Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Távol a hazától


Aranyosi Ervin: Távol a hazától

Álmatlan éjszakák távoli világban,
honvágy által gyötört, folyton fájó szív.
Örök útkeresés, tömeges magányban,
miközben a hazád – érzed – visszahív.

Ott a munkád megvan – pénz is csurran-cseppen –
s míg monoton végzed, a világ sem zavar.
Ha leteszed, bolyongsz a sivár idegenben,
és ha magyar hangot hallasz, felkavar.

Tudod-e, hogy azok lopták el hazádat,
akiknek dolgozol, kiktől enni kérsz?
Lelked az elhagyott ország ellen lázad,
Mert te mind elhiszed: – Látod? Ennyit érsz!

Hiszen könnyű dolog messze menekülni,
s eladni a lelked ott, hol pénz az úr!
Ám, egy fájó érzést nem tudsz elkerülni,
közted és hazád közt a kötés nem lazul.

Itt hagytad a jussod, ősi örökséged,
mások meg szétlopják szülőföldedet.
Te meg ott keresed, hogy miről szól az élet,
s hiszed megtalálod a jólétedet.

S lesz majd, amikor már nem tudsz hazajönni,
mások birtokában lesz már a haza.
Nem leszel már képes bőségben fürödni,
s utcára fog dobni a mások igaza.

Idegen törvények ülnek jogot rajtad,
s akkor is magányos, s hontalan leszel.
Akkor fogsz rájönni, te nem ezt akartad,
már nem is magyarként. Akkor mit teszel?

Néhány fénylő évért elhagytad hazádat,
s az, aki kitartott, itt csak az maradt?
Meglelted más honban kies kalitkádat,
pénzrácsokkal őrzik a szabad madarat?

Nem félsz, hogy késő lesz akkor visszatérni,
ha majd visszavágynál, de nem lesz hova?
Itthon, idegenként akkor jó lesz élni?
Azt hinni, hogy sorsod volt csak mostoha?

Hatszázezer álom hagyta el hazáját,
kényelmesebb élet csábította el!
Elvesztve gyökerét, őseit, családját,
s igazolta: – Élni, ennél jobban kell!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a nagyvilágnak


Aranyosi Ervin: Üzenet a nagyvilágnak

Üzenem a nagyvilágnak:
– Nem mehetek, otthon várnak!
Hazavárnak szeretettel,
a mennybe sem mehetek fel!
Hiszen nincsen más fontosabb,
mint ki ölel, szívvel fogad,
kinek minden nap hiányzom,
kinek jókedvét vigyázom!
Kinek fontos egészsége,
aki úgy vár haza: – Végre!
Akik nélkül nem megy dolgom,
akik hazavárnak otthon.

Üzenem a nagyvilágnak:
– Ha megyek is visszavárnak,
hazahúz a szívem, lelkem,
boldogságra csak itt leltem.
Szebb lehet a világ máshol,
de távol e kis hazától
honvágy kínoz, húzna haza,
s e kötelék sosem laza!
Mert szeretem a hazámat,
itt ér öröm, itt ér bánat,
itt kell boldogulnom, élnem,
sosem szabad elcserélnem.

Üzenem a nagyvilágnak:
– Szívemben nem maradt másnak
ilyen vonzó, kedves helye,
ezért térek vissza, bele.
Itt születtem, magyar vagyok!
Máshol élni? Akadna ok!
Ám mindenütt magyar lennék,
s visszahúzna minden emlék.
Visszahúzna szülőföldem,
sose legyen messze tőlem!
Anyanyelvem itt beszélik,
magyarságom csak itt élik!

Üzenem a nagyvilágnak:
– Az eszemben ősök járnak,
akik itt éltek e honban,
kiknek szíve velem dobban!
Üzenem a nagyvilágnak,
ha minden fát is kivágnak,
gyökereim idekötnek,
mert őseim visszajöttek,
visszatértek, s e hazában
hittek maguk igazában.
Nem érdekel, hogy mit hittél,
aki magyar, ma is itt él!
Kárpátok közt, magyar tájon,
lelkem helyét itt találom!

Aranyosi Ervin © 2017-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva