Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

A versem lelkem tiszta mása,
s az olvasóim biztatása
teszi napom fénylőbbé, szebbé,
alkotni vágyón lelkesebbé.
Hiszen a Föld attól forog,
hogy lábunk felszínén topog,
mert itt minden energia,
amit csak ad ember fia.

A gondolat is messze táncol
és visszatér a nagyvilágból,
egy valóságot hozva létre,
s nem is kell erőlködni érte!
Csak hinni, lelki szemmel látni,
elképzelni és megcsodálni,
hittel érezni, kézbe venni,
naponta teremtővé lenni!

Mert Istenadta lelkek lennénk,
ha elfogadnánk, ha elképzelnénk,
hisz Ő sok kis istent teremtett,
hogy őrizzünk isteni rendet.
Hogy eljöjjön az Ő országa,
hiszem, ez volt Teremtőnk vágya,
hogy végre istenekké váljunk,
s hozzá a jó útra találjunk!

Mi nem csak haldokolni jöttünk,
a világ csoda körülöttünk,
nem kéne törődnünk a rosszal,
a lelket mérgező gonosszal!
Ha mind csak a jóra figyelnénk,
jobbat alkothatna elménk,
a jövőnk sokkal szebbet hozna,
s az egész világ megváltozna.

Atyánktól mind istenné váltunk,
de nem figyeltünk, nem vigyáztunk,
így más teremtett rossz világot,
amire lelkünk nem is vágyott!
Mint rossz körhinta forog Földünk,
félünk, fájunk, zsörtölődünk,
és figyelünk minden rosszra,
mely sorsunkat összehozta.

Elhitették! Rosszak volnánk?
Az ördög szekerét tolnánk?
Hagynánk, mások írják sorsunk,
miközben csak morgolódunk?
Varácspálca van kezünkben,
mégsem jár más az eszünkben,
csupa rossz ügyet szolgálunk,
s bántóinkkal eggyé válunk.

Másképp kéne dolgunk tenni,
az embert jobbá szeretni!
Elesettet felemelni,
együtt boldogságra lelni!
Ha elhinnéd, könnyű lenne,
éppen ez a lényeg benne,
mert csupán a hiten múlik,
szenvedésünk meddig nyúlik?

Mi lenne, ha gondolkodnánk,
szép jövőről gondoskodnánk?
Higgyétek el, rajtunk áll csak,
hogy vagyunk-e elég bátrak,
hogy belépjünk mind a mennybe?
Legyen részünk önként kegyben!
Tegyük szebbé világunkat,
s így a lélek feljebb juthat!

Aranyosi Ervin © 2021-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony


Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony

Felragyogott újra a betlehemi csillag,
új reményt, új hitet adva vágyainknak!
Újra leszületik, ki minket megválthat,
félelemben élők elé majd kiállhat.
Taníthatja őket élni és szeretni,
megmutatva, hogy kell jó emberré lenni!
Fényt hoz életünkbe, a szeretet fényét,
tanítva a jóság, tisztaság erényét.
Ha majd e tanítást szépen befogadjuk,
az emberiséget angyallá avatjuk.
Béke, szeretet vár minden élő lényre,
csak a bujdoklókat hívjuk ki a fényre!

A PÉNZ árnyékából kell előbb kimásznunk,
nap, mint nap teremtve, máris többnek látszunk!
Hitünk erejével emeljük fel egymást,
ez a mi fényszórónk, hogy az utat meglásd!
Béke, szent igazság, s hogy senki se ártson,
ezt kell, hogy jelentse nekünk a karácsony,
és nem csak egy napon, hanem egész évben,
és az emberiség teljes életében!
A Karácsony ígéret az örök életre,
nem várva halálra, túlvilági mennyre.
Ezt a földet adta jó Atyánk minékünk,
s ha szeretet van bennünk, hát örökké élünk!

A szeretet magját most kell hát elvetni,
lelkünk szép vízével öntözni, nevelni,
hogyha a világon mindenkinek jut majd,
élteti a lelket és fény-koszorút hajt!
Nézz körül a létben, kit kell felemelni,
kinek kell a lelkét jó felé terelni?
Ki tért le az útról, ki az, ki eltévedt,
ki a szeretetlen, ki vár segítséget?
Nyújtsuk ki kezünket a rászorulóknak,
adjunk reményt, hitet: – Szebb lesz majd a holnap!
Csodáljuk világunk, fénnyel vonjuk körül,
s hiszem, a Teremtőnk velünk együtt örül!

Hazugok uralják ma még ezt a Földet,
ennek megoldása nem jöhet, csak tőled!
Ez az egyén dolga, ledobni a láncot,
lelkünkbe fordulva keresni tanácsot.
Kérni útmutatást, isteni kegyelmet,
amit a szülőtől elvárhat a gyermek!
Hiszem, hogy a jelet meg is fogjuk kapni,
így fog a szeretet a világra hatni!
Fényszóró világít majd be minden zugba,
hova a megoldás mélyen el lett dugva!
Minden hamis álság, végre fényre derül,
s élhetjük létünket tisztán és emberül.

Együtt és egymásért, egymást kézen fogva,
emelkedjen lelkünk fénylő csillagokba!
Kerüljünk bolygónkkal szép harmóniába,
éljünk szeretettel, higgyünk a csodában!
Tanítsuk a létet boldogan megélni,
s akad támogatónk, Istent nem kell félni!
Hiszen a félelem nem őtőle való,
emberi találmány, csúf trójai faló!
Ne engedjük be hát többé a szívünkbe,
legyen nemes lelkünk a Teremtőnk tükre!
Kegyes és elnéző, szeretettel áldott,
amely így varázsol örökös karácsonyt!

Aranyosi Ervin © 2020-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyógyítsunk érzéssel!


Aranyosi Ervin: Gyógyítsunk érzéssel!

Szétszakított lelkek
ölelésre vágynak.
Úgy kell a melegség
a fázós világnak!

Kell, hogy visszakapják
az erőt, a hitet,
elszakított lelkük
csak ez mentheti meg!

Hiszen a félelem
lelkeket betegít,
azon csak szeretet,
és az öröm segít!

Mosoly és nevetés
hová menekültek?
Fények takarásba,
árnyékba kerültek.

A mi teljességünk
fél-elemmé vedlett,
szeretetlen lélek
betegít meg testet.

Az érintés nélkül
fuldoklik a lelkünk,
s nincs, ami segítsen
önmagunkra lelnünk.

Az érintés gyógyít,
az ölelés szintén,
egészséges öröm
van a lélek szintjén.

Össze kell, hogy rakjuk
fél-ő lelkeinket,
s hiszem, hogy az Isten
is megsegít minket!

Öleljünk, szeressünk
ez lenne a lényeg,
legyünk egész-séges,
teljes létű lények!

Gyógyítsuk érzéssel
az egész világot,
s legyen teljességünk
Istentől megáldott!

Aranyosi Ervin © 2020-11-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lelkünkben leljünk meleget!


Aranyosi Ervin: Lelkünkben leljünk meleget!

Nem jött még el a tél,
a szívek mégis fáznak,
sóvárogva a jó iránt,
az arcok könnyben áznak.
Hová tűnt el a ragyogás,
boldog mosoly, az élet?
Magányos lelkek sírnak fel:
– Én napról napra félek!

Engedd magadba be a fényt,
így gyógyítsd a világod,
befelé fordulj, meditálj,
s kiutad megtalálod!
Ami kívül van, ne engedd,
hogy lelked megérintse,
lélekben lehetsz csak szabad,
ez a világod kincse!

Szabadság, béke vár reád,
ott lelhetsz igazságot,
millió kérdés felmerül,
s a választ ott találod.
Keresd Istenhez az utat,
nyugtasd meg lelked végre,
számodra mindent megmutat,
szivárványt fest az égre!

Mosoly vidítsa lelkedet,
hited legyen erősebb,
hidd el, léteznek angyalok,
s a hívást várják tőled!
Kell, hogy gyógyuljon a világ,
általunk jobbá váljon!
Kell, hogy az emberiség,
egy jó útra találjon!

Ha lélekben együtt leszünk,
már lehet eredménye,
hiszem, hogy végre visszatér
az emberek reménye!
Megint szép lehet a világ,
megújul, újra éled,
s ha megtaláltad lelkedet,
világod több lesz véled!

Egyetlen út a szeretet,
szeresd jobbá világod!
Ez olvasztja fel a jeget,
higgy benne és meglátod!
Lehet, hogy lassan jön a tél,
s a Földet jég takarja,
lelkünkben leljünk meleget,
Teremtőnk ezt akarja!

Aranyosi Ervin © 2020-11-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A halál nem létezik


Aranyosi Ervin: A halál nem létezik

Nincsen halál, nem létezik!
Akik állítják, miért teszik?
Miért jó, hogy ezzel megvezetnek,
gátat szabva az életednek,
ellopva álmot, boldogságot,
sötétre festve a világot?
Csak másik szintre lép a lélek,
de, míg itt él, azt mondja félek,
s nem éli meg a szabadságát,
nem ismeri meg a világát,
a létnek célját nem találja,
csak eljövő halálát várja!

Nincsen pokol és nincsen menny sem,
nem létezik, csak képzeletben!
Ha az ember végre felfogná,
talán a létét nem nyafogná,
nem szenvedné folyvást végig,
mert nem élnek, kik Istent “félik”!
Mert tőle félni nem is kéne,
neki nincs arra igénye,
nem várja el, hogy esdekeljél,
hogy földre önként térdepeljél,
s megalázd magad ő miatta,
az életet nem önzőn adta!

Nincsen neki hatalomvágya,
ő nem vágyik a gazdagságra,
hiszen benne megvan már minden,
hisz ő a mindent teremtő Isten!

Ő nem vár el tetőled semmit,
ha elakadsz, majd tovább lendít,
s eljuttat oda hova vágynál,
ha nem ragadsz le csak a vágynál!
Ha mindig úgy teszed a dolgod,
hogy lelked alkot, s attól boldog,
akkor az élet teljessé tesz,
és a világod végre szép lesz,
általa így boldoggá válhatsz,
s lelkedben megnyugvást találhatsz.

Csak tudnod kell, tanulni jöttél,
egy jó kis szerződést kötöttél,
s a tanulást élvezned kéne,
hisz saját terved eredménye.
Hiszen, mikor Földre születtél,
egy vággyal áldott lélek lettél!

Hogy végül, hogy éred el vágyad,
az út mindegy, csak megcsináljad!
Nem minden terved sikerülhet,
az utad néha nagyot kerülhet.
Néha a járt út járhatatlan,
s az átsegítő láthatatlan,
de ha vár rád, a célt eléred,
és addig nem ér a lét véget,
amíg csak dolgod van a Földön,
s addig a lét nem puszta börtön,
addig nem tudod abbahagyni,
utadon tovább kell haladni!

Vagy elvégzed az iskoládat,
vagy rád egy újabb élet várhat,
ahol majd folytatod, mit kezdtél,
mikor életre szövetkeztél.
Nincsen halál és pokol sincsen,
s mindenben benne, ott az Isten,
az mind maga, amit teremtett,
így találhatsz értelmes rendet.
Poklot, halált nem ő írt néked,
adott működő mindenséget,
s a teremtést mireánk bízta,
s hitte a lelkünk isteni tiszta!

Csakhogy az ember többre vágyott,
pokollá tette a világot,
és mindezért Atyját okolja,
a rosszért az Istent ostromolja.
Hiszi, a poklot Sátán adta,
s ki azt szolgálja Sátánfattya!
Pedig nem más, mint gyarló lélek,
kire visszaszáll az ítélet,
s elszenvedi, amit teremtett,
megélve poklot és a mennyet!

S mert mindig hazudtak neki,
a mások istenét élteti,
és idegen imát mormol,
mit örökölt egy régi korból.
Egy életen át várja sírva,
hogy hátha másképp lett megírva,
hátha ő reá nem talál,
a neki hazudott halál.

Nincsen halál, csak átkelés,
csupán leáll a szívverés,
a test elporlad nincs tovább,
abba hagyjuk az iskolát.
Ha megbuktunk jövünk megint,
egy megálmodott terv szerint,
vagy tán, mert tovább tanulunk,
azért hoz erre az utunk.
Elmegyünk mind és visszatérünk,
tanuljuk azt, hogy mennyit érünk!
Az életünk folyik tovább,
ha kell ezer világon át!

Aranyosi Ervin © 2020-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mezei verebek


Aranyosi Ervin: Mezei verebek

Összegyűlik a rokonság,
együtt mindig vidámabb.
Amikor így együtt vagyunk,
minket kerül a bánat.
Nem vagyunk mi gazdag fajta,
inkább olyan mezei,
formáskának teremtettek
meg az Isten kezei.
Közös ebéd, társaságban,
s visszük a sok csemetét,
összébb bújva melegebb van,
az élet így meseszép!

Aranyosi Ervin © 2020-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!


Aranyosi Ervin: Csak a szeretet emelhet!

Teremtsünk együtt egy földi mennyországot,
töröljünk el minden földi gonoszságot!
Másik szemüveggel nézzünk a világra,
a jót nem látóknak szemét nyissuk tágra!

Mutassuk meg azt, hogy lehet szépen élni,
a gonoszságot is jóságra cserélni!
Vezessen utunkon Isten szeretete,
hiszen világunkba csak jót rakott bele.

Lásd meg a másikban Isten teremtményét,
tiszta természetét, hitét és reményét!
Hiszen az Isten csak jóságot teremtett,
s remélte, megérted az isteni rendet!

A többit az ember maga teremtette,
látszik a világán minden gonosz tette.
Kincs, vagyon, hatalom embert sosem szolgál!
Mire lenne szükség, mitől boldog volnál?

Csak a szeretet, mi minket felemelhet,
csak ez, ami éltet, mire éhes lelked!
Ölelés, érintés, jó szó jól lakatná,
hited a világban – hiszem – visszaadná!

Aranyosi Ervin © 2020-10-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hatvankettő!


Aranyosi Ervin: Hatvankettő!

Hatvankét éves lettem hirtelen.
Az élet nem csak történik velem!
Hiszem, hogy én is írom röpke sorsom,
s az ihletet lelkem legmélyén hordom.
Én kell legyek a lét irányítója,
újabb ajtóknak, utaknak megnyitója,
hisz bennem él éppúgy az Istenem,
s ha figyelek rá, hát segít nekem!

Hatvankét éve jöttem én a Földre,
tudatlanul, semmivel sem törődve,
csodára várva, mesés észlelésre,
apró nyomot az út porába vésve.
Szerzett tudást másoknak tovább adva,
lelkem hitét feltárva, megmutatva.
Álmodva napról napra új holnapot,
mutatva azt, hogy élőn itt vagyok.

Hatvankét év egy röpke pillanat,
ha világodhoz méred önmagad,
de úgy hiszem, ez a zsák folyton tágul,
és egyre többet megmutat magából.
Ott, hol a fény enged végre látni,
a szépségét is meg tudom csodálni.
Próbálok én is nyitni szemeket,
s itt él bennem hozzá a szeretet.

Hatvankét év adhat tán bölcsességet?
Tán elhiszed, a lényeget már érted?
A tudást folyton takarja lenge fátyol,
amely saját csodánktól elhatárol,
de minden lépéssel közel jutunk,
erről szól létünk, erről szól utunk.
Hát próbálok felnyitni szemeket,
hogy egy az út, s úgy hívják: szeretet!

Hatvankét évem, ezért mit sem számít,
megéltem én minden percét, egy szálig,
s próbáltam én másnak adni belőle,
hogy hátha kér és nem fut el előle.
Szeretetem mások lelkébe árad,
ha olvasod, majd felragyog tenálad,
mert én hiszem, hogy fényforrás vagyok,
s ha elfogadsz, csodás kincset adok.

Hatvankét év! Ez most köszöntsön téged,
ki elkísér, kivel több itt az élet,
kinek lelkében minden nap ott lehet,
a megértő, a bízó szeretet!
Az Istenfény, mely csodával megáldott,
mely szebbé teszi egyszer a világot!
Légy üdvözölve, tiéd is itt e lét,
szeretetem küldöm folyton feléd!

Megünnepellek, itt élsz körülöttem,
ahol én már sok évem letöltöttem.
Ébresztelek, légy magad, jöjj velem,
egyek vagyunk, s miénk a végtelen!
Jó, hogy vagyunk, és tanítgatjuk egymást,
s ha hiszel benne, látni fogod! – Meglásd!
Szeretetünk szebbé teszi világunk,
a lelkünkben egy szebb jövőt találunk!

Születésnap? Ó, bárcsak megszületne,
az eggyé válás, mely boldoggá tenne!
Ha világunk jobbá tudnánk szeretni,
ha felnőnénk, s mernénk emberek lenni!
Ha megértenénk végre mit kell tennünk,
a rosszat is, hogy kell jobbá szeretnünk!
A hatvankettő végtelenné válna,
az útjára az ember rátalálna!

Aranyosi Ervin © 2020-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Önmagunkba nézve


Aranyosi Ervin: Önmagunkba nézve

Szavaim úgy raknám sorba,
hogy lelket simogassanak,
és érzelemmel tölteném meg,
hogy szép szívekre hassanak!
Adnék hitet, reményt a mában,
s mutatnék hozzá szebb utat,
amit magadban megtalálhatsz,
amit a szem kívül kutat.

Szeretnék jó szóval etetni,
sok megfáradtat, éhezőt,
tanítani tisztán szeretni,
s meglátni a még létezőt,
mert van remény még a világban,
van még igaz szó, szenvedély,
felejtsd a rosszat, s higgy a jóban,
ha akarod, hogy szebben élj!

Szeretnék adni menedéket,
hol lelked végre megpihen,
nyugalmas, megértő világot,
és nem hagynám ezt ennyiben,
a szavaimmal vezetnélek,
hogy önmagadra rátalálj,
lennék fényszóró életedben,
hogy végre helyes úton járj.

Segítenék, hogy rend lehessen
lelkedben végre, legbelül,
hogy belső Napod felragyogjon,
s vele lelked is felderül.
Segítenék, hogy ott, magadban,
meglelhesd végre Istened,
hogy visszanyerd az önbizalmad,
mert Isten itt van, egy veled!

Imádkozol, s az égre nézel,
pedig Ő benned éppúgy él,
s ha néha lelkedre figyelnél,
hallhatnád azt, hozzád beszél!
Ha mind-mind önmagunkba néznénk,
s hinnénk, hogy jobbá válhatunk,
megváltozhatna a világunk,
s jobbá lehetne általunk!

Aranyosi Ervin © 2020-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Győzni fog a szeretet


Aranyosi Ervin: Győzni fog a szeretet

Zsörtölődnek az angyalok:
– Nem mehet ez így tovább!
Mért játszanak az emberek,
lent a Földön ostobát?

Mért nem tudnak szépen élni,
mi hiányzik még nekik?
Hiszen tudjuk, hogy boldogok,
akik egymást szeretik!

Milyen jól esik a szívnek,
ha tehetünk másokért,
s milyen szép, ha mi is kapunk
egy mosolyt, a mosolyért!

Hogyan melegít a hála,
s jó érzés egy ölelés?
Vajon mért van napjainkban,
e csodákból oly kevés?

Az angyalok készülnek már,
hogy közénk lejöjjenek!
Legyen végre újra boldog
minden felnőtt és gyerek!

A jóságot elő kéne
venni, ami elveszett.
Ne hagyjátok magatokat,
ébredjetek emberek!

Tanítani kell hát őket,
mire jó a nevetés!
Buggyanjon ki minden szájból,
serkenjen, mint a vetés.

Öleljék meg egymást gyakran,
érezzék a melegét!
Dicsérjenek tiszta szóval,
mert az bizony meseszép!

Tegyék félre, ami bántó,
érző hely legyen a Föld,
érezzék, hogy szebb jön végre,
a világ szebb arcot ölt!

Csupán felemelni kéne
a rettegő lelkeket,
mert oda lent, lenn a porban,
szépen élni nem lehet!

Jöjjetek hát le a Földre,
s ébresszetek angyalok,
tudassátok itt a néppel,
hogy holnapjuk felragyog.

Csak vissza kell most találni,
meglelni az Istenünk,
önmagunkat megsegítve,
ő is segít majd nekünk!

Nem kell más, csupán szeretni,
megélni az életet,
feloldódni ölelésben,
s győzni fog a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2020-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva