Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hej magyarok!

Festmény: Munkácsy Mihály. Honfoglalás

Aranyosi Ervin: Hej magyarok!
(dalszöveg)

Hej magyarok, magyarok,
szemetek mért nem ragyog,
mért nem látok örömet,
nincs hála, nincs köszönet.

Hej magyarok, magyarok,
lomhán lógnak a karok,
kiürült a lelketek,
hol van Isten bennetek?

refrén:
Álmodjunk együtt, váltsuk valóra!
Keltsük életre vágyaink!
Szükség van jóra, a tiszta szóra,
teremtőnk lelkünkben lakik!

Megáld az Isten, ha nem csak várunk!
Megáld az Isten, megsegít!
Mint büszke sólyom, az égben szállunk,
s tesszük a dolgunk, szívünk szerint!

Ébredezni kéne már,
cél nélkül a lét sivár,
ébredjetek, éljetek,
senkitől se féljetek!

Ez az ország a hazánk,
őseink bízták reánk,
csodás népünk szétesett,
idegen szól ékeset.

refrén:
Álmodjunk együtt, váltsuk valóra!
Keltsük életre vágyaink!
Szükség van jóra, a tiszta szóra,
teremtőnk lelkünkben lakik!

Megáld az Isten, ha nem csak várunk!
Megáld az Isten, megsegít!
Mint büszke sólyom, az égben szállunk,
s tesszük a dolgunk, szívünk szerint!

Hej magyarok, magyarok,
szebb országot akarok!
Összefogót, fényeset,
szebb világra éheset!

Hej magyarok, magyarok,
közületek egy vagyok,
eggyé válnék veletek,
erős néppé legyetek!

refrén:
Álmodjunk együtt, váltsuk valóra!
Keltsük életre vágyaink!
Szükség van jóra, a tiszta szóra,
teremtőnk lelkünkben lakik!

Megáld az Isten, ha nem csak várunk!
Megáld az Isten, megsegít!
Mint büszke sólyom, az égben szállunk,
s tesszük a dolgunk, szívünk szerint!

Aranyosi Ervin © 2020-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Imádság az…

Aranyosi Ervin: Imádság az…

Imádság az, ha Istennel beszélek,
s hazug vagyok, amikor tőle félek,
hisz szeretetben, s tiszta fényben élek,
és megkapom, amit hittel remélek!

De imádság-e, amit mások írtak,
kik rettegtek, amíg csak élni bírtak?
Isten keresve félelemben sírtak,
s bután adták át testüket a sírnak?

Vagy hatalmukhoz az Istent használták,
bort ittak, s a vizet prédikálták,
mások lelkét bűnökkel traktálták,
de az életvízét sehol sem találták!

Ha hinnéd Istent, tőle sose félnél,
ám nap, mint nap az ő fényében élnél,
szeretetet másokkal cserélnél,
s már a Földön mennyországba érnél.

Ha imádkozom, Istennel beszélek,
hozzá együtt száll a szó, a lélek.
Ha engednéd, téged is vinnélek,
ha jól hinnél, én is értenélek!

Egy az Isten, de túl sok a vallás,
ebből ered a sok félrehallás.
Szentekkel rég tele már a padlás,
elvenném a pénzt, hogy végre hadd láss!

Templomokból kórházak lennének,
s élelemhez jutnának szegények,
végre örülhetnének, hogy élnek,
rájuk is ragyognának a fények.

Mindegyiknek lenne takarója,
és nem csak takargatni valója,
ha a Földnek mindegyik lakója,
a háláját egyformán lerója.

Ám a hálát nem fizetik pénzben!
Földünk kincse mért van magán kézben?
Mindenkinek jár egyenlő részben,
aki részt vesz földi küldetésben.

Vagyon, birtok mérgezik az embert,
szétszórt szemét gyilkolja a tengert,
a szegény nép szembeszállni nem mert,
munkájával szabadságot nem nyert.

A léleknek sincsen szabadsága,
túlvilágon van csak mennyországa,
s nem hiszi, hogy teljesülhet vágya,
hogy jólét száll erre a világra.

A háború nem Isten teremtménye,
ahol szenved sok teremtett lénye,
bár sokaknak ez a véleménye,
de ez csak a hatalom szeszélye!

Erőszakkal béke nem teremhet,
csak lélekkel teremthetünk rendet!
Hisz a jóság életeket menthet,
ha a lélek szebb jövőn merenghet.

Kezdjünk hát el a sarkunkra állni,
kézen fogva együtt meditálni!
Szebb jövőben hinni, jobbá válni,
a Jó Istent hagyni belénk szállni.

Imádkozzunk együtt és teremtsünk,
jó szándékkal egy világot mentsünk!
Ha a Földre csodás békét festünk,
meggyógyul majd lelkünk és a testünk!

Imádkozom, Istennel beszélek,
hálás vagyok neki, miért élek,
nincsen bűnöm, így hát nem is félek,
a lelkemmel békében megférek…

Aranyosi Ervin © 2020-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Betlehemi gondolatok


Aranyosi Ervin: Betlehemi gondolatok

Jászolban született, nem pénztől volt gazdag.
Tanítani készült szegénynek, igaznak.
Új utat mutatni az emberiségnek,
világot láttatni élőnek és szépnek.
Mint az újszülötté, tiszta volt a lelke,
az élete célját a jóságban lelte.
Tudta, a szeretet szebb világot épít,
csak le kéne zárni végre már a régit.

Ember fia volt ő, s Istené is egyben,
s mi mind részesültünk, ebben a nagy kegyben!
Csak nem tudunk róla, bár jó lenne tudni,
így tudnánk a létben mennyországba jutni!
Jászolban született, s mutatta az utat,
amit a tudomány nem igazán kutat.
Ma is a hatalom, a pénz uralkodik,
az emberi szívben nem is hajnalodik.

Eltelt kétezer év, de ma is ott tartunk,
kilépni a körből soha nem akartunk,
nyomába eredni az ősi tudásnak,
amit eltitkolnak, előlünk elásnak?
Sajnos a megváltás neki sem sikerült,
minden tanítása messzi ködbe merült,
s kinek a tanítás volna csak a dolga,
az is hatalomtól megvezetett szolga.

A szeretet útját kellene meglelnünk,
azon elindulva Őt megünnepelnünk,
zarándokká válni egy szebb világ felé,
hol a lét értelmét az ember meglelé.
Jó lenne, ha bennünk újra megszületne,
és az életének értelme lehetne,
ha képesek lennénk mi is feltámadni,
és a földi létnek új értelmet adni!

Aranyosi Ervin © 2019-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten


Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten

Isten sohasem harcol
veled, vagy ellened!
Hiszem, az ő nevében
harcolni nem lehet!
A harc, a küzdelem,
nagyon is emberi,
és nyerni is az képes,
ki ezt felismeri!

Isten sosem büntet,
nem rak rád láncokat,
de engedi, ha kell,
hogy leláncold magad!
Nem bánt, nem ver bottal,
csak tükröt tart neked,
s megérted a létet,
ha ezt felismered.

Jóisten nevében
szeretni tudsz csupán!
Figyellek, s nem értem,
minek harcolsz bután?
Dobd el véres kardod,
hisz az nem boldogít,
szeretettől lehetsz
igazán boldog itt!

Vegyél róla példát,
nem harcol Istened!
Hagyja megtörténni,
a dolgokat veled,
mit lelkedből küldesz,
az hozzád visszatér,
s visszaüt, ha küzdesz
anyagi célokért.

Legyen hát más célod,
legyél boldog, szabad,
s mások érdekében
emeld fel csak szavad!
Tudd, nem harc az élet,
a lét nem küzdelem!
Szeress, élj a mában,
józanul légy jelen!

Azt tedd, ami épít,
ami csak jól esik,
ami megemeli
lelked érzéseit,
amitől nap, mint nap
jobban érzed magad,
ami örömöt ad,
mitől lelked szabad!

Légy hát a világod
jó megfigyelője!
Lásd meg, mitől mennek
dolgaid előre!
Merj álmodni nagyot,
s hagyd valóra válni,
hagyd a mindenséget
lelkedet szolgálni!

Szemedet irányítsd
a jóra, a szépre,
hogy a világnak
a lényegét vedd észre!
Hogy lásd, akkor kaphatsz,
ha képes vagy adni,
ha a teremtőddel
együtt tudsz haladni.

Hisz ő egy úton jár,
arról sosem tér le,
ő a szeretetét
sosem teszi félre,
de mikor a vágyad
harc és küzdés lenne,
azt elnézi neked,
nem gátol meg benne.

Ám a világunkat
törvények vezérlik,
az írottak között
rengeteg a tévhit.
Ám, ha az igazit
szépen megfigyeled,
megérted a létet,
mi történik veled.

Bizony, ha az ember
tudna, s nem harcolna,
tán az egész világ
élhetőbb hely volna,
egymásra úgy néznénk,
mint valódi társra,
kivel együtt megyünk
egy nagy utazásra!

Kitől tanulhatunk,
kitől jobbá válunk,
kitől szebb is lehet
létező világunk?
S lesz, kit mi tanítunk
földi szépre jóra,
hogy a közös álmunk
válhasson valóra!

Látod, ebben lenne
jó társunk az Isten,
s hiszem, mellénk állna,
hogy rajtunk segítsen!
Csak a szeretetét
kéne elfogadnunk,
s minél több társunknak
szívvel továbbadnunk!

Ám, amíg a harc dúl,
pénz és siker ural,
szembe kell hogy szálljunk,
lelkünk árnyaival,
hiszen mi teremtjük
ellenségeinket,
s azok tesznek végül
szörnyű sírba minket.

Nem harcol az Isten,
ennyit kell értened,
szeretne szeretni,
s örvendezni veled!
Minden teremtménye,
belőle jött létre,
s mindnek szükség lenne,
felismerő fényre.

Megvilágosodás,
fényesen teremtés,
sötét gondolatból
valós lélek-mentés
– ez lenne a dolgunk,
mert ezért születtünk,
mind a magasztos fény
gyermekei lettünk!

Már csak az a kérdés,
mért élünk sötétben?
Mért látjuk jövőnket
csüggedten, sötéten?
Mi kell, hogy a lelkünk
magasra emeljük,
utat teremtőnkhöz
közösen megleljük!

Aranyosi Ervin © 2019-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Összefolyik a nap az éjjel,
hogyan is választhatnám széjjel,
hisz nappal ébren álmodom.
Éjjel töprengek álmomon.

Meddig is tarthat a valóság?
Hol ér majd véget a jelen?
S ha végig megyek a jelen,
a lelkem súlyát cipelem?

Éjjel, álmomban, létezem?
Ha álmodozom, mért teszem?
Talán a hit, remény vezérel,
megérint Istene a kezével,
s naggyá leszek, többé, vagy bármi,
vagy hiábavaló lenne várni?

Úgy hiszem, nem fog ártani,
valóra kéne váltani,
amit lelkem álmomban látott,
s teremthetnék egy új világot.

Szerethetőt, és élhetőt,
mely minden jóra éhezőt
megetet, jóval jól lakat,
s kinyílhat minden zár, s lakat,
s kitárulhat végre a lét,
amit teremtőd tett eléd…

összefolyik az éj a nappal,
mit kezdjek hát a pillanattal?
Csodám megélem, így hiszem,
dobogj hát boldogan szívem!

Aranyosi Ervin © 2019-10-17.
A vers megosztása, másolása, csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével, valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
!

By

Aranyosi Ervin: Török idők Magyarországon

Aranyosi Ervin: Török idők Magyarországon
Festmény Székely Bertalan – Egri nők

Aranyosi Ervin: Török idők Magyarországon

Végváraink még csendben állnak,
bennük maroknyi, hős magyar,
akik védik foggal- körömmel,
mit más nép elvenni akar.
Hazug, csaló, áruló rendek
szolgálnak gyarló idegent,
honfiak már csak köztünk élnek,
hol igaz szív ver idebent.

Jaj, de a várak külön állnak,
s így egyenként legyőzhetők,
pedig, ha még összefognának,
erősebbek lennének ők!
Együtt a nép legyőzhetetlen,
ha kell viharral szembeszáll,
csak külön-külön élhetetlen,
mikor egymással szemben áll.

Hogyan lehetne összekötni,
egy naggyá gyúrni össze mind?,
Hogy közös érdek tartsa össze,
s éljen a közös cél szerint?
Hogyan lehetne egy a törvény,
mely mindre egyaránt vigyáz,
s nem kisebbségnek őrzi kincsét,
amely egy nemzetet gyaláz?

Buda várába – észrevétlen –
szivárgott be a gaz gyaur,
s hajbókolt, ígért békességet:
– Hadd nézzünk körbe csak Nagyúr!
Aztán egyszer csak itt maradtak,
s uralni kezdték a hazát,
s magára maradt már a pórnép
és elvesztette igazát.

Más Istent kellett már imádni,
sajátunkban már nem hiszünk!
Megtanult lomhán kalimpálni,
más ritmusra ver a szívünk.
Úgy gondoljuk, csak túl kell élni,
elmúlik, egyszer véget ér!
Végvárainkban nem kell félni,
s aggódni szétszórt nemzetért.

A hősök sírját megtapossák,
nyomukban virág sem terem.
Idegen népek lettek úrrá
egy erős, élő nemzeten.
Sosem fogjuk már felemelni,
méltó helyére a hazát?
A magyar ember elfelejti
a hőseit, s az igazát?

Aranyosi Ervin © 2019-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt, és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megvan benned minden


Aranyosi Ervin: Megvan benned minden

Megvan benned minden,
mégsem tudsz örülni.
Mégsem tudsz az Isten
lábaihoz ülni.
Inkább azt keresed,
ami bosszant téged,
s ezzel igazolod,
bizony, harc az élet!

Igen, ha így látod,
vagy, ha ez a célod,
s naponta élezed
kardod, szép acélod,
hisz haragod, dühöd
az élét csorbítja,
hited a gonoszban
lelked nyomorítja.

Minden egyes vágást
önmagadon ejtesz.
Érzést, jó szándékot
pajzsod mögé rejtesz,
nem csoda, hogy a jó,
mind lepattan róla.
Gondold át, kinek van
veszteni valója.

Míg a dühöd vakít,
nem látsz tőle semmit.
Bánat nyomja lelked,
szakadékba lendít.
Habár van eszközöd,
mégsem tudsz kimászni,
önmagad lényegét
nem tudod meglátni.

Lelki szemeidet
hazugság takarja,
földre lök és lent tart
az ördögöd karja.
Nem tudsz szembeszállni,
hiszen te teremted,
s minden haragodtól
erősödik benned.

Ki kellene zárnod
a külső világot,
ott van a lelkedben
mindaz, ami áldott.
Nyugalmat és békét
kellene találni,
akinek születtél,
azzá kéne válni.

Megvan benned minden,
magadba kell nézned!
Erősítened kell
a szeretet részed!
Hiszen, ha magadra
végre rátalálnál,
emberibbé lennél,
boldogabbá válnál.

Ne háborúzz tovább,
békélj meg magaddal!
Merj nagyot álmodni,
teremts szép szavaddal!
Becsüld önmagadat,
érezz együtt mással,
hiszen te is egy vagy
az egész világgal!

Lelkedből a jóság
teremtőn, hadd szálljon!
Tetteidnek nyomán
másokra találjon!
Bár a világodnak
vagy az apró része,
de ha cseppje gyógyul,
gyógyul az egésze.

Egyetlen lépéssel
kezdődik az út el,
s aki jó útra tér
szebb világba jut el.
Azt add a világnak,
mit kapni szeretnél,
s előbb-utóbb látod,
csodát teremtettél.

Áldásként hull majd rád,
örömöt okozva,
lelkednek erejét
jósággal fokozva.
Mert a világ tükör,
belsőd tiszta mása,
a baj, hogy elvakít
lelked háborgása.

Csillapítsd le végre,
leld meg lelki békéd!
Ne várd a megjósolt,
sötét világvégét!
Hiszen világodat
csak te mentheted meg,
s ehhez minden eszköz
ott van régen benned!

Aranyosi Ervin © 2019-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikor írok


Aranyosi Ervin: Mikor írok

Mikor írok, Isten bennem.
Lángot gyújt az én szívemben:
– Ne csak önmagamért írjak,
felemelni mást is bírjak.

Nem gondolok semmi másra,
nem halok az elmúlásba,
gondolatot közvetítek,
szebb jövőképet vetítek.

Eszköz vagyok, apró játék,
s maga az írás ajándék,
mit szétszórok, mint a magot,
elismerést ezért kapok…

Mikor írok, csend van bennem,
enged önmagammá lennem.
A szeretet lángját őrzöm,
a lelkekben elidőzöm.

Hiszem, a vers hallhatatlan,
s benne élek láng alakban,
s olvasókban tüzet gyújtok,
felemelek, reményt nyújtok.

Nem rólam szólnak a versek,
szállnak, mikor szárnyra kelnek,
más szívekben fészket raknak,
sugarai fénylő Napnak.

Ha világod szebbnek látod,
amikor szíved kitárod,
mikor versem elér hozzád,
talán jobb időket hoz rád.

Mikor írok, lelkem diktál,
a szó bennem repked, itt száll,
amit kapok továbbadom,
hiszen a szó nagy hatalom.

Mikor írok, szavam teremt,
eléd tárom a végtelent,
melyben fénylőn szeretet él,
ezért kapom, s ezért lettél!

Aranyosi Ervin © 2019-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyél boldog!


Aranyosi Ervin: Legyél boldog!

Legyél boldog ember, felejtsd el bűneid,
élj a természetnek törvényei szerint!
Hiszen egy az Isten, s te is egy vagy véle,
s minden mi létező, az ő teremtménye.

Teremtőd csak vezet. Adott egy világot,
akár merre nézel, benne csak őt látod!
Tudod, hogy teremtett? Mesés gondolattal,
s téged felruházott komoly feladattal.

Ismerd meg magadat! Értsd meg a világát!
Csak így lehetsz képes megfogni a lábát!
Kitaposott úton lábnyomát követni,
mások elméjébe tudásmagot vetni.

Az, hogy leszülettél, már maga is csoda,
s okkal jöttél ide, s nem mehettél oda,
ahol nincs rád szükség, ahol nem hiányzol,
hol kilógsz a sorból, Isten batyujából.

Ezért a világért kéne hálás lenned,
az isteni szikrát lángra gyújtva benned.
Lassan megérteni, mi miért történik,
s nem az életedet szenvedni csak végig.

Hisz a legtöbb ember fuldoklik a létben,
szomját nem olthatja az élet vizében,
mert csak a halálra, elmúlásra gondol,
nem olvassa sorsát ki a csillagokból.

Legyél boldog ember, leld meg örömödet,
lásd el jóságoddal éltető körödet!
Családod, nemzeted váljék többé véled,
amikor már végre saját léted éled!

Szeresd a hazádat, édes anyafölded,
tegyél annyit érte, ami telik tőled!
Használd anyanyelved teremtő szavait,
amely körülírja holnapod napjait.

Leld meg világodban az apró csodákat,
ami boldoggá tesz, s előnyödre válhat,
és úgy adj magadból, mást is felemelve,
hogy már kezedben van életed értelme!

Addig keress, kutass választ a kérdésre,
hogy teremtő atyád miért hívott létre?
Ha már kezedben van, legyél tőle boldog,
s gond nélkül, hálával végezd el a dolgod!

Aranyosi Ervin © 2019-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodjunk együtt!


Aranyosi Ervin: Álmodjunk együtt!

Mindenki külön álmodik,
egy szebbé formált, teljesebb világról,
hol élet terem, s gyümölcs lóg a fáról,
hol közös emléket gyűjtöget a nép,
s mert ezt teszik, ettől lesz szebb a kép…
Ám mért van az, hogy együtt nem merünk,
közös tervekkel egymás szemébe nézni?
Ősi titkokat méltón felidézni,
s használni lelkünk teremtő erejét?
Szembemenni egy elbutult világgal,
kezünkben egy felemelt békeággal
hirdetve élőn, hogy van szebb jövőnk!
Hogy életünk nincs előre megírva,
hogy nem kell végig élni nyögve, sírva,
mert van jogunk, hogy azt magunk formáljuk,
hogy önmagunkért, mind, egyként kiálljunk!
Csak nyelvünk kódját kéne értenünk,
mit magyaráz a tiszta szó nekünk,
a magyar szó számunkra mit mutat,
hogy megtaláljuk együtt az utat.
Álmodjunk hát mától egy szebb jövőt,
nem sikerest, vagy az égbe növőt,
nem harcosat, mely pusztít, gyilkol, öl,
mert kárt tesz csak a szétzúzó ököl.

Kinek eszköze lopás, gyilkolás,
az világának szörnyű gödröt ás,
s önmaga is beletemetkezik,
az elvakultak ma mind ezt teszik.

De én hiszem, ez nem a mi utunk,
a lelkünk mélyén jobb létet tudunk,
csak nem szabadna elfelejtenünk,
hogy teremtést bízott ránk Istenünk!
És teremteni békében tudunk,
s így összefogva messzebbre jutunk!
Csak közösen, csak együtt élhetünk,
csak egy irányba, együtt léphetünk,
hisz Istenünknek részei vagyunk,
s ha szétesünk, hiszem, mind meghalunk!
Csak figyeljük meg a természetet,
és keressünk egy új szemléletet!
Hogy éljünk, s hagyjunk élni másokat,
hogy jót akarjunk inkább, – ne sokat!
Nem kell legyőzni semmit, senkit se,
ne harcról szóljon ez a szent mise,
éltessük lám, inkább az életet,
s olyat tegyünk, amitől szebb lehet!
Hogy összekössön minket a beszéd,
egy néppé forrjunk, ne szóródjunk szét!
Hazánkat, s lelkünk emeljük fel,
s ezért – biz’ – együtt álmodni kell!

Aranyosi Ervin © 2019-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva