Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Féltett igazság


Aranyosi Ervin: Féltett igazság

Úgy féltettem eddig saját igazamat,
s kalitkába zártam, mint egy rab madarat.
Magamban tartottam, őrizgettem, védtem,
talán ezért maradt eddig észrevétlen.

Mert mikor kimondtam, szabadon engedtem,
ragadozó héják csaptak reá menten,
széttépni akarták, mert nem a sajátjuk,
mert az igazunkkal mások lelkét bántjuk.

Ám arra rájöttem, ez nem valós bántás,
csupán az álmokból valóságba rántás.
Hiszen az igazság téves hitet rombol,
hitet, ami hamis, és őrjöngve tombol.

Tudod, az igazság tisztán látni enged,
s megmutatja azt is, hol a gonosz benned,
félelem, gyűlölet, mi okból virágzik,
és az emberségünk mért méregben ázik?

Én meg igazamat féltem és elrejtem?
De így más nem tudja, hát lázad a lelkem!
Szabadon engedem, leírom, kimondom,
ne legyen a titkom, ne legyen a gondom!

Hadd védje meg magát, vagy legyen a másé,
hadd legyen végre már az egész világé,
hadd használjuk bölcsen, egymást felemelve,
a hidat egymáshoz végre már meglelve.

Talán lesz majd olyan, ki szívével érzi,
hogy a hazug szó a lelket összevérzi,
talán igazamat magáévá teszi,
és az erőt aztán mindig abból veszi.

Hisz, ha igazunkat ki merjük mondani,
tán a kedvünket sem fogják elrontani,
tán az igazunktól a világ is szépül,
s holnaptól igazság alapjain épül.

Mikor majd igazunk összecsiszolódik,
a világ sok baja rögtön megoldódik!
Szemünk felnyitódik, fény költözik belénk
és a jövő útja kanyarodik elénk!

Aranyosi Ervin © 2019-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amíg te nem változol (akinek nem inge…)


Aranyosi Ervin: Amíg te nem változol
(akinek nem inge…)

Mit számít a véleményem,
mész mások feje után.
Hagyod magad megvezetni,
önsajnálón és bután.
Hagyod, hogy a reklámokkal
a lelkedre hassanak,
s ha besétálsz csapdájukba
rajtad jót mulassanak.

Mondjam azt, hogy én megmondtam,
láttam mindent, ami vár?
Elhiszed-e, hogy én tudtam,
csak csepp lelked a sivár?
Mindig csak a jóra vágyik,
s kell a sok elismerés!
A hazugság leple mögött,
ott vár a felismerés!

Én megsúgom titkaimat,
megírom a versemet,
de változni teneked kell,
nélküled azt nem lehet!
Nagy benned az ellenállás,
kétségekkel vagy teli,
médiából jön tudásod,
elméd azt ismételi.

Néha fényt gyújtok fejedben,
s kapsz egy pár felismerést,
de sokszor a szakadék nagy,
nehéz betömni a rést.
Elvakultan nem látsz semmit,
hited sem elég erős,
s problémáid szembejönnek,
s lám csak már mind ismerős.

Nem változik meg a világ,
amíg te nem változol.
Hazugokról papolsz egyre,
s igazról ábrándozol.
Politika, vagy épp vallás,
elferdített tudomány,
ezek okozzák vakságod,
s fel sem ébredsz, tudom ám!

Ezt tanultad, ebben hiszel,
s ez amibe belehalsz.
Úgy tálalják szemed elé,
hogy hidd, ez amit akarsz.
Ha próbálom nyitogatni
elvakított szemedet,
úgy kezeled mondandómat,
mint valami szemetet.

Keresnéd a lét értelmét?
Én hiába mutatom!
Nem hiszed el, ha a lélek,
átdereng a tudaton.
Így hát, amíg nem változol,
ilyen marad a világ.
Én meg írom csak a versem,
megpróbálva hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2019-05-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy ölelés


Aranyosi Ervin: Egy ölelés

Egy ölelés, az magával ragad,
Az ölelésben jól érzed magad.
Feltöltődsz, mint egy lemerült elem,
s a jó érzés lesz úrrá lelkeden.

Az ölelésben lélektársra lelsz,
és az is boldog, akit átölelsz,
A lelketek álmokkal megtelik,
és így maradnál akár estelig.

Hisz eggyé válni olyan nagyszerű,
van benne béke, álom és derű.
Egy ölelést oly könnyű adni rád,
megélhetővé válik a világ.

S lám feléledhet tőle a remény,
és ellágyul a szív, mikor kemény.
És hitet ad, hogy élni érdemes,
egy ölelésért szívünk is repes.

Ne legyen hát nap, mikor kihagyod,
hisz boldoggá tesz kicsit és nagyot.
Ölelj bátran, s enged csak hatni rád,
mert öleléstől szebb lesz a világ.

Aranyosi Ervin © 2019-05-25
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Muzsikál az erdő

Kerekes Éva textil-festménye

Aranyosi Ervin: Muzsikál az erdő

Madár csicsergéstől visszhangzik az erdő,
tavaszi szellővel táncolnak a fák.
Rügy fakad az ágon, cseppnyi levél felhő,
s virág illatától szépül a világ.

Madarak dalával telik meg az éter,
apró madár torkok súgják a tavaszt.
A holnap hitével, szép ígéretével,
s fütyülik a szépet, s nem csak ugyanazt.

Dal szól szerelemről, hűségről, erényről,
jövőt hozó frigyről, – élő szerenád.
Az álmodozásról, életre kelésről,
amit a kikelet vígan szór reád.

Muzsikál az erdő, hallgatni is édes,
zenekari szólam szerelemre hív.
Oldódik az álom – most már esedékes –
s értelmet talál rá, hogy dobogjon a szív!

Aranyosi Ervin © 2019-04-12
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A Nap halála


Aranyosi Ervin: A Nap halála

Láttam, ahogy meghalt,
a tengerbe veszett.
Életben maradni
nem is igyekezett!
Feladta a reményt?
Nem hitt a csodában?
Örökre itt akart
maradni a mában?

Aztán jött a hajnal
és ő feltámadott,
szerény életének
még egy esélyt adott!
Hogy megint tanuljon,
újat tapasztaljon,
aztán, mikor végzett,
a tengerbe haljon…

Tudta és érezte,
nem lehet így vége!
Mindegyik új napon
felmászott az égre.
Felmászott az égre,
mert hitt a csodában,
mert hitt Istenében,
s a feltámadásban!

Mi mind Napok vagyunk,
fogjátok fel végre!
Hát mindennap fel kell
röppennünk az égre!
Sohasem halunk meg,
mindig feltámadunk,
hiszen mind az Isten
gyermekei vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2019-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jézus mai üzenete

Festmény: Reiss Ilona – Jézus

Aranyosi Ervin: Jézus mai üzenete

Nem tüskekoronám,
nem a szögek fájtak,
amik a kereszten
tenyerembe vájtak.
Nem, ami gyötörte
a húst, a még élőt!
Az, hogy látnom kellett
a sok “istenfélőt”!

Akkor értettem meg,
hogy minden hiába,
hazugság kerül majd
a szent bibliába!
Hisz elfelejtitek,
amit tanítottam,
s írást olvastok majd,
de átjavítottan.

Azt meg azok írták,
kik uralnak mindent,
kalmárok, kufárok,
s nem tisztelik Istent.
Ám az ő nevében
uralják a lelket,
gyomjaik magjának
termőföldre leltek!

Nevemben hazudnak,
Atyám sem tisztelik!
Hatalmat akarnak,
pénzük erre telik.
Júdások szolgálnak,
s ti mindent elhisztek,
mannát, tömjént, mirhát
eleikbe visztek.

Csak a ti lelketek,
az marad így szegény,
szeretetlen lelkek,
bennetek hittem én!
Mutattam csodával,
szívvel, szeretettel,
mi mindenre képes
minden élő ember.

Isten gyermekei,
testvéreim vagytok.
Míg csodára vártok,
anyagba ragadtok!
Nem ismeritek még
lelketek hatalmát,
sorskönyvében hisztek,
tagadva a karmát.

Nem álltok a hithez
tisztán és nyitottan,
elfelejtettétek,
amit tanítottam.
Szeretetről ma már
fogalmatok sincsen,
Atyám elhagytátok,
ma már pénz az isten!

Kétezer éve már
alusztok egy álmot…
Igaz teremtőkké
vajon mikor váltok?
Mindent megmutattam,
ami tőlem tellett,
mégsem találjátok
meg a földi mennyet.

Féltek a haláltól,
ami nem létezik,
hiszen minden lélek
sokszor leszületik.
Mind tanulni jövünk,
létet tapasztalni,
s hogy újra jöhessünk,
ahhoz kell meghalni.

Ledobjuk magunkról
a lélekruhánkat.
Újra, s újra járjuk
lélekiskolánkat.
Meg kéne tanulni
szeretni és élni,
s nem kéne az istent
rettegni, vagy félni!

Váljatok emberré,
tanuljatok adni,
s próbáljatok tiszták,
s bűntelen maradni.
Mindazt adni másnak,
amire ti vágytok,
erről szóltam én is,
és tanít Atyátok!

Isten nem ver bottal,
semmiképpen sem ver,
csak a saját tettét
kapja minden ember.
Tévedsz, ha azt hiszed,
hogy az adja vissza,
aki a mérgedet
poharadból issza.

De, hogy visszakapod,
abban biztos lehetsz.
Ha valakit bántasz,
vagy ha szívből szeretsz.
Tetteid egy napon
hozzád visszatérnek…
Nem állsz bírád el
és el sem ítélnek!

Hogyha mást bántottál,
áldozat is leszel,
s pont oly fájdalmas lesz,
mint az, amit teszel.
Ám, ha jó lelkűen
tudsz másoknak adni,
mindaz visszaszáll rád,
vissza fogod kapni!

Egyetlen egy fának
vagyunk az ágai,
ezért nem kellene
egymást megbántani!
Ám, ha egymás létét
élhetőbbé tennénk,
mi is felvidulnánk,
boldogabbak lennénk!

Láthatatlan tüskék
szúrják fejeteket,
gondolat szilánkok
bánnak el veletek.
Szemeitek csukva,
a csodára vártok,
s nem múlik a vakság,
az ősrégi átok.

Keresztet cipeltek?
Engem utánoztok?
Gazdagság oltárán
áldozatot hoztok.
Kínban, keservesen
élitek a létet…
Születés – halál közt
hiányzik az élet?!

Tanuljatok végre
őszintén szeretni.
Szívetekből adva
boldogokká lenni!
Tudni, egyek vagyunk
Teremtő Atyánkkal,
jót kellene tennünk
az egész világgal!

Természeti törvény,
mit Isten teremtett,
aszerint kell élni,
így teremtve rendet!
Hisz, amit kiküldesz,
az tér hozzád vissza,
s így az élet vizét
hívő lelkünk issza!

Eszközöd is van rá:
gondolatod teremt,
ám nem kell uralnod
vele a végtelent!
Csak ezt a világot
jobbá kéne tenni!
Meg kéne tanulnod
őszintén szeretni!

Útjelződ is akad,
fordítsd rá figyelmed,
érzéseid súgnak,
mit üzen a lelked?
Hangját azonban
a belső csendben leled,
mikor eggyé válik
a lelked teveled.

A zúgó világban
nem találhatsz választ,
jobb lesz, ha a lelked
belső utat választ.
Önmagadba nézz hát,
s a bölcsesség kútja,
a kérdéseidre
a jó választ nyújtja.

Imádkozz énhozzám,
Atyámhoz, magadhoz,
s lelked majd felemel,
közel érsz a Naphoz!
A tudója leszel
minden bölcsességnek,
ismerője Földnek,
világmindenségnek.

Megismered azt is,
ki lakozik benned.
S rájössz soha nem kell
más emberré lenned.
Atyánk tökéletest
alkotott lényedben,
csak annyi a fontos,
hogy biztos légy ebben.

Légy hát erre büszke,
akármilyen fura:
Légy az egész része
és a magad ura!
Tanuld a teremtést,
s érezd jól önmagad,
hisz a legnagyobb kincs,
a bölcs tapasztalat.

Ha a belsőd szépül,
megszépül világod,
kívül végül te is
lelked tükrét látod.
Ha minden teremtmény
hasonlóan érez,
visszatalál végre
a jó Istenéhez!

Akkor, s csupán akkor,
nyer értelmet létem,
mindaz, amit tettem,
amiről beszéltem.
Nem vész a pusztába
tanító szép szavam,
ha  eljut lelkedhez,
nem lesz visszhangtalan.

Nyisd hát meg a lelked,
teljesítsd be álmod,
mutasd meg, teremtőd
szívedből imádod!
Hiszen belőle vagy,
magából teremtett,
hozd el a világnak
az isteni rendet!

Aranyosi Ervin © 2019-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodni merj!


Aranyosi Ervin: Álmodni merj!

Légy olyan, aki élni mer,
s valóra váltja álmait!
Ha szíved szép vágy tölti el,
megkapod majd, mi ott lakik!
Ne rántson földre vélemény,
mely nélkülöz szép álmokat,
te csak hidd el, tiéd lehet
és váltsd valóra álmodat!

Ne halld meg irigyek szavát,
hit nélkül élni nem szabad!
Benned csírázik szép csodád,
tedd teremtővé önmagad!
Ne figyelj arra, ki lehúz
és azt mondja: – Azt nem lehet!
Hisz nincsenek is álmai,
hát nem tud szárnyalni veled!

Hány csodát adtak álmodók,
így fejlődött a tudomány!
Ők voltak a reményt hozók,
s a titkukat már tudom ám!
Addig-addig fogtak bele,
amíg csak végül sikerült,
s az álmok fogaskereke,
egyszer csak helyére került.

Hisz minden álom működik,
s a hit táplálja, a remény!
Amíg a szellem ügyködik,
hajtóerejét érzem én!
Általad lehet több a lét,
élhetőbb, élőbb majd a Föld,
mert vágyad leteszi eléd,
miért szellemed tündökölt!

Aranyosi Ervin © 2019-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredjen a fény


Aranyosi Ervin: Ébredjen a fény

Attól van sötét,
hogy hiányzik a fény,
gyújtsunk gyertyát,
hadd térhessen vissza a remény!
Öltözzön a lelkünk
a tiszta fénybe fel,
a karácsony, a szép szívünkbe
hitünket hozza el!

Nyújtsd csak a kezed,
ébredjen szeretet!
Gyújtsunk gyertyát,
emeljük fel a fázós lelkeket!
Hadd szikrázzon a hó,
hadd terjedjen a jó,
higgyük el, hogy él szívünkben
a mindent megváltó!

Gyújtsunk gyertyát
karácsony éjjelén,
minden élő szívet
hadd járjon át a fény!
Gyújtsunk gyertyát,
és nyújtsuk a kezünk,
kapjuk vissza szép hitünket,
hogy boldogok leszünk!

Attól van sötét,
hogy hiányzik a fény,
gyújtsunk gyertyát,
s ünnepeljünk karácsony ünnepén!
Öltözzön a lelkünk
a tiszta fénybe fel,
s érezzük, hogy a szép világunk
velünk ünnepel!

Aranyosi Ervin © 2018-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csupán egy lépés


Aranyosi Ervin: Csupán egy lépés

Csupán egy lépést
kellene megtenned,
ahhoz, hogy elérd
mi életre kelt benned.
De te csak állsz
és másoktól várod,
mit életre keltett
benned büszke álmod.

Csupán egy lépést
még a hosszú úton,
hogy a lelked végre
vágyott célba jusson,
személyesen átéld,
mit álmod teremtett,
aminek szikrája
csiholódott benned!

Milliónyi lépést
megtettél korábban,
hittél, reménykedtél
a múltban, a mában,
ha hited megőrzöd
elérheted célod,
ha visszafordulnál
sohasem lennél ott!

Csupán egy lépést
kellene megtenned,
erőt merítened,
lélegzetet venned,
s eltépni a célod
szép jelző szalagját,
megélni a vágyad
reád mért darabját.

Egy lépésre vagy,
hát kell a kitartásod,
legyen lelkierőd,
ne is legyen másod,
lásd a teremtésed,
létező valóság,
hiszen megfordulni
hiábavalóság.

Aranyosi Ervin © 2018-10-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodj végre!

Látomás – Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Álmodj végre!

Álmodj végre egy szebb jövőről,
tegye élővé szép hited!
Ízleld meg ízét, fogd kezedbe,
dobbanjon érte meg szíved!

Mert ami élő képzeletben,
az valóságod része lesz!
Csak el ne hidd, hogy nem vagy képes,
hogy teremtővé nem lehetsz!

Mert nem a tett képez világot,
hanem a fürge gondolat,
csak rajtad áll, melyiket látod,
a vágyottat, vagy a gondokat!

Ha kétség gúnyja támad benned,
ha álmaidat eltolod,
akkor a hiányát teremted,
s az életedbe azt hozod.

Figyeld, milyen érzés kíséri,
a vágyaid, az álmokat,
ha teremtésed árnyék éri,
akkor rá lelked vár sokat.

Ám ha nincs kétes akadálya,
akkor egyszer csak megkapod,
Ha csukott szemmel kezed nyújtod,
eléred úgy, mint a Napot.

Hidd el, Atyád is így teremtett,
s nem mondta senki: – Nem lehet!
Az egész világ gondolat volt,
s most gazdagabb lehet veled!

Talán tudod, tágul világunk!
A teremtésünk gazdagít!
Rosszat csak az rendel magához,
akit világa elvakít!

De te álmodj csak szebb jövőről,
hagyd képet alkotni hited,
és válts valóra minden álmot,
csupán azzal, hogy elhiszed!

Aranyosi Ervin © 2018-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva