Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Meglelni az utat…


Aranyosi Ervin: Meglelni az utat…

Sokszor az a legnehezebb:
– Önmagunknak megfelelni!
Megnyugtatni a lelkünket,
s benne a békére lelni.

Túl nagyok az elvárások,
s tesszük dolgunk rendületlen,
aztán jön egy nagy csalódás,
s nem vagyunk már lendületben.

Elveszítjük a hitünket,
önmagunkban, s persze másban,
Szemernyit sem bízunk többé
az igaz feltámadásban.

Csak a szakadékot látjuk aztán
és nem leljük meg a hidat,
s lelkünk sínylődik a létben,
ami jólétünkre kihat.

Egészségünk semmivé lesz,
tünetek hibát jeleznek,
s vegyszereket adagolunk,
gyógyszerként a beteg testnek.

De csupán a lelket kéne
gyógyítani, felemelni!
Megnyugtatni, s elmerülve,
benne a békére lelni.

Hiszem, ha csak szeretettel,
tekintenénk önmagunkra,
gyógyulhatna test és lélek,
ez lenne a legszebb munka.

Kijavítanánk hibánkat,
hisz aki él, mind hibázik
Tudnánk, tisztán közeledik
a szívünkhöz az a másik.

A bűnt is csak kitalálták,
nem létezik bűnös lélek,
csak nem látnak a sötéttől,
lélekben csak vakon élnek.

Tudatlanság csapdájában
a kiutat nem találják,
az isteni megváltó fényt,
bezárt lelkükkel nem látják.

Nekünk ezért kell ébrednünk,
nyitni lelki szemeinket,
a teremtőnk fényszórónak,
tanítónak jelölt minket.

Ám sosem kell erőn felül,
semmiképp sem megfelelni,
csak szívünkkel a jó utat,
az igazit kell meglelni.

Ha már megvan, megmutatni,
más is követhesse léptünk,
s ha mindenki nyomunkban jár,
tán a mennyországba értünk!

Aranyosi Ervin © 2019-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Képes vagy rá?!

Amikor az idő
Aranyosi Ervin: Képes vagy rá?!

Amikor az idő elfolyik kezedből,
amikor a régi lemezed teszed föl,
amikor – bár unod – régi utad járod,
amikor legyintesz, s veszed a kabátod.
Amikor a régi hibák jönnek újra,
amikor elszakad a hegedűd húrja,
amikor a dalod ugyanaz az ének,
amikor irigyled, ahogy mások élnek,
akkor gondolkozz el! Mit kellene tenned?
Mennyi az el nem folyt, boldog idő benned?
Kell-e ismétlődő, monoton lemezed,
vagy életed súlyát, e naptól leteszed?
Kipróbálsz-e újat, amit soha eddig,
mik az ismeretlen világot jelentik?
Megvizsgálod végre sok megunt hibádat,
keresel megoldást, melyre szíved vágyhat?
Felhúrozod elnyűtt, szakadt hegedűdet,
adja vissza hited, elvesztett derűdet?
Írsz-e új dalt végre – legyen szebb az ének –
kedvezel-e újra mások szép szívének?
Az irigység helyett, inkább megcsinálod,
szebbé változtatod lebecsült világod?
Képes vagy változni, új világba lépni,
vagy csak siránkozni, s haldokolva élni?

Aranyosi Ervin © 2016-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nagymama


Aranyosi Ervin: Nagymama

Egyszer már próbáltál jó anyának lenni.
Őszintén ölelni, szívedből szeretni.
Elkövettél persze apróbb, kis hibákat,
aztán hullt a könnyed, s rád talált a bánat.
S kaptál még egy esélyt, hogy jobban csinálhasd,
jobbító álmaid is valóra válthasd.
Most már tapasztaltan, s még több türelemmel,
ahogy nagymamaként, szívvel lát az ember… 

Aranyosi Ervin © 2014-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Szerelem apró hibákkal


Aranyosi Ervin: Szerelem apró hibákkal

Már a hibáidat is tudom szeretni,
nélkülük nem lennél többé, aki vagy.
Nem tudom őket túl komolyan venni.
Amilyen vagy, kérlek, olyan maradj!

Csodáltam mindig tökéletességed.
Szépséged, s álmom kézen fogva járt.
Tudom, hogy Múzsámnak küldött el az élet,
így adva nekem a végtelen határt.

Különleges vagy, – ezt mindig is tudtam,
hozzád hasonló nincs e Földtekén.
Küzdöttem érted, kissé elvakultan,
s kívántam, bárcsak szeretnél belém.

S amikor végre enyém lett a szíved,
nem élt a földön nálam boldogabb.
Léptem vigyázza egy óvó tekintet,
rabod vagyok és végtelen szabad!

Múltak az évek, s gyűrű nőtt kezünkre,
mutatva másnak: összetartozunk!
Így lettünk egymás színt mutató tükre.
– hétköznapokba is ünnepet hozunk.

Már a hibáidat is tudom szeretni,
Nélkülük nem lennél nekem, aki vagy.
Már nem tudom őket túl komolyan venni.
Amilyen vagy, kérlek, pont olyan maradj!

Aranyosi Ervin © 2012-02-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva