Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Őrizzük a fényt!


Aranyosi Ervin: Őrizzük a fényt!

Nem a hó,
nem a hideg,
ami bántja a szívet,
a sorra kihűlt lelkeket,
ma mond ki menti meg?

Nem a fagy,
nem a sötét,
nem a kínnal teli lét,
az álmainkat nem a tegnap
árnya tépi szét!

Refrén:
Hát őrizzük a fényt,
és álmodjunk nagyot,
éltessük reményeinkkel
az élő holnapot!
A hófelhők mögött,
a napunk ott ragyog,
nem hűlhet ki a végtelen,
legyünk bátran nagyok!

Hadd hulljon a hó,
hadd fújjon csak a szél,
a vándor addig képes menni,
amíg csak remél.

De kell, hogy felemelj,
egy mélyben csüggedőt,
ne adjuk fel a vágyainkat
céljaink előtt!

Refrén:
Hát őrizzük a fényt,
és álmodjunk nagyot,
éltessük reményeinkkel
az élő holnapot!
A hófelhők mögött,
a napunk ott ragyog,
nem hűlhet ki a végtelen,
legyünk bátran nagyok!

Hát őrizzük a fényt,
legyen végre szebb világ!
De tudnod kell, hogy egyek vagyunk
szükségünk van rád!
Hát őrizzük a fényt,
a reménynek élni kell!
Hát fogjunk össze
és világunk új életre kel!

Aranyosi Ervin © 2018-12-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretned kell!


Aranyosi Ervin: Szeretned kell!

Segíts összerakni a széjjel tört álmot!
Hozzá a jó eszközt szívedben találod!
Szeretetnek hívják, s hidd el, hogy létezik,
amikor megszületsz, rögtön beléd teszik.

Szüleidtől kapod, s annyi van belőle!
Mindenki a Földön boldog lehet tőle!
Minél jobban osztod, annál több száll vissza,
a szeretet vizét szíved mohón issza!

Ám mikor s szívek másra hangolódnak,
szomorúságukkal telik meg a holnap!
Álmok törnek össze a szeretet nélkül,
s mindenki mást hívna rögtön segítségül!

Oly sokan nem tudják magukat szeretni,
a saját szívükkel megbékélve lenni.
Minden megbántásért másra mutogatnak,
szeretet sóváran háborút folytatnak.

Ám a szeretetet szívünkből kell adni!
Nem lehet azt mástól – csak úgy – elragadni!
Próbáld ki, ha te adsz, reád visszaszáll majd,
nem kell érte vívnod senkivel sem párbajt.

Szeresd magad jobbá, aztán környezeted,
szeretet kulcsával nyiss bezárt szíveket!
Amikor a lelkek egymásra találnak,
a szeretett szívek boldogokká válnak!

Aranyosi Ervin © 2018-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lala, a mosolyvarázsló

Fotó: Boncsér Orsolya

Aranyosi Ervin: Lala, a mosolyvarázsló
(a bohócdoktornak tisztelettel)

Lala mindig mosolyt varázsol,
felvidít fáradt arcokat.
Hitet meríthetsz mosolyából,
s könnyebben vívod harcodat.

Gyógyszer helyett a szívét adja,
ha kell mesél, vagy énekel,
tiéd lesz szíve kis darabja,
s világod újra érdekel.

Hitet ad, hogy nem adhatod fel,
hogy visszavár a szép világ.
Nem fáj úgy, bár nem altatott el,
de mindjárt jobb így nézni rád!

Mert nem félsz úgy a holnapodtól,
bearanyozza a jelent,
bizony sok medicinát pótol,
hisz a remény mindent jelent!

Élhető létet, boldogságot,
egy hívó szót: – Vár a világ!
Ha elhiszed, magad is látod,
hogy mosolyt tudott rakni rád!

Aranyosi Ervin © 2018-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Papucsállatkák


Aranyosi Ervin: Papucsállatkák

Olyat mutatok most, leesik az állad!
Láttál szabad szemmel papucsállatkákat?
Én mutatok kettőt, de nem vízben élnek,
a papucsaimba könnyen beleférnek!
Ne amőbát keress, kedves az alakjuk,
négy lábú kis lények, csodálkoznál rajtuk:
nyávogni is tudnak, gyakran dorombolnak,
papucsomban várják, hogy jöjjön a holnap.
Aranyosi Ervin © 2018-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak hinnem kell…


Aranyosi Ervin: Csak hinnem kell…

Kerestem, kutattam
sok éven át,
kerestem merre van
a boldogság!
Most végre megtaláltam,
s az élet elindult felém!

Az élet rögös útján
járok ma is,
de végre régen vágyott
holnapba visz!
Tudom már merre menjek
örökös társam a remény.

Refrén:
Csak hinnem kell!
Hiszen a képzelet szabad!
Mért adnám fel,
hisz akkor semmim sem marad!
Indulnom kell,
hiszen várnak álmaim,
elérhetem
a képzelet szárnyain!

Kezemben életem,
teremthetek,
szabadon élhetek,
csak így lehet!
Álmodom új világom,
és tisztán látom szebb jövőm…

A világom kitárul,
szebb lesz a lét,
élhetem szép világom
jobbik felét,
mindent valóra váltok
és élek álmokat szövőn!

Refrén:
Csak hinnem kell!
Hiszen a képzelet szabad!
Mért adnám fel,
hisz akkor semmim sem marad!
Indulnom kell,
hiszen várnak álmaim,
elérhetem
a képzelet szárnyain!

Aranyosi Ervin © 2018-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Utad a jövődbe


Aranyosi Ervin: Utad a jövődbe

Amikor lemaradsz, s nem jutsz el a mába,
amikor elgáncsol a múlt üszkös lába,
sérelmeket ápolsz és nem barátságot,
ellenségnek érzed az egész világot.

Mikor félelemeid úrrá lesznek rajtad,
más életet kaptál, és nem ezt akartad!
Mikor a rossz útról nem mersz letévedni,
mert nem tudsz szeretni és szeretve lenni,
akkor eltévedtél, múltadba ragadtál,
csak előzményt mutat számodra a naptár,
s benne összetörve ott maradt az álmod.
Kiutad a múltból sehogy sem találod!

Mész csak monotonon, mint egy alagútban,
nincsen jövőképed, újra megélt múlt van!
Akkor, talán végre meg kellene állni,
és a lét értelmét végre megtalálni.

Magadba merülve meglelni a csendet,
benne megvan írva Isten mért teremtett?
Miért járod utad folyton körbe-körbe,
öregedő embert látva a tükörbe’,
aki nem keresi célba vett vágyait,
kinek a lelkében a megszokás lakik,
ki élete célját sehol nem találja,
s mindig csak ugyanazt a rossz utat járja.

Állj meg hát a mában, s teremts gondolattal,
vágyott, szép célokkal teljen meg az asztal!
Legyen a lelkednek jólét lakomája,
lebbenjen szemedről múltad csúf homálya!

Engedd el a múltad, eleget teremtett,
tegyél itt a mában, életedben rendet!
Szabadítsd fel lelked, éld a mai napod,
s érezd, gondolatod már sikert aratott,
hisz magadban látod, vágyaidnak tárgyát,
veteményes kertjét, napos melegágyát,
mindazt, ami eltölt téged boldogsággal,
hogy egy szinten rezegj az egész világgal!

Koncentrálj a jóra, nyisd szemed a szépre,
csupán, ami épít, mindig azt vedd észre!
Szelektáld figyelmed, erősítsd csak a jót!
Kormányozd jövődbe célba szálló hajód!

Aranyosi Ervin © 2018-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lépj ki a múlt ködéből…


Aranyosi Ervin: Lépj ki a múlt ködéből…

Ha szeretnéd visszakapni,
mi régen elveszett,
az emlékeid tárházából
felidézheted,
de mint a víz az ujjaid közt,
éppúgy elfolyik,
a régit csak a lelked látja,
mikor álmodik.

Ha szeretnéd is visszakapni,
hidd el nem lehet,
újra élni nem vagy képes
régi perceket.
Már nem úszhatsz a múlt vizében,
hagyd a tegnapot,
a régi percet soha többé
vissza nem kapod.

refrén:
Lépj ki hát a múlt ködéből
s teremts új csodát,
élvezd ki a mát,
a jövőd vár már rád.
Lépegess a holnap felé,
oda visz az út,
a lelked odajut,
csak nyisd meg a kaput

Ha gondolattal, képzelettel
megnyitod utad,
ha vágyad éled végre benned,
s egy újabb célt mutat,
ha bevonzod a mindenséget,
a jövőd lép feléd,
elhozza, mit úgy szeretnél
s leteszi eléd.

Refrén:
Lépj ki hát a múlt ködéből
s teremts új csodát,
élvezd ki a mát,
a jövőd vár már rád.
Lépegess a holnap felé,
oda visz az út,
a lelked odajut,
csak nyisd meg a kaput
Lépj ki hát a múlt ködéből
s teremts új jövőt,
egy szebbet, élhetőt,
kapsz majd elég erőt!.
Teremts mától gondolattal,
s történjen veled,
hogy céljaidat elérheted,
hozzásegít majd a képzelet…

Aranyosi Ervin © 2018-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A mában élve


Aranyosi Ervin: A mában élve

Ami eddig történt velem,
az ma már történelem.
Csak múlt, ami meghatároz,
de nem láncol önmagához!

Ha akarom segíthet múltam,
mit belőle megtanultam,
de szűrőn kell átszitálnom,
hogy belőle mivé kell válnom!

A sérelmeket letettem,.
nem uralkodhat felettem,
ami fájt, megbocsájtom,
mert szabaddá kellene válnom.

Nem szenvedem végig újra,
mert bántana lelkembe bújva,
s átélném fájdalmát ismét,
s nem jöhetne az, ami nincs még!

Inkább az utamat nézem,
önmagam is megigézem,
újabb csodákat teremtek,
s ura vagyok az életemnek!

Ezért a mában élek,
nem dühöngök és nem félek,
csak élvezem azt, ami vár rám,
és mindennap másképp csinálnám!

Nem izgat, mi jön majd holnap,
csak élvezem sütnivalómat,
a jelenre koncentrálok,
hisz naponta abban járok.

A holnap majd eljön magától,
ha kétségem épp meg nem gátol,
akkor az életem szép lesz,
s elvisz az örökléthez.

Aranyosi Ervin © 2018-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!


Aranyosi Ervin: Szeretni kell, szeretni kell!

Nem fáj már a múltam,
elengedtem én.
amit kellett megtanultam,
belém költözött a fény!
Itt, a mában élek,
jövőt álmodok,
a holnaptól nem félek,
tudom, teremtő vagyok.

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Itt élünk a mában,
fontos, amit hiszünk.
A jólét áramába,
új álmokat viszünk.
Szebb jövőt teremtünk,
a jóról álmodunk,
a fény már itt él bennünk
szebb világot alkotunk!

Szeretni kell,
szeretni kell,
álmunkból nem ébredni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
magam mögött nyomot hagyok.
Szeretni kell,
ölelni kell,
mások lelkét emelni fel!
Hitet adok,
reményt adok,
egészen emberből vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet a kincsünk…


Aranyosi Ervin: Szeretet a kincsünk…

Ne hunyj sose szemet mások fájdalmára!
Elnéző közönynek túl nagy lesz az ára.
Nem nyugtathatod meg lelkiismereted,
azzal, hogy a lényed semmit sem tehetett!

Ne hagyd hát szó nélkül a gonoszt, a rosszat,
te is felelős vagy, bár nem te okoztad!
Ám a változtatás ott van birtokodban,
s nem csak gondolatban, vagy leírt sorokban.

Közöny szítja tüzét a földi pokolnak,
s rajtad áll, hogy milyenné válik a holnap.
Lelkiismereted ne hagyd elaludni,
ne hunyd be a szemed, akarj róla tudni!

És ha hallod, látod, emeld fel a szavad,
legyen a világon minden ember szabad!
Ám ne az erőszak építsen világot,
tűzz a gomblyukadba megértés-virágot!

De ne csak szavakkal, sokkal inkább tettel,
emelj fel, etess meg érző szeretettel,
támogató kézzel teremts új világot,
amely a tilosból végre zöldre váltott.

Kenyeret adj, békét, jó szót, emberséget!
A világod sorsa motiváljon téged!
Az egész világot jobbá kéne tennünk,
embert és állatot, jobbá kell szeretnünk.

Szép földünk sebeit gyógyítsuk be sorban,
ne tárgyak adjanak értéket e korban,
hiszen a legnagyobb érték épp az élet,
ezt kell hogy érezze minden földi lélek.

Ne hunyj ezért szemet, láss rá a világra,
ne csak leplet teríts a nyomorúságra!
Emeld fel a földről, segíts végre élni,
ne kelljen senkinek hamis Istent félni!

A szeretet kincse ott él a szívekben,
ez ad nekünk erőt, élni jobban, szebben.
A világunk gazdag, minden megvan benne,
mi lenne, ha kincse mindenkié lenne?

E kincs a szeretet, terjeszd hát barátom,
futótűzként fusson végig a világon!
Gyújtsd meg futó lángját érzéssel, mosollyal,
felemelő kézzel, támogató szóval!

Oly sok a felesleg szerte a világban,
s oly kevesen élnek a jólét áramában,
csak a felesleget, ha széjjel osztanánk,
a hazugság falát végre lebontanánk.

Hiszen van mindenből mindig elegendő,
csak azt elosztani, ennyi a teendő,
minden éhes szájat meg kéne etetni,
a hatalmasokat meg jobbá szeretni.

A bűnök világa nem-tudásra épül,
ha jobbá szereted, napról-napra szépül.
Nem a pénz, a vagyon tesz majd gazdagabbá,
ezek csak bilincsek, ezek tesznek rabbá.

Földhöz, gondhoz kötnek, igazi bilincsek,
ne hidd: – ellentéte a valódi nincsnek!
Hiszen a pénzsóvár, folyton csak sóvárog,
szívébe szeretet sohasem szivárog.

Furcsa szemüveg az, a Napot takarja,
minél nagyobb kincsét megóvni akarja,
s egyre többre vágyna, nem is lát élőket,
magáénak hiszi már az egész Földet.

Ám a szörnyű kincse, a lelkét csak gyötri,
lelkiismeretét a szemétbe söpri.
Mindig többet akar beteges elméje,
a szívét bezárja, részvét el ne érje!

Szerintem senkinek nem jó ez a helyzet,
s létezik oly dolog, ami felemelhet.
Szeretetet ültess, hát mások szívébe,
mosolyt, reményt gyújtva mások életébe!

Szeretettel, szóval, éltető kenyérrel,
mosollyal az arcon, útmutató fénnyel,
elől kéne járni, jó példát mutatva,
elcsüggedt világnak hitet, reményt adva!

Mosolyt, kedvességet szórj szét a világba,
ápold annak szívét, kinek lelke árva!
Kövesd a megváltód, s légy a jövő része,
általad változzon a világ egésze!

Nyisd fel a szemeket, tanítsd őket látni!
Engedd a világod önmagát csodálni!
Locsold szeretettel, legyél emberséges,
s tudd, hogy változtatni csak a lelked képes!

Merülj el lelkedben, és mutasd meg másnak,
az életnek üzenj, ne az elmúlásnak!
Lelked mélyén ott van az elhivatásod,
szeretet a kincsed, nemigen van másod!

Aranyosi Ervin © 2017-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva