Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Angyali gondolatok…

Aranyosi Ervin: Angyali gondolatok
Aranyosi Ervin: Angyali gondolatok…

Nézem a sok embert, valamit keresnek!
Ám nincs eredménye, amíg nem szeretnek!
Hiába a sok dísz, gazdag, szép ajándék,
mikor más célt szolgál, mögöttük a szándék.
Pénzben mért szeretet, anyagias vágyak,
görbe tükrei egy eltorzult világnak.
A mosoly, az öröm, egymás ölelése,
– önző világunkban, vajon nem kevés-e?
Vajon hová bújt el az igazi érték,
a szív gazdagságát, sosem pénzben mérték.
A szeretetet kéne végre megtalálni,
szebb világban élve boldogokká válni!
Figyelmet és időt kéne többet adni,
minden körülményben embernek maradni!

Aranyosi Ervin © 2013-12-25.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Lazíts

Aranyosi Ervin: Lazíts

Mikor nehéz napok jönnek,
s nehézzé válnak a terhek.
Úgy érzed, hogy nem bírod már,
– s úgy látod rád nem figyelnek,
– vonulj el a világ elöl,
hunyd be szemed, csitítsd elméd!
Hagyatkozz a természetre,
ha a Nap útját figyelnéd,
vagy a szél dalát hallgatnád,
futó patak csobogását,
megértenéd problémáid,
lélekölő száz hibáját.
Talán végre észre vennéd,
az életnek ez a kulcsa.
Nem azért kell elpihenni,
mert a lélek léha, lusta,
hanem, mert a gondolatok
sora az EGÓ-ból árad,
és amikor eképp agyalsz
lelked végképp belefárad…

Aranyosi Ervin © 2013-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi gondolatok – 2.

aranyosi_ervin_karacsonyi_gondolatok

Aranyosi Ervin: Karácsonyi gondolatok – 2.

Talán Te is hiszed: „Isten nem ver bottal!”
Nem büntet. Vigyáz rád, őrző angyalokkal.
Csak miattad teremt, – fűt, fát, vad virágot.
Neked adta részül, az egész világot.

Neked adta jussként, teremtő tudását,
mégsem bosszulja meg az ember árulását.
Mert tudd, az Istened mindig igazságos,
Nem küld betegséget, sose bánt, nem átkoz.

Csak mit mással teszel, csak azt adja vissza,
az egység törvényét e-képpen tanítja.
Szálljon hát lelkedből másokra a jóság,
ne fösvénykedj vele, – mintha pazarolnád.

Szeretet vízével locsolj minden lelket,
használd a tudásod, ami jót teremthet.
Holnap viharától többé nem kell félned,
a boldog világot végre meg kell élned.

Kérlek, gondolkozz el, e pár jó tanácson,
nyissa meg a szíved a szerető Karácsony!

Aranyosi Ervin © 2012-12-23.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok

Aranyosi Ervin festménye

Aranyosi Ervin: Gondolatok

Sok az ember – egy az Isten!
Egyetértés, persze, nincsen!
Egy a világ, sok a vallás,
sok a nyelv, s a félrehallás!
Közben persze megtanultam,
természettől elvadultan,
nem élhetünk boldogságban!
Gyógyír csak a fűben, fában
és a tiszta szeretetben,
– ami nélkül szépen élni,
egyszerűen lehetetlen!
Amikor majd ezt megérted,
tartalmasabb lesz a léted.

Aranyosi Ervin © 2011-05-16.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Építő gondolatok


Aranyosi Ervin: Építő gondolatok

Van, aki szebb, új jövőt épít,
van, aki szolgál másokat.
Van, aki önként végzi dolgát,
s van, aki szenved,  áldozat.

Gondolkozz rajta, hogyan éled,
megszámlált napod, életed!
Valóra váltod minden álmod,
a dédelgetett terveket?

Figyeld agyad! Mi jár fejedben?
Szabadon alkotsz! Elhiszed?
Vagy gátat épít huncut elméd,
s tudod, hogy többre nem viszed.

Gondolatot váltasz valóra,
ha mindig szépre, s jóra vágysz.
És megkapod, – legyen az bármi
– ha hited fűtött, mint a láz.

Ám gondolat vezeti lépted,
mikor magadban sem hiszel.
Bebizonyítod Önmagadnak,
téged az „Ördögöd” visz el.

De van remény, csak rajtad múlik,
hogyan tovább, mily’ vágy vezet.
Gondolkozz el! Ha irányt váltasz,
szebbé teheted életed.

Aranyosi Ervin © 2010-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

Aranyosi Ervin: Téli ebéd

Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.

Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.

Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.

Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom nehéz most madárnak lenni.

Tavaszig tán kihúzod így,
s ha rügy fakad, s a nap vakít,
dalold majd el a nagy világnak,
itt télen is ebéddel vártak.

Aranyosi Ervin © 2010-01-15.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Voltál szerelmes?

Aranyosi Ervin: Voltál szerelmes?

Voltál szerelmes? Mondd el, hogy milyen volt!
Meséld el annak, ki nem élte át!
Olyan, mintha egy vaknak elmesélnéd,
hány féle színben játszik a világ.

Mennyei érzés – földi halandóknak,
s néha pokol, mert néha gyötrelem.
Valóra vált, beteljesült, vad álom,
vagy egyoldalú és örömtelen.

Van hogy fellángol, máglyaként eléget,
s fájón parázslik amikor kihuny.
Csodálatos, míg viszonozva érzed.
S ha tovaszáll, maró, akár a gúny.

A szív megtelik néma áhítattal,
méregpohár, amikor kiürül.
Üresség tátong, mikor magadra hagynak,
emléke fájón lüktet legbelül.

Hiába kínoz gyötrőn ez az érzés,
lelkedet tőle meg nem mentheted.
Nekivágsz újra, amíg csak el nem éred,
s végül igaz szerelmed te is elnyered!

Aranyosi Ervin © 2010-01-11.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bár lennénk…

Aranyosi Ervin: Bár lennénk…

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,
kiket csupán a szeretet vezérel,
s felfedezhetnénk azt az életet
mikor az ember nem csak a szemével,
de szívével látja ezt a szép világot.
Örül a szépnek és örül minden jónak,
s nem hajszol kétes gazdagságot,
örülni tud egy mosolynak, egy szónak.

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,
kik nem keresik mindenben a rosszat.
Csak végig játsszák ezt az életet,
és ellenállnak bűnnek és gonosznak.
Mert a gyermek csak boldogságra vágyik,
csak azt teszi, miből öröm fakad,
nem bírál, nem ítél, hogy milyen a másik.
Amilyen vagy, olyannak elfogad.

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,
mert szebben él, ki hibát nem keres!
Ki elfogad, annak könnyebb lehet,
s csak egy a lényeg: őszintén szeress!
A szíved add, s mosoly legyen az ára,
– olvadjon fel a lelkünkben a jég –
ne vágyj sivár pénzre és gazdagságra,
boldogság, bőség a szíved lakja rég.

Aranyosi Ervin © 2010-01-07.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A megdagadt hasú róka (Aiszóposz meséje nyomán)

fatörzsAranyosi Ervin: A megdagadt hasú róka (Aiszóposz meséje nyomán)

Róka koma megéhezett,
hát kutatott és keresett,
s egy vén fának odújában
talált húst, na meg kenyeret.

Bemászott és mind megette,
s hogy a hasát teletette,
hasa dagadt, s belül maradt,
mert az odú nem engedte.

Sóhajtozott, sírt a jámbor
de csak nem fér ki a fából.
Arra járt egy másik róka,
öreg, bölcs, a legjavából.

A sírását meghallgatta,
majd azt a tanácsot adta:
– várj nyugodtan míg a hasad
olyan kerek, mint a labda.

Mert mikor majd visszanyered
eredeti méretedet,
szabadságod visszakapod,
s élheted az életedet.

A mesénk azt bizonyítja,
szorult helynek is van nyitja:
– csak türelem! A megoldást
majd az idő leszállítja!

Aranyosi Ervin © 2010-01-06.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A sas és a róka (Aiszóposz meséje nyomán)

sasrókaszignós
Aranyosi Ervin: A sas és a róka  (Aiszóposz meséje nyomán)

A sas és a róka barátságot kötött.
Egyszerű gondolat volt a szándék mögött.
Azt is kigondolták, közel fognak lakni,
egymás közelsége, barátin fog hatni.

A sas felköltözött egy jó magas fára,
rókánknak alatta, bozótban lett vára.
A sas fenn a fészken fiókákat költött,
s odalenn a róka is szült néhány kölyköt.

Történt pedig egyszer, – a rókánk vadászott –
élelemnek híján a sasunk leszállott,
zsákmányai lettek a játszó ap-rókák,
miket felzabáltak az éhes fiókák.

Visszatért a róka, látja a gaztettet,
mit régi barátja, a réti sas tett meg.
Kesergett a róka, kölykeit sajnálta,
tehetetlenségben fogant szörnyű átka.

Mert repülni nem tud, hogy fent bosszút álljon,
mert ő földi állat, szárnya sincs, hogy szálljon.
Annak aki gyenge átok az egyetlen
vigaszt nyújtó fegyver az erősebb ellen.

Ahogy telt az idő, bűnhődött a vétkes,
ki barátságot szeg, annak esedékes.
Nem messze a mezőn, áldoztak egy kecskét,
istennek ajánlva lángra gyújtott testét.

Az otthagyott prédát a sas kifigyelte,
magával ragadta, fészkébe cipelte.
Ám a zsákmánya még egy-két helyen égett,
lángra lobbantotta, a kibélelt fészket.

A perzselt fiókák mind a földre estek,
az ott járó róka vacsorái lettek.
Be is falta rögtön, mind a szegény pára,
a sírva vijjogó sas szeme láttára.

Mese tanulsága: barátod ne sértsd meg,
akkor se, ha nem tud bántani a sértett.
A bosszút megúszod, hasznodra nem válhat,
mert, majd igazságot az Isten szolgáltat.

Aranyosi Ervin © 2010-01-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva