Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Milyen világ ez?


Aranyosi Ervin: Milyen világ ez?

Mikor a sátán arcába nézel,
mikor naponta félelmet érzel,
amikor kéne, senkit sem érsz el,
mikor nem tudod felfogni ésszel!

Mikor a félelmek porrá zúznak,
mikor a világban csak háborúznak,
becsapós hírekkel a mélybe húznak,
amikor már téged használnak túsznak.

Amikor látod, de nem látja senki,
mikor a jóság, a veszélyt jelenti,
mikor a jó már nem is mer tenni,
mikor a gyáva, a hőst feljelenti.

Amikor nem tudod létedet élni,
amikor másokkal nem akarsz félni,
befogják szádat, hogy ne tudj beszélni,
mások lelkéhez már nem szabad érni!

Refrén
Milyen világ ez, a pokolban élünk?
Naponta hazug álmot cserélünk!
Milyen világ ez, nincsen kiút már,
amin keresztül az életbe jutnál?
Milyen világ ez, milyen világ ez?
Őrjöng, s egy újabb lapáttal rátesz!
Milyen világ ez, milyen világ ez,
haldoklik, s közben az élőben kárt tesz!

Mikor az ördög, nyílt színen játszik,
mikor az arca a képedbe mászik,
mikor a szándék végre kilátszik,
szemedbe röhög, s mocsokban ázik.

Mikor úgy érzed, elhagy az Isten,
mikor erőd sincs és kiút sincsen,
Amikor nem tudsz elfutni innen,
amikor végül szertehull minden.

Refrén:
Milyen világ ez, a pokolban élünk?
Naponta hazug álmot cserélünk!
Milyen világ ez, nincsen kiút már,
amin keresztül az életbe jutnál?
Milyen világ ez, milyen világ ez?
Őrjöng, s egy újabb lapáttal rátesz!
Milyen világ ez, milyen világ ez,
haldoklik, s közben az élőben kárt tesz!
Milyen világ ez, hát milyen világ ez?

Aranyosi Ervin © 2021-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép lehet

Aranyosi Ervin: Könyvvel az élet szép

Minden jó könyv, egy újabb élet,
ha beleképzeled magad,
lelked vásznára vetít képet,
amely emlékként megmarad.
Lehetsz bárki, aki szeretnél,
– szerelmes hős, vagy hadvezér –
s elhiteti, bárki lehetnél,
ki nálad jobban, s szebben él.

Erőt adhat az álmaidhoz,
utat mutat, hogy merre menj,
s lökdösni kezd, ha vágyad kínoz,
olvass, nem kell, hogy meggebedj.
Felveheted mások cipőjét,
megélheted világukat,
ha hagyod, hogy álmaid beszőjék,
túlélheted halálukat.

Megannyi érzéssel szívedben,
megnyílik a világ neked,
s megállhatsz néha, a fájó percben,
s csak annyi kell: – Könyved letedd.
Bejárhatsz távoli vidéket,
hová nem jutnál el soha,
s megnyugtathat egy bűvös érzet:
– Az életed nem mostoha!

Minden jó könyv utat mutathat,
ha néha válaszúthoz érsz.
Az emlékeid között kutathat,
s érezteti: – De jó, hogy élsz!
És ékesebb lesz a beszéded,
értelmet nyer sok esemény,
s ha mások életét megéled,
rájössz, hogy mindig van remény.

Szerezd hát könyvből a tudásod,
díszítsd fel vélük életed,
bennük a kincset megtalálod,
s gazdagabb lesz a lét veled.
Ha majd a könyv végére értél,
kezdhetsz egy újabb életet!
Újabb kaland, egy újabb végcél:
– Könyvvel az élet szép lehet!

Aranyosi Ervin © 2019-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt, és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: MESE


Aranyosi Ervin: MESE

A mese az, mi elrepít
a képzeletem szárnyán.
Elém csodás képet vetít,
olyan szép, mintha látnám.
Valóság, mely jobbat teremt
és szép, akár az álom.
Hitem, s reményem meglelem,
céljaim megtalálom…

A mese szép, és meseszép,
élhetek tőle szebben.
Tanítva új utakra lép,
s egy másik életemben
találom máris önmagam,
egy szebb világban járva,
ahol a hősnek célja van,
s lelke sem marad árva.

A szív, a lélek győzni kész,
száz gonoszt elvarázsol.
Ötlettel mindig többre mész,
hitetlenség sem gátol.
Itt mindennek jó vége lesz,
s jutalmat ad az élet.
Igazának érvényt szerez,
s ki másképp tudja, téved!

Képzeld el hát az életed,
hadd váljon szép mesévé!
Hadd történjen a lét veled,
s ha lelked ezt megélné,
szárnyad lenne a képzelet,
felülről látnál mindent,
s adna örömöt még neked,
s megélnél minden szintet.

Legyél hát meséd hőse te!
Úgy alakítsd világod,
hogy csupa széppel tömj tele,
egy jó nagy mesezsákot!
Élvezd ki hétköznapjaid,
éld meg boldog mesédet,
ha elhiszed, majd boldogít,
gazdaggá tesz az élet!

Aranyosi Ervin © 2018-08-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Festmény: Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Idegen népek állnak vállainkon,
saját hazánkban rabként tartanak.
S bennünk a vágy, már nem maradhat titkon,
hiába tankok, gyilkos vad hadak.

Bilincs a kézen, béklyó köt a földhöz,
de mindez gyenge, míg lelkünk szabad!
Hazug világ, ma tőlünk messze költözz!
Igaz magyar, hát mutasd meg magad!

Megannyi nép már átgázolt felettünk,
s uralt minket. Hát ebből már elég!
Tatár, Török, Habsburg csicskása lettünk,
Trianont, nácit is nyögött-e nép.

“Felszabadítók” rabolták hazánkat,
és vittek mindent, mi mozdítható.
Hagytak tengődni, mert ez volt a látszat,
de szívta vérünk, a tolvaj hódító.

És jött egy nap, október huszonhárom,
hitet hozott a hűvös őszi szél:
Szabaddá válunk, végre, minden áron,
a bátor szív egy szebb jövőt remél.

Igaz szívek a nemzetért dobognak,
s elárult lelkek mernek hinni már.
Barikádon lyukas zászlók lobognak,
szabadság nélkül, az életünk sivár!

Áldott a hős, ki kiáll a hazáért,
s minden áruló legyen átkozott!
Szeresd hazád, felelős vagy a máért,
amely reményt, s szabadságot hozott…

Aranyosi Ervin © 2014-10-18..
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Macskahad

Macskahad

Valami mászik, mi lehet?
Vonzza a nyílt tekintetet.
Vajon, minek fog látszani,
s merjünk-e vele játszani?
Reméljük nem mar, nem harap,
s míg odaérünk ott marad!
Legyünk-e bátrak, mint egy hős,
vagy inkább félszeg, ijedős?
És Ő milyen lesz? Lusta, vad?
Vár míg támad a macskahad?
Szembeszáll bátran és marad,
vagy gyáván elfut, elszalad…
(Aranyosi Ervin)

By

Gazdira várva

Mit szólsz, hogyan festek,
épp gazdára várok.
– Én a kutyus vagyok
és négy lábon járok.
A lányról nem tudom,
szabad-e a szíve…
Ám az életemnek
változna az íve,
hogyha bevállalnál,
ha belém szeretnél,
s mától az én gazdám,
hős megmentőm lennél….
(Aranyosi Ervin)
http://www.facebook.com/1kep1vers

By

Aranyosi Ervin: Erkély jelenet


Aranyosi Ervin: Erkély jelenet

Ó Rómeó, mért vagy te Rómeó?
Csak odalentről udvarolsz nekem?
Plátói csak, szerelmünk, mit sem ér!
Ettől mereng el szép tekintetem.
Hiába várom a beteljesülést,
mert falra mászni úgy sem tudsz, te hős!
Mit ér a vers, a szerelmes szonett,
ha az, ki mondja, ilyen eszelős…

Aranyosi Ervin © 2012-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A két nagyszájú veréb

Aranyosi Ervin: A két nagyszájú veréb

Talán egyszer,
talán régen,
talán éppen egy mesében,
élt egy veréb, persze szürke
– ki a levet összeszűrte,
egy verébbel, aki látott,
éjszaka is napvilágot.
Vagy nem látta,
vagy csak mondta,
– állította az a ronda –
hogy felszállt a magas égig,
– s a sasok is azt beszélik –
“elrepült a nap felett!”.

Mert egy templom fura tornyán,
– hol kereszt még sose volt tán –
bizony egy nap ragyogott!
A hiú erről gagyogott,
vagy csiripelt saját nyelvén,
– kis medál volt tollas mellén,-
ami nem tett egyebet,
dicsérte a verebet.

Nos a két nagyszájú hős,
– pici volt, s nem ijedős –
egy szép napon megbeszélték,
– mert a cél a legfőbb érték,-
hogy szárnyaik erejével,
akarattal és nagy hévvel,
ha nem is a messzi égről,
de a templom tetejéről
legurítják a napot.

Ötletüket tett követte,
s a gyanútlan napfelkelte
mikor rájuk kacsintott,
furcsa látványt láthatott:
Tollazatuk felborzolták,
bögyüket degeszre fújták,
s pöffeszkedve keltek útra,
fel a magas torony csúcsra,
– lelökni azt a napot.

Ám a felkelő Nap fénye,
szikrát szórt a négy szemébe,
a két orvul támadónak,
a két rosszat akarónak.
Elvakítva mit se láttak,
egymás karjaiba szálltak,
ám így nem tudtak repülni,
fogságukból menekülni.
Minél jobban kapaszkodtak,
annál gyorsabban zuhantak.
Hamarosan földet érnek,
s véget ér két röpke élet.

Ám de látta ezt az isten,
kigondolta hogy segítsen,
a hullóknak utat mutat,
így találták el a kutat.
Templomkertben kútba estek,
becsobbantak a kis testek,
egymás szárnyát eleresztve,
kerek nagy szemet meresztve,
kászálódnak ki a vízből,
egyik csuklik, másik prüszköl.
Alább hagy a büszkeségük.
Örüljünk, hogy nem lett végük.

A mesének tanulsága,
kinek túl erős a vágya,
bármily magasra elérhet.
Ám, de attól óvlak téged,
hiúságod, fösvénységed,
nagyra vágyásod vezessen.
Nem úszták volna ezek sem
meg a dölyfös, kalandjukat,
ha nem lelik meg a kutat…

Aranyosi Ervin © 2011-04-18.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva