Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mai Sziszifusz

Aranyosi Ervin: Mai Sziszifusz

Válladon a világ sorsa,
de egyedül nem bírod?
Lerogysz inkább és az égnek
bánatodat elsírod.
Nincsen, aki felemeljen,
nincsen aki támogat,
nincsen, aki visszaadja,
elveszített álmodat!

Agyonnyom a sorsod súlya,
s azt hiszed más tette rád!
Nagy teher a lélek búja,
s elvész benne a világ!
Fejedet sem emeled fel,
lábad bámulod csupán,
kiutat nem lel az ember,
míg csak lenéz ostobán!

Nem látod a horizontot,
ahol éppen kel a Nap,
s elhiszed, hogy az a gondod:
szűk ketrecben tartanak!
Hitrendszered börtönében
raboskodsz és nincs erőd,
rossz ripacsként alakítasz
megvezetett szenvedőt.

Ám a lakat kulcsa ott van,
ha felemelnéd fejed,
meglelnéd a csillagokban,
odaírták fel neked!
Lenn a porban nincsen semmi,
ami téged felemel,
ott lent nem tudsz naggyá lenni,
lelked vágyakra sem lel!

Nézz előre, nyisd nagyobbra
mindent látó szemedet,
ugyanaz az ajtód nyitja,
ami eddig vezetett,
csak másképpen kell használni,
börtönt nyit a gondolat,
engedd végre fennen szállni,
eleresztve gondokat.

Ereszd el, mi földre húzott,
tárd ki végre szárnyaid!
Megnyílhat a bűvös ajtó,
mit képzelet tágra nyit!
Képzeleted erejével,
akármi elérhető,
ne a szakadékba bámulj,
mikor hív a hegytető!

Tárd ki lelked ablakát
és engedd végre be a fényt!
Rossz hiteid szórd a tűzbe,
mik megölték a reményt.
Ne hidd el a lehetetlent,
hiszen nem is létezik!
Lakasd jól az éhes lelked,
mely álmokra éhezik!

Válladról a világ sorsát,
dobd le, nem kell hordanod!
Varázsold le börtönödről
az ott tartó lakatot!
Élvezd ki a földi létet,
tedd boldoggá lelkedet,
a világot, terhét hordva,
jobbá tenned nem lehet!

Tedd rendbe a saját léted,
s követni fog a világ!
Kíváncsivá válik mindaz,
aki ismer, aki lát!
Hisz a saját változásod,
másnak is utat mutat,
szebb világba indulhat el
nyomodban majd a tudat!

Légy világod teremtője,
hiszem, többet érdemelsz!
Figyeld lelked, tanulj tőle,
általa szebb létre lelsz.
Figyeld csak meg, a világ is
visszahat és támogat,
elérheted minden vágyad,
oly távoli álmokat.

Nem kell más, csak higgy magadban,
és egyszer csak sikerül,
úgy változik a világod,
ahogy te ott, legbelül!
Nincs szükséged küzdelemre,
célhoz békés út vezet,
és ha önmagadba fordulsz,
a térképet megleled!

Aranyosi Ervin © 2020-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredő, hűvös reggelen

Ébredő_hűvös_reggelen
Aranyosi Ervin: Ébredő, hűvös reggelen

Horizont alján kél a Nap.
Aranyló, sárga sugarak
reám mutatnak azt hiszem,
hidat állítva a vízen.
Felhőpaplanban a világ.
Karjukat nyújtják nyurga fák
imádkozva az égre fel,
imájuk végre szépre lel.
Csend van, és benne az öröm,
hálás vagyok és köszönöm,
hogy átitat a nyugalom,
s társam lesz némán utamon.
Csepp emlék, amely megtanít,
hogy életünk nagy dolgait,
meglátni könnyű, – nem nehéz –
mert nem kell hozzá hűvös ész,
csak elmerengő képzelet,
álom mely földi szép lehet,
s körül vesz némán, hangtalan,
– a csendnek mennyi hangja van –
s elringat, táncba kezd velem,
ébredő, hűvös reggelen…

Aranyosi Ervin © 2016-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva