Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hóember építés

hóember építés
Aranyosi Ervin: Hóember építés

Porcukrot hintett a tájra
néhány sötét felhő.
Az ablakból figyeltük azt,
ahogy a hó felnő.

Fehér lepel telepedett,
házakra és fákra,
csodálkozó gyermekszemek
kerekedtek tágra.

Felöltöztünk jó melegen,
s mentünk a szabadba,
hóból előbb hógolyó lett,
abból meg hólabda.

Gurítgattuk az udvaron,
hótól hízott szépen.
vidám csodavárás izzott
mindenki szemében.

A hógömbök elkészültek,
majd egymásra másztak,
a hóember készítői
vígan kacarásztak.

Pocakos lett, kerek fejű,
jó magasra megnőtt.
Szén szemeket, orrot kapott,
nyaka köré kendőt.

Haját fenyőágak adták,
a kabátján gomb volt,
– s mert a hóember is fázhat –
elöl összegombolt.

Körbeálltuk és táncoltunk,
ő meg csak mosolygott,
mindenkire ránevetett,
vidám arcot hordott.

Mi meg visszamosolyogtunk,
vidáman nevettünk,
a hóember építéstől
boldogabbak lettünk!

Aranyosi Ervin © 2016-12-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Barát-e a hóember?

Barát-e a hóember
Aranyosi Ervin: Barát-e a hóember?

Nézd, hóember készül,
gömbbel kiegészül,
a nyakára aztán
újabb hógömb-rész ül.

Vajon, fog-e járni,
hókutyákra várni,
vagy játszópajtásnak,
megfelelünk már mi?

Olyan ember féle,
gazdink játszik véle,
ki kell derítenünk,
valójában él-e?

Mozog-e, vagy mászik?
Jó embernek látszik,
vajon a kutyákkal
jó kedvűen játszik?

Ki kell hát próbálni!
Képes-e szolgálni,
meleg szeretettel
barátunkká válni?

És milyen a hangja?
Kutyát megvakkantja?
Hókenyere felét
vajon nekünk adja?

Gyertek kutyák, fussunk,
közelébe jussunk
és ha megetetne,
kapjuk meg a jussunk!

Aranyosi Ervin © 2016-12-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikulás, karácsony, hóember

Kattints a képre és rendeld meg a könyvet!
Kattints a képre és rendeld meg a könyvet!

Aranyosi Ervin: Mikulás, karácsony, hóember

Mikor eljön a tél, hó száll a világra,
kíváncsi kis szemek nyílnak nagyra, tágra.
Ablak mögül lesik, jön-e a Mikulás,
az a szánkón ülő, sapkás, piros ruhás,
hófehér szakállú, kedves öreg ember,
ki miatt sok gyerek rosszalkodni sem mer.
Lesik, alig várják az öreg Télapót,
ajándékot hozót, finomságot adót.

Aztán elszáll az éj, s elrepül a szánja,
és a sok kisgyerek a Jézuskát várja.
Díszes karácsonyfát, rég várt ajándékot,
szeretet ünnepét szebbítő szándékot.
Csillagszórós estét, közös énekléssel,
családi programot, mit szívedbe vésel,
és ha hó is esik – jobb mulatság nem kell -,
lassan életre kel hóból a hóember.

E könyv azoknak szól, kik még mernek hinni,
kik a mesekútból vizet mernek inni.
Kik a szeretetet komolyan veszik még,
féltve őrzött kincsük az ezernyi emlék.
Kik a lelkük mélyén gyermekek maradnak,
akik kérés nélkül, önzetlenül adnak.
Ajánlom e könyvet minden kis gyereknek
és minden felnőttnek, kik szívből szeretnek!

Aranyosi Ervin © 2016-12-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A verses-meséskönyv megrendelhető:
http://verses.boltaneten.hu/kinalat/7_aranyosi_ervin_onallo_kotetei/19_mikulas_karacsony_hoember

By

Aranyosi Ervin: Téli etetés

téli etetés
Aranyosi Ervin: Téli etetés

Kötényemben magot hoztam,
állatokat etetek.
Velük sokkal szebb az élet,
s barátokra lelhetek.
Nálam aztán jól lakhatnak,
s én jobb kedvre derülök.
Kicsi szívem átmelegszik,
s már a mennybe kerülök.

Jöhet hozzám mókus, egér,
vagy egy apró kismadár.
Nálam élelemre lelhet,
ha már havas a határ.
Gyere te is kis barátom,
rád is vár pár jó falat.
szeretettel várok minden
rágcsálót és madarat…

Aranyosi Ervin © 2014-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet hóembere

A szeretet hóembere
Aranyosi Ervin: A szeretet hóembere

Hideg hóból, jégből készült.
Ő igazi hóember.
Ám a szíve felmelegít,
s ehhez bizony szó sem kell!
A mosolya, répa orra,
vidámságot sugároz.
A derűje oda is vonz
pár madárkát magához.
Nem bánja, ha répa orrán,
s fején két kis madár ül.
Attól boldog, hogy ma sem lesz,
árván itt kint egyedül.
Két szénszeme vígan ragyog,
jó kedve van, ha látod.
A világban bárki talál,
hogyha akar, barátot.

Aranyosi Ervin © 2015-12-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hócicát építettem

Aranyosi Ervin: Hócicát építettem

Egy hócicát építettem,
elkészült és elszaladt.

Fenyőágról elkergette
a hóból készült madarat.

A hóember vállára ült,
hízelgett és dorombolt.
S mert nem kapott simogatást,
egy hóembert lerombolt.

Hóemberek vigyázzatok,
ez a cica mérges!
Simogatni szeretgetni
nagyon esedékes!

Aranyosi Ervin © 2014-01-04.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva


By

Aranyosi Ervin: Lics-Locs varázslat


Lics és Locs a két boszorkány karácsonyra mit hozott?
Minden havat elvarázsolt, s csinált jó nagy locs-pocsot.
Hiába a szép ajándék, szánkó, sí és korcsolya,
csak nem tudja kipróbálni, Jani, Peti, Orsolya.
Várjatok csak boszorkányok, megfizettek mindenért!
Hó zúdul a nyakatokba, ha Hótündér visszatér.
Ugye, ti is akarjátok: Legyen nagy hó, gyerekek?
Írjunk hát a Hótündérnek, havat kérő levelet!
Bár hóember messze szaladt, postásunk most Ő legyen!
Hosszú utat bírni fogja, fenn a hideg, nagy hegyen.
Szívünk összes melegével, kérjünk újra sok havat.
Kívánjuk, hogy gyorsan jöjjön, mert a szünidő szalad.

By

Aranyosi Ervin: Lics és Locs

Lics és Locs, a két boszorkány rosszban töri a fejét,
Csúffá teszi, latyakossá az emberek életét….
Locs csinálja a locspocsot, mikor olvad kint a hó.
Egyszer el is akadt benne szánjával a télapó.
Lics szeret sokat beszélni, locsi-fecsi, csupa báj?
Locs is igen sokat locsog, pletykálkodó buta száj.
Ahogy beszél csak úgy fröcsög, mint a latyak szerteszét.
Okoskodik, villogtatja mások előtt az eszét.
Ha végre egy kis hó hullik és a földet elfedi.
Felolvasztja! Ne szánkózzon, Julcsi, Jancsi, Kis Peti.
Hógolyó is szerte olvad, hóember elköltözik,
mert ez a két rút boszorkány vizes hóba öltözik.
Unom már, hogy minden évben bosszantásuk fenyeget.
Találjunk ki jó büntetést mindkettőnek, gyerekek.
Írjátok meg, mit tennétek, hogy Lics és Locs jó legyen?
Legyen elég hó mi nálunk, ne csak ott fenn a hegyen.

By

Aranyosi Ervin: Hóember születik

Aranyosi Ervin: Hóember születik

Hófehér hópihék szállingózva hullnak.
Bokrok, fák, háztetők fehérbe borulnak.
Az utat, a járdát vastag hó takarja.
Csak szél úrfi játszik, itt-ott felkavarja.
Lám, nyílik egy ajtó, vidám ricsaj támad,
apró gyereksereg indul a világnak.
Ők még óvodások, várták már a havat,
remélik, hogy könnyű, puha, s könnyen tapad.
Felöltöztek szépen. Kesztyű, kabát, sapka.
Sál került nyakukba, csizma lábaikra.
Kell is a védelem, kinn a nagy hidegben.
Vidám várakozás csillog a szemekben.
Óvónéni is jön, – együtt szőttek tervet,
– hogy egy hóemberbe “életet lehelnek”.

Apró kesztyűs kezek havat markolásznak,
próbálják formálni. Kesztyűs kézzel bánnak,
a friss. puha hóval, ami összetapad,
s láttán a sok ovis mosolyra is fakad.
Apró hógömböcskék vannak a kezükben,
s rögtön huncutságok járnak az eszükben.
Megdobom a Jancsit, – gondolja Juliska
a Pirit, a Petit, – hosszú lesz a lista.
Repül a hógolyó, s jön a válasz rögtön,
hócsatában bátor a nagyobb,  s a pöttöm.
A szemek csillognak, arcok kipirulnak,
hóból készült golyók egyre szállnak, hullnak.

A nagy hócsatának sose lenne vége,
de a hóembert is építsük meg végre!
– Szól az óvónéni – s egy hógolyót görget.
Hó, amerre elmegy, már nem lepi a földet.
A golyóra tapad. Nő az “istenadta”,
nem kis hógolyó már, hanem egy nagy labda.
– Gyertek, segítsetek, alig bírom tolni!
S lám a kis lurkóknak nem kell többször szólni.
Tolják, kerekítik, át sem érné karjuk.
– Megnő a hóember, ha nagyon akarjuk!
Kész van az első gömb, – Ez lesz majd a lába,
ezen jön jövőre velünk iskolába.

– Gyúrjuk meg a törzsét, induljon a henger!
Újabb gömbbel bővül az épülő hóember.
Törzsére nagy fej kell, –  Hóember ezt kapja!
– Nehogy rácsússzon a nagy vödör kalapja!
Sárgarépa az orr, fekete szén szemek,
ügyesen felrakják, apró, kesztyűs kezek.
Szájat is rajzolnak, hogy tudjon beszélni.
De míg karja nincsen, addig nem fog élni.
Gyúrnak neki azt is, törzséhez tapasztják.
– Jaj, a cirok seprűt, az ajtónál hagyták.
Az is előkerül és nagy sikert arat.
Kell, hogy a hóember söpörje a havat.

Elkészült a nagy mű, szépen körbeállják,
titokban a fiúk Őt is megdobálják.
De nem árt meg neki, sőt, mintha nevetne,
úgyis az a vágya, hogy  gyerek lehetne.
A délelőtt elszállt, ebéd várja őket,
beterelik szépen a “hó-építőket”.
Be nem áll a szájuk, annyi volt az élmény.
Kint meg egymagában füstölög a kémény.
A hóember körülnéz, – nem alussza álmát,
birtokba veszi a havas birodalmát.
Reménnyel szívében a holnapot várja.
Ha lesz még elég hó, neki is lesz párja.

Aranyosi Ervin © 2010-12-02.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hóember


Aranyosi Ervin: Hóember

Hahó, a hó esett megint,
fehérre sápadt hegygerinc,
Budáról erre integet.
Hát ezért vártuk a telet.
És azért vártuk a havat,
mert lelkünk még gyerek maradt,
havon-jégen csúszkálni jó,
repül feléd a hógolyó.
Szerencséd van, mert nem talál.
Fehér alak nyomodban áll.
Fehér fején piros fazék,
mit hóval cukroz meg az ég.
Gombszemén vidámság ragyog,
nem szánon jött, s nem is gyalog,
Felhők szárnyán jött eddig el,
millió pihe lepte el,
S lám sárgarépát is kapott,
s boldog kis szíve megfagyott.
De ne hidd, hogy rossz neki,
örömét ebben leli.

Aranyosi Ervin © 2010-01-18.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva