Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Álmodom világom


Aranyosi Ervin: Álmodom világom

Álmodom világom, mással nem törődöm,
megtaláltam helyem idelent a Földön,
Hiszek önmagamban, más dolgom úgy sincsen,
lelkem mélyén ott él, bennem él az Isten!

Reggel nincs más dolgom: csak életre kelni,
itt élni a mában és örömökre lelni.
Menni az utamon, mindig csak előre,
és nem félni attól, mi lesz majd jövőre!

Nem fáj már a múltam, mindent megbocsájtok,
haragba, vagy dühbe nem horgonyoz átok.
Jövőmtől nem félek, hiszen én teremtem,
a lelkemben épül, létre jön majd bennem!

Álmodom világom, álmodom, s csodálom,
szabad akarattal mind valóra váltom,
kézzel foghatóvá, élhetővé válik,
nem rettegek többé nem lévő halálig!

Álmodom világom, életem csak játék,
amivé akarnék, én pont azzá válnék!
Minden gondolatom varázsolni képes,
szeretettel jutok el mások szívéhez.

Világot álmodom, napról napra szebbet,
ahol az emberek őszintén szeretnek.
Nem is kéne egyéb, annyi, hogy megértsék,
egymás tiszteletét a szívükbe véssék!

Világot álmodok. Teremthetnénk együtt!
Ami eddig bántott, jobb ha elfeledjük!
Egy léggömbbe zárva szálljon fel az égre,
tűnjön el szívünkből, s ne bánthasson végre!

Álmodjunk hát olyat, ami jó szívünknek,
melytől minden percünk boldogabbnak tűnhet,
és ha hiszünk benne, valósággá válik,
lehet egy szebb élet, boldogabb világ itt!

Ez az álom könnyen valósággá válhat,
ha a szándék megvan nálam is, meg nálad!
Sérelmeid dobd el, ne dédelgesd őket,
tanítsd meg szeretni a ma még esendőket.

Álmodom világom, álmodj együtt vélem,
a szeretet győz majd, – Én nagyon remélem!
Váljon ez a világ élhetőbbé, szebbé,
váljon minden lélek szívből szeretetté!

Aranyosi Ervin © 2017-10-19.

A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet a kincsünk…


Aranyosi Ervin: Szeretet a kincsünk…

Ne hunyj sose szemet mások fájdalmára!
Elnéző közönynek túl nagy lesz az ára.
Nem nyugtathatod meg lelkiismereted,
azzal, hogy a lényed semmit sem tehetett!

Ne hagyd hát szó nélkül a gonoszt, a rosszat,
te is felelős vagy, bár nem te okoztad!
Ám a változtatás ott van birtokodban,
s nem csak gondolatban, vagy leírt sorokban.

Közöny szítja tüzét a földi pokolnak,
s rajtad áll, hogy milyenné válik a holnap.
Lelkiismereted ne hagyd elaludni,
ne hunyd be a szemed, akarj róla tudni!

És ha hallod, látod, emeld fel a szavad,
legyen a világon minden ember szabad!
Ám ne az erőszak építsen világot,
tűzz a gomblyukadba megértés-virágot!

De ne csak szavakkal, sokkal inkább tettel,
emelj fel, etess meg érző szeretettel,
támogató kézzel teremts új világot,
amely a tilosból végre zöldre váltott.

Kenyeret adj, békét, jó szót, emberséget!
A világod sorsa motiváljon téged!
Az egész világot jobbá kéne tennünk,
embert és állatot, jobbá kell szeretnünk.

Szép földünk sebeit gyógyítsuk be sorban,
ne tárgyak adjanak értéket e korban,
hiszen a legnagyobb érték épp az élet,
ezt kell hogy érezze minden földi lélek.

Ne hunyj ezért szemet, láss rá a világra,
ne csak leplet teríts a nyomorúságra!
Emeld fel a földről, segíts végre élni,
ne kelljen senkinek hamis Istent félni!

A szeretet kincse ott él a szívekben,
ez ad nekünk erőt, élni jobban, szebben.
A világunk gazdag, minden megvan benne,
mi lenne, ha kincse mindenkié lenne?

E kincs a szeretet, terjeszd hát barátom,
futótűzként fusson végig a világon!
Gyújtsd meg futó lángját érzéssel, mosollyal,
felemelő kézzel, támogató szóval!

Oly sok a felesleg szerte a világban,
s oly kevesen élnek a jólét áramában,
csak a felesleget, ha széjjel osztanánk,
a hazugság falát végre lebontanánk.

Hiszen van mindenből mindig elegendő,
csak azt elosztani, ennyi a teendő,
minden éhes szájat meg kéne etetni,
a hatalmasokat meg jobbá szeretni.

A bűnök világa nem-tudásra épül,
ha jobbá szereted, napról-napra szépül.
Nem a pénz, a vagyon tesz majd gazdagabbá,
ezek csak bilincsek, ezek tesznek rabbá.

Földhöz, gondhoz kötnek, igazi bilincsek,
ne hidd: – ellentéte a valódi nincsnek!
Hiszen a pénzsóvár, folyton csak sóvárog,
szívébe szeretet sohasem szivárog.

Furcsa szemüveg az, a Napot takarja,
minél nagyobb kincsét megóvni akarja,
s egyre többre vágyna, nem is lát élőket,
magáénak hiszi már az egész Földet.

Ám a szörnyű kincse, a lelkét csak gyötri,
lelkiismeretét a szemétbe söpri.
Mindig többet akar beteges elméje,
a szívét bezárja, részvét el ne érje!

Szerintem senkinek nem jó ez a helyzet,
s létezik oly dolog, ami felemelhet.
Szeretetet ültess, hát mások szívébe,
mosolyt, reményt gyújtva mások életébe!

Szeretettel, szóval, éltető kenyérrel,
mosollyal az arcon, útmutató fénnyel,
elől kéne járni, jó példát mutatva,
elcsüggedt világnak hitet, reményt adva!

Mosolyt, kedvességet szórj szét a világba,
ápold annak szívét, kinek lelke árva!
Kövesd a megváltód, s légy a jövő része,
általad változzon a világ egésze!

Nyisd fel a szemeket, tanítsd őket látni!
Engedd a világod önmagát csodálni!
Locsold szeretettel, legyél emberséges,
s tudd, hogy változtatni csak a lelked képes!

Merülj el lelkedben, és mutasd meg másnak,
az életnek üzenj, ne az elmúlásnak!
Lelked mélyén ott van az elhivatásod,
szeretet a kincsed, nemigen van másod!

Aranyosi Ervin © 2017-10-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiteinkről


Aranyosi Ervin: Hiteinkről

Van, aki nem hiszi, van, ki elfogadja.
Van, ki szívét-lelkét önként neki adja.
Van, ki tiltakozik, tagadva a létét,
van, ki még nem érti a teremtés egészét.

Van, ki könyvből tudja, s elhiszi, hogy élő,
van, ki nemcsak hiszi, tudja bennünk él Ő!
Van, aki imádja, van, ki megtagadja.
s van, ki elhiszi, hogy Ő a világ Atyja!

Akad, aki féli, s retteg életében,
akad, aki bábú az Isten kezében.
Akad, aki nem él, csak a sorsát tűri,
akad, aki róla azt hiszi, csak zsűri.

Sokan és sokfélék vagyunk a világban,
hívőként, vagy másképp élünk általában.
Ez csak világnézet, mind tanulni jöttünk,
út van előttünk is, s akad már mögöttünk.

Mindegy, hogy gondolod, isten ezt tanítja:
minden tapasztalat őt is gazdagítja.
A rossz, tudatlanság, s jobbá válni tanít,
hogy megleld a világ boldogabb dolgait.

Mindenki azt teszi, ami tőle telhet,
a bántás betegít testet is, meg lelket.
Minden egyes embert jó szándék vezérel,
csak, van akit a jó érzés még nem ér el.

Van, aki hisz benne és hisz önmagában,
s képes boldogulni, esélyt lát a mában!
Van, aki nem hiszi, de teszi a dolgát,
mégsem játszik többé megalkuvó szolgát.

Istennek részeként higgy hát önmagadban,
ott van a teremtés minden gondolatban!
Ha nem csak magadra, másokra is gondolsz,
teremtő erőddel érdekükben is szólsz.

S hidd el, a szeretet isteni ajándék,
varázslatos erő, s szebb tőle a játék!
Elég, ha csak szeretsz, már Urad szolgálod,
szebbé téve vele az egész világot!

Aranyosi Ervin © 2017-10-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Járom az utam


Aranyosi Ervin: Járom az utam…

Földre szálltam, ember lettem.
Jó pár év elszállt felettem.
Teszem dolgom, hisz itt vagyok,
ahol járok, nyomot hagyok!

Angyal szárnyam összetépték,
e világban nem nagy érték.
Megszülettem, földre szálltam,
esendő emberré váltam.

Egy a dolgom a világon:
– Megtalálni boldogságom.
Szeretetem széjjel osztva,
bámulni a csillagokba!

Talán többet is tehetnék,
mást is jobbá szerethetnék.
Reményt, csodát hitet adnék,
s közben jó ember maradnék.

Teszem dolgom, adok-kapok,
nem zavar, hogy gyarló vagyok.
Hibáim nem érdekelnek,
segítek az embereknek!

Gondolatokkal tanítok,
lélek-tűzzel világítok.
Szeretet hitét terjesztem,
ha már egyszer költő lettem.

Földre szálltam, megszülettem,
anyám egykor megszült engem.
Járom utam, jöjj utánam,
én az Istent megtaláltam…

Aranyosi Ervin © 2017-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…


Aranyosi Ervin: Még pislákol a fény…

Az embereknek nagyobbik része kába,
s belemerül a napi politikába,
az orránál, bizony nem lát tovább.
Megélni létet, talán ostobák?
Sok meg hiszi, hogy apró gép tanít,
bámulva járja hétköznapjait,
kezében fénylő, apró készülék,
amit nem láttak még a vén szülék.

Hej, te jámbor, szemed, s kezed vezet,
kábítószer ez,  s nyújt élvezetet.
Agyadat kimossa, lelked kiürül,
szakadék tátong magadban, legbelül.
Nincs gondolatod, önálló szavad,
és nem leled lelkedben önmagad.
Kísértet vagy, egy jól megvezetett,
kiből hiányzik a fény, a szeretet!

Barátom, mondd, mi lesz majd így velünk?
Csillogó fényre, de halva születünk?
Rabszolgaként játsszuk el a vakot?
Nincs közöttünk, ki tudja: – Több vagyok!
Vagy az a pár, ki ma még élni mer,
s a homlokán fénylő jelet visel,
kit fény vezet, s nem önző hatalom,
azt is felőrli a magtörő malom?

Vajon világunk valóban létezik?
Egy kincsben dúskál, a többi éhezik?
A hazugságnak bús ingoványa ez,
mely mélybe húzva örömet szerez?
De ez az érzés valódi öröm,
ha nem léphetsz át körülvevő körön?
Bezárnak mind, a börtönrácsaid,
nem kell más hozzá, csak pokol, meg a hit.

Keresed Istent, de sehol nem leled,
mert nem hiszed: – Itt él mindig, veled!
Te nem teremtesz, csupán csodára vársz,
dolgozol, álmodsz, s a széllel szembeszállsz.
Az álmaid ők vetítik eléd,
s mint sajátot, úgy táplálják beléd.
Te bámulsz csak és nem látod mi van,
ez jár neked, ezt hiszed, naivan!

Azért lennék, hogy én ébresszelek?
Vagy fújhatnának itt tán szebb szelek?
Ha érdekelne emberi titok…
De szembetámadsz: – inkább lapítok!
Hiába nyitom a szemed nagyra fel,
ha szívedet, s lelked nem érem el,
üresen kong, s belőle ki veszett,
a szeretet, mely innen kivezet.

Kísértet vagy, ki még halálra vár?
Ki csendben ül, s így útra sem talál?
Csak elfecsérli élte napjait,
ki virtuális pokolban lakik?
Az életünk csak halódás csupán,
húzzuk igánk és tengődünk bután?
Úgy felnyitnám a csukott szemeket,
s megmutatnám: – Még él a szeretet!

Még pislákol, van szív amelyben él,
de óvni kell, ha egyszer elvetél,
a hiányában mind elsorvadunk,
szeretnünk kell, míg emberek vagyunk!
Mi célból kaptad földi szereped,
ha kihűl szíved, s nincs már szeretet!
Talán nincs késő, talán még van remény,
még pislákol néhány szívben a fény!

Aranyosi Ervin © 2017-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten velünk van


Aranyosi Ervin: Isten velünk van

Micsoda kívánság: – Isten legyen veled!
Hisz ő elkíséri mindegyik léptedet.
Nem élhet nélküle senki itt a Földön,
mindig vele vagyok, időm benne töltöm.
Ő pedig velem van, hiszen itt él bennem!
Csupán az nem tudja, aki még hitetlen.
Mikor imádkozol, vagy magadban beszélsz,
minden pillanatban Isten szívéhez érsz.
Aki hiszi Istent, az még csak tanulja,
könnyebben tud élni, ki az Istent tudja!
Isteni lény vagyok, hisz egy vagyok véle,
fel sem merül bennem az, hogy Isten él-e?

Mert minden lépésem, minden gondolatom,
tudom őt szolgálja: – a tapasztalatom.
Egy vagyok Ővele és mindenki mással,
s ha majd eggyé válok az egész világgal,
akkor minden tettem a jóra irányul,
sosem viselkedem többé már zsiványul.
Nem bántok más lelket, hisz úgy magam bántom,
a karma törvényét csak magamra rántom.
Igyekszem szeretni, igyekszem jót adni,
javamra változni, embernek maradni.
Istenünk velünk van, ne kételkedj benne,
ha tudnád, az élet sokkal könnyebb lenne!

Soha ne attól félj, Isten el ne hagyjon,
arra ügyelj inkább, hogy hited maradjon!
Vagyis te ne hagyd el hiteddel az Istent,
hiszen benne találsz az élethez mindent.
Aki tudatosan éli a világát,
az bizony megfogta már az Isten lábát,
nincsen Földhöz kötve, szabad lesz a lelke,
a súlytalanságot már megérdemelte.
Nem nyomja több teher, szörnyű súly a vállát,
mint fent szálló madár, élheti világát.
Jobb hát úgy köszönni: – Ha mész, Isten veled!
Ha mégis csüggednél, lelkedben megleled!

Aranyosi Ervin © 2017-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék, úgy szeretnék…


Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék, úgy szeretnék…

Úgy szeretnék boldog lenni,
boldog lenni, Napot ölelni!

Úgy szeretnék széllel szállni,
széllel szállni, jobbá válni!

Úgy szeretnék elfogadni,
tiszta szívvel többet adni!

Úgy szeretnék jól szeretni,
éhes lelkeket etetni!

Ref.:
Úgy szeretnék, úgy szeretnék,
bár csak jobb ember lehetnék,
bárcsak mást is taníthatnék,
a világra szóval hatnék.

Úgy szeretnék végre élni,
tudva többé nem kell félni!

Tudva bennünk él az Isten,
s ahol ő van, pokol nincsen!

Ref.:
Úgy élhetnék, mint a mennyben,
s napról-napra egyre szebben.
Úgy élhetnék, mint a mennyben,
napról-napra szeretetben,
napról-napra szeretetben.

Aranyosi Ervin © 2017-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itt van a csősz, itt van újra


Aranyosi Ervin: Itt van a csősz, itt van újra
(Rigó voltam – Petőfi után szabadon)

Itt van a csősz, itt van újra,
jön, mint mindig, rendesen.
Isten tudja, hogy mi okból
nem tréfa a fele sem.

Kiülök a szőlőskertbe
onnan nézek szerteszét,
s látom jön a csősz utánam,
mint ki eldobta eszét!

Lába döngve lép a földre,
csahol mérges agara,
van puskája, van sörétje,
– s némi elmezavara.

És valóban csősszel a föld
nem cidrizik, nem remeg,
úgy megennék néhány fürtöt
a szőlőből, s nem lehet.

Pedig vége a szüretnek,
pár fürt csak, mi itt maradt,
de a csősz engem lelőne,
mint egy éhes madarat.

Jobb, ha elrohad a száron,
mintha bennem olvad el.
Ám a csőszt ez nem zavarja,
boldog, mikor hadra kel.

Hát elbújok, s nem szemezve,
a lantomat pengetem,
versbe írom hogy a csősz itt
megint elbánt énvelem.

Csak az Isten ül le mellém,
s hallgat bennem szótlanul.
Míg dalom az eget járja,
s amíg s csősz elvonul…

Ma megcsókolt a természet.
A szőlő megmenekült…
A csősz boldog, mert a rigó
üres csőrrel elrepült…

Aranyosi Ervin © 2017-09-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fényes szavak szárnyán


Aranyosi Ervin: Fényes szavak szárnyán

Fényes szavak szárnyán tanítlak repülni,
engedd a szívedet felhő szélre ülni.
Bámulj a világra, lásd benne a szépet,
kívánd, holnapodban legyen szebb az élet!

Fényes szavak szárnyán a szeretet vezérel,
érezd, hogy megérint Isten két kezével!
Bámulj a világra, mit kellene tenni?
Melyik részét kéne még jobbá szeretni?

Refrén:
Legyen pár szép szavad,
hogy felemelj másokat!
Legyen pár szép szavad,
mely álmokat támogat!
Legyen hát szép hited
és tárd ki szép szíved,
engedd, megsegítsen
teremtő Istened!

Fényes szavak szárnyán a gondolat varázsol,
ne ijedj meg sosem a mások igazától.
Bámulj a világra, hálával szívedben,
bízz a holnapodban, jót hozó hitedben!

Fényes szavak szárnyán új gondolat éled,
gazdagabb a világ általad és véled.
Bámulj a világra, tegyük szebbé együtt,
szebb jövőbe bízva a múltat elengedjük.

Refrén:

Legyen pár szép szavad,
hogy felemelj másokat!
Legyen pár szép szavad,
mely álmokat támogat!
Legyen hát szép hited
és tárd ki szép szíved,
engedd, megsegítsen
teremtő Istened!

Fénylő szép szavakkal biztatgatlak téged:
– Legyen közös álmunk, legyen szebb az élet!
Fessük szeretettel szebbé a világot,
milyet a Teremtőnk terveiben látott.

Aranyosi Ervin © 2017-09-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…


Aranyosi Ervin: Mondá az Úr…

Ott vagyok én fűben, fában,
mindenütt a nagy világban!
Ha egy követ felemelsz,
akkor is Atyádra lelsz!
A mindenség én vagyok,
hát ne építs templomot!
Önmagadban keress engem,
benned élek, te meg bennem!
Mindig hallom hangodat!
Sőt, mikor csak gondolat,
azt is tudom, érzem én.
Vágyad mind az én zeném!

Teremtő a gondolat,
ne teremts hát gondokat!
Inkább álmodj szépeket,
jövőd máris szép lehet.
Képzeld el, s én megadom,
csak változtass magadon,
hittel éld az életed,
s nem leszel sosem beteg!
Alkoss, álmodj szebb jövőt,
hisz a világ nagyra nőtt.

Nem várom, hogy térdepelj,
inkább tiszta fényre lelj!
Az már szívedben lakik,
s nem használod, csak alig!
Az a fény a szeretet,
én adtam azt teneked!
Szórd és vissza hull reád,
tőle gyógyul a világ!
Ha adod, vissza kapod,
jóságban ölt alakot.

Ne kulcsold a két kezed,
mint, ki mindig vétkezett!
Nem vagy bűnös! – én tudom –
csak nem jársz a jó úton.
Nem cél a mennybe jutás,
kezedben van a tudás.
Mennyből jöttél, mennyben élsz,
vissza majd a mennybe térsz,
hogy majd újra leszüless,
s ennek vége sose lesz!

Mindig más a feladat,
tedd boldoggá magadat!
Tégy boldoggá másokat,
ezzel sose várj sokat!
Az élet játék csupán,
játszhatsz szépen, vagy bután.
A legjobban azt teszed,
ha léted kézbe veszed,
és ha majd a szív vezet,
azt szolgálja bölcs eszed!

Másokban is ott lakom.
Hogy bántsd őket nem hagyom!
Hisz ők is egyek veled,
ezt kéne megértened!
Mert amit adsz, azt kapod,
gondolat ölt alakot.
Amit küldesz, visszatér,
felelős vagy mindazért!
Ha hálás vagy, még adok,
a “jó tündér” is én vagyok!

Tárd ki szíved, s karjaid,
szabadságod ott lakik,
ne kulcsold a két kezed,
az csak rabsághoz vezet.
A szabadság benned él,
figyeld lelked, mert beszél,
s a te lelked egy velem,
s minden lélek gyermekem.
Mindőtökkel egy vagyok,
s ettől vagytok mind nagyok.

Szeresd társad, mint magad,
ennyi csak a feladat!
Szív vezessen, ne az ész,
szeretettel többre mész.
Szeretetből adj sokat,
tégy boldoggá másokat!
Meglátod, ez boldogít,
s mást is majd jóra tanít.
Ha szívedben fény ragyog,
érzed majd, hogy ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2017-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva