Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Eladjuk a kutyát


Aranyosi Ervin: Eladjuk a kutyát

Eladjuk a kutyát, feltettük a Netre,
nincs szükségünk többé ilyen rettenetre!
Nem hagy minket békén, felkerget a fára!
Ha meg szembeszállunk, túl nagy lesz az ára!
Vigye, akinek kell, mi őt ingyen adjuk,
hogy agyon dicsérjük, a szót megragadjuk:
– Ennek a kutyának csak egy a hibája,
a macskák szemében elveszett a bája.
Hallgasd meg hát – kérünk – a kéréseinket,
ettől a gonosztól szabadíts meg minket!

Aranyosi Ervin © 2018-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: MESE


Aranyosi Ervin: MESE

A mese az, mi elrepít
a képzeletem szárnyán.
Elém csodás képet vetít.
Olyan szép, mintha látnám.
Valóság, mely jobbat teremt,
és szép, akár az álom.
Hitem, s reményem meglelem,
céljaim megtalálom…

A mese szép, és meseszép,
élhetek tőle szebben.
Tanítva új utakra lép,
s egy másik életemben
találom máris önmagam,
egy szebb világban járva,
ahol a hősnek célja van,
s lelke sem marad árva.

A szív, a lélek győzni kész,
száz gonoszt elvarázsol.
Ötlettel mindig többre mész,
hitetlenség sem gátol.
Itt mindennek jó vége lesz,
s jutalmat ad az élet.
Igazának érvényt szerez,
s ki másképp tudja, téved!

Képzeld el hát az életed,
hadd váljon szép mesévé!
Hadd történjen a lét veled,
s ha lelked ezt megélné,
szárnyad lenne a képzelet,
felülről látnál mindent,
s adna örömöt még neked,
s megélnél minden szintet.

Legyél hát meséd hőse te!
Úgy alakítsd világod,
hogy csupa széppel tömj tele,
egy jó nagy mesezsákot!
Élvezd ki hétköznapjaid,
éld meg boldog mesédet,
ha elhiszed, majd boldogít,
gazdaggá tesz az élet!

Aranyosi Ervin © 2018-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyünk képesek!


Aranyosi Ervin: Legyünk képesek!

Képtelen lennék verset írni,
ha nem segít a képzelet.
Képes vagyok örülni, sírni,
s tudatni érzésem veled.
Szállok a gondolatnak szárnyán,
szavakkal festek képeket,
s megjelennek a lelked vásznán,
s hiszem a filmed szép lehet!

Hej, ha tudnál a gondolattal
te is ekképp teremteni.
Néhány teremtő fordulattal
világot tudnánk menteni!
Teremthetnénk olyan világot,
hol félelemnek nincs helye.
Az ember látná, mire vágyott,
s szeretettel tömné tele.

Alkossunk képet, elképzelve
a lélek bármit megteremt!
Élhetünk jól, magunkra lelve,
s bejárhatjuk a végtelent.
Félelmeinket el kell dobjuk,
hisz teremtő az Istenünk!
Ha őt követjük, okkal mondjuk:
– Ha velünk van, ki ellenünk!

Csupán csak hinnünk kéne benne,
hogy jó az Isten, s nem gonosz,
az életünk is szebbé lenne,
a szeretet csak jót okoz!
Legyünk hát képesek a jóra,
csak jóra legyünk képesek!
Tanítsuk egymást igaz szóra,
és élvezzük ki az életet!

Tapasztalni jöttünk a Földre,
ezért teremtett Istenünk,
létünk csodálni mindörökre,
s hogy ettől boldogok legyünk.
Teremthetünk a képeinkkel,
a szándék az, amely teremt,
szeressük jobbá a világot,
töltsük meg jóval a jelent!

Aranyosi Ervin © 2018-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan születik a mese


Aranyosi Ervin: Hogyan születik a mese

Gondolat-terhétől vajúdik a költő,
szép szavakat sorba, egymás után ölt ő.
Kiszínezi aztán a szó száz színével,
lélek varázslattal, s megtölti szívével.

Egy kis szeretetet, mosolyt is lop bele,
ritmussal és rímmel lesz a versszak tele.
Életre kelnek a gyermekkori álmok,
a mese alakok, emberek, jószágok.

Alakot öltenek mesebeli lények,
pökhendi gazdagok, jóságos szegények,
A jó és a gonosz megütközik benne,
mintha csak a világ e kettőből lenne!

S lám a jóság mindig elnyeri jutalmát,
és a hazug felett győzhet az igazság.
Aztán úgy igyekszik formálni a dolgot,
hogy a mese végén már mindenki boldog.

A jó mesehősök igen bátran élnek,
széllel szembeszállnak, semmitől se félnek.
Jó nagyot álmodnak, s mernek naggyá válni,
rosszal és gonosszal mindig szembeszállni.

Eszüket használják, csellel, ésszel élnek,
és ha nem sikerül, világot cserélnek.
Bármi megtörténhet a képzelet által,
a költő így csapong a gondolatával.

Nem elég azonban a mesét megszülni,
aztán nézegetni, csak felette ülni.
Életre akkor kel, amikor olvassák,
azért van, hogy mások lelkük’ jól lakassák!

Hiszen a mesének akad tanulsága,
és valódi tükre, élő valósága.
Akkor volt értelme, hogy egyszer leírták,
ha a képzeleted alkotásra bírták!

Lelked képernyőjén, ha mesémet látod,
hiszem gazdagabb lesz a megélt világod!
Ha fel is használod, szellemed építi,
s tán az életedet segíti, szépíti!

Aranyosi Ervin © 2018-05-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hófehérke és a kerti törpék

Hófehérke és a kertitörpék
Aranyosi Ervin: Hófehérke és a kerti törpék

Egyszer volt, hol nem volt, hogy bezárt a bánya.
Megérkezett a törpékhez a király leánya.
Hófehérke volt a neve, várta a hét törpe,
kegyeiért mindegyikük kezét-lábát törte.
Begipszelték mindahányat, gipsz-törpékké váltak,
s onnan kezdve a ház körül, kint a kertben álltak.
– Kis törpéim, meggyógyultok – mondta Hófehérke,
s szíve mélyén remélte, a herceg eljön érte.
– Ám az almát nem eszem meg – ez járt az agyába’,
ha idejön belerúgok a gonosz banyába.
A herceg meg nem járt arra, meghalt a csatában,
hófehérke sok-sok almát evett bánatában.
Aztán elfogyott az alma, de ha még egy volna,
a mesém is folytatódna, holnap estig szólna!

Aranyosi Ervin © 2017-01-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi elmélkedés

Karácsonyi elmélkedés
Aranyosi Ervin: Karácsonyi elmélkedés

Mindannyian “Jézusok” vagyunk,
a Teremtő csodás gyermekei.
Csak azt nem fogja fel cseppnyi agyunk,
mitől volt több, mi adatott neki?
A megértés, bizony sokat jelent,
s ő értette mi célból jött közénk.
Értelmet nyerne: – miért született? –
ha tanítását mind megértenénk.

Kétezer év hiába szállt tova,
nem lett vezérlő elv a szeretet.
Hisszük, hogy csak a sorsunk mostoha,
s hordjuk a terhet, mint ránk mért szerepet!
Ha féled Istent, hát nem tőle félsz,
akkor lelked uralja a gonosz,
egy vagy uraddal, benne, s véle élsz,
csak hinned kéne, s kerülne a rossz.

De te hiszed, pokol is létezik,
s a hit teremt, és teremtesz vele!
Titkon a lelked jóra éhezik,
s mégis hazugsággal töltöd tele.
Az életet könyvekből tanulod,
mert félsz mindent magadtól élni át,
csak elhiszed, de ma még nem tudod,
hogyan is zajlik az élet, a világ.

Nem hiszed el: – teremt a gondolat –
vágyad szerint, minden elérhető,
az életed sosem lesz így szabad,
mert úgy hiszed, nincsen hozzá erő!
Lekicsinyled a képességeid,
mert mások szerint a lelked képtelen,
kevés benned a kitartás, a hit,
s hiszed az élet rút, s reménytelen.

De ott van Ő, a teremtő erő,
bármit teszel, mindenben támogat,
de te, inkább kétséggel jössz elő,
s magad téped össze az álmodat!
Kérsz valamit, de abban nem hiszel,
hogy amit vágysz, valóban megkapod,
múltad szava, mely rossz útra visz el,
s a csalódás állandó állapot.

Jön a karácsony, s mondd mit ünnepelsz?
A pihenést, a fényt, evést, ivást?
Hogy néhány percnyi pihenésre lelsz,
hogy aztán folytasd a nagy rohanást?
Hát tényleg erről szólna a karácsony?
Jézus valóban ezért született?
Hogy néhány napra a robotból kiváltson,
hogy tartsál néha némi szünetet?

Sajnálom Őt, hisz nem Ő rajta múlott,
hogy követője semmit sem tanult.
Csak aranyborjú lába elé hullott,
s nem lett tanösvény a példaléptű múlt.
Tanulni kell még őszintén szeretni,
keresztet vinni kínban, másokért!
Sok elesettet a földről felemelni,
s teremteni egy méltóbb holnapért!

Aranyosi Ervin © 2016-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 10. rész

Gonosz banya
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 10. rész

Jaj, de rossz úgy elaludni:
– félbeszakad a mese.
S ha álmomban folytatódik,
nem tréfa a fele se!

Egész napom lassan mászott,
s úgy vártam, hogy est legyen,
visszatérjek tündéremhez,
hogy mesémet átvegyem.

A történet folytatódjon,
elevenen, igazán.
Érezzem, hogy szóról-szóra
ez az egész igaz ám!

Ott tartottunk, a boszorkány
csúf pálcája hangot ád.
Szegényember sípját fújva,
óvja-védi önmagát.

Még a pálca eltalálta,
szegény ember jó szívét,
de a síp szép vékony hangja
a boszorkányt tépte szét.

Szétrobbant, mint tűzijáték,
színes lángokat vetett,
szerte foszlott a sötétség
helyére fény született.

Szegényember állt csak némán,
szíve helyén a gonosz.
Szépeket, mit egykor érzett,
eltakarta most a rossz.

Emlékei köddé váltak,
megromlottak vágyai,
érezte, a gonosz hajtja,
s elindultak lábai.

Tört és zúzott útja során,
amit látott tönkretett,
szíve helyén kő virágzott,
szeme villámot vetett!

Mindenkit, ki útjában volt
félre lökött, elzavart.
Csúf szavakkal sértegetett,
a lelkükbe belemart.

Csalt a kártyán, csőbe húzott,
és nem tisztelt életet.
Rútul élő szegényekre
mondott csúf ítéletet.

Lopott, rabolt, szóval bántott,
s mert nem félte a halált,
nem volt érzés a szívében,
mindent ocsmánynak talált.

Letarolta a világot,
többé már nem szeretett,
s elfeledett feleséget,
szívéhez nőtt gyereket.

Valójában a Vasorrú
Banya belé költözött,
így lett ő a leggonoszabb
a sok mesehős között.

És a Banyának célja volt,
hősünk lett az eszköze,
Lelkének a gonoszsághoz
eztán sem volt sok köze.

A boszorkány testet öltött,
ám nem tudták, hogy ki Ő,
csak a gonoszságát látták,
mert az volt a feltűnő.

Célja volt a vén banyának,
s kellett hozzá ez a test.
Fondorlatát létrehozza,
nekilátott egyenest.

Elindult tündérországba,
bosszú szította szívét,
Tündérkirály felesége,
volt a célpont, aki szép!

Aki épp egy jó boszorkány,
ki világát szépíti,
aki minden kedves tettét
jóságára építi.

Tőle boldog tündér ország
és általa gazdagok.
Akadnak még jó boszorkák,
kik szépítik a napot.

Szegényembert, mint álarcot
használta fel a banya,
Gonosz terve lehet majd
a tündérország alkonya.

– Holnap este itt folytatjuk,
innen indul a mese!
– a tündérem befejezte
s nem rebbent a szeme se.

Hát, bizony az idő elszállt,
mennem is kell, azt hiszem,
ám a mese hangulatát
szívem mélyén elviszem.

Elbúcsúztam, s megígértem,
holnap visszatérek én!
Semmi pénzért nem hagynám ki
tündéremtől a mesém.

Megjelöltem, hol tartottunk,
holnap innen folytatom.
Kíváncsiság, érdeklődés
színezi a holnapom…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 3.rész

A könyv tündére
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 3.rész

Egy nap megint elszaladt,
eljött hát az estem.
Egész nap e perceket,
s a könyvet kerestem.

Kiveszem a könyvjelzőt,
– újra belevágok,
néhány szó és már megint
a könyvtündérnél járok.

Elém rohan lelkesen,
repked örömében,
én is jól érzem magam,
bűvös, szép körében.

Leülünk, s én hallgatom,
induljon a móka,
folytatásra várok én
tegnap este óta.

A tündér mesélni kezd,
szót, szavába ölti,
érzem hogy a történet,
lelkemet betölti.

Életre kel a tanya,
jószággal és kerttel,
családjával éldegélt
ott a szegény ember.

Történt aztán, egy napon,
a vásárban jártak,
ami otthon nem terem,
pont olyat találtak.

Tojásért, meg zöldségért,
ruhát, cipőt vettek,
mondhatnánk, hogy ennyivel
gazdagabbak lettek.

Egyszer lovas érkezett
vásár közepére.
Dobolása hangos volt,
– ne gondolj zenére!

Kihirdetni érkezett
a király parancsát,
s kezdte: – Ezer pénz üti
annak majd a mancsát…

…aki képes a gonosz
boszorkányt legyőzni,
s ezzel minden nyavalyát
meg tud majd előzni.

Mert a király beteg lett,
– a vasorrú átka
fertőzte meg csúfosan,
s elkapta a nátha.

Éjjel-nappal didereg,
eldugult az orra,
s az orvosa sem talált
gyógyszert még e kórra.

Király szíve megfagyott,
olvadni nem képes,
szeretni is képtelen,
csak fájdalmat érez.

Gyógyírt erre nem talált
ezer tudós doktor.
Így járt bizony a király,
– rossz helyen volt rosszkor.

Ha akad hát valahol
tiszta szívű ember,
ki az átkot leveszi,
nagy szakértelemmel,

vagy megöli a gonoszt,
a varázsló boszorkát,
azt meg ajándékozom,
– övé a félország!

Hej, kapkodott mindenki,
gazdag akart lenni.
s törni kezdte a fejét,
mit kellene tenni.

S lám a szegény ember is,
hazaszalad rögtön,
vele futott asszonya,
s a gyerek, a pöttöm.

Mert a szegény emberünk
szerencsét próbálna,
hátha egyszer sikerül,
és gazdaggá válna.

Felesége csomagolt
útravalót néki,
és a poros országútig
szépen kikíséri.

– Aztán Kend vigyázzon ám
mindig önmagára!
Addig nekem gondom lesz
itthon dolgára.

A szerencse kísérje,
s intézze a dolgot!
Legyünk aztán gazdagok
s legyen szívünk boldog!

A szegény ember búcsúzott.
Én is búcsút vettem.
A mesével egy kicsit
gazdagabbá lettem.

Holnap újra eljövök,
ígértem meg újra.
Várt az ágyam, indultam
az álmokon túlra…

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 2.rész

A könyv tündére
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 2.rész

Lepihenni készül a Nap,
meglehet, elfáradt.
A Földet fényben fürdette,
mely belőle áradt.

Várja már a váltótársát,
a friss, kerek Holdat.
Elalvásig vedd csak elő
olvasnivalódat!

Megígértem, könyvtündérhez
én is visszatérek,
végig járom mesés utam,
aztán majd mesélek.

Kivettem a könyvjelzőmet,
itt a tündér háza,
– nádteteje, kis kéménye,
árnyékos tornáca.

A tornácon hintaszék van,
s mellette egy sámli,
ide biztos az ülhet le,
ki nem szeret állni.

Ám a tündért, úgy, mint tegnap
a lócán találom,
mikor meglát repül felém,
oly szép mint egy álom.

A mesénk itt folytatódik,
üdvözöljük egymást.
– Gyere – szólít – foglalj helyet,
s jobb kedved lesz meglásd!

Lecsücsülök a sámlira,
s ő a hintaszékbe.
Megkérem, hogy mesélje el,
hogy került a képbe?

Hogyan lett Ő a könyvtündér,
és miért magányos?
Különleges történet ez,
vagy csak hagyományos?

A tündér elgondolkodott,
s elkezdett mesélni,
elevenné vált a mese
és elkezdett élni.

Egyszer, régen, nagyon régen,
volt egy Tündérország.
A tündérek csodaszépek,
s szívük csupa jóság.

Tündérország közepében
hatalmas vár állott,
a könyvtündér kisbabaként
itt látott világot.

Merthogy ő volt Tündérkirály
legkisebbik lánya.
Királylányként teljesült is
minden apró vágya.

Csodás hely volt Tündérország
tele szeretettel,
amíg lábát be nem tette
az a gonosz ember…

De honnan jött az a gonosz,
miért vált gonosszá?
A pálcáját a vasorrú
vágta egyszer hozzá.

Na de ez így túl zavaros,
ezért most azt kérem,
menjünk vissza az időben,
s azt is elmesélem!

A tündér hintázni kezdett,
és szinte repültünk.
Az időben visszamentünk,
régebbre kerültünk.

A helyszín is megváltozott,
ez nem Tündérország,
csak egy egyszerű kis tanya,
s körülötte jószág.

Kutya, macska, baromfiak,
disznó, birka, kecske,
a ház mögött szépen művelt,
takaros kertecske.

Itt lakott egy szegény ember,
na meg a családja.
Ütött-kopott kunyhót fedte
közeli tó nádja.

Kis család volt, egy gyermekkel,
de boldogan éltek.
Nem vágytak ők gazdagságra,
s attól nem is féltek.

Innen indul tündérmesém,
vágjunk bele bátran!
Ám én búcsúzkodni kezdtem,
és menni kívántam.

Megbeszéltük, holnap este,
bizony innen kezdjük,
és a mese sodrását is
messzire eresztjük.

Elköszöntem illendően,
s becsuktam a könyvet.
Könyvjelzővel megjelölve
visszatérni könnyebb.

Remélem, hogy holnap este,
többet fogunk tudni,
de mára már álmos vagyok,
elmegyek aludni!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Légy jó magadért!

Aranyosi Ervin: Légy jó magadért!

Ne légy azért jó, hogy majd a túlvilágon,
a mostaninál jobb sorsod legyen!
Azért légy jó, hogy minden ember áldjon,
s a jóság maga boldoggá tegyen!
Ám hidd el, másnak megfelelned nem kell,
tedd azt, mi szíved boldoggá teszi!
Legyél vidám, kedves és boldog ember,
aki a létét komolyan veszi!
Ne azért légy jó, hogy mennybe szálljon lelked,
hisz visszacsal majd a boldog, földi lét!
A szíved érzi, hogy mikor, mit kell tenned,
útmutatást és utat tesz eléd.
Légy, aki vagy, ami belülről árad,
amitől érzed, szebb az életed!
Ha jó leszel, százak mennek utánad,
mert érzik azt, jó lenne még veled!
Tapasztald meg a földi mennyországot!
Isten is itt van, mindig benned él!
Ő alkotja a teremtett világot,
s mindent megad, hogy boldogabb legyél!
Tudom, tudom, gonosznak lenni könnyebb,
de hidd el azzal, csak bünteted magad,
haragod által csak bántó napok jönnek,
s örömből aztán, már semmi sem marad!
Nem kincs, s vagyon szépíti e világot,
nélkülük jössz, nélkülük távozol.
A jó érzés, mely megszépíti álmod,
ebből ma másra, mondd, mennyit áldozol?
Légy önmagad, és teremts szebb világot,
ne másokért játssz buta szerepet.
Légy gazdag másképp, ki csupa szépet látott,
kit jóság kísér, öröm és szeretet!

Aranyosi Ervin © 2016-06-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva