Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Porszemek vagyunk?


Aranyosi Ervin: Porszemek vagyunk?

Porszemek vagyunk?
De milliárdnyi van belőlünk!
Ha együtt álmodunk,
a világunk szebb lesz tőlünk!
Végtelen a lét,
és újra járjuk ezt a táncot,
s nem teszik eléd,
hogy nem kell hordjad ezt a láncot!

Rabszolgák vagyunk,
kik önként mondtak le a jóról.
Mindent feladunk,
mert parancs jött a jeladóból!
Tesszük amit kell?
De börtönbolygó a világunk.
Nincsen égi jel,
hogy akik vagyunk, azzá váljunk!

Refrén:
Ébredj velem,
együtt járjuk ezt a táncot!
Ébredj velem,
lerázhatjuk ezt a láncot!
Ébredj velem,
nyerjük el a szabadságot!
Ébredj velem,
tegyük szebbé a világot!

Istenek vagyunk,
de lelkünkkel rég nem teremtünk,
nyomot sem hagyunk,
a kor hagy inkább nyomot bennünk!
Már nem álmodunk,
más írja meg rég a sorsunk,
semmit sem tudunk,
de magunkon rút jelet hordunk!

Porszemek vagyunk?
De milliárdnyi van belőlünk!
Félsz, hogy meghalunk?
Mert van mit eldugtak előlünk!
Ébredezni kell,
és átírni a valóságot,
így fedezni fel,
az értünk teremtett világot.

Refrén:
Ébredj velem,
együtt járjuk ezt a táncot!
Ébredj velem,
lerázhatjuk  ezt a láncot!
Ébredj velem,
nyerjük el a szabadságot!
Ébredj velem,
tegyük szebbé a világot!

Porszemek vagyunk?
De összefogva homoktenger!
Ha nagyot álmodunk,
alkothatna jót az ember!
Hiszem, van remény,
míg keressük az igazságot,
merem hinni én,
hogy jobbá tesszük a világot!

Aranyosi Ervin © 2022-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Kik is vagyunk?


Aranyosi Ervin: Kik is vagyunk?

Húsbilincsbe zárt Istenek vagyunk,
fénylő lelkek a test börtönében.
Egymás tört lelkében nyomokat hagyunk,
s keressük az utat folyton a sötétben.

Nem érdekel minket az, hogy honnan jöttünk,
s úgy hisszük az utunk halálba vezet!
Embertelen élet nyoma van mögöttünk,
melyet meg-megszakít némi élvezet.

Bukásra ítélve, ez lenne a sorsunk?
Isten országából bús száműzetés?
Örökös körforgás? Ránk rótt terhet hordunk,
és az igazságról tudásunk kevés?

Hisz haza mehetnénk, ha épp arra vágynánk,
de mi inkább járjuk a végtelen utat.
Kihúzták könyvünkből, az őrzők, a gyávák,
ami valóságot, igazat mutat.

Hol lesz a Szamszára, újjászületésünk,
hisz ki vezethetne, elment, itt hagyott,
feltámadni tényleg folyton el kell késnünk,
mert mi nem találjuk a kitépett lapot?

Itt vagyunk a létben, s börtön lett a testünk,
s minden életünkkel több a feladat.
önző lénnyé válva száz hibába estünk,
s bűnökből építünk bábeli falat.

Nemhogy lebontanánk a falunk tégláit
min nem jut keresztül az isteni fény.
Soha nem azt tesszük, amit lelkünk áhít,
elhitették velünk, hogy nincsen remény.

Elveszünk a létnek zord útvesztőjében,
s bár az álmainkban látunk kiutat.
Elnyomjuk az érzést, szívünk belsejében,
fölénk kerekedik a kollektív tudat.

Aranyosi Ervin © 2018-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Akár a bölcsek…

Aranyosi Ervin: Akár a bölcsek…

Játsszál, hintázz, mint egy panda,
s ha az erőd elapadna,
pihenj egyet, kettőt, hármat,
mert a bölcsek lassan járnak.
Nem futnak és nem sietnek,
másai az Isteneknek,
akik teremtésre készek,
s ezért folyton heverésznek.
A teremtés szívből ered,
az képes rá, aki szeret,
s mivel ez belülről árad,
a szív bele sose fárad…

Aranyosi Ervin © 2015-08-25
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva