Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Sír a hegedű


Aranyosi Ervin: Sír a hegedű

Sír a hegedű,
őszi szél jajong…
Elszállt a derű,
a gondolat csapong.
Hol van az a nyár,
az elmúlt szerelem,
álomként suhant
csak át a szívemen.

Sír a hegedű,
álmodik az ősz,
hulló levelű
fák között elidőz.
Hol van az a nyár,
az elszállt örömök,
elmúlt tovaszállt,
s én mindent köszönök.

Sír a hegedű,
a holdfény táncol,
álmom keserű,
messze jársz, már máshol.
Elfújja a szél
a régi kedves dalt,
emlék lesz csupán,
de a szívembe mart.

Sír a hegedű,
őszi szél csapong…
A múlté a derű,
most szomorú vagyok.
Elmúlt az a nyár,
a boldog szerelem,
nyomokat hagyott
megfáradt szívemen.

Aranyosi Ervin © 2017-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-dal


Aranyosi Ervin: Álom-dal

Álmomban egy csodát láttam,
énekeltem, s dallá váltam,
táncot jártam körbe-körbe,
magam láttam sok tükörbe’.

Az álmomban csodát tettél,
megjelentél, énekeltél,
táncoltál és dallá váltál,
sok tükörben körbejártál.

A világ is pörög, forog,
ritmust adnak csörgők, dobok,
gitárhúrok pengnek, szólnak,
lágy fuvolák válaszolnak.

Vonó cincog, majd elnyújtja,
le-fel járva telik útja,
hegedűből öröm árad,
míg dalolni el nem fárad.

Zongorán fut röpke szólam,
rólad mesél, s persze rólam.
A lelkeink összeérnek,
tükörfalán a zenének.

Álmomban csodában éltem,
lelked húrjain zenéltem.
Veled együtt dallá váltam,
szépségedet megcsodáltam.

A szívünk is együtt dobban,
visszhangja kél élő dobban,
szemeidben magam látom,
s ez egy mindennapi álom.

Az álmodban dallá váltam,
örültem, hogy rád találtam.
Álmaidban benne élek,
szívemből neked zenélek!

Aranyosi Ervin © 2017-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képes vagy rá?!

Amikor az idő
Aranyosi Ervin: Képes vagy rá?!

Amikor az idő elfolyik kezedből,
amikor a régi lemezed teszed föl,
amikor – bár unod – régi utad járod,
amikor legyintesz, s veszed a kabátod.
Amikor a régi hibák jönnek újra,
amikor elszakad a hegedűd húrja,
amikor a dalod ugyanaz az ének,
amikor irigyled, ahogy mások élnek,
akkor gondolkozz el! Mit kellene tenned?
Mennyi az el nem folyt, boldog idő benned?
Kell-e ismétlődő, monoton lemezed,
vagy életed súlyát, e naptól leteszed?
Kipróbálsz-e újat, amit soha eddig,
mik az ismeretlen világot jelentik?
Megvizsgálod végre sok megunt hibádat,
keresel megoldást, melyre szíved vágyhat?
Felhúrozod elnyűtt, szakadt hegedűdet,
adja vissza hited, elvesztett derűdet?
Írsz-e új dalt végre – legyen szebb az ének –
kedvezel-e újra mások szép szívének?
Az irigység helyett, inkább megcsinálod,
szebbé változtatod lebecsült világod?
Képes vagy változni, új világba lépni,
vagy csak siránkozni, s haldokolva élni?

Aranyosi Ervin © 2016-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vidra vidító

vidra vidítóAranyosi Ervin: Vidra vidító

Szomorú vagy kicsi vidra?
Csaljak mosolyt a pofidra?
Vagy vágysz inkább egy szép halra,
te csak attól fakadsz dalra?
Addig dalolsz, amíg úszol,
torkodból kis hegedű szól,
látom most már jobb a kedved,
érdemes volt halat enned!

Aranyosi Ervin © 2016-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Hegedű és hegedűművész

Egy fadarab, néhány szál “dróttal”,
a hegedű tán ennyi lenne?
Ha elhangzott az altatódal,
a zenét többé nem lelem benne.

Kell valaki, ki életre kelti,
vonóval lelket önt belé.
S az ember többé nem felejti,
mert örömét csak így lelé.

Kell valaki, aki előcsalja,
a hangszerből a hangokat.
Ki egy kicsit a szívét adja,
hogy te jól érezd magad.

Vonó alatt a hangszer éled,
s te reá bízod álmaid.
Elméd egy messzi tájra téved
mely mélyen, lelkedben lakik.

Lelked is hangszer, s rezdülésed
ki hallja, s hogyan fogja fel?
A vágy az érzés mitől éled,
játszik-e rajta, hogy ha kell?

Minden hang úgy cseng, ahogy várod?
Vagy néha bizony megremeg?
Akad-e virtuóz barátod,
ki életre kelti lelkedet?

A “hegedűd néhány szál dróttal”,
csak szép, de mégis hallgatag,
ha nincs ki játsszon a vonóval,
a csodás dallam benn marad…