Aranyosi Ervin: Hogyan születik a mese


Aranyosi Ervin: Hogyan születik a mese

Gondolat-terhétől vajúdik a költő,
szép szavakat sorba, egymás után ölt ő.
Kiszínezi aztán a szó száz színével,
lélek varázslattal, s megtölti szívével.

Egy kis szeretetet, mosolyt is lop bele,
ritmussal és rímmel lesz a versszak tele.
Életre kelnek a gyermekkori álmok,
a mese alakok, emberek, jószágok.

Alakot öltenek mesebeli lények,
pökhendi gazdagok, jóságos szegények,
A jó és a gonosz megütközik benne,
mintha csak a világ e kettőből lenne!

S lám a jóság mindig elnyeri jutalmát,
és a hazug felett győzhet az igazság.
Aztán úgy igyekszik formálni a dolgot,
hogy a mese végén már mindenki boldog.

A jó mesehősök igen bátran élnek,
széllel szembeszállnak, semmitől se félnek.
Jó nagyot álmodnak, s mernek naggyá válni,
rosszal és gonosszal mindig szembeszállni.

Eszüket használják, csellel, ésszel élnek,
és ha nem sikerül, világot cserélnek.
Bármi megtörténhet a képzelet által,
a költő így csapong a gondolatával.

Nem elég azonban a mesét megszülni,
aztán nézegetni, csak felette ülni.
Életre akkor kel, amikor olvassák,
azért van, hogy mások lelkük’ jól lakassák!

Hiszen a mesének akad tanulsága,
és valódi tükre, élő valósága.
Akkor volt értelme, hogy egyszer leírták,
ha a képzeleted alkotásra bírták!

Lelked képernyőjén, ha mesémet látod,
hiszem gazdagabb lesz a megélt világod!
Ha fel is használod, szellemed építi,
s tán az életedet segíti, szépíti!

Aranyosi Ervin © 2018-05-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva