Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Milyen csodás dolog


Aranyosi Ervin: Milyen csodás dolog

Milyen csodás dolog madárdalra kelni,
rájuk csodálkozni és örömöt lelni.
Lesni szárnyalásuk, figyelni, hogy élnek,
szárnyas kis barátok, csepp angyali lények.

Csendben megcsodálni színes tollruhájuk,
élő dalnokokként tekinteni rájuk,
tudni, hogy fontos kis részei a Földnek,
akik néha fáznak, néha tündökölnek.

Ha lelkeddel nézed, szádra mosolyt csalnak,
névtelen tanúi ők a pillanatnak,
csak teszik a dolguk, nem törődnek mással,
sem a tegnapokkal, sem az elmúlással.

Isten madarai és így az enyémek,
nem birtoklom őket, csodájukban élek.
Tanítanak élni egyszerűen, szépen,
nyűgtől szabadulni az élet vízében!

Mert, ha a fény árad, gondtalan dalolnak,
nem béklyózza őket, mit hozhat a holnap.
Nem rettegve élnek, rémítve haláltól,
daluk bentről fakad, lelkük odújából.

Lám, nekem is könnyebb, csak rájuk figyelni,
kedves kis dalukban örömömet lelni,
napi gondjaimat így dobni csak félre,
s elképzelni lelkem, mi lenne, ha élne.

Milyen csodás dolog madárdalra kelni,
benne elmerülve, új világra lelni,
nyugalom tengerén, vezetni hajómat,
hagyni eláradni, s megélni valómat!

Aranyosi Ervin © 2020-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Fotó: Balog Lajos – Kékbegy

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Az ablakom alatt a madarak dalolnak,
apró kis torkokból víg dallamok szólnak.
Büszkén magasztalják az élő világot,
mely a csodát adja, s általuk is áldott.
A pici szívükben ott él a Jó Isten,
bennük szeretet van, semmi gonosz nincsen.
Könnyedek, vidámak, egyszerűek, szépek,
hajnalban vigadó, röpke szárnyas népek.

Néha úgy szeretnék én is madár lenni,
a földi gondokon felülemelkedni.
Élvezni a létet, s nem törődni mással,
se a tegnapokkal, sem az elmúlással.
Könnyed szárnyalással élni szabadságom,
csupán fészkem lenne, sose lenne másom.
Ám ha párt találnék, úgy lenne értelme,
hiszen minden napom szeretetben telne.

Hej, ha madár volnék, nem törődnék mással,
beélném ennyivel, élni akarással!
Csak a mának élnék, egyre csak dalolnék,
világomnak boldog teremtője volnék.
Fütyülném dalomat a szép szerelemről,
Isten jóságáról, igaz kegyelemről.
Hálás szívem folyton igazat dalolna,
dalomból szeretet, és szabadság szólna.

Mindenem meglenne, eledelem, fészkem,
mában megteremtett, holnapi reményem.
Sosem őrizgetnék haragot szívemben,
csupa csodás álom ébredhetne bennem.
Tisztelném a világ többi teremtményét,
erre építhetném holnapom reményét.
Minden nap dicsérném az élő világot,
mely az én dalomtól lenne szebb és áldott!

Aranyosi Ervin © 2020-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj fel!


Aranyosi Ervin: Ébredj fel!

Ébredj fel álmodból,
szállj ki az ágyadból,
van már ki rád gondol,
ettől szép a lét!

Élvezd az életet,
szépnek ha képzeled,
segít a képzelet,
és lelket önt beléd!

Refrén:

Meg lehet mindened,
ha létedet élvezed,
holnapod szép lehet,
csak álmodni ne félj!
Mindened meglehet,
kapsz hozzá ihletet,
megsegít Istened,
csupán nyílt szívvel élj!

Teremt a gondolat,
megoldhat gondokat,
álmodd az álmodat,
álmodj tiszta célt!

Tenned mást nem is kell,
várni hogy jöjjön el,
mindig te döntöd el,
mit teszel mindezért!

Refrén:

Meg lehet mindened,
ha létedet élvezed,
holnapod szép lehet,
csak álmodni ne félj!
Mindened meglehet,
kapsz hozzá ihletet,
megsegít Istened,
csupán nyílt szívvel élj!

Aranyosi Ervin © 2020-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tiszteld az élőt!


Aranyosi Ervin: Tiszteld az élőt!

Letéptél egy kis virágot?
Elvettél egy életet!
Elhervadt kezedben, látod?
Boldog volt, míg élhetett!
Világnak szépségét adta,
nem bántott senkit sosem.
Angyalok sírnak miatta,
éldegélt a porban lent…

Mi lesz, ha egy nap rád taposnak,
kitépik érző szívedet?
Nem adnak esélyt holnapodnak,
s éreztetik a kínt veled!
Ha holnap te válhatsz virággá,
és mások írják sorsodat?
Ha száműznek, hogy menj világgá,
vagy elvágják a torkodat!

Mi lesz, ha gyökered veszted,
s nem marad élő kapcsolat.
Ha rád adnak súlyos keresztet,
s mások írják sorsodat.
Ha mások döntenek feletted,
s elvész az élő, szép világ,
ha visszaüt majd súlyos tetted,
s te leszel az a kis virág.

Letéptél egy kis virágot?
Mától kezdve ezt ne tedd!
Hadd maradjon élőn áldott,
tiszteld meg az életet!
Ott csodáld meg kinn a réten,
hadd viruljon színesen,
hogy az élők közeledben
maradjanak szívesen!

Aranyosi Ervin © 2020-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esély a holnapra


Aranyosi Ervin: Esély a holnapra

A szeretet szálljon élő nemzetünkre,
s legyen a békesség lelkünk tiszta tükre!
Tegyük világunkat boldoggá, teljessé,
jobbító szándékunk váljon sikeressé!
A mai helyzetben vegyük végre észre,
most van a nagy szükség elcsendesedésre!
Önmagunkba szállva keressük utunkat,
ezzel boldogítsuk teremtő Urunkat!

Tisztuljon a lélek szeretet vízétől,
emelkedjen lelkünk a hála ízétől!
Építsünk hidakat szép lelkeink közé,
szívünk szeretettel holnapunkat szövé!
Emeljük rezgésünk, jóra koncentráljunk,
öröm ragyogástól szabadokká váljunk!
Képzeljük el bátran, egymás kezét fogva,
aranykapun lépünk boldog holnapokba!

Arcunkra fessük a mosoly ragyogását,
tisztuljon meg lelkünk, a teremtőnk mását
képzeljük magunkba, s teremtsünk így végre,
aztán hálás szívvel nézzünk fel az égre!
Hiszem, szép jövő vár, nincsen mitől félni,
dobjuk le bilincsünk, s mától kezdjünk élni!
Adjunk egy szép esély egy boldog jövőnek,
higgyük, hogy ezután már szebb napok jönnek!

Csak egy út létezik, fel kell emelkednünk,
hiszen MAG-ok vagyunk, lassan ki kell kelnünk!
Kell, hogy a világunk virágba boruljon,
a lehúzó sötét egy mély kútba hulljon!
Engedjük Napunkat szétáradni bennünk,
s nem is kell mást tennünk, csak szívből szeretnünk,
megértő szemekkel nézni világunkra,
és büszkének lenni teremtő magunkra!

Hinni a holnapban, egy fényes jövőben,
Istent megtalálni élőben, vagy kőben!
Tudni, gyermekeit magára nem hagyja,
nem büntet, s mindenét az élőknek adja!
Szép, élő bolygónkat megbetegítettük,
s rettegünk, mert kórként visszaköszön tettünk.
Vissza kell vonulnunk és elgondolkoznunk,
hogy hanyagságunkkal, milyen választ vonzunk?

Nekünk kell változnunk, hogy a Földünk éljen,
és minden lakója szebb jövőt reméljen!
Esőerdők sebe szépen begyógyuljon,
az ember szemete ne tengerbe hulljon!
Vissza kéne fogni a termelő zabálást,
el kéne kezdeni az emberré válást,
az élet értelmét meg kéne találnunk,
s nem rettegve várni eljövő halálunk!

Ma, itt lent a Földön félelem igazgat,
s amíg van éhező és amíg van gazdag,
addig rossz irányba tart az emberiség,
öncélú és önző még az emberi lét.
Meg kell hát tanulnunk szeretetben élni,
ne kelljen senkinek a holnaptól félni!
El kell gondolkodnunk, magunkba kell néznünk,
környező világunk saját tükörképünk!
Aranyosi Ervin © 2020-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A gondolat erejével…


Aranyosi Ervin: A gondolat erejével…

Ami ma csak egy gondolat,
holnap valóság lehet!
Fedezzük fel, hogy mire jó
a szárnyaló képzelet.
Életre kelt a szeretet
és az elmés gondolat,
valóra válthat vágyakat,
vagy megoldhat gondokat!

Figyelnem kell érzéseim,
hogy milyen rezgés vezet,
mert csodásat teremteni,
az maga is élvezet!
De jól vigyázz, ne félelem
legyen a hajtóerőd,
teremthetsz bűnt, bajt, gondokat,
ha rossz érzésed egyre nőtt!

Álmaidnak, vágyaidnak
adj erőt, energiát!
Mindaz, amit most kiküldesz,
visszafog majd hatni rád!
Tedd a jót, varázsolj szépet,
teremts egy szebb holnapot,
s képzelj csodás jövőképet,
s higgy benne, és megkapod!

Dobd sutba a félelmeid,
és ne engedd hatni rád,
változz te is napról-napra,
s megváltozik a világ!
Akarj szebb világban élni,
mit a képzelet teremt,
múltat jövőre cserélve,
élni az élő jelent!

El ne hidd a hazugságot,
sőt keresd az igazat,
szebbé tenni a világot,
ez ma a fő feladat!
Irányítsd a gondolatod,
a jón járjon az eszed!
Így lesz jobbá a világod,
így lesz szebb az életed!

Aranyosi Ervin © 2020-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Maradjunk otthon!


Aranyosi Ervin: Maradjunk otthon!

Hol lehet jó nekem,
hol jó mostanában?
Egymással törődő,
szerető családban.

Otthon melegében,
a gondoskodásban,
biztonságot nyújtó,
megszokott lakásban.

Ez a háttér képes
minden jót megadni.
Nem kell most rohanni,
otthon kell maradni!

Nem a tévét nézni,
a holnaptól félni,
inkább tervezgetni,
s a jövőnek élni.

Mire nem volt idő
a nagy rohanásban,
azt most megtisztítom,
hogy a valót lássam.

Itt van hát az idő,
hogy rendet teremtsek,
múltamból kilépve
jelenben lehessek.

Háttérbe vonuljak,
önmagamba nézzek,
kedves emlékeket,
jelenbe idézzek.

Feltöltsem a lelkem,
csupa jó érzéssel,
és nem nyomorgatni
a tévénézéssel.

Hiszen háború van,
hírekkel bombáznak,
mégsem dől le fala
felettünk a háznak.

Nem kell a pincébe,
a pokolra menni,
csak szeretteinkkel
végre együtt lenni.

Több időt tölteni
jó beszélgetéssel,
közös, szép percekkel,
mit szívedbe vésel.

Mire nem volt időd,
azt most megteheted,
minden rosszat legyőz
ölelés, szeretet!

Ha van, menj a kertbe,
s tedd hasznossá magad,
hiszen teendő ott
folyton, ezer akad.

Ültess a jövőnek
kikelő magokat,
tegyed gazdagabbá
az eljövő napokat.

Kedvenc állatodtól
szeretetet kaphatsz,
a világod felé
szebb képet mutathatsz.

Vesd le az egódat,
mint egy rossz kabátot,
dobd el a félelmet,
amely megalázott.

Légy szeretteiddel,
nyugtasd meg lelküket,
legyen a szeretet
nekik is lendület!

Kezdjünk összefogva,
nagy családdá lenni,
Földünkre gondolva,
boldoggá szeretni.

Használd ki az időt,
ezt most arra kapod,
elültesd a mában
a szeretet-magot!

Minél több szívben tudsz
egy magot elvetni,
annál több lesz képes
őszintén szeretni!

Ha majd szeretettől
változik az ember,
új jövő talál ránk,
egy boldogabb rendszer.

Talán az emberek
egyszer észhez térnek,
nem adnak hatalmat
gonosznak és pénznek.

Mikor a félelem
eltűnik lelkünkből,
egy élhetőbb létet,
álmot fedezünk föl.

Ami itt élt bennünk,
csak oly ritkán láttuk,
ám mikor felbukkant,
mindig megcsodáltuk.

Szeretet, szerelem,
mikor velük éltünk,
amikor egymással
jóságot cseréltünk.

Mikor adtunk, s kaptunk,
s mindkettő jól esett,
amikor a szívünk
a mennybe érkezett.

Mi lenne, ha holnap
csakis ezt éreznénk?
Többé már nem félnénk,
és szabadok lennénk.

Nyugodjunk le végre,
és maradjunk otthon!
Álmodozzunk kicsit
a szebb holnapunkról!

Aranyosi Ervin © 2020-03-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Piros, fehér, zöld


Aranyosi Ervin: Piros, fehér, zöld

Piros, a fehér és a zöld,
lelkembe régen beleégtek.
Onnan kitépni sem lehet,
nem bírom el a szürkeséget!
Piros, fehér, na meg a zöld,
e három szín a büszkeségem.
Felednem sohasem lehet,
mert lelkemmel én is beleégtem!

Piros, fehér, na és a zöld,
mutatja hovatartozásom.
Viselem büszkén lelkemen,
hogy mindenki magyarnak lásson!
Piros, fehér és még a zöld,
zászlóm emelem lenge szélben,
mutatom büszkén honfitársak,
hogy belétek is belétek égjen!

Piros, fehér együtt a zölddel,
egy jelkép, ami összeköt,
egy népként állunk a világban,
minden egyéb nemzet előtt.
Piros, fehér együtt a zölddel,
bár mutatná: – Egyek vagyunk!
Képesek vagyunk összefogni,
s élni nemzetként akarunk!

Piros, fehér, na és a zöld,
egy színesebb jövőt varázsol,
felébred lelkünkben a tűz,
a csodás nyelvünk parazsától!
Piros az erő, fehér a hűség,
a zöld az reményt ad nekünk,
hogy a földi lét viharában,
nem süllyed el a nemzetünk!

Piros, fehér, na meg a zöld,
lelkembe régen beleégtek,
adjon hitet a holnapokhoz,
ezért is lengetem felétek!
Piros, a fehér és a zöld,
szálljon a széllel kézen fogva!
Tegyük szabaddá szép hazánkat,
lássunk bele a csillagokba!

Aranyosi Ervin © 2020-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az embert szolgálva


Aranyosi Ervin: Az embert szolgálva

Szavaimat gyűjtöm versbe, kis csokorba,
aztán elrendezem, érthetően, sorba.
Szépen gyülekeznek a gondolat szárnyán,
apró lámpást gyújtva a tegnapok árnyán.

Eljutnak-e ahhoz, akinek én szánom,
akinek én írom, akinek kívánom,
kinek a holnapját jobbá tudná tenni,
s vajon, ha olvassa, komolyan fog venni?

Vajon a médiák mennyi helyet hagynak?
Van befogadása a leterhelt agynak?
És a lelki szemek, látnak-e a mában?
Vagy mind-mind őrlődik szellemi magányban?

Keresik az utat, a fényt mely világít,
amit megélhetnénk, azt az evilágit,
amit születéstől mindnyájan kerestünk,
ami híján gyengék, s szegényebbek lettünk.

Igazi életcélt, ami nem öncélú,
ami mást is emel, ami jó szándékú,
melyet megtalálva, méltón szolgálhatunk,
mert tudjuk lelkünkből, tiszta szívből adunk.

Ha majd szép szavaim lelkeket emelnek,
elmés gondolatok megértőkre lelnek,
akkor – hiszek benne – változik a világ,
s örömmel fogad majd mindenki, aki lát!

Ha csak egy lépéssel léphetünk előre,
az utat mutatva, fel a hegytetőre,
hogy onnan nézz körül, ott lesz rálátásod,
mikor megszabadulsz, s nem sírodat ásod.

Sok az útkereső, s nem tudhatunk mindent,
de valami mégis hajt és késztet itt bent,
hogy amiről hiszem, hogy jó lehet neked,
érthetővé tegyem azt az üzenetet.

Eljuttassam hozzád, megértessem véled,
akkor leszel szabad, ha saját léted éled,
s nem másokat másolsz, s nem állsz be a sorba,
s nem hiszel már többé, más által írt sorsban.

Hanem te is végre sajátodat írod,
akad hozzá tintád, hófehér papírod,
s ha lelkedbe néznél, ha lelkedbe látnál,
bizony önmagadat, s másokat szolgálnál.

Aranyosi Ervin © 2020-02-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vihar

Aranyosi Ervin: Vihar

Viharos szél tépkedi a fákat.
Ők meghajolnak. Van bennük alázat.
De meddig állják, mindezt meddig tűrik?
Valami már régen készülődik!

Hej, te szél, te gyengülsz, egyre gyengülsz,
bár erősködsz, s támadásba lendülsz,
de ha a fák egyszer visszacsapnak,
kioltanak. Köszönd hát magadnak!

Ha akarnák földhöz láncolnának,
azok kiket te hiszel szolgának,
azok, kiket most szolgálnod kéne,
de bolond vagy, gonosz tüneménye.

Talán majd egy kis dobozba zárnak,
talán már egy szebb jövőre várnak,
miközben a parancsaid súgod,
másokba az utolsókat rúgod.

Meghajolnak, aztán majd felállnak,
rút helyeden szolgálókká válnak,
szolgálnak majd egymással vállvetve,
tiszta szívvel, holnapot teremtve!

Aranyosi Ervin © 2020-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva