Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…


Aranyosi Ervin: Elszáll a zord idő…

Elszáll a zord idő felettünk,
lába nyomát megőrzi arcunk.
De vajon tőle jobbá lettünk?
Értelmes célt szolgált a harcunk?

A küzdelemnek volt értelme?
Igazol gazdagság, siker?
Agyalt az ész, a bűvös elme,
s meneteltünk, hisz menni kell!

Túlélni, ez lenne a célunk?
Utódnak adni életet?
Csatáink végén elalélunk,
s várjuk a végső, szép telet!

Aztán majd próbálkozzon más is,
hogyan lehetne szebb világ?
Ám ma minden válasz banális,
kérdés teremthet szebb vitát?

Ha minden csak nélkülünk zajlik,
ha rólunk mások döntenek.
Az életünk csak eliramlik,
s nem jönnek nyarak, csak telek.

Robotként élve életünket,
a lelkünk kiszolgáltatott.
Ketrecbe zártuk szép lelkünket,
s úgy élünk, mint az állatok.

Más mondja meg, hogyan kell élnünk,
s terelgetnek jó pásztorok.
Mutatják mért, s mitől kell félnünk,
s erre a lényünk rászokott.

Magunktól tán már nem is tudjuk,
mi lenne végül jó nekünk.
Szokott kis köreinket futjuk,
és kalitkánkban szenvedünk.

De hiába nyitott az ajtónk,
mert kirepülni nem tudunk.
Hitünk maga a végrehajtónk,
s ezért hát többre nem jutunk.

Nem kell őrizni! Rút szabályok
bilincselik a lelkeket,
s szemünk vakítja hazug hályog,
átnézni rajta nem lehet.

Az embereknek nagy csoportja
hiszi, hogy így kell lennie.
A rabláncát még büszkén hordja,
nem volt és nem lesz semmije.

Egy egész élet elszállt felette,
s alig volt boldog pár napot.
Rabszolgák bús kenyerét ette,
s beérte azzal, mit kapott.

Hát ennyi lenne csak az élet?
Munka, betegség és halál.
Hát erre születik a lélek?
Értelmet ebben hogy talál?

Születni, lenni és meghalni,
csak ennyi lenne? Nem hiszem!
De minden kincsemet uralni
nem tudom. El sem viszem!

Elszáll időnk és mit tanultunk,
volt értelme, hogy itt vagyunk?
Vagy csak a végtelenbe hulltunk,
s maradandót nem is hagyunk.

Elszáll a zord idő felettünk,
s mit tennünk kellett, megmaradt.
Keveset éltünk és szerettünk,
s azt hittünk, a lelkünk szabad!

Aranyosi Ervin © 2019-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Szép nyomokat hagyni


Aranyosi Ervin: Szép nyomokat hagyni

Üres kézzel jövünk erre a világra,
s itt aztán szert teszünk birtoklási vágyra.
Mindenből akarunk sajátot magunknak,
ez adja alapját sok kapcsolatunknak.

Ember és ember közt a rangsort az adja,
kinek a vagyona másét meghaladja,
az különb másoknál, s egyre többet ér el,
s gyakran rendelkezik mások életével.

Sokan úgy gondolják, csupán egyszer élünk,
s ha ebben a létben elveszünk, mert félünk,
ha tárgyakat gyűjtünk boldogságra vágyva,
úgy tehetünk szert csak mesés gazdagságra.

Tényleg, birtoklásról szólna csak az élet?
Hogy a Föld, a tenger, vagy a Hold kié lett?
Vagy, hogy mit vagy képes munkáddal szerezni?
Ettől válhatsz többé, s tudsz gazdaggá lenni?

Amíg így gondoljuk, a világ porfészek,
ahol nem illenek egymáshoz a részek.
Kimarad a lényeg, az élet értelme,
míg sikerre vágyva harcol csak az elme.

Vajon a reklámok mért érzésre hatnak?
A sok hazugságot mért érzed magadnak?
Miért kell harcolni, háborúzni folyton,
miközben az érzést önmagamba fojtom?

Pedig, ha figyelnénk az érzéseinket,
nem hagyna a lelkünk önmagunkra minket.
Nem csapongna elménk, értené a létet,
könnyebben találnánk napjainkban szépet.

Hagynunk kéne magunk gyakran elmélázni,
gondolkodó helyett, érző lénnyé válni!
Figyelni az érzés jó útmutatását,
tapasztalva annak minden szép hatását.

Lassítanunk kéne, néha meg-megállni,
magunkra figyelve gazdagabbá válni,
átlátni az élet millió csodáját,
óvni, megcsodálni a létezés báját.

Szeretettel nézni kicsire és nagyra,
s vágyni, hogy világunk élőn megmaradna,
s nem harcról és pénzről szólna csak az élet,
élményektől lenne gazdagabb a lélek.

Ha már egyek vagyunk, együtt érezhetnénk,
lelkünk összekötné sok-sok közös emlék,
melynek része lenne, mindaz ami élő,
s csodáról mesélne minden elbeszélő.

Szeretettel kéne néznünk a világra,
szemünket lehunyva, szívünket kitárva!
Együtt tapasztalva az isteni rendet,
amit a jó Isten nekünk megteremtett.

Furcsa, hogy a versem csak azt ismételi,
ne a kezed legyen, lelked legyen teli!
Tele érzésekkel, álomszép világgal,
jobbító erővel, jót teremtő vággyal.

Ennek van értelme, élni így érdemes,
és nem csak azért, mert az ilyen cél nemes,
hanem azért is mert erről szól az élet,
és mert szerzett dolog nem boldogít téged.

Üres kézzel jövünk, szép életre vágyunk,
legyen szeretettől boldog a világunk.
Ezt kell hát tanulnunk, szeretni és adni,
a mások lelkében szép nyomokat hagyni.

Aranyosi Ervin © 2019-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!


Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
rajtad a harag többé már nem segít!
Engedd el, dobd el! Elmúlt, végre már!
Szárnyalj az égben, mint szabad madár!
Tervezz hát mától egy méltóbb holnapot,
amire vágysz ma, azt holnap megkapod!
Lebegjen cél mindig szemed előtt,
repítsen vágy, hogy elérd a hegytetőt!

Ne cipeld tovább lehúzó terheid,
haragod, dühöd, – az rajtad nem segít!
Ne cipeld tovább, dobd már végre el,
szabadulj meg, s szíved békére lel!
Magadba nézve, csak légy mindig veled,
élvezd lelkedben a zajló életet!
Lásd meg a szépet, örülj, és éld a jót,
képzelt vitorla repítse a hajód!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
dobd el a harcod rossz fegyvereit!
Az élet nem harc, nem kínzó háború,
nincs csatatér, nem borul rád ború!
Az erőszak nem jó hajtó erő,
a fájdalom, attól csak egyre nő!
A szeretet segít, s ha hiszel, az Isten!
Ne háborúzz, hagyd inkább, hogy segítsen!

Ne cipeld hát a terheid tovább,
pihenj csak meg és úgy várd a csodát!
Ne bánts senkit, téged se bántsanak,
s kerüld a harcot, bele ne rántsanak!
Terheid helyét a béke vegye át,
magadban kezdjen szépülni a világ,
s a külvilág követni fogja majd,
csak butaság, ami harcolni hajt!

Ne cipeld tovább, tedd le a terheket,
súly alatt élni, boldogan nem lehet!
Nem másokért kell megfelelni ma,
magadról szóljon magadban az ima!
Szeresd magad és embertársaid,
a hit, remény, már rég benned lakik!
Ha értenéd, csupán szeretni kell,
a mánál sokkal szebb holnap jönne el!

Aranyosi Ervin © 2018-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lala, a mosolyvarázsló

Fotó: Boncsér Orsolya

Aranyosi Ervin: Lala, a mosolyvarázsló
(a bohócdoktornak tisztelettel)

Lala mindig mosolyt varázsol,
felvidít fáradt arcokat.
Hitet meríthetsz mosolyából,
s könnyebben vívod harcodat.

Gyógyszer helyett a szívét adja,
ha kell mesél, vagy énekel,
tiéd lesz szíve kis darabja,
s világod újra érdekel.

Hitet ad, hogy nem adhatod fel,
hogy visszavár a szép világ.
Nem fáj úgy, bár nem altatott el,
de mindjárt jobb így nézni rád!

Mert nem félsz úgy a holnapodtól,
bearanyozza a jelent,
bizony sok medicinát pótol,
hisz a remény mindent jelent!

Élhető létet, boldogságot,
egy hívó szót: – Vár a világ!
Ha elhiszed, magad is látod,
hogy mosolyt tudott rakni rád!

Aranyosi Ervin © 2018-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazug szó


Aranyosi Ervin: Hazug szó

Elszállt a szó, s nyomot hagyott.
Lelkembe mart, s az már halott…
Már védekezni sem bírok,
nem hull a könnyem, nem sírok.
Nem vártam azt, hogy így legyen,
nincsen ellene védelem?
Szívem kitépve nem dobog,
ismeretlen, halott dolog.
Váratlan volt és dicstelen,
valami történt itt velem,
lelkem egyszer csak megfagyott,
s az élet elszállt, itt hagyott…

De álljon meg a gyászmenet!
Csak egy hazug szó szúrt szemet,
s én nem hagyhatom, nem lehet,
hogy porrá zúzza lelkemet!
Álljunk csak meg, lelkem szabad,
elengedem hazug szavad!
Vigye az ár, szél fújja el,
a lelkem többet érdemel!
Miért mérgezném önmagam?
Jöjjön rá gyógyír, hogyha van!
Távozz tőlem rút jövevény,
hadd töltse lelkem be a fény!

Hadd töltse be a szeretet!
Széttépem olcsó leveled!
Nem hagyom többé hatni rám,
kitörlöm könnyen és simán.
Nem fog rajtam hazug szavad,
mellyel lejárattad magad!
Ma már én látok rajtad át:
– Ördögöt ölel a világ!
De nem harcolok ellened,
téged legyőzni nem lehet!
Nincs hozzá méltó eszközöm,
üzelmeidhez nincs közöm!

Ha tiszta szívvel élek én,
nincsen oly szó a féltekén,
mely megbántva szívembe mar,
s én ne védhetném ki hamar.
Páncél az igazam legyen,
sértéstől mentessé tegyen,
s lám bennem most már béke van,
s megint csak jól érzem magam!
S tudom, a bántás visszaüt,
oly sok tükör van mindenütt.
A hazug szó is visszatér,
és visszavág az igazért.

Ezért hát nem is bántalak.
szálljon reád hazug szavad!
Mérgezze önző lelkedet,
bántson csak lelkiismeret!
Nem kapsz már több energiát,
nem is fogok gondolni rád!
Nem bántalak, hisz gyenge vagy,
és elárultad önmagad!
Mondd csak, ettől mi jót remélsz?
Hazug világod, melyben élsz!
Már csak sajnállak, rossz lehet,
nem tudod mi a szeretet…

Aranyosi Ervin © 2018-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!?

Melyik az igazság?

Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!?

Van nekem egy saját, külön igazságom,
és mindenki másét, könnyen lesajnálom!
Hisz az enyém stabil, s megingathatatlan,
s mindenki másénál jobb, s vitathatatlan.

Én az igazamért ki akarok állni,
nem hagyom más által szanaszét cincálni!
Meg kell azt védenem mindig, mindenáron,
mivel az az enyém, az én igazságom!

Nem ismerhetem el másnak az igazát,
játszom inkább tudóst, könnyedét, vagy lazát!
Sosem ismerem el, hogy néha tévedek,
hiszen a vitában én nem veszíthetek!

Nem is fogadom el a másik igazát,
mit az én igazam könnyen fogalmaz át!
Van jó hitrendszerem, amit megtanultam,
s bármit is mondanék, igazol a múltam.

Anyámtól, apámtól kaptam én egykoron,
s ebben erősített pár közeli rokon.
Csak az az igazság, amit nekem mondtak,
meg az iskolában, amit tanítottak!

Most is fejlesztgetik az én igazamat,
média látja el hírekkel házamat.
Amit tőlük tudok, pont aszerint élek,
engem nem vezérel ebben semmi érdek!

Igazamért ezért bátran szembe szállok,
másokkal versengek, ha kell ledarálok,
de azt nem engedem, hogy tőlem elvegyék,
hogy az igazamat, hazugsággá tegyék.

Igaz, az igazam gyakran átformálom,
mindegyik média egyként a barátom.
Változik igazam, de az enyém marad,
csak ahogy “tanulok”, csak aszerint halad.

Ezért aztán nekem mindig igazam van,
csak mások hazudnak minden pillanatban,
s látom, harc az élet, s egy dolgom van győzni,
saját igazammal mást mind megelőzni!
-_-_-_-_-_-

Ha ezt a kis verset eddig elolvastad,
a gondolatait ne tartsd meg magadnak,
inkább értékeld át, gondold szépen végig,
vajon az emberek igazukat védik?

Ezen a világon annyi igazság van,
és mindenki bízik saját igazában!
De vajon tudjuk-e igazán mit védünk?
Létező világban, vagy álmokban élünk?

Valóban érdemes folyton vitatkozni?
Kapcsolatainkat szóval besározni?
Hitrendszer szűrőjén folyton átengedni,
másokba taposva, bántva veszekedni?

Mi is az igazság? Csupán egy nézőpont,
ahogy a világod hiteden át látod.
Ha rossz a szemüveg, homályos a képlet,
ezért bántjuk egymást, s ezért harc az élet!

Aranyosi Ervin © 2018-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ragyogj naponta!


Aranyosi Ervin: Ragyogj naponta!

Ne legyen nap, amelyben nem ragyogtál,
kergesd a gond felhőit szerteszét!
Hiszen nincs szebb a belső, szép Napodnál,
melytől világod élő, s meseszép.

Keress okot, hisz számtalant találhatsz,
emelkedj fel, légy vidám és szabad!
Boldog lélekké csak önmagadtól válhatsz,
csak rajtad múlik, hogy jól érezd magad!

Ne engedd másnak, hogy válasszon helyetted,
döntésed súlyát csak te viseled.
Nem kell a másik gondját magadra venned,
mutass utat, s hadd menjenek veled.

Ragyogj tehát, és élvezd ki a létet,
legyél vidám, s tégy azzá másokat.
Ha zord borúd, napfényesre cseréled,
könnyebben érsz el rég vágyott álmokat!

Állj ki a fénybe, ne takarjon árnyék,
mosoly vizében fürdesd meg arcodat!
Képzeld csak el, hogy mennyi szépség vár még!
feledd a bút, s a fájó harcokat.

Gyújtogass gyertyát a szeretet tüzével,
s tápláld a lángját. áradjon csak a fény!
Szebbítsd a sorsot a lélek erejével,
hogy más is lássa, akad még remény!

Ragyogj naponta, ez lenne a dolgod,
fényből születtél és fénnyé leszel!
Szeretet magját lelked mélyén hordod,
csak rajtad múlik, milyen irányt veszel.

Frekvenciád emeld fel jó magasra,
nevetés, jókedv ebben majd segít,
ha elcsüggednél, gondolj csak a Napra,
és dobd el végleg a kétségeid!

Ne legyen nap, amelyben nem ragyogtál,
példád kövesse az egész világ!
Melegítsd fel, ne legyen megfagyott táj,
szépségeit meg engedd hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2018-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha mind szeretnénk!


Aranyosi Ervin: Ha mind szeretnénk!

Ha most befejeznéd a mindennapi harcod,
boldog győztes lennél, ki nem vall kudarcot!
Hisz, ki háborúzik győzhet, avagy veszthet,
ez ad a vállára egy súlyos keresztet!
Hiszed, hogy a siker az igazi célod,
hogy a kitartásod edzi meg acélod?
Örök dicsőség lesz végül a jutalmad,
s boldoggá tehet majd az elért hatalmad?

Ma mind, aki harcol, egyre többre vágyik,
s nem érti a létet a halálos ágyig.
Ott pedig megbánja minden háborúját,
ott láthatja viszont szeretetlen múltját.
Mi lenne, ha mindig szeretettel élnél,
dicsőséget inkább örömre cserélnél?
Bejárnád az utad, élveznéd a léted,
szeretet, jó érzés kísérné a lépted?

Ha mind megtalálnánk közösen a békét,
s nem rettegve várnánk csúfos világvégét,
hanem megmentenénk magunknak a Földet,
ha a szeretetre épít’nénk jövőnket,
akkor nem csak várnánk, mire szívünk vágyott,
életre keltenénk itt a mennyországot,
és a napok poklát örökre felednénk,
hisz, ha mind szeretnénk, már angyalok lennénk!

Aranyosi Ervin © 2018-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

hogyan juss a csúcsra
Aranyosi Ervin: Hogyan juss a csúcsra?

Van, kit a kitartás felrepít a csúcsra,
s ha lekerül onnan, fel tud mászni újra,
mert tudja a módját, rájött a nyitjára,
s nem azért, mert erről van bizonyítványa.
Jóval inkább azért, mert a célja hajtja,
szívesen tesz érte, elérni akarja.
És amikor fentről nézi a világot,
büszke lesz magára, mennyi mindent látott!
Jó érzéssel telve, sokan visszamásznak,
s szeretet vezetve, segítenek másnak.
Az ilyen emberek igazán gazdagok,
és a társaikban kincseket hagynak ott.

S vannak olyanok, kik egymás hátán másznak,
másokon taposva, mindent leigáznak,
fentről pökhendien nézik le a többit,
mindazt, ki sikerért ugyanúgy vergődik.
Ám ők sem maradnak örökre a csúcson,
mert lesz, ki azért jön, hogy még feljebb jusson.
és a csúcsra törők egymást lökik mélybe,
mert csak így juthatnak a csúcs közelébe.
Harc így az életük, örök félelemmel,
nem tud megpihenni nyugtalan az ember.
Bizony, aki így él, végtelen magányos,
nem tartozik soha, senki táborához.

Rajtad áll a döntés, hogy juss fel a csúcsra?
Önzőn, magányosan, vagy másokat húzva?
Aki nem törődik mások életével,
az csak pillanatra, röpke percre ér fel,
aztán bús magánya zúgó mélybe húzza,
szívét szakadékban biztos összezúzza.
Ám aki társakkal, közösséggel ér fel,
az már kezdeni tud mást is életével.
Mert, ha segítettél, ott lesz majd a csapat,
a segítő kézre válasz mindig akad.
Összefogódzkodva erősebb az ember,
és bármit elérhet egy kis szeretettel!
Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem harc az élet

Nem harc az élet
Aranyosi Ervin: Nem harc az élet

Az életet megélni kell!
Az ember ezt felejti el:
– Nem háború a puszta lét,
a lélek élni szállt beléd!

A túlélés csak harc, vita,
mint mikor két szarvasbika,
egész csordáért harcba száll,
s a tét győzelem, vagy halál!

A túlélés, önvédelem,
amit az átkos félelem,
hazug hitrendszer támogat,
s megöl csodaszép álmokat.

Ha rájönnél, az nem te vagy,
nincs benne szív, csak hűvös agy,
a harc olcsó babért terem,
vagy díjat, mely élettelen.

Hol van az élet lényege?
A lélek Napja, kék ege?
A mennyország, amire vágysz,
amihez utat nem találsz!

Meg kell tagadnod önmagad,
legyőznöd harcban másokat,
amíg bírod, míg van erőd,
tetszelegsz a világ előtt.

És amíg vívod harcodat,
nem leled saját arcodat,
s amikor rájössz: – Nem te vagy!
minden öröm magadra hagy.

Az élethez más út vezet,
s ha rálelsz majd, már élvezed,
ha szíved, vágyad hajt tovább,
hogy megtapasztald a csodát!

Hogy mások közt otthonra lelj,
hogy miértekre megfelelj,
megértsd a létnek lényegét,
amit “túlélő” meg nem ért!

Mert tiszta szívek várnak már,
a szeretet, mi rád talál,
s mit eldugsz a harc idején,
az ott van szép szíved helyén.

Mert ott a kincs: a SZERETET!
Minden, ami egy teveled,
ott lelheted meg önmagad,
ez által lehetsz csak szabad!

Keresd a lét szebbik felét,
hidd el, akkor tárul eléd,
ha lelked mélyén megleled,
ha önmagad is szereted!

Építs világot, új csodát,
leld meg a lélek otthonát,
s taníts elveszett lelkeket,
hogyan kell élni életet!

Aranyosi Ervin © 2016-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva