Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Légy képes szeretni!


Aranyosi Ervin: Légy képes szeretni!

Képes vagy szeretni? Meg lesz a jutalma!
Nem leszel feletted állókra utalva!
Hiszen, aki szeret, az vissza is kapja,
mások jóságától ragyog fel a napja!

Engedd hát szívedet őszintén szeretni,
a derűs életnek a receptje ennyi,
hisz amit kiküldesz, az tér vissza hozzád,
jó lenne, ha szíved, jó helyzetbe hoznád!

Figyeld a világod, szeretettel nézve,
az apró csodákat naponta vedd észre,
mert ha környezeted nyílt szívvel figyeled,
élő energiát, jó érzést küld neked.

Legyen, amit nézel egy virág, egy állat,
hogyha csodálatot kap, vagy vált ki nálad,
akkor a szívedet jó érzés tölti be,
a világ szépségét elismerő hite!

Hit egy szép világban, hit a szeretetben,
hit a jó istenben. Úgy sem élhetsz szebben.
Hiszen a gondolat boldoggá tesz, látod,
hát csak szeresd jobbá nap, mint nap világod!

Tanulj egy gyermektől, hogyha másképp nem megy,
ők még tiszta szívvel, őszintén szeretnek!
Csak rácsodálkoznak mindenre, mi élő,
s amíg nem ijesztik, nincs számukra félő!

Téged csak a gondok, félelmek gyötörnek,
s ha hagyod, hát bizony életedre tőrnek.
Minden betegségnek félelem a nyitja,
és az élet neked, lám, pont ezt tanítja.

Engedd el félelmed, légy jelen a létben,
engedd, hogy utadon szeretet kísérjen!
Ne féld a holnapod, legyél itt a mában,
fürdesd szép szívedet a jólét áramában.

Mert mi is a jólét? Bizony tudnod kéne,
nem anyagias vágy, nem a siker fénye,
maga a szeretet, amely vezet téged
amelyik felemel és óvja egészséged.

Mikor nem érint meg a zord világ szele,
amikor nem küszködsz és nem rokkansz bele,
amikor örömmel éled a világod,
mikor szereteted viszonozva látod!

Aranyosi Ervin © 2018-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Találjuk meg Istent!


Aranyosi Ervin: Találjuk meg Istent!

Egyik vallás sem visz Istenhez közelebb,
csupán a hatalmát érezteti veled!
Templomot építtet, eltartatja magát
és Isten nevében hallatja a szavát.
Ám Isten nem használ postást leveléhez,
arra kell figyelned, a lelked mit érez.
Mikor csendben maradsz, találkozhatsz vele,
az ő csodáival van az élet tele.
Tele van csodával, csak nem veszed észre,
mert másra koncentrálsz: a rád leső vészre.

Mindennap szól hozzád, de nem figyelsz arra,
csupán a fejedben zsongó szörnyű zajra,
mert Istened helyett az eszed irányít,
pedig a lelkedben fényszóró világít,
s mutatná az utat, merre kéne menned.
Ehelyett kételyek ébredeznek benned.
Nem is változik, míg nem hiszel magadban,
s magadon kívül vagy minden pillanatban.
Önmagadon kívül keresed Istened,
s ebből is látszik, hogy mennyire ismered.

S hiszed, az Úr Jézus megváltja a lelked,
csak őrá kell várnod, semmit sem kell tenned.
Bőszen imádkozol egy égi atyához,
és ez a távolság mindent meghatároz.
Áthárítod másra az életed terhét,
mintha csak a létet kívülről figyelnéd.
Mintha egy film lenne, amit már megírtak,
s tettek bele nyomort, amennyit csak bírtak,
fájdalmat, félelmet, dühöt és haragot,
s elvetették benned, mint földben a magot.

Persze, azért kaptál néhány boldog percet,
amiért a lelked folyvást vezekelhet.
Volt egy kis öröm is, ne legyen unalmas,
de legyen fárasztó, hogy utána alhass!
Dolgozol és alkotsz, magad is teremtesz,
mért nem jutsz hát közel élő Istenedhez?
És akik vezetnek, mért tartanak távol?
Kell, hogy őt megismerd istenigazából?
Mert a vallásokat érdekek vezérlik,
nem a szeretettől, csak aranytól fénylik!

Hány háborút vívtak már Isten nevében?
És a vallás ott állt mögöttük kevélyen.
Emberek pusztultak rút érdekek mentén,
én az ilyen Istent végképp nem szeretném!
De én tudom, hogy van, hiszen benne élek,
s általa isteni a bennem élő lélek.
Nem én vagyok Isten, de a része vagyok,
s amíg hiszek benne, benne is maradok.
És tudom, a Sátánt az ember teremti,
s nem a föld alatt van, nem égi, s nem lenti.

Ha nem hiszem Istent, magam is teremtem,
gonoszsága ott van lelkem mélyén, bennem.
Tudom, sohasem kell vele szembe szállnom,
mert minden harcommal csupán őt szolgálom.
Csakis szeretettel lehet szebben élni,
jónak kell maradni, nem pediglen félni.
Hinni az Istenben, teremteni szépet,
s akkor a csodákról szólhat majd az élet.
Nyitott szemmel látni egy derűs világot,
melyben minden ember csodálatos, áldott.

Amíg a világunk nem jóságra épül,
addig ez a világ rút marad, nem szépül.
Együtt kéne végre éreznünk, teremtve,
s ez a világ máris sokkal szebb lehetne.
Keresd hát az Istent önmagadban, belül,
és ha a háborgás lelked mélyén elül,
megtalálod őt, mert sohasem volt távol,
minden gyermekére odafigyel, ápol.
Nem mondom, hogy könnyű megtalálni Istent,
ne az égben keresd, közöttünk van, itt lent!

Hiszem, ez a világ élhetőbb lehetne,
ha mindegyik ember őszintén szeretne.
Nem kívánná másét, inkább szívből adna,
önmagává válna, és az is maradna!
Ha azt adnánk másnak, amit mástól várunk,
akkor egytől egyig angyalokká válunk.
Egymást megsegítve tehetnénk a dolgunk,
sokkal könnyebb lenne együtt boldogulnunk.
Higgy hát Istenedben, szabadítsd fel lelked,
Teremtőd világát így kell ünnepelned!

Bár én nem térítek – nem fűz hozzá érdek –
van hitem, Istenem, okom is temérdek,
hogy a világomra szeretettel hassak,
hogy egy élhetőbbet neked megmutassak.
Szeretném, hogy szíved igaz Istent lásson,
csak szeretni hívlak, hiszen nincs vallásom.
Nem is kell a pénzed, kincsed, vagyontárgyad,
éppúgy, ahogy nem kell mennyei atyádnak.
Istened jót akar, légy boldog a létben,
s ne légy távol tőle, légy a közelében!!

Aranyosi Ervin © 2017-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bakancslista


Aranyosi Ervin: Bakancslista

Vedd kezedbe a tolladat, hadd írjon a mancsod!
Írd le, mi mindent tennél, míg feldobod bakancsod!
Készíts el egy “bakancslistát”, írd össze a vágyad,
gazdagítsd az életedet, céllal hagyd el ágyad!

Váltsd valóra álmaidat, tetszés szerint, sorban!
Emeld fel a szép lelkedet, ne hagyd lent a porban!
Juss el oda a világban, ahová szeretnél,
végezz olyan kedves munkát – ami neked szent cél!

Amit leírsz valósítsd meg, legyen benne részed,
élvezd ki a pillanatot, élvezd az egészet!
Legyen ez a bakancslista teremtésed része,
ne agyalj az életeden: – vajon kárba vész-e?

Hisz eljuthatsz mindenhova, ha izzó a vágyad.
Gazdagság és siker járhat nyomodban, utánad.
Élményekkel gazdagodhatsz, lehetsz boldog ember,
álmaidat bevonzhatod hittel, szeretettel.

Írj tehát egy bakancslistát, s legyen benne részed,
sorról sorra valósítsd meg, végig az egészet!
És ha új vágy támad benned, írd fel a listára,
s legyen elég hosszú léted, s várj újabb csodákra!

Aranyosi Ervin © 2017-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyermek-lélek


Aranyosi Ervin: Gyermek-lélek

Ő még képes szívből adni,
szeretettel elfogadni,
játék közben jót tanulni,
szeretet-tengerbe hullni.

Ő még nyitott a világra,
csodálva néz a virágra.
Szívvel követi a lépted,
gondolj hát meg minden léptet!

Hagyd, hogy arca így ragyogjon,
Szép hitéből ki ne fogyjon!
Legyen vidám, éljen bátran,
legyen helye a világban!

Aranyosi Ervin © 2017-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…


Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Ott vagyok én fűben, fában,
mindenütt a nagy világban!
Ha egy követ felemelsz,
akkor is Atyádra lelsz!
A mindenség én vagyok,
hát ne építs templomot!
Önmagadban keress engem,
benned élek, te meg bennem!
Mindig hallom hangodat!
Sőt, mikor csak gondolat,
azt is tudom, érzem én.
Vágyad mind az én zeném!

Teremtő a gondolat,
ne teremts hát gondokat!
Inkább álmodj szépeket,
jövőd máris szép lehet.
Képzeld el, s én megadom,
csak változtass magadon,
hittel éld az életed,
s nem leszel sosem beteg!
Alkoss, álmodj szebb jövőt,
hisz a világ nagyra nőtt.

Nem várom, hogy térdepelj,
inkább tiszta fényre lelj!
Az már szívedben lakik,
s nem használod, csak alig!
Az a fény a szeretet,
én adtam azt teneked!
Szórd és vissza hull reád,
tőle gyógyul a világ!
Ha adod, vissza kapod,
jóságban ölt alakot.

Ne kulcsold a két kezed,
mint, ki mindig vétkezett!
Nem vagy bűnös! – én tudom –
csak nem jársz a jó úton.
Nem cél a mennybe jutás,
kezedben van a tudás.
Mennyből jöttél, mennyben élsz,
vissza majd a mennybe térsz,
hogy majd újra leszüless,
s ennek vége sose lesz!

Mindig más a feladat,
tedd boldoggá magadat!
Tégy boldoggá másokat,
ezzel sose várj sokat!
Az élet játék csupán,
játszhatsz szépen, vagy bután.
A legjobban azt teszed,
ha léted kézbe veszed,
és ha majd a szív vezet,
azt szolgálja bölcs eszed!

Másokban is ott lakom.
Hogy bántsd őket nem hagyom!
Hisz ők is egyek veled,
ezt kéne megértened!
Mert amit adsz, azt kapod,
gondolat ölt alakot.
Amit küldesz, visszatér,
felelős vagy mindazért!
Ha hálás vagy, még adok,
a “jó tündér” is én vagyok!

Tárd ki szíved, s karjaid,
szabadságod ott lakik,
ne kulcsold a két kezed,
az csak rabsághoz vezet.
A szabadság benned él,
figyeld lelked, mert beszél,
s a te lelked egy velem,
s minden lélek gyermekem.
Mindőtökkel egy vagyok,
s ettől vagytok mind nagyok.

Szeresd társad, mint magad,
ennyi csak a feladat!
Szív vezessen, ne az ész,
szeretettel többre mész.
Szeretetből adj sokat,
tégy boldoggá másokat!
Meglátod, ez boldogít,
s mást is majd jóra tanít.
Ha szívedben fény ragyog,
érzed majd, hogy ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kő meséje


Aranyosi Ervin: A kő meséje

Hevertem az út porában,
körül vett sok társam.
Úgy szerettem volna szállni,
hogy világom lássam.

Erős vágyam izzott bennem,
volt hitem, reményem.
Folyton azért imádkoztam,
hogy célom elérjem.

Hogyan tudnám a figyelmet
felhívni magamra?
Hogyan tudnám idehívni,
ki szárnyakat adna?

Jártak ott az út porában
mindenféle népek.
Nem láthatták vágyaimat,
a fejemre léptek.

Üvöltöttem, kiabáltam
– nem hallotta senki!
Vágyakoztam: – Hogyan tudnék
láthatóvá lenni.

Tudtam, engem lát az Isten,
hiszen megteremtett!
Csak bíznom kell, s látni fogom
az isteni rendet.

Tudtam, egyszer szállni fogok,
mélyen hittem benne.
Csak a módját nem tudhattam,
– ám csodaszép lenne!

Egyszer aztán, egy szép napon
kirándulók jöttek.
Sétáltak és beszélgettek,
napfényben fürödtek.

Egy kisfiú lehajolt, és pont
felkapott engem.
Emelkedtem, s a kőszívem
nagyot dobbant bennem.

A világom nagyra tárult,
sokkal többet láttam.
ám csak magasabban voltam,
nem az égben szálltam!

A kisfiú reám nézett,
megcsodálta testem.
– Vajon mit fog most csinálni?
– mozdulatát lestem.

– De csodás kő, milyen kerek,
milyen sima – mondta.
– Ilyen formás, szép kavicsot
nem látok naponta.

Kezét összeszorította,
rabbá tette testem.
– De hisz én a szabadságot,
az eget kerestem!

Börtönömben lázadoztam:
– Én nem erre vágytam!
Csalódás kelt a szívemben,
s hitem is elhánytam.

– Bárcsak, ott maradtam volna,
kövek közt, a porban.
Nem volt olyan rossz a létem
abban a csoportban.

S lám, a fiú vitt magával,
nem tehettem semmit.
Nem gondoltam, hogy a kétség
hitemben megrendít.

– Mit okoz a nagyravágyás?
Rabbá lettem végül.
Gondolkodtam, kit hívhatnék
végső segítségöl.

Önmagamba fordultam hát,
s imádkozni kezdtem:
– Istenem, most tegyél csodát,
szabadítsd ki testem.

Leértünk a folyópartra,
a Nap vízen táncolt.
Fénye hullámon csillogott,
aranyhidat vázolt.

Elképzeltem – de szép lenne –
hullámokra ülni,
S a kisfiú elhajított,
elkezdtem repülni.

Hullám hátán lovagoltam,
és ugrálni kezdtem.
Arannyá vált vízcseppek közt
oly boldoggá lettem.

Végre szálltam, végre éltem,
teljesült a vágyam.
Hálás voltam Istenemnek,
mert boldoggá váltam.

Ez az élmény lelkemben él,
gyakran felidézem,
Új otthonra találtam itt,
a folyó vízében.

Más kövek közé kerültem,
s néha a víz felkap,
hétről-hétre vándorolok,
újabb álmok hívnak.

Ma már tudom, rábízhatom
Istenre a sorsom,
terveimet, álmaimat
a lelkemben hordom.

A hogyan-t, azt rábízhatom,
nagyon leleményes.
Csak a hited ne veszítsd el,
ő csak arra kényes.

Álmodozom és teremtek,
erről szól világom.
Megtanultam és már tudom:
– Ha hiszek – meglátom!

Aranyosi Ervin © 2017-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Grafika: Kóródi Mária

Grafika: Kóródi Mária

Aranyosi Ervin: Ablak tükörképe

Ha átnézel rajta, látod a világot,
a ragyogó Napot, kint nyíló virágot,
szellő által borzolt, lengedező ágat,
földbe gyökerezett, állva maradt fákat.

Kéklő ég vízében úszó kósza felhőt,
égben szálló lepkét, szél hátán tekergőt.
Ha bámulsz kifelé valóságod látod,
valóságnak tűnő álomszép világod.

Ha a tekinteted az üvegre rebben,
önmagadat látod szép tekintetedben,
Földhöz ragadt tested, bezárt zord rabságát,
kitárt szép szívedet foglyul ejtő rácsát.

Lelked szabadságát tested korlátozza,
a vágy, a gondolat, ami feloldozza.
Vagy ki kéne lépned és szabaddá válnod,
vagy lelkedben lelni élő szabadságot.

Ám ha a képzelet átlép tükrön, rácson,
s nem akad fenn többé néma elmúláson,
ha az akadályok végre elenyésznek,
megnyílik a lelked az álmodott szépnek.

Túl az ablakodon szabad élet vár rád,
át kellene lépned, mondd csak: – Megpróbálnád?
Ma a tükröd falát, hiteid alkotják,
esélyed a szépre nap, mint nap elrontják.

Teremtsd meg lelkedben a sok vágyott álmot,
lépd át tükröd falát, sorsszerű világod!
Képzeld el, teremtsd meg, hozd létre a dolgot!
Lépj ki kalitkádból, legyél végre boldog!

Aranyosi Ervin © 2017-08-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék boldog lenni!


Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék boldog lenni!

Úgy szeretnék boldog lenni,
itt a Földön mennybe menni,
szétosztani boldogságom,
emberek közt a világon!

Szeretnék a Holdon ülni,
napsütéstől felderülni,
naphosszat csak mosolyogni,
más szívébe bekopogni!

Fentről nézni a világot,
megcsodálni kis virágot,
zsengén növő, zöld fűszálat,
harmatot, mi gyönggyé válhat.

Megcsodálni minden élőt,
megnyugtatni a még félőt,
új jövőt és hitet adni,
gyermekléleknek maradni.

Úgy szeretnék boldog lenni,
néha állni és figyelni,
magot szórni termő földre,
tilosat váltani zöldre.

Mosolyt festeni az égre,
szebb világban élni végre!
A jó utat megmutatni,
a jó érzést hagyni hatni!

Álmodozni, teremteni,
verssorokon merengeni,
zenét írni csillagoknak,
nem csak párnak, inkább soknak.

Szép szívekhez hozzáérni,
a holnaptól sosem félni,
tanítani, hogy az élet,
születéskor már miénk lett.

Úgy szeretnék úgy szeretni,
mindig adni, s nem elvenni!
Csak a szépre fókuszálni,
napról-napra jobbá válni.

Mindig itt élni a mában,
az öröklét áramában,
hallgatni a szép szívemre,
vágynék csókra, szerelemre.

Játszani csak minden percben,
rózsát nevelni a kertben,
élő vízzel meglocsolni,
csodájáról szép szót szólni.

Elesettet felemelni,
éhezőket megetetni,
lét szépségét megmutatni,
megdicsérni, hitet adni.

Úgy szeretnék csak szeretni,
minden gondon csak nevetni,
elhitetni: – Szép az élet,
mikor kitárt szívvel éled!

Aranyosi Ervin © 2017-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hétköznapi teremtés


Aranyosi Ervin: Hétköznapi teremtés

Esik kint az eső, ez  az amit kértünk.
Látod, a jó Isten mindent megtesz értünk.
Nedves lett a világ, szép Napunk is elbújt,
már a kánikula, hőség minket nem sújt.
Vajon elégedett, ki most megy nyaralni,
jobb lesz az esőben hűvös fagyit nyalni?
Vagy most az embernek az eső a baja,
folyton csak bosszantja valami nyavalya?

Meleg van, hideg van, télen esik a hó,
nincs elégedettség, mindig más lenne jó!
“Ki az isten” tudna a kedvünkben járni,
muszáj nekünk mindig jobbra, szebbre várni?
Muszáj – bizony – mindig, mert ezzel teremtünk,
vágyaink válhatnak teremtővé bennünk.
Ám a teremtéshez két dolog hiányzik,
a hála a jóért, s mi vajon a másik?

Mert, amit megkapunk illik megköszönni,
s nem azért, mert akkor még több fog majd jönni,
hanem mert a hála csodás energia,
mért nem tud hát bánni vele emberfia?
A hála jó rezgés, felemeli lelked,
elvárt örömödet meg kell ünnepelned!
Fizetség a jóért, ha így jobban érted,
bár az adás-kapás nem üzleti érdek.

Ha hálát küldesz ki a zajló világba,
az felemel téged, s meg leszel majd áldva,
közelebb kerülhetsz minden vágyott jóhoz,
vagy ha jobban tetszik, a Mindenhatódhoz.
Ráhangolódhatsz a bőséget adóra,
úgy, ahogy rádión hangolsz egy adóra.
Pont olyat fogsz kapni, mivel együtt rezgel,
hát a hálaadást kezdd el rögtön reggel!

A rossz gondolatok mind-mind földre húznak,
vágyakat, álmokat ízzé-porrá zúznak,
és ami nem tetszik, kin kéred majd számon?
Más lesz a felelős mindig, s mindenáron.
Pedig jobban járnál, mindent jobban tennél,
ha minden sérelmet végleg elengednél.
Megbocsájtanád azt, ami történt véled,
s nem téged mérgezne kibocsájtott mérged!

Vajon mi hiányzik még a teremtéshez?
Ki tanulni vágyna, az most visszakérdez!
Vajon mi lehet még vágyunknak motorja,
mely, mit elképzelünk, szépen összehordja?
Hitünk és bizalmunk teremtő lelkünkben,
mindent megkaphatunk jelen életünkben!
Mind anyagi téren, mind a lelki szinten,
ha magasan rezgünk, megadja az Isten.

Higgy hát önmagadban, s emeld fel a lelked,
ott van élő lifted, s emelkedhet benned.
Ha hited felemel, eléred a polcot,
s eléred, mi eddig olyan távol volt ott!
Ám ha lelked lent van és fetreng a porban,
hiába nyújtózol, fent marad a sorban,
minden vágyott kincsed tőled távol marad,
ha hittel, reménnyel nem emeled magad.

Ha ezt nem hiszed el, az is a te hited!
Szabad a gondolat, s bárki, bármit hihet.
Nyalogathatod lent rég fájó sebeid,
bosszankodva azon, rajtad mért nem segít!
Vagy változtass rajta, akarj szebben élni,
ami nem működött, le tudod cserélni.
Minden új nap esély egy új, szebb világra,
hangolódj a jóra, szeretetre, vágyra!

Azt add a világnak, amit te is várnál,
és ha hálás lennél, sokkal jobban járnál.
Napról-napra, egyre emeld fel a lelked,
az életet folyton, így kell ünnepelned!
Lásd meg a jóságot, vedd észre a szépet,
engedd, hogy a szíved vezethessen téged!
Teremtsd valóságod tudatosan, hittel,
s világod megszépül, látni fogod! Hidd el!

Aranyosi Ervin © 2017-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szívből jövő szeretet


Aranyosi Ervin: Szívből jövő szeretet

Szívből jövő érzésekkel írom én a verseket.
Szeretném, ha megtalálná szívedet a szeretet!
Szeretném, ha szíved mélyén éreznél rá késztetést,
– s mit ültettem, learatnád – mint egy gazdag, szép vetést.
Begyűjtenéd szív-kamrádba, a szeretet magokat,
s szereteted szebbítené onnantól a napodat.
Ahol járnál, szeretetet a világba szórva szét,
segítenél terjeszteni. Továbbadni volna szép!

Egyre több szívre találna szívből jövő üzenet,
egyre többen gyújtva lángra szép szeretet-tüzemet.
Mosoly legyen gyufaszálad, szép szó szaladjon vele,
reményt, hitet, boldog álmot csepegtessünk még bele!
Emeljünk fel rászorulót, egyesítsünk nemzetet,
– pártoskodva és megosztva szépen élni nem lehet!
Szívből jöjjön el a jövő, bélelje ki szeretet,
valóságra, szebb világra nyissunk csukott szemeket.

Adjunk értelmet a létnek, szívből jövőt, élhetőt,
egymás kezét megszorítva érjük el a hegytetőt!
Lássunk egy gazdag jövőbe, hol a boldogság terem,
ahol jókedv és vidámság látszik minden emberen!
Szívből jöjjön el e jövő, s bontogassa szárnyait,
s érezze itt minden ember, hogy a mennyben, itt lakik!
Ébredjünk a fájó múltból, jöjjön el a Kánaán,
együtt, egyként, összetartva épüljön újjá hazám!

Ez a jövő, ha szívből jön, többé itt baj nem lehet,
tanítsunk meg szebben élni minden apró gyermeket!
Járjunk elöl jó példával, lássák a lét élhető,
szeretettel minden csoda tisztán felismerhető!
Szívből jövő érzésekkel írom hát a verseket.
Remélem, a gondolat majd szebb jövőnkbe elvezet!
Szeretném, ha hinnél benne, s tennéd dolgod boldogan,
s remélem, a szeretet-mag minden szívben megfogan!

Verses Könyváruházam ahol a versesköteteim megrendelhetők: http://verses.boltaneten.hu

Aranyosi Ervin © 2017-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva