Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Magyaros teremtés


Aranyosi Ervin: Magyaros teremtés

Hej, Magyar, mért nem lelsz okot a jókedvre?
Csak a sebeidet nyalogatod egyre!
Orrod mélyen hordod, nem jársz emelt fővel,
a harcodat vívod egyre a jövővel.
Közben nem tudsz róla, hogy ezzel teremtesz,
minden gondolatod eredménye meglesz,
mert “az ember tervez, a jó Isten végez!”
Balsorsoddal fordulsz mindig az igéhez!

Hej, Magyar, mért nem vagy tudatosabb, bátrabb?
hagyod kirabolni csodaszép hazádat!
Idegen nemzetek orrodnál vezetnek,
te meg sírva hordod hályogját szemednek.
Őseidnek lelke felsikítva lázad,
hagyod, más kezére játsszák át hazádat?
Te meg elmenekülsz, mert könnyebb szolgálni,
mint saját hazádban a sarkadra állni!

Hej, Magyar, ne búsulj, tedd inkább a dolgod,
itt légy, e hazában mától kezdve boldog!
Keresd meg jó kedved, kezdj el végre élni,
az igahúzásnak a végéhez érni!
Hiszen a jó Isten téged felruházott,
teremtő lélekkel gazdagon megáldott!
Csupán rajtad múlik tudásoddal élsz-e,
elmúlik-e rólad évszázadok félsze?

Hej, Magyar, a sorsod vedd végre kezedbe,
úgy teremts, hogy okod legyen a jó kedvre.
Válts valóra véle évezredes álmot,
teremts a hazádban sokkal szebb világot!
Emeld fel fejedet, légy magadra büszke!
Legyen a hazánk már lelkünk élő tükre!
Találd meg igazad, s tegyen boldogabbá,
hogy a magyar lélek ne válhasson rabbá!

Hej, Magyar, teremts hát élő gondolattal,
érezd, hogy a lelked összeér a Nappal!
Mosolyod ragyogjon, hited sugározza,
mely teremtő erőd is megsokszorozza.
Vigadjunk hát együtt, közös, vidám kedvvel,
higgyük el, hogy Atyánk támogat és kedvel!
Tegyük újra széppé, élővé e földet,
melyet szép hazának őseink jelöltek!

Aranyosi Ervin © 2018-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A felnőttek mindent tudnak!


Aranyosi Ervin: A felnőttek mindent tudnak!

A felnőttek mindent tudnak, s mindent már előre!
Tudják jól, ha ezt megeszem, rosszul leszek tőle!
Ha felmászok, leeshetek, s töröm kezem, lábam!
A törékenyt porrá töröm, s rom marad utánam!
Kiöntöm az innivalót, leeszem az abroszt,
ha érintem meg fog rázni, és az nekem lesz rossz!
Ha gyufázok lángra lobban, és csúnyán megégek!
Öltözzek fel, mert megfázok, s szerzek betegséget!
Mikor bántom, tönkreteszem, ne nyúljak hát hozzá!
Nem is értik: – Mért csinálom, miért váltam rosszá?

A felnőttek mindent tudnak, s mindent már előre!
Szólnak is és fenyegetnek, tanuljak belőle!
Na, és miért bosszankodnak, ha bejön a jóslat?
Minden felnőtt elmehetne jövőt látó jósnak?
Ebben én csak azt nem értem, a jót mért nem látják?
Ha meg látják, hogyan kéne, mért nem úgy csinálják?
Azt sem értem, mért mérgesek? Igazuk lesz végül!
Jós tudásuk mért nem hívják mindig segítségül?
Mért csak a kárt és a nagy bajt tudják megjósolni?
A felnőtt csak tiltani tud, s nem tud orvosolni?

Ha én egyszer felnőtt leszek, majd másképp csinálom,
ne legyen a gyerekemnek élete rémálom!
Kitalálom, hogyan lehet, boldogabban élni,
hogy ne kelljen a világtól jó előre félni!
Mi lenne, ha gondolatom mindig a jón járna?
Mi lenne, ha vágy-jóslatom valósággá válna?
Mi lenne, ha a gyermekem tudná már előre,
ha mindig a jót cselekszi, öröm lesz belőle!
Megmutatom, hogy csinálja, nem azt, hogy hogyan ne!
Azt szeretném, ha gyermekem inkább boldog lenne!

Az is lehet, a felnőttek mégsem tudnak mindent?
Azért, amit a sorsuk hoz, okolják az Istent!
Pedig, nekik a szüleik megmondták előre,
mit nem kéne csinálniuk, mert baj lesz belőle!
Ők már tudják, nem képesek semmilyen csodára,
na meg, hogy a boldogságnak szenvedés az ára!
A sorsuk is meg van írva, s nincs bele szólásuk,
nincs csodatévő erejük, azt nem hagyták rájuk!
Csak a szerencsében bíznak, abban sem egészen,
hisz így kapták életüket, már megírva, készen!

A felnőttek mindent tudnak, s mindent már előre?

Aranyosi Ervin © 2018-08-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok az életről


Aranyosi Ervin: Gondolatok az életről

Azt hiszed, ha végére érsz, megítélnek téged?
Bírád elé fogsz kerülni, s jön a végítélet?
Az fog rajtad ítélkezni, aki mindent látott?
Aki hagyta, hogy tönkretedd csodaszép világod?
Aki látta bűneidet, és mégsem szólt közbe,
mintha nem is lenne kapocs teközted és közte?
Mindent rád hagy, mint a szülő buta gyermekére,
és a végén ráolvassa bűneit fejére?

Azt mondjátok, egyszer élünk, s azért állunk sorba,
hogy ki menjen mennyországba és ki a pokolba?
Ha bűneid elköveted, s azután megbánod,
csak a jótett lesz érvényes, s veheted kabátod?
Nem számít már amit tettél, a lét tanítása,
úgy sem születsz le a Földre, s nem lesz rád hatása?
Ha ez így van, valójában mi motivál téged?
Szerintem még ma sem érted miről szól az élet.

Hányszor jövünk, hányszor megyünk? Nem tudom a választ.
Keressük a helyes utat és a lelkünk választ.
Érzések és gondolatok befolyással vannak.
Hogy mi a jó? Megtalálni neked kell, magadnak!
A jó Isten figyel téged, általad tapasztal,
ha a lelkedet kitárod fényével vigasztal.
Szűrőiden engeded át azt, mik reád hatnak,
s vagy megoldódnak a dolgok, vagy új rejtvényt adnak.

Nincs jó ember, nincs rossz ember, bűntelen, vagy bűnös!
S el ne hidd, hogy boldogabb, ki közelebb a tűzhöz!
Az életünk csak tanulás – senki nem osztályoz –
csak a lélek kerül közel igaz valójához.
Minden tetted visszakapod, ezért úgy bánj mással,
hogy ne legyen túl sok dolgod majd a megbánással.
Azt add, amit te szeretnél, amit várnál mástól,
s akkor nem lesz félnivalód e szép tanulástól.

Mindannyian egyek vagyunk, hát egymásért élünk!
Leszületünk újra, s újra, csak testet cserélünk.
Cipeljük a bűneinket, míg jóvá nem tesszük.
A másokét megbocsájtjuk, s végleg eleresztjük.
Az csak a baj, a legtöbbünk csak a végét várja,
s iskoláját tudatlanul újra, s újra járja.
A túl sok kör felesleges, elszenvedett élet,
ezért aztán sokakba csak hálni jár a lélek!

Ha mindenki megértené, miért jött a Földre,
létünk csodás, közös útja átválthatna zöldre.
Egymásért és támogatva tennénk mind a dolgunk,
s rájönnénk, hogy bizony eddig vakok, buták voltunk.
Nem harcolnánk, versengenénk többé már egymással,
lelkünk összhangba kerülne milliárdnyi társsal.
Nem bántanánk világunkat, vígan élnénk benne!
Végleg eltűnne a pokol. Itt Mennyország lenne!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Festmény: Szitár Éva – Fergeteg

Aranyosi Ervin: Égi lovas

Mint szél a pusztán, vágtat át,
elhagyja minden bánatát.
Lelkében csak a Nap ragyog,
s hiszi: – Mindennel egy vagyok!

Vele dalol a nyurga szél,
dobban a Föld, s hozzá beszél.
Porfelhő kél lova mögött,
de belé béke költözött.

Elhagyta fájó bánatát,
segíti őt egy jó barát,
aki tán le sem győzhető,
lüktet benne az őserő!

Mint szélvihar a csend nyomán,
vágtat az élet bús porán,
fennen szárnyalva nézi már,
a lét csak odalent sivár.

Itt fent a Napot éri el,
arcán ragyog az égi jel.
Boldog mosoly arcára ül,
s a félelemtől mentesül.

Nincs gond, amely a mélybe ránt,
nincs olyan érzés, ami bánt,
hiszen felülemelkedett,
megérintve a kék eget!

Saját lelkéhez eljutott,
félelmein már túlfutott,
s érti már léte lényegét,
– meglelte végre Istenét!

Aranyosi Ervin © 2018-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lámpást viszek…


Aranyosi Ervin: Lámpást viszek…

Lámpást cipelni jöttem én,
járjon előtted tiszta fény.
Hogy megtaláld a jó utat,
amit a fényt hozó mutat.

Ha jössz utánam mutatom,
s végig kísérlek utadon.
Ám dönthetsz már másképpen is!
Válassz hát! Utad merre visz?

Lelkedbe látsz, ha kell a fény,
biztatlak jöjj, van még remény,
az út egy szebb világba visz,
amelyben lelked egyre hisz.

Ám, fel is adhatod hited!
De lelked pont az menti meg?
Járhatsz körbe, magad körül,
de meglásd, lelked nem örül.

Járhat eszed rossz dolgokon,
s mondhatod: – Épp gondolkodom!
Ám ha a sötét útra lépsz,
vajon azzal majd többre mész?

A bűnöd visszaszáll reád,
ne légy te egy “se hall, se lát”,
keresd a jót, leld meg a fényt,
adj magadnak egy jobb esélyt!

Lámpást adott az Istenem,
hogy fényben élj, gyere velem!
De dönthetsz úgy, hogy itt maradsz,
és inkább sötétben haladsz.

Lámpámat én még cipelem,
akad még fény a szívemen,
lesz még akinek adhatok,
fényt és utat mutathatok.

Hiszen a fény a szeretet,
s ha becsukod is szemedet,
megérint téged akkor is,
átmelengető Napba visz!

Mi kell? Az árnyék, vagy a fény?
A gyűlölet, vagy a remény?
Szeretet kell, vagy félelem,
ha jóra vágysz, maradj velem!

Aranyosi Ervin © 2018-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogy ki vagyok?


Aranyosi Ervin: Hogy ki vagyok?

Hogy ki vagyok? Én sem tudom,
de sokan tudják rólam!
Annyi mindent terjesztenek.
Az lennék? Valóban?
Törekszem, hogy megismerjem
önmagamat végre,
belenézzek a tükörbe,
s lelkem közepébe.

Hogy ki vagyok? Mások tudják!
Ne félj, el is mondják!
Bennem látják, ha beszélek,
a falu bolondját.
Ha hallgatok az lesz a baj,
fenn hordom az orrom!
Hát beszélni, vagy hallgatni,
nem is az én dolgom.

Valójában, hogy ki vagyok?
Egy egyszerű ember.
Aki lassan megszólalni,
gondolkodni sem mer!
Az emberek nagy részének
van már véleménye,
s a média által diktált,
befolyásolt lénye.

Hogy ki vagyok? Útkereső,
gondolkodó ember,
akinek a sok-sok álhír
és hazugság nem kell!
Aki tudja, szebb világot,
csak jóság teremthet,
ki szeretné élni végre
az isteni rendet.

De nem olyat, amit vallás,
vagy kormány szabályoz,
érdek mentén igazodik
saját igazához.
Hanem inkább a természet
törvényeként élnék,
élvezném a világomat,
senkitől se félnék!

Megtalálnám önmagamat,
s élvezném a létet.
Megismerném a világot,
miről szól az élet?
Keresném hát önmagamat,
s megtalálnám másban.
Istenünkkel egyek vagyunk
ebben a világban!

Aranyosi Ervin © 2018-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretném érteni


Aranyosi Ervin: Szeretném érteni

Szeretném érteni végre az életet.
Mikor más történik, az vajon mért lehet?
Hiszen eltervezem, szépen kitalálom,
aztán döccen egyet, s indul a rémálom.

Amikor megélem, padlóra kerülök,
teremtett poklomból újra menekülök,
sínre teszem szépen vonatom kerekét,
s érzem a világom, megint csak meseszép.

Nagyon tisztán látom, mások hol hibáznak,
s bár tudom, hogy fentről én rám is vigyáznak,
mégis végigjárom ugyanazt az utat,
amire a lélek tilos jelzést mutat.

Teszem a dolgomat, teszem és nem értem.
Megélni a létet, különleges érdem?
Szóval, gondolattal teremtek, mint mások,
de a tudásvággyal saját csapdát ások.

Jó lenne, ha tudnám az isteni tervet,
tudatában lennék minden intő jelnek.
Érteném, mit mutat, nekem mit tanácsol?
Piedesztált épít, vagy bitófát ácsol?

Vajon válaszúton hogyan, miként döntsek,
folytassam a régit, vagy tiszta vizet öntsek
élet-poharamba? Melyik lesz előnyös,
melyik emel égbe, s melyik ragaszt földhöz?

Hisz meg vagyok áldva szabad akarattal,
Isten sosem gátol, sohasem marasztal.
A tapasztalaton én vesztek, vagy nyerek,
mindenből tanulva, mint egy isten-gyerek.

Tudom, az érzések sokat segíthetnek,
ha figyelek rájuk, mennybe repíthetnek.
Ám én mégis mindnek keresem az okát,
s hiszem logikával meglelem a csodát.

Szeretném érteni végre a világot,
amivel Istenem egykoron megáldott.
Elmém nem hagy nyugton, tudni akar mindent,
magyarázat kéne, mit keresek itt lent?

Mert mióta élek, s az eszemet tudom,
kanosszámat járom, itt a földi úton,
hiszen a tudatom tudva akar élni,
érzéseket akar, tényekre cserélni.

Mindent tudni akar, és logikát keres,
mitől lesz az ember boldog és sikeres?
Saját életére, hogyan képes hatni,
megértés nélkül is mindent elfogadni?
Aranyosi Ervin © 2018-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megtaláltam Istenemet


Aranyosi Ervin: Megtaláltam Istenemet

ÉN:
Kerestelek fenn az égben, szép felhők fölött
Kutattalak lenn a földön, az emberek között.
Nem leltelek meg sehol a mások szemében,
nem voltál te látható a szellem tüzében.
Nem őriztek templomtornyok, ódon, vár falak,
a régi írásokba nézve, ott sem láttalak,
a tudomány énelőlem mélyen eldugott,
elleplezve, eltitkolva, mindazt, mit tudott!

Nem voltál a szenvedésben, fájó könnyekben,
sem a vidám nevetésben, boldog örömben.
Csillagok között se szálltál, nem mutattad magad,
hiába is faggattam daloló madarat.
Nem voltál a természetben, a fák lombjai közt,
az ősrégi szent tudásban, mely lelkeket füröszt.
Mestereknek bölcs szavában, ott sem láttalak,
eldugtak és eltakartak ősi szent szavak.

Néha-néha elhittem, már megtaláltalak,
de felbukkanó árnyékképed csupán köd maradt.
Mégis tudtam, hogy létezel, vársz rám, engem hívsz.
attól féltem megjelenni előttem nem bírsz.
Ám, amikor békés csendben elmerültem én,
felbukkantál, megjelentél, indultál felém.
Megtaláltalak magamban, itt voltál velem,
szívem mélyén bennem éltél mindig Istenem.

ISTEN:
Én vagyok a hang tebenned, mely tudja hogy ki vagy.
Én vagyok a szellem, lélek, ami élni hagy.
Szívedbe írt Örök Törvény, az is én vagyok,
Én vagyok a csend, s a dal mikor megszólalok.

Én vagyok a Bölcsesség, a Béke, s Szeretet,
vártam rád és véges-végig Itt voltam veled!
Ösvény vagyok a lelkedhez, ott találhatsz rám,
bárhova is indulj el, majd visszatérsz hozzám.

ÉN:
Most már látlak Földön, égen, megtaláltalak,
észreveszlek fűben-fában, látlak és hallak.
Visszaköszönsz szép dalokból, hallak, rám találsz,
szép madarak énekével a fülembe szállsz.
Felismerlek templomokban, könyvek lapjain,
fényességgel beragyogod hétköznapjaim.
Kiragyogsz a tudományból, szép utat mutatsz,
velem együtt, szebb jövőhöz új ösvényt kutatsz.
Mások szemében csillogva megtalállak én,
áldás vagy az életemben, élő, tiszta fény!

Aranyosi Ervin © 2018-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pünkösdi gondolatok


Aranyosi Ervin: Pünkösdi gondolatok

A szentlélek a születéskor,
hiszem, testünkbe költözött!
Csak tanításként, hitrendszerként
vontak köréje szőtt ködöt.
Amit tudtál, azt elfeledted,
amit tanultál nem igaz.
a lelked nem valót teremtett,
a fű helyett kinőtt a gaz.

Ne háborúzz csak éld a létet,
értelmetlen minden csata!
Legyünk mind tiszta érző lélek,
Istenünk angyalcsapata.
Feledjük rút sérelmeinket,
ne bántson múlt, rossz akarat!
Engedjük el félelmeinket,
s bontsuk le mind a falakat!

De hol tanulj tisztábban látni,
mondd, hol virul a szeretet?
Hol érdek nincs, hol nem kell várni,
hogy felnyissák a szemedet!
Ahol etetnek, s önként adnak,
ahol nem várnak semmit el!
Ahol a lelkek megmaradnak,
s nem kell harcolnod senkivel.

Nincs erős, s nincsen gyenge lélek,
ahol a szeretet lakik,
ahol a tett, ahol a jóság,
egész világot alakít!
Ha rájössz, Isten ott él benned,
apró kis része, s terve vagy,
tapasztalni hívott világra,
s bárhova mész, ő el nem hagy.

De nem óv meg, mikor hibázol,
tetted keresztjét te viszed,
ezzel tanít és igazából
a világ rossz, ha elhiszed!
De mitől rossz? A gondolattól?
Egymást riasztjuk szüntelen!
S nem véded gyermeked magadtól,
mikor még tiszta, s bűntelen.

Tovább adod, mit egykor kaptál,
staféta botod múltbeli,
kíváncsi lelked csak adaptál,
s téves hited felszenteli.
Na és mi van, ha rég hazudtak,
adtak poklot és ördögöt!
Hibáit látod csak az Úrnak,
mert jó felett nem őrködött?

Naponta újra számonkéred,
miért teremtett rosszat is,
sajátos szűrődön hittel nézed,
amely rossz út, mivel hamis.
De te hiszel és te tapasztalsz,
te alkotod világodat,
s elfeded vallás-tapasszal,
s csak várod a válaszokat.

Nem kéne önmagadba nézned,
megismerve tisztán, ki vagy?
De lelked inkább el-eltéved,
s úgy érzed Isten veszni hagy!
Hát elveszel, ha nem találod,
ha lényegedet nem leled,
s naponta megleled halálod
mikor a poklod élteted.

Keresd meg, hol van a szentlélek,
leld meg, találd meg önmagad!
Hadd kezdjen végre élni véled,
s lásd, hogy világod tőled halad!
Koncentrálj végre, csak a jóra,
hidd el az élet szebb lehet!
Lelj rá a tiszta, igaz szóra,
s találd meg benne Istened!

Aranyosi Ervin © 2018-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyünk képesek!


Aranyosi Ervin: Legyünk képesek!

Képtelen lennék verset írni,
ha nem segít a képzelet.
Képes vagyok örülni, sírni,
s tudatni érzésem veled.
Szállok a gondolatnak szárnyán,
szavakkal festek képeket,
s megjelennek a lelked vásznán,
s hiszem a filmed szép lehet!

Hej, ha tudnál a gondolattal
te is ekképp teremteni.
Néhány teremtő fordulattal
világot tudnánk menteni!
Teremthetnénk olyan világot,
hol félelemnek nincs helye.
Az ember látná, mire vágyott,
s szeretettel tömné tele.

Alkossunk képet, elképzelve
a lélek bármit megteremt!
Élhetünk jól, magunkra lelve,
s bejárhatjuk a végtelent.
Félelmeinket el kell dobjuk,
hisz teremtő az Istenünk!
Ha őt követjük, okkal mondjuk:
– Ha velünk van, ki ellenünk!

Csupán csak hinnünk kéne benne,
hogy jó az Isten, s nem gonosz,
az életünk is szebbé lenne,
a szeretet csak jót okoz!
Legyünk hát képesek a jóra,
csak jóra legyünk képesek!
Tanítsuk egymást igaz szóra,
és élvezzük ki az életet!

Tapasztalni jöttünk a Földre,
ezért teremtett Istenünk,
létünk csodálni mindörökre,
s hogy ettől boldogok legyünk.
Teremthetünk a képeinkkel,
a szándék az, amely teremt,
szeressük jobbá a világot,
töltsük meg jóval a jelent!

Aranyosi Ervin © 2018-05-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva