Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló


Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Nem mozdul a kezed, lábad?
Megbénít a félelem?
Közben agyad azon lázad:
– Mért történik én velem?
Hová lett megannyi vágyad,
mért nem hajtja már erő?
Hited elbújt, és reményed
az sem kerül már elő?

Csontjaidat rozsda marja?
Lelked végleg kimerült?
Földre nyom a halál karja?
Lám csak, fölédbe került?
Már nem álmodsz boldogságról?
Amid volt, már elveszett,
alig jössz le már az ágyról.
Feladtad az életet?

Legyintesz! Már nem vagy képes!
A baj az, hogy elhiszed!
Jól laktál? Lelked nem éhes?
Többre most már nem viszed?
Az élet csak eddig tartott,
a múltadat siratod?
Amit nem tettél meg egykor,
ma sem teszed, feladod!

Mint a megfagyott folyóban,
megáll minden lendület!
Nincs már benned ott a lélek,
hogy felszítsa a tüzed?
Nem mozdul már kezed, lábad,
benned a lét megfagyott!
Bámulod a sötét árnyat,
s önmagadtól vagy halott!

Mozdítsd már meg kezed, lábad!
Hisz az élet halva fáj!
Ha azt hiszed, egy az élet,
akkor hol az akadály?
Nem itt kéne éppen élni,
élőbb ruhát ölteni?
Életedet csupa széppel,
örömökkel tölteni?

Megvalósítani álmod,
éleszteni a reményt:
Számításod megtalálod,
csak követned kell a fényt!
Élj a mának, élj a mában,
minden nap ültess magot!
Kergesd el a zord felhőket,
és csald elő a Napot!

Meglátod, ha tenni kész vagy,
világod is lelkesül,
a jó Isten cserben nem hagy,
s minden vágyad teljesül!
Amit vágytál egykor régen,
melegítsd most újra fel,
hagyd, hogy lelked visszatérjen,
s megújult világra lel!

Hadd olvadjon ki a jégből,
hadd szaladjon a folyód,
erő jön a mindenségből,
hagyd teremteni a szót!
Fogalmazd meg, mit szeretnél,
s hagyd, hogy átjárjon a vágy!
Teremtő vagy, ezért lettél,
erről szól a tudomány!

Kezdj el végre újra élni,
éleszd fel az álmaid!
A teremtő tiszta lélek
ma is még benned lakik!
Nyisd fel csukott szemeidet,
engedd újra be a fényt,
Felejtsd el a haldoklásod,
éleszd újra a reményt!

Aranyosi Ervin © 2018-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mennybe ment kedvenceinkért


Aranyosi Ervin:
Mennybe ment kedvenceinkért

Gyújtsunk gyertyát most értük is,
gondoljunk reájuk.
Az életük csak rólunk szólt,
ma is fáj a haláluk.
Szeretetük múlhatatlan
szívünkbe vésődött,
Az életünk napról napra
egymáshoz kötődött.
Aztán ők is mennybe mentek,
beléptek a fénybe,
a szívünkben itt maradt
a szeretet emléke.
Gyújtsunk gyertyát, emlékezzünk:
– Messze ment barátok,
amíg élünk, nem felejtünk,
emlékezünk rátok!

Aranyosi Ervin © 2018-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világon borongva


Aranyosi Ervin: A világon borongva

A Föld nevű bolygón mennyin, mennyin élnek,
holnaptól rettegnek, a halától félnek.
Nem jut hát idejük előtte még élni,
nem tudják sorsukat szebb létre cserélni.
Múltjuk nehéz terhét cipelik magukkal,
hiszik, gazdagabbak hozott haragjukkal,
viszik a megbántást, fájó irigységet,
sértő rossz perceket, fájó lelki mérget.

Miért ragaszkodnak a rossz emlékekhez,
amely leginkább a betegségnek kedvez?
A múlt összes súlyát a jelenben hordják,
minden fájdalmukat társaikra szórják.
Teljes figyelmük a tegnapra irányul,
bár a jármű halad, szemük tükröt bámul,
így hát újra, s újra balesetek érik.
A mában kallódva tegnapjukat élik.

Lám az új napjaik sem lesznek már jobbak,
s nincs bennük teremtés, semmit nem alkotnak!
Mintha jól is esne tobzódni a rosszban,
sárban dagonyázni, folyton zavarosban.
Így alakul ez már, nagyon nagyon régen.
Nincs ki rendet tegyen az emberek fejében.
Aki megpróbálta, keresztre vetették,
szavait, tanait meg sosem értették.

Ma is tőle várnak megváltást, kegyelmet,
de egyik sem marad tisztalelkű gyermek.
Aki lát közöttük, inkább megvakítják,
s odafentről várják a börtönük nyitját.
Pedig ott van bennük, a lelkükbe zárva,
de a jó Istenük, éppen olyan árva,
éppoly tehetetlen hisz rá nem figyelnek,
inkább istentelent, s bűnöst irigyelnek.

Mennyi mennyi lélek, Isten is van számos,
mindnek csak a másik a hazug szélhámos.
Vallások és papok osztják meg a népet,
így nem alkothatnak teremtő egységet.
Vallás, politika egy kaptafán készül,
ezt kapja a világ népe osztályrészül.
Mindegyik hisz persze a maga igazában,
megint Bábel tornya épül fel a mában.

Aranyosi Ervin © 2018-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nincs halál!


Aranyosi Ervin: Nincs halál!

Nincsen halál, nincsen halál!
Síromban senki sem talál,
csupán levetett gúnya az,
amely felett kinő a gaz,
vagy kő takarja testemet,
de az a kő el nem temet,
bár külső képem ott hagyom,
maradhat ott a kincs, vagyon,
de az mi voltam egykor én,
nem marad itt a Földtekén.

A test csak külső burkolat,
magától nem fut, nem szalad,
nem érez, sír, sosem nevet,
az élőt többé nem leled.
Bizony, a lélek él tovább,
emléket őriz, száz csodát,
amit megélnem lehetett,
bennem maradt a szeretet.
Eldobtam ócska testemet,
mert szétszakadt, mert elrepedt…

Sosincsen vége, hidd csak el!
Születünk, s majd, ha menni kell,
már másvilágban ébredünk,
s hány új élet lesz még velünk?
De tudd, hogy ez benne a szép,
az ember éli életét,
s minden új nappal gazdagabb,
kincse az új tapasztalat,
s minden remény, minden öröm,
ami átvisz a fénykörön!

Nincs elmúlás, nincs pusztulás!
Szeretet, jóság és tudás
a lelkünkben mind megmarad,
s a lélek vagy csak te magad!
A lelked a te koffered,
belepakolsz és megy veled,
s minden élettel több leszel,
s mindig, amikor jót teszel,
mert visszajut, mert visszatér,
amit adsz, azt kapsz mindazért!

Életeken viszed tovább,
játszhatsz gonoszt és ostobát,
de jól vigyázz, visszakapod,
jobban jársz ha a jót adod.
Használd inkább a szívedet,
s szeress mindenkit, kit lehet.
Érzéseid vezessenek,
s engedd, hogy még szeressenek!
Mert minden jó visszatalál,
mert nincs halál, nincsen halál!

Aranyosi Ervin © 2017-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Aranyosi Ervin: Ha tudnád, hogy nincsen…

Azt mondod: – Nincs többé! – Jaj, mennyire tévedsz!
Azért mert nem látod, arcához nem érhetsz?
Fizikai teste eltűnt a világból,
de nem szűnt meg lelke, más síkon él, s máshol.
Örökké létezik, gyakran álmodsz róla,
a világmindenség egyik vándorlója.
Pont oda tért vissza, ahonnan te jöttél,
mikor egy életre szerződést kötöttél.

Mikor leszületünk, mindent elfelejtünk:
– Honnan, miért jöttünk, mit akar a lelkünk,
mit kell megtanulnunk, s átadnunk egymásnak?
Mikor leszületünk, lelkünkre már várnak!
Leszületünk, aztán megtanulunk félni,
s olyanok akarnak tanítani élni,
kik maguk sem tudják, miről szól az élet,
s egész életükben a haláltól félnek!

Pedig nincsen halál, mert örök a lelkünk,
csak anyagba lépünk, és szóval teremtünk.
Csak a tapasztalás a létnek a célja,
építőeleme, mint házaknak a tégla.
Építeni jöttünk tapasztalat-házat,
nehéz a tananyag és a lelkünk lázad.
Gyermekként nem tudást, csak hitrendszert kapunk,
s szívünk kontrollálja az aggályos agyunk.

Annyi jó van bennünk, amit el kell nyomnunk,
s akadnak olyanok, mit nem vesz be a gyomrunk.
Lelkünkben bántanak, konfliktusok érnek,
így lesznek bántásból ronda betegségek.
Szennyezzük a Földet, mérgezzük magunkat,
majd rettegve várjuk szörnyű halálunkat,
s közben elfogadjuk, amit bebeszélnek:
– Így kell ennek lenni, erről szól az élet!

De hát ez nem igaz, nem ez a valóság!
Mert, ha egyszer látnánk, győzhetne a jóság,
ha a szeretetünk végre dominálna,
ez a világ bizony, mennyországgá válna!
Talán nem is kéne akkor jönni-menni,
elég lenne lenni, s mindenkit szeretni!
Végre minden lélek megnyugvást találna,
és senki se hinne többé a halálban!

Aranyosi Ervin © 2017-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eső (avagy az élet körforgása)


Aranyosi Ervin: Eső
(avagy az élet körforgása)

Csepereg az eső,
ütemesen, lassan.
Millió esőcsepp,
földet ér, felpattan,
aztán megnyugodva
terül el az utcán,
némelyik gödörben,
másik homokbuckán.

Tudja, megérkezett,
sose tér már vissza,
hűs vízét a szomjas,
fáradt föld beissza,
magába öleli,
lassan befogadja,
rövid életének
örök végét adja…

Ez lenne hát minden
esőcsepp halála?
Ennyi volt az élet?
Nincsen benne hála?
Az eső csak esik,
lassan földre hullik,
soha nem juthat el
az életen túlig?

De hát a föld alatt
élet vize árad,
a föld kincsét oldja,
s itatni nem fárad.
Szomjas fák gyökerét,
mint anya táplálja,
esőcsepp életét
szívből meghálálja.

Mind-mind a növények
a víz által élnek.
Egész életükben
a haláltól félnek:
– Ezért szaporodnak,
hogy maradjon élő,
mert úgysincs mennyország,
nincs körforgás – félő!

Esőcseppek hullnak,
öngyilkosok lesznek?
Végtelen magasról
szörnyű mélybe vesznek.
Értelmetlen halál
várja őket, mégis,
fájó rítusukat
táplálja az ég is!

Ha a Nap akarja,
felszívja, mint párát,
szél szárítja testét,
s alkot felhőpárnát.
Mert a víznek is van
élő körforgása,
újjászületése,
jogos folytatása.

Bizony, sok esőcsepp
folyót, tavat táplál,
életet folytatni
jó oldalra átáll.
Talán nincs is más mód
méltó folytatásra?
Aki földre zuhan,
ne gondoljon másra?

Mindnek dolga akad,
hiszen okkal esnek!
Víz után szomjazók
táplálói lesznek,
Ők adnak életet
minden alvó magnak,
akik a víz nélkül
“halottak” maradnak.

Nos, ha belegondolsz,
pont ilyen az élet.
Születéstől fogva
várod földi véged.
S hiszed életednek
nincs is semmi haszna,
csupán a gyors halál
van így elhalasztva.

A félelem okán
nem tudsz szépen élni.
Egyet jól megtanulsz,
a haláltól félni.
Retteged a percet,
hogy földbe kerül tested,
s nem volt időd élni,
míg a véget lested.

Tehát több boldogság
jut egy esőcseppnek,
mint egy érző lénynek
kit emberként szeretnek?
Harcolsz félelmedben,
inkább, mint szeretnél,
mintha esőcseppként
te is földre esnél.

Tudod, az esőcsepp
élvezi az útját.
Maga mögött hagyja
értelmetlen múltját.
Talán az esőcsepp
odafentről látja,
hogy itt lent új élet,
s nem a halál várja.

Nem létezik halál,
körforgásban élünk.
Jövünk, aztán megyünk,
újra visszatérünk.
Hiszem, az utazást
kellene élveznünk,
örökre feledve
csúf halálfélelmünk.

Ennyi az üzenet:
– Legyél végre ember!
Béleld ki világod
érzőn, szeretettel.
Ne félj a haláltól,
tegyed csak a dolgod,
légy az utazástól
felhőtlenül boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresd azt, hogy miért jöttél!


Aranyosi Ervin: Keresd azt, hogy miért jöttél!

Ha a dolgod befejezted, tovább léphetsz innen.
A halál csak egy átjáró, s nem ér véget minden!
Csak, ha dolgod elvégezted, akkor nyílik zárja,
lelkedet a túloldalon másik világ várja.

Ha úgy látod, értelmetlen, s nem tanulsz belőle,
nem keresed életcélod, menekülsz előle!
Magad járod meg a poklot, mit elméd teremtett,
keresd meg a lelked útját, s tegyél végre rendet!

Félelmed és rettegésed, szépen élni gátol,
ha jobb létről álmodozol, eljön majd magától.
Ám a jólét nem a vagyon, drága, földi kincsek,
azok inkább rabbá tevő, béklyózó bilincsek.

Nem lenne jó előtte még szépen, tisztán élni?
Álmodozni, boldogulni és sohasem félni?
Szeretettel tenni végre, s élvezni a dolgod,
hadd legyen a lelked végre makulátlan, s boldog!

Nagyon sokan haldokolnak szomorúan, fájón,
nem találják a helyüket ezen a világon.
Találd meg a lét értelmét, más is azt kutatja,
csendesülj el, nézz magadba, s lelked megmutatja.

Keresd meg, hogy mi a célod, hogy miért is jöttél,
miért nem tett boldogabbá, mikor erőlködtél.
Fejezd ki a gondolatod, kutasd tehetséged,
keresd meg, hogy mi az, ami boldoggá tesz téged?

Aranyosi Ervin © 2017-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyen az élet…


Aranyosi Ervin: Legyen az élet…

Legyen az élet nagy kaland!
Ne ússz az árral szembe!
Ha szállsz – érzed – szíved szabad,
merülj a végtelenbe!

A zöld Föld meglásd felvidít,
derűje elvarázsol,
lassíts, csak tárd ki szárnyaid,
s meríts erőt a mából!

Légy ember, legyél önmagad,
álmodó, tiszta lélek!
Teremtsen jobbító szavad,
s gazdagítson az élet.

Ne bántson múlt, mely tovaszállt,
ne sírj tovább felette!
Ne várd a végzetes halált,
mely álmaid megette!

Tiéd a szabad akarat,
használd, s te tervezd sorsod!
Tedd boldogabbá önmagad,
hisz gondjaid megoldod.

Feledd tehát a gondokat,
légy önmagadra büszke!
Éld meg a szép világodat,
mely lelked tiszta tükre!

Aranyosi Ervin © 2017-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Addig megyek…

Aranyosi Ervin: Addig megyek…

Ahol a Föld az égig ér,
ahol egy szebb jövőt ígér,
akár odáig elmegyek,
hogy boldog és szabad legyek..
.
Mert ott talán van szeretet,
mit pénzen meg nem vehetek,
s nincs eltipró hatalom,
az igaz létet akarom.

Indulok hát, s addig megyek,
amíg kísérnek a hegyek,
amíg kerget a gondolat,
mely nem oldhat meg gondokat.

Amíg a csend rám nem talál,
amíg riaszt még bús halál,
amíg kerget a félelem…
Ameddig eljönnél velem!

Aranyosi Ervin © 2017-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit is jelent ma jónak lenni?


Aranyosi Ervin: Mit is jelent ma jónak lenni?

Mit is jelent ma jónak lenni?
Másoknak folyton megfelelni!
Beleférni a skatulyába,
boldogan járni iskolába?
Amit elvárnak, megtanulni?
Szemfényvesztéstől elvakulni?
Hinni, a nagyok mindent tudnak,
s a tudósok soha nem hazudnak.

Mit is jelent ma jónak lenni?
Csendben eltűnni és figyelni,
elbújni, mint a bolondgomba,
nem szólni bele a dolgokba,
Az életből tán számkivetve,
gúnyolni mást büszkén, nevetve.
Bántani azt, akit nem érthetsz,
kihez lélekkel fel sem érhetsz.

Mit is jelent ma jónak lenni?
Parancsszavakra menetelni,
önként beállni minden sorba,
– a megbecsülésen ne essen csorba!
Mások felett a pálcát törni,
mások fényében tündökölni,
utánozni a hideg Holdat,
elveszteni az önvalódat.

Mit is jelent ma jónak lenni?
Életed árán pénzt keresni.
Elvesztegetni az idődet,
s adni mindent, mit várnak tőled!
Géppé válni és nem szeretni,
nem is élni, csupán csak lenni!
Megvenni mindazt, amit mások,
amit kínálnak a reklámok.

Mit is jelent ma, jónak lenni?
gyermeked könyvből felnevelni.
Másolni azt, mit mások tesznek,
s hinni a dolgok jobbá lesznek.
Aztán csak félni a haláltól,
utálni azt, ki ellök magától.
Elromlani, ahogy a gépek,
mert megtalálnak a betegségek.

Mit is jelent ma, jónak lenni?
Vallásban hinni, mannát enni!
Keresni azt, hogy hol van az Isten,
s ha fáj az élet, hát biztos nincsen!
Pedig csak hited elvarázsolt,
hazugság mocsárra kastélyt tákolt.
Süllyedő iszonyban napjaid éled,
s nem veszed észre, az elméd téved.

Miért is akarsz te jónak lenni?
Élő halottként tönkremenni?
Eldobni magadtól száz színes álmod,
mert pont a jóságot nem találod.
Azt hiszed harcokról szól ez az élet?
A másoktól elvárt életet éled,
s elhiszed, az élet csak erről szólna?
S beleszólásod már sose volna?

Jó akarsz lenni, vagy boldog inkább?
Jövőd írásához használd a tintád!
Mindig van választás, vedd kézbe sorsod!
Kezdj saját életbe, s élvezd a dolgot!
Tedd magad boldoggá, légy végre ember,
másokat szolgálni, fényezni nem kell!
Keresd az utadat, tanulj szeretni!
Önmagadért akarj csak jónak lenni!

Aranyosi Ervin © 2017-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva