Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Csiga-biga cipője

Aranyosi Ervin: Csiga-biga cipője

Volt egyszer egy csiga-biga,
háza kerek, szép guriga.
Hátizsákként hátán hordta,
sosem húzta, sosem tolta.

Ha elfáradt a kúszásban,
visszahúzódott a házba,
ott bent semmi nem zavarta,
amíg új cipőjét varrta.

Mert azt vette a fejébe:
Lábat növeszt és elébe
megy a többi ős-csigának,
kik még mindig hason járnak.

Hason járnak, térden csúsznak,
hosszú nyálszalagot húznak.
Így jutnak fel levelekre,
sűrű nyálat eleresztve.

Viszont más állatok lépnek,
és mind jó nagy lábon élnek,
ha mennek, gyorsan haladnak,
ha kell futnak, vagy szaladnak.

Úgy döntött hát, bocskort ácsol,
levelet szab, és kopácsol,
fűszálakkal összevarrja,
alig bírja gyenge karja.

Kiguvadnak a szemei,
míg munkáján legelteti.
Ez a bocskor lassan készül,
talpán fűből fonott rész ül.

Az a lábát fogja össze,
s mondogatja: – Bocskor, jössz-e?
Gyorsan növesztek egy lábat,
az utazás már nem várhat!

Kibújik hát a házából,
s lábat növeszt, igazából,
de a lába nyálból készül,
s a bocskorral kiegészül.

Fűből fonódott e cipő,
amit a láb gyorsan kinő,
mert ez a nyál nyúlós fajta,
könnyedén átfolyik rajta.

Ez a dolog nem sikerült,
pedig sok munkába került,
és a csiga végre látja,
a cipő nem a barátja.

Így hát végül csiga marad,
hason kúszva, nyálon halad.
Ám büszke, mert van egy háza,
s nem fűti a kaland láza.

Nem varr cipőt levelekből,
inkább összerágja egyből,
s úgy dönt, pont mint a madarak,
szárnyat növeszt, azzal halad.

Arra nem kell cipőt varrni,
biztos nagyon kell akarni…
Álmodozva néz az égre,
s hiszi szárnyalni fog végre!

Aranyosi Ervin © 2020-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Játékvezető

Aranyosi Ervin: Játékvezető

Ez az egér játszik velem,
ám én lesből támadok.
Elkapom, mert tudnia kell,
hogy a macska én vagyok!
A játékot én vezetem,
ahhoz kétség sem férhet:
– Ahol cica van a háznál,
nincs helye egy egérnek!

Aranyosi Ervin © 2013-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Becsalogató


Aranyosi Ervin: Becsalogató

Kis barátom, hóemberkém,
gyere be a házba!
Ne ácsorogj az udvaron,
teljesen átfázva!
Adok neked meleg teát,
– attól átmelegszel,
és ha nagyon elfáradtál,
a pamlagra fekszel…

Aranyosi Ervin © 2012-12-2217.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kutyahidegben


Aranyosi Ervin: Kutyahidegben

A házadból nem teszed ki a lábad,
a jó melegben nem gondolsz reám?
Tudod, kutyád most nem ellened lázad,
de nekem nincsen melegítő teám!
Meleg vizet önts fagyos itatómba,
rögtön lehűl és végre ihatok.
Étel is kell átfázott pocakomba,
hisz nélkülük könnyebben megfagyok.
Kérlek, szalmával béleld ki a házam,
a pléd vizes és már nem melegít!
Vigyázz reám, ne hagyd, hogy folyton fázzam,
hadd éljem túl életem teleit!

Aranyosi Ervin © 2019-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rohanás


Aranyosi Ervin: Rohanás

Rohanás az élet, elejétől végig?
Aki inkább sétál, azt mind megítélik?
Azt mondod rá: – Lusta, nem teszi a dolgát!
– hisz az élet sok-sok feladatot rótt rád!
De vajon ez igaz? Futni kell, rohanni?
Mindent, ami szépség, magunk mögött hagyni?
Nem kéne megállni, s élvezni a létet?
Ha szabad ember vagy, ki siettet téged?
Azt mondod: – Az idő! – Találkoztál véle?
Láttad, érintetted, megtudtad, hogy él-e?
Az óra mutatja, méri ahogy múlik,
szóval erre figyelsz az életen túlig?

Mért sietsz és hová? Rohansz a munkába?
Monoton dolgozol, terhekkel megáldva.
Amit meg keresel, élelemre költöd,
s a pénzből vett ruhát önmagadra öltöd,
hogy legyen szép göncöd a munkába járni,
hogy abból kitűnjön, hogy nem vagy akárki?
Autót is veszel, hogy munkába járhass,
forgalmi dugókban órák hosszat állhass!
Kell egy saját lakás, vagy egy egész ház is,
ettől leszel házas? Vagy ez másik frázis?
Igaz, csak aludni jársz haza hét közben,
hogy kuckód áráért még többet időzz benn,
a munkahelyeden, ahová “hazajársz”,
hol a megváltásként majd a nyugdíjra vársz.

Gondolkodtál azon, hol van időd élni?
Ha az életről kell a gyereknek mesélni,
mit fogsz elmondani, miről szól az élet,
ha rájössz, hogy nem a sajátodat éled?
Mit tudsz felmutatni? Mi marad utánad,
ha végre leteszed egyszer majd munkádat?
Azt mondod, de szép volt, élvezted mind nagyon,
s boldoggá akkor tesz majd a gyűjtött vagyon,
amikor már nem tudsz rohanni, sietni,
ha már nem vagy képes fiatalos lenni?
Nem mozog a tested, s nincsen már rád szükség,
fiatalok jönnek, hogy a vasat üssék!

Boldoggá fog tenni, hogy folyton rohantál,
hogy az élet mellett szépen elszaladtál?
Ezt a szép hozományt adtad gyermekednek,
hogy azok boldogok, kik belegebednek?
Azoknak van pénzük, kocsijuk, nagy házuk,
csak a gazdagságtól boldog a családjuk?
Az idő elfolyik, a pénz köddé válik,
az élet tükréről a foncsor leválik,
mögötte a múltad üressége látszik,
s úgy érzed Teremtőd a lelkeddel játszik.
Pedig te adtad el az ördögnek lelked,
hisz a rohanásban örömödet lelted.

Nem így volt?

Aranyosi Ervin © 2018-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő


Aranyosi Ervin: A mókus és a cipő

Itt maradt egy pár jó cipő,
valaki levette.
Az egyiket az egérke
már birtokba vette.

A mókus is gondolkodott,
jó lehet-e háznak?
Vagy az odút kibélelni,
ha majd télen fáznak?

Csak, hogy most a mókusodú
telve élelemmel,
a mókusnak meg a szíve,
egy kis félelemmel.

Mire a makk, a mogyoró
elfogyhat belőle,
bizony ezt a szép lábbelit
elviszik előle!

Hogyan tudná szerzeményét
biztonságban tudni,
hova lehetne a cipőt
más elöl eldugni?

Ki lehetne talán adni
egy madárnak bérbe,
havonta egy egész diót
kérhetne cserébe.

Hát a cipőt hol őrizze,
míg bérlőt találhat?
Mert addig egy jó rejtekhely
előnyére válhat.

Úgy döntött hát, hogy elviszi
medve barlangjába,
rá a cipő úgy sem lesz jó,
mert túl nagy a lába.

A medvének barlangjába
úgysem jár be senki.
Róka, nyúl, vagy tolvaj szarka
nem merne bemenni!

Így aztán a medvénél
a cipőt elrejtette,
s büszke volt, hogy mennyi észre
vallott ügyes tette.

Kínálgatta fűnek-fának
cipő-bérleményét,
csillogtatva az albérlet
számos szép erényét.

De a cipőt látatlanban,
a holló sem kérte,
azt üzente, hogy a mókus
előbb menjen érte!

Elment hát a mókusunk
a medve barlangjába,
ám az odarejtett cipőt
sehol sem találta…

Barlang előtt, a tisztáson
medvebocs tanyázott,
valamivel bíbelődött,
elfoglaltnak látszott.

A mókusunk felszaladt
egy közeli fenyőre,
onnan lesett le a földön
buzgón ügyködőre.

Aztán elhűlt, szörnyülködött,
borzasztó mit látott,
a kis mackó éppen
az ő cipőjével játszott!

Karmaival széttépkedte,
foggal marcangolta,
félredobta, majd ráugrott,
s széjjeldarabolta.

Mert a mackó azt tanulta
egész bocs korától,
hogyan szabaduljon lelke
mások bocskorától.

A mókusnak nem lesz holló
idén a vendége,
mert a cipő széjjelszakadt…
Itt a mese vége!

Aranyosi Ervin © 2017-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csiga-kutya


Aranyosi Ervin: Csiga-kutya

Én vagyok a csiga-kutya,
hosszú csíkot húzok.
Nyáron földig ér a nyelvem,
és ne hidd, hogy túlzok!
Lihegek, és nyálam csorog,
így hűtöm a testem.
Mikor nem volt csík alattam,
gyakran hasra estem.
Lassú vagyok, mint egy csiga,
de ugatok bátran,
fűszálakra is felmászok,
láthatsz a határban.
A hátamon lévő házat
állandóan őrzöm.
Büszke vagyok, mert a lajhárt
így is leelőzöm.
Én vagyok a csiga, s kutya
furcsa keveréke.
Keress meg a mezőn járva!
Itt a versem vége!

Aranyosi Ervin © 2017-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jancsi és Juliska újabb kalandja

Festmény: Heilmann Anna (Éva magazin)

Festmény: Heilmann Anna (Éva magazin)

Aranyosi Ervin: Jancsi és Juliska újabb kalandja

Jancsi és Juliska eltévedni vágyott,
inkább felfedezni a szép nagyvilágot!
Elindultak együtt, szerencsét próbálni,
mert a csavargáshoz nem kell sorba állni.

Hallották, hogy megnyílt a csúf banya háza,
aminek cukorból készült fala, máza,
mézeskalácsokból volt ott minden tégla,
tortát, kekszet, csokit szedhetnél marékra.

Csakhogy, azt a banya nem jó szemmel nézi,
fél, hogy gombócára nem jut elég prézli.
Ezért gyerekeket akar sütögetni,
és elég nehéz lesz őt lapátra tenni.

Jancsi és Juliska igen leleményes,
– bátor lesz a lélek, ha a gyomor éhes.
Olvastak egy mesét egy gonosz “banyárul”,
aki csellel, lopva mérges almát árul.

Be is öltöztek hát, vasorrú bábának,
kire bibircsókot varázsolt a bánat.
Juliska Jancsinak nyakába ült szépen,
görbe botot tartva az egyik kezében.

Nagymamájuk göncét magukra öltötték,
sötét főkötőjét szépen felkötötték
Juliska fejére, s rajzoltak sok ráncot,
hogy a kedves arca szinte nem is látszott.

Bő szoknya és bekecs, mit egy banya akar,
ami huncutságot vastagon betakar.
Néhány szép almájuk altatóban ázott,
amit egy patikus jól elmagyarázott.

A banya házához ekképpen érkeztek,
s mikor odaértek kopogtatni kezdtek,
ám de nem volt otthon a vasorrú banya,
üresen tátongott a cukormáz tanya.

Füstbe ment a szép terv, de azért nem bánták,
a sok finomságot kosarukba hányták,
földig bontották a mézes kalács házat,
s otthagyták az almát, ne legyen gyalázat!

Hazaért a banya és kukacoskodott,
az ázott almákhoz máris hozzá fogott,
ahogy ette rögtön el is álmosodott,
egy ültő helyében mély alvásba fogott.

Tán még most is alszik, ha még tart az alma,
ha az altatóknak van reá hatalma.
Jancsi és Juliska meg kalácsot majszol,
nem is mondom tovább, hisz már te is alszol…

Aranyosi Ervin © 2017-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A házőrződ jelent

Aranyosi Ervin: A házőrződ jelent

Amíg távol voltál, őriztem a házat!
Ami itthon történt, szinte már gyalázat!
Jött egy papír-ember, rossz szándékkal persze,
mert a távolléted biztos megneszelte.
Persze, azért vagyok, hogy birtokod védjem,
és hogy megszolgáljam a napi ebédem!
Hát én letepertem ezt a papír-embert,
foggal marcangoltam, ellenkezni sem mert.
Darabokra szakadt, szinte szertefoszlott,
ebből is láthatod, hogy igazán rossz volt.
Hát csak ennyi történt, a tényt csak jelentem,
Ebédemet kérném, most már ennék menten!

Aranyosi Ervin © 2017-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére (1.rész)

A könyv tündére
Aranyosi Ervin: A könyv tündére (1.rész)

Kinyitottam egy nagy könyvet
és olvasni kezdtem.
Lassan feltárult egy ösvény,
s elindultam menten.

Magas fák közt, zöld erdőben,
keskeny kis csapáson,
vezettek a gondolatok,
eszem nem járt máson.

Csalogatott a gyalogút,
s amerre csak jártam,
a bozótos életre kelt,
s minden félét láttam.

Költő rigó tojásait
melengette éppen,
rókakölykök játszadoztak
almuk közelében.

A fák törzsén harkály kopog,
s nem akar bemenni,
keresi a fanyüvőket,
férget akar enni.

Ágak között napsugarak,
cikáztak vidáman,
fürödtek a fülemüle
vidám dallamában.

Pár méterre patak szaladt,
kövek hátán futva,
csobogása bölcsen hangzik,
mintha mindent tudna.

Sustorogva viszi hírét,
annak, amit látott,
élményekkel árasztja el
a tündér-világot.

Lám a patak szélesedik,
apró tóvá érik,
vize szalad be a tóba,
és halak kísérik.

Fénylő hátukon a napfény,
csillám-fényét szórja,
vidám strand a medencéjük,
a kis tó lavórja.

A tó partján kerek tisztás,
pázsit puha réttel,
ezer virág színes szirma,
– öltöztető ékszer.

Pázsit szélén kis nyulacska
ugrál, meg-megállva,
apró orra szimatol csak,
friss illatra várva.

Hosszú füle ég felé áll,
s szállnak felé hangok.
Gyöngyvirágok csilingelnek,
mint apró harangok.

Tisztás szélén, fák tövében,
cseppnyi kis ház épült,
ajtó mellett, egy kis lócán,
szárnyas kis tündér ült.

Amint meglát, talpra szökken,
meglepettnek látszik,
felém indul és az arcán
kedves mosoly játszik.

Üdvözöl és körül repül,
jól megnéz magának.
Nem talál kivetni valót,
elfogad barátnak.

Örül nekem, évek óta
nem járt erre senki,
ez bizony a tündérnek is
a magányt jelenti.

Csalogat hát, menjek vele,
majd megmutat mindent.
Cikázik és őt követni
lassú a tekintet.

Mutogatja a kincseit,
házát, kedvenc fáját.
Ház körüli kicsi kertjét,
csodaszép virágát.

Fűszálakra mászó csigát,
földtúró vakondot,
erdő minden élőlényét,
egy varázsos dombot.

Hamarosan elfáradok,
bár élveztem, tényleg.
Jó volt látni, örülni tud
minden apró lénynek.

Ám, most mégis elbúcsúzom,
elég lesz ez mára,
megígérem visszajövök,
s Ő már alig várja.

Előveszem a könyvjelzőt,
ma itt hagytam abba,
mert az ember belefárad,
a szép, hosszú napba.

Magamnak is megígérem,
visszatérek újra,
folytatom a tündér könyvét,
a meséken túlra.

Párnámra hajtom fejem,
s rám talál az álom.
Ezt az utat végigjárni
újra megpróbálom!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva