Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tavaszodik

tavaszodik
Aranyosi Ervin: Tavaszodik

Levetette a Föld  téli rossz gúnyáját,
most az égi pásztor terelgeti nyáját.
Rossz kedvű felhői a télért zokognak,
könnyeik a földre vízcseppként potyognak.
Sírjatok csak felhők, én bizony nem bánom,
végre sutba dobom megunt nagykabátom.
Kitárom a lelkem, szép tavaszra várva,
végre szabad leszek, nem leszek bezárva.

Végre repülhetek zúgó szelek szárnyán,
nem borongok tovább téli napok árnyán.
Kitárom lelkemet, hagyom megújulni,
vele komor kedvem biztos el fog múlni.
Arcomon a mosoly bimbódzik, virágzik,
napsugara fénylik, derű-cseppben ázik.
Kinyílik a tavasz ezer kis virága,
új rügyeket növeszt szép fám minden ága.

Lám még a szívem is jókedvűbben dobban,
éled a természet, s nem marad titokban,
hiszen kismadarak viszik szerte hírét,
dalukkal a remény magvát terítik szét.
A fű kíváncsian bújik ki a földből,
eddig csak álmodott puha, selymes zöldről,
most majd megalkotja, összefogva, szépen,
ahogy széjjel terül a tavaszi réten.

De jó, hogy világunk képes megújulni,
hogy a sötétség már lassan el fog múlni,
s megtelik a lelkünk vággyal, szeretettel,
kikelet szavára felébred az ember.
Fúj a tavaszi szél, a felhők repülnek,
hideg, téli napok emlékbe merülnek.
Egyre erősebben ragyog ránk szép Napunk,
sugarától reményt, fénylő hitet kapunk.

Aranyosi Ervin © 2017-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

A szeretet melegével
Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

Önző, vad világban jéggé fagy a lélek,
szívbe hideg markol, bánt a téli szél.
Üressé, kihalttá változik az élet.
Ennek a világnak tűzhelye legyél!
Fűts be önmagadba, légy felizzó kályha,
mely a hideg éjben áraszt meleget!
Szíved szép érzése legyen tüzed fája,
s áraszd melegséged, szeretetedet!

Vonzd a csüggedőket szeretetkörödbe,
tüzed bűvkörében melegedjenek!
Ne maradjanak az árnyékban örökre,
végre melegségre, fényre leljenek.
Meglátod, mennyien éheznek a jóra,
mennyi fázós lélek gyűlik majd köréd.
Mennyire szükség van bátorító szóra,
mikor szívbe markol a fagyos sötét.

Adj esélyt a mának, hogy jövőbe nézhess,
s mások is hihessék: jön majd kikelet!
Szívdobbanásoddal más szívben zenélhess,
hitesd el, érdemes itt élni veled!
Egy kedves mosollyal, mennyei derűvel,
hited erejével álmodj holnapot.
Légy az, aki mással varázslatot művel,
melyhez szívjóságod adhat alapot.

Szíved közelében a remény feléled,
s élhetővé válik a fagyos földi lét.
Szeretetvirágod szép mosollyá érleld,
add csak tiszta szívvel, s másé lesz tiéd!
Hagyd hogy köréd gyűljön, aki melegedne,
vidám tüzed gyújtson éltető reményt!
Aztán ismételd meg, – Miért ne lehetne? –
ezt a hitet nyújtó csodás eseményt!

Aranyosi Ervin © 2017-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresek…

keresek
Aranyosi Ervin: Keresek…

Igazságot keresek,
mondd, hány van belőle?
Mért van az, hogy annyian
futnak el előle?
Mért rejtik el szüntelen?
Mi a titok nyitja?
Mért nem jár a végére,
ki létét gyanítja?

Szeretetet keresek,
hol lehet elrejtve?
Lehet élni nélküle,
kincseket keresve?
Mért nem ad, ki hirdeti,
mért zárja magába,
mért taszítja híveit,
fájdalmas magányba?

Békességet keresek,
ám háborúk dúlnak,
mindazok, kik hirdetik,
ellenem fordulnak.
Az a baj, hogy odakint
keresem a békét,
pedig magamban lelem
lelkem menedékét.

A hitet is keresem,
s hiszem majd, ha látom?
– Keresheted évekig
ily módon barátom!
Előbb hinned kellene,
majd lelkedben látni,
elképzelni magadban
valósággá válni!

A reményt is keresem.
Van, ki visszaadja?
Vagy az emberi tudást
e vágy meghaladja?
Lehet, lelkem legmélyén,
ma még megtalálom,
s lehet még az életünk
oly szép, mint egy álom…

Jó utakat keresek
az emberek szívéhez:
Elmesélve, a lelkem
mit gondol, mit érez.
Hit, remény és szeretet,
igazság vezessen!
Békés legyen a szívünk,
s boldog is lehessen!

Aranyosi Ervin © 2017-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi elmélkedés

Karácsonyi elmélkedés
Aranyosi Ervin: Karácsonyi elmélkedés

Mindannyian “Jézusok” vagyunk,
a Teremtő csodás gyermekei.
Csak azt nem fogja fel cseppnyi agyunk,
mitől volt több, mi adatott neki?
A megértés, bizony sokat jelent,
s ő értette mi célból jött közénk.
Értelmet nyerne: – miért született? –
ha tanítását mind megértenénk.

Kétezer év hiába szállt tova,
nem lett vezérlő elv a szeretet.
Hisszük, hogy csak a sorsunk mostoha,
s hordjuk a terhet, mint ránk mért szerepet!
Ha féled Istent, hát nem tőle félsz,
akkor lelked uralja a gonosz,
egy vagy uraddal, benne, s véle élsz,
csak hinned kéne, s kerülne a rossz.

De te hiszed, pokol is létezik,
s a hit teremt, és teremtesz vele!
Titkon a lelked jóra éhezik,
s mégis hazugsággal töltöd tele.
Az életet könyvekből tanulod,
mert félsz mindent magadtól élni át,
csak elhiszed, de ma még nem tudod,
hogyan is zajlik az élet, a világ.

Nem hiszed el: – teremt a gondolat –
vágyad szerint, minden elérhető,
az életed sosem lesz így szabad,
mert úgy hiszed, nincsen hozzá erő!
Lekicsinyled a képességeid,
mert mások szerint a lelked képtelen,
kevés benned a kitartás, a hit,
s hiszed az élet rút, s reménytelen.

De ott van Ő, a teremtő erő,
bármit teszel, mindenben támogat,
de te, inkább kétséggel jössz elő,
s magad téped össze az álmodat!
Kérsz valamit, de abban nem hiszel,
hogy amit vágysz, valóban megkapod,
múltad szava, mely rossz útra visz el,
s a csalódás állandó állapot.

Jön a karácsony, s mondd mit ünnepelsz?
A pihenést, a fényt, evést, ivást?
Hogy néhány percnyi pihenésre lelsz,
hogy aztán folytasd a nagy rohanást?
Hát tényleg erről szólna a karácsony?
Jézus valóban ezért született?
Hogy néhány napra a robotból kiváltson,
hogy tartsál néha némi szünetet?

Sajnálom Őt, hisz nem Ő rajta múlott,
hogy követője semmit sem tanult.
Csak aranyborjú lába elé hullott,
s nem lett tanösvény a példaléptű múlt.
Tanulni kell még őszintén szeretni,
keresztet vinni kínban, másokért!
Sok elesettet a földről felemelni,
s teremteni egy méltóbb holnapért!

Aranyosi Ervin © 2016-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak!


Aranyosi Ervin: Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak!

Engedd, hogy egy gyertyát gyújtsak,
gyertyát a szívedben!
Segíts azon, aki kint él,
kint a nagy hidegben!

Vigyél neki meleg ételt,
pokrócot, kabátot,
hogy az Isten melegével
szíve legyen áldott!

Gyújts egy gyertyát a szívében,
hittel és reménnyel,
legyél te az őrangyala
Isten kegyelmével.

Ne sajnáld a szereteted,
marad abból bőven,
Gyújtsál gyertyát a szívekben,
az új esztendőben!

Saját fényed világítson,
s legyen benned jóság,
változzon tőle a világ,
jöjjön szebb valóság!

A fényeddel utat mutass,
követendő példát,
Jézus benned újra éled,
szeretetét éld át.

Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak,
karácsonyi fénnyel,
bánj hát mától emberséggel
minden élőlénnyel.

Díszítsd fel az életedet,
szebbítsd a világot,
minden érző ember szíve
legyen fénnyel áldott!

Aranyosi Ervin © 2016-12-11.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyra beköltöznék…

karácsonyra beköltöznék2
Aranyosi Ervin: Karácsonyra beköltöznék…

Karácsonyra beköltöznék megfáradt lelkedbe.
Díszíteném ünnepedet, de csodás lehetne…
Minden dalom szeretetről, tiszta szívből szólna.
fényt vinnék az otthonodba, – de gyönyörű volna!
Veled együtt díszíteném fel karácsonyfádat,
verseimből, rímjeimből a szeretet árad.
Gyertya fényben, minden sorom fényesen ragyogna,
szavaimtól, tiszta szíved fénnyel gazdagodna.
Mosolyom sok üveggömbből tükröződne vissza,
s figyelném, hogy versem vízét lelked hogyan issza.

Feltennék a fenyőfádra mindenféle szépet,
apró díszként csillognának rajta az emlékek,
mosolyogva néznének rád régi kedves arcok,
s eltűnnének napi gondok, mással vívott harcok.
Valóban a csodát várnád, ki szíved megváltja,
felkerülne válladra a Teremtő kabátja.
Megértésként szállna reád, költözne szívedbe:
– a szeretet sose legyen onnan számkivetve!
Férjen bele a boldogság a hétköznapokba,
meglátni a lét értelmét, nézz a csillagokba!

Feledtetném haragodat, kerülne a bánat,
lelked súlyát könnyítené meg a sok bocsánat.
A megbántást elengednéd, ne nyomassza lelked,
a szeretet fénygyertyája gyúlna lángra benned.
A fényénél végre látnál, tudatossá válnál,
szerethetnéd önmagadat és mást is szolgálnál.
Nem, mint szolga, sokkal inkább a jóság királya,
kihűlt lelkek otthonában lehetnél a kályha.
Képes lennél szívjóságot, szeretetet adni,
képes lennél érző szívvel jó ember maradni.

Szeretnék ott, veled lenni, ha eljön karácsony,
szép szavaim hópiheként csillognak az ágon.
Reményt, hitet, jó szándékot adnék szeretettel,
s a tudást, hogy miattad él annyi földi ember.
Sokan köztük tanítóid, tőlük tanulhatnál,
örömöt szórnál a létbe, másnak erőt adnál,
mert ha tudod az életed valódi értelmét,
megnyithatod a szívedet, elérd mások lelkét.
Ha sikerül, boldog leszel, s nem fogsz többé félni,
a karácsony így taníthat meg szeretni és élni!

Aranyosi Ervin © 2016-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Segítődnek jöttem!

segítődnek jöttem
Aranyosi Ervin: Segítődnek jöttem!

Isten gyermekeként születtem e Földre.
Szépen megformázott, kitalált előre!
Érző lelkek közül kiválasztott engem,
s rám bízott egy álmot, öltsön testet bennem!
Én leszek szavának egyik hírvivője,
emberek élete váljon szebbé tőle!
Rám bízta a titkot, a szeretet csodáját,
vigyek fényt a létbe, a szeretet lángját!

Tudta, szükség van rám, hogy hitét hirdessem,
s kapzsiság bűnébe, azért mégse essem.
Hát életre keltett és útnak indított,
szívem közepébe egy adó-vevőt rakott.
Tudom, azért vagyok ezen a világon,
hogy szívem érezzen, tapasztaljon, lásson,
s a teremtő hangját halljam, s közvetítsem,
hogy leírjam mindazt, mit rám bízott az Isten!

Hirdessem a versben a szeretet csodáját,
hogy lássák meg a létben annak minden báját.
Merítsenek erőt tisztes igazságból,
amelyik felemel, s minden lelket ápol.
Mutassam: – A világ tele van szépséggel –
és aki meglátja, az sokkal többet ér el!
Aki szeretni bír, s adni mer jóságot,
megleli a Földön az élő Mennyországot.

Azért jöttem el, hogy kivegyem a részem,
s mit az Úrtól kapok, átadjam egészen.
Hogy, mint közvetítő, nyilatkozni merjek,
s némely, még tudatlant, lentről felemeljek.
Kivegyem a részem az újjászületésből,
amire a világ már nagyon régen készül.
Hát én felvállaltam ezt a feladatot,
közvetítem szavát, hitet, erőt adok.

Tudd, a pokol tüze itt ég lent a Földön,
amikor nem látsz át a szemellenződön,
mikor csak a gondot, bajt, az átkot látod,
mikor te teremted saját akadályod.
S elveszted a hited, istentelen leszel,
tehetetlen dühvel értelmetlent teszel,
aztán meg siratod, lelked sajog belé,
elveszett nyugalmad szíved sose lelé.

Keresed az utad, s rossz irányba nézel,
újságot olvasol, vagy épp tévét nézel,
s azt hiszed, a hír mind valódi, hiteles,
s azt kapja az ember tőle, amit keres.
Belesüllyedsz mélyen a lét-ingoványba,
érzések nélküli anyagi világba.
Nem csoda fájdalmad, helyed nem találod,
élet nélkül bolyongsz, s várod rút halálod!

Te sem ezért jöttél, születtél a Földre!
Jó akartál lenni, érzésekkel töltve.
Ki kellene nőni az anyagi világból,
édenkertbe lépni, a bűn mocsarából.
Keresd hát az utat, a szeretet útját,
leld meg a szeretet éltet adó kútját,
engedd, hogy a szíved, érzésed vezessen,
életednek végre értelme lehessen!

Aranyosi Ervin © 2016-11-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A magyar megváltóhoz!

A magyar megváltóhoz
Aranyosi Ervin: A magyar megváltóhoz!

Öleld magadhoz a Földet, a világot!
Készíts szívedbe fészket, szép helyet!
Öleld a néped, a teljes magyarságot,
– kovácsold eggyé édes nemzeted!

Gyújts meg egy gyertyát, nézd az apró lángot,
lásd, hogy a szívekbe szép fény költözik.
Lelkekbe ültess víg, remény-virágot,
mely mától megnő, mert hittel öntözik.

Szeretetből kenyeret adj a népnek,
mosolyod legyen sója, fűszere,
ígérd, hogy eztán jobban, szebben élnek,
jövőjét valós kincsekkel rakd tele!

Gyógyítsd a beteg, néma csüggedőket,
vigaszt nyújts nékik, bajaikra írt!
Simítsd el szépen a fájó gond-redőket,
álomjövőről írj tele papírt.

Adj új hitet, hogy érdemes még élni,
mert jőni fog egy szebb kor végre ránk.
Szabadítsd meg, – ne kelljen többé félni,
legyen szabaddá csodálatos hazánk!

Aranyosi Ervin © 2014-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd el a múltad!

Engedd el a múltad
Aranyosi Ervin: Engedd el a múltad!

Tanuld meg a múltat végképp elengedni,
letenni a terhét és szabaddá lenni!
Szárnyalni, mint sólyom, kecsesen az égen,
ki a múlt ágait elengedte régen.

Belénk ültetett hit, ami akadályoz,
mert a jó Isten is felemel magához,
csupán el kell hinned, képes vagy repülni,
nem csak lent a porban bánatba merülni!

Engedd el a múltad, ne cipeld magaddal,
élj a szíveddel is, ne csupán az aggyal,
mert az érzéseid jó irányt mutatnak,
s gondolataiddal holnapodra hatnak.

Csak el kell döntened. Mától kezdve változz!
s figyeld, hogy a holnap mennyi újat, mást hoz.
Engedd el a múltat és kezdj el repülni,
ne hagyd magad többé posványba merülni!

Kezdj el tehát mától szebb életre vágyni,
terhek nélkül könnyebb boldogabbá válni.
Teremts gondolattal csodás szép világot,
olyat, mire szíved évek óta vágyott!

Aranyosi Ervin © 2016-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szólt hozzám az Úr

Szólt hozzám az Úr

Aranyosi Ervin: Szólt hozzám az Úr

Szóltam az Úrhoz, s válaszolt.
Lelkemben kelt egy gondolat.
Talán csak szívem álma volt?
– Oldd meg magad a gondodat!

Hiszen a gondolat teremt,
s a hit mindenben támogat.
Neked adtam a végtelent,
a szíved mégis fáj sokat.

Beléd ültettem a reményt,
s amire vágysz, azt megkapod!
Hogy megláthasd, kaptad a fényt,
és időt rá, – a holnapot.

Csak sóvárogsz, de nem hiszel,
nem érzed úgy, hogy jár neked!
Mindenbe kétséget viszel,
koldus vagy, ki csak kéreget!

És hiába nyújtom feléd,
neked adnám a kék eget,
csak elfogadnod illenék,
de nem nyúl felé két kezed.

– Hát nem kell mégsem? – Megmarad!
Lesz majd talán ki elveszi!
Te meg csak áltatod magad.
Más elfogadja, s élvezi!

Na persze, akkor fáj szíved,
az irigység megmérgezi,
a másiknak mindent lehet,
hát ezt az Úr miért teszi?

Biztattalak, álmodni merj!
Nagyot, gazdagot, fényeset!
Tapasztald meg, hogy végre nyerj,
a választás is rád esett!

Tárd ki karod, várd a csodát,
s képzeld, hogy máris a tiéd.
A jövőt mában élve át,
legyen öröm a földi lét!

Legyen kincsed és örömed,
tapasztalj, élvezd, boldogulj!
Mert vágyat megélés követ,
s nem kell, hogy ezért térdre hullj!

Hisz gyermekem vagy én nekem,
s ha kérsz, oly szívesen adok.
Lelkedben ott szól énekem,
s örökre veled maradok!

Aranyosi Ervin © 2016-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva