Aranyosi Ervin: Hatvanhárom


Aranyosi Ervin: Hatvanhárom

– Kilencszer hét? Hatvanhárom!
– tanította a tanárom.
– Ugyanannyi hét szer kilenc!
Ha megérem, akkor mi lesz?
Hát megértem, és itt vagyok,
életemben nyomot hagyok,
utam mentén versek nőnek,
írok férfinak, s nőknek,
gyerekeknek, a Világnak,
akik ma még versre vágynak.

Mérföldkövek, szálló évek,
életútról szóló ének,
mint a madár száll felettem.
Úgy indult, hogy megszülettem.
Növekedtem, cseperedtem,
ami vagyok, azzá lettem.
Úgy, mint a kő csiszolódtam,
tiszta szívvel, ember voltam.

Tán hatottam a világra,
lelkemet megnyitva tágra,
tapasztaljak és megéljek,
az utókornak meséljek.
Van még bennem annyi minden,
úgy földi, mint égi szinten.
Fújom hát a saját dalom,
napi versem fogadalom!

Ajándék, mit fentről kapok,
mit másoknak tovább adok.
Járom tovább földi utam,
életvízzel telik kutam,
s ezt adom a szomjazóknak,
verseimet olvasóknak!
Várnak rám még dolgos évek,
szívből jövő számos ének.

Velem mind-mind verset irat,
megsúgom a titkaimat.
Tudok szavakkal szeretni,
s akarok boldognak lenni.
Élni a szeretet csodáját,
inni napsugár varázsát.
Ragyogni szemed tükrében,
szöszszonettek közelében.

Szállok fényes szavak szárnyán,
mintha a világot látnám.
Írok mesét, sokat, szépet,
amit elém hoz az élet.
Talán kicsit tanítgatok,
talán szép lelkekre hatok.
Nem csak könyveimben élek,
élőszóban is mesélek.

Kilencszer hét – hatvanhárom,
átlépek most egy határon!
Pont úgy, ahogy minden évben,
zord időben, napsütésben,
adom, amit tőlem vártok,
olvasóim, versbarátok!
S hiszem, így lesz, még sokáig,
s tán a világ jobbá válik,
majd a sok ember felébred,
s végre teljes létet élhet!

Aranyosi Ervin © 2021.10.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva