Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ragyogj naponta!


Aranyosi Ervin: Ragyogj naponta!

Ne legyen nap, amelyben nem ragyogtál,
kergesd a gond felhőit szerteszét!
Hiszen nincs szebb a belső, szép Napodnál,
melytől világod élő, s meseszép.

Keress okot, hisz számtalant találhatsz,
emelkedj fel, légy vidám és szabad!
Boldog lélekké csak önmagadtól válhatsz,
csak rajtad múlik, hogy jól érezd magad!

Ne engedd másnak, hogy válasszon helyetted,
döntésed súlyát csak te viseled.
Nem kell a másik gondját magadra venned,
mutass utat, s hadd menjenek veled.

Ragyogj tehát, és élvezd ki a létet,
legyél vidám, s tégy azzá másokat.
Ha zord borúd, napfényesre cseréled,
könnyebben érsz el rég vágyott álmokat!

Állj ki a fénybe, ne takarjon árnyék,
mosoly vizében fürdesd meg arcodat!
Képzeld csak el, hogy mennyi szépség vár még!
feledd a bút, s a fájó harcokat.

Gyújtogass gyertyát a szeretet tüzével,
s tápláld a lángját. áradjon csak a fény!
Szebbítsd a sorsot a lélek erejével,
hogy más is lássa, akad még remény!

Ragyogj naponta, ez lenne a dolgod,
fényből születtél és fénnyé leszel!
Szeretet magját lelked mélyén hordod,
csak rajtad múlik, milyen irányt veszel.

Frekvenciád emeld fel jó magasra,
nevetés, jókedv ebben majd segít,
ha elcsüggednél, gondolj csak a Napra,
és dobd el végleg a kétségeid!

Ne legyen nap, amelyben nem ragyogtál,
példád kövesse az egész világ!
Melegítsd fel, ne legyen megfagyott táj,
szépségeit meg engedd hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2018-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha mind szeretnénk!


Aranyosi Ervin: Ha mind szeretnénk!

Ha most befejeznéd a mindennapi harcod,
boldog győztes lennél, ki nem vall kudarcot!
Hisz, ki háborúzik győzhet, avagy veszthet,
ez ad a vállára egy súlyos keresztet!
Hiszed, hogy a siker az igazi célod,
hogy a kitartásod edzi meg acélod?
Örök dicsőség lesz végül a jutalmad,
s boldoggá tehet majd az elért hatalmad?

Ma mind, aki harcol, egyre többre vágyik,
s nem érti a létet a halálos ágyig.
Ott pedig megbánja minden háborúját,
ott láthatja viszont szeretetlen múltját.
Mi lenne, ha mindig szeretettel élnél,
dicsőséget inkább örömre cserélnél?
Bejárnád az utad, élveznéd a léted,
szeretet, jó érzés kísérné a lépted?

Ha mind megtalálnánk közösen a békét,
s nem rettegve várnánk csúfos világvégét,
hanem megmentenénk magunknak a Földet,
ha a szeretetre épít’nénk jövőnket,
akkor nem csak várnánk, mire szívünk vágyott,
életre keltenénk itt a mennyországot,
és a napok poklát örökre felednénk,
hisz, ha mind szeretnénk, már angyalok lennénk!

Aranyosi Ervin © 2018-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

hogyan juss a csúcsra
Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

Van, kit a kitartás felrepít a csúcsra,
s ha lekerül onnan, fel tud mászni újra,
mert tudja a módját, rájött a nyitjára,
s nem azért, mert erről van bizonyítványa.
Jóval inkább azért, mert a célja hajtja,
szívesen tesz érte, elérni akarja.
És amikor fentről nézi a világot,
büszke lesz magára, mennyi mindent látott!
Jó érzéssel telve, sokan visszamásznak,
s szeretet vezetve, segítenek másnak.
Az ilyen emberek igazán gazdagok,
és a társaikban kincseket hagynak ott.

S vannak olyanok, kik egymás hátán másznak,
másokon taposva, mindent leigáznak,
fentről pökhendien nézik le a többit,
mindazt, ki sikerért ugyanúgy vergődik.
Ám ők sem maradnak örökre a csúcson,
mert lesz, ki azért jön, hogy még feljebb jusson.
és a csúcsra törők egymást lökik mélybe,
mert csak így juthatnak a csúcs közelébe.
Harc így az életük, örök félelemmel,
nem tud megpihenni nyugtalan az ember.
Bizony, aki így él, végtelen magányos,
nem tartozik soha, senki táborához.

Rajtad áll a döntés, hogy juss fel a csúcsra?
Önzőn, magányosan, vagy másokat húzva?
Aki nem törődik mások életével,
az csak pillanatra, röpke percre ér fel,
aztán bús magánya zúgó mélybe húzza,
szívét szakadékban biztos összezúzza.
Ám aki társakkal, közösséggel ér fel,
az már kezdeni tud mást is életével.
Mert, ha segítettél, ott lesz majd a csapat,
a segítő kézre válasz mindig akad.
Összefogódzkodva erősebb az ember,
és bármit elérhet egy kis szeretettel!
Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem harc az élet

Nem harc az élet
Aranyosi Ervin: Nem harc az élet

Az életet megélni kell!
Az ember ezt felejti el:
– Nem háború a puszta lét,
a lélek élni szállt beléd!

A túlélés csak harc, vita,
mint mikor két szarvasbika,
egész csordáért harcba száll,
s a tét győzelem, vagy halál!

A túlélés, önvédelem,
amit az átkos félelem,
hazug hitrendszer támogat,
s megöl csodaszép álmokat.

Ha rájönnél, az nem te vagy,
nincs benne szív, csak hűvös agy,
a harc olcsó babért terem,
vagy díjat, mely élettelen.

Hol van az élet lényege?
A lélek Napja, kék ege?
A mennyország, amire vágysz,
amihez utat nem találsz!

Meg kell tagadnod önmagad,
legyőznöd harcban másokat,
amíg bírod, míg van erőd,
tetszelegsz a világ előtt.

És amíg vívod harcodat,
nem leled saját arcodat,
s amikor rájössz: – Nem te vagy!
minden öröm magadra hagy.

Az élethez más út vezet,
s ha rálelsz majd, már élvezed,
ha szíved, vágyad hajt tovább,
hogy megtapasztald a csodát!

Hogy mások közt otthonra lelj,
hogy miértekre megfelelj,
megértsd a létnek lényegét,
amit “túlélő” meg nem ért!

Mert tiszta szívek várnak már,
a szeretet, mi rád talál,
s mit eldugsz a harc idején,
az ott van szép szíved helyén.

Mert ott a kincs: a SZERETET!
Minden, ami egy teveled,
ott lelheted meg önmagad,
ez által lehetsz csak szabad!

Keresd a lét szebbik felét,
hidd el, akkor tárul eléd,
ha lelked mélyén megleled,
ha önmagad is szereted!

Építs világot, új csodát,
leld meg a lélek otthonát,
s taníts elveszett lelkeket,
hogyan kell élni életet!

Aranyosi Ervin © 2016-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem kell a háború!

bekegalamb
Aranyosi Ervin: Nem kell a háború!

Nem kell a háború, nem kell a világnak!
Azok harcoltatnak, akik többre vágynak!
Kik életek árán, kincseket szereznek,
ám nem tagjai a harcoló seregnek.

Mást küldenek hadba, ki a csatatérre,
mindegy sárga bőrű, néger, vagy fehér-e,
Nem számít családja, értelme, vagy kora,
az sem, hogy szegény-e, vagy jól megy a sora?

Csupán annyi számít, hogy “védje hazáját”!
Engedelmeskedjen, s fogja be a száját!
Lényeg, hogy a drága lőszert elhasználja,
s a golyót felfogja? Ezt várja “hazája”?

Nem kell a háború, hidd el nekem, nem kell!
Naponta háborút visel minden ember.
Van ki a létért küzd, van, ki többre vágyna,
ezért mások hátán a csúcsokra hágna!

Ám a háborúban aki részt vesz sérül,
nehezen mond le az EGO köntöséről,
mert a siker némi örömet is okoz,
ha ízére rákapsz, új vágyakat fokoz.

Harcolsz mások ellen, még többre vágysz ennél,
átalakul lényed, mintha nem te lennél.
Hiányzik az élet mozgató rugója,
amiért egykoron elhozott a gólya.

Nem egymás ellen kell megharcolva élni!
Ezt a gondolatot le kéne cserélni!
Mert hát boldogulni született az ember,
megtöltve életét hittel, szeretettel.

Azért születtünk, hogy egymást támogassuk,
s mások tiszta lelkét meg-meglátogassuk.
Örömöt szerezzünk, sok-sok vidámságot,
– szeretettel élni – nincsen erre más ok!

Ne végy hát kezedbe fegyvert, ami ölhet,
ne legyen lakásod laktanya, vagy körlet,
vedd az embereket végre ember számba,
hozzuk el a békét kies kis hazámba!

Nem kell a háború! Nagyon kell a béke!
Harcnak, küzdelemnek legyen végre vége!
Tanuljunk meg szépen csak egymásért élni,
ne is kelljen többé senkinek se félni!

Aranyosi Ervin © 2015-10-17.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szebb jövőt mutass!

ovisuli
Aranyosi Ervin: Szebb jövőt mutass!

Ne tanítsd rosszra gyermeked, ne készítsd szörnyű harcra!
A világunk még szebb lehet, van kedvesebbik arca!
Nem kegyetlen, s nem szívtelen, sosem szívná a véred!
Nem érdek hajtja szüntelen, s nem kínzó bal-ítélet.

Legyen világunk kedvesebb, gyermekünk tegye azzá!
Ébredj, s kérlek a hazugot, változtasd te igazzá!
Szolgád legyen a képzelet, hadd építsen, – s ne ártson!
Add ezt tovább, hogy gyermeked, egy szebb jövőbe lásson!

Aranyosi Ervin © 2015-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Fotó: Ovisuli

By

Aranyosi Ervin: Valóban harc az élet?

Mindig csak harcolsz, s mondod: – Ez az élet!
Mindig csak küzdesz, hogy céljaid elérd!
Nem értesz semmit, csak Istenedet féled,
csak rohansz vakon, oktalan holnapért!

Le kell hát győznöd az egész világot,
s csodálkozol, hogy egyedül maradsz?
Magad mögött hagyod a boldogságot,
ebből is látod, mily gyorsan haladsz!

Tiéd lesz minden, mire lelked vágyott?
Elérhetsz bármit, amit csak akarsz?
Lábbal tiporsz száz érzést, színes álmot,
s nem marad másod, csupán csak a harc.

A napjaid is versengésről szólnak,
csukott szemed szépet nem lát soha.
A vetélytársak néha félre tolnak,
ilyenkor úgy érzed a lét mostoha!

Halott világ ez, értelmetlen élet,
és fénylő kincs, boldoggá nem tehet!
Kihűl a szív, mely néma, nem beszélhet,
melyet nem fűt át az érző szeretet.

Mire vágysz hát, magára csak a harcra,
nincs oly siker, mi boldoggá tehet!
Csak irigységet festhetsz néhány arcra,
miben később már örömöd sem leled.

Ha értelmét megtalálnád a létnek,
vagy hagynád csak, hogy az találjon rád,
nem éreznéd többé magad cselédnek,
megtapasztalnád a lét szebb oldalát.

Képessé válnál őszintén szeretni,
meglelnéd végre Önmagad, ki vagy!
Az élet célja nem több, hidd el, ennyi:
mást élni hagyni, s majd más is élni hagy.

Ha rájönnél, hogy ki vagy valójában,
ha megismernéd belső lényedet,
elmerengnél a bűvös félhomályban,
s rájönnél téged, mennyei fény vezet!

Aranyosi Ervin © 2014-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A folyó

Aranyosi Ervin: A folyó

Aranyosi Ervin: A folyó

A folyó nem vitatkozik,
csobogva fut, szalad tovább!
Nem állja útját sziklatömb,
nem kényszeríti puszta gát.

Vitára, harcra nincs oka,
kitér, átfolyik,  megkerül,
habjai között él hite:
tudja, hogy bármi sikerül!

Mert hajtja útján a remény,
Kitűzött célja, a mágnese!
Hisz magában, s nem kérdezi,
– hogy eljut-e, hogy képes-e?

Nem küzd, és nem is adja fel,
tudja, a harc, az nem segít!
Nem akar győzni más felett,
“legyűrni ellenségeit”.

Inkább éli az életét,
játékosan szalad tovább,
végig simítva partjait.
megélve annyi szép csodát.

S az út végén, ha visszanéz,
emléke játékos kaland.
Megannyi emlék-csobbanás,
amerre folyva elhaladt.

S nem kérdezi megérte-e,
megbánni semmit nincs oka!
Tengernyi célja várja már,
s boldogan érkezik oda…

Aranyosi Ervin © 2014-08-24.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Földi mennyország

Aranyosi Ervin: Földi mennyország

Ha lelkedben gyermek maradsz,
s megéled minden percedet.
Nem csábít küzdés és a harc,
s vezérlő elved: szeretet!
Akkor bizony nem rontod el!
Vonzod magadhoz a csodát!
Lelked itt lent is mennyre lel,
s boldog leszel, mint odaát!

By

Aranyosi Ervin: Nézz Önmagadba!


Bolond, ki lelkét veszni hagyja,
s kirekeszti az életet.
Magába néz és jéggé fagyva
retteg a fénytől. Nem nevet!
Fájdalmakkal, ha szembenézel,
félelmed néz csak vissza rád,
megrettensz attól, amit érzel,
mi lenne, ha kimondanád?
Mi lenne, hogyha szembeszállnál?
– Mi ellen vívod harcodat?
S néha a tükör elé állnál,
s szeretve néznéd arcodat?
Tudod-e magad úgy szeretni,
ahogy szeretnél másokat?
Amíg ezt nem tudod megtenni,
tudod, a szíved fáj sokat.
Lelkedben él egy apró gyermek,
törékeny, árva, elveszett.
Kit nem nevelnek, nem szeretnek,
s nem érti még az életet.