Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tudhatunk valamit


Aranyosi Ervin: Tudhatunk valamit

Talán tudhatok valamit?
Szívemben érző láng lakik,
s ha lángra gyújtom tüzemet,
tán feléd száll az üzenet!

Tán feléd száll, tán megtalál,
talán tiéd is arra vár,
hogy lángra gyúljon, s meglehet,
gazdagabb lesz a lét veled!

Mert te is tudhatsz valamit.
Tán jobb világot alapít,
aki szeretve, szívvel él,
akit útján remény kísér!

Remény, hogy együtt szebb lehet,
hogy írhatunk szebb életet,
hogy nem győzhet le vad vihar,
olyat, ki tudja mit akar!

Hát én tudom, és úgy hiszem,
ettől majd többre is viszem,
mert szebb világot akarok,
hol boldogok a magyarok!

Te is hiszel? Hát nyújts kezet,
a jövő, lám, elérkezett,
csak mondjuk el, amit tudunk,
legyen közös és egy utunk!

Talán tudhatunk valamit,
egykor szép világ vala itt!
Rajtunk múlik, hogy lesz-e szebb,
ha rám mért dolgom megteszem!

Aranyosi Ervin © 2023-04-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Harmadnapon…

Festmény: Víg Ottó: Harmadnapon

Aranyosi Ervin: Harmadnapon…

Nem akarok már többé hazugságot!
Ne szédítsétek tovább a világot!
Tegyetek jót, hisz mind azért vagyunk!
Mert ahogy vetünk, pont úgy aratunk!

Éljetek békében együtt, a jóban,
leljetek megnyugvást itt, a valóban!
Álljatok már saját lábatokra,
hogy nézhessetek büszkén magatokra!

Rég harmadnap van, feltámadni kéne,
és kiáradni, önmagunkba nézve,
megérteni, hogy valakik vagyunk!
Van lelkünk is, nemcsak sivár agyunk.

Vakon hiszel, s mint állatot vezetnek,
sosem leszel része a szervezetnek!
Kilök magából, és ott maradsz vakon,
mint síró barmok vágóhidakon.

S lám, mindig van egy álnok, gaz csalétek,
mindennap dobnak egy koncot elétek,
hogy legyen min elmarakodnotok,
s mint robotok tegyétek dolgotok!

Nem lenne jobb, átírni ezt a sorsot?
Inkább a lélek súlyos terhét hordod,
csak részt kérhess a megcsúfolt világból,
ami felett az üszkös tető lángol.

Nem látod át, hogy színjáték az élet?
Hogy hazugság minden rád szórt ígéret?
Mi közben dőzsöl ki e darabot írta,
s követi őt a sok húsvéti birka.

A Megváltó is bömbölne, ha látna,
hogy mivé lettünk sok évvel utána,
mindőnkre vár ma is az a kereszt,
mit cipelünk, hisz el sosem ereszt.

Ö feláldozta önmagát miértünk,
s mi sajnáljuk, de még semmit sem értünk!
Bután élünk, s egyszer bután halunk,
s már nem hisszük, hogy feltámadhatunk!

Aranyosi Ervin © 2019-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva