Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nevesd szebbé a világot!


Aranyosi Ervin: Nevesd szebbé a világot!

Ha jókedved kerekedik,
elgurul a gyógyszered!
Elmúlhat a betegséged,
a nevetés jót tehet!

Ne borongj úgy mint egy felhő
abból eshet az eső!
Legyél inkább, velem együtt,
vidámságot kereső!

Találd meg a napjaidban,
mindazt, ami víg lehet!
Mosollyal és nevetéssel
színesítsd az életet!

Hisz az élet egy jó tréfa,
s ezt, ha végre felfogod,
rájössz majd, hogy nevetésre
mindig találhatsz okot.

Aztán, ha ez másképp nem megy,
nevesd csak ki magadat!
Mind csinálunk butaságot,
vicces mindig csak akad!

Még jobb, ha a nevetéshez
társakat is keresel.
Hiszen együtt nevetgélve
tán még jobb kedvűbb leszel.

A nevetés jó mindenre,
gyógyszerként is működik,
jobbítja az egészséged,
amin tested ügyködik.

Hagyd a gyógyszert elgurulni,
nevettess meg másokat,
jobb program ez, mint mikor
az orvosára vár sokat!

Kutyádnak is mesélj viccet,
s örülj, hogy ha kinevet!
Derítsd ki, ki bújt el benne,
a nevető ki lehet?

Mulass csak a nagyvilágon,
így szerezve örömet,
csiklandozd a humoroddal
a baráti körödet!

A nevetés olyan édes,
bús az, aki savanyú,
hadd nevessen kicsi gyerek,
s vele Apu, s az Anyu!

Ha a világ nevetni fog,
senki sem lesz szomorú.
Megszűnik a kincsvadászat,
nem lesz többé háború!

Hiszen békés nevetésbe
nem halt bele senki se!
Nevettesd meg a világot,
legyen ez egy szent mise!

Istenünkhöz vidámsággal
imádkozunk, nevetünk,
szívünk hálával telik meg,
s boldogabbak lehetünk.

S hiszem, majd az égi Atyánk,
szintén jó kedvre derül,
hiszen, amit megálmodott
végre jó helyre kerül.

A lelkekben vidámság lesz,
béke, hála, szeretet,
Boldog ember néz az égre,
amikor már nevetett!

Aranyosi Ervin © 2018-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emelkedj fel…

Aranyosi Ervin: Emelkedj fel…

Lehajoltál, hogy bekössed a cipőfűződet,
ez egy lassú folyamat már, s közben jött egy ötlet.
– Ha már úgyis odalent jársz, van-e még akármi,
amit ott lent, lehajolva meg lehet csinálni.

Mert ugyebár lehajolni, nem megy már túl könnyen,
itt-ott, ez-az fájdogál és szemed úszik könnyben!
Ha már odalent vagy, nézd meg, nincs-e mit felszedni?
Tegnap elgurult a gyógyszer, s nem tudtad bevenni!

Kapd el gyorsan, ne engedd meg, hogy tovább guruljon,
nehogy már a jó egészség a mozgáson múljon!
Bár, ha nem a gyógyszert szednéd sokkal jobban lennél,
ha egy párszor lehajolnál, s felegyenesednél!

Ha élveznéd a perceket, jó nagyot sétálnál,
lelkedben fiatalodva kisgyerekké válnál!
Ha feladod, rozsdás lesz majd a kezed, a lábad,
megfájdul a mozdulattól, s szemed könnybe lábad!

Ne a ráncaidat számold a tükörbe nézve,
vágjál inkább vidám arcot és aztán vedd észre:
Ha mosolyogsz, s jókedved van, megszépül az arcod,
ha mosolyogsz, minden könnyebb, s nem vallhatsz kudarcot!

Ha már ráérsz, s nyugdíjas vagy, gondolkodj előre,
ne ücsörögj rendelőben, ott nem kapsz erőre!
Ne panaszkodj, figyelmedet inkább tereld másra,
a sétából, a jókedvből áradó hatásra.

Gyerekkorban álmodoztál, volt annyi szép álmod,
mondd csak mindaz megvalósult, ma emlékként látod?
Vagy akad, mit életedből ki kellett már hagynod,
mert nem volt rá elég időd és félbe maradt ott!

Most van időd, hát mi lenne, ha valóra válna?
Ha a kezed megmozdulna, s alkotni próbálna?
Ha szellemed szabadulna a test fogságából,
és kivennéd a részedet újra a világból.

Hisz kincseket gyűjtögettél, tudást bölcsességet,
s képes lennél megújulni, hiszen vár az élet!
Lehajoltál? Emelkedj fel, ne maradj a porban,
keresd meg a szépségeket mindig, minden korban!

Aranyosi Ervin © 2018-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha láz aláz

ha láz aláz
Aranyosi Ervin: Ha láz aláz

Ha láz aláz, hagyd magadat,
hidd el, hogy az jó neked!
A gyógyító immunrendszer
forrósítja véredet.

Tudod, a láz nem azért van,
hogy gyógyszerrel csillapítsd!
Azért van, hogy szervezeted
meggyógyulni megtanítsd.

A tested csak forrong, lázad,
megszokottól menekül,
elbújna a nagy világtól,
amíg nincsen remekül.

A sérült is sebét nyalva,
elbujdosik valahol,
nem rohangál, nem vadászgat,
elbújik az ég alól.

Vagy a munka elől bújik,
mert élni is kedvtelen.
Szervezete jöjjön rendbe,
benne újra rend legyen!

Amíg pihen, belsejében
immunrendszer működik,
ha nincs elég meleg hozzá,
akkor bizony küszködik.

Ne csillapítsd hát a lázat,
maradj nyugton, az a jó,
hadd simítsa ráncaidat
a láz, mint egy vasaló!

A lázzal a jó Istennek
egy különös célja van:
Amíg pihensz, gondolkozz el,
ne rohangálj céltalan.

Mi nem volt jó, mi nem tetszett,
mi bántotta lelkedet?
Mit tehetnél legközelebb,
hogy ne fájjon így neked?

Ha a választ megtalálod,
megoldod a gondodat,
a tested is egészséges,
a lelked is boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2017-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem mondhatod el?

Aranyosi Ervin: Nem mondhatod el?

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kell valaki, aki meghallgatja,
s nem mondja tovább senkinek!
Életed fájó, csúf darabja,
lelkedet betegíti meg.

A lélek ott duzzog magában,
kitörni onnan mégse tud,
megpróbál apró jelzést adni,
keresi hozzád a kaput.

Testedben furcsa változások,
– a tőle jövő üzenet.
Aztán egy orvosnak meséled,
a jelentkező tünetet.

Kis pirulák majd csillapítják,
nem fáj már úgy, elhallgatott,
de lelked mélyét tovább rágja,
s ő tudja, nem maradhat ott!

Ha nem figyelsz a tünetekre,
amit a “gyógyszer” csillapít,
lelked új jelzést küldhet hozzád,
fokozva tested kínjait.

Fájdalmaid, ha fokozódnak,
gyógyszered száma egyre nő!
Lelkedet tépő bánat-tüskéd
még mindig nem került elő.

És a lelked duzzog a mélyben,
fájdalmad okát nem leled,
pedig mindennek okozója,
az, ami bántja lelkedet.

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kéne egy lelki segítő társ?
Ki előhozza, mi zaklatott?
Kell, aki végre meghallgatja?
Hát jöjj el hozzám, itt vagyok!

Mesélj a múltról, s tükröt tartok,
s feltárul majd, mi volt az ok,
mikor, s hogyan bántották lelked,
s hogyan kezdődtek a bajok?

Mondd el mi fáj, a jelenedben,
keressük meg mélyebb okát!
Isten segít, s elküldi néked
a gyógyító energiát.

Lelked mélyéből előtörnek,
sérelmeid, mindaz, mi bánt.
Együtt tervezzük gyógyulásod,
s lelked egy szebb jövőbe lát.

Csak hinned kell a gyógyulásban,
elengedni, mi rég zavar.
Bárki meggyógyul, ki ezt érzi
és aki gyógyulni akar!

Aranyosi Ervin © 2012-01-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva