Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Újjászületés

Aranyosi Ervin: Újjászületés

Kívülről üzentek, hogy maradjak itthon,
kint a nagyvilágban túl sok a veszély!
Örömmel fogadtam e tanácsot titkon,
s befelé fordultam. – Kell, hogy szebben élj!

Szeretettel nézem a zajló világot,
úgy döntöttem mától megértőbb leszek!
Nem tépek le többé élő kis virágot,
megölt állatokból többé nem eszek!

Tisztelem a világ többi élőlényét,
nem taposok széjjel hangyát, bogarat!
Lelkembe fogadom a Nap tiszta fényét,
s minél többet adok, annál több marad!

Megbecsülöm mától szép szülőhazámat,
az Alföld mezőit és a hegyeket.
Már csak dicsérő szó hagyja el a számat,
s elnézően nézem az embereket.

Egy anyagból gyúrtak, azonosból minket,
s mindőnk szíve mélyén ott él a csoda,
értelmeznünk kéne az emlékeinket,
minden történésnek megvolt az oka.

Mit látok a lelkem legmélyében járva,
mit takar előlem el a külvilág?
Az anyagban élek, arra koncentrálva,
és anyagnak gondol mindaz, aki lát.

Születésem után vakságra ítéltek,
hiedelem rácsok vesznek még körül,
azok tanítottak, kik maguk is féltek,
és a sötétoldal ma ennek örül.

Ha magamba lépek, kiérek a fényre,
hiszen szívem mélyén ott a szeretet.
S megértően nézek minden élő lényre,
és így Istenemmel eggyé lehetek.

Mikor eggyé válunk, nincsen mitől félnem,
a szemem kitisztul, s végre látok én!
A belső utamon csak párat kell lépnem,
s belső valóságom elindul felém.

Fordulj hát magadba, találkozhass vélem,
szeretet fakasszon mosoly-patakot!
Minél többen leszünk – hiszem és remélem –
Istenünk bennünk ölt élő alakot.

Együtt, eggyé válva, egy hangon rezegve,
földi mennyországunk magába fogad,
hisz ezért születtünk, világot teremtve,
véghez tudjunk vinni nemes dolgokat.

Aranyosi Ervin © 2020-03-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A holnap-teremtés ideje

Aranyosi Ervin: A holnap-teremtés ideje

Most, itt van az idő, el kell csendesedni,
befelé figyelve önmagunkra lelni!
Megérteni végre, hogy mi végből jöttünk,
nem lehet hatalma a gonosznak fölöttünk!
Nem lökdöshet minket egy ártó rossz szellem,
élni világunkat már nem lehetetlen,
csak feljebb kell lépnünk, felülemelkedni,
ami fontos nekünk jobbá kell szeretni!
Hagyni, hogy a lelkünk útjára találjon,
egy csodásabb világ, valósággá váljon!
Csupán megálmodni kell egy szebb világot,
s valósággá tenni, amit lelkünk látott!

Ne adj energiát rossznak és gonosznak,
azok életedbe borzalmakat hoznak.
Kreatív elmédet inkább használd másra,
holnap teremtésre, lelki tanulásra!
Merülj el a létben, a szívedre hallgass,
mikor súgnak fentről, minden szót meghallhass!
Teremts szép vágyaddal, lelked erejével,
ami csodálatos varázslattal ér fel.
Mert, amikor látod, amit úgy szeretnél,
akkor létrehívtál, élőn teremtettél,
s csak, hogy elhiszed-e, lehet akadálya!
Ha nincs, mi gátolná, kiépül a pálya,
eljön, s kézhez kapod, de az nagyon fontos,
hogy az elképzelés legyen nagyon pontos!

Csendesülj, meditálj, tisztítsd meg a lelked!
Önmagadon belül kell új útra lelned,
s hiszem, ha jól figyelsz, megkapod a választ,
hogy bontsd le azt, ami jövődtől elválaszt!
Elméd fecsegését lassítsd le, kapcsold ki,
hiszen az üzenet lelkedből fog szólni,
szíveden ereszd át, s figyeld, hogy mit érzel,
akkor találsz reá, ha szeretet vezérel!
Le kell lassítanod mormoló elmédet,
tűnjön a gondolat, megtanult elmélet,
helyét a hitednek, Istenednek add át,
találj ki egy imát, mennybe vivő mantrát.
Amikor így eljutsz belső szellemedhez,
hatalmassá válhatsz, s holnapot teremthetsz!

Aranyosi Ervin © 2020-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esély a holnapra


Aranyosi Ervin: Esély a holnapra

A szeretet szálljon élő nemzetünkre,
s legyen a békesség lelkünk tiszta tükre!
Tegyük világunkat boldoggá, teljessé,
jobbító szándékunk váljon sikeressé!
A mai helyzetben vegyük végre észre,
most van a nagy szükség elcsendesedésre!
Önmagunkba szállva keressük utunkat,
ezzel boldogítsuk teremtő Urunkat!

Tisztuljon a lélek szeretet vízétől,
emelkedjen lelkünk a hála ízétől!
Építsünk hidakat szép lelkeink közé,
szívünk szeretettel holnapunkat szövé!
Emeljük rezgésünk, jóra koncentráljunk,
öröm ragyogástól szabadokká váljunk!
Képzeljük el bátran, egymás kezét fogva,
aranykapun lépünk boldog holnapokba!

Arcunkra fessük a mosoly ragyogását,
tisztuljon meg lelkünk, a teremtőnk mását
képzeljük magunkba, s teremtsünk így végre,
aztán hálás szívvel nézzünk fel az égre!
Hiszem, szép jövő vár, nincsen mitől félni,
dobjuk le bilincsünk, s mától kezdjünk élni!
Adjunk egy szép esély egy boldog jövőnek,
higgyük, hogy ezután már szebb napok jönnek!

Csak egy út létezik, fel kell emelkednünk,
hiszen MAG-ok vagyunk, lassan ki kell kelnünk!
Kell, hogy a világunk virágba boruljon,
a lehúzó sötét egy mély kútba hulljon!
Engedjük Napunkat szétáradni bennünk,
s nem is kell mást tennünk, csak szívből szeretnünk,
megértő szemekkel nézni világunkra,
és büszkének lenni teremtő magunkra!

Hinni a holnapban, egy fényes jövőben,
Istent megtalálni élőben, vagy kőben!
Tudni, gyermekeit magára nem hagyja,
nem büntet, s mindenét az élőknek adja!
Szép, élő bolygónkat megbetegítettük,
s rettegünk, mert kórként visszaköszön tettünk.
Vissza kell vonulnunk és elgondolkoznunk,
hogy hanyagságunkkal, milyen választ vonzunk?

Nekünk kell változnunk, hogy a Földünk éljen,
és minden lakója szebb jövőt reméljen!
Esőerdők sebe szépen begyógyuljon,
az ember szemete ne tengerbe hulljon!
Vissza kéne fogni a termelő zabálást,
el kéne kezdeni az emberré válást,
az élet értelmét meg kéne találnunk,
s nem rettegve várni eljövő halálunk!

Ma, itt lent a Földön félelem igazgat,
s amíg van éhező és amíg van gazdag,
addig rossz irányba tart az emberiség,
öncélú és önző még az emberi lét.
Meg kell hát tanulnunk szeretetben élni,
ne kelljen senkinek a holnaptól félni!
El kell gondolkodnunk, magunkba kell néznünk,
környező világunk saját tükörképünk!
Aranyosi Ervin © 2020-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miért is vagyunk itt?


Aranyosi Ervin: Miért is vagyunk itt?

Úgy szeretném elmondani azt, amit tanultam,
szeretném, ha értelmessé válna már a múltam.
Leszűrhetném mind belőle, hogy mi, miért történt?
Egy szebb jövő érdekében változhatnék önként!
Úgy szeretném elmondani, hogy értse meg más is,
a kimondott szó – szeretet – nem csak üres frázis!
Úgy szeretnék az emberek fényszórója lenni,
megmutatni a jó utat, s jó irányba menni!

Úgy szeretném megtalálni értelmét a létnek,
hiszen sokan hiszik azt, hogy csupán egyszer élnek,
s ezt az egyet sem élvezik, leélik szenvedve,
keserűen, szomorúan, haláltól rettegve.
Az életünk jó iskola és tanulni jöttünk,
leszülettünk, s jó Atyánkkal szerződést kötöttünk,
megtanulunk jó lelkekké, jó emberré válni,
becsülettel, tisztességgel mind egymást szolgálni!

Nem a jó jegyért tanulunk, nem is holmi pénzért!
Örömökért, boldogságért, megelégedésért!
Ha elhisszük – egyek vagyunk – egy anyagból gyúrva,
nem bántjuk a többi embert, múltunkból tanulva!
Új jövőnket építgetjük szívvel, szeretettel,
saját sorsát igazgatja végre majd az ember.
Amit ad, azt kapja vissza, s rájön, jót kell adni,
megpróbálni nehézség közt embernek maradni.

Megbecsüljük világunkat, mást is hagyva élni,
sose kelljen, egy lénynek sem pusztulástól félni!
A Földünkre, mint szülőnkre, nézzünk szeretettel,
felelősen éljünk együtt a szép természettel!
Ne gyilkoljunk önző céllal, az élőt becsüljük,
tetteinkkel tehetünk, hogy véget elkerüljünk!
Gyermekeink élettere ma még ránk van bízva,
ne a vagyonnal törődjünk, gazdagra meghízva!

Természeti törvényeket kéne megismerni,
megérteni, mi, miért van, igaz útra lelni!
Visszaadni a világnak, mit elvettünk tőle,
és ha visszatér az élet, kapunk majd belőle.
Hiszen annyi szép vesz körül, miért is nem látjuk?
Miért is nem gyönyörködünk, miért nem csodáljuk?
Figyelmünket csak a gondra, fájóra tereljük,
nem is csoda, hogy nyomában erőnket sem leljük!

Tudod, hogyha hálás lennél, mindig többet kapnál?
Ha másokat megbecsülnél, s jószívűen adnál,
te is kapnál – s ez nem üzlet – lásd másképp világod!
A lelkednek erejével érhetnéd el álmod.
Néha-néha szállj magadba, keresd a miért-et,
lelked mélyén ott a válasz, egyszer majd megérted.
Ha megérted hogy működik, szeretet gyúl benned,
belső fényed megmutatja, merre is kell menned!

Aranyosi Ervin © 2020-03-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Út a megértéshez

Aranyosi Ervin: Út a megértéshez

Hej, ha megértenéd, nem rettegnél tőle,
csak okát keresnéd, s tanulnál belőle!
Magadtól gyógyulnál, természetes módon,
s nem csak annak hinnél, ki “keres a bolton”.
Nem pusztítanád el tested vegyszerekkel,
hanem gondolkodnál, mint értelmes ember.
Hinnél Teremtődben, javadat akarja,
ha hagyod, felemel szeretőn a karja.
Ő sosem bántaná azt, akit teremtett,
csak ismerned kéne az isteni rendet,
amit úgy alkotott, hogy javadra váljon,
s benne a lelked is megnyugvást találjon!

Mindennek alapja természeti törvény,
s nem húzhat a mélybe tudományos örvény.
Csak érzelmi sokkok okozhatnak rákot,
meg kéne értened végre a világot!
Minden elváltozás a javadra válik,
nem úgy, mint a léted fenyegető pánik!
Mert az ijedtségtől kimerül a lélek,
s vele hal a test is, úgy hat, mint a méreg!
Hiszem, ha értenéd, sokkal tovább élnél,
többet gondolkodnál, s kevesebbszer félnél,
s nem hinnél el mindent, amit reád mérnek,
ha tudnád, a tanok már nem sokat érnek.

Sokszor voltál rákos, csak nem tudtál róla,
nem törődtél vele, s kimásztál alóla,
s mert nem látott orvos, nem olvasták reád,
meggyógyított téged, ki a lelkedbe lát.
Ha Isten kezéből nem vennéd ki sorsod,
hiszen gyermeke vagy, az ő lelkét hordod,
bíznod kéne benne, éppen jobbá válni,
saját életedért lelkesen kiállni!
Keresni a választ, mi van a háttérben?
– Mily lelki trauma ért, amit átéltem?
Csak egy segítő kell, aki végig hallgat,
aki nem követel lenéző hatalmat.

Ki kell hát mondanod, ami nyomja lelked,
a kimondott szóban válaszra kell lelned!
Mert, ha eltitkolod, elrejted magadban,
mérgezed a lelked megnövő adagban.
S mi a lelked bántja, testedre is kihat,
ha lelked szomjazik, a tested sem ihat!
Ha az energia nem áramlik benned,
ez a blokk földhöz köt, szárnyalni nem enged.
Mondd ki sérelmeid, könnyíts a lelkeden,
ne lógjon mázsás súly folyton életeden!
Ha lelked megtisztul, s végre újra szabad,
meggyógyul tested is, és jól érzed magad!

Aranyosi Ervin © 2020-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az anyai szív

Aranyosi Ervin: Az anyai szív

Egy anya szívének sehol nincsen párja,
hisz benne a gyermek a csodát találja.
Olyat, melyet bátran másokra is szórhat,
s minden élőlényre ugyanolyan jól hat.
Sosem szabad hagyni azt, hogy kiürüljön,
s gyermeke, karjából messzire kerüljön!
Ilyen szeretetet nem kaphat meg mástól,
boldogsága függhet ettől a varázstól!
Az anyai szívet meg kell hát becsülni,
melengetni kell és nem hagyni kihűlni!
Hiszen azt a szívet úgy alkotta Isten,
hogy egy életen át bentről melegítsen!

Aranyosi Ervin © 2020-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hej magyarok!

Festmény: Munkácsy Mihály. Honfoglalás

Aranyosi Ervin: Hej magyarok!
(dalszöveg)

Hej magyarok, magyarok,
szemetek mért nem ragyog,
mért nem látok örömet,
nincs hála, nincs köszönet.

Hej magyarok, magyarok,
lomhán lógnak a karok,
kiürült a lelketek,
hol van Isten bennetek?

refrén:
Álmodjunk együtt, váltsuk valóra!
Keltsük életre vágyaink!
Szükség van jóra, a tiszta szóra,
teremtőnk lelkünkben lakik!

Megáld az Isten, ha nem csak várunk!
Megáld az Isten, megsegít!
Mint büszke sólyom, az égben szállunk,
s tesszük a dolgunk, szívünk szerint!

Ébredezni kéne már,
cél nélkül a lét sivár,
ébredjetek, éljetek,
senkitől se féljetek!

Ez az ország a hazánk,
őseink bízták reánk,
csodás népünk szétesett,
idegen szól ékeset.

refrén:
Álmodjunk együtt, váltsuk valóra!
Keltsük életre vágyaink!
Szükség van jóra, a tiszta szóra,
teremtőnk lelkünkben lakik!

Megáld az Isten, ha nem csak várunk!
Megáld az Isten, megsegít!
Mint büszke sólyom, az égben szállunk,
s tesszük a dolgunk, szívünk szerint!

Hej magyarok, magyarok,
szebb országot akarok!
Összefogót, fényeset,
szebb világra éheset!

Hej magyarok, magyarok,
közületek egy vagyok,
eggyé válnék veletek,
erős néppé legyetek!

refrén:
Álmodjunk együtt, váltsuk valóra!
Keltsük életre vágyaink!
Szükség van jóra, a tiszta szóra,
teremtőnk lelkünkben lakik!

Megáld az Isten, ha nem csak várunk!
Megáld az Isten, megsegít!
Mint büszke sólyom, az égben szállunk,
s tesszük a dolgunk, szívünk szerint!

Aranyosi Ervin © 2020-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Imádság az…

Aranyosi Ervin: Imádság az…

Imádság az, ha Istennel beszélek,
s hazug vagyok, amikor tőle félek,
hisz szeretetben, s tiszta fényben élek,
és megkapom, amit hittel remélek!

De imádság-e, amit mások írtak,
kik rettegtek, amíg csak élni bírtak?
Isten keresve félelemben sírtak,
s bután adták át testüket a sírnak?

Vagy hatalmukhoz az Istent használták,
bort ittak, s a vizet prédikálták,
mások lelkét bűnökkel traktálták,
de az életvízét sehol sem találták!

Ha hinnéd Istent, tőle sose félnél,
ám nap, mint nap az ő fényében élnél,
szeretetet másokkal cserélnél,
s már a Földön mennyországba érnél.

Ha imádkozom, Istennel beszélek,
hozzá együtt száll a szó, a lélek.
Ha engednéd, téged is vinnélek,
ha jól hinnél, én is értenélek!

Egy az Isten, de túl sok a vallás,
ebből ered a sok félrehallás.
Szentekkel rég tele már a padlás,
elvenném a pénzt, hogy végre hadd láss!

Templomokból kórházak lennének,
s élelemhez jutnának szegények,
végre örülhetnének, hogy élnek,
rájuk is ragyognának a fények.

Mindegyiknek lenne takarója,
és nem csak takargatni valója,
ha a Földnek mindegyik lakója,
a háláját egyformán lerója.

Ám a hálát nem fizetik pénzben!
Földünk kincse mért van magán kézben?
Mindenkinek jár egyenlő részben,
aki részt vesz földi küldetésben.

Vagyon, birtok mérgezik az embert,
szétszórt szemét gyilkolja a tengert,
a szegény nép szembeszállni nem mert,
munkájával szabadságot nem nyert.

A léleknek sincsen szabadsága,
túlvilágon van csak mennyországa,
s nem hiszi, hogy teljesülhet vágya,
hogy jólét száll erre a világra.

A háború nem Isten teremtménye,
ahol szenved sok teremtett lénye,
bár sokaknak ez a véleménye,
de ez csak a hatalom szeszélye!

Erőszakkal béke nem teremhet,
csak lélekkel teremthetünk rendet!
Hisz a jóság életeket menthet,
ha a lélek szebb jövőn merenghet.

Kezdjünk hát el a sarkunkra állni,
kézen fogva együtt meditálni!
Szebb jövőben hinni, jobbá válni,
a Jó Istent hagyni belénk szállni.

Imádkozzunk együtt és teremtsünk,
jó szándékkal egy világot mentsünk!
Ha a Földre csodás békét festünk,
meggyógyul majd lelkünk és a testünk!

Imádkozom, Istennel beszélek,
hálás vagyok neki, miért élek,
nincsen bűnöm, így hát nem is félek,
a lelkemmel békében megférek…

Aranyosi Ervin © 2020-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Betlehemi gondolatok


Aranyosi Ervin: Betlehemi gondolatok

Jászolban született, nem pénztől volt gazdag.
Tanítani készült szegénynek, igaznak.
Új utat mutatni az emberiségnek,
világot láttatni élőnek és szépnek.
Mint az újszülötté, tiszta volt a lelke,
az élete célját a jóságban lelte.
Tudta, a szeretet szebb világot épít,
csak le kéne zárni végre már a régit.

Ember fia volt ő, s Istené is egyben,
s mi mind részesültünk, ebben a nagy kegyben!
Csak nem tudunk róla, bár jó lenne tudni,
így tudnánk a létben mennyországba jutni!
Jászolban született, s mutatta az utat,
amit a tudomány nem igazán kutat.
Ma is a hatalom, a pénz uralkodik,
az emberi szívben nem is hajnalodik.

Eltelt kétezer év, de ma is ott tartunk,
kilépni a körből soha nem akartunk,
nyomába eredni az ősi tudásnak,
amit eltitkolnak, előlünk elásnak?
Sajnos a megváltás neki sem sikerült,
minden tanítása messzi ködbe merült,
s kinek a tanítás volna csak a dolga,
az is hatalomtól megvezetett szolga.

A szeretet útját kellene meglelnünk,
azon elindulva Őt megünnepelnünk,
zarándokká válni egy szebb világ felé,
hol a lét értelmét az ember meglelé.
Jó lenne, ha bennünk újra megszületne,
és az életének értelme lehetne,
ha képesek lennénk mi is feltámadni,
és a földi létnek új értelmet adni!

Aranyosi Ervin © 2019-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten


Aranyosi Ervin: Nem harcol az Isten

Isten sohasem harcol
veled, vagy ellened!
Hiszem, az ő nevében
harcolni nem lehet!
A harc, a küzdelem,
nagyon is emberi,
és nyerni is az képes,
ki ezt felismeri!

Isten sosem büntet,
nem rak rád láncokat,
de engedi, ha kell,
hogy leláncold magad!
Nem bánt, nem ver bottal,
csak tükröt tart neked,
s megérted a létet,
ha ezt felismered.

Jóisten nevében
szeretni tudsz csupán!
Figyellek, s nem értem,
minek harcolsz bután?
Dobd el véres kardod,
hisz az nem boldogít,
szeretettől lehetsz
igazán boldog itt!

Vegyél róla példát,
nem harcol Istened!
Hagyja megtörténni,
a dolgokat veled,
mit lelkedből küldesz,
az hozzád visszatér,
s visszaüt, ha küzdesz
anyagi célokért.

Legyen hát más célod,
legyél boldog, szabad,
s mások érdekében
emeld fel csak szavad!
Tudd, nem harc az élet,
a lét nem küzdelem!
Szeress, élj a mában,
józanul légy jelen!

Azt tedd, ami épít,
ami csak jól esik,
ami megemeli
lelked érzéseit,
amitől nap, mint nap
jobban érzed magad,
ami örömöt ad,
mitől lelked szabad!

Légy hát a világod
jó megfigyelője!
Lásd meg, mitől mennek
dolgaid előre!
Merj álmodni nagyot,
s hagyd valóra válni,
hagyd a mindenséget
lelkedet szolgálni!

Szemedet irányítsd
a jóra, a szépre,
hogy a világnak
a lényegét vedd észre!
Hogy lásd, akkor kaphatsz,
ha képes vagy adni,
ha a teremtőddel
együtt tudsz haladni.

Hisz ő egy úton jár,
arról sosem tér le,
ő a szeretetét
sosem teszi félre,
de mikor a vágyad
harc és küzdés lenne,
azt elnézi neked,
nem gátol meg benne.

Ám a világunkat
törvények vezérlik,
az írottak között
rengeteg a tévhit.
Ám, ha az igazit
szépen megfigyeled,
megérted a létet,
mi történik veled.

Bizony, ha az ember
tudna, s nem harcolna,
tán az egész világ
élhetőbb hely volna,
egymásra úgy néznénk,
mint valódi társra,
kivel együtt megyünk
egy nagy utazásra!

Kitől tanulhatunk,
kitől jobbá válunk,
kitől szebb is lehet
létező világunk?
S lesz, kit mi tanítunk
földi szépre jóra,
hogy a közös álmunk
válhasson valóra!

Látod, ebben lenne
jó társunk az Isten,
s hiszem, mellénk állna,
hogy rajtunk segítsen!
Csak a szeretetét
kéne elfogadnunk,
s minél több társunknak
szívvel továbbadnunk!

Ám, amíg a harc dúl,
pénz és siker ural,
szembe kell hogy szálljunk,
lelkünk árnyaival,
hiszen mi teremtjük
ellenségeinket,
s azok tesznek végül
szörnyű sírba minket.

Nem harcol az Isten,
ennyit kell értened,
szeretne szeretni,
s örvendezni veled!
Minden teremtménye,
belőle jött létre,
s mindnek szükség lenne,
felismerő fényre.

Megvilágosodás,
fényesen teremtés,
sötét gondolatból
valós lélek-mentés
– ez lenne a dolgunk,
mert ezért születtünk,
mind a magasztos fény
gyermekei lettünk!

Már csak az a kérdés,
mért élünk sötétben?
Mért látjuk jövőnket
csüggedten, sötéten?
Mi kell, hogy a lelkünk
magasra emeljük,
utat teremtőnkhöz
közösen megleljük!

Aranyosi Ervin © 2019-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva