Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kölcsönös szeretet


Aranyosi Ervin: Kölcsönös szeretet

“Ki a virágot szereti,
rossz ember nem lehet”,
ezért nincs is a világon,
sehol sem rossz gyerek!
Ki a gyereket szereti,
rossz virág nem lehet,
így tesz mindenkit jóvá,
a kölcsönös szeretet…

Aranyosi Ervin © 2022-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva


Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva

A hazugságot nem bünteti
ma semmilyen törvény.
Ezért nincsen fogódzónk,
ha mélybe húz az örvény.
Nincs benne a törvénykönyvben,
nem is értelmezték,
jogunkat az igazsághoz,
könnyedén elvették.

Ha fenn vagy a gúla csúcsán,
bármit megcsinálhatsz,
valótlannal megetethetsz,
vagy tudóssá válhatsz.
Lophatsz, csalhatsz, hamisíthatsz,
mégis hisznek néked,
s pénzed is lesz ügyvédekre,
s jogaid megvéded.

Pláne, ha a törvényeket
épp miattad hozzák,
ha megtöltött zsebeidet,
meg sosem motozzák.
Ha kezedben a média,
és csupa jót írnak,
ha a népek hazugságon
átlátni nem bírnak.

Profi módon működnek már
a hazugsággyárak,
sokszor ismételt, írt szavak,
igazsággá válnak.
A fizetett hazudozók,
tudós bőrbe bújnak,
a tudással szembemenő
hazugságot súgnak.

Súgnak, súgnak, sugalmaznak,
elszórják a magját,
s mikor kikel a hazugság,
magba menni hagyják,
erősítik messziről jött
kétes hazugsággal,
megtámasztva érveiket
a hazug világgal.

Ha valamit nagyon sokszor
vernek a fejekbe,
gyökeret ver a gondolat,
mintha igaz lenne.
Kreálnak hát egy problémát,
mitől a nép retteg,
s elhitetik velük azt,
hogy a hatalom ment meg!

Hazugság a félelemmel
kézen fogva járkál,
csupa olyan történik meg,
amit nem is várnál.
Vagy tán meg sem történik,
csak a színdarab része?
Terepasztal a kezükben
a világ egésze.

Hazugság a történelem,
érdek szerint írják,
iskolákban gyerekeknek
mégis azt tanítják.
A tudomány csak pénzt szolgál,
minden egyéb elvész,
rájöhetsz, ha nagyon figyelsz,
s mélységekig elmész.

Nem divat a gondolkodás,
megteszik azt mások,
ezért tudnak teret nyerni
aljas hazugságok.
Keveseknek tűnik csak fel,
a többség behódol,
egy országnyi ember lakik
jól a híradókból.

Médián át programoznak,
programokat nézel,
s átengeded az agyadon,
nem fogod fel ésszel!
Nem tudod már mi az igaz,
mű sorok vezetnek,
saját gondolataid már
nemigen lehetnek.

Nem igaz az életünkből
ma már szinte semmi!
Egy dolog hajt, a túlélés,
s mindent be tudsz venni.
A hazugság árnyal, szépít,
érzésekkel rád hat,
színes apró kavicsokból
épít fel egy várat.

Nem érted a miérteket,
s meg sem magyarázzák,
aki pedig kérdezni mer,
földig lealázzák.
Demokratikus jogokkal
etetik a népet,
s te csak bámulsz, s nem érted már
lassan az egészet.

Ha szólni mersz,
lehurrognak a megvezetettek,
s hazugságra hivatkoznak
a megetetettek.
Egy országnyi népnek mondták,
hogy ugorj a kútba,
ha az országot eladják,
ne legyenek útban.

Hiába is éhezünk
az igazság ízére,
hiába is verjük folyton
a harangot félre.
A hazugság hatalom lett,
igazat nem szolgál,
s aki hisz a hazugoknak
nem biztos, hogy jól jár.

A világot nagyon régen
a pénz irányítja,
a vezetésnek megfelelő
intrika a nyitja.
Nem is kell más, megosztani,
pártra, jobbra-balra,
ez az út vezet manapság
fényes diadalra.

Adnak kenyeret és cirkuszt,
legyen min rágódni,
s a jóllakott sok óvodás
nem fog semmit szólni.
Biztos benne, vigyáznak rá,
rájuk bízza sorsát,
nem tudja, hogy a hazugság
a divatos kórság.

Aki pedig lát, s szólni mer,
betömik a száját.
Őt vádolják hazugsággal,
mert a szitán átlát.
Bizony, meghalt az igazság,
hazugságban élünk,
s nem is fog ez megváltozni,
mivel élni félünk!

Nem állunk ki önmagunkért,
összefogva, együtt,
mástól várjuk a megoldást,
azt jobban szeretjük!
De a MÁST, azt nem vezeti
egyéb, csak az érdek,
a kurta magának kapar,
s nem tesz semmit érted!
ÉRTED?

Aranyosi Ervin © 2021.09.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Gondolat-ébresztés


Aranyosi Ervin: Gondolat-ébresztés!

Elfeledett érzéseket
ébresztgetek néha fel,
ha elmúlt is, álmodozni,
szebb holnapban hinni kell!
Nem hagyhatjuk mind kihűlni,
mert a lelkünk nem halott,
s nélküled is megtörténhet,
csak mással, ha nem vagy ott!

Hisz az álmok varázsolnak,
majd éltre keltenek,
figyeld csak meg, mitől boldog
játék közben egy gyerek!
Mert ő beleéli magát,
s mit elképzel, létezik,
s kik elveszik ezt az élményt,
mi a céljuk, mért teszik?

Mért zsúfolják iskolába,
hol a játék elmarad,
mért zárják be kiskorában
a még szabad madarat?
Mért nem nyitják meg a kaput,
világát ismerje meg!
Mért nem lehet az, pont aki,
álmot látó kisgyerek!

Miért fontos csendben ülni,
hol megáll a gondolat,
arra mért nem tanítják meg,
hogy oldjon meg gondokat?
Egy sémára alakítva,
mind-mind ugyanazt tanul,
fegyelmet és agy-feltöltést,
s mindezt változatlanul.

Nem is tud emberré válni,
sosem lesz egyéniség,
elveszti hozott tudását,
mit el lehet venni még.
Égiekkel kapcsolata
egy csapásra megszűnik,
és egy idegen világban,
harcol, küzd és küszködik.

Másoknál kell jobbá válni?
Ezért kap hát jegyeket?
Versenyezni kell a célért,
összemérni gyereket.
Halat, majmot, madarat,
hogy legszebben melyik repül?
Megalázni, ki másban jó,
s másra képes remekül?

Aztán majd, ha körülnézünk,
a selejt uralkodik,
tehetségtelen celebek
lehetnek csak valakik.
A butaság követendő,
megvezetni így lehet,
sosem tudnak csőbe húzni
gondolkodó gyermeket.

Fejét tömik maszlagokkal,
közben lelke sorvad el,
tudatlanság terjed szerte,
mert a sok rabszolga kell!
Az ember ne gondolkozzon,
csak dolgozzon jó sokat,
s vásárolja fel a gyártott,
bóvlivá tett dolgokat.

A művészet elsilányul,
megvett lesz a tudomány,
csak a bankok trezorjában
gyűlik össze a dohány!
A természet leigázva,
állatok sora kihal,
s a hatalom tovább játszik
kisded játékaival.

Ez csupán egy terepasztal,
bábu minden kisgyerek,
törvény nem véd, s a gyógyszerek
nép pusztító fegyverek.
Marad hát kenyér, s a cirkusz,
s az életnek látszata,
küzd az ember, bízván bízva,
és semmihez nincs szava.

Gyermekkorban megtanulta,
gondját más oldhatja meg,
csak be kell állni a sorba,
ahogyan más emberek.
Vegetál az ember-massza,
s lassan érzi, nincs kiút,
s hiszi, ezt az Isten adta,
vagy véletlen alakult!

Önmagáért tenni sem tud,
mert azt nem tanulta meg,
de naponta használ minden
beletángált képletet!
Pontosabban sosem használ
fizikát, vagy kémiát,
számoláshoz számológép
ad csak matematikát.

Kikerül az egyetemről,
tud számos elméletet,
csak a legfontosabb nincs meg:
hogyan éljen életet?
Dolgozni a munkahelyén,
persze, végül megtanul,
de a bemagolt tudását
kidobhatja hanyagul.

Mi lenne, ha gyermekkortól
életre tanítanánk,
természetet megismerve,
csak tanulva játszanánk?
Logikusan gondolkodva
figyelnénk az életet,
tartalommal töltenénk meg,
mind a gyermekéveket.

Mi lenne, ha gondolkodni
hagynánk még gyermekeink,
önmagukat kifejezni
belső érzések szerint,
írni kéne megtanulni
és olvasni rendesen,
és számolni, hogy fejekben
amikor kell, rend legyen.

Megkeresni, a tehetség
melyikükben lakozik,
érdeklődés, mi iránt van,
mikor nagyot álmodik?
Támogatni azt tudással,
ott elvetni a magot,
a tudásszomj adhat ehhez
boldogító alapot.

Talán egyszer megvalósul,
ám ma még utópia,
az igazi megoldásnak
ki kéne tudódnia.
Együtt kéne és egymásért,
tennünk csak a dolgokat,
én hiszem azt, hogy az ember,
így lehet majd boldogabb.

Sokat futottunk előre
és a tudás lemaradt,
technokrata társadalom
öngyilkosságba szalad.
Az ember épp kihaló faj,
s robotokká válhatunk,
közeledik a szakadék,
de most még megállhatunk!

Elméleti ez a vers csak,
s talán csak én látom így,
rajtad múlik, a világban
kire hallgass, kinek higgy!
Bár már nincs szólás szabadság,
gondolkodni még lehet.
Adhatunk-e jövőképet,
mikor adunk életet?

Aranyosi Ervin © 2021.09.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mindennapi mantrám

Aranyosi Ervin: Mindennapi mantrám

A tükörbe nézek, magamra mosolygok,
napról napra – hiszem – javulnak a dolgok!
Megszépül világom, mikor szebbnek látom,
visszatükröződik benne mosolygásom.

Egészségem javul, egyre jobbá válik,
belülről is érzem, s kívülről is látszik!
Hát nem panaszkodom, a jóra figyelek,
s boldogabbá válok, ahogyan egy gyerek.

Meglátom a világ minden kedvességét,
valósággá teszem lelkem szép meséjét.
Szeretet van bennem, s adom tovább másnak,
magam körül csupa kedves embert lássak!

Mosolyomat szórom, kedves, szép szavamat,
s ettől többnek érzem máris önmagamat.
Amit nekem szánnak, szívvel elfogadom,
cserébe a hálám, s a jóságom adom!

Hiszek holnapomban, álmokat teremtek,
s támogatom folyton az isteni rendet!
Jó kedvem és derűm jobbá teszi napom,
legyen szebb az élet, folyton ezt akarom!

Ha majd sok-sok ember mantrám tovább adja,
megszépül a világ egy kisebb darabja,
ám én hiszek benne, hogy messzebbre terjed,
az kell csak, hogy mantrám te is megismerjed!

Add tovább, ne tartsd meg, szépüljön világom,
akard velem együtt: Jobbá, szebbé váljon!
Vegyél rólam példát, kezdd el mondogatni,
s látni fogod te is, ahogy elkezd hatni!

Aranyosi Ervin © 2021-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Távoktatás


Aranyosi Ervin: Távoktatás

Látod a tanító bácsit?
Így kell fogni egeret!
Így tanítja jó példával
az otthon ülő gyereket!

Házi feladatot adott,
gyere ki és gyakorold!
Az fog majd csak ötöst kapni,
ki eleget gyakorolt.

Persze, modern cicák vagyunk,
s már nem eszünk egeret,
Beérjük a macskatáppal,
abból foghatsz eleget!

Aranyosi Ervin © 2020-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyelvet nyújtva

Aranyosi Ervin: Nyelvet nyújtva

Lóg a nyelvem, kicsúfollak,
aztán jókat nevetek.
Élvezem a napjaimat,
amíg gyerek lehetek.
Szemem csillog a mosolytól
minden napom csodaszép!
Azt nem értem a sok felnőtt,
mért veszti el az eszét?

Miért veszik túl komolyan
ezt az egész életet?
Mért nem hagyják, hogy a lelkük
hadd maradjon csak gyerek!
Én reájuk nyújtom nyelvem,
én nem leszek keserű,
azt akarom, életemet
vidámítsa a derű!

Minden napra kitalálok
vidám, vicces dolgokat.
Megfigyelem, mi jó nekem,
mitől vagyok boldogabb?
Kiélvezek minden percet,
amíg gyerek lehetek,
vígan játszom, bohóckodom,
huncutkodom, nevetek.

Mi lenne, ha példát vennél,
s eldobnád a gondokat!
Megfigyelnéd, hogy a lelked,
mitől lenne boldogabb?
Kiélveznél minden percet,
s figyelnéd mi jó neked,
s hagynád azt, hogy mától kezdve
szebb legyen az életed!

Aranyosi Ervin © 2020-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi van a dobozban?


Aranyosi Ervin: Mi van a dobozban?
(Mikulás vers)

Na Üstökös, kitalálod mi van a dobozban,
amit olyan messze földről, szeretettel hoztam?
Csodálatos gyerek álom, mit valóra váltok,
varázspor, mit értékelnek majd a jóbarátok!

A varázspor megkacagtat, nagyon vidám játék,
azt hiszem, a barátság a legnagyobb ajándék!
Gyerekekre száll ez a por, s indul a varázslat,
mindenkire, kire ráhull vidámabbá válhat.

Másképp látja a világot, szívével fog látni,
segíti a kicsiket is mosolygóssá válni.
Észreveszik egymásban a szerethetőt, szépet,
a varázspor csodájától megszépül az élet.

Aranyosi Ervin © 2019-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikulásra, karácsonyra

Aranyosi Ervin: Mikulásra, karácsonyra

Mikulásra, karácsonyra,
egy mesekönyv jó lehet,
élményekkel gazdagítja,
tanítja a gyermeket!

Üzenem a Mikulásnak,
vigyen nekik verseket,
a jóságra tanítani
a mesékkel így lehet!

Jézuska is tud már róla,
tanulható a szándék,
hisz a jót is kell tanulni,
legyen könyv az ajándék!

Mert a könyv az jóra tanít,
kibomlik a képzelet,
szeretettel, kedvességgel
okosságát képezed.

Aztán, mire nagy gyerek lesz,
szeretni is megtanul,
talán ezzel majd teremthetsz,
s a világ is megjavul.

Mikuláskor, karácsonykor
könyvet olvas a család,
együtt megélt boldog percek,
örök élmény várhat rád!

A MESEKÖNYVEK MEGRENDELHETŐK AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA:
http://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2019-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A példakép

fotó és a kutyák tulajdonosa a Tulipános Berni Kennel

Aranyosi Ervin: A példakép

Figyellek ám,
és én is azt csinálom!
Te vagy a legjobb
példa a világon!
Te már tudod,
hogy nincsen okom félni!
Figyellek hát,
kérlek, taníts meg élni!

Tudom, te már
mindent megtanultál,
s tovább adod
mindazt, mit eddig tudtál,
s én tanulok,
hogy én is olyan legyek!
De ma még kicsi vagyok,
csak egy gyerek.

Szeretnék egyszer
olyanná válni mint te,
imádatom, az tiszta
és őszinte,
s ha megnövök,
mindig nyomodban járok,
s talán egyszer
én is olyanná válok.

Hálás vagyok azért,
mit kaptam tőled,
hogy rám áldozod
a rengeteg idődet,
de örülhetsz majd,
ha egyszer felnövök!
Hálás vagyok,
és mindent köszönök!

Aranyosi Ervin © 2019-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fő a biztonság

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Fő a biztonság
(Gyermek változat)

Mező mellett, az ösvényen,
ácsorog egy őzike.
Kíváncsian figyel arra,
hogy most éppen nézik-e?
Van-e veszély, fenyegetés,
van-e, aki reá les?
Kell-e futni, menekülni,
a figyelem lényeges.
Csupa félelem a léte,
ezért nem sokat időz.
Elsődleges a biztonság,
ezt nem feledi az őz!

Aranyosi Ervin: Fő a biztonság
(Felnőttesebb változat)

Mező mellett, az ösvényen,
ácsorog egy őzike.
Kíváncsian figyel arra,
hogy a vadász nőzik-e?
Mert, ha a vadász figyelme,
nem a vadra irányul,
megmenekül őz és szarvas,
s akár milyen parány nyúl.
Hisz akkor nem állatra lő,
nem sül el a puskája,
ha nem vigyáz, gyereknek lesz
egyszer csak Apuskája!

Aranyosi Ervin © 2019-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva