Isten | Aranyosi Ervin versei

máj
23

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: állatok, Aranyosi Ervin, egyszemélyes, ember, Enyém, férfi, Isten, képzelem, lét, Nem az én életem!, Nő, tenger, természet, tükör, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Szomorú szakítás volt versembe írva,
de elárulom, hogy nem fakadtam sírva,
nem éltem át a szörnyű nagy csalódást,
csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet,
meséltem én már sok mesét neked,
s volt amelyikben benne voltam én,
száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia,
csak hogy elképzelje azt anyám fia?
A színész sem hal a darabbal meg,
s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok,
szavalhatok, csendben maradhatok!
Lehetek főhős, játszva szerepem,
szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én,
hajótörött, az élet tengerén,
vagy világsztár, kit irigyel szíved,
lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok,
a barátaim, sokszor az állatok,
s a természet csodás virágai,
vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam,
s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van!
A jövő útját eléd vetítem,
s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot,
elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok,
és holnap majd lírámban más leszek,
és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok,
és aki voltam, épp az maradok!
Ember, ki ma is egy a sok közül,
kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket,
az életem nem írom meg neked,
az az enyém, s csak az enyém marad,
ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról,
egy egyszemélyes, belső kis világról,
vagy arról, mi minket vesz körül,
ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van,
de nem az ember, ne hidd naivan!
Hanem minden! Az Isten adta lét,
mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ébredj rossz álmodból!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Ébredj rossz álmodból!, fény, hatalmas, Isten, jószándék, lelked, megvezetett, mennyei, nem-tudás, pénz, szellemed, szeretet, szolgál, vers, világ 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ébredj rossz álmodból!

Ébredj rossz álmodból
és lépj ki a fényre!
Szeretet vezessen,
s így juss el a szépbe!

Kezdd el végre látni
az élhető világot,
ami emberséggel,
s szeretettel áldott!

Lépj csak ki a fényre,
és hagyd magad mögött,
mindazt, ami eddig
az árnyékhoz kötött!

Ne szolgálj hatalmast,
ne légy szolgalélek,
légy csak jól szerető
angyala a fénynek!

Lelked és szellemed,
hagyd, hadd világítson,
megvezetetteknek
börtön ajtót nyisson!

Hisz csak a “nem-tudás”
árnya akadályoz,
ezért nem érhetsz fel,
a mennyei világhoz!

Törvénytelenségek,
igaztalanságok
irányítanak ma
egy elvakult világot.

Hol a pénz az isten,
ott nagy a sötétség,
ott, bíz, a jószándék
az igazi vétség!

Lépj hát ki a fényre,
teremts új világot,
válts valóra végre,
egy isteni álmot!

Légy a szeretetnek
híve, szószólója,
aki a világunk
gondjait megoldja!

Élj harmóniában,
természetes fényben,
lásd csak meg a csodát
minden egyes lényben!

Változzon általad
környező világod,
s a teremtőd álmát
így valóra váltod!

Aranyosi Ervin © 2023-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

ápr
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Keresem a lét értelmét

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: angyali zene, Aranyosi Ervin, befordul, csend, egy, fa, felismerés, fű, Isten, képzelet, Keresem a lét értelmét, lendület, természet, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Keresem a lét értelmét

Keresem a lét értelmét,
használva a bűvös elmét,
keresem az igaz utat,
s a jelet, mely irányt mutat!
Figyelek a belső hangra,
varázst húzok önmagamra,
elrévülök, s lelkem vásznán,
mintha új világom látnám.

Létező és valóságos,
vagy becsap, s a holnap mást hoz?
Tudom, bennem van a válasz,
létem célja, s nem halál az!
Olvasnom kell a világból,
nincsen bíróm, aki vádol,
hisz bűntelennek születtem,
más nem is dönthet felettem!

Élem létem, teszem dolgom,
álmaim lelkemben hordom,
súlyos, sötét éjszakákon,
megjelenik ősi álmom.
Ismernem kell, s megérteni,
ami rossz volt, jóvá tenni!
Szóval hatni, jót teremtve,
hiszem, ez a lelkem terve!

Befordulok, álmom nézem,
részleteit felidézem,
sugallatát lefordítom,
magját vetem, szaporítom.
Figyelem a természetet,
s benne megnyugvásra lelek.
Ahogy a fű lassan sarjad,
békét ad rám, és nyugalmat.

Rügy fakad és virág nyílik,
nem vezet az út a sírig,
hanem inkább tiszta létbe,
világ-fája közelébe.
Gyökerei vízzel telnek,
ágon, vesszőn át üzennek,
levél vitorlákat bontnak,
útjelzői új napoknak.

Nincs hatalom én felettem,
Isten részeként születtem,
egy vagyok a nagyvilággal,
földből növő fűvel, fával!
Szabadságom madárszárnyon
reppen, hogy messzebbre szálljon,
s nem kell hozzá lendület sem,
nyugton ülhet könnyű testem.

Képzeletem lett a szárnyam,
hogy világom azon járjam,
megismerjem és megértsem,
vigyázzam és meg ne sértsem!
Mindenségnek vagyok része,
s enyém a világ egésze,
benne élek, nem uralom,
élet felett nincs hatalom!

Keresem a lét értelmét,
s talán, ha jobban figyelnék…
Vagy, ha inkább elengedném,
ne motyogjon folyton elmém!
Igen, a csend közelében,
belső angyali zenében,
a választ is megtalálom,
a nagy felismerést várom!

Aranyosi Ervin © 2023-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

márc
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az óraátállítás dilemmája

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Az óraátállítás dilemmája, hatalmas, idő, időrablók, Isten, káosz, nap, őseink, természet, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Az óraátállítás dilemmája

Átállítjuk az órákat,
így korábban kelhetünk,
korán elhagyjuk az ágyat,
jól kiszúrtak hát velünk!
Ellopnak egy órát tőlünk,
és értelme sose volt,
csak közömbös arcot öltünk,
s nem bántjuk, ki kirabolt.

Mától nem délben lesz ebéd,
egy órával korábban.
így hát rosszkor teszik eléd,
az új ember korában.
Nem is délben harangoznak,
ma a csorda sem delel,
időrablók elátkoznak,
a ritmusunk veszik el.

A nyári időszámítás
életciklust felborít,
biológiai óránk,
hozzá tán sosem szokik.
A népek majd megszavazzák
nyári, vagy a téli kell,
s ha a nyári fog majd győzni,
egy világot térít el!

Szerencsére a természet,
még józanul működik.
Csak neked lesz benne részed,
min a sátán ügyködik!
Az óraátállításból
hiányzik az értelem.
Amit Istent megteremtett,
öncélúan “szétverem”?

A napot, a Naphoz kéne
újra igazítani,
ahogyan több ezer éve,
s létünkön nem rontani.
Őseink, az égre nézve,
tudták mennyi az idő,
fontos volt a tudományuk,
most a káosz egyre nő!

Illene már helyrehozni,
rendbe tenni életünk,
hatalmasok kedve szerint
megtörve, nem élhetünk!
Ősszel állítsuk hát vissza,
úgy kéne maradnia,
az időnek, az életnek,
helyesen haladnia!

Aranyosi Ervin © 2023-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

márc
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: 175 év, Aranyosi Ervin, eleink, hiénák, igazság, Isten, kard, lánc, magyar, meghalt, szabadság, szolganép, vers Vajon mit ünneplünk?, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?

Nem változott semmi
százhetvenöt éve!
Csak a szabadságunk
lett a sírba téve!
Láncunkat csörgetjük,
ellopták a kardunk,
nem lett olyan világ,
amilyet akartunk!

Nincs mit ünnepelnünk,
más teszi helyettünk,
szolganéppé váltunk,
szegényebbek lettünk.
Eleink szelleme
kiveszett belőlünk,
idegen náció
uralja a földünk!

Hiénák is vannak,
akik talpat nyalnak,
a félelem láncát
adják a magyarnak!
Acsarkodnak csupán
a lökött konc felett,
apró részre tépve,
egy hősi nemzetet.

Meghalt az igazság,
mi meg csak tengődünk,
megosztott egy népség
vált mára belőlünk.
Nincs valódi célunk,
halódik országunk,
már magunk se tudjuk,
mi az, mire vágyunk.

Ünnepelni kéne?
Lenne reá okunk?
Zászlókat lengetve
itthon raboskodunk?
Hej, magyar mivé lett,
nagyjaidnak álma,
kiknek a hozsanna
még ma is kijárna!

Nekik nem sikerült,
mi meg sem próbáljuk,
napról napra élve,
a csodánkat várjuk!
Nem bízunk egymásban,
összetartás nincsen,
elárvult nép lettünk,
kit elhagyott az Isten!

Aranyosi Ervin © 2023-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

márc
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, börtön, Ember akartam lenni, föld, gazdagodás, Isten, Lélek, nap, senki, szíbadság, tisztaság, város, vers, világ 12 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni

Ember akartam lenni
boldog lélekké válni,
de nem mutatta meg senki,
hogyan kell azt csinálni!
Kerestem én csak a módját,
mit is kellene tennem,
mert, ha a szívem is jót lát,
az örömre talál bennem.

Az öröm bennem a tégla,
abból lesz csoda házam,
mosolyból készítem még ma,
téglámnak lesz az a máza.
Nézem a kinti világot,
bennem is éled a lélek,
nézem a karcsú virágot,
a látványtól álmot remélek.

Egyik sem vágyik sikerre,
fényűző gazdagodásra,
szépségét hinti a Földre,
az éltető, kinti világra!
Tükrözi Napnak a fényét,
színekbe önti a hálát,
éli csak egyre a létét,
őrzi a szép tisztaságát.

Itt csak az ember a gyarló,
Istenre keni a sorsát
járja körét, mint a vakló,
felcsipegetve a morzsát.
Börtönt épít magának,
várossá válnak a falvak,
égbe repülnek a vágyak,
s közben gödröt kaparnak.

Ember szeretnék lenni,
megélni a szabadságom,
egyszerű dolgomat tenni,
csodálni mesés világom.
Meglelni áhított békém,
élni a szív-szeretetben,
büszkén mutatni a végén,
hogy senki sem élhetett szebben!

Aranyosi Ervin © 2023-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, csavargok, együtt, érték, hagyomány, haza, Hon utáni vágy, Isten, lelkem, nyelv, ősi, otthon, törvény, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy

Messze jöttem szép hazámból,
bánat száll az út porából,
bús szememre nem jön álom,
a helyem itt nem találom,
haza kéne térnem!

Meggyalázták szép hazámat,
eloroztak kertet, házat,
lelkembe mart a gyalázat,
ezért minden ellen lázad,
haza kéne térnem!

Messzi földön nem szeretnek,
panaszkodom Istenemnek,
de úgy tűnik nem jött velem,
idegenben őt sem lelem,
haza kéne térnem!

Elvesztettem minden pénzem,
magam sehogyan sem érzem,
szívem könnyel összevérzem,
nem változik semmi, mégsem,
haza kéne térnem!

Megyek, megyek, csak csavargok,
jó szót itt már sosem hallok,
a föld is kilök magából,
elég volt a szolgaságból,
haza kéne térnem!

Otthon talán mégis élnék,
a magyar nyelv ősi érték,
honfitársakkal beszélnék,
hagyományba visszatérnék,
haza kéne térnem!

Elüldöztek, menekültem,
szolgasorba így kerültem,
elvesztettem magyarságom,
nincsen helyem a világon,
haza kéne térnem!

Áldj meg Isten, csak még egyszer,
engedj haza, s ott eressz el!
Hazám földjén engedj élni,
hogy ne legyen okom félni,
haza kéne térnem!

Társaimmal összefogva,
nem élek majd nyomorogva,
teszem, amit lelkem diktál,
hadd ne legyek többé itt már,
haza kéne térnem!

Jó Istenem engedj haza,
hozzád száll lelkem panasza,
testvéreim haza várnak,
kellhetek még a hazámnak,
haza kéne térnem!

Tegyük szebbé szép hazánkat,
tűnjön inkább a falánk had,
ki a magyart elüldözi,
messzi földre elküldözi,
haza kéne térnem!

Ott születtem, érte éltem,
szívet-lelket nem cseréltem,
magyar voltam, az maradok,
szép jussomtól távol vagyok,
haza kéne térnem!

Isten, adjál jogot nékünk,
magyar legyen a törvényünk,
idegen nép ne uraljon,
a nemzetünk ki ne haljon,
haza kéne térnem!

Megvan bennünk az alázat,
Isten áldd meg szép hazánkat,
mutass utat a magyarnak,
ne legyünk idegen gyarmat,
haza kéne térnünk!

Együtt, végre összefogva,
ősi törvényt visszahozva,
hazugságot eltörölve,
magyar könnyet letörölve,
vissza kéne térnünk!

Ha magyar vagy, légy hát magyar,
ki teszi, mit népe akar!
Nem nyomorog átok alatt,
egy cél vezet, szent akarat,
ha tudjuk, mit érünk!

Aranyosi Ervin © 2023-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: alkotás, Aranyosi Ervin, béke, ébredj, élni, félelem, halál, Isten, jog, Légy önmagad!, Lélek, ostoba, sors, szabad, tanul, vers 12 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Nincsen halál, hát nincs is mitől félni,
testbe születtél, hogy megtanulj élni!
Te vagy az Isten legszebb alkotása,
ragyogj ki végre, hogy mindenki lássa!

Keresd meg, leld meg azt, aki te vagy,
az életed irányítsd te magad,
ne add át másnak vezérlő kerekét,
ne más vetítsen egy rossz utat eléd!

Ne írja más, felülről sorsodat,
ne hidd el azt, hogy biztonságot ad,
miután benned félelmet kelteget,
megkeserítve rettegő lelkedet!

Nincsen oka és nincs is rá joga,
ő sem okos, te sem vagy ostoba,
lehetnél bárki e világban még,
nem csak egy mástól megtaposott cseléd!

Légy önmagad és emeld fel fejed,
ne hagyd, hogy folyton elbánjanak veled.
ébredned kell, ébredj hát végre fel,
te és világod jobbat érdemel!

Álmodj jövőt és álmodj csak nagyot,
s higgyél benne, igenis, megkapod,
s ebben ne hagyd elgyengülni hited,
mert csak a szabad lélek érti meg!

Hogy elmondhasd: – Én önmagam vagyok,
ki a tömegből nap, mint nap kiragyog,
magam írom sorsomat, életem,
és minden okkal történik velem!

Tanulj meg élni, boldog lénnyé válni,
önmagadért, nagy büszkén kiállni,
Emberként élni, mást is felemelni,
és az álmaidban szép békére lelni!

Aranyosi Ervin © 2023-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A nők megértése

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: A nők megértése, Aranyosi Ervin, béke, boldogok, férfi, fordulat, hölgy, Isten, Könyv, lelketek mulat, logika, megérteni, vers 15 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A nők megértése

Drága hölgyek, arra vágytok,
hogy megértsünk titeket,
de férfiésszel logikátok
megérteni nem lehet!
Mert amikor végre értjük,
rögtön jön egy fordulat,
s igazunk így nem is lehet,
s ezen lelketek mulat!

Ezért aztán nem is írunk
logikáról könyveket,
a hölgyeket megérteni
egyszerűen nem lehet!
Akkor inkább belenyugszunk,
ha csepp békét akarunk,
elég titeket imádni,
s ettől boldogok vagyunk.

Egyszerűbb, ha rátok hagyjuk,
s nem mondjuk ki, ami bánt.
Inkább csendben elmormolunk
Istenünkhöz egy imát.
Ám az Isten, nem egy férfi,
és nem is nő – úgy hiszem –
ezért aztán, így e gondot
nem oldja meg senki sem!

Aranyosi Ervin © 2023-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

dec
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ébredj velem!

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, Ébredj velem!, hazánk, hazug, Isten, magyarok, mind, nemzetem, sors, testvér, vers 2 hozzászólás

Munkácsy Mihály – Honfoglalás (részlet)

Aranyosi Ervin: Ébredj velem!

Mind itt vagyunk,
ide születtünk,
teremtőnk által
magyarok lettünk.
Miénk e föld,
ez a hazánk,
itt van szükség
valóban ránk!

Ide köt rég,
őseink vére,
mert minden magyar
egymás testvére!
Bármi jöhet,
hisz egy a sorsunk,
egymáshoz mind
egy nyelven szólunk!

Refrén:
Ébredj velem,
szép nemzetem,
a hazug szót nem kedvelem!
Ébredj velem,
éld meg velem,
hazánkban újra rend legyen!

Ébredj velem,
dobd le a láncot,
leld meg velem a szabadságot!
Ébredj velem,
légy szabad végre,
egy szebb jövőt véssünk az égre!

Mind itt vagyunk,
és bármi jön,
a szabadság
majd ránk köszön!
Miénk e föld.
miénk a lét,
egy szebb jövőt,
tennék eléd!

Refrén 2:
Ébredj velem,
szép nemzetem,
béke legyen a földeden!
Ébredj velem,
míg mag terem,
míg van miért, ébredj velem!

Ébredj velem,
szép nemzetem,
hazánkat veszni nem engedem!
Isten velünk,
Isten velem,
ahogy szeretnénk úgy legyen!

Aranyosi Ervin © 2022-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Nem az én életem!

Szomorú szakítás volt versembe írva, de elárulom, hogy nem fakadtam sírva, nem éltem át a szörnyű nagy csalódást, csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet, meséltem én már sok mesét neked, s volt amelyikben benne voltam én, száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia, csak hogy elképzelje azt anyám fia? A színész sem hal a darabbal meg, s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok, szavalhatok, csendben maradhatok! Lehetek főhős, játszva szerepem, szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én, hajótörött, az élet tengerén, vagy világsztár, kit irigyel szíved, lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok, a barátaim, sokszor az állatok, s a természet csodás virágai, vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam, s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van! A jövő útját eléd vetítem, s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot, elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok, és holnap majd lírámban más leszek, és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok, és aki voltam, épp az maradok! Ember, ki ma is egy a sok közül, kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket, az életem nem írom meg neked, az az enyém, s csak az enyém marad, ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról, egy egyszemélyes, belső kis világról, vagy arról, mi minket vesz körül, ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van, de nem az ember, ne hidd naivan! Hanem minden! Az Isten adta lét, mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: Ébredj rossz álmodból!

Ébredj rossz álmodból és lépj ki a fényre! Szeretet vezessen, s így juss el a szépbe!

Kezdd el végre látni az élhető világot, ami emberséggel, s szeretettel áldott!

Lépj csak ki a fényre, és hagyd magad mögött, mindazt, ami eddig az árnyékhoz kötött!

Ne szolgálj hatalmast, ne légy szolgalélek, légy csak jól szerető angyala a fénynek!

Lelked és szellemed, hagyd, hadd világítson, megvezetetteknek börtön ajtót nyisson!

Hisz csak a “nem-tudás” árnya akadályoz, ezért nem érhetsz fel, a mennyei világhoz!

Törvénytelenségek, igaztalanságok irányítanak ma egy elvakult világot.

Hol a pénz az isten, ott nagy a sötétség, ott, bíz, a jószándék az igazi vétség!

Lépj hát ki a fényre, teremts új világot, válts valóra végre, egy isteni álmot!

Légy a szeretetnek híve, szószólója, aki a világunk gondjait megoldja!

Élj harmóniában, természetes fényben, lásd csak meg a csodát minden egyes lényben!

Változzon általad környező világod, s a teremtőd álmát így valóra váltod!

Aranyosi Ervin: Keresem a lét értelmét

Keresem a lét értelmét, használva a bűvös elmét, keresem az igaz utat, s a jelet, mely irányt mutat! Figyelek a belső hangra, varázst húzok önmagamra, elrévülök, s lelkem vásznán, mintha új világom látnám.

Létező és valóságos, vagy becsap, s a holnap mást hoz? Tudom, bennem van a válasz, létem célja, s nem halál az! Olvasnom kell a világból, nincsen bíróm, aki vádol, hisz bűntelennek születtem, más nem is dönthet felettem!

Élem létem, teszem dolgom, álmaim lelkemben hordom, súlyos, sötét éjszakákon, megjelenik ősi álmom. Ismernem kell, s megérteni, ami rossz volt, jóvá tenni! Szóval hatni, jót teremtve, hiszem, ez a lelkem terve!

Befordulok, álmom nézem, részleteit felidézem, sugallatát lefordítom, magját vetem, szaporítom. Figyelem a természetet, s benne megnyugvásra lelek. Ahogy a fű lassan sarjad, békét ad rám, és nyugalmat.

Rügy fakad és virág nyílik, nem vezet az út a sírig, hanem inkább tiszta létbe, világ-fája közelébe. Gyökerei vízzel telnek, ágon, vesszőn át üzennek, levél vitorlákat bontnak, útjelzői új napoknak.

Nincs hatalom én felettem, Isten részeként születtem, egy vagyok a nagyvilággal, földből növő fűvel, fával! Szabadságom madárszárnyon reppen, hogy messzebbre szálljon, s nem kell hozzá lendület sem, nyugton ülhet könnyű testem.

Képzeletem lett a szárnyam, hogy világom azon járjam, megismerjem és megértsem, vigyázzam és meg ne sértsem! Mindenségnek vagyok része, s enyém a világ egésze, benne élek, nem uralom, élet felett nincs hatalom!

Keresem a lét értelmét, s talán, ha jobban figyelnék… Vagy, ha inkább elengedném, ne motyogjon folyton elmém! Igen, a csend közelében, belső angyali zenében, a választ is megtalálom, a nagy felismerést várom!

Aranyosi Ervin: Az óraátállítás dilemmája

Átállítjuk az órákat, így korábban kelhetünk, korán elhagyjuk az ágyat, jól kiszúrtak hát velünk! Ellopnak egy órát tőlünk, és értelme sose volt, csak közömbös arcot öltünk, s nem bántjuk, ki kirabolt.

Mától nem délben lesz ebéd, egy órával korábban. így hát rosszkor teszik eléd, az új ember korában. Nem is délben harangoznak, ma a csorda sem delel, időrablók elátkoznak, a ritmusunk veszik el.

A nyári időszámítás életciklust felborít, biológiai óránk, hozzá tán sosem szokik. A népek majd megszavazzák nyári, vagy a téli kell, s ha a nyári fog majd győzni, egy világot térít el!

Szerencsére a természet, még józanul működik. Csak neked lesz benne részed, min a sátán ügyködik! Az óraátállításból hiányzik az értelem. Amit Istent megteremtett, öncélúan “szétverem”?

A napot, a Naphoz kéne újra igazítani, ahogyan több ezer éve, s létünkön nem rontani. Őseink, az égre nézve, tudták mennyi az idő, fontos volt a tudományuk, most a káosz egyre nő!

Illene már helyrehozni, rendbe tenni életünk, hatalmasok kedve szerint megtörve, nem élhetünk! Ősszel állítsuk hát vissza, úgy kéne maradnia, az időnek, az életnek, helyesen haladnia!

Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?

Nem változott semmi százhetvenöt éve! Csak a szabadságunk lett a sírba téve! Láncunkat csörgetjük, ellopták a kardunk, nem lett olyan világ, amilyet akartunk!

Nincs mit ünnepelnünk, más teszi helyettünk, szolganéppé váltunk, szegényebbek lettünk. Eleink szelleme kiveszett belőlünk, idegen náció uralja a földünk!

Hiénák is vannak, akik talpat nyalnak, a félelem láncát adják a magyarnak! Acsarkodnak csupán a lökött konc felett, apró részre tépve, egy hősi nemzetet.

Meghalt az igazság, mi meg csak tengődünk, megosztott egy népség vált mára belőlünk. Nincs valódi célunk, halódik országunk, már magunk se tudjuk, mi az, mire vágyunk.

Ünnepelni kéne? Lenne reá okunk? Zászlókat lengetve itthon raboskodunk? Hej, magyar mivé lett, nagyjaidnak álma, kiknek a hozsanna még ma is kijárna!

Nekik nem sikerült, mi meg sem próbáljuk, napról napra élve, a csodánkat várjuk! Nem bízunk egymásban, összetartás nincsen, elárvult nép lettünk, kit elhagyott az Isten!

Aranyosi Ervin: Ember akartam lenni

Ember akartam lenni boldog lélekké válni, de nem mutatta meg senki, hogyan kell azt csinálni! Kerestem én csak a módját, mit is kellene tennem, mert, ha a szívem is jót lát, az örömre talál bennem.

Az öröm bennem a tégla, abból lesz csoda házam, mosolyból készítem még ma, téglámnak lesz az a máza. Nézem a kinti világot, bennem is éled a lélek, nézem a karcsú virágot, a látványtól álmot remélek.

Egyik sem vágyik sikerre, fényűző gazdagodásra, szépségét hinti a Földre, az éltető, kinti világra! Tükrözi Napnak a fényét, színekbe önti a hálát, éli csak egyre a létét, őrzi a szép tisztaságát.

Itt csak az ember a gyarló, Istenre keni a sorsát járja körét, mint a vakló, felcsipegetve a morzsát. Börtönt épít magának, várossá válnak a falvak, égbe repülnek a vágyak, s közben gödröt kaparnak.

Ember szeretnék lenni, megélni a szabadságom, egyszerű dolgomat tenni, csodálni mesés világom. Meglelni áhított békém, élni a szív-szeretetben, büszkén mutatni a végén, hogy senki sem élhetett szebben!

Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy

Messze jöttem szép hazámból, bánat száll az út porából, bús szememre nem jön álom, a helyem itt nem találom, haza kéne térnem!

Meggyalázták szép hazámat, eloroztak kertet, házat, lelkembe mart a gyalázat, ezért minden ellen lázad, haza kéne térnem!

Messzi földön nem szeretnek, panaszkodom Istenemnek, de úgy tűnik nem jött velem, idegenben őt sem lelem, haza kéne térnem!

Elvesztettem minden pénzem, magam sehogyan sem érzem, szívem könnyel összevérzem, nem változik semmi, mégsem, haza kéne térnem!

Megyek, megyek, csak csavargok, jó szót itt már sosem hallok, a föld is kilök magából, elég volt a szolgaságból, haza kéne térnem!

Otthon talán mégis élnék, a magyar nyelv ősi érték, honfitársakkal beszélnék, hagyományba visszatérnék, haza kéne térnem!

Elüldöztek, menekültem, szolgasorba így kerültem, elvesztettem magyarságom, nincsen helyem a világon, haza kéne térnem!

Áldj meg Isten, csak még egyszer, engedj haza, s ott eressz el! Hazám földjén engedj élni, hogy ne legyen okom félni, haza kéne térnem!

Társaimmal összefogva, nem élek majd nyomorogva, teszem, amit lelkem diktál, hadd ne legyek többé itt már, haza kéne térnem!

Jó Istenem engedj haza, hozzád száll lelkem panasza, testvéreim haza várnak, kellhetek még a hazámnak, haza kéne térnem!

Tegyük szebbé szép hazánkat, tűnjön inkább a falánk had, ki a magyart elüldözi, messzi földre elküldözi, haza kéne térnem!

Ott születtem, érte éltem, szívet-lelket nem cseréltem, magyar voltam, az maradok, szép jussomtól távol vagyok, haza kéne térnem!

Isten, adjál jogot nékünk, magyar legyen a törvényünk, idegen nép ne uraljon, a nemzetünk ki ne haljon, haza kéne térnem!

Megvan bennünk az alázat, Isten áldd meg szép hazánkat, mutass utat a magyarnak, ne legyünk idegen gyarmat, haza kéne térnünk!

Együtt, végre összefogva, ősi törvényt visszahozva, hazugságot eltörölve, magyar könnyet letörölve, vissza kéne térnünk!

Ha magyar vagy, légy hát magyar, ki teszi, mit népe akar! Nem nyomorog átok alatt, egy cél vezet, szent akarat, ha tudjuk, mit érünk!

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Nincsen halál, hát nincs is mitől félni, testbe születtél, hogy megtanulj élni! Te vagy az Isten legszebb alkotása, ragyogj ki végre, hogy mindenki lássa!

Keresd meg, leld meg azt, aki te vagy, az életed irányítsd te magad, ne add át másnak vezérlő kerekét, ne más vetítsen egy rossz utat eléd!

Ne írja más, felülről sorsodat, ne hidd el azt, hogy biztonságot ad, miután benned félelmet kelteget, megkeserítve rettegő lelkedet!

Nincsen oka és nincs is rá joga, ő sem okos, te sem vagy ostoba, lehetnél bárki e világban még, nem csak egy mástól megtaposott cseléd!

Légy önmagad és emeld fel fejed, ne hagyd, hogy folyton elbánjanak veled. ébredned kell, ébredj hát végre fel, te és világod jobbat érdemel!

Álmodj jövőt és álmodj csak nagyot, s higgyél benne, igenis, megkapod, s ebben ne hagyd elgyengülni hited, mert csak a szabad lélek érti meg!

Szomorú szakítás volt versembe írva,
de elárulom, hogy nem fakadtam sírva,
nem éltem át a szörnyű nagy csalódást,
csak tükröztem egy szívbéli halódást!

Van úgy, hogy játszik velünk a képzelet,
meséltem én már sok mesét neked,
s volt amelyikben benne voltam én,
száz életen át, az volt az én mesém?

Mondd, mire jó a nagy fantázia,
csak hogy elképzelje azt anyám fia?
A színész sem hal a darabbal meg,
s nekem sem kell, hogy magányos legyek!

Ha akarom, bárkivé válhatok,
szavalhatok, csendben maradhatok!
Lehetek főhős, játszva szerepem,
szíven szúrhat a fájó szerelem!

Lehetek férfi, s nő, egy versben én,
hajótörött, az élet tengerén,
vagy világsztár, kit irigyel szíved,
lehetek koldus, ha te elhiszed!

Mit kigondolok, azzá válhatok,
a barátaim, sokszor az állatok,
s a természet csodás virágai,
vagy vízesések zsongó hangjai.

Ha kell, helyedbe képzelem magam,
s a tegnapról, úgy írok, hogy ma van!
A jövő útját eléd vetítem,
s nem tudhatod, hogy mért fáj a szívem!

Álmodhatok kedvem szerint nagyot,
elképzelhetem, hogy éppen ki vagyok,
és holnap majd lírámban más leszek,
és rám figyelnek majd irigy szemek!

Ha kész a vers, annak címet adok,
és aki voltam, épp az maradok!
Ember, ki ma is egy a sok közül,
kinek szívén nem béklyó-közöny ül.

Ezért nem írok bulvár verseket,
az életem nem írom meg neked,
az az enyém, s csak az enyém marad,
ha tükörként is látod benn’ magad!

Szólhatna rólad, s milliónyi másról,
egy egyszemélyes, belső kis világról,
vagy arról, mi minket vesz körül,
ami bosszant, mitől szívünk örül!

Persze, a lelkem mindig benne van,
de nem az ember, ne hidd naivan!
Hanem minden! Az Isten adta lét,
mit összegyűjtök, s leteszek eléd!

Aranyosi Ervin © 2023-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Ébredj rossz álmodból
és lépj ki a fényre!
Szeretet vezessen,
s így juss el a szépbe!

Kezdd el végre látni
az élhető világot,
ami emberséggel,
s szeretettel áldott!

Lépj csak ki a fényre,
és hagyd magad mögött,
mindazt, ami eddig
az árnyékhoz kötött!

Ne szolgálj hatalmast,
ne légy szolgalélek,
légy csak jól szerető
angyala a fénynek!

Lelked és szellemed,
hagyd, hadd világítson,
megvezetetteknek
börtön ajtót nyisson!

Hisz csak a “nem-tudás”
árnya akadályoz,
ezért nem érhetsz fel,
a mennyei világhoz!

Törvénytelenségek,
igaztalanságok
irányítanak ma
egy elvakult világot.

Hol a pénz az isten,
ott nagy a sötétség,
ott, bíz, a jószándék
az igazi vétség!

Lépj hát ki a fényre,
teremts új világot,
válts valóra végre,
egy isteni álmot!

Légy a szeretetnek
híve, szószólója,
aki a világunk
gondjait megoldja!

Élj harmóniában,
természetes fényben,
lásd csak meg a csodát
minden egyes lényben!

Változzon általad
környező világod,
s a teremtőd álmát
így valóra váltod!

Keresem a lét értelmét,
használva a bűvös elmét,
keresem az igaz utat,
s a jelet, mely irányt mutat!
Figyelek a belső hangra,
varázst húzok önmagamra,
elrévülök, s lelkem vásznán,
mintha új világom látnám.

Létező és valóságos,
vagy becsap, s a holnap mást hoz?
Tudom, bennem van a válasz,
létem célja, s nem halál az!
Olvasnom kell a világból,
nincsen bíróm, aki vádol,
hisz bűntelennek születtem,
más nem is dönthet felettem!

Élem létem, teszem dolgom,
álmaim lelkemben hordom,
súlyos, sötét éjszakákon,
megjelenik ősi álmom.
Ismernem kell, s megérteni,
ami rossz volt, jóvá tenni!
Szóval hatni, jót teremtve,
hiszem, ez a lelkem terve!

Befordulok, álmom nézem,
részleteit felidézem,
sugallatát lefordítom,
magját vetem, szaporítom.
Figyelem a természetet,
s benne megnyugvásra lelek.
Ahogy a fű lassan sarjad,
békét ad rám, és nyugalmat.

Rügy fakad és virág nyílik,
nem vezet az út a sírig,
hanem inkább tiszta létbe,
világ-fája közelébe.
Gyökerei vízzel telnek,
ágon, vesszőn át üzennek,
levél vitorlákat bontnak,
útjelzői új napoknak.

Nincs hatalom én felettem,
Isten részeként születtem,
egy vagyok a nagyvilággal,
földből növő fűvel, fával!
Szabadságom madárszárnyon
reppen, hogy messzebbre szálljon,
s nem kell hozzá lendület sem,
nyugton ülhet könnyű testem.

Képzeletem lett a szárnyam,
hogy világom azon járjam,
megismerjem és megértsem,
vigyázzam és meg ne sértsem!
Mindenségnek vagyok része,
s enyém a világ egésze,
benne élek, nem uralom,
élet felett nincs hatalom!

Keresem a lét értelmét,
s talán, ha jobban figyelnék…
Vagy, ha inkább elengedném,
ne motyogjon folyton elmém!
Igen, a csend közelében,
belső angyali zenében,
a választ is megtalálom,
a nagy felismerést várom!

Átállítjuk az órákat,
így korábban kelhetünk,
korán elhagyjuk az ágyat,
jól kiszúrtak hát velünk!
Ellopnak egy órát tőlünk,
és értelme sose volt,
csak közömbös arcot öltünk,
s nem bántjuk, ki kirabolt.

Mától nem délben lesz ebéd,
egy órával korábban.
így hát rosszkor teszik eléd,
az új ember korában.
Nem is délben harangoznak,
ma a csorda sem delel,
időrablók elátkoznak,
a ritmusunk veszik el.

A nyári időszámítás
életciklust felborít,
biológiai óránk,
hozzá tán sosem szokik.
A népek majd megszavazzák
nyári, vagy a téli kell,
s ha a nyári fog majd győzni,
egy világot térít el!

Szerencsére a természet,
még józanul működik.
Csak neked lesz benne részed,
min a sátán ügyködik!
Az óraátállításból
hiányzik az értelem.
Amit Istent megteremtett,
öncélúan “szétverem”?

A napot, a Naphoz kéne
újra igazítani,
ahogyan több ezer éve,
s létünkön nem rontani.
Őseink, az égre nézve,
tudták mennyi az idő,
fontos volt a tudományuk,
most a káosz egyre nő!

Illene már helyrehozni,
rendbe tenni életünk,
hatalmasok kedve szerint
megtörve, nem élhetünk!
Ősszel állítsuk hát vissza,
úgy kéne maradnia,
az időnek, az életnek,
helyesen haladnia!

Nem változott semmi
százhetvenöt éve!
Csak a szabadságunk
lett a sírba téve!
Láncunkat csörgetjük,
ellopták a kardunk,
nem lett olyan világ,
amilyet akartunk!

Nincs mit ünnepelnünk,
más teszi helyettünk,
szolganéppé váltunk,
szegényebbek lettünk.
Eleink szelleme
kiveszett belőlünk,
idegen náció
uralja a földünk!

Hiénák is vannak,
akik talpat nyalnak,
a félelem láncát
adják a magyarnak!
Acsarkodnak csupán
a lökött konc felett,
apró részre tépve,
egy hősi nemzetet.

Meghalt az igazság,
mi meg csak tengődünk,
megosztott egy népség
vált mára belőlünk.
Nincs valódi célunk,
halódik országunk,
már magunk se tudjuk,
mi az, mire vágyunk.

Ünnepelni kéne?
Lenne reá okunk?
Zászlókat lengetve
itthon raboskodunk?
Hej, magyar mivé lett,
nagyjaidnak álma,
kiknek a hozsanna
még ma is kijárna!

Nekik nem sikerült,
mi meg sem próbáljuk,
napról napra élve,
a csodánkat várjuk!
Nem bízunk egymásban,
összetartás nincsen,
elárvult nép lettünk,
kit elhagyott az Isten!

Ember akartam lenni
boldog lélekké válni,
de nem mutatta meg senki,
hogyan kell azt csinálni!
Kerestem én csak a módját,
mit is kellene tennem,
mert, ha a szívem is jót lát,
az örömre talál bennem.

Az öröm bennem a tégla,
abból lesz csoda házam,
mosolyból készítem még ma,
téglámnak lesz az a máza.
Nézem a kinti világot,
bennem is éled a lélek,
nézem a karcsú virágot,
a látványtól álmot remélek.

Egyik sem vágyik sikerre,
fényűző gazdagodásra,
szépségét hinti a Földre,
az éltető, kinti világra!
Tükrözi Napnak a fényét,
színekbe önti a hálát,
éli csak egyre a létét,
őrzi a szép tisztaságát.

Itt csak az ember a gyarló,
Istenre keni a sorsát
járja körét, mint a vakló,
felcsipegetve a morzsát.
Börtönt épít magának,
várossá válnak a falvak,
égbe repülnek a vágyak,
s közben gödröt kaparnak.

Ember szeretnék lenni,
megélni a szabadságom,
egyszerű dolgomat tenni,
csodálni mesés világom.
Meglelni áhított békém,
élni a szív-szeretetben,
büszkén mutatni a végén,
hogy senki sem élhetett szebben!

Messze jöttem szép hazámból,
bánat száll az út porából,
bús szememre nem jön álom,
a helyem itt nem találom,
haza kéne térnem!

Meggyalázták szép hazámat,
eloroztak kertet, házat,
lelkembe mart a gyalázat,
ezért minden ellen lázad,
haza kéne térnem!

Messzi földön nem szeretnek,
panaszkodom Istenemnek,
de úgy tűnik nem jött velem,
idegenben őt sem lelem,
haza kéne térnem!

Elvesztettem minden pénzem,
magam sehogyan sem érzem,
szívem könnyel összevérzem,
nem változik semmi, mégsem,
haza kéne térnem!

Megyek, megyek, csak csavargok,
jó szót itt már sosem hallok,
a föld is kilök magából,
elég volt a szolgaságból,
haza kéne térnem!

Otthon talán mégis élnék,
a magyar nyelv ősi érték,
honfitársakkal beszélnék,
hagyományba visszatérnék,
haza kéne térnem!

Elüldöztek, menekültem,
szolgasorba így kerültem,
elvesztettem magyarságom,
nincsen helyem a világon,
haza kéne térnem!

Áldj meg Isten, csak még egyszer,
engedj haza, s ott eressz el!
Hazám földjén engedj élni,
hogy ne legyen okom félni,
haza kéne térnem!

Társaimmal összefogva,
nem élek majd nyomorogva,
teszem, amit lelkem diktál,
hadd ne legyek többé itt már,
haza kéne térnem!

Jó Istenem engedj haza,
hozzád száll lelkem panasza,
testvéreim haza várnak,
kellhetek még a hazámnak,
haza kéne térnem!

Tegyük szebbé szép hazánkat,
tűnjön inkább a falánk had,
ki a magyart elüldözi,
messzi földre elküldözi,
haza kéne térnem!

Ott születtem, érte éltem,
szívet-lelket nem cseréltem,
magyar voltam, az maradok,
szép jussomtól távol vagyok,
haza kéne térnem!

Isten, adjál jogot nékünk,
magyar legyen a törvényünk,
idegen nép ne uraljon,
a nemzetünk ki ne haljon,
haza kéne térnem!

Megvan bennünk az alázat,
Isten áldd meg szép hazánkat,
mutass utat a magyarnak,
ne legyünk idegen gyarmat,
haza kéne térnünk!

Együtt, végre összefogva,
ősi törvényt visszahozva,
hazugságot eltörölve,
magyar könnyet letörölve,
vissza kéne térnünk!

Ha magyar vagy, légy hát magyar,
ki teszi, mit népe akar!
Nem nyomorog átok alatt,
egy cél vezet, szent akarat,
ha tudjuk, mit érünk!

Nincsen halál, hát nincs is mitől félni,
testbe születtél, hogy megtanulj élni!
Te vagy az Isten legszebb alkotása,
ragyogj ki végre, hogy mindenki lássa!

Keresd meg, leld meg azt, aki te vagy,
az életed irányítsd te magad,
ne add át másnak vezérlő kerekét,
ne más vetítsen egy rossz utat eléd!

Ne írja más, felülről sorsodat,
ne hidd el azt, hogy biztonságot ad,
miután benned félelmet kelteget,
megkeserítve rettegő lelkedet!

Nincsen oka és nincs is rá joga,
ő sem okos, te sem vagy ostoba,
lehetnél bárki e világban még,
nem csak egy mástól megtaposott cseléd!

Légy önmagad és emeld fel fejed,
ne hagyd, hogy folyton elbánjanak veled.
ébredned kell, ébredj hát végre fel,
te és világod jobbat érdemel!

Álmodj jövőt és álmodj csak nagyot,
s higgyél benne, igenis, megkapod,
s ebben ne hagyd elgyengülni hited,
mert csak a szabad lélek érti meg!

Hogy elmondhasd: – Én önmagam vagyok,
ki a tömegből nap, mint nap kiragyog,
magam írom sorsomat, életem,
és minden okkal történik velem!

Tanulj meg élni, boldog lénnyé válni,
önmagadért, nagy büszkén kiállni,
Emberként élni, mást is felemelni,
és az álmaidban szép békére lelni!

Drága hölgyek, arra vágytok,
hogy megértsünk titeket,
de férfiésszel logikátok
megérteni nem lehet!
Mert amikor végre értjük,
rögtön jön egy fordulat,
s igazunk így nem is lehet,
s ezen lelketek mulat!

Ezért aztán nem is írunk
logikáról könyveket,
a hölgyeket megérteni
egyszerűen nem lehet!
Akkor inkább belenyugszunk,
ha csepp békét akarunk,
elég titeket imádni,
s ettől boldogok vagyunk.

Egyszerűbb, ha rátok hagyjuk,
s nem mondjuk ki, ami bánt.
Inkább csendben elmormolunk
Istenünkhöz egy imát.
Ám az Isten, nem egy férfi,
és nem is nő – úgy hiszem –
ezért aztán, így e gondot
nem oldja meg senki sem!

Mind itt vagyunk,
ide születtünk,
teremtőnk által
magyarok lettünk.
Miénk e föld,
ez a hazánk,
itt van szükség
valóban ránk!

Ide köt rég,
őseink vére,
mert minden magyar
egymás testvére!
Bármi jöhet,
hisz egy a sorsunk,
egymáshoz mind
egy nyelven szólunk!

Refrén:
Ébredj velem,
szép nemzetem,
a hazug szót nem kedvelem!
Ébredj velem,
éld meg velem,
hazánkban újra rend legyen!