Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Fel kéne ébredned!


Aranyosi Ervin: Fel kéne ébredned!

A térerő a lánc,
és fogva tartanak.
Teszed, amit látsz,
de nem adod önmagad!
Földhöz köt az elméd,
nincsen saját szavad,
igazán sohasem voltál,
sosem leszel szabad!

Szerte szórod pénzed,
semmid sincs neked,
epekedve nézed,
a márkás kincseket.
Tükrödnek tört darabját
szépen felszeded.
Része vagy a tömegnek,
de senki sincs veled!

Refrén:
Fel kéne ébredned,
nem erről szól a lét,
ma nem teszik eléd,
a jó ígéretét!
Fel kéne ébredned,
ez csak álomvilág,
ne hagyd az álom porát
folyton szórni rád

Hullámok hátán ülsz,
de egyre húz a mély.
Súgják csak vásárolj,
hogy izgalmat cserélj!
De mindez rémálom,
csak káprázat és kéj.
Hírekkel bombáznak,
nem hagyják, hogy remélj,

Ne hagyd a mocskot
tovább szórni rád!
Változzon élhetővé
tetőled a világ!
Éld saját életed,
amíg még élheted,
amíg van léttered,
amíg még ébred benned vágy!

Refrén:
Fel kéne ébredned,
nem erről szól a lét,
ma nem teszik eléd,
a jó ígéretét!
Fel kéne ébredned,
ez csak álomvilág,
ne hagyd az álom porát
folyton szórni rád!
Fel kéne ébredned!

Aranyosi Ervin © 2020-05-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszben borongva

Aranyosi Ervin: Őszben borongva

Borongva ült az őszi csend a fákon,
fájdalmasan haldoklott a világ.
Merengett lassú, sötét elmúláson,
miközben fentről felhő-könny szitált.
A levelekről a nyár vére cseppent,
az elmúlásban volt valami szép.
Reményt keltett a kósza levelekben:
– jön majd tavasz, egyszer majd színre lép.

De addig jöjjön a keserű álom,
hulljon a fákról földre rőt avar,
hogy ami él még ott lent, mégse fázzon,
legyen paplan, mi melegen takar.
Ha majd az ég fehér álmokat szőve,
magára húz egy másik takarót,
melengesse a csepp magból kinőve,
a jövőben is majd élni akarót!

Legyen az alvó álmok őrizője,
melyben a jövő pislákol tovább,
tavasz felé az ősök hírvivője,
mely önmagában őrzi a csodát!
Az ősz csendjében ott van az ígéret,
a haldoklásban, újjá születés.
S ott a remény, hogy talán majd megéled,
mikor életre kel majdan a vetés…

Aranyosi Ervin © 2019-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit ér a hó?

Esik a hó, de nincs elég hideg,
mint porcukor, a földet hinti meg,
de nem marad, elolvad messze jár,
csak latyak lesz, tarka, hófedte sár.

Mit ér a tél, ha elolvad a hó,
a mezőket nem óvja takaró,
csak száll millió hópihe,
de földet érve mégsem fedi be.

A hó csak hull, csak esik hasztalan,
eső után, ugyan mi haszna van?
Nem lesz hóember, nem lesz hógolyó?
Csak sár, latyak, hömpölygő hófolyó.

Mit ér a hó, ha nincs elég hideg,
az ígéret lelkünk érinti meg,
és nem marad, csak elolvadt remény,
olyan csoda, mi sosem volt enyém…

Aranyosi Ervin © 2015-01-25.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szilveszter – Újév!

Aranyosi Ervin: Szilveszter – Újév!

Újév – fogadkozás,
s ígéret “hazája”.
Én is pont ezt teszem,
s más is ezt csinálja.
Egy új célt kitűzni
most is kell és szabad.
Álmod elérheted,
ha betartod szavad.

Szilveszter éjjele
múltunkat lezárja.
Éjfél lesz a múltunk,
s a jövőnk határa.
Egyetlen röpke perc
mindig csak a jelen,
s újabb perc születik
és  jön el szüntelen.

Élvezzünk hát mi is,
mától minden percet!
Mondd mostantól bátran,
igenis meg merted,
szívből megálmodni
eljövő holnapod.
Higgy csak önmagadban
és biztos megkapod.

Perceid órákká
lassan összeállnak,
Fogadalom, vágyak
– mind valóra válnak.
Valósággá válik,
mind, ami ma éltet!
Ehhez kívánok én
egy  boldog újévet!

Aranyosi Ervin © 2011-12-31.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva