Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A háborút nem népek vívják!


Aranyosi Ervin: A háborút nem népek vívják!

A háborút nem népek vívják,
nem gyűlölködő nemzetek.
A férfiakat harcba hívják,
rút élősködő érdekek.
Az embernek nincs választása,
hisz hazug minden hatalom,
de kellene, hogy végre lássa
a „vágóhidat a barom”!

Nincsen dolgunk idegen honban,
az ott sosem honvédelem!
Idegent ölni csak halomra,
ki nem tett rosszat énvelem?
Mi a közünk a háborúhoz,
vívják meg, akik akarják,
s ne szítsák hazug szavaikkal,
a nép fiának haragját.

A háborút nem népek vívják,
mi nem ártanánk senkinek!
A szeretetet nem tanítják,
s az embert csak az menti meg!
Mondd kinek állhat érdekében,
a gyűlölködés, gyilkolás?
S kinek van fegyver a kezében,
kié a halál és a gyász?

Ne higgy tehát a médiának,
hazugsággal mérgez ma meg!
Nem létező valótlansággal
fertőzi tiszta lelkedet!
A háborút csak az hazudja,
kinek majd haszna származik,
ki magát biztonságban tudja
és nagy haszonról álmodik!

A háborút nem népek vívják,
kollektív bűn nem létezik!
Messzi háttérből irányítják,
s a nép nem érti, mért teszik!
Te megvédenéd a hazádat,
de tőled többet várnak el!
A lelked oly hiába lázad,
ez fent senkit nem érdekel!

Miért gyilkolnál hasonszőrűt,
aki szintén élni akar?
Mért követnél el olyan főbűnt,
amit hatalom kicsikar?
Te nem ölnél meg másik embert,
mert lelked ezt nem engedi,
pokolfajzat, ki ilyet rendelt,
s a terv többnyire ördögi!

A háborút nem népek vívják,
csak hétköznapi emberek.
Mi lenne, hogy ha égre írnád,
hogy nem teszem, én nem megyek!
Hiszen a Földre élni jöttünk,
szeretni szívből másokat.
Nem állhat a sátán fölöttünk,
ki millió sírt ásogat!

Mért nem mennek a sereg élén,
kik melleiket döngetik?
Ők kényelemben, biztonságban
az idejüket tölthetik!
Az életeken nyerészkednek,
terepasztal csak a világ,
s odadobják az enyészetnek
a nemzet dolgos, jó fiát.

A háborút nem népek vívják,
bankok, tankok és fegyverek,
a fájdalmakat szaporítják,
mit gyógyítani nem lehet!
A túlélés ára rémálom
és letaposott nép, s haza,
és a választ nem találom,
kinek is volt igaza?

A szenvedés oly értelmetlen,
s nyerészkednek a gazdagok!
Én ide egykor élni jöttem,
én testbe zárt lélek vagyok.
Lélek és egy a mindenséggel,
hát mást bántani nincs okom,
s mert egy vagyok a tiszta fénnyel,
békében élni van jogom!

Aranyosi Ervin © 2022.02.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Biztattam az embereket…


Aranyosi Ervin: Biztattam az embereket…

Biztattam az embereket éveken keresztül,
remélve a tisztánlátás egy napon hitet szül!
Úgy, ahogyan Jézusnak, a vállamon kereszt ül,
cipelem a terhét tán egy életen keresztül.

Hittem, hogy a szavaimat egyre többen értik,
s reméltem, hogy gondolkodnak, s jövőjüket féltik.
Reméltem, hogy felébrednek, s végre tisztán látnak,
s meglátják a buktatóit a hazug világnak.

Néhány ember – egy maroknyi – uralkodik rajtunk,
s olyat tesznek a világgal, amit nem akartunk.
Rabszolgává tettek minket, s emelik a tétet,
hogy legyen az emberekből vezetett kísértet.

Hazugságra épült világ meddig tud létezni,
meddig lehet még az embert így, vakon vezetni?
Mikor ébred, a még alvó, a tudatosságra,
mikor jön rá, gondolattól változik világa!

Aranyosi Ervin © 2021.12.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Advent előtt


Aranyosi Ervin: Advent előtt

Nem is tudom, milyen világ ez,
mibe csöppentünk emberek?
Szeretnék szívvel közeledni,
de megtiltják, hát nem merek!
Adnék jó szót, kis melegséget,
de tőled távol tartanak!
Nincs ölelés, nincs egyetértés,
csak rettegést adó szavak!

Hát tényleg, ez lett a világunk?
Nem él már bennünk Istenünk?
Csupán csak mind túlélni vágyunk,
és szegényebb a Föld velünk?
Halálos méreg terjed széjjel,
és testet-lelket oltanak,
s hazudnak kínzón, szenvedéllyel,
s pusztítanak hazug szavak?

A szó ma már egy gyilkos fegyver,
hazugsággal kiélezett,
a testünk idegen anyagtól,
lelkünk szavaktól mérgezett!
Érzéseink csendben kihűlnek,
egymást bántjuk a rossz helyett.
S a hatalom dörzsöli mancsát,
mert velünk bármit megtehet.

Nem együtt, s nem egymásért élünk,
megosztott, szétszórt rész vagyunk,
lassan már jól szeretni félünk,
s megvezetetté lesz agyunk.
Én nem hiszem, hogy ezért jöttünk,
áthaldokolni életet!
Jó szó és ölelés hiányzik,
hová tűnt el a szeretet?

Talán újra tanulni kéne,
elfordítani a fejünk,
és inkább egymásra figyelni,
hogy újra testvérek legyünk!
Talán még nincs késő szeretni,
talán még akad egy esély,
próbáljunk hát egymásért tenni:
– Azért vagyok, hogy szebben élj!

Advent jön, s kell hogy megszülessen
szívünk mélyén a szeretet,
nélküle éhen hal világunk,
ha nincs jó szó, mi megetet!
Ölelés kell, mosoly az arcra,
rémület űző szép szavak!
Adjunk a szívnek melegséget,
s jó szót, mik élőn tartanak!

Ne legyen üres és kietlen,
ünneptelen várakozás,
szeretet nélkül lehetetlen,
kell hát az összetartozás!
Öleljük együtt át a Földet,
fogjuk meg most egymás kezét,
gondoljunk minden elesettre,
hitünk erejét szórva szét!

Merüljünk el a szeretetben,
mikor adunk, rögtön kapunk,
s nem is lehetne ennél szebben,
hogy felragyoghasson Napunk!
Költözzön lelkeinkbe béke,
olvadjon eggyé minden szív,
hadd éljen lelkünk összeérve!
Testvér, a szív szeretni hív!

Aranyosi Ervin © 2021.11.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva


Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva

A hazugságot nem bünteti
ma semmilyen törvény.
Ezért nincsen fogódzónk,
ha mélybe húz az örvény.
Nincs benne a törvénykönyvben,
nem is értelmezték,
jogunkat az igazsághoz,
könnyedén elvették.

Ha fenn vagy a gúla csúcsán,
bármit megcsinálhatsz,
valótlannal megetethetsz,
vagy tudóssá válhatsz.
Lophatsz, csalhatsz, hamisíthatsz,
mégis hisznek néked,
s pénzed is lesz ügyvédekre,
s jogaid megvéded.

Pláne, ha a törvényeket
épp miattad hozzák,
ha megtöltött zsebeidet,
meg sosem motozzák.
Ha kezedben a média,
és csupa jót írnak,
ha a népek hazugságon
átlátni nem bírnak.

Profi módon működnek már
a hazugsággyárak,
sokszor ismételt, írt szavak,
igazsággá válnak.
A fizetett hazudozók,
tudós bőrbe bújnak,
a tudással szembemenő
hazugságot súgnak.

Súgnak, súgnak, sugalmaznak,
elszórják a magját,
s mikor kikel a hazugság,
magba menni hagyják,
erősítik messziről jött
kétes hazugsággal,
megtámasztva érveiket
a hazug világgal.

Ha valamit nagyon sokszor
vernek a fejekbe,
gyökeret ver a gondolat,
mintha igaz lenne.
Kreálnak hát egy problémát,
mitől a nép retteg,
s elhitetik velük azt,
hogy a hatalom ment meg!

Hazugság a félelemmel
kézen fogva járkál,
csupa olyan történik meg,
amit nem is várnál.
Vagy tán meg sem történik,
csak a színdarab része?
Terepasztal a kezükben
a világ egésze.

Hazugság a történelem,
érdek szerint írják,
iskolákban gyerekeknek
mégis azt tanítják.
A tudomány csak pénzt szolgál,
minden egyéb elvész,
rájöhetsz, ha nagyon figyelsz,
s mélységekig elmész.

Nem divat a gondolkodás,
megteszik azt mások,
ezért tudnak teret nyerni
aljas hazugságok.
Keveseknek tűnik csak fel,
a többség behódol,
egy országnyi ember lakik
jól a híradókból.

Médián át programoznak,
programokat nézel,
s átengeded az agyadon,
nem fogod fel ésszel!
Nem tudod már mi az igaz,
mű sorok vezetnek,
saját gondolataid már
nemigen lehetnek.

Nem igaz az életünkből
ma már szinte semmi!
Egy dolog hajt, a túlélés,
s mindent be tudsz venni.
A hazugság árnyal, szépít,
érzésekkel rád hat,
színes apró kavicsokból
épít fel egy várat.

Nem érted a miérteket,
s meg sem magyarázzák,
aki pedig kérdezni mer,
földig lealázzák.
Demokratikus jogokkal
etetik a népet,
s te csak bámulsz, s nem érted már
lassan az egészet.

Ha szólni mersz,
lehurrognak a megvezetettek,
s hazugságra hivatkoznak
a megetetettek.
Egy országnyi népnek mondták,
hogy ugorj a kútba,
ha az országot eladják,
ne legyenek útban.

Hiába is éhezünk
az igazság ízére,
hiába is verjük folyton
a harangot félre.
A hazugság hatalom lett,
igazat nem szolgál,
s aki hisz a hazugoknak
nem biztos, hogy jól jár.

A világot nagyon régen
a pénz irányítja,
a vezetésnek megfelelő
intrika a nyitja.
Nem is kell más, megosztani,
pártra, jobbra-balra,
ez az út vezet manapság
fényes diadalra.

Adnak kenyeret és cirkuszt,
legyen min rágódni,
s a jóllakott sok óvodás
nem fog semmit szólni.
Biztos benne, vigyáznak rá,
rájuk bízza sorsát,
nem tudja, hogy a hazugság
a divatos kórság.

Aki pedig lát, s szólni mer,
betömik a száját.
Őt vádolják hazugsággal,
mert a szitán átlát.
Bizony, meghalt az igazság,
hazugságban élünk,
s nem is fog ez megváltozni,
mivel élni félünk!

Nem állunk ki önmagunkért,
összefogva, együtt,
mástól várjuk a megoldást,
azt jobban szeretjük!
De a MÁST, azt nem vezeti
egyéb, csak az érdek,
a kurta magának kapar,
s nem tesz semmit érted!
ÉRTED?

Aranyosi Ervin © 2021.09.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Angyal a pokolban


Aranyosi Ervin: Angyal a pokolban

Hiába bizalom, hiába a jóság,
az emberben hinni hiábavalóság?
Fáj, amikor látom, némelyik barátom,
nem veszi komolyan élő igazságom.
Hazugoknak bedől, és Júdássá válik,
s mind, amit festettem, lelkéről lemállik.
Hiába nyitottam érte ki a számat,
bedőlt a mesének, s ezzel hátba támadt.
Győzött a sötétség hazug tudománya,
s elveszett a lélek összes szabad vágya.
Mekkora csalódás, hogy az is behódol,
akiről azt hittem, hogy értett a szóból.
Keserű a lelkem, hiába volt minden,
győzött a sötétség, innen kiút nincsen!
Az emberi érték mind csak üres szólam,
elveszett angyalként égek a pokolban.
Lelkemet tépázza az elárulásom,
szeretetem nem kell, s nekem nincsen másom.
Oly kevesen élünk ma már nyitott szemmel,
s vajon mire megyünk a sok küzdelemmel?
Felemészti lelkünk. S a csalóknak hisznek.
Nem valós e világ, csak óriási díszlet!

Aranyosi Ervin © 2021-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Baráti szó


Aranyosi Ervin: Baráti szó

Ha kimondom, amit gondolok,
fájni fog neked néhány dolog!
Ám, mégis mondok inkább igazat,
ha hízelegnék, áltatnád magad!
Hazug szótól nem gyógyul meg a lélek,
csak felragyog az álságos világ,
a hízelgésben elveszik a lényeg!
Az őszinteség tud csak hatni rád!

Kimondom hát, lelkednek tükröt tartva,
s te eldöntöd majd, hogyan fogadod!
Ha megharagszol, lelked legyen rajta!
Én nem művelek ál-varázslatot!
Lehet, hogy fáj tükröddel szembe nézni,
de érted van a jobbító szavam,
s ha elgondolkodsz, talán a lelked érzi,
nem tettem mást, mint adtam önmagam.

Adtam hitem, tiszta őszinteségem,
s te rólad szólt, hiszen rajtad segít!
S jó szándékkal, érző szívedbe véstem,
az igazság fájó érzéseit.
Majd egy napon még hálás leszel érte,
s ha hiszel bennem, még együtt leszünk,
s te megérted, hogy igenis megérte,
mert igazol majd jó természetünk!

Persze, tudom, hogy nehéz elfogadni,
ha felszakítok fájó sebeket,
a vesztett hitet nehéz visszaadni,
de mi mást adhatnék most teneked?
Csak megpróbállak kivinni a fényre,
hogy tisztán láss, ha napod felragyog,
hogy reálisan tekints igaz tényre,
és közben érezd, én melletted vagyok!

Aranyosi Ervin © 2021-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Te mit szólnál?


Aranyosi Ervin: Te mit szólnál?

– Te mit szólnál,
ha rád önteném élhetetlen keservemet?
Ha szívbéli nagy nyomoromról
írnám csak a versemet?
Ha állandóan haldokolnék,
ha múltban ázna a szívem?
Mondd, te mit szólnál a versemhez?
Kiélveznéd? – Nem hiszem!
Ha betegségről, furcsa kórról
mesélnének szavaim?
Ha lelkemen kívül lakóról,
bájolognak angyalin?

– Te mit szólnál,
ha megsiratnám azt, mi bennem elveszett?
Ha letérnék a nemes útról,
ami szívedhez vezet?
Ha önmagamat vidámítva
találnék új dallamot?
De sugározna soraimból,
hogy nem igazán én vagyok!
Ha hálni jár belém a lélek,
és meghívót is küldenék?
Hogy veled együtt haldokoljak,
s hadd járjon lelkem beléd!

– Te mit szólnál,
ha hazug lenne, mindegyik leírt szavam?
Ha hamis álarcot viselnék,
s másnak adnám ki magam?
Ha mások megbánt életéből
építenék álmokat,
s olyan lennék ki hazug eszmét,
vagy istentelent támogat?
Ha válaszokat nem keresnék,
hogy létünk szebb és jobb legyen,
hogy kínzó sötétségbe hullva várnám,
boldoggá tegyen!

– Te mit szólnál,
ha én feladnám, s csak kullognék más után,
ha más sikerét learatnám,
s a létben csapongnék bután?
Ha nem próbálnék szárnyat adni,
ha magam sem volnék szabad,
ha én írnám meg jó előre,
hogy miről szóljon majd szavad?
Ha én is beállnék a sorba,
s mennék a szakadék felé?
– Te mit szólnál? Hát nem pusztulna
a szíved kicsit belé?

Aranyosi Ervin © 2020-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Értelemmel…

Aranyosi Ervin: Értelemmel…

Hej emberek, ha mind felébrednétek,
s szemetek végre látni kezdene,
nem gyilkolhatna meg mérgezett érdek,
nem szólna bennünk monoton zene.

Nem adnátok a testetek a kórnak,
nem gyilkolhatná szét az őrület,
s lenne esélye méltó utókornak,
és nem törne meg bízó lendület.

Ha látnátok a nagy-nagy igazságot,
elfogynának a hazug szavak,
egy szebb világ köszönne végre rátok,
ahol még a gondolat szabad!

Ám odalenn a mélységes sötétben,
az útvesztőkben lélek ténfereg,
s csak tükrök vannak, s mindegyik idétlen,
mögéjük nézni pedig nem lehet!

Ha nem leljük meg saját igazságunk,
talán soha, már fel sem ébredünk.
Sziszifuszin csak megpihenni vágyunk,
s a süllyesztőbe dalolva megyünk.

De legalább, ha magunk előtt tolnánk
a hazugot a szakadék felé,
és önmagunkra mind-mind büszkék volnánk,
hogy értelemmel haltunk csak belé!

Hej emberek, hát meghalt az igazság?
A rettegő hazug oldalra állt?
Egy világot éget fel kreált gazság,
s a szeretet pokol tűzébe szállt?

Csak kullogunk, mint vágóhídi barmok,
csak tűrünk csendben, semmit sem teszünk?
Hadd dőzsöljön, ki vágóhídra hajtott,
és holnap már mind semmivé leszünk!

Holnap már… De kinek lesz itt holnap?
Az utódaink velünk tűnnek el!
Élveztük kényelmét az akolnak?
Vagy csak a „gazdánk” az ki ünnepel?

Hogyan uralhat pénzeszköz világot,
miért vakíthat látó szemeket?
Miért támogatja a gonoszt, az ártót,
s mért tűnik el nyomán a szeretet?

És várjuk, hogy majd megsegít az Isten?
De önmagunknak mégsem segítünk.
A hogyan-okhoz már ötletünk sincsen,
mert figyelmünkkel ellopták hitünk.

Félre ne érts, nem háborúzni hívlak,
hanem a békét megteremteni!
Szemét felnyitni a sok, még naivnak,
kinek a pénz ma még az isteni.

Gondoljuk át és éljünk értelemmel,
a hazugságnak legyen vége már!
Hadd legyen boldog, minden élő ember,
s kapjunk esélyt! Az élet végre vár!

Aranyosi Ervin © 2020-07-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A rettegés (f)oka

Aranyosi Ervin: A rettegés (f)oka

A félelmet megkoronázták,
vírusként terjed a földtekén?
Az értelem elbújt előle,
s talán az erdők rejtekén
nem tombol úgy már, riogatva,
talán a híre sem jut el.
Ha nem tudsz róla, meg sem fertőz!
Ki, a szabadba, menni kell!
Hallgatni, hogy a szíved dobban,
s nem szorítja a rettegés,
el kéne bújni nagy titokban,
oda ahol a hír kevés.
Nincs is halálosabb, rossz átok
annál, mit szór a média.
Rettegve bújik álarcába,
maszkja mögé a nép fia.
A csapból víz helyett is ömlik:
– Rettegjetek! Rettegjetek! –
Nem gyilkos kór, ami özönlik,
csak félelmet keltő rejtjelek.
A félelem, mit a hazugság,
a megtévesztő hír fokoz,
– ó bárcsak tudnád –
hogy a tüdőkben micsoda változást okoz.
Nem vírus az, és nem betegség,
nem az támad meg, nem a kór!
A félelem, hogy belehalhatsz
az életedbe bármikor!

Aranyosi Ervin © 2020-03-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok a körről…

Aranyosi Ervin: Gondolatok a körről…

Rajzoltak, lám, egy kört körénk,
s mi mind e körben élünk.
Más írja meg az életünk,
s innen kilépni félünk!

Ott kint az élet gyönyörű,
s mi mégis körben állunk,
s várjuk, hogy egyszer, egy napon,
talán szabaddá válunk.

Vannak, kik látják kint a fényt,
vágynák a szabadságot,
eltudnak hinni szebb jövőt,
egy boldogabb világot.

A rajzolt fal átléphető,
de visszahúz a többi!
Hiszik: az ott a sors fala
s nincsen, ki azt ledönti.

Napi rutin köt gúzsba csak,
s mondod: Teszed a dolgod!
Idegenekért robotolsz.
Sohasem lehetsz boldog!

Filmeken nézed a csodát,
hogy is lehetne élned,
s látod, boldogok odaát,
létezik boldog élet!

Börtönőröd a gondolat,
s lázadsz: – Mert másképp látom?
Azt hiszed, majd megváltozik
minden a túlvilágon?

Ha úgy hiszed, hogy van halál,
mondd miért maradsz szolga,
mért rabság nyomja bélyegét
a szép hétköznapokra?

Végig szenvedsz egy életet,
fiadnak megtanítod,
s hiszed, másképp nem is lehet,
mert erről van papírod.

Egy vad állat is szabadabb,
nincs megkötve a lelke.
Szeretni képes önmagát,
s nincs öncsonkító terve.

Lehetőségek százai
várnak, csak hinned kéne,
de visszahúz hitrendszered,
hazug lelkek törvénye.

A törvények a láncaid,
s hiszed, hogy érted vannak.
s tudják a bősz törvényhozók:
lent mindent elfogadnak!

Kivinnélek, de nem hagyod,
jönnek a kifogások!
Te azonnal betemeted,
ha alagutat ások.

S lám, visszahúztok oly sokan,
s győztök – ti vagytok többen,
nehogy már nekem jobb legyen!
Maradjak börtönömben!

Azt hiszitek választotok,
de nincs alternatíva,
döntést hozni, csak látszólag
vagytok a körbe hívva.

Mert mindaz, ki e körben ül,
már lemondott magáról,
s nem csak jövője veszett el,
de lemondott a máról!

Aranyosi Ervin © 2017-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva