Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A medve imája


Aranyosi Ervin: A medve imája

Imádkozom jó Istenem,
hogy az erdőt hagyd meg nekem!
Ha a tél végére érünk,
maradjon még menedékünk!
Maradjon még helyünk élni
és ne kelljen attól félni,
hogy kivágják mind a fákat!
Hová költözzön az állat,
ha eltűnik élőhelye?
Legalább te törődj vele!

Hadd ne legyek hajléktalan,
ott élünk, hol elég fa van.
Csak az ember telhetetlen,
jól lakatni lehetetlen.
Itt mi – látod? – mind megférünk,
törvényeid szerint élünk,
Ok nélkül senkit sem bántunk,
természetnek sosem ártunk.
Csak az ember pusztít mindent,
jó Istenem, ments meg minket!

Ide hordja a szemetet,
lövöldözni, azt is szeret.
Minket üldöz a golyója,
mert nincsen sütni valója!
Vagyis élelme az akad,
mégis gyilkolja a vadat!
Nem éhségből, kedvtelésből,
kiverhetnéd a fejéből.
Hagyja már az erdőt élni,
ne kelljen itt többé félni!

Aranyosi Ervin © 2019-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Légy emberséges


Aranyosi Ervin: Légy emberséges

Kitaszított lelkek az utcákon élnek,
a múltjuktól fájnak, a jövőtől félnek.
Mondd, miért dönthet más, az Ő fejük felett?
Mondd, miért is ilyen rosszak az emberek?

A sok hajléktalan, a sok kóbor állat,
részei ennek a rút, gonosz világnak,
amely  oly állati módra embertelen.
Akard, hogy ez mától kezdve máshogy legyen!

Te, aki talán az Istened féled,
vajon, nem történhet ugyanez meg véled?
Gondolkodj el, hiszen fordulhat a kocka,
lásd, ők sem akarták, a sorsuk így hozta!

Tudod,  a Teremtőd, pont ily módon tanít.
Meg kéne Ismerned  a létnek titkait!
Nőjél már fel hozzá, legyél végre ember!
A szívedet nyisd meg, hidd el, hogy más nem kell!

Könyörülettel és sok-sok szeretettel,
csodát teremteni is képes az ember…
Emeld hát magadhoz, a még csüggedőket,
vigasztald lelküket, és etesd meg Őket!

Szeretet vízével locsolj meg virágot,
változtasd, alakítsd szebbé a világot!
Teremtsd meg e földön a mennyei létet,
a fényeddel űzd el, a földi sötétet!

Aranyosi Ervin © 2015-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Segítséget kérünk (hajléktalan óvoda)

Aranyosi Ervin: Segítséget kérünk (hajléktalan óvoda)

Aranyosi Ervin: Segítséget kérünk (hajléktalan óvoda)

Élnek olyan lelkek, kik nem tehetnek róla,
hogy nincs tető, gyermek fejük felett,
kiket sorsuk a lét szélére sodorva,
mások bűneiért, ily furcsán “büntetett”.
Akad egy hely, ahol gondoskodnak róluk,
egy óvoda, ahol élni is lehet.
Hol fürdésre, alvásra is van módjuk.
ahol jól lakatják az éheseket.

Ám jött a hír, hogy segíteni kéne,
ruhát és cipőt vár ez a kis csapat.
Ha kinőtt ruhát rejt a szekrénye mélye,
odaadni azt, nem túl nagy áldozat!
Ruhából várnak – hogyha volna néked –
kilencvennyolcastól – száznegyvenhatosig.
Lásd, a kis cipőkből kicsit más a méret,
jó lenne huszonnégytől – harminchatosig.

Ha nem nehéz egy csomagot feladni,
jó szívvel ma akár meg is teheted!
Hálás szívvel fogják tőled elfogadni,
jól esik a gondos, megértő szeretet!
Mindenkivel űzhet csúf tréfát az élet,
a segítő kézre mindig szükség lehet.
Nyomornak a jóság, csak az vethet véget,
s ezt így, versem útján, köszönöm neked!

Wesley János Óvoda
1086 Budapest, Dankó utca 11.

Aranyosi Ervin © 2013-01-19..
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva