Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egykor nagyok voltunk!

Festmény: Munkácsy Mihály: Honfoglalás

Aranyosi Ervin: Egykor nagyok voltunk!

Egykor nagyok voltunk, gazdagok, erősek,
amíg összefogtak mind a magyar törzsek!
Nyögte Európa hős seregeinket,
ők együtt sem tudtak elsöpörni minket!

Kürt szavára indult és fordult seregünk,
nem volt a félelem, csak az Isten velünk!
Napokig helytálltunk a lovunk nyergében,
lovainkat váltva mentünk tiszta fényben.

Nem féltük az Istent, egyek voltunk véle,
soha nem hátrált meg, kinek hullott vére!
Mikor megindultunk a Föld velünk mozdult,
az Ég jött utánunk, s rend lett, ahol rossz dúlt!

Egyedülálló volt e nép bátorsága,
erős volt a hite és szabadság vágya!
Nem félt a haláltól, hisz az nem létezett,
csak atyjához megtért, ha mennybe érkezett!

Mosolyogva haltak, szeretettel éltek,
barátot, szerelmet, hazát nem cseréltek!
Nem lehetett őket harctéren legyőzni,
nincs más nép ki ebben le tudná előzni!

Egykor nagyok voltunk, lehetnénk-e újra?
Pendülhetne az íj, feszülhetne húrja?
Visszahozhatnánk-e a letűnt világot,
ledobva magunkról ezer éves átkot?

Bennünk él a kérdés: – Leszünk-e még nagyok?
Képesek-e együtt élni a magyarok?
Együtt és egymásért, egyként összefogva,
szeretettel élni, s halni mosolyogva!

Aranyosi Ervin © 2019-01-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lelkeket etetni…

Aranyosi Ervin: Lelkeket etetni…

Szeretetre éhes, fura lény az ember!
Szégyenli önmagát, hát koldulni nem mer!
Fél a magányától, de folytatja harcát,
álarc mögé rejti az igazi arcát.

Fanyar mosoly fedi lelke fájdalmait,
görnyedten viseli élete súlyait,
amit saját hite rakott a vállára,
aztán panaszkodik már megírt sorsára!

Pedig azt a terhet le lehetne tenni,
Az élet szép útján büszkén végigmenni,
kihúzva önmagunk, egyenes gerinccel,
egyre feljebb lépve lépcsőnkön egy szinttel.

Megismerni végre, mi van a háttérben,
miért csúszott eddig mások előtt térden?
Hogy miért nem képes boldogabban élni,
itt, a mában m’ért kell a jövőtől félni?

Tárd ki a szívedet, nyisd meg a lelkedet!
Hadd töltse ki az űrt, végre a szeretet!
Előbb saját magad kéne megbecsülnöd,
önmagad trónjára méltón felkerülnöd!

Több vagy, mint akinek régen hiszed magad,
aki nem tud szállni, ezért földhöz ragad.
Teremtő uradnak, vagy saját gyermeke,
szeretett csodája, igazi remeke.

Állj hát tükör elé, nézz mélyen szemedbe,
ismerd meg az embert! Ki néz veled szembe?
Tudd, nem vagy egyedül! Oly sokan nem tudják.
Csupán járnod kéne a szeretet útját!

Tanulnod kell előbb önmagad szeretni,
nem múlt miatt sírni és jövőt temetni!
Itt élni a mában, csodát létre hozni,
Isten tenyerében boldogan lakozni!

Kezd hát önmagaddal, szeresd ezt az embert,
aki bezárkózott, mert szeretni nem mert.
Hiszen, ha szereted, akkor más is fogja,
s nem lesz többé szíved a magányod foglya.

Mosolyogj magadra, s legyél boldog tőle,
Látod, már a lélek erőt kap belőle!
Aztán ezt a mosolyt bátran vetítsd másra,
így lehetsz hatással az egész világra.

Ma még jeges, fagyos szomorú világod,
de mosolytól olvad – ha figyelsz – meglátod!
Kezd a társaidat szívedből szeretni,
szeretetre éhes lelkeket etetni!

Ha mát te eteted, nem maradhatsz éhen!
Viszonzásra találsz a mások szívében!
A zord, fagyos télből, így juthatsz a nyárba,
szebb világot épít, ki hisz önmagába’!

Aranyosi Ervin © 2019-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megszületett…


Aranyosi Ervin: Megszületett…

Megszületett a Messiásunk!
Szemünk nyitja, hogy végre lássunk!
Szeretni tanít, élni, adni,
emberségünkben megmaradni!

Megtanít minket, szívvel élni,
egyek vagyunk, nincs okunk félni!
Fürödni fényben, szeretetben,
jóságosan és egyre szebben!

Szeretni jött és jobbá tenni,
elárvult lelkeket emelni,
megmutatni, hogy él az Isten,
s egy része ott van mindegyikben!

Minden élőben, fűben, fában,
az egész élő nagy világban,
és saját gyermekként szeret,
s boldog vagy, ha felismered!

Találd meg Istent a világban,
ellenfélben és jóbarátban,
hisz tükörképed mindegyik,
s hordja a csodát, az Istenit!

Talán majd egy napon belátod,
hogy minden élő a barátod,
s miattad teremtetett,
hogy együtt éljen itt, veled!

Szeresd te is szebbé világod,
adj örömöt és boldogságot,
szórd hát a fényt, hadd melegítsen,
szívedben ott lakik az Isten!

Szülessen újra Messiásunk,
hogy végre tiszta szívvel lássunk!
Hogy szebben éljük életünket,
engedjük élni Istenünket!

Aranyosi Ervin © 2018-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem vagyok gazdag…


Aranyosi Ervin: Nem vagyok gazdag…

Nem vagyok gazdag,
hatalmam sincsen,
de szabad a lelkem,
sosincs bilincsben!

Utamat járom,
hazámat féltem,
idegen honban,
még sosem éltem!

Refrén:
Édes hazám, fiad vagyok,
testvéreim mind magyarok,
Te rólad szól, az életem,
magyarként azt
csak itt élhetem!
Édes hazám, magyar vagyok,
itt élek én, itt is halok.
itt ér utol a végzetem,
hozzád rendelt
a teremtő Istenem!

Nem vagyok rosszabb
akárki másnál!
Nem vagyok jobb sem,
ha annak is látnál!

Teszem a dolgom,
élem a létem,
értem van minden,
lassan megértem.

Refrén:
Édes hazám, fiad vagyok,
testvéreim mind magyarok,
Te rólad szól, az életem,
magyarként azt
csak itt élhetem!
Édes hazám, magyar vagyok,
itt élek én, itt is halok.
itt ér utol a végzetem,
hozzád rendelt
a teremtő Istenem!

Aranyosi Ervin © 2018-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Художник Виктор Низовцев festménye

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Kell, hogy jó szó ébressze a lelket!
Ha minden lélek végre ünnepelhet,
ha megértjük, hogy egymásért vagyunk,
majd rájövünk, hogy meg sem halhatunk.

Kell, hogy az élet lényegét megértsük!
Hogy mások lelkét nap, mint nap ne sértsük,
sőt felemelve egymást, ünnepeljünk,
s még életünkben boldogságra leljünk.

Kell, hogy tudjuk, hogy miről szól az élet,
mért születik a Földre le a lélek,
hogy tanulni jön, másokat szeretni,
sok éhező, szép lelket megetetni.

Ám kell, hogy lássuk, csukott szemmel élünk,
és nem szeretve, egymástól is félünk,
mert nem a jót, az élhetőt keresve,
a birtoklás csúf csapdájába esve.

Kell, hogy megértsük, nem szolga a lélek,
nem nyomorúság, betegség az élet!
Többek vagyunk, mint madzagra tett bábok,
kiket vakítanak olcsó hazugságok!

Kell hát hogy tudd, nem haldokolni jöttél,
egy szerződést az Istennel kötöttél,
hogy tapasztalsz az élet útján járva,
s rajtad múlik boldog leszel, vagy árva!

Kell, hogy saját kezedbe vedd a sorsod,
teremtő erőd a szavaidban hordod,
ha úgy teszel, ahogyan gondolod,
tiéd lehet sok sóvárgott dolog.

Tiéd lehet mire a lelked vágyna,
felhőre ülhetsz, csodás szivárványra,
megélhetsz bármit, mit elképzelni bírsz,
amit kigondolsz, vagy papírra írsz!

Kell, hogy az álmod, ne maradjon álom,
segíts neki, hogy egyszer valóra váljon,
amire vágysz, az mind életre keljen,
teremtő lelked folyton csak ünnepeljen.

Kell, hogy használd a hited erejét,
töltsd meg valóddal az álmaid helyét!
Hisz tudnod kell, hogy erről szól az élet,
amit ma gondolsz, azt holnap majd meg éled!

Aranyosi Ervin © 2018-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeresd önmagadat


Aranyosi Ervin: Szeresd önmagadat

Szeretem magamat,
szeretet van bennem.
A szeretet segít
önmagammá lennem!

Akkor vagyok képes
szeretetet adni,
ha a belső lényem
el tudom fogadni.

Azzal, aki vagyok
meg tudok békélni,
s minden, mivé lettem,
engem segít élni!

Mivel egyek vagyunk,
ha magam szolgálom,
rögtön szebbé válhat
környező világom.

Mikor fény van bennem,
belőlem kiárad,
erősíti lelkem,
így az sosem fárad.

És, ha szeretettel
nézek a világra,
megadom a választ
a szeretet vágyra.

Szeretném, ha te is
megbecsülnéd magad,
hiszen erre okod
milliónyi akad!

Hiszem, a jó Isten,
mind jónak teremtett,
e tény támogatja
az isteni rendet.

Mert bennünk a lélek
a jó Isten része,
amíg ezt nem érted,
a teremtés kész-e?

Nem vagy tehetetlen,
kit a sorsa lökdös,
és nem is vagy szolga,
leláncolva röghöz.

Csupán rajtunk múlik,
akarunk-e szállni,
önmagunkért földi
angyalokká válni?

Szeresd hát magadat,
ismerd meg a lelked!
Saját magadban kell
Istenedre lelned!

Ha őt megtalálod,
megleled az utad,
ami jobb világba,
élhetőbbe mutat!

Szeretni csak az tud,
kiben van szeretet,
s addig nem találod,
míg kívül keresed!

Keresd hát magadban,
szeretet az Isten,
s addig nem találod,
amíg benned nincsen!

Amíg mástól várod,
hogy szeressen téged,
addig úgy érzed majd,
becsapott az élet.

Az isteni részünk
teremteni képes,
s mikor hiszel benne
bármi lehetséges!

Ma a teremtésben
csak a hited gátol,
higgy hát önmagadban,
s minden jön magától!

Szeresd önmagadat,
kezdj el végre élni,
fénylény lakik benned,
nincs hát mitől félni!

Csak a szeretetlen
képtelen örülni,
Isten szekerére
nap, mint nap fölülni.

Szeresd előbb magad,
s más is szeretni fog,
nehéz azt szeretni,
aki folyton nyafog.

Meg van benned minden,
ami szerethető,
szállj csak önmagadba,
s onnan keresd elő!

Szeresd önmagadat,
hagyd, hogy más szeressen,
hogy az egész világ
boldogabb lehessen!

Aranyosi Ervin © 2018-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világon borongva


Aranyosi Ervin: A világon borongva

A Föld nevű bolygón mennyin, mennyin élnek,
holnaptól rettegnek, a halától félnek.
Nem jut hát idejük előtte még élni,
nem tudják sorsukat szebb létre cserélni.
Múltjuk nehéz terhét cipelik magukkal,
hiszik, gazdagabbak hozott haragjukkal,
viszik a megbántást, fájó irigységet,
sértő rossz perceket, fájó lelki mérget.

Miért ragaszkodnak a rossz emlékekhez,
amely leginkább a betegségnek kedvez?
A múlt összes súlyát a jelenben hordják,
minden fájdalmukat társaikra szórják.
Teljes figyelmük a tegnapra irányul,
bár a jármű halad, szemük tükröt bámul,
így hát újra, s újra balesetek érik.
A mában kallódva tegnapjukat élik.

Lám az új napjaik sem lesznek már jobbak,
s nincs bennük teremtés, semmit nem alkotnak!
Mintha jól is esne tobzódni a rosszban,
sárban dagonyázni, folyton zavarosban.
Így alakul ez már, nagyon nagyon régen.
Nincs ki rendet tegyen az emberek fejében.
Aki megpróbálta, keresztre vetették,
szavait, tanait meg sosem értették.

Ma is tőle várnak megváltást, kegyelmet,
de egyik sem marad tisztalelkű gyermek.
Aki lát közöttük, inkább megvakítják,
s odafentről várják a börtönük nyitját.
Pedig ott van bennük, a lelkükbe zárva,
de a jó Istenük, éppen olyan árva,
éppoly tehetetlen hisz rá nem figyelnek,
inkább istentelent, s bűnöst irigyelnek.

Mennyi mennyi lélek, Isten is van számos,
mindnek csak a másik a hazug szélhámos.
Vallások és papok osztják meg a népet,
így nem alkothatnak teremtő egységet.
Vallás, politika egy kaptafán készül,
ezt kapja a világ népe osztályrészül.
Mindegyik hisz persze a maga igazában,
megint Bábel tornya épül fel a mában.

Aranyosi Ervin © 2018-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem


Aranyosi Ervin: Kerestelek Istenem

ÉN:
Kerestelek fenn az égben, szép felhők fölött
Kutattalak lenn a földön, az emberek között.
Nem leltelek meg sehol, a mások szemében,
nem voltál te látható a szellem tüzében.
Nem őriztek templom tornyok, ódon, vár falak,
a régi írásokba nézve, ott sem láttalak.
A tudomány énelőlem mélyen eldugott,
elleplezve, eltitkolva, azt amit tudott!

Nem voltál a szenvedésben, fájó könnyekben,
sem a vidám nevetésben, a boldog örömben.
Csillagok között se szálltál, nem mutattad magad,
hiába is faggattam daloló madarat.
Nem voltál a természetben, a fák lombjai közt,
az ősrégi szent tudásban, mely lelkeket füröszt.
Mestereknek bölcs szavában, ott sem láttalak,
eldugtak és eltakartak ősi szent szavak.

Néha-néha elhittem, már megtaláltalak,
de felbukkanó árnyékképed csupán köd maradt,
Mégis tudtam, hogy létezel, vársz rám, engem hívsz.
Attól féltem, megjelenni előttem nem bírsz.
Ám, amikor békés csendben elmerültem én,
felbukkantál, megjelentél, indultál felém.
Megtaláltalak magamban, itt voltál velem,
szívem mélyén bennem éltél mindig Istenem.

ISTEN:
Én vagyok a hang tebenned, mely tudja ki vagy
én vagyok a szellem, lélek, ami élni hagy.
Szívedbe írt Örök Törvény, az is én vagyok,
Én vagyok a csend, s a dal mikor megszólalok.
Én vagyok a Bölcsesség, a Béke, s Szeretet,
vártam rád és véges-végig Itt voltam veled!
Ösvény vagyok a lelkedhez, ott találhatsz rám,
bárhova is indulj el, majd visszatérsz hozzám.

ÉN:
Most már látlak Földön, Égen, megtaláltalak,
észreveszlek fűben-fában, látlak és hallak.
Visszaköszönsz szép dalokból, folyton rám találsz,
szép madarak énekével a fülembe szállsz.
Felismerlek templomokban, könyvek lapjain,
fényességgel beragyogod hétköznapjaim.
Kiragyogsz a tudományból, szép utat mutatsz,
velem együtt egy szebb jövőhöz új ösvényt kutatsz.
Mások szemében csillogva megtalállak én,
áldás vagy az életemben, élő, tiszta fény!

KÖVETKEZTETÉS:
Ott vagy szerte a világban,
ott vagy kőben, élő ágban,
te vagy minden körülöttem,
előttem vagy és mögöttem,
testemben, a lelkem mélyén,
lelkem kibomló szegélyén.
Végre, végre reád leltem,
mert te veled egy a lelkem!

MÁSOKNAK:
Míg kívül keresed, eltűnik előled,
míg ha önmagadban, előlép belőled,
kitárul az élet, megnyílik előtted,
s rájössz, sohasem volt távol, messze tőled!

Aranyosi Ervin © 2018-09-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Miben hiszek?


Aranyosi Ervin: Miben hiszek?

Hiszek önmagamban, egy teremtő lényben,
aki képes élni, s alkotni a fényben.
Hiszek a világban, napfény aranyában,
hiszek a sok újat létrehozó vágyban.

Hiszek a lélekben, a dolgos tenyérben,
búzalisztből sütött omlós, lágy kenyérben.
Hiszek fűben, fában, s mindenben mely élő,
s hiszem, hogy teremthet a szépet mesélő!

Hiszek álmaimban, hisz lelkemből jönnek,
a malomkövekben, ha búzát őrölnek.
Hiszek én a jóban, s nem hiszek a rosszban,
hisz csak meg nem értés akad a gonoszokban.

Hiszek a tudásban, ami embert szolgál,
s hiszem, mindenkinek több jár a nyomornál!
Hiszek önmagamban és mindenki másban!
Nem hiszek azonban néma elmúlásban.

Hiszek Istenemben, teremtett világban.
Hiszek a teremtő lelki szabadságban.
Hiszek az állatban, hiszek a növényben,
hiszek a gyermekek tiszta örömében.

Hiszek őseimtől örökölt hazában,
hiszek az emberi lélek igazában.
Hiszek a holnapban – a mában teremtem –
hiszek a lelkemben, mely itt munkál bennem!

Hiszek én a versben, a benne írt szóban,
igaz tanításban, hiszen abban jó van!
Hiszek a világban, megújulni képes,
hiszem jóvá válni mindig lehetséges!

Hiszek szebb jövőben, remény él szívemben,
hiszek Istenemben, ki itt lakik bennem.
Hiszek a békében, a lélek szavában,
hiszek szeretetben, fénylő napsugárban!

Aranyosi Ervin © 2018-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyaros teremtés


Aranyosi Ervin: Magyaros teremtés

Hej, Magyar, mért nem lelsz okot a jókedvre?
Csak a sebeidet nyalogatod egyre!
Orrod mélyen hordod, nem jársz emelt fővel,
a harcodat vívod egyre a jövővel.
Közben nem tudsz róla, hogy ezzel teremtesz,
minden gondolatod eredménye meglesz,
mert “az ember tervez, a jó Isten végez!”
Balsorsoddal fordulsz mindig az igéhez!

Hej, Magyar, mért nem vagy tudatosabb, bátrabb?
hagyod kirabolni csodaszép hazádat!
Idegen nemzetek orrodnál vezetnek,
te meg sírva hordod hályogját szemednek.
Őseidnek lelke felsikítva lázad,
hagyod, más kezére játsszák át hazádat?
Te meg elmenekülsz, mert könnyebb szolgálni,
mint saját hazádban a sarkadra állni!

Hej, Magyar, ne búsulj, tedd inkább a dolgod,
itt légy, e hazában mától kezdve boldog!
Keresd meg jó kedved, kezdj el végre élni,
az igahúzásnak a végéhez érni!
Hiszen a jó Isten téged felruházott,
teremtő lélekkel gazdagon megáldott!
Csupán rajtad múlik tudásoddal élsz-e,
elmúlik-e rólad évszázadok félsze?

Hej, Magyar, a sorsod vedd végre kezedbe,
úgy teremts, hogy okod legyen a jó kedvre.
Válts valóra véle évezredes álmot,
teremts a hazádban sokkal szebb világot!
Emeld fel fejedet, légy magadra büszke!
Legyen a hazánk már lelkünk élő tükre!
Találd meg igazad, s tegyen boldogabbá,
hogy a magyar lélek ne válhasson rabbá!

Hej, Magyar, teremts hát élő gondolattal,
érezd, hogy a lelked összeér a Nappal!
Mosolyod ragyogjon, hited sugározza,
mely teremtő erőd is megsokszorozza.
Vigadjunk hát együtt, közös, vidám kedvvel,
higgyük el, hogy Atyánk támogat és kedvel!
Tegyük újra széppé, élővé e földet,
melyet szép hazának őseink jelöltek!

Aranyosi Ervin © 2018-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva