Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva


Aranyosi Ervin: Hazugságtól fuldokolva

A hazugságot nem bünteti
ma semmilyen törvény.
Ezért nincsen fogódzónk,
ha mélybe húz az örvény.
Nincs benne a törvénykönyvben,
nem is értelmezték,
jogunkat az igazsághoz,
könnyedén elvették.

Ha fenn vagy a gúla csúcsán,
bármit megcsinálhatsz,
valótlannal megetethetsz,
vagy tudóssá válhatsz.
Lophatsz, csalhatsz, hamisíthatsz,
mégis hisznek néked,
s pénzed is lesz ügyvédekre,
s jogaid megvéded.

Pláne, ha a törvényeket
épp miattad hozzák,
ha megtöltött zsebeidet,
meg sosem motozzák.
Ha kezedben a média,
és csupa jót írnak,
ha a népek hazugságon
átlátni nem bírnak.

Profi módon működnek már
a hazugsággyárak,
sokszor ismételt, írt szavak,
igazsággá válnak.
A fizetett hazudozók,
tudós bőrbe bújnak,
a tudással szembemenő
hazugságot súgnak.

Súgnak, súgnak, sugalmaznak,
elszórják a magját,
s mikor kikel a hazugság,
magba menni hagyják,
erősítik messziről jött
kétes hazugsággal,
megtámasztva érveiket
a hazug világgal.

Ha valamit nagyon sokszor
vernek a fejekbe,
gyökeret ver a gondolat,
mintha igaz lenne.
Kreálnak hát egy problémát,
mitől a nép retteg,
s elhitetik velük azt,
hogy a hatalom ment meg!

Hazugság a félelemmel
kézen fogva járkál,
csupa olyan történik meg,
amit nem is várnál.
Vagy tán meg sem történik,
csak a színdarab része?
Terepasztal a kezükben
a világ egésze.

Hazugság a történelem,
érdek szerint írják,
iskolákban gyerekeknek
mégis azt tanítják.
A tudomány csak pénzt szolgál,
minden egyéb elvész,
rájöhetsz, ha nagyon figyelsz,
s mélységekig elmész.

Nem divat a gondolkodás,
megteszik azt mások,
ezért tudnak teret nyerni
aljas hazugságok.
Keveseknek tűnik csak fel,
a többség behódol,
egy országnyi ember lakik
jól a híradókból.

Médián át programoznak,
programokat nézel,
s átengeded az agyadon,
nem fogod fel ésszel!
Nem tudod már mi az igaz,
mű sorok vezetnek,
saját gondolataid már
nemigen lehetnek.

Nem igaz az életünkből
ma már szinte semmi!
Egy dolog hajt, a túlélés,
s mindent be tudsz venni.
A hazugság árnyal, szépít,
érzésekkel rád hat,
színes apró kavicsokból
épít fel egy várat.

Nem érted a miérteket,
s meg sem magyarázzák,
aki pedig kérdezni mer,
földig lealázzák.
Demokratikus jogokkal
etetik a népet,
s te csak bámulsz, s nem érted már
lassan az egészet.

Ha szólni mersz,
lehurrognak a megvezetettek,
s hazugságra hivatkoznak
a megetetettek.
Egy országnyi népnek mondták,
hogy ugorj a kútba,
ha az országot eladják,
ne legyenek útban.

Hiába is éhezünk
az igazság ízére,
hiába is verjük folyton
a harangot félre.
A hazugság hatalom lett,
igazat nem szolgál,
s aki hisz a hazugoknak
nem biztos, hogy jól jár.

A világot nagyon régen
a pénz irányítja,
a vezetésnek megfelelő
intrika a nyitja.
Nem is kell más, megosztani,
pártra, jobbra-balra,
ez az út vezet manapság
fényes diadalra.

Adnak kenyeret és cirkuszt,
legyen min rágódni,
s a jóllakott sok óvodás
nem fog semmit szólni.
Biztos benne, vigyáznak rá,
rájuk bízza sorsát,
nem tudja, hogy a hazugság
a divatos kórság.

Aki pedig lát, s szólni mer,
betömik a száját.
Őt vádolják hazugsággal,
mert a szitán átlát.
Bizony, meghalt az igazság,
hazugságban élünk,
s nem is fog ez megváltozni,
mivel élni félünk!

Nem állunk ki önmagunkért,
összefogva, együtt,
mástól várjuk a megoldást,
azt jobban szeretjük!
De a MÁST, azt nem vezeti
egyéb, csak az érdek,
a kurta magának kapar,
s nem tesz semmit érted!
ÉRTED?

Aranyosi Ervin © 2021.09.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mennyi?


Aranyosi Ervin: Mennyi?

Mennyi álom, mennyi érzés,
mennyi édes megkísértés,
mennyi mosoly, lelki béke,
mennyi csodás perc emléke?

Ezt mind a lelkemben hordom,
s jelenemért morgolódom,
úgy szeretnék újra élni,
életembe visszatérni!

Mennyi jóság, mennyi szépség.
mennyi jószándékú népség,
mennyi csoda, mennyi álom,
mennyi kincs, s most nem találom!

Amíg emléküket őrzöm,
amíg járok még a Földön,
addig tiszta szívvel élek,
életsíkot nem cserélek.

Mennyi boldog pillanat várt,
mennyi szép nap töltött naptárt,
mennyi emlék gyűlt szívembe,
mennyi szépség fért el benne?

Ezek mind-mind bennem élnek,
s újra szép jövőt remélek,
ahol újra élet terem,
s visszakapom életterem.

Mennyi, ami elmúlt, mennyi?
Mennyi lépést kell megtenni?
Mennyi ember kell, hogy jöjjön,
mennyi kell, hogy utat törjön?

Hogy a létben újra éljünk,
egymással érzést cseréljünk?
Visszakapjuk igazságunk,
s a jó utat, amin jártunk…

Aranyosi Ervin © 2021.09.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadság utáni vágy


Aranyosi Ervin: Szabadság utáni vágy

Nem élhetek kalitkában,
nem viselné lelkem el,
hiszem, hogy egy szabad lélek
ennél többet érdemel!
Hazugsággal körbezárva,
fuldoklik az akarat,
engedjétek fennen szállni
lelkem, mint egy madarat!

Nem akarok haldokolni,
egy egész életen át,
ki akarom terem tolni,
fentről nézni a határt!
Dacolni a végtelennel,
megélni, aki vagyok!
Gúzsba kötve félelemmel
lelkem kihűl, nem ragyog!

Szeretnék a Nappal szállni,
vagy felhőkre ülni fel,
aki lennénk, azzá válni,
s látni azt, mi érdekel!
Együtt szállva zúgó széllel,
víg zászlókat bontva ki,
nem törődve száz veszéllyel,
igazamat mondva ki.

Szeretném a világ tükrét
megmutatni, tartani,
szeretném az igaz szónak,
tiszta hangját hallani.
És ha végre szabad lennénk,
mutathatnám az utat,
a szabadság nemcsak emlék,
mit az álmom megmutat.

Mindig pont úgy kéne élnem,
ahogyan szívem vezet,
rabsorsomat lecserélnem,
tiszta lélekkel lehet!
Az igazság vízét innám,
béke lenne énbennem,
szabadságomat kivívnám,
szépre kéne ébrednem.

Egyedül, vagy együtt kéne
lerázni a láncaim?
Nézz a lelked legmélyére,
hasonlók a vágyaink!
Ne éljünk hát kalitkában,
ne viseljük el tovább,
legyen helyünk a világban,
s éljünk meg minden csodát!

Aranyosi Ervin © 2021-08-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszintén szeretnék élni


Aranyosi Ervin: Őszintén szeretnék élni

Őszintén szeretném
élni az életem,
s elmesélni mindennap,
ami jó történt velem!
Elmesélni szép dolgokat,
megélni a világom,
hálás szívvel öntözgetni
a kinyíló virágom.

Pont azt adni másoknak,
amit várok én,
szeretetem fusson körbe,
szerte a földtekén!
Igazságra, békességre
épüljön világunk,
s általunk váljon valóra
megálmodott álmunk.

A hazugság mind kiszáradjon,
értelmét veszítse,
ne lehessen, aki a jókat
keresztre feszítse!
Hadd élvezzük életünket,
hisz ezért születtünk,
ne hozhasson törvényeket
a hatalom felettünk!

Szeretném, ha őszintévé
válna a nagyvilág,
és minden tettünk, minden szavunk
áldást hozna ránk!
Tetteinkkel megáldanánk
mi is a világot,
s megismerve élhetnénk
az igaz boldogságot.

Az ember végre mosolyogna
és tisztán szeretne,
Földünk szíve feldobogna,
és Kánaán lehetne.
Ha élnénk végre, s élni hagynánk,
örülnénk, szeretnénk,
minden rosszat hátra hagyva
emberré lehetnénk!

Aranyosi Ervin © 2021-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felemelni nemzetünket


Aranyosi Ervin: Felemelni nemzetünket

Egyre sűrűbb a sötétség,
mocsara a mélybe húz!
Győzhet feletted a kétség,
vagy túlélni megtanulsz?

Nem kevés a túléléshez
a nyílt szellem, tanulás?
Úgy érzed, neked nem kedvez,
nincs benned elég tudás?

Hisz a tudás birtokában
teremthetnél szebb jövőt!
Pont ezt rombolják a mában,
s a bolond fejedre nőtt!

Már nem szolgál, aki szolga,
erővel élősködik,
s ő mondja meg, mi a dolga,
s már a nép sem hősködik!

Öncélú a tudomány is,
s használja a hatalom,
s ki tud, arra lecsap máris,
amint van rá alkalom.

Rögtön el is hallgattatja,
s nincs igazság, csak a jog,
mely erejét fitogtatja,
s ígéri, hogy fájni fog!

A szerepek felcseréltek,
a gyenge uralkodik,
s akik régen büszkén éltek,
csak a lelkük álmodik.

Félelmektől elgyötörten
nő ma fel egy nemzedék,
porrá zúzva, összetörten
mégsem mondjuk: – Most ELÉG!

Sírva várunk a csodára,
egyszer jön majd égi jel?
Számolgatjuk mi az ára?
Valójában, élni kell!

Kiállni önnön magunkért,
tenni dolgunk szabadon,
haldoklóknak így adunk vért,
mit nem ad a hatalom!

A figyelmünkkel teremtünk,
így adunk energiát,
de a rossz kél szárnyra bennünk,
s az is csak néz, aki lát!

Nem a megoldást keressük,
folyton csak siránkozunk,
hogy még most magunk lehessünk,
rossz döntéseket hozunk.

A hatalom teszi dolgát,
dörzsöli a tenyerét,
gyűjti holnapra valóját,
s cipőjét törli beléd!

De jó lenne felébredni,
rossz álmaink feledni,
s mind, a jókat felemelni,
és a gonoszt temetni!

Mert azt is mi hoztuk létre,
s éltetjük amíg lehet,
s rettegünk csak hétről hétre,
s hiányzik a szeretet!

Szeretettel felemelni,
ez lenne csak, ami kell,
a létben örömre lelni,
mikor a nép ünnepel.

Átrendezni a világot,
teremteni élhetőt,
Letörölni fáradt arcról
félelemtől vélt redőt!

Életcélt és hitet adva,
nemzetet emelni fel,
mert a Magyar Köztársaság
nemes jövőt érdemel!

Visszavenni a sajátunk,
sorsunk írni mi magunk,
büszkén írhassuk az égre,
mi a MAG népe vagyunk!

Éljük végre úgy a létet,
ahogy elrendeltetett,
teremtsünk egy szebb világot,
hol élő a szeretet.

Ahol együtt, összefogva
szolgáljuk a nemzetünk!
Lelkünk tiszta, szívünk büszke,
s gazdagabb a lét velünk!

Aranyosi Ervin © 2021-07-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vízió


Aranyosi Ervin: Vízió

Álmatlanságban szenved az ország,
s rémálommá érik a valóság.
A lélek nem tud örömökre lelni,
s a balgaságot illik ünnepelni.
A hazugság megmérgezi a lelket,
a vezetők mind ebben remekelnek.
A megalkuvók szakértőkké válnak,
és milliókért karriert csinálnak.

A képviselők pártot képviselnek,
az arcuk helyett álarcot viselnek,
és süketek a választók szavára,
rájuk a nép mindhiába vár ma.
Az álmatlanság vakságot okozhat,
a népre furcsa betegséget hozhat,
mely médián és híreken át terjed,
és bűzös löttye az elmékben erjed.

A félelem megmérgezi a lelket,
cirkuszok vonják el a figyelmet.
A tudós nem tud! Hazugsággal ámít,
de ha ő mondja, elhisznek akármit!
Vakok között oly nehéz az élet,
de talán ez a reánk mért ítélet,
ha álmatlanul, mégis álmot látunk,
mert lassacskán kipusztul a világunk.

Én szeretnék egy jobb világban élni,
hol nem kell folyton hatalomtól félni!
Hol végre a bolygónkkal eggyé válunk,
hol élünk, s nem csak várjuk a halálunk!
Hol szeretet van, igazság és béke
hol őseinknek lépünk örökébe,
hol egy világot minden lélek szolgál,
hol az ember azt is tudja, hol jár!

Hol szolgálunk, de senki nem lesz szolga,
hol minden ember tudja, mi a dolga!
Hol bátran élnek, vidáman nevetnek,
mert nem uralnak többé, nem vezetnek!
Ez egy módon megy, összefogva, együtt,
ha világunkat élővé teremtjük,
és megfigyeljük élő Föld-anyánkat,
hogy felismerjük: – Amit adunk, ránk hat!

Aranyosi Ervin © 2021-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Van még remény!


Aranyosi Ervin: Van még remény!

Felkavarodott a sár, a mocsok,
és hazugságban fuldoklik a lélek.
Bakanccsal taposva az emberi jogok,
hazugok a múltból felmerült emlékek.

Jogtalanság épít törvényekből várat,
képmutatók élik gazdagon világuk.
A megoldás pedig nem jön, egyre várat,
s nem épít csodákat a teremtő vágyunk.

Már rég nem tudjuk miről szól az élet,
a tudomány nem megtapasztalás!
Átírtak rég a nemzeti emlékek,
mindent takar a pénzen vett palást.

De még mindig hiszünk a holnapunkban,
akad ma még bölcsen gondolkodó…
Ha teremtünk, nem maradunk magunkban,
még megszépülhet ez a Földgolyó.

Csak ős-tenünkhöz kéne visszatérnünk,
feléleszteni régi hagyományt,
a lelkünk mélyén megtisztulva élnünk,
és használnunk az égi tudományt.

A Föld-anyánkkal szép harmóniában,
a természetet megtisztelve még,
a szeretet éltetve a mában,
s csak tegyük dolgunk úgy, ahogyan rég!

Az igazság, a békesség, a jóság,
legyen zászlónk szép, trikolór színe,
csak hadd jöjjön egy élhető valóság,
s tisztuljon meg Földünk felszíne!

De lelkünkben kell ma még rendet tennünk,
és kitűzni értelmes célokat,
az istenségünk hadd éledjen bennünk,
hogy ébreszthessünk szívvel másokat.

Hogy lemossuk a sarat és a mocskot,
s a hazugságnak máza tűnjön el,
ledobhassuk a lehúzó koloncot,
mert ősi népünk többet érdemel!

Hát ne hagyjuk szép reményünk kihalni,
a világunkért őszintén tegyünk,
a szeretetet kell szívünkbe varrni,
hogy őseinkhez is méltók legyünk!

Aranyosi Ervin © 2021-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet ad esélyt


Aranyosi Ervin: A szeretet ad esélyt

Hiszem, a szeretet az egyetlen esélyünk,
hogy a helyes útra mind-mind visszatérjünk!
Ne szolgáljunk tovább egy gyarló világot,
mely csak hatalomra, s gazdagságra vágyott!

Csak egy igaz út van, fel kellene fogni!
Nem kellene félni, vacogva nyafogni,
csupán megérteni, miről szól az élet?
Rendbe kéne hozni végre az egészet!

Ne hagyd, hogy elvegyék az örömöt tőled,
elrabolják széppel megtöltött idődet!
Ne akard holnapod könnyen veszni hagyni,
akarj ember lenni, e korban haladni!

Ne hagyd, hogy elvegyék gyönyörű hazádat,
áldott honfi lelkünk ez ellen ma lázad!
Gyönyörű hazánkra más népnek fáj foga,
ha lemondunk róla, neki lesz rá joga!

Ne hagyd, hogy otthonod börtönöddé váljon,
önkényes hatalom világtól elzárjon,
néped szétszakítva, hazug törvényt ülve,
őseink igazát pénzért megkerülve!

Ne hagyd el magadat, mert elhagy az Isten,
tehetetlen népen, nem jön, hogy segítsen!
legyél talpig magyar, teremts új világot,
mely az igazságtól és békétől áldott!

Hiszem, a jövőnknek szeretet az útja,
s hiszem, túl él mindent, aki megtanulja!
A haláltól félünk, ez az akadályunk,
hogy az Istenünkkel újra eggyé váljunk!

A szeretet maga a jóságos Isten,
s amíg nem lelünk rá, hogy rajtunk segítsen,
addig csak vergődünk üszkös hazugságban,
s nem találjuk lelkünk a bűzös mocsárban.

Szeretni kellene újból megtanulni,
lélekszárnyon szállni, nem csak mélybe hullni!
Hiszem, hogy egymáshoz az igaz szó vezet,
s nem érhet semmi baj, hogyha szívünk szeret!

Eggyé kéne gyúrnunk újra nemzetünket,
s bár ez a feladat túl nehéznek tűnhet,
de valahol mégis bele kéne vágni,
nem hagyva lelkünkön csúf férgeket rágni!

Szeretet ad esélyt csak a holnapunkhoz,
vissza kell hát térnünk régi önmagunkhoz!
Egymást megbecsülve, egy nemzetté válva,
Isten szép országát méltón megcsodálva!

Mert a szeretetnél nagyobb áldás nincsen,
amikor lelkünkben ott él a jó Isten!
Lelkünkön keresztül nézünk mind egymásra,
így lehet reményünk a feltámadásra!

Aranyosi Ervin © 2021-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd kívánjak!


Aranyosi Ervin: Hadd kívánjak!

Hadd kívánjak szebb új évet!
Gondolkodó képességet!
Félelem nélküli létet!
Vidámságot, egészséget!

Hadd kívánjak boldogságot!
Igazságot és jóságot!
Hétköznapi bölcsességet!
Minden rossz itt érjen véget!

Hadd kívánjak szebb új évet!
Szívből jövő emberséget!
Oda-vissza tisztességet!
Fájdalmaktól mentességet!

Hadd kívánjak boldogságot!
Jóvá váló, szebb világot!
Szeretetet és figyelmet,
legyen vidám minden gyermek!

Hadd kívánjak szebb új évet,
melyben lelkünk újjá éled,
megszabadul minden rossztól,
istentelenül gonosztól.

Hadd kívánjak boldogságot!
Minden ember legyen áldott,
s méltón, szeretetben éljen,
az eljövő szép, új évben!

Aranyosi Ervin © 2021-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lelkünkben leljünk meleget!


Aranyosi Ervin: Lelkünkben leljünk meleget!

Nem jött még el a tél,
a szívek mégis fáznak,
sóvárogva a jó iránt,
az arcok könnyben áznak.
Hová tűnt el a ragyogás,
boldog mosoly, az élet?
Magányos lelkek sírnak fel:
– Én napról napra félek!

Engedd magadba be a fényt,
így gyógyítsd a világod,
befelé fordulj, meditálj,
s kiutad megtalálod!
Ami kívül van, ne engedd,
hogy lelked megérintse,
lélekben lehetsz csak szabad,
ez a világod kincse!

Szabadság, béke vár reád,
ott lelhetsz igazságot,
millió kérdés felmerül,
s a választ ott találod.
Keresd Istenhez az utat,
nyugtasd meg lelked végre,
számodra mindent megmutat,
szivárványt fest az égre!

Mosoly vidítsa lelkedet,
hited legyen erősebb,
hidd el, léteznek angyalok,
s a hívást várják tőled!
Kell, hogy gyógyuljon a világ,
általunk jobbá váljon!
Kell, hogy az emberiség,
egy jó útra találjon!

Ha lélekben együtt leszünk,
már lehet eredménye,
hiszem, hogy végre visszatér
az emberek reménye!
Megint szép lehet a világ,
megújul, újra éled,
s ha megtaláltad lelkedet,
világod több lesz véled!

Egyetlen út a szeretet,
szeresd jobbá világod!
Ez olvasztja fel a jeget,
higgy benne és meglátod!
Lehet, hogy lassan jön a tél,
s a Földet jég takarja,
lelkünkben leljünk meleget,
Teremtőnk ezt akarja!

Aranyosi Ervin © 2020-11-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva