Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hölgy feketében


Aranyosi Ervin: Hölgy feketében
(Uriah Heep – Lady in Black című dalának magyarítása)
Az eredeti dal az alábbi linken hallható:
https://www.youtube.com/watch?v=N0H48bpJziQ

Ő eljött hozzám egy napon,
egy hideg téli hajnalon,
és hosszú haját borzolta a jeges téli szél.

Én nem tudom már merre járt,
a sötétben rám hogy talált,
A pusztulásban nem győzhettem,
nem láttam a célt.

Ahh Ahh Ahh, Ahh Ahh Ahh Ahh

Ő megkérdezte a nevem
hogy hányan voltak ellenem,
s én elmondtam, hogy szükségem lesz
pár barátra még.
És szükségem van lovakra,
pár támogató lovagra
és lelkes lettem éreztem,
hogy nem jött el a vég.

Ő nem akart több háborút,
hol annyi álom szertehullt,
mert háborúzni könnyű,
csupán átélni nehéz.

Hisz minden ember anyja ő,
de fájdalma csak egyre nő,
várja mikor győzhet végre
majd a józan ész?

Ahh Ahh Ahh, Ahh Ahh Ahh Ahh

Ó hölgyem nyújtsd a két kezed,
már nem várom a végzetet,
S Ő mondta: bízzak őbenne,
s a szívem lángra gyúlt.
Az erő meg nem mérhető,
a lét békésen élhető,
higgyem el, a háborúknak rég bealkonyult.

Hát megfordult és ment tovább,
az élet napos oldalát,
megmutatta, s éreztem
hogy helyes ez az út,

Felgyújtotta szívemet
és megmutatta mint lehet,
befejezni mindörökre az összes háborút!

Ha egyszer eljön hozzátok,
majd véget érhet az átok,
minden szava eloszlatja
bennünk a borút!

Ahh Ahh Ahh, Ahh Ahh Ahh Ahh

Aranyosi Ervin © 2017-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Az élet játékra nevel

A játék életre nevel!
Itt egy kötél, mit húzni kell,
kitartón és nem adni fel!
Álmaid így érheted el!
Lerágott csont a küzdelem!
Elég ha játszol még velem.
Hozom a játszó kötelem.
Lételemem a győzelem…
(Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Nem kell a harc!

Aranyosi Ervin: Nem kell a harc!

Ne harcolj, kérlek, ne vívódj önmagaddal!
Magad legyőzni, kétes győzelem!
Mert megvakul, ki szembenéz a nappal,
vezessen inkább a hit, s az érzelem!
A harcok végén vesztesek maradnak,
fájó sebek, reménytelen romok.
Engedd szívedben az érzést meg magadnak,
s fogadd be úgy, mint esőt a homok…

Ha az ember szeretni megtanulna,
s nem a szerzés-vágy adna hajtóerőt,
levedlett bőrébe, ha visszabújna,
talán a jóság jellemezné őt!
Ám a hitek, e felfordult világban,
tévútra visznek menthetetlenül,
s a válasz mind-mind tovatűnt a mában,
s elbújt a mélyben, lelkeden belül.

Olyat próbálunk mástól megszerezni,
ami csak látszat és nem boldogít.
Míg nem vagyunk képesek úgy szeretni,
nem is érthetjük a világ dolgait.
Siker a csapda, másokon taposva,
egy harcos élet, ami keserít.
Vissza kell térnünk a teremtő MOST-ba,
s élni világunk a természet szerint.

Ne harcolj, kérlek, állj le, csendesedj le!
Keresd meg magad – lelkedben – ki vagy?
A modern kornak fegyvereit tedd le,
és a természet talán élni hagy!
Emelkedj végre, s emeld fel szép világod,
gyógyítsd a rajta ejtett sok sebet,
s mikor majd lelked valódi útját járod,
rájössz, a fénybe csak egy út vezet!

Aranyosi Ervin © 2013-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva