat mutathatok,
szeretet-szikrákkal lángokat gyújthatok,
Talán azért kellett egykor földre szállnom,
hogy a versek útján szebbítsem világom!

Keresem az utat az emberek szívéhez,
figyeljen oda rá, mit, és miért érez!
Nagy-nagy szeretettel végzem hát a dolgom,
s hiszem ezt a rejtvényt lassacskán megoldom.
Évezredek óta harcos úton járunk,
értelmet a létben addig nem találunk,
míg félelem ural, s nem merünk szeretni,
a szeretet útján együtt végigmenni!

Ez az egyetlen út, hát haladjunk rajta,
hiszem, a Teremtőnk egykor ezt akarta!
Hiszem boldogokká így válhatunk együtt,
nem nyomjuk el egymást, csak jobbá szeretjük.
Mert az ember bűne butaságból ered,
s ha a lét értelmét valóban ismered,
rájössz, a szeretet tehet gazdagabbá,
mint ahogy a kincsek, sérült lelkű rabbá!

Aranyosi Ervin © 2019-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem az új év hozza…


Aranyosi Ervin: Nem az új év hozza…

Nem az új év hozza létre a változást,
csalódsz, ha rábízod a szebb élet hozást!
Ahhoz, hogy változzon teneked kell lépned.
Teremts hát magadnak boldogabb új évet!

Kívülről a jobbat mindhiába várod,
te változtathatod meg csak a világod!
Teremtő gondolat, ami tehet érted!
Ha a teremtésnek a módját megérted!

Hiszen bármit kérsz is, az elindul feléd,
csupán rajtad múlik, hogy eljut-e eléd!
Ám, ha úgy gondolod, neked úgy sem menne,
már lemondtál róla, nem is bíztál benne!

Vagy ha úgy gondolsz rá, egyszer majd megkapod,
– csak épp a jövőbe nem ér el a karod –
nem tudod elvenni, a jövőben marad,
amíg nem képzeled a jelenbe magad.

Akkor a tiéd, ha szemed előtt látod,
ha érzed illatát, szépen körbe járod,
kipróbálod milyen, s élvezed, hogy megvan!
Vágyad csodás tárgyát ne hagyd álmaidban!

Bizony, amire vágysz, minden tiéd lehet,
amiben nem gátol meg a képzeleted!
Képzeld a jelenbe, s mondogasd: – Van nekem!
Örülök, hogy enyém és kézbe vehetem!

Hiszen a világban hiány soha sincsen,
nem kell osztozkodnunk a megszerzett kincsen.
Juthat mindenkinek, ki képes fogadni,
és mindenki másnak elég fog maradni.

Ne izgulj, jut bőven, bármire is vágynál!
Ha megkapnád – mondd csak – milyen arcot vágnál?
Nem csak a tárgyakat teremtheted, igaz?
Teremthetsz szerelmet, boldogságot, vigaszt.

Az új évhez tehát változást kívánok,
váljanak valóra általad az álmok!
Kívánhatsz jó kedvet, erőt, egészséget,
a megkapod, ha hiszed, hogy megillet téged!

Szerelem, boldogság, mind-mind rád találhat,
minden, miben hiszel, valósággá válhat!
Kívánok hát neked pont olyan új évet,
ami boldogabbá, s jobbá tenne téged!

Aranyosi Ervin © 2018-12-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lopott szabadság

Hőség – Técsi Ágnes festménye

Aranyosi Ervin: Lopott szabadság

Kedvem lenne egy órácskára elkötni ezt a csónakot,
evezni messze-messze innen, mint ahol éppen most vagyok!
Hullámok hátán ringatóznék, beszívva tenger illatát,
evezőm lassú ütemére dúdolnám az idők dalát.

Csobbanva, aztán hosszan húzva – s repülne büszkén csónakom –
s érezném létem, szabadságom, s kiélvezném nagyon-nagyon…
A napfény bőröm simogatná, cirógatna a lenge szél,
s érzéseimre hagyatkoznék, hiszen a tenger bennem él.

Egy órácskára kiszabadulnék, de érezném, hogy ez kevés,
kell nekem ez a bűvös álom, kell ez a szabad késztetés!
Csak elmélázom, s itt hagyom mind, magam mögött a gondokat,
csak csónak kell, elképzelt tenger, s repít máris a gondolat…

De most, csak itt, egy órácskára… Csónakodat most ellopom!
Ne üljön itt a tétlenségben, rabláncra verve, homokon!
Hát elviszem, s életre keltem, hiszen a képzelet szabad,
ha unod már a rab világot, szabadítsd fel te is magad!

Aranyosi Ervin © 2018-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodj végre!

Látomás – Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Álmodj végre!

Álmodj végre egy szebb jövőről,
tegye élővé szép hited!
Ízleld meg ízét, fogd kezedbe,
dobbanjon érte meg szíved!

Mert ami élő képzeletben,
az valóságod része lesz!
Csak el ne hidd, hogy nem vagy képes,
hogy teremtővé nem lehetsz!

Mert nem a tett képez világot,
hanem a fürge gondolat,
csak rajtad áll, melyiket látod,
a vágyottat, vagy a gondokat!

Ha kétség gúnyja támad benned,
ha álmaidat eltolod,
akkor a hiányát teremted,
s az életedbe azt hozod.

Figyeld, milyen érzés kíséri,
a vágyaid, az álmokat,
ha teremtésed árnyék éri,
akkor rá lelked vár sokat.

Ám ha nincs kétes akadálya,
akkor egyszer csak megkapod,
Ha csukott szemmel kezed nyújtod,
eléred úgy, mint a Napot.

Hidd el, Atyád is így teremtett,
s nem mondta senki: – Nem lehet!
Az egész világ gondolat volt,
s most gazdagabb lehet veled!

Talán tudod, tágul világunk!
A teremtésünk gazdagít!
Rosszat csak az rendel magához,
akit világa elvakít!

De te álmodj csak szebb jövőről,
hagyd képet alkotni hited,
és válts valóra minden álmot,
csupán azzal, hogy elhiszed!

Aranyosi Ervin © 2018-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tiszta szívvel, álmodozva


Aranyosi Ervin: Tiszta szívvel, álmodozva

Tiszta szívvel, álmodozva
indultam a hosszú útra el.
Más szívekbe álmot hozva,
s remélve hitem életre kel!

Voltak akik elkísértek,
s mutatták a távolban a célt,
s voltak kik csak hozzám értek,
s megadták, mit szép szívem remélt.

Refrén.: Hiszem, hogy jó úton vagyok,
amikor szívemből adok,
amikor nem veszek el semmit senkitől.
Szeretet éltet, támogat,
boldoggá tenni másokat,
ennyi a célom és a létem tündököl.

Gondolattal, jót teremtek,
hiszem a példám fog hatni rád,
s vannak akik, elől mennek
s élik a létük szebbik oldalát.

Refrén.: Hiszem, hogy jó úton vagyok,
amikor szívemből adok,
amikor nem veszek el semmit senkitől.
Szeretet éltet, támogat,
boldoggá tenni másokat,
ennyi a célom és a létem tündököl.

Tiszta szívvel, álmodozva,
hiszem, hogy ez boldoggá tehet.
szebb világot létrehozva,
ahol az ember végre boldogan szeret…

Aranyosi Ervin © 2018-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremts meg magadnak minden jót!


Aranyosi Ervin: Teremts meg magadnak minden jót!

Kialudtad a tegnapot.
Felébredsz, aztán ott hagyod.
Reggel megnyitsz egy új lapot,
s magadban elhatározod,
hogy mától kezdve szép lesz a világ!

Nem felejted az álmokat,
A szíved többé nem fáj sokat,
boldoggá teszel másokat.
A lelked új utat ásogat,
ma minden ember mosolyogni lát!

Refrén: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
vágyakból kimondva teremthessen a szó!
Lelkedből kinőve, mint egy szép virág,
élvezd a földi léted, s engedd hatni rád!
Teremts hát gondolattal boldog életet,
engedd, hogy lelked végre fenn szálljon veled!
Virágot hozzon benned minden pillanat,
élvezd a földi léted és érezd jól magad.

A ma úgyis már véget ért,
indulj útnak a holnapért!
Úgy sem tehetsz a holtakért,
kövesd álmod mely jót ígért,
és mától kezdve szép lesz a világ.

Magad tedd jobbá életed,
szebb a perc, mikor élvezed,
sokan lennének még veled,
új nap jön el, ha engeded!
a tükröd képes mosolyogni rád!

Szöveg: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
hadd bontson vitorlákat az élet hajó!
Figyeld mi változik, ha megfordul a szél,
ha hiszel minden álmod végül célba ér!

Refrén: Teremts meg magadnak mindent ami jó,
vágyakból kimondva teremthessen a szó!
Lelkedből kinőve, mint egy szép virág,
élvezd a földi léted, s engedd hatni rád!
Teremts hát gondolattal boldog életet,
engedd, hogy lelked végre fenn szálljon veled!
Virágot hozzon benned minden pillanat,
élvezd a földi léted és érezd jól magad.

Aranyosi Ervin © 2018-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kimondva, leírva más!


Aranyosi Ervin: Kimondva, leírva más!

Szólok hozzátok tiszta szóval,
s beszédem rögtön értitek.
Leírom, s lelkek fagynak jéggé,
a leírt szó, mondd, mért hideg.
Kedveskedő, mikor leírom,
finom, szép szóból font kalács,
s lám ugyanaz papírra vetve,
gyakran csak bosszantó tanács!

Beszéd közben, ott él a lélek,
hangsúly, hangszín és mozdulat,
– hisz olvasod a testbeszédet –
s a szó sem gúnyos, nem mulat.
Éppen azt érted meg belőle,
amire én is gondolok.
Ám, ha leírom szóról szóra,
úgy érzed, lelket rombolok.

Mást olvasol ki a betűkből,
ítéleted adod reám.
Úgy érzed bántani akarlak,
s nem jó rád szóból szőtt ruhám.
Mást gondolsz róla, másként érzed,
egész másképpen olvasod.
Pedig a leírt gondolatban
teljes lelkemmel ott vagyok.

Mért bánt a szó, ha le van írva,
mért gondolod, hogy fájni fog.
Jó szándékom vetem papírra,
nincs benne bántó, rossz dolog.
Ha nem tetszik, ahogy beszélek,
befogom szám, csendben vagyok!
De üres lapot hiába küldök,
ha rajta nyomot nem hagyok.

Kimondva szép, leírva mégis
egészen mássá alakul.
A kérdés az, hogy melyik énem
veszed értően alapul.
Leírva nehéz értelmezni,
hogy pontosan mit is takar.
Jó lenne azt feltételezni,
hogy írója csak jót akar!

Aranyosi Ervin © 2018-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ó, bár tudnánk

Aranyosi Ervin: Ó, bár tudnánk

Ó, bár tudnánk hogy mi végből jöttünk,
mért zártunk időbe múló perceket?
Öntudat vezérel, s döntenek fölöttünk,
de megáll az idő, ha szép szívünk szeret…

Bárcsak értenénk a rohanó világot,
és a gondolattól ellopott teret.
Ha mind megismernénk ezt a valóságot,
s mindig szólna hozzánk a lelkiismeret.

Tetteink súlyától nehezül az élet.
Minden gondolatunk végül célba ér.
Vagy pont azt kapom majd meg, amit remélek,
vagy azt, amitől a lelkem újra fél.

Komplikált az élet, senki sem tanítja,
ésszel azt felfogni, lám, nem is lehet.
Érzéseink rejtik, bennük van a nyitja,
s közelebb kerülhetsz, hogyha figyeled.

Aranyosi Ervin © 2018-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hol vannak a tartalmas szavak?


Aranyosi Ervin: Hol vannak a tartalmas szavak?

Hol vannak a tartalmas szavak,
amik a csendnél is többet mondanak?
Melyek többet adnak és teremtenek,
amelyek halott lelket életre keltenek?

Vajon hová lett a teremtő erő?
Az élet honnan jött, és honnan bújt elő?
És vajon hová bújik, mikor nem leled,
mitől tud köddé válni bennünk a képzelet?

Megannyi kérdés kínoz, választ hol kapok,
tudatlan kérdések közt lesznek-e válaszok?
A csupa kérdésre a választ hol lelem?
Kell, hogy a világ egyet forduljon velem!

Zavar a zajos lét, az őrült rohanás,
tudom és érzem is, hogy jobb lehetne más!
Befelé fordulok, s ott nem látok Napot,
a kínos kérdésekre választ hol kapok?

Remélem, jönnek majd a tartalmas szavak,
amelyek létrehoznak, jövőt mondanak.
Amikkel megteremtem szép világomat,
amikkel létre hozok vágyott álmokat!

Közben a kíváncsiság bennem egyre nő,
a gondolatban ott a teremtő erő!
Elmémben cikáznak a képek, ötletek,
de gyors a gondolat, hogy teremtő legyek.

Hiába hajt a vágy, ha lelkemben a fék!
Amikor mások szólnak, ebből már elég!
Amikor jó barátok sem hisznek nekem,
amikor kicsúszik kezemből az életem.

Keresem, hol vannak a tartalmas szavak,
amik a belső csendnél többet mondanak?
Amelyek megmutatják merre menjek én,
amikben felcsillan a fény és a remény!

Aranyosi Ervin © 2018-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva