Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Talán másképpen kellene megélnem?


Aranyosi Ervin: Talán másképpen kellene megélnem?

Talán másképpen kellene megélnem,
s nem folyton szebb napot remélnem,
s azt adni másnak, mint egy kincset.
Csörgetni fájón a bilincset,
búskomorságba űzni annyi lelket,
s fájó nyomorról írni verset.

Talán másképpen kellene megélnem,
mert jót mutatni másoknak nem érdem,
szenvedni, félni, együtt haldokolni,
bizony, ma ez a kívánatos holmi,
kiszúrni látó szemeket,
kiket a fény még vezetett.

Talán másképpen kellene megélnem,
s bolond világom újra elmesélnem,
hogy te is értsd, hogy együtt fájok veled,
s halott világ a szabad képzelet!
Halott világ, melyben nem lelem dolgom,
és semmi másért, csak ezért morgolódom.

Talán másképpen kellene megélnem,
saját magamnak kellene zenélnem,
s magamról írva vérző sorokat,
hogy tudd, az én szívem is fáj sokat,
s ha téged is a mélybe lenyomnálak,
költője lennék a megvezetett mának.

Hiszem, hogy pont úgy kell a mát megélnem,
nem hagyva lábam, hogy utamról letérjen,
mert dolgom van, hiszen okkal születtem,
s akad, ki a jó magját meglátja bennem,
melyben a holnap még talán egy álom,
de én ma is, csak a reményt szolgálom!

Aranyosi Ervin © 2022-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadság utáni vágy


Aranyosi Ervin: Szabadság utáni vágy

Nem élhetek kalitkában,
nem viselné lelkem el,
hiszem, hogy egy szabad lélek
ennél többet érdemel!
Hazugsággal körbezárva,
fuldoklik az akarat,
engedjétek fennen szállni
lelkem, mint egy madarat!

Nem akarok haldokolni,
egy egész életen át,
ki akarom terem tolni,
fentről nézni a határt!
Dacolni a végtelennel,
megélni, aki vagyok!
Gúzsba kötve félelemmel
lelkem kihűl, nem ragyog!

Szeretnék a Nappal szállni,
vagy felhőkre ülni fel,
aki lennénk, azzá válni,
s látni azt, mi érdekel!
Együtt szállva zúgó széllel,
víg zászlókat bontva ki,
nem törődve száz veszéllyel,
igazamat mondva ki.

Szeretném a világ tükrét
megmutatni, tartani,
szeretném az igaz szónak,
tiszta hangját hallani.
És ha végre szabad lennénk,
mutathatnám az utat,
a szabadság nemcsak emlék,
mit az álmom megmutat.

Mindig pont úgy kéne élnem,
ahogyan szívem vezet,
rabsorsomat lecserélnem,
tiszta lélekkel lehet!
Az igazság vízét innám,
béke lenne énbennem,
szabadságomat kivívnám,
szépre kéne ébrednem.

Egyedül, vagy együtt kéne
lerázni a láncaim?
Nézz a lelked legmélyére,
hasonlók a vágyaink!
Ne éljünk hát kalitkában,
ne viseljük el tovább,
legyen helyünk a világban,
s éljünk meg minden csodát!

Aranyosi Ervin © 2021-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva