Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet!


Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet!

Megbántottak? Lépj túl rajta,
ne mérgezze lelkedet!
Engedd el és ne vidd tovább
bánatodat, terhedet!

Gondold végig, kit is mérgez,
a harag, az indulat?
Emelkedj a bántás fölé,
védjen meg az öntudat!

Belemenni a játszmába,
az csak neked ártana,
energiád megcsappanna,
és az egód játszana.

Csatázni és háborúzni,
erről szól ma a világ!
Ne engedd a gyűlölködést
ilyen könnyen hatni rád!

Bocsáss meg a másik félnek,
és nem is kell tudnia!
Teremts békét a lelkedben,
a fénybe kell jutnia.

Saját dühöd téged bánt csak,
s ha nyugalmad nem leled,
haragoddal a szívedből
kiürül a szeretet.

Gondolj arra, aki bántott,
ennél többet nem tudott,
ennél jobbra nem képes még,
ha ily döntésre jutott.

Nem számít, hogy más mit gondol,
te csak érezd jól magad,
ne zárd harag ketrecébe
lelkedben a madarat.

Kalitkában nem tud szállni,
megbénul a képzelet,
bocsáss meg és éld nyugodtan,
boldogan az életed.

Szabadítsd fel önmagadat,
engedd el azt, ami fáj,
ne lehessen teremtésnek
harag és düh, akadály!

Szabadítsd fel a lelkedet,
tisztítsa meg szeretet.
Hidd el, ez a legtöbb,
amit Isten érted tehetett!

Engedd el, tanulj belőle,
s az utadon lépj tovább,
fordítsd fejed a fény felé,
s inkább éld meg a csodát!

Aranyosi Ervin © 2018-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi háború

Aranyosi Ervin: Égi háború

Villámok szabdalták fel az eget,
dördült az ég és a föld remegett.
Tarolva, pusztítva vágtat a szél,
elbújik, menekül mind, aki él!

Vén fákkal birkózik most a vihar,
kezével tépked, s rúg lábaival,
reccsenve kifordul, törik az ág,
utolsót nyög bele még a világ.

A felhők zokognak, s ömlik a könny,
sötétlőn árad a néma közöny.
Villámok cikáznak, izzik az ég,
dördül a mennydörgés, mint pléh fazék!

Fekete könnyektől ázik a föld,
hullámzó köntöse alakot ölt.
Sudárfák hajolnak föld-fele meg,
hallik, a lelkük is beleremeg.

Győzött a vihar, már tisztul a lég,
gyászos nyomort hagy az úton a vég.
Oszlik a sötétje, – félre ború!
Mára már véget ért a háború.

Tőrt ágak lepik a csatateret,
vajon e pusztítás honnan ered?
Pusztító erőről szólt a dalom,
ennyire képes a nagy hatalom…

Aranyosi Ervin © 2017-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem harc az élet

Nem harc az élet
Aranyosi Ervin: Nem harc az élet

Az életet megélni kell!
Az ember ezt felejti el:
– Nem háború a puszta lét,
a lélek élni szállt beléd!

A túlélés csak harc, vita,
mint mikor két szarvasbika,
egész csordáért harcba száll,
s a tét győzelem, vagy halál!

A túlélés, önvédelem,
amit az átkos félelem,
hazug hitrendszer támogat,
s megöl csodaszép álmokat.

Ha rájönnél, az nem te vagy,
nincs benne szív, csak hűvös agy,
a harc olcsó babért terem,
vagy díjat, mely élettelen.

Hol van az élet lényege?
A lélek Napja, kék ege?
A mennyország, amire vágysz,
amihez utat nem találsz!

Meg kell tagadnod önmagad,
legyőznöd harcban másokat,
amíg bírod, míg van erőd,
tetszelegsz a világ előtt.

És amíg vívod harcodat,
nem leled saját arcodat,
s amikor rájössz: – Nem te vagy!
minden öröm magadra hagy.

Az élethez más út vezet,
s ha rálelsz majd, már élvezed,
ha szíved, vágyad hajt tovább,
hogy megtapasztald a csodát!

Hogy mások közt otthonra lelj,
hogy miértekre megfelelj,
megértsd a létnek lényegét,
amit “túlélő” meg nem ért!

Mert tiszta szívek várnak már,
a szeretet, mi rád talál,
s mit eldugsz a harc idején,
az ott van szép szíved helyén.

Mert ott a kincs: a SZERETET!
Minden, ami egy teveled,
ott lelheted meg önmagad,
ez által lehetsz csak szabad!

Keresd a lét szebbik felét,
hidd el, akkor tárul eléd,
ha lelked mélyén megleled,
ha önmagad is szereted!

Építs világot, új csodát,
leld meg a lélek otthonát,
s taníts elveszett lelkeket,
hogyan kell élni életet!

Aranyosi Ervin © 2016-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem kell a háború!

bekegalamb
Aranyosi Ervin: Nem kell a háború!

Nem kell a háború, nem kell a világnak!
Azok harcoltatnak, akik többre vágynak!
Kik életek árán, kincseket szereznek,
ám nem tagjai a harcoló seregnek.

Mást küldenek hadba, ki a csatatérre,
mindegy sárga bőrű, néger, vagy fehér-e,
Nem számít családja, értelme, vagy kora,
az sem, hogy szegény-e, vagy jól megy a sora?

Csupán annyi számít, hogy “védje hazáját”!
Engedelmeskedjen, s fogja be a száját!
Lényeg, hogy a drága lőszert elhasználja,
s a golyót felfogja? Ezt várja “hazája”?

Nem kell a háború, hidd el nekem, nem kell!
Naponta háborút visel minden ember.
Van ki a létért küzd, van, ki többre vágyna,
ezért mások hátán a csúcsokra hágna!

Ám a háborúban aki részt vesz sérül,
nehezen mond le az EGO köntöséről,
mert a siker némi örömet is okoz,
ha ízére rákapsz, új vágyakat fokoz.

Harcolsz mások ellen, még többre vágysz ennél,
átalakul lényed, mintha nem te lennél.
Hiányzik az élet mozgató rugója,
amiért egykoron elhozott a gólya.

Nem egymás ellen kell megharcolva élni!
Ezt a gondolatot le kéne cserélni!
Mert hát boldogulni született az ember,
megtöltve életét hittel, szeretettel.

Azért születtünk, hogy egymást támogassuk,
s mások tiszta lelkét meg-meglátogassuk.
Örömöt szerezzünk, sok-sok vidámságot,
– szeretettel élni – nincsen erre más ok!

Ne végy hát kezedbe fegyvert, ami ölhet,
ne legyen lakásod laktanya, vagy körlet,
vedd az embereket végre ember számba,
hozzuk el a békét kies kis hazámba!

Nem kell a háború! Nagyon kell a béke!
Harcnak, küzdelemnek legyen végre vége!
Tanuljunk meg szépen csak egymásért élni,
ne is kelljen többé senkinek se félni!

Aranyosi Ervin © 2015-10-17.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva