Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Köszönöm Anyám…


Aranyosi Ervin: Köszönöm Anyám…

Tőled kaptam a legnagyobb csodát,
az életem, és annak első mosolyát.
Hála neked, hogy élek, s itt vagyok,
valamit ebből tán vissza is adhatok!
Gondoskodtál, hogy emberré legyek,
mutattad azt, hogy mikor mit tegyek,
tőled kaptam az anyanyelvemet,
hogy elmondjam érzéseim neked!

Élő vagyok, neked köszönhetem!
Egy szép világot adtál énnekem.
Széltől is óvtál, féltettél nagyon,
ezt visszaadni, tán sohasem tudom!
De kaptam én tőled sok más csodát,
mit szívemből neked adhatok át,
mert elültetted a szeretet-magot,
most kivirágzott, s tőlem megkapod!

Szeretetem, s a hálám mind tiéd,
az életem kincsét teszem eléd,
mert jár neked, melegíti szíved,
s bárhova mész, ezt magaddal viszed!
Megköszönöm, hogy te vagy az ANYÁM,
az életet, s hogy volt gondod reám!
Teszek róla, hogy boldog, s büszke légy,
a szívemet, hálám teszem eléd!

Tőled lettem, én általad vagyok,
s érted ragyognak ott fenn a csillagok,
neked nyílik minden élő virág,
csak tőled szép és teljes a világ!
Köszönöm hát a mesés életet,
hogy létezem, s itt lehetek veled,
a boldogságom, álmom, örömöm,
mindazt mit adtál, szívemből köszönöm!

Aranyosi Ervin © 2020-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak szeretned kell!

Aranyosi Ervin: Csak szeretned kell!

Szükségem van szeretetre,
sok simogatásra,
nekem fontos, hogy ezeket
ne pazarold másra!
Hálából majd dorombolok,
gyógyítgatom lelked.
Azt, hogy a barátom lehetsz,
meg kell ünnepelned!
Én pedig majd tanítalak,
jobb emberré válni,
szeretgetni, kényeztetni,
s közben megcsodálni.
Figyeld csak meg érzéseid,
jól fog neked esni!
Ha egy igaz barát kellett,
nem kell már keresni!

Aranyosi Ervin © 2020-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Istennek tetsző lét

Aranyosi Ervin: Istennek tetsző lét

Tán nem látszik, ám még ma is fiatal a lelkem,
öröklétű fiatalság forrására leltem.
Megtanultam mosolyogva nézni a világra,
a lelkemet melegíti örökké a hála!
Derűs kedvvel ébredek fel, a napom így kezdem,
magamban a sok jó érzést még tovább fejlesztem.
Vidámságom óvja, védi folyton egészségem,
napközben a nevetésből is kiveszem részem.
Kiélvezem minden percem, nincsen okom félni,
megérem a száz évet is, ezt merem remélni!
Hisz én tudom, nem szenvedni, siránkozni jöttem,
már eddig is annyi boldog perc szállt el fölöttem.
Azt is tudom, míg jó szándék és jó cél vezérel,
a jó Isten utamon tart, mind a két kezével.
Ha szeretek, boldogulok, s együtt örül vélem,
hiszen látja: –  neki tetsző életemet élem.

Aranyosi Ervin © 2020-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért is vagyunk itt?


Aranyosi Ervin: Miért is vagyunk itt?

Úgy szeretném elmondani azt, amit tanultam,
szeretném, ha értelmessé válna már a múltam.
Leszűrhetném mind belőle, hogy mi, miért történt?
Egy szebb jövő érdekében változhatnék önként!
Úgy szeretném elmondani, hogy értse meg más is,
a kimondott szó – szeretet – nem csak üres frázis!
Úgy szeretnék az emberek fényszórója lenni,
megmutatni a jó utat, s jó irányba menni!

Úgy szeretném megtalálni értelmét a létnek,
hiszen sokan hiszik azt, hogy csupán egyszer élnek,
s ezt az egyet sem élvezik, leélik szenvedve,
keserűen, szomorúan, haláltól rettegve.
Az életünk jó iskola és tanulni jöttünk,
leszülettünk, s jó Atyánkkal szerződést kötöttünk,
megtanulunk jó lelkekké, jó emberré válni,
becsülettel, tisztességgel mind egymást szolgálni!

Nem a jó jegyért tanulunk, nem is holmi pénzért!
Örömökért, boldogságért, megelégedésért!
Ha elhisszük – egyek vagyunk – egy anyagból gyúrva,
nem bántjuk a többi embert, múltunkból tanulva!
Új jövőnket építgetjük szívvel, szeretettel,
saját sorsát igazgatja végre majd az ember.
Amit ad, azt kapja vissza, s rájön, jót kell adni,
megpróbálni nehézség közt embernek maradni.

Megbecsüljük világunkat, mást is hagyva élni,
sose kelljen, egy lénynek sem pusztulástól félni!
A Földünkre, mint szülőnkre, nézzünk szeretettel,
felelősen éljünk együtt a szép természettel!
Ne gyilkoljunk önző céllal, az élőt becsüljük,
tetteinkkel tehetünk, hogy véget elkerüljünk!
Gyermekeink élettere ma még ránk van bízva,
ne a vagyonnal törődjünk, gazdagra meghízva!

Természeti törvényeket kéne megismerni,
megérteni, mi, miért van, igaz útra lelni!
Visszaadni a világnak, mit elvettünk tőle,
és ha visszatér az élet, kapunk majd belőle.
Hiszen annyi szép vesz körül, miért is nem látjuk?
Miért is nem gyönyörködünk, miért nem csodáljuk?
Figyelmünket csak a gondra, fájóra tereljük,
nem is csoda, hogy nyomában erőnket sem leljük!

Tudod, hogyha hálás lennél, mindig többet kapnál?
Ha másokat megbecsülnél, s jószívűen adnál,
te is kapnál – s ez nem üzlet – lásd másképp világod!
A lelkednek erejével érhetnéd el álmod.
Néha-néha szállj magadba, keresd a miért-et,
lelked mélyén ott a válasz, egyszer majd megérted.
Ha megérted hogy működik, szeretet gyúl benned,
belső fényed megmutatja, merre is kell menned!

Aranyosi Ervin © 2020-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Léleksimogatás


Aranyosi Ervin: Léleksimogatás

Örül az én lelkem, mikor simogatlak,
s érzem a tiéd is visszamosolyog.
Egymás lelkére az érzéseink hatnak,
hisz egymást szeretni, van sok komoly ok!
Fénylik a szemünk és felderül a lélek,
az élő valóság új értelmet nyer.
A szíveink csendben jó érzést cserélnek,
és a boldogsághoz csupán ennyi kell!

Nem tudjuk a jövő mit is tartogathat,
de szeretetünktől szépül a jelen,
s hiszem, a jó érzés a holnapra hathat,
jövőben majd ebből annyi szép terem.
Fájó szíveket is begyógyít a hála,
sötét alagútban felgyullad a fény,
megtisztul a lélek, eltűnik határa,
s hinni kezd magában, hiszen van remény!

Bíz’ csak ennyit kéne megérteni végre,
hisz a világunkban nincsen más kiút!
Az tud a sötétből kilépni a fényre,
aki felszabadul és szeretni tud!
Dobjuk hát le együtt a félelem láncát,
lelkünk simogasson, s adjon szép esélyt,
járjuk el a lélek boldogító táncát,
s csodáljuk egymásban az élő, tiszta fényt!

Aranyosi Ervin © 2020-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Imádság az…

Aranyosi Ervin: Imádság az…

Imádság az, ha Istennel beszélek,
s hazug vagyok, amikor tőle félek,
hisz szeretetben, s tiszta fényben élek,
és megkapom, amit hittel remélek!

De imádság-e, amit mások írtak,
kik rettegtek, amíg csak élni bírtak?
Isten keresve félelemben sírtak,
s bután adták át testüket a sírnak?

Vagy hatalmukhoz az Istent használták,
bort ittak, s a vizet prédikálták,
mások lelkét bűnökkel traktálták,
de az életvízét sehol sem találták!

Ha hinnéd Istent, tőle sose félnél,
ám nap, mint nap az ő fényében élnél,
szeretetet másokkal cserélnél,
s már a Földön mennyországba érnél.

Ha imádkozom, Istennel beszélek,
hozzá együtt száll a szó, a lélek.
Ha engednéd, téged is vinnélek,
ha jól hinnél, én is értenélek!

Egy az Isten, de túl sok a vallás,
ebből ered a sok félrehallás.
Szentekkel rég tele már a padlás,
elvenném a pénzt, hogy végre hadd láss!

Templomokból kórházak lennének,
s élelemhez jutnának szegények,
végre örülhetnének, hogy élnek,
rájuk is ragyognának a fények.

Mindegyiknek lenne takarója,
és nem csak takargatni valója,
ha a Földnek mindegyik lakója,
a háláját egyformán lerója.

Ám a hálát nem fizetik pénzben!
Földünk kincse mért van magán kézben?
Mindenkinek jár egyenlő részben,
aki részt vesz földi küldetésben.

Vagyon, birtok mérgezik az embert,
szétszórt szemét gyilkolja a tengert,
a szegény nép szembeszállni nem mert,
munkájával szabadságot nem nyert.

A léleknek sincsen szabadsága,
túlvilágon van csak mennyországa,
s nem hiszi, hogy teljesülhet vágya,
hogy jólét száll erre a világra.

A háború nem Isten teremtménye,
ahol szenved sok teremtett lénye,
bár sokaknak ez a véleménye,
de ez csak a hatalom szeszélye!

Erőszakkal béke nem teremhet,
csak lélekkel teremthetünk rendet!
Hisz a jóság életeket menthet,
ha a lélek szebb jövőn merenghet.

Kezdjünk hát el a sarkunkra állni,
kézen fogva együtt meditálni!
Szebb jövőben hinni, jobbá válni,
a Jó Istent hagyni belénk szállni.

Imádkozzunk együtt és teremtsünk,
jó szándékkal egy világot mentsünk!
Ha a Földre csodás békét festünk,
meggyógyul majd lelkünk és a testünk!

Imádkozom, Istennel beszélek,
hálás vagyok neki, miért élek,
nincsen bűnöm, így hát nem is félek,
a lelkemmel békében megférek…

Aranyosi Ervin © 2020-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Küldj egy kis szeretet


Aranyosi Ervin: Küldj egy kis szeretetet

Küldj ki a világba egy kis szeretetet,
ami más szíveket jósággal megetet.
Adj, amikor adhatsz, nem is várva hálát,
így tedd picit szebbé, mások torz világát.
Hisz akinek nem jut, tán nem tehet róla,
csupán a szőnyeget húzták ki alóla…
Talán, ha segítesz, jó példát mutatva,
mikor egy elesett kerül az utadba,
akkor a világ is cseppnyit szebbé válik,
hisz a jóság mindig szívünkben tanyázik.
S talán, kin segítesz, az majd segít másnak,
nagyon kell a jóság a meggyötört világnak.

Aranyosi Ervin © 2019-08-29
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtsünk a tiszta szóval!


Aranyosi Ervin: Teremtsünk a tiszta szóval!

Ki kellene mondanunk a szép, őszinte, tiszta szót,
megértetni a lelkünket, és megélni a valót.
Meglátni az értékeket, dicsérni, amit lehet,
könnyedébben kéne vennünk ezt az egész életet!

Meg kellene tapasztalnunk, hogy a hála mit okoz,
hogy az ember is teremthet, s nem létezik a gonosz!
Élnünk kéne napjainkat, élvezni az életet,
azon kéne elmélkednünk, jobbá válnunk hogy lehet?

Ám mi mégis gyakran bántunk, olyat is aki szeret.
valahogy a jó szívekbe sem jut el az üzenet.
Szeretetlenség virágzik, értetlenség, düh, harag,
nem próbáljuk megérteni a megfáradt másikat.

A pozitív gondolatok csak lesajnált közhelyek,
hiába is súgom, használd, hisz nem nélkülözheted.
Gyakori a panaszkodás, siránkozás, bú-beszéd,
és az ember búslakodni használja csak az eszét.

Pedig tudjuk, a gondolat képes csak teremteni,
de mit okoz, ha az ember sirámokkal eteti?
Ne siránkozz, használd inkább pozitívan szavadat,
hálás szívvel emeld végre fel a porból magadat!

Teremtsünk egy szebb világot, hálás szívvel, okosan,
olyat, amit rég szeretnénk, miben álmunk benne van.
Legyen egy szebb világképünk, teremtsünk egy szebb jövőt,
szeretettel, figyelemmel, fájdalmakat megtörőt.

Merjük végre kimondani, mi az, mire vágyunk rég,
higgyük el, hogy meghallgat majd bennünket a Föld, s az ég!
Próbáljuk meg, s látni fogjuk, hogy a szép szó mit jelent,
használjuk fel teremtéshez a jövőnkért a jelent!

Aranyosi Ervin © 2019-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet jegyében


Aranyosi Ervin: A szeretet jegyében

A szeretet jegyében élek és cselekszem,
ha lehet, nem bántok, és nem is veszekszem.
Mindig a legjobbat adom önmagamból,
hisz, amit kiküldök, végül nálam landol.

Velem együtt ébred szívemben a hála,
amire csak vágyom, mind valóra válhat!
Ettől aztán persze még szebb lesz az élet,
nincsen bennem sértés, nincs bennem ítélet.

Látom a szeretet mi mindenre képes,
így közeledem hát a mások szívéhez.
A szeretetemtől a világ gazdagabb,
s boldogabbá tesznek a dicsérő szavak.

Hisz dicsérni könnyű, semmibe sem kerül,
és a jó érzésem emelkedik belül.
Hála és szeretet jobbá teszi lelkem,
szeretet jegyében utamat megleltem.

Aranyosi Ervin © 2019-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ma van anyám napja!


Aranyosi Ervin: Ma van anyám napja!

Álmodó reménnyel a világra hoztál,
bimbózó lelkemmel megajándékoztál.
Életem kezdetén útitársam lettél,
megtapasztalhassam, hogy Angyalnak születtél.
Nem tudtad ki vagyok, egyszer mivé válok,
valódi utamra, vajon rátalálok?
Bíztál önmagadban, anyai szívedben,
s nem ingathatott meg semmi a hitedben.

Hisz az első perctől csodát láttál bennem,
s mutattad az utat, jóvá hogy kell lennem,
meggyújtottad bennem értelem-gyertyámat,
s őrizted lángomat, mely javamra válhat.
Főleg tőled lettem azzá, kivé váltam.
Tápláltál, figyeltél, amíg lábra álltam,
Te adtad a számba édes anyanyelvem,
hited palántái nyílhattak ki bennem.

Ha kellett őrizted sírós betegágyam,
biztattál, érjem el minden kedves vágyam!
Ápoltál, etettél, emberré te tettél,
öleltél, ha tudtál, s csendesen szerettél.
Amit életedben kaptál, tovább adtad,
minden, mivé váltam, tőled van, s miattad!
Hogy köszönhetném meg, hálával, virággal?
Te ismertettél meg az egész világgal.

Köszönöm jó anyám, hogy fiad lehettem,
s a csoda csíráját észrevetted bennem,
s hagytad kifejlődni, gondoztad lélekkel,
s megajándékoztál gyönyörű évekkel.
Hát most rajtam a sor, mindezt visszaadjam,
hogy a gyűjtött kincsem lábad elé rakjam,
hadd teljen meg szíved méltó büszkeséggel,
szívem hálájával, sok szeretetével.

Hálás az én lelkem, hogy neked születtem,
hogy a te gyermeked, utódod lehettem,
köszönöm figyelmed, angyali jóságod,
s igyekszem okozni egy kis boldogságot.
Fogadd kis virágom, apró kis jelképem,
mellyel most köszönöm tőled kapott létem.
Remélem, a szíved boldog, mikor kapja,
ez ma csak rólad szól, ma van Anyám napja!

Aranyosi Ervin © 2019-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva