Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Télbe nyúló hajnal!


Aranyosi Ervin: Télbe nyúló hajnal!

Halvány vörös fényét dobta ránk a hajnal,
csendben festegetett. Fénye sem vigasztal!
Halódó fák ágán, csorgott le a vére,
s így jutott belőle a fák gyökerére!

Nincsen lomb a fákon, mit vörösre fessen,
jéghideg ujjakkal, simítva szeressen.
Égbenyúló ágak dideregnek tőle,
csak fagyos lehelet érkezik felőle.

Végül sötét felhő lép be a Nap elé,
a vörös sugarat ezzel fojtja belé.
Sötétbarnára vált a kopasz fák ága,
s jelzi, elérkezett a tél rideg világa.

Aranyosi Ervin © 2023-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éji remény


Aranyosi Ervin: Éji remény

Kihűlt az Ég,
lehűlt a Föld.
A sötétség
most testet ölt,
de a szívünk
víg dalt dalol:
A remény él
még valahol.

Lesz holnapunk,
ha van hitünk,
a fájdalmon
majd enyhítünk!
Lelkünk mélyén
hitünk ragyog:
– Lesz szebb jövőm,
amíg vagyok vagyok!

Mind itt vagyunk,
mert lenni kell,
nem érhetjük be
ennyivel,
hiszen miénk
ez a világ,
tükörként képes
hatni ránk!

Van éjjelünk,
s lesz holnapunk,
van közösen
dalolt dalunk.
Légy testvér újra
jó magyar,
az éjsötét
most eltakar.

De nem soká
felkél a Nap,
fényt hoznak
ránk a sugarak.
Lelkünk fényben
fürdik talán,
egy szebb holnapnak
hajnalán!

Aranyosi Ervin © 2022-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Időbeosztás

Aranyosi Ervin: Időbeosztás

Korán keltem, még sötét volt, s rám talált a hajnal.
Nem is tudtam, mit kezdhetnék a nagy pillanattal.
Átgázoltam a gazdámon, s ébresztgetni kezdtem:
– Ölelgessen, szeretgessen, simogasson engem!
Kényeztetett szeretettel, de aludni vágyott,
nem akarta még otthagyni az álomvilágot.
Ám ezt tovább nem hagyhattam, a hasára ültem,
doromboltam, mint egy traktor, hangosan, őrülten.
Kivertem az álmosságot, megértő szeméből,
így reggelig dédelgetett, saját jókedvéből.
Aztán persze megetetett, s elment a dolgára,
Végre, most már alhatok is, készülve a mára…

Aranyosi Ervin © 2020-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elaludtam


Aranyosi Ervin: Elaludtam

Aludtam, aludtam, aztán felébredtem,
s láttam, az éjszaka elsuhant felettem.
Vajon mért sietett, s hová tűnt a hajnal?
Sokan nem ébredtek versbe szőtt szavammal.
Persze, szabadnapot én is kivehetnék,
van már oldalamon tőlem ezer emlék.
Nem hajt török, tatár, vagy egyéb hatalom,
úgy osztom be időm, ahogyan akarom.

Igaz, tegnap este sokáig itt ültem,
végeztem a dolgom, munkába merülten,
senki sem szólt reám, hagyjam végre abba,
tettem csak a dolgom, jókedvűn, haladva.
Szóval éjszakába nyújtózott az estem,
és csak később kezdett fáradni a testem,
az ágyam – mágnesként – nem húzott magához,
álom sem várt talán, ami meghatároz.

Aludtam, aludtam és későn ébredtem.
De mihez van késő? Ezen elmélkedtem?
Le lehet e késnem, rohanó világom,
azért mert ma reggel elnyomott az álom?
Talán ez egy jelzés? Lassítanom kéne?
Vagy fordulatot vesz életem regénye?
Minden nap változunk. Éppen azt csinálom,
s ebben segít talán a hosszúra nyúlt álom.

Aranyosi Ervin © 2020-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz


Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz

Megtelt a Holdunk csordulásig fénnyel,
de vajon mit kezd e múló tüneménnyel?
Dicsekvőn, büszkén szórja azt a Földre,
mástól vette, s az nem sajnálta tőle!

De jó, nem rejti el előlünk kincsét,
bár tudja azt, hogy saját fénye nincs még.
Hova a Nap nem jut – az éjszakába –
a Hold visz fényt, az égboltot bejárva.

Köszönöm Hold, hogy ott ragyogsz az égen,
s megosztozol velünk a tiszta fényen!
Tudom, csak azért talált rád a hajnal,
mert akartad, hogy szembenézz a Nappal.

Hát szembenéztél, s felragyogott arcod,
mosolygósan, tükröd a fénybe tartod,
s utánozod, miközben tiszteled,
és hálás vagy, mert fényt hozott neked.

Képes vagy kapni, mástól elfogadni,
s megosztozol, hiszen már van mit adni!
Mert szeretettel adták azt neked,
hogy terjedjen a fény, a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Nap halála


Aranyosi Ervin: A Nap halála

Láttam, ahogy meghalt,
a tengerbe veszett.
Életben maradni
nem is igyekezett!
Feladta a reményt?
Nem hitt a csodában?
Örökre itt akart
maradni a mában?

Aztán jött a hajnal
és ő feltámadott,
szerény életének
még egy esélyt adott!
Hogy megint tanuljon,
újat tapasztaljon,
aztán, mikor végzett,
a tengerbe haljon…

Tudta és érezte,
nem lehet így vége!
Mindegyik új napon
felmászott az égre.
Felmászott az égre,
mert hitt a csodában,
mert hitt Istenében,
s a feltámadásban!

Mi mind Napok vagyunk,
fogjátok fel végre!
Hát mindennap fel kell
röppennünk az égre!
Sohasem halunk meg,
mindig feltámadunk,
hiszen mind az Isten
gyermekei vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2019-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hipp-hopp nyuszi reggele


Aranyosi Ervin: Hipp-hopp nyuszi reggele

– Hipp-hopp vagyok, tapsifüles,
erdő peremén lakom.
Zöld mezőre, kies rétre
nyílik az én ablakom.
A Napocska már felébredt,
s ablakomon beköszönt,
szép hajnali ajándékként
küldött egy kis fényözönt.

Elkergette a sötétet,
minden csillog, csuda szép,
hallgatom a lombos erdő
ébredező, lágy neszét.
Ébrednek a madarak is,
dalba szökken trillájuk,
hálát adnak az új napért,
mit az élet hoz rájuk.

Vidámítják a világot,
meghozzák a kedvemet:
– Olyan jó, ha vidámsággal
indulnak a reggelek.
Kikecmergek az ágyamból,
kiugrálok a rétre,
harmatcseppel arcot mosok,
s felnyújtózom az égre.

Integetek a felhőknek,
ahogy szállnak magasan.
– Jó lenne már reggelizni!-
figyelmeztet a hasam.
Mező szélén, erdő mellett,
vár is már a reggeli,
füvek várnak, szép virágok,
orrom könnyen megleli.

Megtömöm a pocakomat,
s játszópajtást keresek,
erdőszélen keresgélve,
bokrok alá belesek.
Hátha ott van őzgidácska,
s kedve lenne játszani,
ám őt nehéz megtalálni,
mert nem akar látszani.

Ám ha észreveszi jöttöm,
felugrik, s szalad felém,
ilyen kedves, jó barátra
nem lelhetnék máshol én.
Jön a rétre, kergetőzünk,
én ugrálok, ő szalad.
Erdő szélen kell maradnunk,
messze futnunk nem szabad!

Hancúrozunk, jó a kedvünk,
tőlünk vidám a világ,
mosolyog a Nap is fentről,
jó kedvű lesz, aki lát.
Erdő szélén, kint a réten,
így indulnak reggelek,
örömökkel gazdagodni,
minden reggel felkelek!

Aranyosi Ervin © 2017-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Éhes ébredés

éhes ébredés
Aranyosi Ervin: Éhes ébredés

Felébredek és rám talál a hála.
Jövök hozzád és ébresztgetlek én.
A hajnal kel – az éjszaka halála –
és fény fut át a széles földtekén.
A reggel, persze én bennem is ébred,
éhes pocakom hangosan korog.
Hát jövök hozzád, biztosan megérted,
egy kis kajáért neked dorombolok…

Aranyosi Ervin © 2017-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Novemberi hangulatban

Novemberi hangulatban
Aranyosi Ervin: Novemberi hangulatban

A fák vállukra vették a megfáradt holdat,
s cipelték a súlyát át a fasoron.
Száraz, öreg gallyak harmatcseppet szórtak,
a múlt fájdalmával mely rajtuk átoson.
Dérré fagyott cseppek, fagyos jégszilánkok,
markolták az élőt, –  ami megmaradt.
Az egész erdőre szállt a bűvös átok,
s elűzte az összes dalos madarat.
Levéltelen kézzel markoltak az égbe,
szél lökdöste lelkük fájó csontjait.
Talán, az elmúlás megy csendben itt végbe,
s minden ami szép volt, már ott fent lakik?
Hova lett a nyárnak pajkos, édes íze,
lombok lebegése, hol szellő suhant?
A nyári zápornak megtisztító vize?
A fák lombruháját őrzi földi hant.
Véget ér a hajnal, szép napunk is ébred,
gyenge fény ígéri, maradt még remény.
Ha majd zord telünket hiteddel megéled,
újra gazdagodhatsz, s nem leszel szegény…

Aranyosi Ervin © 2015-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicás este – reggel

cica reggel-este
Aranyosi Ervin: Cicás este – reggel

Este van, este van, bebújtam az ágyba,
érkezik a cicám, kedvességre vágyva.
Dorombol a lelke, s mintha tücsök lenne,
mennyei dallamok kelnek szárnyra benne.
Oldalamhoz simul, elborul a „beste”,
kéjesen nyújtózik apró macskateste.
Elindul a kezem, bundájába túrok,
közben hálazenét zengenek a húrok.

Simogató kezem, elindul, mint vándor,
a két füle között, a feje búbjáról,
majd az ujjaimmal simítom az állát,
végigjárva minden apró porcikáját.
Szinte minden pontja vágyja érintésem,
és a feladatot nem adnám fel én sem.
Ám szemem leragad, rám talál az álom,
később felébredve, cicám nem találom.

Már a helyén alszik, kényelmes fotelben,
úgy húzza a lóbőrt, mélyen, hálatelten.
Elszáll az éjszaka, reánk lel a hajnal,
s ébreszt az ébresztőm, vékony macskahanggal.
Hozzám bújik újra, s folytatjuk az estét,
végig simogatom doromboló testét.
Reggel van. Reggel van? Még a nap is álmos,
de ki akar menni ez a kis szélhámos…

Aranyosi Ervin © 2015-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva