Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék boldog lenni!


Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék boldog lenni!

Úgy szeretnék boldog lenni,
itt a Földön mennybe menni,
szétosztani boldogságom,
emberek közt a világon!

Szeretnék a Holdon ülni,
napsütéstől felderülni,
naphosszat csak mosolyogni,
más szívébe bekopogni!

Fentről nézni a világot,
megcsodálni kis virágot,
zsengén növő, zöld fűszálat,
harmatot, mi gyönggyé válhat.

Megcsodálni minden élőt,
megnyugtatni a még félőt,
új jövőt és hitet adni,
gyermekléleknek maradni.

Úgy szeretnék boldog lenni,
néha állni és figyelni,
magot szórni termő földre,
tilosat váltani zöldre.

Mosolyt festeni az égre,
szebb világban élni végre!
A jó utat megmutatni,
a jó érzést hagyni hatni!

Álmodozni, teremteni,
verssorokon merengeni,
zenét írni csillagoknak,
nem csak párnak, inkább soknak.

Szép szívekhez hozzáérni,
a holnaptól sosem félni,
tanítani, hogy az élet,
születéskor már miénk lett.

Úgy szeretnék úgy szeretni,
mindig adni, s nem elvenni!
Csak a szépre fókuszálni,
napról-napra jobbá válni.

Mindig itt élni a mában,
az öröklét áramában,
hallgatni a szép szívemre,
vágynék csókra, szerelemre.

Játszani csak minden percben,
rózsát nevelni a kertben,
élő vízzel meglocsolni,
csodájáról szép szót szólni.

Elesettet felemelni,
éhezőket megetetni,
lét szépségét megmutatni,
megdicsérni, hitet adni.

Úgy szeretnék csak szeretni,
minden gondon csak nevetni,
elhitetni: – Szép az élet,
mikor kitárt szívvel éled!

Aranyosi Ervin © 2017-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hétköznapi teremtés


Aranyosi Ervin: Hétköznapi teremtés

Esik kint az eső, ez  az amit kértünk.
Látod, a jó Isten mindent megtesz értünk.
Nedves lett a világ, szép Napunk is elbújt,
már a kánikula, hőség minket nem sújt.
Vajon elégedett, ki most megy nyaralni,
jobb lesz az esőben hűvös fagyit nyalni?
Vagy most az embernek az eső a baja,
folyton csak bosszantja valami nyavalya?

Meleg van, hideg van, télen esik a hó,
nincs elégedettség, mindig más lenne jó!
“Ki az isten” tudna a kedvünkben járni,
muszáj nekünk mindig jobbra, szebbre várni?
Muszáj – bizony – mindig, mert ezzel teremtünk,
vágyaink válhatnak teremtővé bennünk.
Ám a teremtéshez két dolog hiányzik,
a hála a jóért, s mi vajon a másik?

Mert, amit megkapunk illik megköszönni,
s nem azért, mert akkor még több fog majd jönni,
hanem mert a hála csodás energia,
mért nem tud hát bánni vele emberfia?
A hála jó rezgés, felemeli lelked,
elvárt örömödet meg kell ünnepelned!
Fizetség a jóért, ha így jobban érted,
bár az adás-kapás nem üzleti érdek.

Ha hálát küldesz ki a zajló világba,
az felemel téged, s meg leszel majd áldva,
közelebb kerülhetsz minden vágyott jóhoz,
vagy ha jobban tetszik, a Mindenhatódhoz.
Ráhangolódhatsz a bőséget adóra,
úgy, ahogy rádión hangolsz egy adóra.
Pont olyat fogsz kapni, mivel együtt rezgel,
hát a hálaadást kezdd el rögtön reggel!

A rossz gondolatok mind-mind földre húznak,
vágyakat, álmokat ízzé-porrá zúznak,
és ami nem tetszik, kin kéred majd számon?
Más lesz a felelős mindig, s mindenáron.
Pedig jobban járnál, mindent jobban tennél,
ha minden sérelmet végleg elengednél.
Megbocsájtanád azt, ami történt véled,
s nem téged mérgezne kibocsájtott mérged!

Vajon mi hiányzik még a teremtéshez?
Ki tanulni vágyna, az most visszakérdez!
Vajon mi lehet még vágyunknak motorja,
mely, mit elképzelünk, szépen összehordja?
Hitünk és bizalmunk teremtő lelkünkben,
mindent megkaphatunk jelen életünkben!
Mind anyagi téren, mind a lelki szinten,
ha magasan rezgünk, megadja az Isten.

Higgy hát önmagadban, s emeld fel a lelked,
ott van élő lifted, s emelkedhet benned.
Ha hited felemel, eléred a polcot,
s eléred, mi eddig olyan távol volt ott!
Ám ha lelked lent van és fetreng a porban,
hiába nyújtózol, fent marad a sorban,
minden vágyott kincsed tőled távol marad,
ha hittel, reménnyel nem emeled magad.

Ha ezt nem hiszed el, az is a te hited!
Szabad a gondolat, s bárki, bármit hihet.
Nyalogathatod lent rég fájó sebeid,
bosszankodva azon, rajtad mért nem segít!
Vagy változtass rajta, akarj szebben élni,
ami nem működött, le tudod cserélni.
Minden új nap esély egy új, szebb világra,
hangolódj a jóra, szeretetre, vágyra!

Azt add a világnak, amit te is várnál,
és ha hálás lennél, sokkal jobban járnál.
Napról-napra, egyre emeld fel a lelked,
az életet folyton, így kell ünnepelned!
Lásd meg a jóságot, vedd észre a szépet,
engedd, hogy a szíved vezethessen téged!
Teremtsd valóságod tudatosan, hittel,
s világod megszépül, látni fogod! Hidd el!

Aranyosi Ervin © 2017-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívből jövő szeretet


Aranyosi Ervin: Szívből jövő szeretet

Szívből jövő érzésekkel írom én a verseket.
Szeretném, ha megtalálná szívedet a szeretet!
Szeretném, ha szíved mélyén éreznél rá késztetést,
– s mit ültettem, learatnád – mint egy gazdag, szép vetést.
Begyűjtenéd szív-kamrádba, a szeretet magokat,
s szereteted szebbítené onnantól a napodat.
Ahol járnál, szeretetet a világba szórva szét,
segítenél terjeszteni. Továbbadni volna szép!

Egyre több szívre találna szívből jövő üzenet,
egyre többen gyújtva lángra szép szeretet-tüzemet.
Mosoly legyen gyufaszálad, szép szó szaladjon vele,
reményt, hitet, boldog álmot csepegtessünk még bele!
Emeljünk fel rászorulót, egyesítsünk nemzetet,
– pártoskodva és megosztva szépen élni nem lehet!
Szívből jöjjön el a jövő, bélelje ki szeretet,
valóságra, szebb világra nyissunk csukott szemeket.

Adjunk értelmet a létnek, szívből jövőt, élhetőt,
egymás kezét megszorítva érjük el a hegytetőt!
Lássunk egy gazdag jövőbe, hol a boldogság terem,
ahol jókedv és vidámság látszik minden emberen!
Szívből jöjjön el e jövő, s bontogassa szárnyait,
s érezze itt minden ember, hogy a mennyben, itt lakik!
Ébredjünk a fájó múltból, jöjjön el a Kánaán,
együtt, egyként, összetartva épüljön újjá hazám!

Ez a jövő, ha szívből jön, többé itt baj nem lehet,
tanítsunk meg szebben élni minden apró gyermeket!
Járjunk elöl jó példával, lássák a lét élhető,
szeretettel minden csoda tisztán felismerhető!
Szívből jövő érzésekkel írom hát a verseket.
Remélem, a gondolat majd szebb jövőnkbe elvezet!
Szeretném, ha hinnél benne, s tennéd dolgod boldogan,
s remélem, a szeretet-mag minden szívben megfogan!

Verses Könyváruházam ahol a versesköteteim megrendelhetők: http://verses.boltaneten.hu

Aranyosi Ervin © 2017-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csodákra vársz?


Aranyosi Ervin: Csodákra vársz?

Csodákra vársz, s nem veszed észre őket.
Látsz bús férfiakat, szeretetlen nőket,
s elhiszed, hogy neked ugyanúgy kell élni,
nem mered az utad másikra cserélni.

Pedig annyi csoda lézeng körülötted,
csak a figyelmedet hamishoz kötötted.
Gondolat kátyúban kereked elakad,
mások rossz nyomában vezetteted magad.

Nem is mersz álmodni nagyot vagy merészet,
előre lejátszod szinte az egészet,
kétségek közt vergődsz, magadat legyőzöd,
hamis próféciák térképeit őrzöd.

Pedig csak múltadból kellene kilépned,
s végre az önálló életedet élned,
hagyni, hogy a lelked szabad legyen újra,
saját útját járni végre megtanulja!

Hunyd be a szemedet, teremts a hiteddel,
ne küszködj a léttel, mint megannyi ember!
Engedd, hogy a lelked szép célokat lásson,
ne rágódjon többé múlton, elmúláson!

Légy csak gyermek újra, akarj nagyra nőni,
holdfényben fürödni, Napban tündökölni,
szabadon táncolni életed szép táncát,
lerázni magadról a magány rút láncát.

Keresd a lelkednek szerethető felét,
s hidd el a sorsod majd tálcán hozza eléd,
keress komoly, szép célt, s indulj el feléje,
s hagyd, hogy éhes lelked önmagát megélje!

Újra gyermek szemmel figyeld a világot,
s élvezz minden percet, mellyel Isten áldott!
Ébredjen szívedben boldogságos hála,
s érezd, minden percben a mennyben vagy, nála!

Aranyosi Ervin © 2017-04-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavaszodik

tavaszodik
Aranyosi Ervin: Tavaszodik

Levetette a Föld  téli rossz gúnyáját,
most az égi pásztor terelgeti nyáját.
Rossz kedvű felhői a télért zokognak,
könnyeik a földre vízcseppként potyognak.
Sírjatok csak felhők, én bizony nem bánom,
végre sutba dobom megunt nagykabátom.
Kitárom a lelkem, szép tavaszra várva,
végre szabad leszek, nem leszek bezárva.

Végre repülhetek zúgó szelek szárnyán,
nem borongok tovább téli napok árnyán.
Kitárom lelkemet, hagyom megújulni,
vele komor kedvem biztos el fog múlni.
Arcomon a mosoly bimbódzik, virágzik,
napsugara fénylik, derű-cseppben ázik.
Kinyílik a tavasz ezer kis virága,
új rügyeket növeszt szép fám minden ága.

Lám még a szívem is jókedvűbben dobban,
éled a természet, s nem marad titokban,
hiszen kismadarak viszik szerte hírét,
dalukkal a remény magvát terítik szét.
A fű kíváncsian bújik ki a földből,
eddig csak álmodott puha, selymes zöldről,
most majd megalkotja, összefogva, szépen,
ahogy széjjel terül a tavaszi réten.

De jó, hogy világunk képes megújulni,
hogy a sötétség már lassan el fog múlni,
s megtelik a lelkünk vággyal, szeretettel,
kikelet szavára felébred az ember.
Fúj a tavaszi szél, a felhők repülnek,
hideg, téli napok emlékbe merülnek.
Egyre erősebben ragyog ránk szép Napunk,
sugarától reményt, fénylő hitet kapunk.

Aranyosi Ervin © 2017-03-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

A szeretet melegével
Aranyosi Ervin: A szeretet melegével

Önző, vad világban jéggé fagy a lélek,
szívbe hideg markol, bánt a téli szél.
Üressé, kihalttá változik az élet.
Ennek a világnak tűzhelye legyél!
Fűts be önmagadba, légy felizzó kályha,
mely a hideg éjben áraszt meleget!
Szíved szép érzése legyen tüzed fája,
s áraszd melegséged, szeretetedet!

Vonzd a csüggedőket szeretetkörödbe,
tüzed bűvkörében melegedjenek!
Ne maradjanak az árnyékban örökre,
végre melegségre, fényre leljenek.
Meglátod, mennyien éheznek a jóra,
mennyi fázós lélek gyűlik majd köréd.
Mennyire szükség van bátorító szóra,
mikor szívbe markol a fagyos sötét.

Adj esélyt a mának, hogy jövőbe nézhess,
s mások is hihessék: jön majd kikelet!
Szívdobbanásoddal más szívben zenélhess,
hitesd el, érdemes itt élni veled!
Egy kedves mosollyal, mennyei derűvel,
hited erejével álmodj holnapot.
Légy az, aki mással varázslatot művel,
melyhez szívjóságod adhat alapot.

Szíved közelében a remény feléled,
s élhetővé válik a fagyos földi lét.
Szeretetvirágod szép mosollyá érleld,
add csak tiszta szívvel, s másé lesz tiéd!
Hagyd hogy köréd gyűljön, aki melegedne,
vidám tüzed gyújtson éltető reményt!
Aztán ismételd meg, – Miért ne lehetne? –
ezt a hitet nyújtó csodás eseményt!

Aranyosi Ervin © 2017-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresek…

keresek
Aranyosi Ervin: Keresek…

Igazságot keresek,
mondd, hány van belőle?
Mért van az, hogy annyian
futnak el előle?
Mért rejtik el szüntelen?
Mi a titok nyitja?
Mért nem jár a végére,
ki létét gyanítja?

Szeretetet keresek,
hol lehet elrejtve?
Lehet élni nélküle,
kincseket keresve?
Mért nem ad, ki hirdeti,
mért zárja magába,
mért taszítja híveit,
fájdalmas magányba?

Békességet keresek,
ám háborúk dúlnak,
mindazok, kik hirdetik,
ellenem fordulnak.
Az a baj, hogy odakint
keresem a békét,
pedig magamban lelem
lelkem menedékét.

A hitet is keresem,
s hiszem majd, ha látom?
– Keresheted évekig
ily módon barátom!
Előbb hinned kellene,
majd lelkedben látni,
elképzelni magadban
valósággá válni!

A reményt is keresem.
Van, ki visszaadja?
Vagy az emberi tudást
e vágy meghaladja?
Lehet, lelkem legmélyén,
ma még megtalálom,
s lehet még az életünk
oly szép, mint egy álom…

Jó utakat keresek
az emberek szívéhez:
Elmesélve, a lelkem
mit gondol, mit érez.
Hit, remény és szeretet,
igazság vezessen!
Békés legyen a szívünk,
s boldog is lehessen!

Aranyosi Ervin © 2017-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi elmélkedés

Karácsonyi elmélkedés
Aranyosi Ervin: Karácsonyi elmélkedés

Mindannyian “Jézusok” vagyunk,
a Teremtő csodás gyermekei.
Csak azt nem fogja fel cseppnyi agyunk,
mitől volt több, mi adatott neki?
A megértés, bizony sokat jelent,
s ő értette mi célból jött közénk.
Értelmet nyerne: – miért született? –
ha tanítását mind megértenénk.

Kétezer év hiába szállt tova,
nem lett vezérlő elv a szeretet.
Hisszük, hogy csak a sorsunk mostoha,
s hordjuk a terhet, mint ránk mért szerepet!
Ha féled Istent, hát nem tőle félsz,
akkor lelked uralja a gonosz,
egy vagy uraddal, benne, s véle élsz,
csak hinned kéne, s kerülne a rossz.

De te hiszed, pokol is létezik,
s a hit teremt, és teremtesz vele!
Titkon a lelked jóra éhezik,
s mégis hazugsággal töltöd tele.
Az életet könyvekből tanulod,
mert félsz mindent magadtól élni át,
csak elhiszed, de ma még nem tudod,
hogyan is zajlik az élet, a világ.

Nem hiszed el: – teremt a gondolat –
vágyad szerint, minden elérhető,
az életed sosem lesz így szabad,
mert úgy hiszed, nincsen hozzá erő!
Lekicsinyled a képességeid,
mert mások szerint a lelked képtelen,
kevés benned a kitartás, a hit,
s hiszed az élet rút, s reménytelen.

De ott van Ő, a teremtő erő,
bármit teszel, mindenben támogat,
de te, inkább kétséggel jössz elő,
s magad téped össze az álmodat!
Kérsz valamit, de abban nem hiszel,
hogy amit vágysz, valóban megkapod,
múltad szava, mely rossz útra visz el,
s a csalódás állandó állapot.

Jön a karácsony, s mondd mit ünnepelsz?
A pihenést, a fényt, evést, ivást?
Hogy néhány percnyi pihenésre lelsz,
hogy aztán folytasd a nagy rohanást?
Hát tényleg erről szólna a karácsony?
Jézus valóban ezért született?
Hogy néhány napra a robotból kiváltson,
hogy tartsál néha némi szünetet?

Sajnálom Őt, hisz nem Ő rajta múlott,
hogy követője semmit sem tanult.
Csak aranyborjú lába elé hullott,
s nem lett tanösvény a példaléptű múlt.
Tanulni kell még őszintén szeretni,
keresztet vinni kínban, másokért!
Sok elesettet a földről felemelni,
s teremteni egy méltóbb holnapért!

Aranyosi Ervin © 2016-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak!


Aranyosi Ervin: Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak!

Engedd, hogy egy gyertyát gyújtsak,
gyertyát a szívedben!
Segíts azon, aki kint él,
kint a nagy hidegben!

Vigyél neki meleg ételt,
pokrócot, kabátot,
hogy az Isten melegével
szíve legyen áldott!

Gyújts egy gyertyát a szívében,
hittel és reménnyel,
legyél te az őrangyala
Isten kegyelmével.

Ne sajnáld a szereteted,
marad abból bőven,
Gyújtsál gyertyát a szívekben,
az új esztendőben!

Saját fényed világítson,
s legyen benned jóság,
változzon tőle a világ,
jöjjön szebb valóság!

A fényeddel utat mutass,
követendő példát,
Jézus benned újra éled,
szeretetét éld át.

Engedd meg, hogy gyertyát gyújtsak,
karácsonyi fénnyel,
bánj hát mától emberséggel
minden élőlénnyel.

Díszítsd fel az életedet,
szebbítsd a világot,
minden érző ember szíve
legyen fénnyel áldott!

Aranyosi Ervin © 2016-12-11.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyra beköltöznék…

karácsonyra beköltöznék2
Aranyosi Ervin: Karácsonyra beköltöznék…

Karácsonyra beköltöznék megfáradt lelkedbe.
Díszíteném ünnepedet, de csodás lehetne…
Minden dalom szeretetről, tiszta szívből szólna.
fényt vinnék az otthonodba, – de gyönyörű volna!
Veled együtt díszíteném fel karácsonyfádat,
verseimből, rímjeimből a szeretet árad.
Gyertya fényben, minden sorom fényesen ragyogna,
szavaimtól, tiszta szíved fénnyel gazdagodna.
Mosolyom sok üveggömbből tükröződne vissza,
s figyelném, hogy versem vízét lelked hogyan issza.

Feltennék a fenyőfádra mindenféle szépet,
apró díszként csillognának rajta az emlékek,
mosolyogva néznének rád régi kedves arcok,
s eltűnnének napi gondok, mással vívott harcok.
Valóban a csodát várnád, ki szíved megváltja,
felkerülne válladra a Teremtő kabátja.
Megértésként szállna reád, költözne szívedbe:
– a szeretet sose legyen onnan számkivetve!
Férjen bele a boldogság a hétköznapokba,
meglátni a lét értelmét, nézz a csillagokba!

Feledtetném haragodat, kerülne a bánat,
lelked súlyát könnyítené meg a sok bocsánat.
A megbántást elengednéd, ne nyomassza lelked,
a szeretet fénygyertyája gyúlna lángra benned.
A fényénél végre látnál, tudatossá válnál,
szerethetnéd önmagadat és mást is szolgálnál.
Nem, mint szolga, sokkal inkább a jóság királya,
kihűlt lelkek otthonában lehetnél a kályha.
Képes lennél szívjóságot, szeretetet adni,
képes lennél érző szívvel jó ember maradni.

Szeretnék ott, veled lenni, ha eljön karácsony,
szép szavaim hópiheként csillognak az ágon.
Reményt, hitet, jó szándékot adnék szeretettel,
s a tudást, hogy miattad él annyi földi ember.
Sokan köztük tanítóid, tőlük tanulhatnál,
örömöt szórnál a létbe, másnak erőt adnál,
mert ha tudod az életed valódi értelmét,
megnyithatod a szívedet, elérd mások lelkét.
Ha sikerül, boldog leszel, s nem fogsz többé félni,
a karácsony így taníthat meg szeretni és élni!

Aranyosi Ervin © 2016-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva