Aranyosi Ervin versei

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kell valaki, aki meghallgatja,
s nem mondja tovább senkinek!
Életed fájó, csúf darabja,
lelkedet betegíti meg.

A lélek ott duzzog magában,
kitörni onnan mégse tud,
megpróbál apró jelzést adni,
keresi hozzád a kaput.

Testedben furcsa változások,
- a tőle jövő üzenet.
Aztán egy orvosnak meséled,
a jelentkező tünetet.

Kis pirulák majd csillapítják,
nem fáj már úgy, elhallgatott,
de lelked mélyét tovább rágja,
s ő tudja, nem maradhat ott!

Ha nem figyelsz a tünetekre,
amit a “gyógyszer” csillapít,
lelked új jelzést küldhet hozzád,
fokozva tested kínjait.

Fájdalmaid, ha fokozódnak,
gyógyszered száma egyre nő!
Lelkedet tépő bánat-tüskéd
még mindig nem került elő.

És a lelked duzzog a mélyben,
fájdalmad okát nem leled,
pedig mindennek okozója,
az, ami bántja lelkedet.

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kéne egy lelki segítő társ?
Ki előhozza, mi zaklatott?
Kell, aki végre meghallgatja?
Hát jöjj el hozzám, itt vagyok!

Mesélj a múltról, s tükröt tartok,
s feltárul majd, mi volt az ok,
mikor, s hogyan bántották lelked,
s hogyan kezdődtek a bajok?

Mondd el mi fáj, a jelenedben,
keressük meg mélyebb okát!
Isten segít, s elküldi néked
a gyógyító energiát.

Lelked mélyéből előtörnek,
sérelmeid, mindaz, mi bánt.
Együtt tervezzük gyógyulásod,
s lelked egy szebb jövőbe lát.

Csak hinned kell a gyógyulásban,
elengedni, mi rég zavar.
Bárki meggyógyul, ki ezt érzi
és aki gyógyulni akar!

http://www.gyogyitoenergia.com/

Mi az, mi vérző sebet üt a lelken?
Mi az, mi gyáván, elbújva gyötör?
Mi az, mi éles tőrként a szívünkben,
a boldogulásunk életére tőr?

Mi az, mit lelkünk mélyére elásunk?
Mi az, mit elménk látni sem akar?
Mi az, mit vissza nem szívesen látunk,
s ha újra ránk tőr, ismét felkavar.

Mi az, mi egykor nagyon fájt a múltban,
s lelkünk szögletébe, messze űztünk el.
Próbáltuk feledni, s hittük elvakultan,
- nem kel már életre – úgy temettük el.

Ám de él e fantom, mélyen rágja lelkünk,
s fizikai testünk lesz az áldozat.
Úgy hisszük, hogy régen megnyugvásra leltünk,
s a lezárt múltunk nem árthat már sokat.

S lám a zord félelmek, mik egykor gyötörtek,
újra visszatérnek, s oly fájdalmasok.
Kínzó érzésekkel napvilágra törnek,
s orvosodhoz kerget száz fájdalmas ok.

Jön a diagnózis, fényesen mutatja,
a fájdalmas tünet orvosolható.
Ha nem tudsz aludni, a megoldást adja
álmatlanságodra néhány altató.

Fájdalmaid kínját rögtön csillapítja,
pár színes pirula. Szedjed, hogy ha kell!
S lám a tünet múlik, s elménk elvakítja,
néhány műanyagból készült ócska szer.

És a fantom röhög, lelkünk mély zugában,
s tovább rágja testünk, – soha nem pihen.
Múlt sérelmek ölnek sejteket a mában.
Nem tudtad? A harag, a gyűlölet ilyen!

Mi hát az ellenszer, hogy gyógyítsd a lelked?
Mi az, mi lezárhat régi sebeket?
A fél-elem helyett, teljessé kell lenned,
légy hát egész-séges, ezt megteheted!

Szeretet a gyógyír és a megbocsátás,
engedd el a múltad, s ÉLD az életed!
Élvezd ki a percet, legyen csodavárás!
Úgy válik teljessé, hogy ha élvezed…

Színpompás ruhát öltenek
az őszi fák, az ég alatt.
Ünnepi díszük csodaszép.
Tavasz, s a nyár már elszaladt.
A földre hullott sok levél,
puha vánkosként elterül,
megfáradt Napunk bús feje
rajtuk álomba szenderül.
Álomra készül a világ,
sötét felhőt sodor a szél.
Az elmúlás lehelete,
dermeszti azt, ki szívvel él.
Ám a remény nem halhat el,
kit hite éltet, érzi azt,
hogy eljön a megújulás,
addig e hit nyújthat vigaszt.

Szeretni jöttünk széles e világra.
Keresni másban énünk jobb felét.
Örömöt lelni. Napról napra várva
a belső hangot, a misztikus zenét.

Mert a magánynak kongó kapujából,
az élet ösvénye másfelé vezet.
Tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol,
s örülj a mának, amíg csak lehet.

Nyisd ki szemed, s a lelkedben érezd:
ami ma gond, az mind megoldható.
Álmodni merj és sohase fékezd!
Amit hiszel, valóra váltható.

Szellemedet, ha lehet, csillapítsd le!
Érzéseid vezessék léptedet!
Szeretetet, mit mástól kapsz fogadd be,
s hidd, amit akarsz, el is érheted.

Érezni fogod, megnő a világod.
Szépség és jóság mind tiéd lehet.
Becsülj meg minden szerető barátot,
s teljessé válik az egész életed.

Élj minden nap a mának!
A tegnapból tanulj!
A félelmet felejtsd el!
Időnként térdre hullj!
Szemed tartsd mindig nyitva!
A holnaptól ne félj!
Az élet nem kalitka!
Szeress, örülj, remélj!
Álmaid váltsd valóra!
Legyen erőd, hited!
Jelezze minden óra,
miért dobog szíved.
Ha kell használd az elméd,
s figyeld érzéseid!
Értsd a szeretet nyelvét,
fogadd el érveit!
Csodálkozz rá a szépre,
s engedd, hogy hasson rád!
Ne másoktól rabolj el
életenergiát!
Holnap is élj a mának!
Hited legyen veled:
hogy lám csak jó az isten,
s itt van mindig, neked!

Zúgó napoknak, dúló viharában
talpon maradni túlon-túl nehéz.
A lélek szorong a csüggesztő magányban,
- hit, remény, cél, – mind, a sűrű ködbe vész.
Ám, hogyha érzed, van igazi célod,
váltani szépre, minden rossz napot.
Hatalmad is lesz, – pengő, szép acélod,
megnyerhetsz bármit, ahogy akarod!
Három szép dolgot szeretnék most adni:
szívszeretet, reményt és hitet.
Szeretetet, mert nélküle meglenni,
boldogan élni már nem is lehet.
Reményt azért, hogy éljél itt a mában,
s kitárt szívvel várj minden új napot.
Mert tudnod kell azt, bármit megkívánhatsz,
ha vágyad erős – azt meg is kaphatod!
Adnék hitet, hogy higgyél önmagadban,
mert lelkedben ott él az egész világ.
Ami értékes, sokszor láthatatlan,
kutatnod kell és meg kell, hogy találd!

Van, aki szebb, új jövőt épít,
van, aki szolgál másokat.
Van, aki önként végzi dolgát,
s van, aki szenved,  áldozat.

Gondolkozz rajta, hogyan éled,
megszámlált napod, életed!
Valóra váltod minden álmod,
a dédelgetett terveket?

Figyeld agyad! Mi jár fejedben?
Szabadon alkotsz! Elhiszed?
Vagy gátat épít huncut elméd,
s tudod, hogy többre nem viszed.

Gondolatot váltasz valóra,
ha mindig szépre, s jóra vágysz.
És megkapod, – legyen az bármi
- ha hited fűtött, mint a láz.

Ám gondolat vezeti lépted,
mikor magadban sem hiszel.
Bebizonyítod Önmagadnak,
téged az “Ördögöd” visz el.

De van remény, csak rajtad múlik,
hogyan tovább, mily’ vágy vezet.
Gondolkozz el! Ha irányt váltasz,
szebbé teheted életed.

Mi lehet szép egy hajnalon?
Vöröslő fényben kél a Nap.
Simítva mezők lágy füvét,
Míg dunna alatt alszanak.
Szerte fehér köd lengedez,
Álomszerű, kék ég alatt.
Víg madárdal az égre száll,
Az éj elbújt vagy elszaladt.

Versenyre kél a kósza szél,
Borzolva dús fák lombjait.
Ébredezik a nagyvilág,
Új virág nyitja szirmait.
Illatfoszlánya szerteszáll.
Felhők között nevet a nap,
Megtisztul végre a világ,
Nincs bosszúság, nincsen harag.

Természetes a puszta lét,
Nem gyarló, nem is emberi.
Megváltoztatja életét,
Ki szívvel lát – felismeri!
Erőlködni felesleges,
A valóságot csak álmodom.
Hitem ragyog, lelkem repes,
S nem lépek túl az álmokon.

Utópia – ezt gondolod -,
Hogy ismét szép lesz a világ?
Hiába minden szép dolog,
A földön gonosz foga rág…
Alkotni képes gondolat,
A hit, remény hiába mind?
A világ vesztébe rohan,
Kihalni szépen megtanít?

Ölbe tett kezünk láncait
Lerázni elménk képes-e?
A jövőkép, mit alkotunk,
Valóság lesz, vagy csak mese?
Építsz-e gyermeknek utat,
Mely szép jövő felé vezet?
Vagy ujjad rossz felé mutat,
Kínálva halált, végzetet.

Igába hajtott barmait
Nem tiszteli már a világ.
Beállsz a sorba csendesen,
Vagy zúgod lázadók dalát?
Ezt is, azt is választhatod,
Megmentő lehetsz, vagy halott.
Döntésed hozhat szebb jövőt,
S ember maradsz, ha vállalod!

Láttál gyümölcsöt fenn a fákon?
Alul éretlen, s elérhető.
Ahol nap éri, messzi ágon,
finomabbra és szebbre nő.
S ha körbenézel lenn a porban,
néhány ütődött, oly közel.
Ha ezért nyúlsz és szeded sorban
velük tán boldogabb leszel?
Érdemes-e a szépért mászni?
S elérni inkább a csodát,
mint földről rosszakat halászni,
s csalódni sok-sok éven át.
Megéri-e a fáradtságot,
hogy megleld a pont neked valót?
Megtalálni a boldogságot,
s tudni, hogy nem hiába volt,
a hit, a küzdelem megérte,
mert minden vágyad teljesül.
Érdemes, hidd, felmászni érte.
A csalódás így, majd elkerül.
Válaszd te is az “ízesebbet”,
mely küzdés árán lesz tiéd.
Az eredmény mindent feledtet,
s kárpótol végül mindenért…

Gondolkodj másképp, van miért,
- te rajtad múlik életed.
Benned is ott van a magva rég.
Csak rajtad áll, hogy élteted,
locsolgatod, hited vizével,
s ápolja néhány gondolat,
vagy száraz valóságot képzel,
s elzárja fénytől “bölcs” agyad.

Ha szíved mélyén őrzöd vágyad,
hagyd hatni az érzelmeket!
Csitítsd le elméd, mi onnan árad
elnyomja mélyen lelkedet.
Pedig a lélek a teremtő.
A hit, a víz mely szomjat olt.
A mag a vágy, mely sose meddő,
s remény a fény, mely felkarolt.

Ha belegondolsz és végig nézed,
Mindened megvan, ami kell.
Hunyd be szemed, s álmodj merészet,
s építs egy szebb világot fel.