Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai


Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai

A szeretetet mindig koldulni kellett,
s a gazdag elment a koldus mellett,
s még jó, ha épp nem köpte le!

Pedig az is csak élni vágyott,
végig járni egy rút világot,
ami az ördög ötlete.

Bár szól még nóta szeretetről,
de mi jut vajon nekünk ebből?
Akad érintés, ölelés?

Van-e helye még igaz szónak,
amit a tisztán élők szólnak,
vagy ebből van éppen kevés?

Jaj, mit tehetnénk a világért,
a jó emberek igazáért,
hogy újra jobb és szebb legyen?

Jó lenne teljes szívvel adni,
a Megváltó útján haladni,
s hagyni, hogy emberré tegyen!

Véget vetni a háborúknak,
a megvezetett nyomorultak
szemét felnyitva, tenni jót!

Valódi kiutat mutatni,
legyen min együtt majd haladni,
s megmenteni a földlakót!

De előbb hisz el hazugságot,
s rettegi már a nagyvilágot,
s a lelke láncon vezetett!

Média híre köti gúzsba,
s hiába vág elmébe, húsba,
a megértés csak tettetett!

Sosem tanultunk gondolkodni,
könnyebb a látókat okolni,
és várni fentről a csodát!

Hinni álságos tudományban,
amely a pénz szolgálatában,
törli az értelem nyomát.

Szeretni kéne megtanulni,
hagyni a létet megjavulni,
ébredni kéne emberek!

Hisz elveszik a szabadságunk,
megölik minden élő vágyunk,
mi nélkül élni nem lehet.

Elvesztettük az Istenünket,
az élő hit hiánya büntet,
Jézus hiába szenvedett!

Együtt, egymásért kéne tennünk,
egy közös láng lobogjon bennünk:
Igazság, béke, szeretet!

Mert kihalunk így, szeretetlen,
túlélni mindezt lehetetlen,
értelem nélkül nincs jövőnk!

Ami miénk, kolduljuk mástól
és rettegni az elmúlástól,
amíg elszívják mind erőnk!

Ébrednünk kéne, szemet nyitni,
az élet értelmében hinni,
s élni tanulni, újra, itt!

Nem koldulni, hanem szeretni,
élni végre és megpengetni
a szép szeretet húrjait.

Aranyosi Ervin © 2021-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szajkó karrierje

Fotó: Fenyvesi Zoltán

Aranyosi Ervin: A szajkó karrierje

Kormányzónak készült madarunk a Szajkó.
Meg is nyílt előtte minden titkos ajtó.
Tudatlanok aztán szív repesve várták,
a bárkit leutánozó, jópofa madárkát.
Utánozott újat, figurázott régit,
tudott adni síri hangot, s persze adott égit.
Csak igaz szó nem jött soha ki a száján,
lovagolt hát mások szétszórt hazugságán.
Nap, mint nap, amerre éppen forgolódott,
sok-sok ígérgető politikus volt ott.
Mindnek a szövegét szépen betanulta,
így listája megnőtt, cseppet sem volt kurta.

Boldog volt tőle a sok tudatlan ember:
mert ha ígéretét majd beváltja egyszer,
hát itt majd mindenki gazdagon fog élni,
kincsük kamrájukba nem fog beleférni!
S mert a Szajkó ígért mindig a legtöbbet,
ő hozzá a népek csak úgy özönlöttek,
s hitték, bővében van Ő az igazságnak,
elnevezték végül jó Mátyásmadárnak.
Ettől fogva ő lett a bölcs, igazságos,
s idomultak tehát az ő igazához.
Elkezdett hát ezért törvényeket írni,
alig győzték a jogászok ötletekkel bírni.

Csakhogy, a sok törvény csupán őt szolgálta,
ebből aztán persze, sokaknak lett kára.
Mert a szajkó-törvény csak a Szajkót védte,
s nem számított az sem, igazságot sért-e?
Sok ember, sok sértett a bagolyhoz fordult,
mert annak fejébe egykor sok ész tódult,
s nem tudhatták róla, a Szajkó megvette,
jutalmul a kincstár egereit ette.
A bagoly onnantól megvédte a Szajkót,
s csupa hamis hírrel látta el a sajtót.
Nem engedte nyúzni megbecsült barátját,
jobban jár, ha azt is csak jó színben látják.

Morgolódtak ugyan, de tűrtek a népek,
ellenségkép pedig gyártódott temérdek,
ráfoghattak bármit rókára, szarkára:
– Ők loptak, s miattuk ment fel minden ára!
Vagy épp eltűnt minden, ami csillog, s fényes,
amire az ember szolgalelke kényes.
Közben a medvét is gyanúba keverték,
hiszen külföldön élt, ezért persze merték.
Nem is tudott, s akart, önként védekezni,
igazának ő is jól érvényt szerezni.
Távolról táplálta a negatív képet,
ezért méhkaptárból kapott sűrűn mézet.

A medve hát nyaralt, tejben, mézben fürdött,
haza, megméretni nem is készülődött.
A szajkó meg szidta plakátra ragasztva,
fogy az állam pénze, a népet aggasztva.
A sok állat tűrte, ameddig tűrhette,
bár sokaknak csőrét bántotta a tette,
mégis meghagyták a szajkót jómadárnak,
hisz az ellenzéktől jót hiába várnak.
Mert az ellenzéket a szajkó etette,
az ellopott pénzből éppúgy lefizette,
azok lázadoztak, de csak színjátékból,
s kapták a fizetést államkincstáréból.

Hogy mi lett a vége, azt titkosították,
és a hőzöngőkről készítettek listát.
Betiltottak minden közös együttlétet,
egyes személyekre osztva fel a népet.
Sok megosztott állat, nem mert lázadozni,
csak a csapatsporttal tudták lázba hozni.
Befogták csőrüket, s a szajkó rikácsolt,
és a hőzöngőknek sok, nagy cirkuszt ácsolt.
Ennyi volt a mesém, a szajkó karrierje,
valósnak hinni senki ne is merje,
képzeleted játszik, ha van hasonlóság,
ez csak mai mese, kicsit sem valóság…

Aranyosi Ervin © 2021-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álarc helyett (2013-2021)


Aranyosi Ervin: Álarc helyett (2013-2021)

Álarc helyett a mosolyomat hordom,
tükörből rám a mosolyom kacsint.
E mosolyt küldöm szerte a világba,
s mások arcáról vissza-visszaint!
A mosolyom a szeretetem része,
kis, fénylő csillag, mely fényesen ragyog.
Szeretet lángját gyújtja más szívekbe,
és ahogy terjed, úgy érzem, ott vagyok…

De mosolyom ma álarc mögé dugják,
és nem látom, ki mosolyog velem.
A MŰsorok, a rettegést tanítják,
s a szemekben ott ül a félelem!
A szeretet kiürül a világból,
és eltűnik a tündöklő mosoly,
és nem marad, ki fájó lelket ápol,
s a lelkünk napról napra haldokol!

Én szeretném az álarcot levenni,
és mosolyomat büszkén hordani,
a világomat élhetővé tenni,
s a félelem tüzet eloltani!
A rettegésbe bárki belehalhat,
a szeretet meggyógyít, felemel!
Ébredni kell, a világ már nem alhat,
a hitünk belénk életet lehel!

Én szeretnék kilépni börtönömből
és beszívni a tiszta levegőt,
kirángatni a megszokott közönyből,
a hazugságtól ma még szenvedőt!
És vannak még, kik utat mutatnának,
hogy gondolkodni élőn hogy lehet,
az emberek boldog jövőre vágynak,
hol nincs betegség, de van SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2021-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megélni a valóságot


Aranyosi Ervin: Megélni a valóságot

Nem ezt kértük, nem ezt vártuk,
az ajtót önmagunkra zártuk!
Nem ezt vártuk, nem ezt hittük,
azt reméltük, többre visszük!

Le kellene rombolnunk a hazugságokat,
az ember lelke a jóságától lehet boldogabb!
Álmainkat összetörték szilánkokra már
és egyre jobban húz a mélybe a nyúlós mocsár.

Nem ezt kértem, nem ezt vártam,
egyszerűen megcsináltam,
Nem csak vártam. Teremtettem,
a gondolat teremt bennem!

Építenünk kellene saját világunkat,
hisz az alkotás, s az alkotó egyaránt szabad!
Álmaimat visszavenném, hisz az élet vár,
és eltűnne az életemből a lehúzó mocsár.

Nem kell kérnünk, nem kel várnunk,
ajtónkat kell csak kitárnunk!
Felismerni, nem kell félnünk,
csak Földünkkel együtt élnünk!

Le kellene rombolnunk a hazugságokat,
ami megkínoz és amitől a lelkünk fáj sokat!
Álmainkat újra élve élnünk kellene,
ne változzon meg az ember igaz jelleme!

Tárd ki karod, tárd ki szíved,
könnyebb lesz a fénybe vinned,
építened új világod,
s megélni a valóságot!

Aranyosi Ervin © 2020-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Allergia


Aranyosi Ervin: Allergia

Allergiás vagyok erre a világra,
de nem ám a fűre,
s biztos nem a fákra,
nem a pollenekre,
és nem a magokra,
csak a hazugsággal megtöltött napokra!

Kincsvadász világra, mely élőkre támad,
s nem ismer irgalmat,
nincs benne alázat.
Arra, mely gyökerünk
tövestől kitépi,
s hogy az életünk már sosem lesz a régi!

Szenvedek, prüszkölök, s viszket ez az átok,
s látom a hazug szó
hogyan hat reátok.
Ezt a sok szemetet
ki akarom fújni!
Mért nem tud a világ végre megújulni?

Viszket a szemem, mert nem akarom látni,
másoknak a kaput
nem tudom kitárni,
hazugság, mint porszem,
zavarja látásom,
ellopták igazam, és nem maradt másom!

Lelki szemeimmel a jövőmbe nézek,
kilátástalanság,
ez az, amit érzek!
Tüsszögök, köhögök
és a szemem viszket,
mert látom maholnap vágóhídra visznek!

Lelkem lázadozik, a testem is szenved,
világomat látom
nyomorult betegnek.
Benne élősködők
mérgezik a létet,
s hoznak az emberre hazugság-sötétet!

Gyógyulni szeretnék, elkezdeni élni,
ezt a bántó létet
örömre cserélni,
s tudom, akad gyógyszer,
szeretetnek hívják,
de azt iskolákban sajnos nem tanítják.

Ölelés, érintés a lelkünkre hatnak,
de mi lesz mi velünk,
ha majd elmaradnak?
Ha elszakítanak
bennünket egymástól,
ha világ-hazugság szeretni is gátol?

Piszkálja a csőröm, kaparja a torkom,
nem szeretem én ezt,
ezért morgolódom!
Felnyitnám a szemem,
szeretnék már látni,
nem akarok többé vakok közé állni!

Allergiás vagyok a mai világra,
kínoz a sötétség,
köhögés, a nátha!
Változni szeretnék,
múljon ez a kórság!
Legyen a világunk egy földi mennyország!

Ez nem azt jelenti, hogy halni születtem,
hanem, hogy az élet
ébredezik bennem,
és ha elmúlik
e “nem szeretem világ”,
tán egy csodás élet fog majd várni miránk!

Aranyosi Ervin © 2020-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívünkben ünnepelve

Aranyosi Ervin: Szívünkben ünnepelve
(Március 15. margójára)

Ellopták népünk ünnepét
hőseinket tiporva sárba!
Nincs háború, de fél a nép,
rabláncon lóg a szabadsága!

Hazugság béklyó, hírbilincs.
S karját lógatja, tehetetlen!
Kiút rabságból persze nincs,
és a hatalmas telhetetlen.

Ha csak a Jó Istenben bíznánk,
nem lenne már félnivalónk,
ha hittel telne a tarisznyánk,
s hinnénk: akad jóakarónk!

Hőseink, kik értünk haltak,
zokognak most a mennyben fent,
ők szép és szabad hont akartak,
s nem közös sírt, nem jeltelent!

Halállal bátran szembeszálltak,
de hazugsággal nem lehet!
Mára látszat-múlttá váltak,
s piszkolják tolvaj, rút kezek.

Lehet Táncsics-t börtönbe zárni,
s börtönné tenni a hazát,
de nemzetet úgy leigázni
nem, ha őrzi igazát!

Ne hagyjuk gyökerünk kitépni,
ne lehessen hiába az!
Most kell ősök nyomába lépni,
vesszen a gyom, hulljon a gaz!

A múltunkat folytatni kéne,
hogy legyen léptünk és nyomunk!
Három színnel írni az égre,
mi itt még magyarok vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2020-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lehet-e még?

Aranyosi Ervin: Lehet-e még?

Lehet-e a mában tiszta szívvel élni?
Mindent kimondani, őszintén beszélni?
Lehet-e igaza a bennünk élő jónak,
és van-e hatása a kimondott szónak?
Eljut-e azokhoz, akinek én szánom,
elmúlik-e végre a csipkerózsa-álom?
Érdek nélkül szólni, tenni, vajon lehet?
Célba jut-e végül a fontos üzenet?

“Ha kinyitod szádat, betörik a fejed!”
Talán ezt a mondást te is jól ismered.
Ám, ha csendben vagyunk, s nézzük a világot,
elfogadjuk a sok ránk mért hazugságot.
Akinek elmondom, pont akiért teszem,
az fog szembeszállni legelőször velem,
mert már régen hiszi, mit neki hazudtak,
s régen elfeledte, mit ősei tudtak.

Józan paraszti ész – csak használni kéne!
Tán az ember tovább, s boldogabban élne!
Nem kell el fogadni a sok hazugságot,
szebbé kéne tenni újra a világot!
Mikor a sötétben semmi sem világít,
elveszted az irányt, pont az e-világit.
Rohansz tovább vakon, nincs mi visszatartson,
s nem töröd a fejed a hazug parancson.

Jó lenne megállni, önmagunkba nézni,
régiek szép szavát újra felidézni!
Megvezetettek közt nem állni a sorba,
hogy becsületünkön ne eshessen csorba!
Nem kéne becsülni a bemagolt tudást,
s önként elfogadni a hazug árulást!
Lenne számos dolog, mit meg kéne beszélni,
hogy lehessen újra tiszta szívvel élni!

Aranyosi Ervin © 2020-02-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A hazugság ára

Aranyosi Ervin: A hazugság ára

Aranyosi Ervin: A hazugság ára

” – Aki igazat mond, betörik a fejét!”
Az igazmondásnak így veszik elejét!
Hazugok magukat ezzel igazolják,
a képmutatást a te képedbe tolják.

Ám a hazugságnak van utóhatása,
mely a kapcsolatot nyomban aláássa.
A bizalom – bizony – egy törékeny dolog,
helyrehozni nehéz, könnyen elpárolog.

Mert a hazugság, az furdalja a lelket,
lelki nyugalmadat vissza kell, hogy nyerjed!
Ki hazudik, lop is! Aztán nem nyugodhat,
soha nem lesz elég, lesi mennyit lophat.

Nem teszi boldoggá kincse, hazugsága,
álságossá válik az egész világa.
Ő sem fog már bízni, elveszti nyugalmát,
és mindenki másban hazugságot, bajt lát.

Többé nem is tudja élvezni a létet,
önmagába nézve, bánja az egészet!
Lelke fáj, fizeti a hazugság árát,
amíg át nem lépi, élete határát.

Jobb hát kimondani mindig az igazat,
mert bár a hazugság sokszor sikert arat,
ám csak úgy alszik jól igazán az ember,
ha szembe mer nézni a lelkiismerettel.

Aranyosi Ervin © 2019-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én nem adom el a lelkem!


Aranyosi Ervin: Én nem adom el a lelkem!

Én nem fogom eladni lelkem,
azé lesz majd, ki hisz nekem!
Vigyázok rá, oly becses nékem,
mint teremtőm, az Istenem!

Hazugság engem el nem érhet,
kincs és vagyon nem tántorít,
engem csak szeretet vezérel,
jóság, igazság bátorít.

Én nem fogom eladni lelkem,
mert fontosabb becsületem.
Csak igaz szó hagyja el ajkam,
csak azt szajkózom szüntelen.

Némaságot sosem fogadtam,
s tovább adom, amit tudok.
Ha tiszta szívem hűen szolgál,
tudom, a mennybe feljutok.

Ám nem lesz lelkem szolgalelkű!
Szívem gazzal nem alkuszik!
Nem lehet minden vers remekmű,
amely fellázad és uszít!

Hinni a jót és továbbadni,
ritmust, rímet teremteni,
mindig a jó úton haladni,
éhező lelket menteni.

Ez az én dolgom, erre tettem,
tisztességgel becsületem.
Mint az, ki egykor ott végezte
a keresztfán, feszületen.

Én nem fogom eladni lelkem,
a szeretetet hirdetem.
S ha életcélom így megnyertem,
csak annyi kell, hogy higgy nekem.

Aranyosi Ervin © 2018-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondd, mért hazudjak?

Aranyosi Ervin: Mondd, mért hazudjak?

Mondd, mért hazudjak szépet, s jót neked?
Hisz nem változik attól életed!
Nem lesz szebbé és jobbá a napod,
ha valós helyett a valótlant kapod!

Mondd, mért nem akarsz inkább igazat,
mért nem becsülöd többre magadat?
Hát nem jobb az, ha valós szó vezet,
ha az úton fogom a kezed?

Mondd, mért hazudjak fényt és csillogást,
harcba küldő, éles vijjogást,
mért vágyod, hogy megvezesselek,
engedd inkább, hogy jól szeresselek!

Jól és jóvá, ez lenne a cél.
Igaz szóval, mely csak hozzád beszél,
mely eltakarja néha a Napod,
de reményt ad, hogy visszakaphatod!

Csak csillogásban, kincsekben hiszel?
Csak az nyerhet, mit túlzásba viszel?
Megszédít siker, csalás és a pénz,
az életedben velük sokra mész?

Mondd, mért szebbítsem rút világodat,
hol az öröm oly ritkán látogat,
ha leomlik a kristálypalotád,
a sárkányod majd kénkövet okád?

A kristálytükröd szanaszét törik,
s rájössz, az élet nem így működik,
mert szép kertedet felveri a gaz,
és ráébredsz: álmod nem volt igaz!

Mondd, mért hiszed el, bármit mondanak,
ha szép álmokat is elrontanak?
Ha összetörik lelked szép hitét,
hisz hazugság lett minden régi kép.

Én nem fogok jót hazudni neked,
nem válik szebbé attól életed!
Hiszem, hogy jobb, ha őszinte vagyok,
s a szíved mélyén szép érzést hagyok.

Csak rajtad áll, hogy kell-e ez neked,
hogy szíved mélyén van-e szeretet?
Hogy lesz-e hozzám őszinte szavad,
hogy vajon hitem, benned megmarad?

Aranyosi Ervin © 2018-04-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva