Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Tegnap este


Aranyosi Ervin: Tegnap este

A tegnap este, jaj de szép volt,
csupa csillag volt az égbolt.
s pont úgy, ahogy egyszer régen,
a Hold fenn úszott az égen.
Fenn az égen fénylőn Hold szállt,
éppen csak úgy, erre kószált.
Én pedig a Földön álltam,
s az égboltot megcsodáltam.

Régi este, milyen rég volt,
pont ilyen volt fenn az égbolt,
ám én akkor veled voltam,
s gyönyörködtünk mi a Holdban.
Fenn az égen fénylőn Hold szállt,
éppen csak úgy, arra kószált.
Én pedig a Földön álltam,
s az égboltot megcsodáltam.

Tegnap este újra szép volt,
bennünk a régi zenénk szólt,
s ahogy álltunk, ahogy néztünk,
egy szép emléket idéztünk.
Fenn az égen fénylőn Hold szállt,
éppen csak úgy, erre kószált.
Szívünk megtelt szeretettel,
ahogy régen, ahogy egyszer…

Aranyosi Ervin © 2020-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Decemberi reggel


Aranyosi Ervin: Decemberi reggel

Decemberi reggel, – a tél ideért –
bundát ad a Földre, csillogón fehért!
Fent a szürke égben felhőt tologat,
díszíti a fákat és a bokrokat.

Ő már ünnepelne, csillog a világ,
hófehér lepelben mutatja magát.
Csak a Hold világít, alszik tán a Nap?
Ráér felébredni, ágyában marad.

Hófelhők takarják, függönyözik el,
lámpást fenn az égen csak a Hold cipel.
Ő szórja csak fényét fagyos hidegen,
távoli világból átjött idegen.

Ideért a tél hát, s alszik a világ,
ébredj, hisz e szépség hatni fog reád,
lenyűgöz, elámít, habár jéghideg,
szeretet-ünnepre készíti szíved.

Aranyosi Ervin © 2019-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolygós telihold

Aranyosi Ervin: Mosolygós telihold

A Hold kikerekedett
a Nap szeretetétől.
Arca mosolygósabb lett
a ráragyogott fénytől.
Lám, hogy hat a szeretet,
megszépít, varázsol!
Rád is így hat egy mosoly
egy kedves baráttól.

Mért nem szórjuk mosolyunk,
ezerszám naponta?
Csak akkor, ha van okunk,
mert lelkünk ragyogna?
Felemelnénk másokat,
jobb világ lehetne,
mi lenne, ha a szívünk
gyakrabban szeretne?

Mi lenne, ha életünk
szép kerekké válna?
Több fény jutna minekünk,
s az mind visszaszállna?
Miért fösvény a világ?
Miért nem mer adni?
A szíveken ami rág,
mért tud ott maradni?

Szórjuk hát a mosolyunk,
teremtsünk jobb kedvet!
Világunkban így fogunk
megalkotni rendet.
Szeretettől ez a Föld
élhetőbbé válna.
Szórjuk fényünk, mosolyunk
a ma még bús világra!

Lám, a Hold is mosolyog,
Naptól kapott fénytől.
Ragyogjon hát mosolyod,
mától az enyémtől!
Te se tartsd meg, add tovább,
adj belőle bőven,
terjedjen a szeretet
tőled is, meg tőlem!

Aranyosi Ervin © 2019-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: A tavi tündér

Élt egyszer egy tavi tündér
sűrű nádas rejtekén.
Úgy hiszem, hogy néhány jó szót,
most ő róla ejtek én.

Itt élt egész kis korától,
mert szerette a vizet.
Múlt héten volt szülinapja,
betöltötte a tízet!

Iskolába sohasem járt,
mégis írt és olvasott.
Öreg bagoly tanította,
ki a tó mellett lakott.

Minden élőt nagyra becsült,
tisztelte az életet,
és megtanult varázsolni,
mert a lét úgy szép lehet.

Együtt úszott a halakkal,
és kacsákat etetett,
vidrák kölykeivel játszott,
ameddig csak lehetett.

Átsétált az aranyhídon,
mikor földre szállt a Nap,
víz tetején táncot lejtett,
nem süllyedt el, fenn maradt.

A fűzfával dudorászott,
mikor feltámadt a szél,
s meghallgatta a sok hattyú
holdvilágnál mit beszél.

Hallgatta a békák dalát,
tőlük zengett ám a tó,
a sok dalnok, mind elbújik,
hallható, s nem látható.

Jól megtréfált minden horgászt
ki bedobta csaliját,
gumicsizmát, konzervdobozt
foghattak csak, ami járt.

Minden vadászt elaltatott
vadászidény idején,
ne lőhessen vadkacsákat
az a sok lusta legény.

Csupa jóság vezérelte,
szívében a szeretet,
összeszedte éjszakánként
tó partján a szemetet.

Nádasban volt kicsi háza
és ott egyedül lakott,
bárki jött a vendége volt,
nem is tett rá lakatot.

Télen gyakran korcsolyázott,
mikor a tó befagyott,
korcsolyája nyomán csodás,
szép jégrajzokat hagyott.

Kacagott a sirályokkal,
vagy a Nappal nevetett.
Boldog volt a tó is tőle,
hisz tündére lehetett.

Mikor nyáron arra jártam,
találkoztam is vele.
Illendően ráköszöntem,
s vártam, hogy megismer-e,

Jaj, megörült, látszott rajta,
emlékezett még reám,
hiszen tavaly itt tanyáztam,
holdvilágos éjszakán.

Akkor épp nagy tüzet raktam,
hűvös volt az éjszaka,
s megjelent a tüzem mellett,
a tavi tündér maga.

Megkérdezte leülhet-e,
aminek én örültem,
kerestem hát egy kis széket
s a lapját letöröltem.

Épp egy nádsípot faragtam,
s kipróbáltam hogyan szól,
és hallottam, hogy egy rigó,
a kis dalra válaszol.

Aztán jöttek tücskök, békák,
alakítva zenekart,
hamar összeállt a kórus,
és mind dalolni akart.

A tündér elénekelte
a szép tónak a dalát,
szemközti hegy visszhangozta,
késleltetve odaát.

Madarak is körénk gyűltek,
lám csak, mind velünk dalolt,
a tündéri éjszakában,
bizony ez szép csoda volt.

Hát ilyen a tavi tündér,
jóságos és nagyszerű,
szép lelkéből másokra száll,
a vidámság, a derű.

Te is lehetsz tavi tündér,
megvédheted a tavat,
felelősen vigyázni rá,
az is komoly feladat.

Ha nem tudod mit kell tenned,
könnyen megtalálható,
tavi tündér mesterségben
ő lesz majd az oktató.

Mint a tündér, meg kell védjük
erdeink és tavaink,
vigyázzon a természetre,
kiben jóság, s szív lakik.

Én tanulni jöttem hozzá,
varázsolni akarok,
hisz a földért, ahol élek
a felelős én vagyok.

Mennyivel szebb a világunk,
mikor élettel teli,
ahol minden okos ember
az örömét megleli.

Aranyosi Ervin © 2019-08-28
A vers és a rajz megosztása, másolása,
csak a szerzők nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz


Aranyosi Ervin: Vers a Teliholdhoz

Megtelt a Holdunk csordulásig fénnyel,
de vajon mit kezd e múló tüneménnyel?
Dicsekvőn, büszkén szórja azt a Földre,
mástól vette, s az nem sajnálta tőle!

De jó, nem rejti el előlünk kincsét,
bár tudja azt, hogy saját fénye nincs még.
Hova a Nap nem jut – az éjszakába –
a Hold visz fényt, az égboltot bejárva.

Köszönöm Hold, hogy ott ragyogsz az égen,
s megosztozol velünk a tiszta fényen!
Tudom, csak azért talált rád a hajnal,
mert akartad, hogy szembenézz a Nappal.

Hát szembenéztél, s felragyogott arcod,
mosolygósan, tükröd a fénybe tartod,
s utánozod, miközben tiszteled,
és hálás vagy, mert fényt hozott neked.

Képes vagy kapni, mástól elfogadni,
s megosztozol, hiszen már van mit adni!
Mert szeretettel adták azt neked,
hogy terjedjen a fény, a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2019-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kis fenyő karácsonya


Aranyosi Ervin: A kis fenyő karácsonya

Kis fenyőfa élőn, szépen
álldogált a hóesésben.
Téli égről ezer csillag
megcsodálta hogyan csillog,
hogy szikrázik a friss hó,
hisz ágain ülni jó!
– Kis fenyőfa, ó de szép,
hó takarja mindenét.

Havát a fenyő ringatta,
bölcsőnek az ágát adta,
egy kis dalt dúdolt magában,
s fürdött belső mosolyában.
Hideg volt, hát felöltözött,
szívébe a szép költözött,
így talált rá a karácsony,
hóruhája, mint a bársony.

Kósza szellő arra járva,
körbejárta, megcsodálta,
megmozgatta ágait,
s boldog volt, kit táncba vitt.
Ezer csillag szórta fényét,
csillogtatva szép erényét,
rászórta a mosolyát,
súgva neki: – Add tovább!

Táncolt hát a kis fenyő,
boldogsága egyre nő!
Lám, a Hold is arra járt,
a kis fára rátalált.
Fényben úszott köntöse,
nem volt ilyen szép sose!
Boldog volt és ünnepelt,
szíve örömben telelt.

– Minden évben ezután,
legyen ilyen szép ruhám!
– álmodozott csendesen –
a karácsonyt meglesem!
De nem megyek sehova,
jöjjön hozzám a csoda!
Mert csak itt jó énnekem,
itt hallják az énekem.

– Mert itt élek, s zöld vagyok,
néznek rám a csillagok.
Itt nem bánthat senki sem,
boldog vagyok, azt hiszem.
Nem is vágyom el soha,
hol a sorsom mostoha!
Itt vagyok, aki vagyok,
lelkem szépségben ragyog!

– Hagyjatok hát emberek,
házatokba nem megyek,
mert ott hamar meghalok,
s nem óvnak meg angyalok.
Az erdő az én hazám,
havat szór a felhő rám,
csak itt boldog a szívem,
mert itt megvan mindenem.

Jövőre is itt leszek,
s minden percet élvezek!
Nem utazom sehova,
nem vágyódom el soha.
Látni akarsz? Jöjj ide!
Ágaim szép tövibe!
Boldog én csak itt vagyok,
a hó rajtam itt ragyog!

Ne vedd el az életem,
itt a legjobb énnekem!
Hadd dúdoljam énekem,
táncoljon a szél velem!
A boltban elérhető,
ünnepedre műfenyő,
azt öltöztesd bármikor,
azon lógjon lámpa sor!

Arra aggass díszeket…
Én nyáron is itt leszek!
Ha erre jársz integess,
örülj majd, hogy itt lehetsz!
Ágaimon kismadár,
akit rajtam hinta vár.
Egész évben élek én
fenyőerdő rejtekén!

Aranyosi Ervin © 2018-12-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kakas-szó


Aranyosi Ervin: Kakas-szó

Én még idejében szóltam:
– a Nap feljött az égre!
Ne lustálkodj kutyus-pajtás,
ébredezz már végre!

Éjjel kellene aludnod,
nem ugatni a Holdat,
veszekedéssel keresni meg
a csontra-valódat!

Nem hagysz minket sem aludni,
ha éjjel lármázol!
Minden tyúkom kialvatlan,
az agyunkra mászol!

Azt hisszük, hogy jön a róka,
minden tollas reszket,
ilyenkor meg itt szunyókálsz,
s így várod az estet?

Aranyosi Ervin © 2018-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyitott könyv a természet


Aranyosi Ervin: Nyitott könyv a természet

Nyitott könyv a természet,
csak olvasnod kell benne!
Ha értenéd szép szavait,
sokkal könnyebb lenne!
Ha tudnád a Nap járását,
a Holdnak fogyását,
s nem figyelnéd a szomszédod
örök nyafogását!

Ha kinyitnád ezt a könyvet,
értenéd a létet!
Megtalálnád lelked titkát,
a világmindenséget!
Rájönnél, hogy mit kell tenned,
milyen úton járnod,
ha keresed a jó választ,
benne megtalálod!

Menj hát ki a természetbe,
olvasd el a könyvét!
A megértés lemoshatja
az emberek könnyét!
Ne erőlködj, csak engedd meg,
hogy a lélek hasson,
hogy virágod a lelkedben
könnyen kinyílhasson!

Jó lenne már megérteni
sok íratlan törvényt,
ami ott van szemünk előtt,
nem kavarva örvényt.
Kerülni az erőszakot,
mással együtt élni…
Legyél része a világnak,
s nincsen okod félni!

Nyitott könyv a természet,
de nem figyelünk rája,
pedig annyi bölcsességet
őriz minden fája!
Még a fű is csendesen nő,
észrevétlen szinte,
mert az élet igazságos,
és nagyon őszinte.

Nyitott könyv a természet,
csak tanulj már belőle!
Annyi mindent elleshetnénk,
átvehetnénk tőle.
De mi egyre távolodunk,
nem törődünk véle,
nem figyeljük szépségeit,
nem nézzük, hogy él-e?

Lassan-lassan bezáródik,
minden kővé válik,
amiről a vakolat is
lassanként lemállik.
Betonpuszták, sivatagok,
műanyagok, gépek
maradnak csak az embernek,
s múltba vivő képek.

Pénz és tárgyak, halott dolgok,
értéktelen holmik
izgatják az embereket,
és a Föld halódik.
Szegényessé lesz a lélek,
bár dúskál a pénzben,
ám júdás-pénz nem boldogít,
ezt is tartsuk észben.

Kimegyek a természetbe,
fellapozom könyvét,
s megpróbálom eltüntetni
lelkem ezer könnyét…
Hogyan tudnánk vigyázni rá?
Ez lenne a dolgunk!
De nem teszünk semmit érte,
csupán morgolódunk!

A természet nyitott könyve,
hogyha becsukódik,
nem látunk majd élőt többé,
nem látunk valódit.
Álvilágban, álruhában,
álarcot viselve,
lesz az emberiség sorsa
gúnyosan betelve…

Aranyosi Ervin © 2018-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Holdfényes romantika

Aranyló est – Nógrádi Katalin festménye

Aranyosi Ervin: Holdfényes romantika

A Hold csillogó aranyát csorgatja a Földre,
Naptól lopott kincseit szórja tündökölve.
Festőművész lenne tán? Kontúroz, árnyékol,
színnel telít feketét, s előcsal árnyékból?

Éji lámpást tart talán? Láss az éjszakában?
Ne feküdj le aludni, maradj még a mában!
Élvezd még ki a csodát, mit a fény varázsol,
hadd gyulladjon meg szíved, fénye parazsától.

És ha nem vagy egyedül, gyújtson szép szerelmet,
érezzétek, angyalok lágyan felemelnek.
Tánc kezdődik, csodaszép, s benne holdfény árad,
átkarolja szívetek, megnyitva a zárat.

Ott árad a szerelem, kettőtökkel táncol,
égben száll a lelketek, s egy szonáta átszól.
Dallamában lüktetés, a Hold ragyogása,
a pislogó csillagok fényjáték varázsa.

Ez az élmény megmarad, szétterül palástja,
a Hold lépked csak tovább, s boldog, aki látja!
Bokrok őrzik és a fák a holdfényes estet,
így öltött a szerelem kettőtök közt testet…

Aranyosi Ervin © 2018-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni


Aranyosi Ervin: Virágok közt eltévedni

Virágok közt eltévedni,
velük együtt szebbé lenni,
általuk is jobbá válni,
a jó utat megtalálni,
talán ez a dolgom!

Látod, én is virág lettem,
hiszem, nem csak eltévedtem,
köztük helyem megtaláltam,
én magam is azzá váltam,
szépségüket hordom.

Mosolyuk az arcom dísze,
mikor meglátsz, vajon hívsz-e,
szórjam rád is jó kedvemet,
én már tudom, mi kell neked,
jó kedved megtoldom.

Virágokra a Nap ragyog,
éjszaka meg a csillagok,
szórják szét a mosolyukat,
ezért látsz fent annyi lyukat,
kacagnak a Holdon!

Hisz a Holdnak nincsen fénye,
ő csak a Nap tükörképe,
ő csak annak fényét szórja,
csillagokat mind leszólja,
s irigyeli folyton.

Döntsd el tehát, mivé válnál,
szomorkodni sorba állnál,
Mások fényét irigyelnéd?
Hadd bomoljon irigy elméd,
hadd fájjon a sorsod?

Vagy meglátnád: – Szép az élet,
csillogtatnád saját fényed,
mások hitét visszaadva,
visszaragyognál a Napra?
Hiszen ez a dolgod!

Legyél te is nyíló virág!
Legyen jó érzés nézni rád,
Mosolyod szórd szerte széjjel,
csillag legyél minden éjjel,
s legyél ettől boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-08-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva