Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Földi pokol


Aranyosi Ervin: Földi pokol

Létezik az ördög?
Úgy hívják, hogy ember!
Isten ruházta fel
sötét értelemmel.
Hagyta, hadd legyen rossz,
– az is tapasztalás –
ha az ember másnak,
s magának gödröt ás.

Csábította bizony a pénz,
a nagy vagyon,
a fényűző élet,
az erős hatalom.
Csak azt nem figyelte
meg a szegény pára,
hogy a vágyainak
túl nagy lesz az ára.

Az ördögöt bizony
az ember alkotta,
s vele a társait
mind sakkban tartotta.
Aki ellenkezett
a pokolra került,
máson uralkodni,
így könnyen sikerült.

Félelem rablánca
gúzsba köt sok lelket,
kik haláltól félve,
pokoltól rettegnek.
Nem marad idejük
boldogulni, élni!
Mást is riogatnak,
hogy kitől kell félni.

Bennük él az ördög,
mivel ők táplálják,
s hirdetik, hogy ők bíz’
az Istent szolgálják.
Hozzá imádkoznak,
hiszen őt is félik,
és a másképp látót,
rögtön elítélik.

Ha te is ilyen vagy,
akármilyen okból,
nem tudlak kihúzni
a saját poklodból.
Onnan kilábalni
csak te lehetsz képes,
te tudod számodra
mikor esedékes.

Ragaszkodhatsz persze
saját ördögödhöz,
hited erős bilincs,
oda köt a röghöz.
Ezért nem szárnyalhat
sosem képzeleted,
s hiszed, “ezt a sorsot
írták egykor neked”.

Csak súgom, a sorsod
saját magad írod,
hitrendszer a tintád,
s álmod a papírod.
Ám ha semmi újat
nem vagy írni képes,
akkor szabadságod
már igen kétséges!

Akkor a lelkedben
ott lakik az ördög,
s fájó napjaidat
árnyékában töltöd,
s nem kell külön pokol,
hisz belülről éget,
s így várod a reád
rég kiosztott véget.

Persze tudom, ezt te
nem fogod hallani,
ezt még magadnak sem
mered bevallani,
mert félsz, összeomlik
megszokott világod,
ha az ördögödet
szemtől szembe látod.

Lelkiismereted bánt
és kínoz téged,
de a színjátéknak
mégsem vethetsz véget.
Nem hiszed, hogy tetted
visszaszáll fejedre,
inkább a sorsodat
okolgatod egyre.

Hiszel az ördögben,
s vele istenedben?
A kétség madara
e két szárnyon reppen.
Ám az Istenünkkel
akkor leszünk együtt,
ha az ördögünket
végre elengedjük…

Aranyosi Ervin © 2018-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mai költészet

Aranyosi Ervin: Mai költészet
(hozzászólva Tóth Enikő: Mi is ma az irodalom? című verséhez)

Vers helyett csak rövid sorok,
szanaszét tört gondolatok.
Szerencsétlen próza, beszéd,
verssoroknak tördelve szét.

S azt, ki verset ír javából,
elüldözik a világból.
Hiába a rímje, sója,
száz szerelmes olvasója!

Mert a hatalom irányít,
ma már írhat bárki, bármit,
ami butít, vakít, gátol,
mit a jó ellök magától.

Mert ki pénzt, hatalmat kerget,
tehetséget nem ismernek,
sőt kiirtják, eltapossák,
föld színéről mind lemossák.

Mert hatalmon úgy tud lenni,
félős világot vezetni,
hogyha erős, hogyha gazdag,
mikor félelem igazgat!

Celebbé válik a világ,
s kihalsz, hogyha nem írsz lilát,
ha az ősök nyomdokában
próbálsz élni e hazában.

Nyugodjál meg költőtársam,
van még szépség a világban!
Tarts ki, s írjad szép verseid,
magyar nyelved, hited szerint!

Aranyosi Ervin © 2017-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva


By

Aranyosi Ervin: Addig megyek…

Aranyosi Ervin: Addig megyek…

Ahol a Föld az égig ér,
ahol egy szebb jövőt ígér,
akár odáig elmegyek,
hogy boldog és szabad legyek..
.
Mert ott talán van szeretet,
mit pénzen meg nem vehetek,
s nincs eltipró hatalom,
az igaz létet akarom.

Indulok hát, s addig megyek,
amíg kísérnek a hegyek,
amíg kerget a gondolat,
mely nem oldhat meg gondokat.

Amíg a csend rám nem talál,
amíg riaszt még bús halál,
amíg kerget a félelem…
Ameddig eljönnél velem!

Aranyosi Ervin © 2017-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tél a mában

tél a mában
Aranyosi Ervin: Tél a mában

Odakint most a tél az úr,
a szorítása nem lazul,
fagyos kezében tart vadul,
sokan megfagynak lent, alul!
Jaj annak, aki hontalan,
s hazájában dologtalan,
mert nincs lakása, nincs hite.
Kit elhagyott az istene.

Ám van, ki dőzsöl, sorsot ír,
kezében ott a toll, s papír,
törvényt hoz, bontja szárnyait,
valóra váltja álmait.
Kezében óriás pénzhalom,
övé a jog, a hatalom.
De mi a pénz? Halom papír,
mit bank teremt, s papírra ír!

Valójában értéktelen,
s hozzá tapad a félelem.
És vajon mi a hatalom?
Erőszak, véres “akarom”!
Ott, bíz’ állam nem létezik,
ahol a nép még éhezik!
Az állam szolga, semmi más,
sem istenség, sem entitás!

Államhoz bűn sosem tapad,
szolgál, hogy jól érezd magad!
Te érted van, a nemzetért!
S nem, hogy szolgáljon pár vezért!
Ami most van, az tékozol!
S amíg Te döntést nem hozol,
két kézzel szórja pénzedet,
s erről nem is beszél veled.

Népednek kincse szerte szét,
megosztás van, hazug beszéd!
Bankban a pénz tornyokban áll,
s a népre vár a fagyhalál!
Odakint, bíz’, a tél az úr,
rajtad áll, meddig vagy alul,
hazádban élve, hontalan.
Meddig maradsz boldogtalan?

Aranyosi Ervin © 2016-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember

fény és sötét ura az ember
Aranyosi Ervin: Fény és sötét ura az ember

Ha majd belefáradsz, az legyél, ki nem vagy.
Mikor belső lényed, kizökkenni nem hagy.
Mikor minden perced élvezetté válik.
Ha lelked meg tisztul, s nem rettegsz halálig,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a szeretetnek útját megtalálod.
Ha nem más hatalom céljait szolgálod.
Társakért teremtesz, kik körötted élnek,
s nyugtatod a lelkét azoknak, kik félnek,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a megértésnek köpenyét felöltöd,
s napjaidat fényben, s szeretetben töltöd,
örömmel töltöd meg lelked szép világát,
lombossá növelve az életfa ágát,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha a tudományod az embert szolgálja.
Ha a lélek nem lesz a pénznek szolgája.
Ha majd minden ember szeretetre ébred.
Ha nem mást játszol el, saját léted éled,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Ha az élet útját végre megtalálod.
Amikor ráébredsz, hogy nincs is halálod,
mert a lelked örök, nincsen mitől félned,
csak a napjaid kell értelmesen élned,
akkor talán rájössz céljára a létnek,
s ura lehetsz egyként, fénynek és sötétnek.

Aranyosi Ervin © 2015-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerinted egyszer élünk?

Aranyosi Ervin: Szerinted egyszer élünk?

Aranyosi Ervin: Szerinted egyszer élünk?

Te azt hiszed, hogy most, s csak egyszer élünk,
s azt is nyomorban, kétségek között?
Egy felsőbb, önző hatalomtól félünk,
s szívünkbe félelem és harag költözött?
Akkor hiszem, hogy céltalannak érzed,
de ez az élet lépcsőfok csupán!
Éld meg hát szépen, s örömmel a világod,
ne haldokolj egy életen át, bután!
Tedd szebbé léted, töltsd meg azt örömmel,
s mérj mosolyt másnak, nyújts segítő kezet!
Ne nagyra vágyás, – jóság vezesse lépted!
Járjon nyomodban béke, s szeretet!

Én nem hiszem, hogy meghalni születtünk,
a szenvedés, csak megtapasztalás!
Visszahat ránk, mind az, mit elkövettünk,
s tudjuk milyen, ha tőlünk kapta más!
Ha jót akarsz, hát törekedj a jóra!
Ne higgy el mindent, mit mások mondanak.
Lelkedbe nézz, ott várj a hívószóra!
Különleges vagy, nem csak egy rongydarab.
Lásd meg magadban a fénylő istenséget,
találd meg sorsod vezérlő fonalát.
Nem céltalan sokadik földi léted,
mit megterveztél egykor, odaát!

Csak kezd el végre Önmagad szeretni!
Tudd meg mi hajt, mért jöttél, mi a cél?
Egykor tudtad, de el kellett feledni,
így jár az ember, mind-mind, aki él!
Gyermekként még, megpróbáltad megélni,
de elhitették, hogy kicsi, s buta vagy!
Ellopták álmod, ekkor kezdtél félni,
elnyomták szíved, s győzött a fura agy!
Én nem hiszem, hogy most, s csak egyszer élünk!
Ha így lenne, lázadnék szüntelen!
Megkeresném, ki sorsomat megírta
és számon kérném, mért tette ezt velem?

Aranyosi Ervin © 2014-01-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A felkészült vadász

Aranyosi Ervin: A felkészült vadász

Aranyosi Ervin: A felkészült vadász

Beöltöztem vadászathoz,
megjöttek a hidegek!
Mikor futok, megizzadok
és komolyan lihegek.
Megfázni így nem fogok,
az influenza elkerül.
Egész nyáron nem éreztem
magam ilyen remekül.
Keresem, hogy hol a róka,
rőt bundáját meglesem.
Nem jár túl az én eszemen,
nem lesz Vuk a neve sem!
Kikergetem a házából,
nem védi meg az alom.
Vadászebnek lenni, nálunk
kiváltság és hatalom!

By

Aranyosi Ervin: Magányos harcos

Magányos tigris

Aranyosi Ervin: Magányos harcos

Magányos harcos volnál?
Düh és harag feszít!
Szembeszállsz a világgal,
– de aki küzd, veszít!
Lehet sok győztes harcod,
ám erőd véget ér!
Kit hatalom tesz naggyá,
lelkében félve él.
Nem bízol önmagadban,
– nem hiszel, nem szeretsz!
Hiába a fölényed,
így boldog nem lehetsz!
A magány börtönébe
száműzöd önmagad,
értelme földi létnek,
számodra nem marad!

By

Cica feltétel…

Nagy kosárban macska alom,
ezt uralni már hatalom!
Ez az alom a mi ágyunk,
csak a figyelmedre vágyunk!
Dögönyözés, simogatás,
– sok mindent kibíró lakás,
– szeretet és meleg étel,
nekünk ez alapfeltétel…
(Aranyosi Ervin)

https://www.facebook.com/1kep1vers