Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mindig karácsony


Aranyosi Ervin: Mindig karácsony

A fenyőfa karácsonyra ünneplőbe öltözik.
Ilyenkor a szeretet is szép szívünkbe költözik.
Kis Jézuska, vártunk már rád, hogy megszüless, itt legyél!
Hogy a csodát elhozd nekünk, s mindenkivel jót tegyél!
De mi lenne, ha holnaptól itt élnél mindig velünk?
Ha szeretet szépíthetné mindennap az életünk?
Ha szívünkből sose fogyna többé ki a szeretet,
egész évben ünnepelnénk felnőttet és gyereket?
Mindig ünneplőben járnánk, folyton élnénk a csodát,
jobbá tennénk világunkat, szeretetet adva át.
Megőriznénk ezt a lángot, ne hunyhasson ki sosem,
hogy a Földön egész évben, mindig karácsony legyen!

Aranyosi Ervin © 2018-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hó kívánság


Aranyosi Ervin: Hó kívánság

Hófelhő száll fenn az égen,
benne sok-sok hópihe.
Nem szabad, hogy tovaszálljon
és az álmunk elvigye!

– Állj meg állj meg, szürke felhő,
el ne vidd az álmaink,
engedd el a hópihéket,
hadd hullhasson ránk ma mind!

Fesd szépre a szürke tájat,
minden hófehér legyen!
Teljesítsd most ezt a vágyat,
hulljon hó völgyön, s hegyen!

– Állj meg állj meg, szürke felhő,
ne vidd tovább terhedet!
Töltsd meg végre örömökkel
ezt az idei telet!

Hadd csúszkáljunk földön, jégen,
hadd szálljon a hógolyó,
hadd derüljön minden lélek:
– Hidegben is élni jó!

-Hadd épüljön sok hóember,
hó nélkül azt nem lehet!
Drága felhő, engedd végre,
földre szállni terhedet!

S lám a felhő szót fogadott,
szállingózni kezd a hó,
rájött, hogy a hó hullásra
csak ez az évszak való!

– Köszönjük, és hála néked,
lassan minden hófehér!
Ablakon át lestük eddig,
ahogy a hó földet ér:

Aztán gyerünk, öltözködni,
vár a havas táj reánk,
sál tekeredik a nyakra,
s rajtunk van már a kabát!

Csizma kerül lábainkra,
fejünket sapka fedi,
kint a felhő hópihékkel
jókedvünket eteti!

Szaladunk is ki a hóba,
arcunk ragyog és nevet!
Drága felhő, úgy köszönjük,
szebbé tetted a telet.

Legyen fehér Mikuláskor,
legyen friss hó, ropogós,
hadd élvezze minden gyermek,
iskolás és totyogós!

A karácsony hadd ragyogjon,
szikrázzon a szép havon,
hadd örüljön minden gyermek,
legyen elég alakalom!

– Szia felhő, drága felhő,
köszönünk mindent neked,
Köszönjük, hogy segítetted
feldobni az ünnepet!

Tekints le a sok gyerekre,
ki a hóban toporog!
Látod? Örömet okozni
csodálatos, jó dolog!

Aranyosi Ervin © 2018-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagy a hó!


Aranyosi Ervin: Nagy a hó!

Nagy az öröm! Nagy a hó!
Örül neki Nagyanyó!
Örülnek az unokák,
cukrozódik be a fánk!

Fehér porcukor esik,
tető, úttest megtelik.
Ránézni is csuda jó!
Mindent eltakar a hó!

Ébredjetek gyerekek!
Reggel óta nevetek!
Hótól fehér a világ,
ki szereti, nekivág!

Menjünk gyorsan játszani,
hógolyókat gyártani,
hógolyózni csuda jó,
s végre elég is a hó!

A hó csak kívül hideg,
melengeti a szíved,
ha megvívtad harcod is
piros lett az arcod is!

De csuda szép a reggel,
épüljön sok hóember!
Legyen kedved csuda jó,
hadd örüljön Nagyanyó!

Aranyosi Ervin © 2018-01-21
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Majdnem hó…


Aranyosi Ervin: Majdnem hó…

Az éj leplét kihasználva
fehér hó hullt a világra.
Néma csendben érkezett…

Mint egy titok, egy varázslat,
felöltöztette a fákat,
s mindent, ami létezett.

A január szórta széjjel,
felhőbe nyúlt két kezével,
s elvetette a havat.

A szél a hátára vette,
s a földön elterítette,
várva, hogy majd mit arat?

Betakarta a világot,
nemrég kibújt hóvirágot,
s üzente, hogy itt a tél!

Ha felébred majd a reggel,
találkozhat sok gyerekkel,
és tán újra visszatér.

Mert elállt a hó esése,
s nem kérdezte, nem kevés-e?
Ennyit szórt szét, ennyi lett.

Bárcsak ennél többet adna,
s ami van már, mind maradna,
de nincs hozzá jó hideg.

Hej, te tél, de fukar lettél,
nem tudjuk, hogy mitől lett tél,
ha a hó is menekül.

Ablakunkon jégvirág nincs,
hiányzik a jégbe zárt kincs,
nem varázsolsz remekül!

Leesett a hó, s már olvad,
valódi tél, ugyan hol vagy?
Úgy várnak a gyerekek!

Csak mutatod, hogy lehetne,
S rábízod a képzeletere,
mit már látvány sem etet.

Nem vívhatnak hóval harcot,
nem pirosítsz vidám arcot,
hisz a hó meg sem marad.

Hóemberek nem készülnek,
havat felhők úgy sem szülnek,
se hó, se tél nem akad!

Aranyosi Ervin © 2018-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Mikulás gondolatai


Aranyosi Ervin: A Mikulás gondolatai

– Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
ki leszek a jövő héten?
– Beállhatok Mikulásnak?
– Csomagot vihetek másnak?

Szeretetbe csomagolva,
a karácsony is szebb volna!
Szíved te is öltöztesd fel,
töltsd meg széppel, szeretettel!

Érzésekkel, minden jóval,
szórd meg egy kis hideg hóval!
Aztán vidámíts lelkeket,
nevessenek a gyerekek!

A felnőttek kacagjanak,
aztán dalra fakadjanak.
Így teljen majd a karácsony,
gyertya égjen fenyőágon!

Csillagszóró szikrát szórjon,
szeretetről sok dal szóljon!
Gyújtson szívben érző lángot,
szeresd jobbá a világot!

Aranyosi Ervin © 2017-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Diófalevelek…


Aranyosi Ervin: Diófalevelek…

Diófánk szanaszét leszórta levelét,
eső megsiratta, rácseppentve levét.
Szaladt a szél gyorsan, szárítja lelkesen,
hogy a sok szép levél nehogy nedves legyen.

Jöttek a gyerekek, néhány gereblyével,
hogy a sok szép levél ne maradjon széjjel.
A föld levegőzzön, mikor jön a tavasz,
sarjadjon a jó fű, ne lehessen panasz.

Hoztak pár fadézsát, abba összeszedték,
ez a sok szép levél a nyárról csak emlék.
Emlék a tavaszról, rügyet bontó ágról,
melyre a napsugár levélkét varázsol.

A tavaszi divat üde, friss és zöld lett,
és ezt kiszínezni nem ártott egy ötlet.
Így hát áprilisban barkákat növesztett,
sárgászöld függőkként ágon csüggedeztek.

Az ágak végein sárgás kis csomókban,
apró termő-virág fürdött virágporban,
valahányszor mikor szélúrfi arra járt,
sárgás virágporral szórta be a határt.

Hosszú szép szárakon nőttek a levelek,
legtöbb átellenben egymásra nevetett,
de a szár végében is akadt egy levél,
ki a többiektől sokkal messzebb elér.

Hét-kilenc levélke nőtt a hosszú száron,
s bizony tenyérnyire megnőttek nyáron.
Aztán eljött az ősz és ők útra keltek,
leszálltak a fáról, földön megpihentek.

Néha őszi széllel vidám táncot jártak,
s mikor elfáradtak, megpihenni vágytak.
A gyerekek előbb benne hancúroztak,
aztán elszaladtak gereblyéket hoztak.

Mintha újra, újra felráznák a dunyhát,
felpúposították, amíg meg nem unták,
aztán fadézsákba vígan összeszedték,
s egy külön gödörben a komposztba tették.

Aranyosi Ervin © 2017-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodozó Mikulás

A festmény Szitár Éva munkája

Aranyosi Ervin: Álmodozó Mikulás

Néztem, néztem kedves arcát,
miről álmodozhat?
A gyerekek öröméért,
nekik miket hozhat?
Hogy ne kelljen virgácsokat
körbe aranyozni,
hogy ne legyen rossz kis gyerek,
akinek kell hozni.

Gondolkodott a Mikulás,
vajon mit tehetne?
Szíve szerint minden embert
ő jobbá szeretne.
Hogyan tudná tanítani
a kicsiket jóra,
kedvességre, vidámságra,
csupa igaz szóra?

Összehívta a manókat,
krampuszokat mindet,
reá meredt mindenfelől,
a kérdő tekintet.
Tanítsuk meg mosolyogni
az egész világot!
Tudta jól, hogy minden gyerek
vidámságra vágyott!

Leült hát és mosolyogva
mesét kezdett írni,
de olyat, min nevetni kell,
s nem kell rajta sírni.
Vidámsággal, kedvességgel
lapokat töltött meg,
úgy döntött a gyerekeknek
ír egy mesekönyvet.

A manókat, krampuszokat
mind-mind arra kérte,
vidámságot fessenek rá
sok szép színes képre.
Készült a könyv megíródott,
és tele lett képpel,
ezt hordja szét a Mikulás
az Ő napján, éjjel.

Elképzelte az örömöt
a sok gyerek arcán,
mosoly bujkált szája szélén,
fény csillogott bajszán.
Elolvasta a sok mesét,
nézte a sok képet.
A szakállát simogatta:
– Hát ez a könyv szép lett!

El is küldte kinyomtatni
gyorsan a nyomdába,
remélve, hogy mosoly terem
a szép könyv nyomában.
Szeretettel csomagolta,
berakta a zsákba,
a világban sok millió
kedves gyerek várta…

Aranyosi Ervin © 2017-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csokinyuszi készül


Aranyosi Ervin: Csokinyuszi készül

Nyusziország közepében
csokikat faragnak,
csokiszobrász ügyes kezek
nyuszi formát szabnak.

Éppen hogy csak el nem ugrik,
már-már szinte élő,
csokiból van, s harapástól
bizony sosem fél ő!

Csokinyuszi uccu neki,
fuss a gyerekekhez,
meglátod, ha észrevesznek,
rögtön jobb kedvük lesz!

Csokiból vagy, édes is vagy,
téged nagyon várnak,
jó kedvedet vidd el gyorsan
az egész világnak!

Húsvét hétfőn a gyerekek
csokinyuszit kapnak,
s ha engedik a felnőttek,
bele is harapnak.

Csokinyuszi örömében
már a szádban olvad,
az ízétől jó a kedved,
csokijától jól vagy.

Aranyosi Ervin © 2017-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikulás, karácsony, hóember

Kattints a képre és rendeld meg a könyvet!
Kattints a képre és rendeld meg a könyvet!

Aranyosi Ervin: Mikulás, karácsony, hóember

Mikor eljön a tél, hó száll a világra,
kíváncsi kis szemek nyílnak nagyra, tágra.
Ablak mögül lesik, jön-e a Mikulás,
az a szánkón ülő, sapkás, piros ruhás,
hófehér szakállú, kedves öreg ember,
ki miatt sok gyerek rosszalkodni sem mer.
Lesik, alig várják az öreg Télapót,
ajándékot hozót, finomságot adót.

Aztán elszáll az éj, s elrepül a szánja,
és a sok kisgyerek a Jézuskát várja.
Díszes karácsonyfát, rég várt ajándékot,
szeretet ünnepét szebbítő szándékot.
Csillagszórós estét, közös énekléssel,
családi programot, mit szívedbe vésel,
és ha hó is esik – jobb mulatság nem kell -,
lassan életre kel hóból a hóember.

E könyv azoknak szól, kik még mernek hinni,
kik a mesekútból vizet mernek inni.
Kik a szeretetet komolyan veszik még,
féltve őrzött kincsük az ezernyi emlék.
Kik a lelkük mélyén gyermekek maradnak,
akik kérés nélkül, önzetlenül adnak.
Ajánlom e könyvet minden kis gyereknek
és minden felnőttnek, kik szívből szeretnek!

Aranyosi Ervin © 2016-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A verses-meséskönyv megrendelhető:
http://verses.boltaneten.hu/kinalat/7_aranyosi_ervin_onallo_kotetei/19_mikulas_karacsony_hoember

By

Aranyosi Ervin: Mikor jön a Mikulás?

Mándoki Halász Zsóka festménye

Aranyosi Ervin: Mikor jön a Mikulás?

Sötét éjben úszik a hold,
körülötte csillagok.
Domb tetején hóember áll,
s integet, hogy: – Itt vagyok!

Két szénszeme vígan csillog,
várja már a Mikulást.
Azt a nagyszakállú bácsit,
azt a szép piros ruhást.

Az ablakból eltűntek már
a kíváncsi gyerekek,
Álom Manó lecsukta
az álmos, apró szemeket.

Csak a kis csizmák maradtak,
mit Télapó rak tele,
ettől lesz majd nagyon boldog
a sok lurkó reggele.

Aranyosi Ervin © 2015-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva