Aranyosi Ervin: Gyermeki lélek

Aranyosi Ervin: Gyermeki lélek

Tiszta két szeméből
őszinteség árad.
Bűvös mosolyába,
bele sose fárad.
Nem ítél, nem gyűlöl,
nem gyúl harag szívében.
Bizalom sugárzik
nyílt tekintetében…

Hát ilyen a gyermek,
amíg élni hagyják.
Míg az igaz hitét
rosszá nem faragják.
Amíg megvan neki
lehozott tudása,
mely teremtőjének
tiszta lelki mása.

Amíg a szeretet
benne él szívében,
s nem csak feltételes
az élet vizében.
Amíg hagyják élni,
őszintén szeretni,
amíg nem akarják
pokoltűzre vetni.

Ne kösd feltételhez,
az ő szeretését,
hagyd meg igazságát,
lelke boldog részét.
Tanulj inkább tőle
csodálni világot,
szeretni az élőt,
mit a lélek látott!

Hadd tudjon örülni
e szép földi létnek!
Hadd kelljen lelkében
boldog földi ének!
Hadd áradjon lelke,
tegyen mindent szebbé,
váljon a világa
végre nemesebbé!

Hagyd a csodás lényét,
őszintén örülni,
a világ trónjára
boldogan felülni!
Élvezni a létet,
mást is felemelni,
saját életéhez
szép értelmet nyerni!

Hagyd meg őt olyannak,
tiszta, kedves lénynek!
Legyen hordozója
boldogító fénynek!
Hagyd arcán a mosolyt,
fényesen ragyogni,
hagyd a világáért
lelkéből rajongni!

Légy a kísérője
és mutass jó példát,
s vegyél példát róla,
szeretetét éld át!
Tanulj a lelkétől,
szeretni született,
ő hozott a Földre
fénylő, szép ünnepet.

Hisz a kisgyermekek
mind-mind ilyen lények.
Örömtől gazdagok,
bűnöktől szegények.
Tiszta, szép szemükből
őszinteség árad.
Szeretni a lelkük
soha el nem fárad!

Aranyosi Ervin © 2018-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva