Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A példakép

Aranyosi Ervin: A példakép

Figyellek ám,
és én is azt csinálom!
Te vagy a legjobb
példa a világon!
Te már tudod,
hogy nincsen okom félni!
Figyellek hát,
kérlek, taníts meg élni!

Tudom, te már
mindent megtanultál,
s tovább adod
mindazt, mit eddig tudtál,
s én tanulok,
hogy én is olyan legyek!
De ma még kicsi vagyok,
csak egy gyerek.

Szeretnék egyszer
olyanná válni mint te,
imádatom, az tiszta
és őszinte,
s ha megnövök,
mindig nyomodban járok,
s talán egyszer
én is olyanná válok.

Hálás vagyok azért,
mit kaptam tőled,
hogy rám áldozod
a rengeteg idődet,
de örülhetsz majd,
ha egyszer felnövök!
Hálás vagyok,
és mindent köszönök!

Aranyosi Ervin © 2019-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fő a biztonság

Fotó: Borsné Katalin

Aranyosi Ervin: Fő a biztonság
(Gyermek változat)

Mező mellett, az ösvényen,
ácsorog egy őzike.
Kíváncsian figyel arra,
hogy most éppen nézik-e?
Van-e veszély, fenyegetés,
van-e, aki reá les?
Kell-e futni, menekülni,
a figyelem lényeges.
Csupa félelem a léte,
ezért nem sokat időz.
Elsődleges a biztonság,
ezt nem feledi az őz!

Aranyosi Ervin: Fő a biztonság
(Felnőttesebb változat)

Mező mellett, az ösvényen,
ácsorog egy őzike.
Kíváncsian figyel arra,
hogy a vadász nőzik-e?
Mert, ha a vadász figyelme,
nem a vadra irányul,
megmenekül őz és szarvas,
s akár milyen parány nyúl.
Hisz akkor nem állatra lő,
nem sül el a puskája,
ha nem vigyáz, gyereknek lesz
egyszer csak Apuskája!

Aranyosi Ervin © 2019-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Janó manó küldetése

Ujvárosi László digitális festménye

Aranyosi Ervin: Janó manó küldetése

Volt egyszer egy manó,
úgy hívták, hogy Janó,
s hitte, a világot
bejárni volna jó.

Mindennap csak menni,
mindent megfigyelni,
s ahol szükség van rá,
másokkal jót tenni.

Így hát minden reggel,
manónk kutyát nyergel,
s elindul jót tenni
felnőttel, gyerekkel.

A világot járja
viszi nagy barátja,
s ahol segítség kell,
azt ő rögtön látja.

Varázserejével,
tán semmi sem ér fel!
Szeretetvarázzsal
új csodákat ér el.

A szívek gyógyulnak,
bizony megjavulnak,
Janó szavaitól
szeretni tanulnak.

Mert, aki manót lát,
átírhatja sorsát,
s képes kenyeréből
adni egy nagy morzsát,

vagy inkább szeletet,
hiszen a szeretet,
mindig csak jósághoz,
szép célhoz vezetett.

Bejárva az utat,
Janó példát mutat,
olyat, melyért sok szív,
még hiába kutat.

Ám talán megértik!
Gondold te is végig,
hogy lentről a Földről
felláthatsz az égig.

Láthatod a Napot,
mely feletted ragyog,
vagy az éjszakában
a sok-sok csillagot.

Többet ér a fényük,
s pont ez az erényük,
bármilyen más kincsnél,
– bár el sosem érjük.

Kézbe sem foghatjuk,
nem vesszük, nem adjuk,
mégis mind egyformán,
egyaránt láthatjuk.

Ez nem olyan holmi,
hogy tudnád birtokolni,
s nem kell senkivel sem
érte megharcolni.

A fény, a szeretet,
egyformán jár neked
és ha jól használod,
csodát is tesz veled.

A Nap tanít adni,
a fényt elfogadni,
mosolyt varázsolva,
másnak tovább adni.

Manónk hát varázsol,
sok szív felparázsol,
s bizony jobbá válik,
tenni akarástól.

Amit adsz, azt kapod,
engedd hát a Napod
másokra ragyogni,
s lásd, jóságod hatott.

Holnap ez a jóság,
lesz az új valóság,
visszatér, s örömöt,
szeretetet szór rád.

Jankó és kutyája
a világot járja,
s ezt a fontos tudást
szemed elé tárja.

Ne fuss el előle,
csak tanulj belőle,
hadd legyen világod
szerethetőbb tőle.

Aranyosi Ervin © 2019-04-05.
Ujvárosi László © 2019.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. A festmény felhasználása
csak az alkotó írásos engedélyével megengedett!
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örök második


Aranyosi Ervin: Örök második

Persze, mindig ő az első,
– én háttérbe szorulok.
Ő kapja a finomságot,
én meg csak kiborulok!
Őt kedvelik, mert mosolygós,
s általában szépen néz.
Én pedig csak bosszankodom,
s közben megesz a penész!
Próbáltam már tolakodni,
hogy az első én legyek,
de úgy látszik, nem vagyok én
egy igazán szép gyerek.
Vajon, mit kellene tennem,
hogy rám is figyeljenek?
Vagy nyugodjak bele abba,
hogy a gazdik ilyenek?

Aranyosi Ervin © 2018-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyerek akarok maradni!


Aranyosi Ervin: Gyerek akarok maradni!

Tényleg meg kell nőnöm?
Felnőtté kell válnom?
Nem játszhatok többé?
– Én ezt nem csinálom!
Maradok csak gyerek,
meg sem komolyodom,
gyerekeskedésre
van száz komoly okom!
Játszani akarok,
nem csak pénzt keresni!
Mesehősként élni,
nem a hasznot lesni!
Szép összhangban élni,
állattal, virággal,
barátságban lenni
az egész világgal!

Aranyosi Ervin © 2018-08-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok az oktatásról


Aranyosi Ervin: Gondolatok az oktatásról

Iskolai jegyek, mit gyermekek kapnak,
miről árulkodnak, vajon mit mutatnak?
Hogy hatott-e rájuk a sok szép tanmese,
újat befogadni, vajon képesek-e?
Vagy, hogy mit a könyvbe beleírt valaki,
tanáruk szeretné, úgy visszahallani,
ahogy le van írva, változtatás nélkül?
Ne legyen benne más, mivel kiegészül!

Önálló gondolat? – Na még csak az kéne!
– Attól égnek áll az oroszlán sörénye!
Logika is minek. Nehogy gondolkodjon!
Nehogy tanáránál okosabbat mondjon.
Törjük le a szarvát, ha éppen kiváló,
átlagostól nem kell sosem jobbá váló!
Illeszkedjen szépen, legyen jó rabszolga,
álljon be a sorba, hiszen ez a dolga!

Van, hogy a tudást a tanár könyvből mondja,
ő sem tanulja meg, nem lett a “bolondja”,
viszont számonkéri, az ő tárgya minden,
hisz a nebulóknak egyéb dolguk sincsen!
Csakis ez a tantárgy lehet elég fontos!
S hogy van nyolc-tíz ilyen? Ne zavarjon pont most!
Mintha a sok gyerek mást nem is tanulna,
mintha ez az élet tantárgyakon múlna.

Mert az, aki tudja, az bizony csinálja,
néha ír könyveket, nem csak fabrikálja,
hanem megmutatja, hogyan kell csinálni,
saját szakmájának mesterévé válni.
Ki könyvből tanulta, bizony az tanítja,
s nem érdekli őt, hogy mi a tudás nyitja.
Inkább számonkéri a leírt szavakat,
így képez lexikon tudású szamarat!

Vajon az életre miért nem nevelnek,
mért marad céltalan ma a legtöbb gyermek?
Olyan dolgokat tud, mit sohasem használ,
s mégis sokszor butább az egyszerű parasztnál.
Nem könyveket kéne a fejbe tölteni,
hiszen a kis lurkó nem lesz ettől zseni!
Gondolkodásmódot kéne tanítani,
ötlet erejével útnak indítani.

Hiszen a magyar nyelv mindent megmagyaráz,
s aki birtokolja, mást földig nem aláz,
inkább a saját és a másoknak hasznára,
ötletekre, tervre, álmokra használja.
Hiszen a magyar nyelv fejben képet alkot,
logikában segít, meg amit akartok.
Ezért van a népben művész, feltaláló,
ezért lett sok magyar jó tudóssá váló!

Amit meg tudni kell, ott van a könyvekben,
előkereshető, hadd éljünk könnyebben!
Nem az okos fejet kell terhelni vele,
lexikális tudást gyömöszölve bele.
Ne érdemjegyektől legyen nyomorítva,
ne meneküljön az élet elől sírva!
Hisz, aki mindent tud, szinte nem tud semmit,
engedd, koncentrálja egyre a figyelmit!

Tanuljon csak élni, élőn gondolkodni,
nem kell megalázni, fájdalmat okozni!
A tehetségét Ő hadd tudja megélni,
a rossz osztályzattól sose kelljen félni!
Hiszen minden lélek egy formán értékes,
ezt mérlegre tenni Isten illetékes!
Mindenből egyformán nem lehet a legjobb,
de ha mindenből kell, tehetsége elfogy.

Aranyosi Ervin © 2018-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szülői dilemma


Aranyosi Ervin: Szülői dilemma

Ekkorára nőtt a gyerek,
nem győzöm kajával!
Nem vadászik, csak úgy elvan
a világ bajával.
A hibákat már jól látja,
de csak ül az ágon,
hiszi, hogy ő a legbölcsebb
ezen a világon.
Hiába is noszogatom:
– Most már tenni kéne!
Jó lenne, ha a megoldás
szép útjára térne.
Ám ő inkább elmélkedik,
s élősködik rajtam.
Ha nem lennék, éhen halna,
azt hiszem, hogy baj van!

Aranyosi Ervin © 2018-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hóba macska

Fotó: Somogyvári Zsóka

Aranyosi Ervin: Hóba macska

Megnyaltam és nem volt íze, csak a nyelvem lett hideg!
Hogy tudnám a kisgazdámat hógolyóval lepni meg?
Megpróbáltam összegyúrni, gömbölyűre, kerekre,
úgy döntöttem ezt a mókát rábízom egy gyerekre.

Minden karmom beleakadt, a hógolyóm szétesett,
Csak hó-morzsát tudtam gyúrni, szögleteset, édeset.
Azt hiszem, most túl hideg van, kedvem sem igen maradt,
de a végén megkergettem egy nevető madarat!

Aranyosi Ervin © 2018-01-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevetnem kell!

Festmény: Szitár Éva

Aranyosi Ervin: Nevetnem kell!

Megszállt a kisördög,
folyton nevetnem kell!
Képzeld, nevetéssel
indul minden reggel.
Mindegy hová nézek,
mindegy mit csinálok,
bármit a világban
viccesnek találok.

A hétköznapokat
sem veszem komolyan,
hisz, aki nem nevet,
hát tudod, az olyan…
Olyan kis szomorú,
vagy bánatos kedvű,
mint a barlang mélyén
éppen megeredt fű.

Az nem lát kacagást,
sohasem lát Napot,
az csak egy borongós
kis életet kapott.
Ám én – tudod – mindig,
jól és vígan élek,
mert reggeltől estig
folyton nevetgélek.

Mi ad arra okot,
hogy folyton kacagjak,
hogy vidámságomnak
mindig hangot adjak?
Hát minden, mert látom,
csodaszép az élet,
s találok rá okot,
nem is keresgélek.

Korán reggel a Nap
beragyog szobámba,
derűsen ébresztget,
ne maradjak ágyban!
Kinyitom a szemem,
máris vidám vagyok,
hisz az egész szoba,
mosolyától ragyog.

Aztán belenézek
mélyen a tükörbe,
látom, hogy a szájam
mosolyomtól görbe,
mert a tükörképem
vidáman rám nevet,
ilyen társaságban
búsulni nem lehet!

Lassan öltözködöm,
s elkezdek kuncogni,
elszökött az egyik
incselkedő zokni!
Elbújt a fiókban,
s rajtam már a párja,
kuncog a bújócskán,
és a párját várja.

Jön a reggeli is,
az is nevetséges,
vidámnak maradni
itt is lehetséges.
Nézd csak, mosolyog
a lekvár a kenyéren,
s megeszem mosolyát,
feketén-fehéren.

A tea gőzölög,
rám kacag a gőze,
így a mosolyomhoz
neki is van köze.
Aztán a tükörben,
ismét viccet látok,
lekvárbajuszt kent rám,
a reggeli, látod?

Lemosom friss vízzel,
csiklandozza ajkam.
Eszembe juttatja,
nevetni akartam!
A fésű simítja
szétkuszált hajamat,
helyenként kisimul,
máshol kócos marad.

Mint a szénaboglya
sima füvű réten,
ezen is kell nekem
egyet nevetgélnem.
Megyek és felveszem
az iskola táskát,
hogy iskolás vagyok,
kint az utcán lássák!

Megyek át a kerten,
Morzsi jön elébem,
vidám csaholásán
muszáj nevetgélnem!
A farkát csóválja,
vagy épp őt a farka,
mert az egész mozog,
kacagnom kell rajta!

Elindulok szépen,
hangyaboly a város
mindenki rohan fut,
vagy épp buszra vár most.
Faarccal bámulnak
bele a világba,
s nem látják jókedvem
hogy szökik virágba.

Látom, nem csak nekem
van nevethetnékem,
vannak más gyerekek,
kik nevetnek éppen.
Csak egymásra nézünk
és máris mosolygunk,
reggeli kedvünkre
nem nehezül gondunk.

Lassan be is érek
már az iskolába.
jönnek a barátok
vidáman, sorjában.
Csak köszöntjük egymást
és máris nevetünk,
e találkozástól
vidámak lehetünk.

Mindig, minden reggel
valami történik,
ami miatt aztán
nevetgélünk délig.
Na jó, bent az órán
egy kicsit figyelünk,
a tanító néni
mosolyog mivelünk.

Mert ő szereti
a vidám képünk látni,
a feladatokat is
könnyebb megcsinálni,
Sokkal fogékonyabb
minden vidám gyerek.
Mikor derűs vagyok
könnyebben figyelek.

A szünetben persze
kieresztjük hangunk,
de csuda jó érzés,
vidáman kacagnunk.
Feltöltődünk, bizony,
egy kis nevetéssel,
kieresztjük a gőzt
nyitott szájon réssel.

Aztán a délután is
vidáman zajlik,
vidám nevetésre
minden gyerek hajlik.
Néha bohóckodunk,
vagy okot keresünk,
aztán az egészen
folyton csak nevetünk.

Ám, nem gúnyolódunk,
senkit meg nem bántunk,
senki se bánkódjon!
Legyen a barátunk!
Szeretnénk, hogy mindig
mindenki nevessen,
hogy a mi világunk
vidámabb lehessen.

Este anyukámnak
mindent elmesélek.
A sok közös mókán
vele nevetgélek.
Mosollyal arcomon
bújok este ágyba,
egy vidám álomra,
kacagósra várva.

Aranyosi Ervin © 2017-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Családi kör – ma


Aranyosi Ervin: Családi kör – ma

Elszállt a munkanap, beköszönt az este.
A munkás egész nap az óráját leste:
– Mikor is ér véget az aznapi robot,
mikor teheti le a bús vándorbotot?
Eljön-e az idő, mikor hazatérhet,
s végre családjáért, s önmagának élhet?
Némi szórakozás talán kijár néki,
bár már vidám kedve sosem lesz a régi.

Otthon a családja, neje, s három gyerek.
Milyen jövőjük lesz? – már ezen kesereg.
Vajon azt az utat fogják ők is járni?
Ilyen rabszolgasors fog rájuk is várni?
Ők is tanulnak már okosakat, szépet,
de sose tudják meg miről szól az élet.
Fejükben ott vannak lexikális tárgyak,
csak az életükre nincsen magyarázat.

Este van, mostanra asszonya is fáradt,
egész nap dolgozott tartotta a házat.
Mos, főz, na és közben gyereket nevelget,
vásárol, takarít – sok a három gyermek!
Nincs, aki segítsen, terheket levegyen,
és ha megbetegszik, dolgozik betegen,
s csupán a szeretet az elismerése,
mégsem zsörtölődik: – vajon, nem kevés-e?

Hazajött a gazda, fénylő szemek várják,
szeretett apjukat mind-mind körülállják.
Mindnek szüksége van egy-egy ölelésre,
majd a vacsoránál egy beszélgetésre.
Asztalt körül ülik – asztalfőn az apjuk.
Mindjük elmeséli, milyen volt a napjuk.
Kapnak dicséretet, néhány jó tanácsot,
miközben majszolják a vajas kalácsot.

Meleg ez az otthon, még hogyha szegény is,
szeretet járja át, szívből jövő, mégis.
Sorban megfürödnek, készülnek az ágyba,
holnap megint menni kell az iskolába.
Végül a szülők is nyugovóra térnek,
elpihen a sok gond, melyből van temérdek.
Ám valami mégis apró reményt adhat,
hogy a szeretetük mindig megmaradhat!

Aranyosi Ervin © 2017-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva